A lovak hőszabályozása az év hideg időszakában

Írta:

Az emlősállatoknak, túlélésük érdekében belső testhőmérsékletüket szűk határok között kell tartaniuk. Ha hőmérsékletük akár negatív, akár pozitív irányban meghaladja ezeket a határokat, a sejt szinten lévő kémiai reakciók nem megfelelően működnek. Vagy, teljesen megszűnnek működni. A normál hőmérsékleti határokon túli ingadozás egészségügyi problémákhoz, vagy az állat halálához vezet. A kifejlett lovak testhőmérsékletüket 38ºC körül tartják. Csikóknak, gyorsan növő fiatal állatoknak, vemhes, vagy szoptatós kancáknak magasabb belső hőmérsékleti normájuk van (Hines, 2004). A legtöbb tulajdonos tisztában van a lázas állapotban rejlő veszélyekkel. Kevés tulajdonos veszi észre, hogy a lovak mennyire jól alkalmazkodnak a hideg környezethez, amennyiben bizonyos feltételei életvitelüknek rendelkezésükre állnak.

Sok ezer évvel ezelőtt a vadló elterjedt az egész világon. A világ bármely részén élnek, ki vannak téve annak, hogy állandóan változtassák hőmérsékletüket – a napszakok, vagy az évszakok változásával. Azok a vad, félvad, de a háziasított lovak is, akik a faji sajátosságoknak megfelelő környezetben élnek, ma is tökéletesen túlélnek minden körülmények között, amit a természet ad nekik. Ugyanúgy Észak-Európában, ahogy az Ausztrál sivatagokban élő lovak is ki vannak téve környezeti hatásoknak – szél, nap, eső, hó, változó hőmérséklet stb. Sehol a természetben nem keresnek túlzottan zárt helyeket, mint az ember építette istállók, pajták és a természetben soha nem fedik be magukat semmilyen szövettel. A lovak természetes módon fejlesztették ki a fennmaradás útját.

A lovak belső hője az anyagcsere folyamatok melléktermékeként folyamatosan termelődik, egy egészséges állatnak jelentős forrásai vannak a hőtermelésre az anyagcsere folyamatokból. (Bicego at., all 2007). A lovakat a természet összetett és hihetetlenül bonyolult anatómiai, fiziológiai és viselkedési hőszabályzó mechanizmusokkal látta el a belső testhőmérséklet kontrollálására a hideg időszakban. Annak érdekében, hogy ezek a mechanizmusok a leghatékonyabban, vagy egyáltalán működni tudjanak, a lovaknak olyan környezetre van szükségük, melyek legjobban megfelelnek faji sajátosságaiknak.

Genetikai szinten a háziasított lovak ugyan olyanok, mind vadon élő társaik: a túléléshez ugyanazon képességeik és igényeik vannak. Alapvetően semmi másra nincs szükségük az embertől, mint arra, hogy az olyan tartási körülményeket biztosítson számára, melyre a természet által diktálva ennek a fajnak szüksége van: szabad mozgás a nap 24 órájában, a megfelelő élelemhez való hozzájutás lehetősége a nap 24 órájában, társas lét, megfelelő pataápolás, egy tető, amely alá szabadon be-ill. alóla kimehetnek. Az olyan emberi törődés mellett, amely elfogadja a lovak természetes igényeit, biztosítja azt és nem teszi az állatot antropomorfizmus (emberi tulajdonságokkal felruházó szemléletmód) tárgyává azzal, hogy istállózza, megváltoztatja táplálkozási szokásait, betakarja, megnyírja, patkolja stb., a háziasított lovak is képesek megfelelően használni csodálatos hőszabályzó képességeiket pontosan úgy, ahogyan azt a vad lovak teszik.

Vessünk egy mélyebb pillantást a lovak hőszabályzó mechanizmusának működésére és arra, hogyan lehet ebbe beavatkozni és károkat okozni a nem természetes tartással.

A piloerekciós mechanizmus működés közben, a szőrzet megemelkedik, hogy növelje a szigetelést.

Az első nagyon fontos dolog, amit tudnunk kell, hogy bizonyos hőszabályozási faktoroknak köszönhetően, mint, hogy a bőr és a szőrzet nagyon jó szigetelők, melyek meggátolják a hőveszteséget és az izomzat, mely hőt termel a mozgás következményeképpen, a lovaknak sokkal könnyebb felmelegíteniük magukat hideg időben, mint lehűteni magukat meleg időben, vagy intenzív munka után. Lehűlni sokkal nehezebb a lovaknak. A lovak képesek kezelni a hideget. A ló bőre felelős azért, hogy a test belsejét megvédje a külső hőmérsékletváltozásoktól. Ahogy azért is, hogy a test ne veszítsen hőt hideg időben. Szintén a bőr felelős azért, hogy az izommunka által termelt belső hőt elvezesse, megakadályozva a test túlmelegedését. A bőr hőszabályzó rendszere négy fő összetevőből áll: bőr, szőr, erek és izzadság mirigyek, melyekből három felelős azért, hogy a lovat melegen tartsa hideg időben:

A bőr: önmaga szigetelő rétegként működik relatív vastagságának köszönhetően.

A szőrzet: szigetelési képessége a szőrtakaró vastagságától, mélységétől, a szélerősségtől, valamint a szőrtakarón belüli hőmérséklettől és páratartalomtól függ (Ousey et.al 1992). A „photoperiodizmus”-nak nevezett mechanizmus hatására a lovak szőrzete évente kétszer váltódik, a szezonális hőmérsékletkülönbségekhez alkalmazkodva. A ló bőrében lévő érzékelők a nappalok időtartamának változására reagálnak. A lovak készek elkezdeni növeszteni téli szőrzetüket közvetlenül a nyári napforduló után, mikor is a nappalok rövidülni kezdenek. Ugyanígy azonnal készek a nyári szőr növesztésére rögtön a téli napforduló után, mikor a nappalok hosszabbodni kezdenek. Mindezeken túl a környezeti hőmérsékletnek is szintén hatása van a szőrnövekedésre. Hidegebb klímák hosszabb és vastagabb szőrzetet eredményeznek a lovaknál, mint melegebb klímájú környezetek, olyan lovakat összehasonlítva, akik testi adottságaiban megegyeznek és ugyanannyi táplálékot esznek.

A szőrnövekedést egyéb tényezők is befolyásolják, mint pl, fajta, táplálkozás stb, ezekről később esik szó.

A szőrzet növesztésén túl a ló képes növelni a szigetelését az u.n. piloerekció használatával – megemeli, lelapítja, különböző irányokba mozgatja a szőrszálakat a szőrtüszőkben lévő izmok segítségével. Ilyen módon a ló növelheti, vagy csökkentheti a szigetelő réteg vastagságát és hatékonyan változtatja a légáramlás mennyiségét a bőrfelületen. A kifejlett lovak ennek a mechanizmusnak köszönhetően 10-30 % között tudják változtatni a szőrtakaró vastagságát (Young & Coote 1973). Minden más izomhoz hasonlóan ezeket a szőrszálmozgató izmokat is rendszeresen tornáztatni kell a megfelelő működés érdekében.
A szőrvégeket egyfajta zsíros anyag borítja, mely meggátolja, hogy a ló bőrig átázzon esős, havas időszakban. A fedőszőröknek vízlepergető hatásuk van – a víz lefolyik a külső szőrtakarón, míg a belső rétegek szárazak maradnak. Minél hosszabb a szőr, a víznek annál kevesebb esélye van eljutni a bőrig. A szőrzet rendszeres kefélése eltávolítja ezt a réteget a szőrszálakról, ezáltal a vízlepergető képesség sérül. Szintén nem tanácsos letakarítani a sárréteget, a sárban való hempergés védi a lovat. A sárnak védő hatása van a lovak testére.

Szükségtelen megemlíteni, hogy a lovak szőrének – az elterjedt gyakorlatnak megfelelően történő- lenyírása teljes mértékben megszünteti a szőrtakaró hőszabályzó mechanizmusát.

Erek a bőrben: az izommunkából eredő szűkülés és tágulás következtében az erek szabályozzák a véráramlást a bőrben. Az összehúzódás meggátolja a hőveszteséget azáltal, hogy az erekben kevesebb meleg vér áramlik a testfelület hidegebb részeibe. A tágulás lehetővé teszi a túlmelegedett vér test belső részéből a testfelület felé való áramlását, biztosítva a hűtést. A lehűlt vér visszaáramlik a test belseje felé, így csökkenti annak hőmérsékletét.

Izzadságmirigyek: a lovak izzadságmirigyeiket használják hűtésre, amikor a belső, vagy a külső hőmérséklet túl magas. Mikor a külső hőmérséklet túl magas ahhoz, hogy a testet hűtse, az izzadságmirigyek folyadékot választanak ki. Ennek a folyadéknak az elpárologatása lehűti a bőrfelületet és az abban futó erekben a vért. Ilyen módon a lehűtött vérnek a test belsejébe áramlása csökkenti a belső hőmérsékletet akkor is, ha a külső hőmérséklet meleg. A lovak azonnal megszüntetik a folyadék kiválasztását, amint a belső hőmérséklet normalizálódik. A felületnek ez után gyorsan meg kell száradnia, hogy a hűtési folyamat abbamaradjon, meggátolva a normális belső hőmérséklet alá hűlést. A megizzadt ló képes változtatni a szőrszálak irányát, hogy elkerülje a túlhűlést, valamint előszeretettel keresnek szelesebb helyett a gyors és biztonságos száradás érdekében. Az izzadságmirigyeket azért is fontos megemlíteni, mert azok izommunka hatására is működésbe lépnek.

A hőszabályzó mechanizmus négy fő alkotórészén túl nézzünk meg más hőszabályzó mechanizmusokat, melyek a ló rendelkezésére állnak.

