Nincs még egy olyan élőlény a földön, mint a ló, aki az évezredek során folyamatosan társként állt az ember mellett. Számíthattunk rá a csatában, segített, amikor meg kellett művelni a földet, és amikor nem volt más módunk legyőzni a távolságot. Része a gyökereinknek. 4000 hosszú év összefonódása után egy új időszak következett: az autók és a traktor átvették szerepüket a szállításban és a földművelésben.

Most a Volkswagen szerepet vállal abban, hogy haszonjárművét az igazi lovasok és lovak szolgálatába állítva betekintést adjon egy új, épülő világba, ahol ismét megszűnik a távolság a ló és az ember között, és a lovak olyan partnerré válnak, mint ahogyan azt meg is érdemelnék.

Ezért autónk egy hétre Török György rendelkezésére állt, akinek küldetése, hogy a közös múlttal összhangban az ember a lovakat végül igazán meg is szelídítse.

“A lovazás számomra művészet. Rendelkezésedre áll az agyag, amiből készíthetsz szobrot vagy cserépedényt. Csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle.”

Gyuri 10 évvel ezelőtt kezdte tudatosan kifejleszteni lóirányítási módszerét, a FreeHorseStyle-t, ami egyedülálló módszer a világon. Elhatározta, hogy felszerelés nélkül szeretne lovagolni és a lovat kezelni. Méghozzá bárhol, nem csak a zárt pályák kiszámítható ingerei közt. A legtöbb motivációt a pszichológia területéről kapta: míg az embereknél már viszonylag jól dokumentált források állnak rendelkezésre, ha meg akarjuk érteni a viselkedésüket, motivációjukat vagy azt, hogy miért vagyunk más-más dolgokra képesek, addig a lovaknál nem volt erre kidolgozott rendszer.

“Én egy erdőben lakom, nem várhatok arra, amíg a lovam szép lassan leáll a vágtából, mert közben levernek az ágak a lóról. Ki kellett találnom, hogy mégis, hogyan lesz fék a lovon.”

Aztán a fékezés és a fordulás után olyan komplex problémák merültek fel, mint az ijedtség, ami menekülő állat révén a ló zsigereibe van kódolva. “Rájöttem, hogy a lovat mentálisan kell stabilizálni.”

Amikor megtanítanak valakit lovagolni, mindig elmondják, hogyan húzza ki magát, hogyan tartsa a sarkát, mégis rengeteg apróság van, ami megnehezíti a mindennapokat (pl. szállítás). Ahhoz képest, hogy régen egy hiba a lóval egy életet is követelhetett a harcban, ma már, ha az aszfalton vezetjük végig a lovat, akkor is izzadunk. Persze voltak bizonyos kultúrák, akik ezt másképp csinálták, mint például az indiánok, de olyan, mintha elfelejtettük volna ezt a tudást.

Mindenkinek, akinek ló van a közelében, tisztában kellene lennie a ló viselkedésével és ennek alakításával. A hobbilovaglás ugyanezt kívánja, sőt… Egy hobbilónak mindenhol jól kell működnie, nem csak a pályán.

Épp ezért a FreeHorseStyle minden szakággal kompatibilis. Egy közös nyelvet épít ki a lovakkal, amely bármilyen helyzetben használható. Segít olyan vezetővé válni, amilyenre a lónak szüksége van.

A vadlovaknál mindig van egy vezető, akiben a többiek megbíznak, és nyugodtan legelésznek, amíg ő állandó készültségben van. A lovakba kódolva van, hogy kövessék a vezetőjüket, akkor lesznek kiegyensúlyozottak és motiváltak, ha a megfelelő vezetés alatt létezhetnek. Ha a lovakhoz szeretnél szólni, azt a lovak nyelvén kell tenned, ami csak akkor lehetséges, ha megérted őket. Úgy adhatod a legtöbbet a lovadnak, ha tudja, hogy amikor megjelensz, biztonságban van. Vezetőnek lenni azonban nagyon nehéz és felelősségteljes feladat. Nincs olyan, hogy egy lóról le kell mondani, nincs rossz ló, csak olyan ló, ami az út elején van.

