Azokat a fajtákat, amelyek a világ egész területén elterjedtek, azonos módon tenyésztik és törzskönyvezik őket, világfajtáknak nevezzük.
Az arab telivér
Az egyik legrégebbi lófajtának tekinthető, kialakulásának kezdete Kr.e. 3000-től számítható. Szinte valamennyi ma ismert lófajtának a nemesítője. Eredete Közép-Ázsiáig nyúlik vissza, a fajta kialakulásának helyszíne Perzsia, Mezopotámia, Egyiptom, Észak-Afrika. Tenyésztésének felvirágzása a muzulmán vallással hozható összefüggésbe, és körülbelül a 6-7. századra tehető. Egy évezred múlva – ami idő alatt a mohamedánok szigorúan szelektálták, nemesítették, nagy gonddal tenyésztették az arab lovat – megkezdődött a fajta elterjedése, és a 17-18. századra az egész világon tért hódított. Háborús zsákmányolások, ajándékozások és kereskedelem révén egyaránt terjedt, és népszerűsödött.
Jellemző a fajtára a viszonylag kisebb méret, könnyű csontozat, szépség, nemesség, elegancia. Sokan a világ legszebb lovának tartják az arab telivért. Feje finom, általában csukafej, hatalmas, értelmet sugárzó szemekkel, nagy orrnyílásokkal, széles homlokkal. Bőre finom, alatta látszanak az erek, amely tovább fokozza nemességét. Fülei kicsik, élénk mozgásúak. A nyak középmagasan-magasan illesztett, szépen ívelt, elvékonyodó. Háta rövid feszes, fara gyakran egyenes, farkát jellegzetesen zászlós tartásban hordja. Végtagjai szárazak, acélosak. Mozgása rugalmas, légies, különösen ügetésben megkapó.
Elsősorban távlovaglásban vagy hobbi lóként használatos, de tenyésztik versenylóként is, és egyes országokban (például Lengyelország) ma is versenyeznek arabok a galoppon. A történelem során majdnem minden fajta kialakulásában szerepet kapott nemesítőként. A szépség, az elegancia, a mozgás, az intelligencia, a keménység fokozására vitték be a fajtákba, általában cseppvér-keresztezésként. Mivel igen régi, konszolidált, szilárd genetikai alapon nyugvó fajta, ezért nagy átütő erővel örökít.
Az angol telivér
Egy másik világfajta az angol telivér. Angliában a köztudottan gyors kelta lovak utódai, a galloway lovak a 14. századtól a versenylótenyésztést szolgálták. A lóversenyek terjedésével egyre szigorúbbá vált a szelekció, a legfőbb, szinte egyetlen szelekciós szempont volt: a gyorsaság.
A fajta tenyésztése során három, keleti vérségű mén hozott átütő eredményt; Darley’s Arabian, Godolphin Barb, és Byerly’s Turk. Tenyésztésben való alkalmazásuk a 17-18. század fordulójára tehető. A negyedik, nagy hatású mén Curwen Bay Barb volt. A helyi kancaállomány mellett az alapanyagot az úgynevezett királyi kancák (royal mares) 40 válogatott, elsősorban keleti vérű ménese jelentette. 1793-ban James Weatherby kiadja az első Angol Telivér Méneskönyvet, a General Stud Book-ot, és ezzel lezárták a fajta törzskönyvét. A ma élő összes angol telivér az első Méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén utóda.
A fajta külleme: nemes, száraz, általában egyenes profilvonalú, többnyire szép fej, nagy szemekkel és tág orrnyílásokkal. Hosszú, de gyakran egyenes és alacsonyan illesztett nyak. Kifejezett és hátbanyúló mar, dőlt, izmos lapocka, mély, lapos mellkas, egyenes, izmos far. Száraz ízületek, kemény paták. Gyakori lábszerkezeti hiba a franciásság.Mozgása alacsony, tért ölelő, elsősorban lépése és vágtája hosszú, rugalmas. Általában elmondható, hogy a fenti küllemi alakulás többnyire jellemző a fajtára, mégis méretben, színben, küllemben igen nagy változatosságot mutat, hiszen kitenyésztése során a szelekciós szempont elég egyoldalú volt: a gyorsaság.
Ma a lóversenyzés szétágazódása következtében a telivéreknek is több típusa alakult ki, és bizonyos országokban elkülönítve is tenyésztik őket. Más típusú, például a rövidtávú síkversenyekre tenyésztett telivér, illetve a hosszú távú akadályversenyek telivérje.
Hazánkban a telivértenyésztés és a lóversenyzés kialakulása a 19. század végére tehető, Széchenyi István és Wesselényi Miklós munkásságának köszönhetően. Leghíresebb telivérünk Kincsem, a csodakanca 1874-ben született, és 54 versenyen maradt veretlen, ami máig tartó világrekord. Híres magyar tenyésztésű ménjei a fajtának Imi és Imperiál.
Az angol telivér fajtát szintén nemesítőként alkalmazták nagyon sok lófajta kialakításában, volt ahol cseppvérkeresztezésként, volt ahol majdnem a fajtaátalakító keresztezés mértékéig. Nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot vitt a fajtákba. Túlzott használata viszont nem kívánt túlfinomodáshoz, a csontalap túlfinomodásához vezet, illetve a nem megfelelően kiválasztott egyedeknél az idegrendszeri problémák (esetleges túlfűtöttség) miatt a használhatóság rovására mehet. Ezzel együtt a jól megválasztott telivérek alkalmazása ma is a sportlótenyésztés alapját képezi.
Anglo-arab
Az angol telivér és az arab keresztezéséből kialakult fajta. Igyekszik a két fajta jó tulajdonságait magában egyesíteni.
Legnagyobb fajtatiszta állománnyal Franciaország rendelkezik, de kisebb létszámban szinte mindenhol jelen van, ahol az angol telivér és az arab.
Ügetők
Világfajtáknak tekinthetők az előbb a nagy távolságok kocsival történő gyors megtételére, később az ügető versenyekre tenyésztett, arra szelektált speciális lófajták. Ezek az orlov ügető, az amerikai ügető, az orosz ügető és a francia ügető.
Az orlov ügető Orlov gróf nevéhez fűződik, aki a 18. század végén ménesében az arab ló szépségét, nemességét és keménységét a nyugat-európai kocsilovak testtömegével, ügetőképességével próbálta összehozni. A Bars I nevű ménben testesültek meg elképzelései, akit utána 17 évig tartott tenyésztésben, és tulajdonságait szoros rokontenyésztéssel rögzítette. Később bekerült a fajtába – nagyon korlátozott mértékben – az angol telivér, a norfolki és a dán fajta is. Az amerikai ügetőnél tömegesebb, nyaka magasan illesztett, mozgása elegáns, akciós.
Az amerikai ügető kialakulása a 19. századra tehető, és itt is a nagy távolságok gyors leküzdésére alkalmas fajta kialakítása volt a cél. Kitenyésztésében nagy szerepe volt az angol telivérnek, de egyéb fajták is részt vettek benne (norfolki). Szelekciós szempontja volt az egy mérföld ügetésben való megtételéhez szükséges idő. (Maximum 2’30” volt 1789-ben).
Az orosz ügető az orlov ügetőből, és a gyorsaság növelése érdekébenvele keresztezett amerikai ügetőből alakult ki.
A francia ügető fajta kialakulása az amerikaihoz hasonló módon történt azzal az alapvető különbséggel, hogy a franciák az ügetőt nyereg alatt is versenyeztetik, és a szelekciónál szempont volt a nyereg alatt való használhatóság is.
2013.02.25, Szerző:Novotni Péter
Képek: Canva
Frissítve: 2023.08.01.
A mostani írás kicsit rendhagyó! Azt nem mondhatom, hogy nézzük meg együtt – mert ez a szobor már nincs meg, vagy ha mégis, akkor a Duna mélyén alussza több száz éves álmát.
Az indok, amiért mégis azt mondom, hogy legalább beszéljünk róla, az az, hogy annyian írtak róla, és nagyszerű alkotásnak tartották. Nagyon fontosnak érzem, hogy ti, a mai magyar fiatalok tudjatok erről a „királyszoborról”.
Legutóbb a Kolozsvári testvérek „Szent György szobráról” olvashattatok. A nagyváradi székesegyház előtt álló Szent László királyunkat ábrázoló lovasszobor is az ő alkotásuk volt. Ezen a szobron kívül létezett még a három ún. „váradi királyszobor”, amely Szent Istvánt, és fiát, Szent Imre herceget, valamint Szent László királyt ábrázolta. Ezek álló figurák voltak, aranyozott bronzból öntve. Az akkori köznép sokszor azonosította őket a bibliai három királlyal. Ez abban a korban máshol is előfordul, ebben az olvasatban jeleníti meg őket Aquilla János a veleméri templom freskóin.
Magyar Zoltán írt kitűnő tanulmányt „A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai” címmel, amelyből sok érdekes információhoz juthattam ebben a témában.