A testben található zsír mennyisége szintén fontos tényezője a hőszabályozásnak. Túl azon, hogy a zsír tartalékolja a test energiáit, a zsírszövet háromszor jobban szigetel bármilyen más szövetnél, mivel alacsony hővezetési képessége van és alacsony a vérellátása (Guyton, 1991, Davenport 1992). Éppen ezért fontos, hogy a lovaknak megfelelő zsírréteg álljon rendelkezésükre a tél előtt. Vadlovak és természetes körülmények között tartott háziasított lovak fenntartják a súlyváltozás természetes ritmusát az év folyamán, őszre kb 20%-kal növelik súlyukat. Általában azt látjuk, hogy a vastagabb zsírréteggel rendelkező háziasított lovak rövidebb téli szőrzetet növesztenek azokkal a lovakkal szemben, akik kisebb súlygyarapodást érnek el az őszre, ugyanolyan étrendű és testi adottságú lovakat összehasonlítva. Hideg körülmények között a zsír inkább a felületi rétegekben tárolódik, míg melegebb időszakban bizonyos területeken halmozódik fel.

Ugyanolyan körülmények között tartott lovak esetében a kisebb termetűek hosszabb és vastagabb szőrtakarót növesztenek, mint nagyobb méretű társaik. Szintén megfigyelhető, hogy a csikók is vastagabb, hosszabb szőrt növesztenek. Ez az „allometria” jelentős hatásával van összefüggésben, mely szisztematikus változás a testarányokban, ahogy a testméret növekszik. A hőegyensúly változik, ahogy az állat növekszik és fejlődik, de a változás megfigyelhető különböző fajták között is. (Reiss 1991, Langlois 1994). A nagyobb felület/testtömeg arány kompenzálására az északi típusú lovak általában kerekdedebb testformát fejlesztettek rövidebb végtagokkal és kiálló testrészekkel, melyek jól védettek vastag szőrzettel, sörénnyel és bokaszőrzettel, ezáltal jobban képesek megtartani a hőt és megbirkózni a hideggel.

A táplálék bevitel növelése növeli a hőtermelést a ló testében. Ez azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy a hosszúrostok emésztésének hőtermelés a mellékterméke. Rendkívül fontos a háziasított lovak számára, hogy a nap 24 órájában szénához jussanak. Hideg időben a megnövekedett hőtermelésnek akkor van esélye, ha biztosítva van a hosszúrostok folyamatos fogyasztása és emésztése. Különösen akkor, ha más hőszabályzó mechanizmusok még nem léptek életbe, pl. ha hirtelen leesik a hőmérséklet.

Az ilyen extra táplálékigényt klimatikus energiaszükségletnek hívják (MacCormak & Bruce 1991). A lovaknál megfigyelték, hogy kb. 0.2 – 2,5 %-al több energiára van szükségük a fenntartáshoz, ha a külső hőmérséklet 1 ºC fokkal alább esik, mint a normál hőmérsékletük alsó határa (Young Coote 1973, McBride et.al 1985, Cymbaluk et.al 1989, Cymbaluk 1990). (Az alsó kritikus hőmérséklet ló/ lovak csoportjának egyéni függvénye az év különböző időszakában, valamint számos hőszabályozási és környezeti faktortól függ )

Fontos, hogy a kisebb méretű lovaknál nagyobb az alacsony kritikus hőmérsékleti érték, ami azt jelenti, hogy a hőveszteség relatív nagyobb, mint a nagyobb méretű lovaknál. Ezért a kisebb méretű lovaknak arányosan több tápláléknövelésre van szükségük. Minél nagyobb az alacsony kritikus hőmérsékleti érték, annál nagyobb a ló hővesztesége. Ugyanolyan hőmérsékleti körülmények között a kisebb méretű lovak több hőt veszítenek, mint nagyobb méretű társaik. A nagyobb méretű lovak hideg időjárási körülmények között melegebbek maradnak.

Megfigyelték, hogy a vadlovak csökkentik mozgási aktivitásukat a téli időszakban a nyári időszakhoz képest (Duncan 1980, Berger et al, 1999, Arnold et al 2006). Az aktivitás csökkentése a téli időszakban évenkénti minta, mely a külső hőmérséklet csökkenéséhez, így a belső hőtermelés és energiakiáramlás csökkenéséhez kapcsolódik (Arnold et.al 2006). Az aktivitás csökkenésének ilyen alkalmazkodó mechanizmusa segíti a vadlovakat, hogy megbirkózzanak a tél kihívásaival. Ugyanezt a aktivitáscsökkenést megfigyelhetjük a természetes körülmények között tartott háziasított lovaknál is. Bár a háziasított lovak nem ugyanolyan mértékben szembesülnek a téli táplálékkeresés kihívásával. Az aktivitás ilyen irányú lassulásának ugyanaz a célja, mint a vadlovak esetében – az energiakiáramlás csökkentése a hidegben. Így, a lovak kevesebb foglalkoztatása a téli időszakban az aktivitás csökkentésének normális időszakos változását követi, figyelembe véve a hőszabályzó mechanizmus hideg időszakhoz alkalmazkodó működését, ezért a lovakat nem tanácsos a téli időszakban erősen terhelni.

A hideg időszakban az aktivitás általános csökkenése mellett megfigyeltünk lovaknál időszakos aktivitás (mozgás) növekedést és nyugtalanságot hirtelen hidegre forduló, kedvezőtlen időjárás mellett. Ez a rövid ideig tartó mozgás jótékony hatású, egyfajta híd, amíg az egyéb hőszabályzó mechanizmusok beindulnak, alkalmazkodva az új hőmérsékleti viszonyokhoz.

Néha megfigyeltünk lovakat, melyek szorosan álltak, vagy feküdtek egymás mellett, ezzel csökkentve a kisugárzó hőt. Az ilyen közelség csökkenti a testfelszín azon arányát, mely ki van téve a külső környezeti hatásoknak (Blight, 1998).

Testhelyzetük változtatásával a lovak növelni tudják a napsugárzásból felvett energiát, további hőforrásként használva azt. Gyakran megfigyeljük, hogy a lovak rövid, napfényes téli napokon napoznak a direkt napsütésben táplálkozás helyett, és amint a nap lenyugszik, visszatérnek enni.

A lovak testén megmaradó hó, melyet néha látunk, szintén extra védőréteg, melynek fontos szerepe van a belső hő megtartásában.

Szeles, esős napokon láthatjuk, hogy a lovak farkukkal a szél felé állnak és fejüket leeresztik. Ily módon védik nyakukat, fejüket, fülüket, szemüket, hasa aljukat a széltől és a víztől. A farkuk szolgál a hátsó rész védelmére – a rövidebb szőrök a faroktőnél elterelik a havat és a szelet.

Ilyen napokon látható, hogy a lovak falak, vagy természetes széltörők, fák és dombok védelmében állnak, megvédve magukat a széltől.
Ha szabadon választhatnak, a lovak gyakran állnak védett helyekre, erdőbe, leginkább a nyári nap melege és a legyek előli védelem érdekében.

Extrém esetben a ló képes hőt termelni reszketéssel. A reszketés eredményeként gyorsan hő termelődik az ATP izomból történő lebontásával (Langlois, 1994). A reszketés azonnali válasz a hirtelen hidegre, de hosszabb időszakra is fennállhat, ha hideg időben sokáig esik az eső. Egészséges állatoknál a reszketést felváltja a normál belső hőtermelés, amint alkalmazkodnak az új időjárási körülményekhez.

Megizzadt lovak zárt helyre, istállóba történő bezárása egy másik problémát okoz. A levegőáramlás hiányának következtében a lovak lassabban száradnak, tovább maradnak izzadtak. A levegő a ló körül telítődik, a száradás hosszabb időt vesz igénybe a normálisnál, mert a párás levegő nem képes több nedvességet megkötni. Ennek eredménye, hogy a ló nem hűl le, ezzel megteremtve a belső elváltozások lehetőségét: kólika, betegségek és fertőzések, melyek negatív hatással vannak az anyagcsere biztonságos hőmérséklet határaira.

A lovak betakarása a hőszabályzó rendszert teljesen felborítja. Miközben a ló megpróbál hőt termelni azokban a testrészeiben, amik ki vannak téve a hidegnek – fej, nyak, a has és a végtagok-, azon részei, a takaró által takart testrészek túlmelegszenek. A ló nem képes csak bizonyos testrészeiben növelni a hőt. Vagy az egész test hűl, vagy az egész test melegszik. A takaró alatti izzadás sokkal komolyabb problémát okoz az anyagcserefolyamatban, mint, amit az ember el tud képzelni. Istállóban, vagy betakarva tartott lovak hiányában vannak a stimulációnak (hőmérsékletváltozás), melynek célja a hőszabályzó mechanizmusok aktivizálódása. Nem szükséges tornáztatniuk a szőrszálakat mozgató izmokat, tágítani, vagy szűkíteni az ereket, aktivizálni az izzadságmirigyeket, tartalékolni, vagy kiüríteni az egészséges zsírtartalékokat. Minden izom elsorvad, ha bizonyos ideig nincs használatban. Ha egy állat ilyen állapotban hirtelen hideg környezetbe kerül, nem lesz képes aktivizálni a szükséges hőszabályozási mechanizmusokat. Ennek eredményeképpen a belső hőmérséklet túl mélyre eshet, mely az anyagcsere folyamatok széteséséhez vezethet. Az eredmény egy stresszes állat betegségekkel és fertőzésekkel. „A baktérium önmagában semmi, a táptalaj minden” (Louis Pasteur).

Túl azon a tényen, hogy a hőszabályzó mechanizmusokat akkor lehet teljes mértékben felhasználni, ha a ló faji sajátosságainak megfelelő körülmények között él, megjelenik egy szorongás és stressz faktor, melyet elkerülhetetlenül megélnek, ha természetes igényeiktől elszakítják őket (istállózás, elszakadás a ló-társaktól, megerőltető gyakorlatoztatás, a rostos táplálék folyamatos bevitelének hiánya stb.). Ez a stressz tovább gyengíti őket azon képességükben, hogy megbirkózzanak a hideggel.

2017.09.20., Írta: Natalija Aleksandrova – Academia Liberti
Fordította: Boros Sarolta
Frissítve: 2022.09.06.
Fotó: Canva

Lovak és állandóság – 1/2

Írta:

Mráz Edina

Hogyan viszonyulnak a lovak az ember alkotta környezetük rutinjaihoz, a velük való foglalkozás különféle rituáléihoz? A ló és az állandóság kapcsolatát tanulmányozó két részes sorozat a lótartás és a lóképzés különféle aspektusait veszi górcső alá.

