Előző cikkében Dávid Dalma a vezényszavak és a biztonságot sugárzó vezető szerepnek a kialakításáról írt, melyet látását elvesztett lován alkalmaz sikerrel. Most a lovaglásról ír nekünk, mint közös munkáról lovával, Szellővel.
Képesnek kell lennünk kettő helyett figyelni és bizalmat, vezető szerepet építeni. Ehhez sok tényezőnek kell együtt működnie, amelyeket a legjobb földről megalapozni.
Ha hátasunk nem lát, kiemelkedően fontos szerepe van ez egyensúlynak és vállak szabaddá tételének. Egy ilyen ló tapogat, keresi a talajt maga alatt, sokkal nagyobb térre van szüksége vállban és amint a hátára ül, a lovas feladata hozzásegíteni hátasát, a biztos járás kialakításához mindhárom jármódban.
Szokásosnál kissé hátrébb nyergelés, egy apró trükk ahhoz, hogy több mozgásteret adjunk a talajkereséshez. Ezen kívül a lovas ülése, kezeinek pozíciója is kulcskérdés. Rengeteg lovas üléshibája az előredőlés, előre bukott súlypont és a túl alacsony, merev kezek. Ezekkel a hibákkal, akarva-akaratlanul előrebuktatjuk a lovat és „lenyomjuk” őt. Olyan ez a lónak, mintha nekünk egy gyermek ülne a nyakukban, előre dőlve. Elég nehezen találnánk meg vele az egyensúlyunk. Ettől lovunk bizonytalan, botladozós lesz.
Tehát fontos, hogy súlypontunkat megfelelő, a ló gerincével merőleges pozícióban tartsuk, ülésünk mély és stabil legyen. A magasabban tartott kezek pedig segítenek a lónak egy nyitott, stabil, de ugyanakkor rugalmas keretet venni. Kezünk függőleges pozicionálásával is jelezhetünk lovunknak, hogy éppen feljebb vagy lejjebb kell a talaj után kutatnia, ezt a már földről rögzített hangjelzésekkel kísérve. Így minden gond nélkül tudunk fel- és aláereszkedni tereplovaglások során.
Az előre, lefele lovaglás elmélet elvetendő, hiszen fenn áll a veszélye, hogy lovunk túlságosan az elejére esik, és ebből borulás következhet. Helyette tanítsunk arra, hogy a szárakkal megadott keretet könnyedén töltse ki, és merjen bízni a kezünkben. Az önhordás, a hátsó lábak lehető legjobban a súlypont alá léptetése még biztosabb járást tesz lehetővé a lónak.
Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elgurulni vak lovunkat! Próbáljátok csak ki otthon magatok is, csukjátok be a szemetek és próbáljatok meg egyenesen sétálni, netán szaladni. Garantálom, hogy fogalmatok sem lesz, merre van az arra és ugyanez igaz ezekre a lovakra is. Ha hagyjuk, hogy elguruljon nagy valószínűséggel el fogja veszteni az egyensúlyát, a természetes ferdeség miatt az egyik vállán el fog menni, szélsőséges esetben pedig el is eshet. Nem árulok zsákbamacskát, Szellővel is megtörtént, ez is a tanulási folyamat része. Ezt szeretnénk megelőzni azzal, hogy dolgozunk ezeken a problémákon, hogy a lovaglás kellemes és biztonságos legyen lónak, lovasnak egyaránt.
Kövessétek nyomon Dalma és Szellő történetét a Lovasok.hu oldalán! Közös munkájukba Amikor a szem már nem lát Facebook oldalukon is betekintést nyerhettek!
2019.04.04., Dávid Dalma és Lovasok.hu szerkesztősége
Frissítve: 2022.08.31.