A vezetés nem életkor kérdése. Gyuri lánya 7 éves, versenyez és több szakágban is jártas, de nem ezek miatt igazi lovaglózseni az édesapja szemében, hanem mert igazi lovas. “Egy hosszú nap után, amikor hazajön, mondom neki, hogy menjünk el biciklizni, de ő nem akar. Ő csak lovagolni szeretne.”

Ő már ebbe a környezetbe született. 2-3 évesen már trágyázott (ez onnan derült ki, hogy bent felejtette a vasvillát). Őt nem kell feldobni a lóra, hanem megoldja: ha másképp nem megy, lefekteti, ráül, majd felállítja. Elintézi. A tavaszi szünetben édesapjának dolgozva úgy lovagolta be a 4-5 éves lovakat, hogy utána már nem kellett felülni másnak a nyeregbe. Bármit rá lehet bízni, ha kijön a fedezőmén és őrjöng, akkor jó néhány felnőttnek nehéz feladat a kontroll alatt tartása. Ő kijön 7 évesen, és visszaküldi a karámba: nála nincs kecmec. A lovaglás a mindene: igazi vezető, mindössze 7 évesen!

“A ló olyan, mint egy tökéletes számítógép: nagyon könnyen el lehet rontani, és nagyon könnyen lehet tanítani. A ráhagyások rossz programokat és viselkedésmintákat eredményeznek, amiket újra át kell programozni.”

A Kincsem film fogatásán Gyuri a rendező kérésére dolgozott lókiképzőként. Kb. 10 ló szerepelt Kincsemként a filmben, különböző idomítási szintekkel, más-más feladatokra betanítva. Sally – Gyuri saját, sárga lova – egyik ősi félelmével, a tűzzel találta magát szemben a forgatáson. Több hetes otthoni tréning után az égő karámban kellett állnia, ami a valóságban még sokkal durvább volt, mint a végső verzióban, ahol a hangsúly a szereplőkön van.

“A gyakorlás során 2-3 hét ment el a gyújtogatással. Füstgépek voltak berakva az istállóba és 1,5 méteres vascsövek, amik 1,5 méter magasra csapták a lángokat. Olyan öblös volt a hangja, mint egy disznóölésen a perzselőnek, de közel sem tudtuk reprodukálni, ami a helyszínen várt ránk.”

A lovat jégzselével óvták a lángnyelvektől, nehogy megégjen. A forgatás előtt sajnos úgy alakult, hogy Sallynek nem volt lehetősége a próbára, azonnal élesben kellett helyt állnia, méghozzá úgy, hogy a felvétel alatt nem lehetett mellette állni. Mégis megcsinálta…azért, mert a vezetője kérte rá, és tudta, hogy megbízhat benne és vigyáz rá.

Török György nevéhez két fontos rekord is köthető:

• 40 km-t lovagolt kontaktpálcával és nyereggel a Pilisben
• majd két év múlva 50 km-t tett meg extrém komoly terepen mindezen eszközök nélkül

Munkájáért 2 éve “Az év lovas embere” díjra jelölték, és az ország elismert lovasaival dolgozhatott együtt. Módszere egyedülálló az egész világon.

“A legnehezebb követni az álmainkat. Azt szeretném, ha a lovak szabadnak éreznék magukat ebben a korban, amibe születtek. Amikor lehunyom a szemem, akkor is azon gondolkodom, hogyan lehetne többet. Mindig jobban és harmonikusabban szeretném csinálni, ami nagyon nehéz, de boldog vagyok, hogy az álmaimnak élhetek.”

2017.08.04. Szöveg és fotók: Boncsér Orsolya
Frissítve: 2022.08.29.