A háziasított lovak életében, különösen istállózott tartás esetén, meghatározó szerep jut a napi rutinnak. Az etetések rendje, a karámozás ideje, a mozgatás, lovaglás időpontja, valamint az edzések tartalmi felépítése mind szerves részét képezik a lovak mellettünk való létezésének, amelyhez alkalmazkodniuk kell.

Sokszor hallani azt a vélekedést, mely szerint az állandó napi rutinra a lónak szüksége van, az őt megnyugtatja, környezete állandósága jelenti számára a létbiztonságot. Biztos ez? Végiggondolva, hogy a ló mindenből tanul, hiszen ez a túlélése kulcsa, mit tanul meg abból, ha minden nap óramű pontossággal ugyanaz történik körülötte?

Természetesen a ménesben tartott, illetve a vadon élő lópopulációk életének is megvannak a maga szokásai vándorló életmódjuk során, ám változó környezetükhöz (évszaknak megfelelően elérhető élelem-és vízforrások, valamint saját táplálékigényük, földrajzi jellegű változások, ragadozók megjelenése, stb.) természetszerűleg alkalmazkodnak. Vajon a domesztikált ló számára valóban az az ideális, ha élete egy azon rutin körül forog?

Az etetés rendje

Az újkori lótartás talán legkardinálisabb kérdésköre a ló takarmányozása. Egyfelől az étrend maga – igen sok kutatás, tanulmány áll ma már rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy milyen kevés létjogosultsága és a ló természetes igényeihez való köze van a szemestakarmányok és tápok etetésének, és mennyiféle kárt okoznak ezek az anyagcsere-folyamatokban (gyomorfekély, kólika, metabolikus szindróma, stb.). Az abraknak a szálastakarmányt helyettesítő funkciója teljesen hibás koncepció, hiszen a lovak emésztőrendszere napi 16-18 óra csipegető-válogató legeléshez alakult, (ennek legaktívabb szakaszai napnyugtától reggelig tartanak) melynek során néhány harapást néhány lépés követ folyamatosan. A természetes igényeket legelő híján legfeljebb kellő rendszerességgel adagolt széna etetésével tudjuk megközelíteni, abrakolással semmiképpen.

Az istállórendbe foglalt etetési protokollnak azonban az anyagcserére kiható hátrányai mellett mentális káros hatásairól is tudunk.
Az idejük nagy részét bezárva tengető lovak kielégítetlen mozgási, táplálkozási és szociális szükségletekkel élnek együtt, amelyek bizonyos mértékű frusztrációhoz vezetnek. Természetes mechanizmusaiktól távol álló, és ingerszegény környezetük még kiegészül az istálló szigorú rutinjával; a meghatározott időben zajló etetésekkel és más tevékenységekkel – ez által még kevesebb inger stimulálja a lovakat, viszont jó tanulóként hamar hozzászoknak a rendszerhez. Mivel ez az állandósult napi rutin, ezért ragaszkodni is fognak hozzá. Ahogy J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál: okok, hatások, és megelőzés a ló jólétének veszélyeztetése nélkül” című munkájában olvasható, „Ilyen rutinok mellett jelentős az esélye, hogy a lovak megtanulják nemcsak azt, hogy mikor következnek be a nap folyamán az egyes kulcs-események (pl. etetés), de azt is, hogy mi előzi meg és megbízhatóan megjósolják ezeket az eseményeket (pl. bizonyos emberek az istállóban, ténykedés a takarmányos helyiségben).”

Ebből a fentebb felvázolt összetett problémából növik ki magukat a még ma is sok helyen „rossz szokásként” aposztrofált sztereotíp viselkedésminták, amelyek azonban nem a ló jellemvonásai, hanem olyan viselkedésbeli problémák, amelyek a környezet által a saját szükségleteik kielégíthetetlenségére szült válaszreakciók. E tekintetben tehát, habár a lónál jelentkezik – Janice C. Swanson (Michigan Állami Egyetem, a „Gyakorlati módszerek a lovak, szamarak és más dolgozó igavonó állatok jólétének fejlesztésére a fejlődő régiókban” című tanulmány társszerzője) vélekedésére alapozva-, egy emberi viselkedési problémáról beszélünk, hiszen az istálló menedzsment, az etetési rendszer, a takarmány típusai és a ló számára a mindennapi kintlét biztosítása – vagyis a ló szükségleteinek figyelembe vételéhez való hozzáállás – tekintetében hozott rendelkezések képesek befolyásolni ezeket a folyamatokat.

A sztereotípiák valamilyen meghiúsult természetes szükségletkielégítő viselkedés okán kialakuló, tanult mozgássorok. A legtöbb orális sztereotípia pl. az éhségérzethez kapcsolódik. Idővel ezek állandósult mintává, szokássá válnak, ha a szükségletek kielégítésére hosszú távon nincs módja az állatnak.
A karórágás példáján keresztül bemutatva a folyamatot: A normális éhséghez kapcsolódó viselkedésminta, vagyis a legelés, két részből áll; étvágyból eredő fázisból és fogyasztási fázisból. (Katherine A. Houpt: „A lovak fenntartó viselkedése: Táplálkozás, ivás, kültakaró ápolás és társas hőszabályozás”). A ló a bokszában hozzáfog az étvágyból eredő fázist kiteljesítő mozgássorokhoz, ám ha a folyamat meghiúsul (élelem híján), újrakezdi a mozgássort. Dr. Joseph Stookey (Saskatchewan Egyetem, Kanada) számos, lovakon és más, zárt körülmények közt tartott haszonállatokon végzett megfigyelései alapján írta le a sztereotípiák ezen, meghiúsult szükségletkielégítés okán a kielégítéshez vezető mozgássor újrakezdésén alapuló motivációját. Ez igaz akkor is, amikor ugyan elfogyasztotta a kiporciózott abraktakarmányát, de ez nem elégítette ki legelési késztetését. (J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál”) Újra és újra nekilát, míg végül már szokásként teszi; rendszeresen „ráharap egy fix tárgyra (bokszajtóra, etetőre, stb. – a ford.) a felső metszőfogaival, és elnyeli a levegőt egy hallható röfögés kíséretében.” – olvasható a definíció McGreevey és mások: „Orális alapú sztereotípiát gyakorló lovak röntgensugárzásos és endoszkópos vizsgálata” című kutatásában. (Ebből az is kiderül, hogy a közhiedelemmel ellentétben a benyelt levegő nem jut le a gyomorba.)

Ez a szokás kapcsolódhat etetés előtti türelmetlenséghez, szálastakarmány nélkül unottan töltött órákhoz, de idővel önmagáért való cselekedetté is válhat. A metszőfogak rendellenes kopása, a nyak izmainak természetellenes fejlettsége, és akár súlyvesztés (egy igazán komoly karórágó akár evés helyett is művelheti kényszercselekvését) is a következmények között szerepel.
A kialakulás esélyét megnöveli az abrak etetése és annak szigorú napirendje, valamint az ehhez legtöbbször társuló ritka és kevés szénaetetés is. „Ilyen körülmények között, a lovak motiváltak maradhatnak a takarmányfelvétel iránt, miután elfogyasztották koncentrált abrakjukat.” (J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál: okok, hatások, és megelőzés a ló jólétének veszélyeztetése nélkül”)
Ekkor jönnek a különféle praktikák a ráharapó felületek csípős kencékkel való kenegetésétől a karórágó nyakörv felhelyezésééig. Valódi megoldást azonban csak a természetes életkörülményekhez való közelítés hozhat, ahogyan ezt Cooper és McGreevey fent említett tanulmányában, de számos más kutatásban is olvashatjuk. Legelőn kutatva-matatva szabadon kielégítheti a ló minden táplálkozási, mozgási és szociális szükségletét, így egyre kevésbé, majd egyáltalán nem fog eszébe jutni „rossz szokása”, valamint nem is „nézi az óráját” egész nap, nem lesz mire várnia, vagy frusztrációt megélnie. Ha idejének bizonyos részét mégis istállóban kénytelen tölteni, ott is sokat segít a gyakori, kisebb adagokban, földről történő, összességében megnövelt mértékű szénaetetés, amivel jobban elfoglalhatja magát, és csökkenek az éhen töltött időszakok. Minél több időt tölthet azonban kint, társaságban élelem után járva, annál többet tettünk szükségletei valós kielégítéséért.

Napirend

Az istállórend egyes aspektusai más sztereotíp viselkedésformáknak is melegágyai. A ló lételeme a mozgás, napja több, mint felében aktív, és ménesi lényként társas igényei is meglehetősen erősek. A bokszos lótartás mindennek gyökeresen ellentmond. Szociális igényein nyomokban enyhíthetünk azzal, ha a bokszok fala rácsos, így láthatják, és névleg érinthetik is egymást a szomszédok, ám ez, a ménesi szociális viselkedés teljességéhez képest igen kevés kielégülést nyújt.

A bezártság okozta mozgáshiány szintén erőteljes faktor. Elég ránézni a szitáló, kaparó, vagy bokszjáró lovakra, akik kényszeresen ismételgetik a mozgástevékenységet elindító mozdulataikat, miután a társakhoz, élelemhez való eljutás, vagy önmagában a mozgásba lendülés kísérlete minduntalan meghiúsul. Az ilyen mozgási sztereotípiákra rászokott lovak így várják az etetést, ha itt az idő, vagy éppen a karámozást, illetve az onnan bejövetelt is akár. Napirendjük minden részét pontosan ismerik, és az ettől való legkisebb eltérés frusztrációval, és a kényszercselekvés beindulásával jár.
A sztereotíp viselkedésformák tehát annak jelei, hogy az ingerszegény, túlszabályozott, és a ló természet adta szükségleteitől eltérő tartási rendszerek nem a nyugalom, hanem ellenkezőleg, a frusztrációk felé terelik a mentális állapotot.