A két művész középkori írásokban gyakran emlegetett alkotása, Szent László Váradon felállított lovasszobra 1390-ben jelenik meg. Legrészletesebb leírását Miskolczi Csulyak István Zemplén megyei esperes 1690-ben kelt útinaplójából ismerhetjük. „A várba való belépésnél jobb felől Szent László királynak azelőtt ép és egészen aranytól ragyogó alakja látható érclovon ülve, jobbjában szekercét tart, mintegy vágásra készen. A ló alatt kis érctáblán ezeket olvashatni:Zsigmond király és Mária királyné boldog uralkodása idején, 1390. május 20-án készítette el ezt a szobrot Szent László király tiszteletére Krisztusban tisztelendő János atyánk váradi püspök, a kolozsvári Márton és György mesterek által.” (az eredeti szöveg természetesen latinul íródott.)
László király 1095. július 29-én, Zólyomban távozott a földi világból. Ideiglenesen Somogyváron temették el, de valamikor 1113-1140 között holttestét átszállították Váradra, és itt helyezték örök nyugalomra.
A középkori Szent László-kultusz kibontakozását szolgáló döntő lépést III. Béla tette meg azzal, hogy 1192-ben pápai jóváhagyással szentté avatta a lovagkirályt. László életéről, vitézi tetteiről és a neki tulajdonított csodákról legendák, népi énekek, mondák születtek. Sírja csodatevő zarándokhellyé vált. A sír fölé oltárt emeltek. Röviddel a szentté avatás után elkészítették fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), ezt kürtje és csatabárdja mellett őrizték a székesegyházban a 15. század végéig.
A szobrokról először Janus Pannonius ad hírt híres búcsúversében (1451):
Janus Pannonius: Búcsú Váradtól (részlet)
(Áprily Lajos fordítása)
Isten áldjon, aranyba vont királyok,
Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,
Sem roppanva dűlő fal omladéka,
Míg tűz-láng dühe pusztított a várban,
S szürke pernye repült a kormos égre.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,
Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben
– Márványoszlopokon pihenve egykor
Bő nektárt verítékezett a tested –
Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.
A Janus-vers második versszaka idézi meg Szent László királyt és lovasszobrát, és azt a legendát, amelyről bővebben Arany János írt a „Toldi estéje” Ötödik énekében. Vagyis, hogy a székelyek megsegítésére a kriptájából fölkel a szent király, és szobrának érclován elvágtat a csatába, és győzelemre segíti népét.
Összefoglalásul:
Zudar János püspök megrendelésére 1390-ben a Kolozsvári testvérek Szent László aranyozott lovas szobrát is elkészítették, ezt a székesegyház előtt állították fel. Az európai előreneszánsz első köztéri lovas szobra a Kolozsvári-testvérek legnagyobb, a magyar bronzszobrászat legnagyszerűbb alkotása volt. Amikor ez a szobor készült, a későbbi nagy olasz szobrász, Donatello még csak négyéves volt. Várad lakossága nagyon tisztelte, legendák fonódtak köré. A törökök 1660-ban – a többi királyszoborral együtt – elpusztították.
Új információk és remény!
Idézet az interneten 2010. 05. 11. talált, és Kiss Imre által Nagyváradon a királyszobrok tárgykörében elmondott előadásából: „Érdekes a királyszobrok története, amit Evlia Cselebi török utazó történetei alapján ismerünk. Amikor a törökök Váradra érkeztek, s meglátták a színarany királyszobrokat, egyes katonacsoportok földre borultak, azt hitték, az istenekkel találkoztak. A szobrok olyan kemény bronzból voltak öntve, hogy a törökök elhatározásuk ellenére sem tudták összetörni azokat.
Az 1660-as ostrom után, a vár elfoglalásakor Cselebi elfogta a magyar katolikus papot, és tőle tudta meg, hogy azt az ötvözési technikát, amivel a szobrokat készítették, még a hun birodalomból, Belső-Ázsiából hozták magukkal. Cselebi nem is foglalkozik tovább a szobrok anyagának összetételével, mivel a pap nem tudott többet mondani, hanem azt írja le, hogy nagy nehezen, fáradságos munkával nagy darabokra törték szét a szobroka,t és Nagyváradnál a Sebes-Körösön fahajóra rakták, leúsztatták a Tiszára, ezen pedig a Dunára, Belgrád alá. Az volt a cél, hogy a Belgrádban lévő török ágyúöntő üzemben beolvasszák, és török ágyút öntsenek belőle.
A szentek szobrainak elszállítása hallatán az egyik hajóstársaság nekivezette saját hajóját a királyszobrokat szállító török gályának, ami elsüllyedt. Tehát valahol Belgrád alatt, a Duna-meder iszapjába merültek a mesebeli alkotások.”
Gondolom, hogy tanulságos volt elkísérni engem erre a „felderítő útra”! Mert történelmünk és művészetünk egy értékes fejezetét ismerhettük meg együtt. A ló, aki társunk most a sportban és a szabadidőnk hasznos eltöltésében, valaha olyan erősen kötődött a magyarság történelméhez, hogy ennek jobb megismerése és megismertetése mindenképp segít jövőnk és jelenünk megéléséhez.
Ha valakinek kedve támadt, kézügyessége és fantáziája is van hozzá, az rajzolja le, hogy szerinte a leírások alapján milyen lehetett ez a lovasszobor.
Bazsi
Írta: Balázs József/ Bazsi
Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.01.
Három évvel ezelőtt egy nálam lovagló 15 éves lány osztályfőnöke hívott fel az egyik helyi középiskolából, hogy nagyon sajnálja, de a lányt el kell, hogy tiltsa a lovaglástól, mert úgy érzi, hogy sem ő, sem a lány szülei nem tudnak rá hatást gyakorolni. Több tantárgyból bukásra áll, visszabeszél, és sokszor kerüli az iskolát. Ha eltiltják a lovaglástól és a klub látogatásától, talán a jövőben meglátszik az eredményén. Kicsit megijedtem, mert az egyik legügyesebb és legszorgosabb lovasomtól kellett volna elbúcsúzni, így gyorsan tollat ragadtam és levelet írtam az osztályfőnöknek.
A kép illusztráció
Tisztelt Osztályfőnök Asszony!
Nagyon meglepődtem, amit mondott a leányról, mert az ilyen dolgairól sajnos nem tudtam, de azt ki merem jelenteni, hogy a leány kötelességtudó, szorgalmas és tisztelettudó. Abban is biztos vagyok, hogy ezek az erények a lovak közelében kristályosodtak ki. Ha ettől is eltiltják, akkor csak rosszabb lesz. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez az iskola a legmegfelelőbb az ő számára, mert véleményem egészen más az érdeklődési köre, pl. a lovak és más állatok szeretete!.
Igazam lett. Az osztályfőnök beszélt a leány szüleivel és egy mezőgazdasági szakközépiskolába íratták át a gyereket. Egyszer sem bukott meg, ebben az évben fog érettségizni és valószínű ezen a pályán fog tovább tanulni.
Egy másik hasonló eset is volt szintén egy leánnyal, aki 13 évesen kezdett el járni a lovas hagyományok ápolásával foglalkozó lovasklubunkhoz (nemcsak jó lovas, hanem kiváló táncos is volt).
Két év elteltével szülei nem engedték meg, hogy hozzánk járjon, mert sötétben ért haza és úgy gondolták, hogy van miért félteni az egyébként nagyon csinos fekete romalányt.
Előttünk volt a szarvasi Lovas Világtalálkozó és egy csomó lekötött program, amiben ő fontos szerepet játszott. Összeszedtem minden bátorságomat és elmentem szüleihez, akikkel meglehetősen szerény körülmények között élt és elmagyaráztam nekik, hogy lányuknak ez az egyetlen esélye, hogy innen kikerülhessen, hogyha tovább is jár hozzánk, mert rengeteg barátot és sok tapasztalatot szerzett ott. Ha abba hagyja, más társaságba keveredik és abból csak csavargás lesz, ami a tanulás rovására is megy, és akkor aztán tényleg félthetik. Úgy láttam az édesanyja az úr a háznál, és megígértem neki, hogy minden program után egy felnőtt fogja hazavinni és a kapuban fog kiszállni az autóból. Így is lett.
Ez a leány is most fog érettségizni, a lovas világtalálkozó győztes csapatának tagja volt, négyszer volt országos amatőr táncfesztivál győztes csapattag, és ha minden igaz szeptembertől a rendőrtiszthelyettesi iskolába fog járni. A sorsa most már az ő kezében lesz. Érdemes volt kitartani neki és szüleinek is, nekem pedig lesz egy kis protekcióm a rendőröknél.
Meiszterics László
www.meistro.hu
Frissítve: 2023.08.01
Fotó: Canva
Pénteken a franciaországi La Mans-ban rendezték a díjugrató póni Európa-bajnokság kétfordulós Nemzetek Díját, amely egyben az egyéni verseny második és harmadik kvalifikációs versenyszáma volt.
