Vajon egy lovas állatorvosnak van saját lova? Milyen tapasztalat van egy fiatal állatorvos háta mögött, amikor praktizálni kezd? Mi mindent csinálnak máshogy egy külföldi lóklinikán? Dr. Bocz Nórával, a Lovaspraxis Kft. állatorvosával beszélgettünk.

Dr. Bocz Nóra: Igen, egy 16 éves Shagya kancám Bayla, aki már 12 éve velem van. De nem csinálunk semmi különöset: csak hobbi, főleg terepezgetés és egy kis benti munka. Igyekszünk fejlődni, mindig valami újat tanulni. Sajnos nincs annyi időm rá, mint szeretném, de szerencsére Bayla nagyon intelligens és jószándékú ló, könnyű vele dolgozni.

Dr. Bocz Nóra és lova, Bayla

 Biztosan sokan megkérdezték már, de azért elmondanád, honnan jött az elhatározás, hogy lovas állatorvos leszel?

Dr. Bocz Nóra: Gyerekkori álom – de úgy gondolom, hogy ez mindenkinél így kezdődik. Az állatszeretet már megvolt, mióta az eszemet tudom, a lovakhoz kicsit később kerültem közelebb.

Amikor elkezdtem lovagolni, akkor jött ez a nagyon erős lovak iránti vágy, így igazából én már úgy mentem az egyetemre, hogy mindenképp lovakkal szeretnék foglalkozni. A sántaság kifejezetten érdekelt, ehhez jött később a belgyógyászat. Nem volt könnyű, mert az egyetem nagyon kemény. Szóval, ha nem úgy mentem volna oda, hogy én biztosan ezt akarom, lehet, hogy nem csinálom végig.

 Úgy emlékszem, hogy a tanulmányaid során több alkalommal is jártál külföldön gyakorlaton.

Dr. Bocz Nóra: Próbáltam minden lehetőséget kihasználni, amit csak lehetett. Ez többé-kevésbé sikerült is. Először harmadév után volt klinikai gyakorlatunk, és lehetőség volt arra, hogy ezt külföldön teljesítsük. Én akkor Hannovert pályáztam meg. Amikor megláttam a klinikát, és hogy ott milyen munka folyik, már egyértelmű volt, hogy muszáj külföldre menni, muszáj ezt is látni, mert hatalmas különbségek vannak. Én a legtöbbet a különbségekből tanultam. Abból a felismerésből, hogy „ó, hát ezt lehet így is csinálni”.

 Mondanál erre egy példát?

Dr. Bocz Nóra: Például, hogy ki hogyan végzi a mintavételt a hasűri folyadékból egy kólikás lónál. A négy helyen, ahol jártam, mindenki különbözőképpen csinálta. Tényleg nagyon sokat tanultam abból, amit láttam.

És persze jöttek a klasszikus esetek, pont úgy, ahogy a tankönyvben le van írva. Mert tanultunk ugyan bizonyos betegségekről, de idehaza esetleg nem, vagy nagyon ritkán találkozunk velük. Például rhodococcusos csikóval, tetanusszal vagy botulizmussal. Légzacskómikózisos lovat is kint láttam először.

A következő nyáron Bernben töltöttem egy hónapot, itt ekkor dr. Bodó Gábor volt a sebészeti részleg vezetője. Ez is nagyon tanulságos volt, tényleg majdnem minden éjszaka jöttek a sürgős esetek, így rengeteget lehetett tanulni.

A következő állomás pedig Berlin volt, ott öt hónapot töltöttem, ebből egyet kisállatok, négyet pedig lovak mellett. Aztán jött még egy hónap Csehországban Brnoban, így tényleg volt alkalmam körülnézni több nagynevű európai lóklinikán.

 Jól sejtem, hogy a felszereltség és az esetszám is más, mit idehaza?

Dr. Bocz Nóra: Igen, sokkal több betegük van, mint itthon nekünk. Itthon az anyagi lehetőségek sajnos sokszor korlátot szabnak. Ha odakint a klinikára érkezett egy kólikás ló, nem nagyon fordult elő olyan, hogy nincs pénz és ne műtsük, hanem gyorsan eldöntötték, hogy műthető-e vagy sem.  Ha műthető volt, akkor gyakorlatilag már egy órán belül a műtőasztalra került.

 Akkor is, ha mondjuk konzervatív módon itthon még próbálkoznánk vele?

Dr. Bocz Nóra: Igen, sok olyat is műtöttek, amivel itthon még konzervatív kezeléssel próbálkoztunk volna. Ott nagyon korán meghozzák a döntést, hogy irány a műtő.

Viszont nagyon hamar döntenek akár az eutanáziáról is, sokszor még akár számomra indokolatlan esetben is, ami egyrészt jó, mert nem szenved az állat, de azért olykor kicsit túlzásba is esnek talán. Ezt egyébként más kollégáktól is hallottam.

Persze ezeket a döntéseket lovakra kötött biztosítás is nagymértékben befolyásolja.

 A lovak biztosítása általánosan elterjedt?

Dr. Bocz Nóra: Németországban teljesen általános, és véleményem szerint jó lenne, ha itthon is elterjedne. Sokkal több ló kapna esélyt és a mi munkánkat is jelentősen megkönnyítené.

 Az ilyen pörgős gyakorlati hely talán azért is jó, mert felkészülhettél arra, ami itthon várt, tehát hogy mész egyik pácienstől a másikig, és a legkülönfélébb esetekkel találkozol.

Dr. Bocz Nóra: Valahol igen, bár nagyon nagy a különbség a klinikai gyakorlat és a kijáró állatorvos munkája között. Én a gyakorlataimat inkább klinikákon csináltam, így nekem ez a kinti kijárós állatorvoslás volt az új.

Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya is. Az egyik legnagyobb előny, hogy így a tartási helyükön látom a lovakat, ahol sokkal nyugodtabbak, jobban mutatják a problémát, mint a klinikán, ahol eleve idegesek és nehezebben kezelhetőek. Gyakorlatilag a speciális, kifejezetten klinikán elvégezhető műtétek és az intenzív terápián kívül mindent meg tudunk csinálni kint is.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy nagyon jól felszerelt praxisban dolgozhatok. Van digitális röntgen, ultrahang, kis és nagy endoszkóp és teljes szemészeti felszerelés. Sokszor halljuk az ügyfelektől, hogy ilyen jó röntgen vagy ultrahang még a humán kórházakban sem mindenhol van… Hát igen, ez azért elgondolkodtató..

 Meg egy klinikán azért általában már súlyosabb állapotban találkozol a lóval…

Dr. Bocz Nóra: Itthon igen, de külföldön például gyakran hoztak be csak egy hétköznapi sántaságvizsgálatra lovakat, amit itthon a ló tartási helyén megold az ember. Ott felrakják a futóra és beviszik.

 Hogyan telnek egy kijáró állatorvos mindennapjai?

Dr. Bocz Nóra: A kijáró állatorvosok élete maga a kiszámíthatatlanság. Reggel elindulunk, aztán persze mindig csúszás van, mindig bejön egy-két sürgős eset, így általában későn végzünk.

Télen kicsit nyugisabb, de a tavasz és a nyár nagyon pörgős szokott lenni. Igazából soha semmit nem lehet előre tudni. Ez rendkívüli módon megnehezíti a szervezést. Sokszor hallani, hogy a „lovas állatorvosok mindig késnek”, ami azért van, mert egy-egy esetnél teljesen kiszámíthatatlan, hogy mennyi időt kell eltölteni. Lehet, hogy fél órát, de lehet, hogy akár ötöt is.

 Mennyire gyakori, hogy éjszaka vagy hétvégén menned kell, mert egy ló sürgősen ellátásra szorul?

Dr. Bocz Nóra: Nagyon változó, nem lehet általánosítani. Vannak „csendesebb” időszakok, viszont van, hogy egyszerre többfelé is kéne menni. Ha kólikás lónál vagyok, akkor utána mindig úgy kell tervezni a napot, éjszakát, hogy lehet, hogy vissza kell menni hozzá.

 Említetted, hogy a belgyógyászatba és légzőszervi problémákba is beleástad magad.

Dr. Bocz Nóra: Igen, a belgyógyászaton belül az egyik kedvenceim a légzőszervi megbetegedések, amiből Magyarországon jócskán akad. Hihetetlen mennyi köhögő lovat kell vizsgálni és kezelni. Tagadni sem tudnám, hogy az egyik kedvenc beavatkozásom a légutak endoszkópos vizsgálata.

 Van olyan eseted, ami máig emlékezetes?

Dr. Bocz Nóra: Nehéz lenne egyetlen esetet kiemelni, hiszen nagyon sok emlékezetes van. Van amelyik szakmai, van amelyik érzelmi vagy egyéb szempontból.

Kedves számomra egy kórosan lesoványodott póni esete, akinek nagyon nagy fájdalmai voltak. Fogreszelés miatt hívtak ki, és az igaz, hogy a fogaival sem volt éppen minden rendben, de nem ez volt a legnagyobb baj. Szegénynek krónikus hashártyagyulladása volt. Gyakorlatilag a belgyógyászati vizsgálatok egész tárházát kellet végigcsinálni rajta, de megérte, mert végül így, kinti körülmények között is sikerült megoldani ezt a nem éppen mindennapi esetet, és a póni azóta is jól van.

Eszembe jut még az egyik legrégebbi és legkedvesebb ügyfelünk lova, akinek az ínsérülését őssejtekkel kezeltem, vagy olyan légzőszervesek, akiket szinte a munkám kezdetétől fogva kezelek, és a tulajdonosokkal együtt igyekszünk több oldalról megközelítve tünetmentesen tartani a lovakat.

Mint már említettem, az egyik kedvenc beavatkozásom az endoszkópia, és ha még sikerül is egy nagyon agresszív, életet is veszélyeztető betegséget, mint a légzacskó gombás megbetegedését időben észrevenni, akkor az pláne nagy öröm. Volt olyan páciensem, akinek kétoldali volt a fertőződése, amit a klinikán hosszas kezeléssel végül meg tudtak gyógyítani.

Nagyon érdekes, de valahol furcsa egybeesés volt, amikor egy hónapon belül két, gyakorlatilag teljesen ugyanolyan sérülést kellett ellátnom: csüd alatti seb artériás vérzéssel. Szerencsére mindkét ló meggyógyult.

Ezek és a számtalan kólikás eset azért kiemelkedő, mert itt az állatorvosi szakma legszebb oldalát éli meg az ember, méghozzá az életmentést.

De hogy aktuálisak legyünk, itt vannak az idei, Nyugat-nílusi lázban megbetegedett lovak, akik közül többet sikerült otthon is meggyógyítani.

Persze még sok esetet lehetne említeni, tényleg hihetetlen, hogy mennyire változatos és sokszínű ez a munka. Nincs két ugyanolyan eset.

Elérhetőségek:
Dr. Bocz Nóra Email: bocz.nora@lovaspraxis.hu Telefon: +36 30 722 5766	Dr. Molnár József Email: molnar.jozsef@lovaspraxis.hu Telefon: +36 30 279 0916
Honlap: lovaspraxis.hu Facebook oldal: facebook.com/lovaspraxis

.

2016.10.21. Magyar Dorottya, Lovasok.hu