Natalie K. Warran és Rachel Casey „Lókiképzés” című tanulmányukban a képzést befolyásoló tényezők között emelik ki a ló gondozásának körülményeit is. A bezártság okozta túlzott robbankonyságból eredő nehézségek mellett említik a sztereotíp viselkedésformák kialakulásának veszélyét is. Martine Hausberger és kutatótársai „A sztereotípiákkal rendelkező lovak alacsonyabb tanulási képességei” című tanulmányában kimondottan a sztereotípiák és a tanulás összefüggéseit vizsgálták olyan lovakkal, amelyek jól meghatározott sztereotíp viselkedéssel bírtak, valamint jól mérhető feladatokkal. Két vizsgálati időszakban, hetven lóval végeztek kísérletet, akik a bokszaikban eszközzel kapcsolatos feladatot kaptak (doboz kinyitása a fedél orrukkal történő felemelésével). 51 ló mutatott mindkét vizsgálati időszakban sztereotíp viselkedést. A valamilyen sztereotípiát – a kutatás eredményei szerint nincs különbség a különféle viselkedésminták hatása közt – mutató lovak nagyobb arányban (51-ből 36) lettek sikertelenek a tanulási feladatban, mint a nem-sztereotíp lovak (19-ből 3). Ha sikeresek is voltak, a sztereotípiával bíró lovaknak akkor is hosszabb idejükbe telt teljesíteni a feladatot. Ennek lehetséges okaként a tanulmány a sztereotíp viselkedést mutató lovak pihenésük kárára történő kényszercselekvését határozta meg. Az alvás hiányának szerepe lehet a figyelmet igénylő folyamatokban.

A mozgatás rendje

A háziasított lovakkal való foglalkozás rendje a legtöbb esetben kényszerűen alkalmazkodik a tartási helyük rendszeréhez. Ez persze a tulajdonos elhatározásának kérdése is, de sok esetben a lovas eleve egy, a saját napirendje által meghatározott időben tud a lovához/lovasórára kijutni, illetve jót akarván próbálja tiszteletben tartani az ott kialakított istállórendet, és ügyel rá, hogy lehetőleg ne etetési időben akarjon lovagolni, „nehogy szegény jószágnak várnia kelljen a vacsorára”. Így éri utol a hozzászokási folyamat a ló gazdáját is, és erősíti tovább a nem kívánt rendszerhez való kötődést a ló részéről. Sokak problémája a lova viselkedése, ha pl. az etetés várható időpontja közeledtével az állat nincs még a helyén, hanem még rajta ülnek, vagy akár csak a lókikötőnél kellene még állnia néhány percet. Sokan ezt a problémát egyszerűen megkerülik, és nem hozzák ki ezekben az időpontokban a lovukat, hogy ne kelljen ez ügyben konfliktusba kerülniük. Pedig a konfliktus forrása éppen ez a túlszabályozott, változatosságot nélkülöző napi rutin, ahol a lóval idővel teljesen elfeledtettük, hogy létezhetnek eltérések. A változás ez esetben frusztrációhoz vezet, amelynek sokféle ártalmas megnyilvánulási formája létezik (sztereotíp kényszercselekvésbe kezdéstől az ellenszegülésig), amelyek azonban nem a ló negatív jellemvonásai. Ő csupán azt szeretné tenni, amit mi tanítottunk neki azzal, hogy minden áldott nap ugyanazt, ugyanott és ugyanúgy kértünk tőle.

McGreevey, French és Nicol az „Abnormális viselkedésformák gyakorisága díjlovak, lovastusa lovak és távlovak esetében az istállózás összefüggésében” című tanulmányában 1750 lóra vonatkozó kutatásban a címben említett három szakágban dolgozó lovak sztereotíp viselkedésformáinak előfordulását vizsgálták, az istállóban töltött idejük, illetve mozgatásuk függvényében. A levonható konklúziók szerint „a ló által az istállón kívül töltött idő összefüggésben áll a képzés tárgyát képező szakággal”. E tekintetben a távlovak töltik a legtöbb időt a bokszukon kívül, az adatok szerint akár napi három órát is eltöltenek lovas alatt, és gyakorta legelőn tartják őket. A díjlovak és a lovastusa lovak jóval több időt töltenek istállóban, amely tény „összefüggésben áll az abnormális viselkedési formák megjelenésének megnövekedett kockázatával.” A távlovaknál szignifikánsan kisebb arányban volt megfigyelhető a sztereotípiák megjelenése, ám ezen belül körükben viszonylag gyakori volt a bokszjárás, amelynek okául a tanulmány a mozgásban maradás igényét jelölte meg motivációként, kiegészítve annak a lehetőségével, hogy ezek a lovak esetleg jobban idegenkednek az istállótól, mert általában nem ott esznek, vagy nincsenek hozzászokva a bezártsághoz. „Ezért, a boksz-járás egy átirányított menekülési reakció lehet egy, az istálló által fémjelzett ellenszenves ingerre.”

(Folytatása következik!)

2017.09.19. Írta: Mráz Edina
Fotó: Boros Sarolta, Bigstockphoto.com, Mráz Edina, canva.com

Források:

Daniel Mills, Sue McDonnell – The Domestic Horse – Origins, Development and Management of its behaviour, 2005.

E. Rivera, S. Benjamin, B. Nielsen, J. Shelle, A.J. Zanella – Behavioral and physiological responses of horses to initial training: the comparison between pastured versus stalled horses, 2002.

J. Cooper, P. McGreevey – Stereotypic Behaviour in the Stabled Horse: Causes, Effects and Prevention without Compromising Horse Welfare, 2007.

Katherine Albro Houpt – Equine Maintenance Behaviour: Feeding, Drinking, Coat Care and Behavioral Thermoregulation

Martine Hausberger, Emmanuel Gautier, Christine Müller, Patrick Jego – Lower learning abilities in stereotypic horses, 2007.

Martine Hausberger, Hélène Roche, Séverine Henry, E. Kathalijne Visser – A review of the human–horse relationship, 2008.

Natalie K. Waran, Rachel Casey – Horse training, 2005.

P. McGreevey, J.D. Richardson, C.J. Nicol, J.G. Lane – Radiographic and endoscopic study of horses performing an oral based stereotypy, 1995.

Paul McGreevey, Nigel P French, Christine Janet Nicol – The prevalence of abnormal behaviours in Dressage, Eventing and Endurance horses in relation to stabling, 1995.

Philippe Karl: Lókiképés – Nézetkülönbségek, 2011.

Láttál már nyárbúcsúztató lovas bulit helikopterekkel?

Rendezvény hírek

Írta:

Mráz Edina

Hallottál már a Töki Gyermeklovas napok rendezvényről? Tudtad, hogy a szervezők idei nyárbúcsúztató bulijukat a lovak mellett helikopterekkel is különlegessé tették? A színes programokról Takács Eszter, szervező számolt be a Lovasok.hu-nak.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez. Fotó: Kurucz Zoltán

Különleges lovasnap nem csak lovakkal

“2017. augusztus 27-én a Töki Gyermeklovasnap sorozat immáron hatodik alkalommal, ezúttal Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnap címmel örvendeztette meg a Zsámbéki medence lakóit. Ez alkalommal a gyermekeknek helikopterekkel kellett felvennie a versenyt, de bizton állíthatjuk, hogy az egybegyűltek zsivaja volt a hangosabb. A Magyar Honvédségtől egy AS-350B típusú, az Országos Mentőszolgálattól egy EC-135 típusú és a Budaörsi Repülőtérről egy Robinson R-22 típusú helikopter állt egymás mellett a bevezető út melletti karámban. Az érdeklődők ha el nem is köthették a gépeket, azért kívül-belül megcsodálhatták azokat, a pilóták és a személyzet pedig kitartóan válaszoltak a záporként rájuk zúduló kérdésekre. És ha már gépmadarak, természetesen nem maradtunk légiparádé nélkül sem, a Patkó Csárda feletti égen mindhárom gép otthagyta a nyomát.” – mondta el a Lovasok.hu-nak Takács Eszter.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez. Fotó: Bóna László sr

“Az elsődleges feladatunknak azonban továbbra is a lovas élet szépségeinek bemutatását, a közönség érdeklődésének felkeltését tartjuk: hogy akik élménnyel gazdagon mennek haza a lovasnapról, azok utána visszatérjenek, visszavágyjanak a lovakhoz. Ebben segítenek nekünk lovas barátaink, akik minden alkalommal megújuló bemutatókkal, tudásuk legjavát mutatva szórakoztatják a nagyérdeműt.” – vallotta a szervező.

Sokszínű bemutatók

“Egyik legjobb példa erre Tászler Melinda, aki eddig mind a hat Gyermeklovasnapon velünk volt, mégsem láthattunk tőle két egyforma előadást. Többször is megtisztelt bennünket azzal, hogy egy-egy új műsorszámát nálunk mutatta be először. Most is egy csodát hozott: Patás nevű lován gyönyörű kosztümben lószerszám nélkül, élő hegedűszó kíséretében lovagolva, vagy még inkább a zenére táncolva láthattuk. A csodás zenei aláfestést Haulik Emese művésznőnek köszönhetjük.

Stílusban merőben eltért ettől, mégis ugyanúgy megdobogtatta a szívünket Száz Petra, Farkas Tünde, Kelemen Dina és Alsószentiványi Krisztián, illetve kis segítőiknek Balatont idéző fürdőruhás-strandpapucsos, lóháton pancsolós bulija. Immáron visszatérő trükklovasaink, Katrics Tamás és kedvese, Balogh Kata, akik a fizika törvényeivel szembeszállva ülik-állják-lógják meg a lovat. Vagy a zsámbéki Nagy Lovas Udvar western lovasainak bemutatója, amely során az érdeklődők bepillantást nyerhettek ennek a szakágnak a szépségeibe. Ebben Szabó Zora, Danyi-Sárdy Nikol és Nagy Mihály voltak segítségünkre.” – emlékezett vissza Eszter.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

A helyi lovasok is megmutatták tudásukat

“Természetesen nem maradhatott el a Patkó Csárda lovasainak fellépése sem: a Marosvári Edina vezette Rider’s Clubtól egy ügyességi és díjugrató pályát, Veres Linda tanítványaitól a lovas oktatás alapjait, a töki betyároktól, név szerint Sraj Gábortól, Végi Gábortól, Czégény Mihálytól és egy ifjú hölgytől, Vályi Lilitől – aki egy puszta kettest hajtott – egy fergeteges csikós bemutatót, Gallai Beától egy reneszánsz idomító előadást, a Pénzes Gábor vezette Töki Huszároktól (Pénzes Levente, Besenyő Gábor, Besenyő Álmos, Nánási János, László Előd) pedig egy alaki gyakorlatot láthattunk.