Varga Zolán csapatvezető lovasa, Gubicza SaroltEvye Quatre Saisons nevű pónijával nagyszerűen helyt állt hiszen az első fordulóban nyolc, míg a második fordulóban négy hibaponttal teljesített. Gubicza Sarolt így a három pálya után bejutott a 2023-as póni Európa-bajnokság egyéni döntőjébe, amelyet vasárnap 13.30-kor rendeznek.
Gratulálunk a nagyszerű sport eredményhez, szurkolunk a döntőben!
Negyvenhét páros állt starthoz a somorjai Hippodrom aréna nagy füves pályáján, ahol a magyar színeket három lovas képviselte.
Czékus Zoltán Riccolával és Dömse Tamás Conquistadorral négy-négy hibaponttal lovagolta le a 150 cm-es nagydíj alappályáját. A háromcsillagos verseny legrangosabb versenyszámában azonban mégis izgulhattunk magyar lovasért az összevetésben. A badacsonyi Mráz Tamás, a magyar tenyésztésű BN Silver nyergében ugyanis két hibátlant lovagolt és a rövidített pályán a leggyorsabb időt elérve megnyerte a somorjai nagydíjat.
A magyar díjugrató csapat harmadik helyen zárt pénteken a Közép- és Kelet-Európát, valamint Közép-Ázsiát magában foglaló régió olimpiai kvalifikációs versenyén, így éppen lemaradt a kvótáról.
A 160 centiméteres akadályokon rendezett kétfordulós prágai viadalon az ifj. Szabó Gábor, Szuhai Péter, Szentirmai Ferenc, ifj. Kövy András összeállítású csapat az első kör után még a párizsi indulást jelentő második helyen állt az izraeli négyes mögött, a második fordulóban azonban a lengyel kvartett megelőzte.
“Szép álom volt” – összegzett az MTI-nek Stróbl Dorottya, a Magyar Lovassport Szövetség főtitkára, aki hozzátette, ebben a szakágban nagyon kis esély van arra, hogy valaki a ranglistáról egyéni kvótához jusson, szerinte a másik két szakág – lovastusa és díjlovaglás – esetében erre lehet sansz.
Az első körben ifj. Szabó Gábor és Mezőhegyes Chabala párosa hibátlan teljesítményt nyújtott, s bár Szuhai Péter és lova, Chacco’s Girlstar egy verőhiba mellett egy elsőre kihagyott akadály miatt jelentős, húsz másodperces időtúllépéssel teljesítette a pályát. A 24 hibapontja viszont nem számított, mert utána Melypso Blue Ps Frh nyergében Szentirmai Ferenc egy verőhiba és egy másodperces időtúllépéssel, míg ifj. Kövy András és E-UP duója hibátlanul abszolválta a pályát. A magyarok öt hibapontjukkal egyetlen pontra voltak az éllovas izraeliektől, de mögöttük is csak eggyel voltak lemaradva a lengyelek. A másik hét csapatnak jóval nagyobb hátránya volt, így szinte biztossá vált, hogy a két csapatkvótáért ez a trió küzdhet meg.
Másodjára ifj. Szabó Gábor nem tudta megismételni első produkcióját, három verőhibájával 12 hibaponttal zárt.Szuhai Péter viszont javított, de két verőhibája és az időtúllépése így is tíz hibapontot ért. Szentirmai Ferenc hibátlan lovaglása visszahozta a magyar reményeket, mert így az utolsó lovasok előtt a lengyelek csak egy hibaponttal voltak a magyarok előtt. Mivel a nagy rivális befejező lovasa egy verőhibával zárt, így ifj. Kövy András úgy kezdhette meg a pályát, hogy nem lehet verőhibája, de legfeljebb két másodperccel túllépheti a 86 másodperces limitidőt. Azonban hamar elszálltak a remények, mert E-UP három akadálynál is rontott. A győzelmet így Izrael szerezte meg 9 hibaponttal, a lengyelek 18-cal zártak, míg a magyarok 27-tel a harmadik helyen végeztek.
“Kell egy kis idő, hogy a hibákat kielemezzük, és levonjuk a következtetéseket. Az első kört követően a második helyen fordultunk, onnantól számítottam arra, hogy újult erővel tudjuk tartani a pozíciót, de sajnos nem így történt. Akik az első körben hibátlant lovagoltak, rontottak a folytatásban. Ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy csapatban ott legyünk a párizsi olimpián, hiszen az első két hely valamelyikén kellett volna végezni Prágában. Hosszú folyamat van mögöttünk, az utolsó lovasig versenyben voltunk, erőt kell gyűjtenünk, és fel kell készülnünk a továbbiakra” – értékelt csalódottan Horváth Balázs szövetségi kapitány.
A díjugratók kvótaszerzése azért is hatalmas bravúr lett volna, mivel ebben a szakágban legutóbb az 1980-as, moszkvai olimpián szerepelt a magyar csapat, ráadásul az 1996-os, atlantai játékok óta nem volt magyar lovas olimpián, akkor lovastusában sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak.
Remekül szerepelt a magyar küldöttség a svédországi Flyingében rendezett Felnőtt Európa-, valamint Fiatal lovastornász és Junior Világbajnokságon.
A népes magyar küldöttség azon képviselőit, akik a kvalifikációs versenyeken teljesítették az előzetesen kiírt pontszámot, a Magyar Lovassport Szövetség támogatta a kiutazásban. Így a Felnőtt Eb-n Németh Blanka (női egyéni), valamint Habsburg-Lothringen Károly Konstantin-Hantos Orsolya (felnőtt páros) képviselte a magyar színeket, míg a Fiatal Lovastornász és Junior Vb-n a Magyar Póniklub Szövetség csapata (junior csapat), Bohácsi Melinda, Hutton Florencia, Basa Máté, Habsburg-Lothringen Károly Konstantin (fiatal lovastornász egyéni), Csipkereki Brigitta(junior lány) léphetett pályára Svédországban.
A sok remek eredmény közül kiemelkedik Németh Blanka felnőtt női 6. helyezése, amely a női felnőtt Európa-bajnokságok történetében az eddigi legjobb magyar eredmény, valamint további két hatodik helyezésünk (Basa Máté valamint a Habsburg-Lothringen Károly Konstantin és Hantos Orsolya párosa révén) is jelentős eredménye a szakágnak.
Részletes eredmények:
Felnőtt női egyéni (25 induló): 1. Kathrin Mayer (GER) – San Classico S (8,516 pont)
2. Alina Ross (GER) – Baron R (8,327 pont)
3. Ilona Hannich (SUI) – Rayo de la Luz (8,265 pont)
…6. Németh Blanka (HUN) – Bastion (8,106 pont)
Felnőtt páros (6 induló: 1. Eva Nagiller-Romana Hintner (AUT) – Idefix 25 (8,696 pont)
2. Diana Harwardt-Peter Künne (GER) – (8,406 pont)
3. Li Laffer-Ilona Hannich (SUI) – Gitano des Monods (7,979 pont)
…6. Hantos Orsolya-Habsburg-Lothringen Károly Konstantin (HUN) – Corazon Gran (7,207 pont)
Fiatal Lovastornász férfi egyéni (8 induló): 1. Philip Clement (AUT) – Louis Bonheur (8,257 pont)
2. Bela Lehnen (GER) – Formel 1. DC (7,974 pont)
3. Philip Goroncy (GER) – Max (7,835 pont)
…6. Basa Máté (HUN) – Corazon Gran (6,756 pont)
7. Habsburg-Lothringen Károly Konstantin (HUN) – Corazon Gran (6,700 pont)
Fiatal Lovastornász női egyéni (33 induló): 1. Alice Layher (GER) – Lambic van Strokappeleken (8,606 pont)
2. Averil Saunders (CAN) – Rockemotion (8,417 pont)
3. Anna Weidenauer (AUT) – Chivas 14 (8,146 pont)
…19. Bohácsi Melinda (HUN) – San Felice Z (6,850 pont)
20. Hutton Florencia (HUN) – Luki du Soufflet (6,848 pont)
Junior csapatok (11 induló): 1. Németország – Captain Claus (8,512 pont)
2. Svájc – Lagrima – (7,802 pont)
3. USA – Drillian (7,021 pont)
…8. Magyarország – Cornetto (6,637 pont)
Az egész Kárpát-medencére kiterjedő lovasprogram indul – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szerdán Tusnádfürdőn.
Potápi Árpád János kiemelte: a lovas sport és a lovas kultúra “a nemzeti kultúránk fontos része”, és különösen igaz ez a székely kultúra esetében. Hozzátette ugyanakkor: a 24. órában vannak, hogy a lovas kultúrát meg tudják mutatni a fiataloknak; a fő cél ugyanis a fiatalok megnyerése az egészséges életmódnak, a sportnak.
A programot tavaly Erdélyben kezdték, 220 millió forint támogatást osztottak szét 75 lovasegyesület számára. Ezzel 1500-1800 gyermek heti rendszerességgel történő edzését, sportolását tudták támogatni.
A lovasprogramot – amelyre várhatóan 400 millió forint áll majd rendelkezésre – kiterjesztik az egész Kárpát-medencére. A nyílt pályázatok előkészítése folyamatban van, reményei szerint elbírálásuk szeptember végéig megtörténhet. Potápi Árpád János reményét fejezte ki, hogy hamarosan a hungarikumok köréhez sorolhatják majd a székely lovat.