A helyi lovasok a legtöbb Gyermeklovasnapon mind-mind velünk vannak, mégsem válik unalmassá egyik szám sem! A gyermekek pedig folyamatos fejlődésről tesznek tanúbizonyságot, sok kisgyerek őket látva kap kedvet a lovagláshoz.”

Kiegészítő programok

“Azok is jól érezhették magukat, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem a lovakért élnének-halnának. A fent említett Bicskei Tűzoltóknál kígyózó sorban álltak a gyermekek, a Töki Lovas Sport Egyesület fogatai és a Patkó Csárda pusztabusza kitartóan rótták a köröket a Csárda lovardájában, hogy a sok kis utast megkocsikáztassák. A Zsolnai Gábor vezette Bajvívó Magyarok által tartott vitéz fegyverhasználati bemutató után kis és nagy érdeklődők egyaránt kipróbálhatták a kardokat, buzogányokat, kopjákat. Akiket nem hozott lázba a férfias küzdelem, azok kellemes légkörben nemezelhettek az árnyékban Gittinger Sára képzőművésszel, vagy kézműveskedhettek, rajzolhattak az AlterEgo Alapítvány segítőivel. Itt kell megemlítenünk, az alapítvány önkéntesei öt budapesti otthonból egy egész busznyi gyermeket hoztak el hozzánk.

Reméljük a több száz látogatóból sokak szívében sikerült elültetnünk a lovas élet iránti szeretet magját. Hogy a táptalaj bőséges maradjon, már a folytatás terveit kovácsoljuk.” – nyilatkozta elégedetten Takács Eszter, szervező

Írta: Takács Eszter (Gyermeklovasnap)
Fotó: Kurucz Zoltán, Bóna László sr, szervezők

Az erőszakmentes kommunikáció a kulcs

Írta:

Frisch Andrea

A cél nem az, hogy a ló valahogyan megoldja a feladatot, félelemmel tele, hanem az, hogy a félelmétől megszabadulva, bármikor, szívesen megtegye azt, amit az ember kér tőle. – Császár Csilla erőszakmentes bemutató sorozata ezzel az üzenettel és nagy sikerrel zárult.

Az esős előrejelzések ellenére napsütés fogadta a Simonpuszta Lovasparkba látogatókat szeptember 3-án, akik kíváncsiak voltak Monty Roberts erőszakmentes módszerére, amellyel több százezer ló és ember élete megváltozott. Császár Csilla Okleveles Monty Roberts Instruktor és Molnár Zsolt Okleveles Horseman bemutatták, hogyan lehet megnyerni ezeknek a több száz kilós, nemes élőlényeknek a bizalmát, és ezáltal kérni együttműködésüket feladatok végrehajtásához. A cél nem az, hogy a ló valahogyan megoldja a feladatot, félelemmel tele, hanem az, hogy a félelmétől megszabadulva, bármikor, szívesen megtegye azt, amit az ember kér tőle. Legyen az akadályugrás vagy lószállítóban utazás.

A nyitóbeszéddel Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas színművész (Egri Csillagok…) és igazi lovas ember tisztelte meg a közönséget egy olyan videó üzenetben, amelyet Erdélyből, a Gyilkos-tó mellől készített, hogy átadja gondolatait a lovak és emberek kapcsolatáról. Az üzenete megtekinthető itt >>
A “Csatlakozz!” lovas bemutató sorozat fontosnak tartja az élet tiszteletét és megbecsülését, minden élőlény számára. A gyönyörű nyitóének is az élet derűjét hangsúlyozta, amelyet Dobos László énekes és zenész hozott el a rendezvényre. Dalai végig kísérték a lovas játékokat, mely során a gyerekek lovaikkal lelkesen teljesítették az előttük álló feladatokat.
Aki szeretne belehallgatni, itt megteheti >>

A szünetben Kenesei Krisztina lovasoktató lehetőséget adott a nézőknek arra, hogy lovak hátára ülhessenek, és megtapasztalhassák azt a hatalmas erőt és alázatot, amelyet a ló az ember szolgálatába állít.

A bemutató lovai: A fiatal ló, aki félt a zacskóktól, víztől, ponyvától és sok minden mástól, megértette, hogy nem kell elmenekülni a hátára felröppenő bevásárló szatyortól, és nem esik bántódása, ha rálép az élénk kék színű, vízcsobbanáshoz hasonlító hangzású ponyvára. A középkorú ló, akire számos probléma rárakódott sportló múltja révén, megismerte a kettős futószárazás által, hogy az egyensúlya megtalálásához lehetősége van elengedettségre és hajlékonyságra, nem kell a testét merev keretek között tartania. A fiatal csődör Iwan, felfedezte, hogy a lószállítóba bármikor bátran bemehet, nem történik vele semmi félelmetes.

A lovas bemutató által gyakorlatias képeket mutattak be a nézőknek, milyen hatékonyan és egyszerűen képezhető a ló, amikor valódi természetét tartjuk szem előtt. Az embernek azért van szüksége képzésre, hogy ne csupán megoldassa a lóval a feladatot, akárhogyan, akár erőltetéssel és fájdalomokozással, hanem képes legyen a lovak által értelmezhetően kérni tőlük a feladatok megoldását. Ehhez a sikeres csapatmunkához az erőszakmentes kommunikáció a kulcs.

Köszönet jár mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy létrejöhessen a bemutató:
Simonpuszta Lovaspark tulajdonosa Dr. Korein László és csapata; Benkő Péter- színművész; Dobos László- énekes, zenész; Molnár Zsolt – horseman munkatárs; Nagy Mia- tanítvány; Kenesei Krisztina – lovasoktató; Furka Ildikó és Papp Gyöngyvér- segítők; Sánta Magdolna- operatőr; a lelkes érdeklődők és azok, akik a lovaikat adták a bemutatóhoz.

2017.09.13. Írta Császár Csilla, szervező és tréner
Frissítve: 2022.08.29.

A sötét középkorban élünk?

Írta:

Mráz Edina

Írta: Nic Barker – Rockley Farm, Anglia

A lovak és tulajdonosaik napjainkban sok tekintetben hihetetlenül szerencsések.
Lovaink nem a dolgozó állatok számára normális kemény életet élik és ennek eredményeképpen sokkal hosszabb életűek (egy tipikus dolgozó ló a Viktoriánus Londonban 4, vagy 5 éves korában kezdett dolgozni és ez után kb. 4-6 évig élt).

Kép forrása: www.victorianlondon.org – „The Horse World of London (W. J. Gordon, 1893)”, mely magával ragadó, néha rémisztő pillantást enged a munkalovak életébe

Ma, Angliában, még a „legkeményebben” dolgozó lovak is csak néhány órát vannak munkában naponta, sok pihenőidővel. Ma azt várjuk, hogy lovaink fittek legyenek és egészségesek úgy fiatal korukban, mint (egyre jobban kinyúló) húszas éveikben.
Ma hozzáférünk a viselkedéssel, biomechanikával, edzéssel, táplálkozással és betegségekkel kapcsolatos kutatási eredményekhez.

Képesek vagyunk termeszteni és konzerválni magas minőségű takarmányt és van képességünk, hogy elemezzük a tápértékét annak, amit lovaink esznek, adhatunk biológiailag megfelelő diétát és táplálék kiegészítőket, hogy biztosak legyünk az optimális egészségi állapotban.

A lovakat ma már tipikusan atlétaként és nem munkalovakként kezeljük (bár vitathatóan néha elfelejtjük, hogy még a legnagyszerűbb „lóatléta” is első és legelsősorban ló.)
A lovak ma már kaphatnak masszázst, fizikoterápiát, hidroterápiát; dolgozhatnak jártatógépben és futópadon, versenyezhetnek arénákban olyan felületeken, amiket speciális fegyelmet igénylő feladatokra terveztek.
A lovak „krémje” rendszeresen repülővel utazik a világ körül és még egy családi póninak, vagy más egyszerű lónak is van egy teherautója, vagy szállítója, amit az ő kényelmére készítettek egy vagyonért a szükséges felszerelésekkel.

Kiterjedt eszköztárunk van arra, hogy lovaink környezetét úgy kezeljük, ahogy nekik és nekünk is megfelel. Ergonomikus hevedereket és kantárokat tervezünk; a nyergeket nyomáspróbának tesszük ki; a nyeregalátéteket könnyű, légáteresztő anyagokból készítjük. Az épületek jól megvilágítással és jó szellőzéssel készülnek akár fűthető mosókkal.

Oltjuk őket tetanusz ellen és meggyőződünk róla, hogy parazitáktól mentesek. És, amikor a dolgok rosszra fordulnak, szofisztikált állatorvosi diagnózisok állnak rendelkezésünkre, talán használunk MRI-t, ultrahangot, röntgent és szondát a műtét és rehabilitáció esetleges opciójával, hogy megadjuk a lónak a legjobb esélyt a gyógyulásra.
Manapság majdnem mindnyájan képesek vagyunk lassított felvételeket készíteni telefonunkkal arról, ahogy lovunkkal dolgozunk, eddzük őket, vehetünk leckéket, versenyezhetünk és lehetőségünk van fényképeket és videókat használni annak érdekében, hogy felfedjük az esetleges problémákat és fejlesszük magunkat és lovunkat.

Mindezek ellenére mégis van egy terület a lovak körül, ahol ragaszkodunk a sötét korokhoz, egy nehezen érthető beavatkozással járó, sok száz éves technológiát használva.

Nos, kitalálhatják…

Ne értsenek félre – nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a patkó hasznos módja annak, hogy egy egészségtelen pata teljesítményét növeljük. Véleményem szerint a döntési faktor az, ami biztosítja a lópatkók folyamatos népszerűségét.
Ha a lónak egészségtelen patája van, lehetőség van javítani a paták állapotán diéták és a biomechanika alkalmazásával, de ez időt és erőfeszítést igényel. Ezzel szemben egyszerű és gyors módja magasabb szintű teljesítmény elérésének – több mérföld, keményebb talaj – ezekkel az egészségtelen patákkal, ami a jelenlegi állapot, ha patkót helyezünk fel.

Mint minden gyors megoldásnak, a patkolásnak is számos hátránya van. Patkolt lovakkal való tapasztalataim alapján megnő a sérülés veszélye (lovaké és embereké egyaránt), a pata egységének sértetlensége sérül, csökken a mozgásérzékelés és (gyakran) sérül a biomechanizmus.
Patkolni gyors – bizonyosan gyorsabb, mint megvárni az egészséges pata növését – és, mint a Viktoriánus Londonban, lehet használni a patkót, ha nincs értelme javítani a pata egészségi állapotán.

Ezért a patkolás tökéletes értelmet kap munkalovak esetében a Viktoriánus London korában, és az előtt. Ezek a lovak naponta 10-14 órát dolgoztak, a héten 6 napot és rendszeresen 40 mérföldet naponta.

A városi lovak bebörtönözve éltek az istállóban, amikor nem dolgoztak, szennyezett levegőt lélegezve odakint. A takarmányuk gyakran rossz minőségű és poros volt és természetesen nem volt lehetőség annak elemzésére, hogy mi hiányzik a táplálékukból. A hosszú, munkával töltött időszakok táplálék nélkül szintén nem sokat használtak.

A lovak legtöbbet a táplálkozási hiányosságoktól szenvedtek nem beszélve a légzési és metabolikus kihívásokról (ezeknek mind, ahogy ma már tudjuk, hatása van a patákra).

Ilyen körülmények között a patkolás hatásos módja volt annak, hogy minden ló munkaképes maradjon arra a néhány évre, függetlenül lábaik egészségi állapotától, és meg tudjon birkózni az akkori utak minőségével.
De a technológia tovább fejlődött (legalábbis a legtöbb egyéb területen) és a 19. századi gyakorlatok napjainkra idejétmúlttá, szükségtelenné és primitívvé váltak.
Annyira hozzászoktunk a patkoláshoz, hogy néha nehéz mögé látni, de, ahogy Steve Leigh tegnap mondta nekem, el tudják képzelni, micsoda felzúdulást okozna a jóléti körökben, eltekintve az állatorvosoktól, ha valaki ma a semmiből kezdené azt hirdetni, hogy szegezzünk egy fém cipőt a lovak patájára?

Egy olyan korban, ahol lovaink teljesítménye és egészsége mindennél fontosabb, miért kapaszkodik még mindig sokunk egy darab megformált vashoz, mint az egészség megőrzésének talizmánjához? Egy olyan korban, ahol a tudományt és a bizonyítékokat részesítjük előnyben a tradícióval és a szóbeszéddel szemben (vagyis szeretnénk ezt hinni), mi az oka ennek a babonás viselkedésnek?

Egészen bizonyos, hogy ez nem azért van, mert a patkó egy technológiai megoldás.
A patkó támogatói azt vitatják, hogy kevés az olyan tanulmány, amely patkó nélküli lovak teljesítményét vizsgálja. Igazság szerint, az olyan tanulmány is kevés, amely patkolt lovak teljesítményét vizsgálja és természetesen egy sincs, amely következetesen hasonlítja össze a patkolt és a patkolatlan lovak hosszú távú teljesítményét ugyanolyan körülmények között (amely bizonyítékra szükségünk van).

Így, mivel híján vagyunk a kutatásoknak, mink van? A tapasztalatom, és azoknak a patkó nélkül keményen dolgozó lovak tulajdonosainak a tapasztalata, miszerint a patkó nélküli pata egészségesebb és funkcióját tekintve hatékonyabb.
Szintén ijesztően sok olyan lovat láttam súlyos patairha gyulladással, akik korábban patkolva voltak, és teljes mértékben visszatértek a munkába – mezítláb.

Természetesen e lovak tulajdonosainak álmában sem fordul meg a fejében, hogy lovukat újra megpatkolják (ahogy nekem sem jut álmomban sem eszembe, hogy megpatkoljam bármelyik lovamat is), mert azt látjuk, hogy patkó nélkül lovainknak egészségesebb a lábuk.

Érdekességképpen, majdnem minden mezítlábas ló tulajdonosának kiterjedt tapasztalata van patkolt lóval való munkával. Ezzel szemben, nagyon kevés patkolt ló tulajdonosának van tapasztalata patkó nélküli lóval való munkával.
(Megjegyzés: valamilyen oknál fogva a mezítlábas lovak erős érzelmi reakciót váltanak ki lovas körökben. Ha véletlenül találkozunk egy vadul hangzó kijelentéssel a lovak lábával kapcsolatban (különösképpen online), mindig megéri megvizsgálni, vajon aktuálisan annak a személynek van-e bármilyen tapasztalata arról, amiről beszél. A legtöbbször nincs…)

Még a kovácsok is felismerik a patkónélküliség előnyeit – csak azt hiszik, hogy a lovak nem tudnak teljesíteni patkó nélkül.
Mi mindannyian a mezítlábas lovainkon saját szemünkkel látjuk, hogy az egészséges paták milyen magas szintű teljesítményre képesek – látjuk és hisszük, különösképpen, mert a legtöbbünk lovának komoly egészségügyi problémái voltak, amíg patkolva voltak.

A patkolás egy gyors, beavatkozással járó módja marad annak, hogy a gyenge lábak teljesítményét növeljük, betegség okozó, a sérülés veszélyét hordozza és még a fiziológiás hatásait sem tudjuk teljesen megérteni.

Természetesen, ha a patkolást részesíti előnyben, valamint azt tervezi, hogy heti 6 napon, naponta 12 órát dolgozik lovával és megtesz 40 mérföldet naponta, továbbra is patkolhatja lovát, sőt, ilyen körülmények között tanácsos is (de ezzel egy időben elkezdhet egy új lóra is spórolni).

Mindazonáltal, ha nem hajlik a gyors megoldásra és inkább lova egészségének javítását tartja szem előtt a jelen állapotot tekintve kiindulásként, ebben az esetben szerencsésnek érezheti magát, hogy olyan korban él, ahol ez lehetséges és elkezdhet tenni valamit ezért!

„Patkó nélküli lovaglás esetén természetesen sokat lehet spórolni a kovács költségein. De további előnyei is vannak. A patkó nélküli patának meglehetősen jó a talajfogása és jobban képes a tágulásra a patkószegek korlátozása nélkül. A nyír, mivel közelebb van a talajhoz, több súlyt képes viselni és jobban ellátja természetes funkcióját a rázkódáscsökkentés és a láb vérellátása terén. A paták így nagyobb eséllyel kopnak úgy, ahogy az a lónak a legkényelmesebb. Továbbá kevesebb a sérülés veszélye esetleges patacsaták esetén…
Régebben szokás volt minden, munkában lévő lovat néhány hónapra patkó nélküli szabadságra engedni a nyári hónapokban. Ez nem csupán a pihenést és az általános állapot javulását szolgálta, de esélyt adott a patáknak a patkószegek okozta károsodások nélküli növekedésre… Amennyiben van az évnek olyan időszaka, amikor lovát kevesebbet „használja”, gondolja át, hogy a patkó nélküli szabadság biztosítása úgy a ló, mint a paták javára szolgál.” – www.farriery.org.uk; The Horseshoeing Book (Humphry BVMS, MRCVS, AWCF, 1995)

2017.09.12. Fordította: Boros Sarolta
Forrás: Rockleyfarm.blogspot.hu – Living in dark ages

Magyar lovasok állhattak dobogóra Szardínián

Írta:

Frisch Andrea

Nem mindennapi távlovas versenyen vehetett részt édesanya és lánya, Wachtler Katalin és Fekete Patrícia. A magyar távlovasok a mesés olasz szigeten, Szardínián először állhattak ki együtt a jól megérdemelt kupáért – miután megtették a 86 kilométert. 11 indulóból pedig a második és harmadik helyezést sikerült elérniük.

Noha Katalin és Patrícia a Sardegna Endurance Festival felkészítésében nem tudtak részt venni, sőt idegen, olasz lóval indultak, mégis kiváló eredményt értek el. A verseny előtt két nappal próbálhatták ki a lovakat, ők maguk azonban edzésben voltak, hiszen itthon foglalkoztak a saját lovaikkal.

Fekete Patrícia: “Édesanyámmal, a CEI* (86 km) kategóriában indultunk. A versenyt 15 km/h-val sikerült teljesítenünk, a pálya nehézsége miatt ez második és harmadik helyet jelentett végül. Többször vettünk már részt arabok szervezte versenyeken, sokszor indultunk Abu Dhabiban illetve Dubajban is, akár saját, akár ottani lóval. A szervezőket (Lara Sawaya, Adnan Al Nuami) régóta ismerjük, elsőként 2009-ben vettünk részt általuk rendezett versenyen.

Úgy látjuk, hogy kitesznek magukért minden tekintetben, remekül szervezik meg azokat. Sokszor indultunk már ugyanazon a versenyen, de ez az első alkalom, hogy egyszerre álltunk a dobogóra. Fantasztikus érzés volt ott állni, ilyen nehéz pálya megtétele után, két ismeretlen lóval. Ez nagy önbizalmat tud adni az embernek, és azt az érzést, hogy valamit jól csinál – mesélte a 24 éves győri lány. Természetesen amikor édesanyámmal versenyzünk, egyáltalán nem ellenfélként tekintünk egymásra, hanem próbálunk segíteni a másiknak, hogy biztonsággal befejezzük a versenyt. Előfordult már, hogy nem együtt mentünk egy közös versenyen, ilyenkor mindig a lovaink edzettségét vesszük figyelembe a tempóválasztásnál.