A lovasprogram részeként erősíteni kívánják továbbá a lovasturizmust: 20-30 kilométerenként nemcsak a lovasokat szolgálnák ki szálláshelyekkel, hanem a lovak számára is megfelelő feltételeket biztosítanának. Mindemellett a lovas gyógyító-fejlesztő tevékenységeket és a lovasterápiát is segítik a program keretében. Kolozsvári Tibor, a Kárpát-medencei lovasprogram szakmai előkészítője a lovas hagyományok ápolását, a lovasturizmust hangsúlyozta, majd bemutatta az erdélyi lovasegyesületekben sportoló, jelen lévő magyar gyermekeket.
Más témáról szólva Potápi Árpád János közölte, hogy a határon túli magyarság támogatása nem csökkent. A stratégiai célokból nem adnak fel, és a nemzetpolitika ilyen stratégiai cél – hangsúlyozta.
Nagyon fontos a nemzeti egység megerősítése – folytatta -, ebben első helyen számítanak a fiatalokra, minden nemzetpolitikai intézkedés a fiatalok megsegítését célozza. Fontosnak nevezte, hogy a különböző nemzetrészek szolidaritásukat fejezzék ki a kárpátaljai magyarok mellett, és minden támogatást, amit adnak, egységben tegyenek meg.
Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója megerősítette, a negatív gazdasági hatások, a Magyarországra nehezedő nyomás ellenére az alapnál lévő források nemhogy csökkentek, még nőttek is; 2023-tól a pályázati kiírásoknál jelentős adminisztrációs könnyítést vezettek be, sokkal egyszerűbb rendszer valósulhat meg 2,5 millió forintos összeghatárig. Minden támogatás annyit ér, amennyit a kedvezményezettek megvalósítanak, ebben igyekeznek minden segítséget megadni – mondta a vezérigazgató.
Magyarország lóállománya az 1980-as évek végén 80 ezer körül mozgott. A rendszerváltás idején a földterület-kárpótlások, az ebből keletkező új remények, s nem utolsósorban nosztalgiák hatására az állomány növekedni kezdett. Erre az időre datálódik a tenyésztő egyesületek megalakulása; egyre több, más szakmából élő, de lószerető ember kezdett el lovat tartani, tenyészteni.
A fordulópont az ezredforduló idején következett be: amikor is jó néhány, jobb sorsra érdemes, de a sikereket ugyancsak nélkülöző tenyésztő számolta fel állományát. Kit a pénz, kit az idő hiánya, kit pedig a folyamatos kudarcok fordítottak el a lótenyésztéstől, noha nem sokkal korábban még igen nagy ambícióval indultak.
Ennek következtében a 100 ezer körüli lóállomány újra csökkenni kezdett, és jelenleg már csak 60 ezer körüli lovat mutatnak a statisztikák. Ma ott tartunk, hogy míg 6-8 évvel ezelőtt a fedeztetési állomásokon 14-15 ezer kancát fedeztettek, a 2006-os évben már csak 8 ezret. Ez azt jelenti, hogy a megszületendő csikók száma már az állomány egyszerű reprodukálására sem elégséges.
Ugyanakkor állandó a panasz: a megszületett szaporulatot még mélyen az önköltség alatt sem lehet értékesíteni, a piac esetleges, szervezetlen, a kiváló származási értékkel rendelkező egyesületi kancaállományból származó tenyészanyagot ugyanúgy nem lehet eladni, mint a származás nélküli „zugtenyésztésből” származó gyenge minőségű portékát. Ezzel egyidejűleg a liberalizált kereskedelem következtében számolatlanul áramlik be az import:
ma egy évben több külföldi tenyésztésű ló kerül be az országba, mint azelőtt 100 év alatt!
A kép illusztráció
Sok a ló tehát, vagy kevés, mit lehetne tenni az ágazat, illetve az egész magyar lovasélet fejlődése érdekében?
A régi szakkönyvek még mind arra biztatnak, hogy vétek a kancát üresen hagyni: egy választott csikó értéke a kancatartás évi költségét kompenzálni tudja. Ez a gondolkodás meglehetősen mélyen beágyazódott a köztudatba, miközben a világ teljes mértékben megváltozott! A mai viszonyok között csak az a tenyésztő lehet sikeres, aki képes a megszületett csikót egészen a betanított, és legalább az alapszintű versenyeken indítható szintig
felnevelni, kiképezni és menedzselni. Miként a mai élet más területén is az alapanyag és a félkész termék csak nehezen, s áron alul értékesíthető, különösen így van ez a ló esetén is. Ma már a ló nem létszükséglet, ahol egy-egy rászoruló kispénzű ember elviszi a gyengébb, de olcsó portékát is (miként ezt az élelmiszer vagy az iparcikkek esetében még tapasztaljuk) hanem a nem megfelelő produktum még ingyen se kell!
Tehát mikor elhatározzuk egy kanca fedeztetését, már előre kell látni azt a célt, hogy mit akarunk kezdeni a megszületett csikóval, hova, milyen célra szánjuk. Ismerve a magyar viszonyokat és a tenyésztői mentalitást, a legnagyobb hiba, hogy akinek a viszonyai két ló tisztességes eltartásához adottak, az legalább négyet
de igen gyakran tizet-húszat is tart! S mivel a ráfordítás (idő, pénz, gondoskodás stb.) lehetőségei adottak, így az egy-egyedre jutó invesztíció sosem éri el a minimális küszöbértéket.
Az eredményes tenyésztés tehát az ágazati méret optimalizálásával kezdődik. Miután a ló társas lény, s így nem szeret egyedül lenni, az alsó határ 2 egyed. Ez még nem tenyésztés, csak lótartás, mert ha egy tenyészkancát tartok az ivadékaival, mire a csikók használhatók lesznek már 4 tartandó lovat (csikót) jelent, a megfelelő férőhely, terület, takarmány, idő, költség stb. igénnyel.
Akinek tehát ennél kisebb a lehetősége, az vásároljon egy-két lovat, foglalkozzon vele, lovagolja, kocsizza, örüljön neki, gondoskodjon róla, de ne akarjon minden áron tenyészteni! Egy jól tartott, szakszerűen használt ló 18-20 éves koráig munkaképes, tehát 2-3 ló az ember egész aktív életét képes kiszolgálni.
Ha körülnézünk Nyugat-Európában, ott ez a tendencia már jól kialakult: a falvak-városok környékén egyre több lovardát találunk, ahol a lókedvelők kedvükre szórakozhatnak megfelelő, szakszerű körülmények között, s nem veszi el az örömüket a mindennapok üzemeltetési nyűgje. Ha sok a passzionátus lovas, akkor ez a tenyésztők részére is piacot teremt, erre rá tudnak épülni az olyan szolgáltató ágazatok, mint a kovács, szijjártó, nyerges stb. ipar, lovasbolt és egyéb szolgáltatások, mindez munkahelyeket teremt; s a vidékfejlesztés egyik motorja lehet az idegenforgalommal kapcsolódva. Ez nem illúzió, hiszen egyre több országban működik!
Ha valakinek a feltételei és az ambíciói is adottak a sikeres tenyésztéshez, legelőször is a tenyészcélt kell, hogy meghatározza.
A kép illusztráció
A tenyészcélhoz szorosan kötődik a tenyészteni kívánt fajta kiválasztása.
Hagyományos magyar fajtáink mellett egyre több külföldi fajta kerül az országba. Ezek elterjedését részben a speciális használati módok (pl. westernlovaglás) részben a divat motiválja, de tudni kell, hogy Magyarországon csak olyan fajta tenyészthető, amelynek van az országon belül hivatalosan elismert tenyésztő szervezete és fajtaelismerése.
A kis létszámban megtalálható külföldi fajták tenyésztésének szándéka esetén arra kell felkészülni, hogy megfelelő apaállat csak igen korlátozottan és jelentős költséggel áll rendelkezésre, a hagyományos magyar fajták esetében pedig a piaci marketing marad el, és halványulnak a lehetőségek a külföldi fajták hatalmas reklámja mögött. Pedig egyre több olyan jelzést, hírt kapni, hogy ezek a hagyományos fajták sok helyen képesek helytállni
még a legmagasabb szinteken is! (Ld.: A gidrán fajta military eredményei, lipicai fogatlovaink világbajnoki szereplése, a nóniusz fogatok sikere a nagy nemzetközi bemutatókon, vagy a spanyol idomításban álló magyar tenyésztésű Shagya-arab herélt távlovaglásban teljesített 2006. évi világbajnoki győzelme stb.)
Végül is minden tenyésztő előbb-utóbb megtalálhatja a számára legalkalmasabb fajtát, de azon belül csak a jót szabad tenyészteni!
Szintén számtalanszor leírták már a szakirodalomban:
az egyes egyedek genetikai képessége adott, s a jó felneveléssel, kiképzéssel, menedzseléssel stb. ennek a genetikai képességnek csupán egy bizonyos hányada hasznosítható. Tehát, ami nincs benne az adott egyedben, azt nem is lehet a legjobb kiképzéssel se kihozni belőle, viszont nem megfelelő körülmények között a legkiválóbb genetika sem tud érvényesülni. A tenyészkanca kiválasztásánál tehát igen nagy gonddal kell eljárni, hogy annak ősei, külleme, mozgása, munkaképessége és használati tulajdonságai egyaránt kifogástalanok legyenek. Genetikai törvényszerűség, hogy egy-egy kiemelkedő kancacsalád középszerű ivadéka sokkal többet hoz a tenyésztésben, mint egy gyenge család pluszvariáns ivadéka. Ezért tenyészkancát mindig a kifogástalan származású, a fajtában kiemelkedő minőségű egyedek ivadékai közül válasszunk. Sajnos azáltal, hogy az utóbbi időben a kancáknak egyre kisebb hányada van csak kipróbálva, az ilyen irányú szelekció egyre bizonytalanabbá válik. Ezért igen nagy a jelentősége a tradicionális tenyészetekből származó eredeti tenyészanyag megőrzésének.
Különösen ügyelni kell a tenyésztésre használt mének minőségére.
A kép illusztráció
Bármilyen jó kancánk van ugyanis, a ménnek annál jobbnak kell lennie! Ilyen mének viszont nem állnak nagy számban rendelkezésre, de e téren ne sajnáljuk a fáradságot, hiszen az értékes származású csikó is ugyanannyit eszik, és ugyanannyi gondoskodást kíván mint az értéktelen, míg a kereslet és a várható piaci haszon az előbbi esetében összehasonlíthatatlanul magasabb lesz. Amíg bizonyos párosításból származó egyedeket – ha azok egyébként korrektek – jó áron, könnyen el lehet adni, addig mások a kutyának se kellenek. Ennek ellenére igen elterjedt az a hibás gyakorlat, hogy a párosításnál még a „világlegjobb” a cél, de mire a fedeztetésre kerül a sor, a gazda már beéri a legközelebb lévővel is…
Mit sem ér azonban a legkiválóbb pedigree sem, ha nincs mögötte megfelelő minőségű ló, és ez a szerencsén túl a szakszerű felnevelésen is múlik. Miként egy családban sincs két egyforma képességű, hajlamú, ügyességű gyerek, ugyanúgy nincs két egyforma csikó. Tehát a legjobb párosításból származó ivadékok esetén is könnyen előfordul, hogy a született ivadék nem felel meg az elvárásoknak. Ilyenkor ne habozzunk, akár veszteséggel is, de sürgősen adjunk túl rajta, amíg még nem költöttünk rá túl sokat.
Azokat azonban, amelyeket meghagyunk, különös gonddal kell felnevelni. A nagy ménesek ma már az egész országban eltűntek, helyette kiscsoportos tartásban gondolkodunk.
Bár az önmagában nem igaz, hogy csak a végtelen nagy legelőkön lehet jó lovat nevelni, de szűk helyre lezártan, mozgáshiányosan biztosan nem! Ma pedig a legnagyobb gond, hogy a csikók általában egy szűk, sáros karámban élik le az életüket. Enni általában bőségesen kapnak, de az emberrel direkt módon csak akkor lépnek közvetlen kapcsolatba, ha valami kellemetlenség éri őket (oltás, bélyegzés, vérvétel, körmözés stb.) Igy aztán nem
csoda, ha egy évjárati csikó egyszerű megfogása is az esetek igen nagy részében felér egy rodeóval! Márpedig igen kis gondossággal meg lehet ezt előzni: reggel és este az abrakoláskor vezessük be a csikót az istállóba, majd kézen vissza a karámba, ahol az etető és itatóhely lehetőleg a terület egymástól legtávolibb részén legyen,
állandó késztetést adva a mozgásra. Az ideális a legalább 0,5 ha/egyed telepítési sürüség lenne, de sajnos ezt nem mindenütt lehet biztosítani, viszont 100-200 m²-es „libatömő” karámban biztos, hogy nem lehet jó lovat nevelni.
Az igényes lótartás nem nélkülözheti a rendszeres állategészségügyi prevenciót, féreghajtást, vakcinázást. Noha ezek sajnos elég költségesek, büntetlenül nem hanyagolhatók el. Ha kezdetben még nincs is érzékelhető probléma, egy idő múlva a kórokozók oly mértékben feldúsulnak, hogy az esetleges megbetegedésből keletkező kár többszöröse a védekezés költségének. Nem beszélve a fejlődésbeni visszamaradottságról, csökkent ellenálló
képességről stb.
A legtöbb gond aztán a csikó 3 éves korának elérése után kezdődik:
sajnos nagyon kevés a hozzáértő és fizikailag is alkalmas személy a szakszerű betanításra, kiképzésre. Bérmunkában ez szinte megfizethetetlen (és sok helyen megfelelő személy hiányában elérhetetlen is), de e nélkül eredményes lótenyésztést folytatni szinte lehetetlen. Ezért is olyan fontos, hogy kialakuljon azon lószerető és lovagolni tudó fiatalok tábora, akik a saját kedvtelésük, sportolásuk keretében egyúttal ezt az értékteremtő tevékenységet el tudják végezni mindkét fél hasznára.
Végezetül nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy ma – bármilyen árucikk esetén – a költségek közel felét-harmadát a piacra jutás, a marketing költségei teszik ki. Ló esetében ez a kiállítás, a bemutató, a verseny. Ahhoz, hogy valakit otthonában felkeressen a pénzes vevő, és ott jó üzlet köttessék, ahhoz állandóan benne kell lenni a körforgásban, minden jelentős rendezvényen részt kell venni, és ott minél jobban szerepelni. Ez vitathatatlanul költséges, fáradságos és időigényes dolog, de a „lovasember” lét egy életforma, amibe ha belekóstol valaki, rengeteg szépséget, örömet talál benne. Maga alatt vágja a fát az a tenyésztő, aki ahelyett, hogy keresné a lehetőséget a megmutatkozásra, igénytelenségből, kényelemből, spórolásból (és tegyük hozzá, hogy gyakran
az anyagiak és a feltételek hiányából is adódóan) bezárkózik, és közben panaszkodik az értékesítés lehetetlenségén, a rossz árakon, a szolgáltatási díjak és az egyéb költségek drágaságán, és várja, hogy egyszer majd valaki talán megsegíti. Bármennyire is ridegen hangzik, de manapság a támogatásokhoz is csak az tud
hozzájutni, aki másoknál ügyesebb, és olyan speciális terméket, különlegességet állit elő, ami vonzó, s ezáltal új piacokat, gazdasági fellendülést teremt.
A lovasélet bőven tartogat ilyen kitörési pontokat, hiszen a különféle lovasrendezvények nagyszámú vendéget vonzanak, ez segít az idegenforgalom, a turizmus, a hagyományőrzés, – egyszóval a vidékfejlesztés – kiemelt céljainak elérésében, s ahol élénk a lovasélet, ott a tenyésztő is előbb-utóbb megtalálja a számítását.
Dr. Pataki Balázs
(A Kistermelők Lapja 2007. februári számában megjelent cikk rövidített változata)
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.07.28.
Fotó: Canva
I. A Mezőgazdasági Ipar R.T. kaposvári béruradalmánakangol félvér ménese: Kaposvár
(Posta, távirda, vasútállomás Kaposvár, Somogy megye.) Tenyészcél: Az uradalom hátas- és hámoslószükségletének előállítása nemes angol félvérjellegben. Az esetleg fölös számú kancák és heréltek értékesítése a hadsereg és a lovassportot űzők körében. A ménes eredete: A Mezőgazdasági Ipar R.T. kaposvári bérura-dalmának angol félvérménese 1891-ben vette kezdetét, Simor hercegprímástól vásárolt 40 db nemes angol félvér anyakancával és 23 db különböző korú csikóval. A kancák közül különösen ki-váltak ősanyákként a Jánosházi, Sziglavy, Furioso, Szikra–Thétisz, Abugress–Thétisz, Kótai–Thétisz nevűek, melyek ereiben – amint
Fiatal angol félvér kanca Dorian Gray után a kaposvári ménesből
39nevük is elárulja – az angol vér mellett arab vér is folyt. Ezekre a kancákra, illetve utódaikra megfelelő angol telivér és félvér mé-neket béreltek a m. kir. állami méntelepekből, így többek között Erős, Cid és Kuropatkin angol telivéreket, valamint Sárgaliliom, Verneuil, Dante, Dorian Gray és Alsószentiván angol félvéreket.
Jelenlegi anyakanca-állomány: A 40 darab angol félvér anyakan-ca egy része ménesben jár, más része a gazdatiszteknek kiadva, tiszti fogatban tesz szolgálatot meddőség esetén. Alkalmazott mének: A szükséges angol félvér mént az uradalom az állami méntelepből bérli. Törzskönyvelés: Az angol félvértenyésztésről külön házi törzs-könyv van. Bélyegzés: A csikókat a bal pofán a mén nevének kezdőbetűjé-vel jelölik meg és sorszámmal, mely évről-évre újra kezdődik. Fölnevelés: A csikók választás után a legelőre kerülnek; 4 éves korukig kora tavasztól késő őszig a legelőn vannak; télen kifutók-kal egybekötött tágas istállókban szabadon bocsátva kellő alkal-mat találnak a mozgásra. Hasznosítás, értékesítés: A fölös számú csikókat 4 éves korukban értékesítik, betanítva vagy nyersen.