Itt szerencsére nem volt tétje számunkra, jól akartuk érezni magunkat ezen a gyönyörű helyen, és élményekben gazdagon, biztonságban befejezni a versenyt” – mondta a tehetséges fiatal lovas, aki édesanyjának köszönheti lovak iránti szeretetét.

Wachtler Katalin: “11 indulóból lettünk dobogósak az erős ellenfelek közül, legnagyobb részben helyi lovasokról van szó, akik már ismerték az ottani pályát. Ennek ellenére összesen négyen fejezték be a versenyt. A ló tulajdonosát pénzdíjjal jutalmazták a teljesítményért, minket pedig meghívtak a novemberi Abu Dhabi versenyre” – mesélte Katalin.

2017.09.08. Sárréti Anita, PR Manager
Fotó: Canva
Frissítve: 2022.09.20.

Harmadik lett a magyar zsoké a női világbajnokság belgiumi futamán

Írta:

Frisch Andrea

A HH Sheikha Fatima Bint Mubarak Ladies World Championship belgiumi állomásának egyik futamán, Nagy Polett nagy küzdelemmel harmadikként ért célba.

A 19 éves esztergomi zsokénak lehetősége nyílt kipróbálnia magát a HH Sheikha Fatima Bint Mubarak Ladies World Championship egyik futamán, amelyet női amatőr illetve profi lovasoknak írtak ki Oostende-ben augusztus 14-én.

“Sajnos az ír lovas megsérült, így kilencen álltunk starthoz az 1000 méteres, egyenes pályás gyep versenyen. A Mulhim névre hallgató lovat kaptam, aki szívvel-lékkel küzdött, így sikerült megszereznünk a harmadik helyet. A verseny előtt egy héttel értesültem arról, hogy a Belgiumban lévő versenyre amatőr lovasként mehetek.

Hihetetlenül boldog voltam, mivel eddig még sosem lovagoltam ebben a sorozatban, és természetesen izgatottan vártam már. Nagyon jó érzéssel töltött el, mikor láttam, hogy harmadik vagyok. Első helyen Mulhim istállótársa, Mirna ért célba az angol zsokéval, Rosie Jessoppal, második pedig a német Monique Lubcke lett.”

2017.09.08. Sárréti Anita, PR Manager
Fotók: Facebook.com/OostendeKoerse

Előszoba és végcél… – 2. rész

Írta:

Frisch Andrea

Az írás előző részében ott szakadtunk ki az élményből, a képből, (csak mert amúgy a naplójegyzet nagyon hosszú lett volna egy lélegzetre) amikor a tanítványok befejezték a munka lóháton történő szakaszát. Ám a sokrétű és hosszúra nyúló edzés ezzel még korántsem ér véget, köredzés következik, öt állomással.

A lengő cél feladatban a lovasíjász-katlan hatalmas, mozgó gömbjei a célpontok. A fedett pálya egyik hosszú fala mentén függnek a mennyezetről, a másik hosszú falon dolgoznak az íjászok. Egyikük meglöki a gömbsort, a gömbök különböző sebességgel és amplitúdóval, sőt van, hogy még össze-vissza irányba is, kezdenek el mozogni, az íjászoknak pedig futásból lőve kell eltalálni azokat.
A koronglövés páros gyakorlat, egyikük dobálja a korongot, míg a másik rálő a mozgó célra. A legkisebbek éppen Feri atyával gyakorolnak, a fiúcskák lőnek, a pap dobálja a korongot. Inspiráló lehet a példakép közreműködése, segítsége, egyben az érzés: kellő szorgalommal és alázattal én is válhatok olyanná, mint ő…
A trambulin a lóhátról való lövés elő-gyakorlata. A gumiasztalról „felrepülve” ugyanúgy a legmagasabb pontról kell kilőni a vesszőt, mint ahogyan azt a vágtázó lovon a lebegő fázis legmagasabb pontján teszi az íjász.
A hanyatt fekve lövésnél az extrém testhelyzetből való célzásra és oldásra nem kevés ügyességre van szüksége a tanulónak.

Az íjászfocihoz speciális, kis golyóban végződő vesszőket használnak (amikor behozták ezeket a hagyományos vesszőkkel, rá is csodálkoztam, mire lehetnek jók). A két csapat két kapura játszik, melyeket két-két medicinlabda jelképez. Könnyű gumilabdát kell jól irányzott lövésekkel az ellenfél kapuja felé terelgetni. A játékos gyakorlatok elsősorban a legkisebbekre vannak motiváló hatással. Lajos ugyan sokszor keményen odaszól, ám a dícsérettel sem fukarkodik. A társakkal, elsősorban az idősebbekkel, tapasztaltakkal felvenni az iramot, velük lépést tartani, szintén hatalmas hajtóerő.
Miután minden tanítvány befejezi az öt stációt, a filmes stáb még készít pár vágóképet a csapat részvételével (a legmegkapóbb az volt, amikor két tanítvány egymás mellett állva villámgyors egymásutánban lövi ki nyílvesszőit), majd Lajossal kezdenek el beszélgetni a kamerák előtt. Szavaikat nehéz kivenni, s amikor utóbb Lajostól megtudom, közelebb is lehetett volna menni hallgatódzni, elég mérges leszek magamra. A nyílvesszők suhogásától csak keveset hallok, ám az el-elkapott mondatok még foszlányaikban is hideglelősek. A legelején még mosolygom, amikor Lajos és a stáb fejének látszó ausztrál (aki engem rendre egy régészre, de legalábbis egy sármos kalandorra emlékeztet) karddal a kézben állnak egymással szemben, s Lajos a taktikáról magyaráz, a közelharc és a távoltartó fegyverekkel való harc közti fő különbségekről. A konklúzió – vagy talán csak a belém legmélyebben égett mondat – „Mindig azok a harcosok a jók, akikben nagyobb a lendület….” Nemcsak a harcművészetre vagy a valódi háborúskodásra igaz ez – igaz talán az élet minden más területére.

„A lovasíjászathoz lovak kellenek, a lovak tartásához gazdaság kell, a közösség együtt tartja fenn a gazdaságot…” – a beszélgetés során itt jönnek a képbe először a lovak. A forgatócsoport ugyanúgy csodálattal áll a négylábúak rendíthetetlen nyugalma és engedelmessége előtt, mint bárki más, aki (nemcsak) először látja őket munkában. Persze elhangzik a kérdés, hogy mivel és hogyan érhető el az a nyugodt, kiszámítható, együttműködő viselkedés, amit a vendégek a forgatás alatt is tapasztaltak. „Nem csak tanítjuk a lovat, szeretjük a lovat…” – ez az egy mondatfoszlány száll el a bejárattól a tribünig, ahol állok. S már el is szomorodnék, hogy csak ennyi jutott belőle, mert engem ez hozott ide, embernek és lónak az a kapcsolata, amiről először csak olvastam, aztán magam is láthattam, s egy kicsit bele is kóstolhattam – az egyik ló hátán. S míg az jár az eszemben, hogy a lovakkal ilyen bizalmi kapcsolatra, engedelmességi fokra eljutni végtelen időt s és végtelen türelmet kíván, ám józan ésszel gondolkodva egyáltalán nem bonyolult – Lajos odajön, felnéz és megkérdi: Figyelted a riportot?
S mielőtt még mondanám, hogy nem, mert ahhoz nem volt elég sütnivalóm, hogy megkérdezzem, lehet-e hallgatódzni, már folytatja is, mintha tudná, mi járt elébb a fejemben. „Az a baj a világgal, hogy túl van minden bonyolítva, túl van minden gondolkodva…” – s hogy ezt éppen a lovakra érti ott és akkor, az is rögtön kiderül – „Én a minimális tudás maximalizálásában hiszek. Nem a világűr a cél, egyszerűen csak álljon meg a ló! Nem kérek sokat, de azt mindenkor és minden helyzetben tudja! Amíg ez nem működik, teljesen felesleges Szent-György díjban gondolkodni.” Nem lehet nem érezni a jogos élcet, kritikát a szavak mögött.

Valóban – saját tapasztalatból mondom, hányszor lovagoltam tiszteletkört csomóval a gyomromban egy-egy hazai vagy nemzetközi, para- vagy hétköznapi díjlovas versenyen, félve, hogy a lovam nem tudja magát türtőztetni. S milyen mennyei gyönyörűség mostanában, egyszerű hobbilovasként, egy szál kötőfékkel,- kötéllel járni erdőt, mezőt, s tudni: a lovaim (még vezetékben is) egy szavamra vagy mozdulatomra azt teszik, amit szeretnék. Pedig közel sincsenek a Kassai-lovakhoz, ahhoz még nagyon sokat kell dolgoznom magunkon. Minden hobbilónak, jobban mondva, s talán napjainkban nem a legjobb szóhasználattal élve, minden használati lónak tudnia kellene ezeket az alapvető dolgokat. Ám a lovasok többségének sem ártana az a fajta lóhoz-állás és ülésiskola, mint amit a lovasíjászok itt kapnak.
Kassai Lajos és iskolája nevét hallva a hétköznapi emberek többségének a vasfegyelem ugrik be. Ám akiben a fegyelemnek a csírája nincs meg, aki otthonról vagy addigi életéből, életeiből nem hozta azt magával, az biztos, hogy itt sem fogja megkapni. „A fegyelem azért van, mert fegyelmezett embereket fogadok ide. Ide a már fegyelmezett ember jön. Én nem fegyelmezek, ha a szülő otthon úgy nevelte a gyereket, hogy tartás legyen benne, hogy fegyelmezett legyen, akkor talán eljön hozzám. Nevelni sem az én dolgom. Én csak megmutatom neki az utat, hogy lovasíjász lehessen.”