II. Tolnatamási és vidéke angol lótenyésztő szövetkezete
(Igazgatósága: Székesfehérvár, Ferenc József tér 8.) Tenyészcél: A tolnatamási lótenyésztő szövetkezet a nemesebb angol félvér ló tenyésztését tűzte ki céljául, úgy a hátas, mint a hámos jellegben. A szövetkezet keletkezése: A Tolnatamási és vidéke angol félvér lótenyésztő szövetkezetét 1915-ben alapították Gyérey Richárd ozorai ménestulajdonos és nedelici Horváth Jenő, jelenleg ny. méneskari ezredes vezetésével, Regöly, Szakály, Ozora, Pincehely, Tamási, Nagykónyi, Gyulaj, Felsőireg, Nagyszokoly, Magyarkeszi és Felsőnyék községek kisgazda lótenyésztőinek bevonásával. Ezen a területen az utolsó 50 év folyamán, az állam által fenntartott fedeztetési állomásokon angol telivér, angol félvér, arab félvér és Gidrán törzsbeli mének fedeztek. Ennek következtében a tenyészkörlet lóállományában meglehetősen egyöntetű, nemes angol félvér lójelleg alakult ki, mely gyakran elárulja az arab vér nyomait is. 1915 óta a kancák és mének rendes tenyészkiválasztása és egyedenkint való párosítása mellett, törzskönyvelik és bélyegezik az ivadékokat, minekfolytán a tenyészkör anyaga mind egyöntetűbbé lett. Jelenlegi anyakanca-állomány: A Tolnatamási és vidéke angol félvér lótenyésztő szövetkezetének kötelékébe tartozó fentebb felsorolt községbeli kisgazda lótenyésztők tulajdonában levő, mintegy 400 darab válogatott, jó minőségű angol félvér dolgozó kanca alkotja a szövetkezet tenyésztörzsét. Alkalmazott mének: A tenyészkörletben csupán válogatott állami angol félvér mének fedeznek, még pedig mindegyik a részére a vezetőség által kijelölt kancákat; (párosítás). Idegen kancákat is vállalnak fedeztetésre. A fedeztetési idény januártól június végéig tart. Törzskönyvelés, bélyegzés: A szövetkezet rendes törzskönyvet vezet. A törzskancákul kiválogatott elsőrendű kancákat T bélyeggel jelölik a jobb nyereghelyen, alatta a törzskönyvi számmal; a választott csikók szám nélkül kapják a bélyeget.
A szövetkezet évente lódíjazásokat, kocsi- és síkversenyeket rendez.
III. Jurenák Lajos pusztaújkúti gazdaságának angol félvér ménese: Pusztaújkút Tenyészcél: Jól futó angol félvér hámos- és hátaslovak nevelése, melyek erősebb testalkatuk és csontozatuk folytán gazdasági igáslónak is beválnak. A ménes keletkezése: A pusztaújkúti angol félvér ménest 1863-ban alapították négy darab arabvérű kancával, melyekre Furioso és North Star méneket alkalmaztak. Különösen bevált e mének közül a régebbi időben egy Furioso XII. és egy North Star IV. Codrington angol teli-vér mén is fedezett ebben a ménesben, abban az időben, amikor Mezőhegyesről elkerült, ahol sok éven át törzsmén volt. A pusztaújkúti Jurenák-féle angol félvérménes már 1880 körül is igen jó hírnévnek örvendett az országban, ami abból a körülményből is kitűnik, hogy az állami méntelepek részére méncsikókat neveltek a Furioso-North Star jellegből, melyek a népies tenyésztésben igen kedveltek voltak. Jelenlegi anyakanca-állomány: A pusztaújkúti ménes jelenleg csak 12 anyakancát számlál, melyek gazdasági fogatokban járnak.
Alkalmazott mének: Ezidőszerint Dorian Gray, mezőhegyesi származású angol félvér állami bérmén fedez a ménesben (apja: Dorian Gray, angol telivér, anyja: Furioso XXIII.) Idegen kancákat is vállalnak fedeztetésre. Törzskönyvelés: A ménes anyagáról rendes házi törzskönyvet vezetnek. Bélyegzés: A csikókat a nyereghely baloldalán J bélyeggel jelölik meg. A csikók fölnevelése: A csikók télen kifutóval ellátott tágas istállóban, nyáron pedig legelőn neveltetnek sok mozgással és az időjárással szemben való edzéssel. Hasznosítás, értékesítés: A válogatott méncsikókat 4 éves korukig az államnak tartják fenn. A kancacsikók szigorúan kiválogatva és kipróbálva, négyéves korban tenyésztésbe vétetnek. A fölösleg eladásra kerül, akár nyersen, akár betanítva, a ménes színhelyén.
A ménes számos vidéki hajtóversenyen nyert díjakat 25 és 45 km távolságokon 1913-ban 250 km-es távhajtáson III. díjat. Ebben a versenyben amerikai ügetők vitték el az I. és II. díjat. 1913-ban a budapesti luxuslóvásáron a jukkerfogatok I. díja.
IV. Baiczai Beliczey Géza gazdaságának angol félvér ménese:
Gerendáspuszta és Bassarágpuszta
(Posta, telefon: Újkígyós, v. á. Szalay kitérő, A E. G. V, Békés megye.)
Tenyészcél: Tetszetős küllemű, jó testalkotású, szívós szervezetű, edzett, kitartó, jó mozgású és gyors angol félvér hámos- és hátaslovak tenyésztése, amelyek a gazdasági igásfogatokban is jól használhatók A ménes keletkezése: A ménest 183 O-ban alapították báró Simonyi biharmegyeri méneséből vásárolt kancákkal, melyek gazdasági igásmunkára és fogatokban használtattak A kancaállomány még a későbbi időkben is kiegészítést nyert az ottani vidék nevesebb tenyésztéseiből származó, a használatban jó teljesít6képességet tanúsító kancákkal, melyek megvásároltattak. A ménesben működött nevezetesebb mének: Gidrán állami mén, továbbá Furioso, Urambátyám, Bálvány, Előszállás állami angol félvérmének, s azonkívül Birokra, Old Castle, Metcalf, Üzend és Jókor angol telivér mének
A kép illusztráció
Jelenlegi anyakanca-állomány: A ménes ez idő szerinti kancaállománya 40 db angol félvér anyakancából áll, melyek gazdasági fogatokban teljesítenek szolgálatot Alkal1nazottmének: Jelenleg a ménesben egy mezőhegyesi származású Shannon nevű angol félvér állami mén és Jókor angol telivér mén fedez. A fedeztetési idény január l-től július l-éig tart Idegen kancák is elfogadtatnak fedeztetésre. Törzskönyvezés: A ménesben rendszeres házi törzskönyvet vezetnek. Bélyegezés: A gerendási gazdaságban a csikók bal nyeregtájékán B, a bassarági gazdaságban jobb nyeregtájon B, a balon pedig L bélyeggel jelöltetnek meg. A csikók felnevelése: A szopási időszak alatt a csikók a munkában követik anyjukat, ami feltétlenül edző hatással van fejlődésükre. Az elválasztás 4-5 hónapos korban történik, mely időtől kezdve a csikók nyáron legelőn, télen pedig szabad kifutóban nőnek fel, az első évben megfelelően abrakolva. Nyáron zöld takarmány. Hasznosítás, értékesítés: A betanítás és kipróbálás alatt beváló kancacsikók beosztanak anyakancákul. A számfelettiek nyersen vagy betanítva eladatnak. A ménesből származó lovak a megyei kocsi- és lovasversenyeken gyakran díjaztattak. (2002)
V. Geist Gáspár örökösei uradalmának angol telivér és félvér ménese:
Csákó-Gáspártelek
(posta, telefon Kondoros; vasútállomás Kiscsákó, Békésmegye)
Tenyészcél: A legmagasabb követelményeknek is megfelelő, szívós, nemes, gyors jukkerek, kocsi- és vadászlovak előállítása. Teljesíto1cépességre irányult tenyésztés. A ménes keletkezése: A gáspárteleki ménest a XIX. század ötvenes éveinek az elején alapították gróf Festetits-, gróf Apponyi- és Salamon-féle ménesekből származó kancákkal, melyekhez később a 80-as években gróf Almásy Kálmán kéregyházai, Dőry József dombóvári és gróf Apponyi Antal szentmiklósi méneséből, valamint más, jó ménesekből származó, vadászaton vagy kocsi előtt kitűnt kiváló kancák kerültek. A ménesben mindig magas klasszisú, kiváló teljesítményű angol telivér mének fedeztek.
A kép illusztráció
Kancaállomány: 26 db teljeskorú angol félvérkanca. A kancák kellő kipróbálás után a szabadon járó legelőménesbe kerültek Esetenként meddőn maradó kancák, szükség szerint, kocsiba vagy nyereg alatti szolgálatba vétettek Alkolozott mének: Csikós (Thrush-Chewing Gum) importált és Potiron (Mindegy-Poorly) angol telivér mének fedeztek a ménesben. Törzskönyvezés: A ménes alapítása óta rendes házi törzskönyvet vezetnek Bélyegzés: A csikókat 1 éves korban a bal pofán írott G betűvel bélyegezték A csikók felnevelése: A méncsikókat tágas kifutóban nevelték fel. A kanca és herélt csikók nyáron legelőn, szabadménesben, télen kifutóban éltek A legelők száraz alföldi jellegűek voltak, részben szikesek A csikókat 3 éves korukban tanításba vették Hasznosítás, értékesítés: A méncsikókat 3 éves korukban az állam vette meg, 1894-ben kötött egyezmény óta. A legértékesebb kancacsikókat az uradalom tartotta meg fényűzési lovakként a birtokos használatára. Kellő kipróbálás után a ménesbe kerültek anyakancák gyanánt A számfeletti kancákat és herélteket kezdetben a katonai csikótelepek bevitték, majd nyilvánosan eladták, betanítva vagy nyersen. A ménes hírnevét sok egyéb teljesítmény mellett az 1892. évi Wien – Berlin közt lefolyt távlovaglásban fényes eredményt elért Marcsa nevű kancája alapította meg. (2002)
VI. Somssich Miklós uradalmának angol félvér ménese: Somogysárd
(posta Nagybajom; vasútállomás Kiskorpád, Somogy megye)
Tenyészcél: Szívós, nemes, jó mozgású és kitartó angol félvér hátas- és hámoslovak tenyésztése az uradalom saját céljaira, esetleg eladásra. A ménes keletkezése: A somogysárdi angol félvér ménes 1850 óta áll fenn angol félvér irányban. 1890 körül Siglavy mén útján némi arabvér került a tenyésztésbe. 1897-tó15 éven át Wawellit angol telivér mén fedezett, azután a csontozat erősbítésére Maestoso Erga lipicai mén 3 évig. Azóta csupán angol telivér mének fedeztek.
A kép illusztráció
Kancaállomány: A somogysárdi angol félvér ménesben 20 db angol félvér kancát használtak tenyésztésre. A kancák egy része könnyebb mezőgazdasági fogatos munkát végzett, a korosabbak szabad ménesben jártak. Alkalmazott mének: A félvérménesben angol telivér méneket használtak. Törzskönyvezés: Az angol félvér csikók házi törzskönyvbe vezettettek. A csikók felnevelése: A csikók már az elválasztás előtt is legelőre jártak az anyjukkal együtt, és 4 éves korig maradtak nyáron át a legelőn. Az első év betöltéséig a csikókat erősen abrakolták; a következő években szükség szerint. Bélyegzés: A somogysárdi ménes nem alkalmazott csikó bélyeget. Hasznosítás, értékesítés: A csikók 4 éves korban vétettek munkába, részint nyereg alá, részint kocsiban. A hátaslovak kipróbálása régebben a Somogymegyei Falka utáni vadászatokon történt, a háború után azonban megszűnt a falka működése. Leginkább csak a kancák és a jobb heréltek tanítattak be, mely utóbbiak a számfeletti kancákkal együtt eladásra kerültek. A fiatal kancák csak 3-4 évi alapos kipróbáltatás után osztattak be tenyésztésre. A szám feletti herélteket régebben a katonai lóavató-bizottságok vették át éves korban. Újabban a ménes lovai vidéki lovas mérkőzéseken és versenyeken is részt vettek. Az angol félvér ménesen kívül 20 darab anyakancából álló hidegvérű, nehéz igástenyésztése is volt az uradalomnak percheron-muraközi alapon. (2002)
VII. A bábolnai m. kir. állami ménesbirtok arab keresztezésű hidegvérű igásló tenyésztése: Bábolnapuszta.
(Posta, távíró Bábolnapuszta, vasútállomás Nagyigmánd (D.v.), Ács (MÁV), Komárom megye.)
Tenyészcél: Könnyebb, mozgékonyabb és szívósabb félhidegvérű gazdasági igáslónak előállítása, a meglévő ardenni kancaállománynak arab ménekkel folytatandó állandó keresztezése útján. A tenyészet keletkezése: A bábolnai m. kir. állami ménesbirtok hidegvérű nehéz igásló tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, amikor a kisbéri állami ménesbirtoktól 7 darab ardenni tenyészkancát átvettek és ehhez még 30 darab, tenyésztésre alkalmas, jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak a Muraközben. A tenyésztésnek abban az időben az volt a mellékcélja, mint általában a kisbéri ménesbirtokon űzött ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket neveljen. Ennek szem előtt tartásával időközönként jó ardenni méneket importáltak Belgiumból; így többek között Laborieur, Virtoni, Artoni nevű kiválóbb apaállatokat.
A kép illusztráció
Anyakancalétszám: Egykor 80 darab igában dolgozó kanca. Már a háború folyamán kísérletet tettek egyes kiválóbb ardenni jellegű kancáknak arab vagy lipizzai ménnel való keresztezésével. Minthogy ezek a kísérletek beváltak, ennyiben a keresztezés nemesebb jellegű, mozgékonyabb, élénkebb járású, némileg a régi nemes percheronra emlékeztető egyedeket szolgáltatott, az igazgatóság elhatározta, hogy ezentúl az arab ménekkel való keresztezést folytatni fogja. Alkalmazott mének: 1925-ben két bábolnai ménesbeli Ságya nevű arab félvér és két ardenni mén fedezett: Laborieur és Bíró II. Később csak arab méneket alkalmaztak. A fedeztetési idény szeptember 1.-tól november 30-ig és február 1.-tó1 június 30-ig tartott. Idegen kancákat nem fedeztettek. Törzskönyvezés, bélyegzés: Házi törzskönyvet vezettek. A ménes bélyege a bal nyeregtájon, magyar korona alatt M, amelynek első és utolsó szárából B ered (BMB). Jobbról a mén kezdőbetűje és csikószám. Csak selejtkancákat és selejtcsikókat adnak el.
VIII.
Ferenc bajor királyi herceg őfensége uradalmának angol félvér ménese: Sárvár
(Posta és vasútállomás Sárvár, Vas megye)
Tenyészcél: Angol félvér hátas- és hámoslovak, használati és tenyésztési célra. A ménes keletkezése: 1810 körül kül- és belföldi anyagból alapítva, 1830 óta önálló angol félvérménessé alakult, amennyiben saját tenyésztéséből pótolja mindenkor kancaszükségleteit. A ménesben használt angol telivérmének közt Ralf, Wolfsberg, Peer, Ledér, Remény, Chislehurst, Filou, Orwel, Buckingham, Simonrose és Signor szerepelnek. Félvér mének a Furioso-North Star törzsből vétettek.
A kép illusztráció
Jelenlegi anyakanca-állomány: 70 angol félvér anyakanca, melyek részben hámos szolgálatot teljesítenek a gazdaságban, részben szabadon járó ménesben élnek. Alkalmazott mének: Jelenleg Furioso XXVIII., Furioso XXXIV. és Zászlós I. Törzskönyvezés: Már az alapítás óta kimerítő házi törzs könyvet vezetnek. Bélyegzés: A csikók a bal nyeregtájon S, a jobb nyeregtájon az apjuk nevének kezdőbetűjével bélyegeztetnek.
A csikók fölnevelése: A csikók legelőn neveltetnek. 3 éves korukban kipróbáltatnak, előzetes idomítás után, nyereg alatt vagy kocsiban. A ménesnek e célra két fedett lovardája és egy 2000 m-es ovális hajtó- és versenypályája van. A kipróbálás nemcsak a gyorsaságra, hanem a kitartásra, ugróképességre és a terepen való mozgóképességre is kiterjed. Az e követelményeknek megfelelő csikók közül egészítik ki évente az anyakanca-állományt. Hasznosítás, értékesítés: Eladásra kerül évente körülbelül 10 darab 3 éves mén, melyeknek egy részét a m. kir. államkincstár veszi át, az állami méntelepek részére, a többit magánménesek veszik meg tenyésztésre.
Körülbelül 10 fiatal kanca kell évente a saját anyakanca-állomány kiegészítésére. Ugyanennyi kerül tenyészanyagként eladásra s ezenkívül 15-20 darab betanított hátas és hámos kanca, illetőleg herélt csikó. Sárváron nevelt lovak sokat szerepeltek a közelmúltban is bel- és külföldi lovasmérkőzéseken, mint díjnyertesek: Budapesten, Wien, Graz, München és Frankfurtban.
IX.