Elnézve az edzés háromnegyedénél már fáradókat, eszembe jut – a fegyelemről elhangzottak nyomán – vajon a legkisebbeket mi hozza ide, őket mi motiválja? Egy dologgal tudom magyarázni, amiért itt vannak – a példakövetés, a példamutatás. A nagy melegben lankadó kicsiknek igazi felüdülés az utolsó feladatok egyike (a két kör futás után következő) úszás. A lagúnában előkerül a SUP (Stand Up Paddle – „állószörf”, állva evezés) is – ahogyan az edzés elején mély lovagló-állásból felállásban lőttek, úgy a ringó deszkán ugyanezt a mozdulatot kell végrehajtani – ezúttal íj nélkül. A deszkán ketten állnak, egyikük lő, a társ evez. Ugyancsak kitűnő egyensúlygyakorlat a Völgy dombjain hegyideszkával lesiklani (ez előző látogatásomkor még Lajost láttam a felkelő nap fényében a deszkán kacskaringózni, meg is mosolyogtam). Az íjászcsarnokban ezalatt épp a mester egyensúlyoz, drótkötélen állva, járva – lövés közben készülnek róla vágóképek. A két keze tele van vesszőkkel és az íjjal, egy lábon áll a kötélen. Egy-egy pillanata van, hogy kiegyensúlyozza magát, miközben magyaráz: „Mi nem ülünk a nyeregben, hanem állunk a kengyelben, ehhez pedig kitűnő egyensúly szükséges.” – én meg gondolkodom, mi a nehezebb, a két ülőcsontunkon vagy a két talpközepünkön egyensúlyozni a nyeregben. Mindenesetre kevés profi lovas mondhatja el magáról – akinek nem inge, ne vegye magára – hogy ilyen egyensúllyal rendelkezik, s ilyen messzemenőkig ura a testének.

Mindegyikünk mögött hosszú nap áll, kísérőmmel éppen csak belegondolunk, hogy a sötétben hazainduló tanítványok közül másnap jó páran iskolába, munkába mennek. A külföldi stáb már jóval elébb elköszönt. Lajos és Vanda ezúttal is gondos házigazdáink, egy kiadós vacsora után a csillagos ég alatt álló jurta a szállásunk. A Völgy négylábú lakói közül páran a közvetlen szomszédságunkban vernek tanyát éjszakára, a sátor nagy, fehér foltja mellett egy kisebb, világos színű halom is feltűnik, aludni készülő szürke marhák. Egyikük még éberen, közvetlenül a bejárat mellett álldogál. Nem is tudom, kettőnk közül ki van nagyobb zavarban, az állat hol szuszogva nyújtja felém puha orrát, aztán, mint akinek nem igazán tetszik az ember érintése, rosszallóan csóválja meg a fejét – amin természetesen ott ülnek a szarvak. Alkalmi, ám számomra annál fenségesebb hálószobánkba nem szívesen engedném be, ám miután az ajtóra “ráklattyintom” a karabinert s elvackolunk, a kis csapat – a hangok alapján egyszerre több tagja is – a jurta oldalán kezd el vakaródzni, vagy éppen szarvait dörzsöli az építmény falához.

A vastag ponyva hangosan csattog, s mivel nem ismerem a szarvas állatok természetét, belegondolok, mi van, ha a jószágoknak nem annyira tetszik az idegen kétlábúak társasága, mint nekem a tiszta csillagos ég alatt, a domb hátán, jurtában aludni. A szürkék még jó darabig vakaróznak a ponyván, majd elcsendesednek, hajnalhasadáskor egy ló jön fel a jurtához törleszkedni, s amikor reggel ötkor kinyitom az ajtót, hogy nekikészüljek kilesni a napkeltét, megrajzolni az aznapi első grafitokat, a bejárat mellett egy bivaly bámul az arcomba, alig két-három méterre tőlem. A jószág nyugodtan kérődzik, ügyet sem vet rám, s különben is, jó időbe telik neki, míg felkászálódik, gondoltam (abból kiindulva hogy a ló is csak akkor hever el, illetve marad fekve, ha biztonságban érzi magát), így én sem foglalkoztam vele túl sokat, mentem a dolgomra.

Megkapom a gyönyörű napfelkeltémet, a dombokon lassan végigterülő, aranyszínű palásttal együtt, kívánni sem kellett szebbet a legvégére.

Lajos tegnap, még azután, hogy odajött, s pár szóban elmondta gondolatait a ló- és ember fegyelméről, visszafordult a stábhoz. Az utolsó mondatok egyike, ami eljutott a fülemig, ez volt – „Meddig visz el a khsatrya? Istenig, mert neki onnan tovább nincs dolga…” Itt is ez legyen most a végszó… S hogy mit is jelent pontosan? „A harcművészetet oktató ember az Istenig visz, onnantól a papságé a feladat. (Az ősi Indiában a khsatrya felett a brahmin, a papok, bölcsek és tanítók rendje áll, ők a legmagasabb rangú társadalmi csoport – szankszrit nyelven varna – tagjai. Érdekes párhuzam, hogy a lovasíjász közösségben többféle vallású tanítvány is van, Krisna-tudatú, katolikus –református, görögkeleti, s vannak köztük papok is…) Mindenki ugyanabban a szabályrendszerben dolgozik, itt nincs sem vallási, sem politikai ideológia, a Völgyben van egy feladatod, annak kell eleget tenned. A különféle helyről jövő, különféle vallású, nézetű emberek békében megvannak egymás mellett, mert itt mindenkire ugyanaz vonatkozik. Az én dolgom csak Istenig terjed, onnantól a teremtett világ szabályrendszerei vannak szem előtt…”
Én szeretném, ha lenne egy ilyen világ a Völgyön kívül is. Ahol nem számít, honnan jöttél, csak az, hogy hová szeretnél eljutni, ahol – ha még ugyan csak egy kis időre, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, s ahol – ezzel együtt, mindenkinek ugyanolyan lehetőségei vannak – s csak rajta múlik, tud-e élni azokkal.

2017.09.07. Andics Bernadett, Külső munkatárs, Lovasok.hu
Frissítve: 2022.08.12.

Segítség, ágaskodik a lovam

Írta:

Lovasok.hu

A filmekben lélegzetelállító és romantikus jelenet, a valóságban azonban a legtöbb lovas halálra váltan küzd az életéért, ha ágaskodik a lova. Ez nem véletlen, hiszen az ágaskodás veszélyes ló és lovas számára egyaránt. Most elmondjuk, mit kell tenned ebben a helyzetben.

Ha a lovad hirtelen felágaskodik, fontos, hogy helyesen cselekedj, mert csak így garantálhatod a magad és a lovad biztonságát. Ráadásul nincs sok idő töprengeni és átgondolni a helyzetet, mert elég egy rossz mozdulat és pillanatok alatt megtörténik a baj. Nézzük tehát, mit tehetsz ilyenkor:

Hajolj előre

Amikor azt érzed, hogy a lovad megindul felfelé, azonnal hajolj előre a nyaka felé – mintha például emelkedőn felfele haladnátok, de csak annyit, amennyit a ló mozgása megkíván. Fontos, hogy stabil maradjon az ülésed és megőrizd az egyensúlyod.

A nyakát fogd, ne a szárakat

Ahogy előrehajolsz, öleld át lovad nyakát. Ha a szárakat húzod – vagy rosszabb esetben azokba kapaszkodsz-, fájdalmat okozol a lónak, kibillentheted az egyensúlyából és akár hátra is zuhanhattok. Az egyensúlyodat továbbra is tartsd meg a nyeregben, tehát ne a ló nyakába kapaszkodva próbáld megtartani magadat.

Mérd fel a helyzetet

Ha nagyjából biztosnak érzed pozíciódat a nyeregben, és lovad megelégedett egy ágaskodással, akkor hagyd, hogy visszatérjen a földre és folytassátok a munkát.

De ha lovad ismételten és határozottan ágaskodik, félő, hogy hátraesik, vagy elvesztetted az egyensúlyodat, inkább vedd ki a lábaidat a kengyelből és ugorj le. Igyekezz a ló oldala mellett, de a lótól minél távolabb földet érni és lehetőleg talpra érkezni. (Kobak ugye mindig van rajtad?)

Lendületesen hajtsd előre

Ha sikerült kiülnöd az ágaskodást és épségben visszatértetek a talajra, akkor hajtsd előre lovadat, ezzel elterelheted a figyelmét a mutatvány megismétléséről. Fontos, hogy a szárak legyenek lazák.

Kérj segítséget

Az ágaskodás veszélyes és rossz szokás. Ha a lovad gyakran alkalmazza, mindenképp próbáld meg kideríteni ennek okát:

Kérd meg állatorvosodat, hogy ellenőrizze a fogait, illetve győződjön meg arról, hogy nincs-e a lónak olyan egészségügyi problémája, ami ezt kiválthatja.
Ellenőrizesd a nyereg épségét és megfelelő illeszkedését egy szakemberrel.

Ha ez a két pont rendben van, akkor kérd egy megbízható edző, vagy lókiképző segítségét. Hasonlóan más lovas problémákhoz, itt sem célravezető a barátoktól, ismerősöktől, vagy a közösségi portálon segítséget kérni. Az ágaskodás nem az a probléma, amivel jó ötlet kísérletezgetni, mert ha nem a megfelelő módszert alkalmazod lovadnál, a helyzet csak még rosszabb lesz, ezzel a saját és lovad testi épsége is veszélybe kerül. Spórold ezt meg magatoknak és fordulj azonnal megbízható szakemberhez.

Jó, ha tudod:

Gyakran mondják, hogy a ló csak állásból képes ágaskodni. Ez így igaz. De ugyanúgy, ahogy vágtából hirtelen, egy pillanat alatt meg tud állni, ugyanolyan gyorsan fel is tud ágaskodni. Tehát nem csak a békésen álldogáló lovak ágaskodnak, megy ez nekik vágtából, vagy akár egy bakolás után is.
A mének és a domináns heréltek hajlamosabbak az ágaskodásra, mint a kancák.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az ágaskodás veszélyes mindkettőtök számára. Addig örülj tehát, amíg lovad nem ágaskodik, és ne akard ezt neki jópofa trükként megtanítani – hacsak nem vagy profi lókiképző.

2016.02.19. Forrás: Classic Equne Equipment
Frissítve: 2022.08.29.
Fotó: Canva

1...299300301...699 300. oldal a 699-ból