A zalavári apátság uradalmának Nonius ménese: Zalavár
Tenyészcél: Hintós- és gazdasági hámoslovak tenyésztése és ilyen jellegű méncsikók fölnevelése a köztenyésztés céljaira. A ménes keletkezése: A zalavári apátság ménesének alapítása 1859-1860-ra tehető, amikor angol-arab kancákkal egy Aleppo new angol-arab mén került az uradalomba. A későbbi időkben állami mének fedeztek a ménesben, így többek között egy mezőhegyesi Jackson, Furioso, Nonius, Gambia (előszállási), Virgonc, Prímás, North Star félvérek, azután ‘William the fourth’, egy Furioso és legutóbb ismét egy Nonius. Minthogy az uradalom “Rezgő”, 12 éves anyakanca csikóval, a zalavári Dátsáli méneséből igényeinek a kis Nonius ivadékok feleltek meg a legjobban, a vezetőség ennek a jellegnek a továbbtenyésztése mellett határozott. Jelenlegi anyakanca-állomány: A ménes jelenleg 24 darab anyakancával folytatja a tenyésztést, melyek közül legelőn él, a többi igában járó gazdasági hámosló, vagy pedig hintóban jár. Alkalmazott mének: Jelenleg egy az államtól bérelt Nonius X. nevű mén fedez a ménesben. A fedeztetési idény január 15 -tói június végéig tart. Idegen kancákat is elfogadnak fedeztetésre. Törzskönyvezés: Az uradalom házi törzskönyvet vezet a menésről. Bélyegzés: A csikókat a nyereghely baloldalán a ménesbélyeggel látják el (A, melybe a Z betű belefolyik) és az évszámmal, jobbról a sorszámmal. Felnevelés: A csikók az elválasztás után a legelőre kerülnek és ott nevelik fel őket egészen 3 éves koruk betöltéséig. Télen át kifutóval összekötött tágas istállóban szabadon bocsátva és csupán az abrakolás idejére lekötve, kellő mozgásban növekednek fel edzett és munkabíró lovakká. Értékesítés, hasznosítás: A kancacsikókat 3 éves korukban betanítják, a megfelelőeket befedeztetik és fogatokban használják. Számfelettieket 3 éves korban nyersen, 4 éveseket betanítva tavasszal eladják. (Ezüstérem Zalaegerszeg: 1925.)
X.
Esterházy Ferenc gróf uradalmának Lipizzai és arab félvér (Shagya) törzstenyészete: Tata
(Posta és távirda, vasútállomás Tataóváros, Komárom megye)
Tenyészcél: Az eredeti lipizzai és aradautzi Shagya törzsnek tiszta vérben való továbbtenyésztése, fényűzési hámos és hátaslovak, továbbá tisztavérű tenyészmének és kancák nevelése a jelzett törzsekből. A ménes keletkezése: Gróf Esterházy Ferenc 1918-ban, az összeomlás után, az osztrák államtól az akkor feloszlott lipizzai cs. és kir. udvari ménes állomáson XIX. fl tatai ménes arab félvér törzsménállományából megvett 6 eredeti lipizzai mént és 20 ugyanilyen kancát, ez utóbbiak ivadékaival. (A lipizzai tenyésztés eredete 1580-ig vezethető vissza.) Ugyancsak 1918-ban szerezte meg a gróf a bukovinai radautzi császári ménesből a háború kitörésekor a piberi osztrák állami ménesbe menekült arab félvér ménes Shagya törzsét, mely 1806 óta fennáll. Jelenlegi anyakanca-állomány: A tatai ménesben ez idő szerint 18 lipizzai és 36 Shagya anyakanca van, melyek a legkülönbözőbb munkát végzik. Alkalmazott mének: Lipizzai fedező mének: Maestoso Gratia és Pluto Bassovica. Arab félvér fedező mén: Shagya XIX. (apja Shagya XVII!., anyja 40 Siglavy Bagdady). Idegen kancákat nem fedeztetnek.
Törzskönyvezés: Rendes és pontos házi törzskönyvet vezetnek. Bélyegzés: A csikókat a bal comb közepén a ménes bélyegzőjével jelölik (stilizált korona alatt írott F betűhöz hasonló jel, melyben az E is bent foglaltatik.) A lipizzaiak az állkapocs baloldalán, a Shagyák a hát bal oldalán az apa és anya bélyegét viselik, jobbról a csikószámot. A lipizzaiak jelölése – eltekintve a ménesbélyegtől- a volt császári ménesévei azonos. Felnevelés: Legelőn és kifutókban, az állami ménesekéhez hasonló. Hasznosítás, értékesítés: A csikókat négyéves korukban tanításba veszik hámban és nyereg alatt. A lipizzai mének 5 éves korukban a wieni spanyol iskolába kerülnek további idomításra. A számfeletti tenyészállatokat, valamint eladó luxusfogatokat Tatán tartani szokott árveréseken értékesítik.
XI.
A kép illusztráció
A mezőhegyesvidéki tájfajta lótenyésztés: Nonius tenyésztése
(M. kir. tájfajtafelügyelőség: Szeged, Széchenyi tér 7/II)
A tenyésztés célja, hogy az illető vidék kisgazdáinak lóanyaga, egyfajta mének alkalmazása mellett, szakszerű kiválasztás és párosítás útján fokozatosan javítassék, úgy hogy ily módon az illető vidék viszonyainak megfelelő tájfajta kialakuljon. A mezőhegyesvidéki körletre a Nonius jelleg szaporítását tűzték ki célul.
A kérdésben forgó szervezetet gróf d’Orsay Olivér építette ki, midőn annak alapkövét 1892-ben, mint mezőhegyesi ménparancsnok letette azzal, hogy a környék törekvő kisgazdái lótenyésztésének irányítását ő maga vette kezébe mintegy 180 darab kancával. Kezdetben Mezőhegyesen fedeztették a kancákat. 1894-ben már oly nagy számban jelentkeztek a tenyésztők, hogy külön ménállomásokat kellett a környéken berendezni. Fokozatosan 12 ménállomást létesítettek 1913-ig, 169 állami Nonius ménnel, Nagymajlát, Németpereg, Makó, Németszentpéter, Szeged város, Szegedalsótanya, Perjámos, Újszentiván, Mezőkovácsháza, Nagyősz, Tótkomlós és Orczyfalva községekben, mintegy 8000 bepárosított kancával.
A tenyésztés hamarosan nagy hírnévre tett szert azokban a lótenyésztő körökben, ahol a nyugodt vérmérsékletű, erős csontozatú, minden gazdasági fogatos munkát végezni képes félvér lovakat keresik. Ebből a tenyészkörből vettek tenyészkancákat, sőt méneket is, a gazdasági Nonius tenyésztésre tért uradalmak.
1913-ban szép tehetségpróbát tett ez a tenyésztés, amikor 20 kisgazdafogat, gróf d’Orsay vezetése mellett, 13 nap alatt minden baj nélkül megtette a Makóról Keszthelyig és vissza, mintegy 900 kilométert tevő utat, amivel bebizonyította, hogy a mezőhegyesvidéki kisgazdák tájfajta Nonius-a nemcsak az eke előtt képes nagy munkát kifejteni, hanem a nagy távolságot is kibírja.
Az elszakadt országrészekkel hat táj fajta-állomás is elszakadt tőlünk, sőt a többiek ménje is majd mind odaveszett. Ma azonban már mindezt pótolták s újból virul 7 tájfajta-állomás. A csikókat a jobb nyereghelyen mt bélyeggel jelölik, alatta a telep száma, balról a csikó folyószáma és alatt~ a születési évszám. A tenyésztésnek saját törzskönyve van. Makón évente ménvásárt tartanak.
XII.
Rothschild Alfons báró angol telivér ménese: Dióspuszta.
(Post Tata, v. á. Tatatóváros, Komárom megye.)
Rothschild Alfons báró angol telivér ménes anyagát 1905-ben vette át Rothschild Nathaniel bárótói és egészen 1921-ig a Reckel Rugó gróf által berendezett oroszvári ménes birtokon tartotta, amikor azután a Magyar Lótenyésztő RT dióspusztai ménesébe tette át pensio-ellátásba. A ménes ivadékai 11/2 éves korban Dióspusztáról a báró tulajdonát képező idomítótelepekre kerülnek Owerweidenbe. A magyar rögön szakszerűen fölnevelt ivadékok lényegesen magasabb verseny teljesítőképességet tanúsítanak, mint az előző évben az oroszvári birtokon fölneveltek, amire bizonyság, hogy a budapesti és wien-i versenypályákon 1925-ben szerzett nyeremények összege a ménest, illetve a versenyistállót a többiek élére helyezi.
A ménes jelenlegi állománya I ménből és 25 anyakancából áll és állítják, hogy Közép-Európában származás szerint a legértékesebb. Ménje, a St. Frusquin-La Sage származású Sankrit, idegen kancáknak is rendelkezésre áll Dióspusztán, 40 kancával az idén is megtelt a listája. A ménes kanca-állománya csaknem kivétel nélkül importált vérből származik. A ménes anyaga úgyszólván teljesen az Angliából importált 4 kancára (Maid of Corinth, Mary Carmichael, La Sage, Brington) vezethető vissza.
Vitéz Márkos Attila gyűjteményéből
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.07.28.
Fotó: Canva
