Kezdőlap Blog Oldal 259

Miben tér el egy látását elvesztett ló lovaglása?

Előző cikkében Dávid Dalma a vezényszavak és a biztonságot sugárzó vezető szerepnek a kialakításáról írt, melyet látását elvesztett lován alkalmaz sikerrel. Most a lovaglásról ír nekünk, mint közös munkáról lovával, Szellővel.  

Képesnek kell lennünk kettő helyett figyelni és bizalmat, vezető szerepet építeni. Ehhez sok tényezőnek kell együtt működnie, amelyeket a legjobb földről megalapozni.

Ha hátasunk nem lát, kiemelkedően fontos szerepe van ez egyensúlynak és vállak szabaddá tételének. Egy ilyen ló tapogat, keresi a talajt maga alatt, sokkal nagyobb térre van szüksége vállban és amint a hátára ül, a lovas feladata hozzásegíteni hátasát, a biztos járás kialakításához mindhárom jármódban.

Szokásosnál kissé hátrébb nyergelés, egy apró trükk ahhoz, hogy több mozgásteret adjunk a talajkereséshez. Ezen kívül a lovas ülése, kezeinek pozíciója is kulcskérdés. Rengeteg lovas üléshibája az előredőlés, előre bukott súlypont és a túl alacsony, merev kezek. Ezekkel a hibákkal, akarva-akaratlanul előrebuktatjuk a lovat és „lenyomjuk” őt. Olyan ez a lónak, mintha nekünk egy gyermek ülne a nyakukban, előre dőlve. Elég nehezen találnánk meg vele az egyensúlyunk. Ettől lovunk bizonytalan, botladozós lesz.

Tehát fontos, hogy súlypontunkat megfelelő, a ló gerincével merőleges pozícióban tartsuk, ülésünk mély és stabil legyen. A magasabban tartott kezek pedig segítenek a lónak egy nyitott, stabil, de ugyanakkor rugalmas keretet venni. Kezünk függőleges pozicionálásával is jelezhetünk lovunknak, hogy éppen feljebb vagy lejjebb kell a talaj után kutatnia, ezt a már földről rögzített hangjelzésekkel kísérve. Így minden gond nélkül tudunk fel- és aláereszkedni tereplovaglások során.

Az előre, lefele lovaglás elmélet elvetendő, hiszen fenn áll a veszélye, hogy lovunk túlságosan az elejére esik, és ebből borulás következhet. Helyette tanítsunk arra, hogy a szárakkal megadott keretet könnyedén töltse ki, és merjen bízni a kezünkben. Az önhordás, a hátsó lábak lehető legjobban a súlypont alá léptetése még biztosabb járást tesz lehetővé a lónak.

Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elgurulni vak lovunkat! Próbáljátok csak ki otthon magatok is, csukjátok be a szemetek és próbáljatok meg egyenesen sétálni, netán szaladni. Garantálom, hogy fogalmatok sem lesz, merre van az arra és ugyanez igaz ezekre a lovakra is. Ha hagyjuk, hogy elguruljon nagy valószínűséggel el fogja veszteni az egyensúlyát, a természetes ferdeség miatt az egyik vállán el fog menni, szélsőséges esetben pedig el is eshet. Nem árulok zsákbamacskát, Szellővel is megtörtént, ez is a tanulási folyamat része. Ezt szeretnénk megelőzni azzal, hogy dolgozunk ezeken a problémákon, hogy a lovaglás kellemes és biztonságos legyen lónak, lovasnak egyaránt.

Kövessétek nyomon Dalma és Szellő történetét a Lovasok.hu oldalán! Közös munkájukba Amikor a szem már nem lát Facebook oldalukon is betekintést nyerhettek!

2019.04.04., Dávid Dalma és Lovasok.hu szerkesztősége
Frissítve: 2022.08.31.

Jana Lókiképzés: a gördülékeny és biztonságos lókiképzés szolgálatában!

Már sokszor hallottad azt a kifejezést, hogy “nem létezik rossz ló”, de Te magad még mindig sokat küzdesz? A sok befektetett idő és törődés ellenére a lovad mindentől fél és sokszor esze ágában sincs azt csinálni, amit kérsz tőle? Van megoldás! Jana, a lókiképző és lovasedző segíthet Nektek megalapozni a közös jövőt, amely a barátságról, a bizalomról és a fejlődésről szól!

Hogyan lehetséges ez?

Nyárasdi Mariannát mindenki csak Jana-ként ismeri. Kiképzőként és edzőként elhivatottan segít a hozzá forduló lovasoknak, hogy lovukkal tökéletes összhangot alakíthassanak ki. Ennek kulcsfontosságú feltétele egy nyers ló esetében, hogy megfelelő kiképzésben részesítsük, anélkül, hogy fizikailag, vagy akár csak mentálisan kárt okoznánk neki!

Jana pályafutásának kezdete és hajtóereje az az álom volt, amellyel valószínűleg sokan együtt érzünk: szeretett volna beszélgetni a lovakkal és mindenféle felszerelés nélkül, önfeledten lovagolni. Elkezdte tehát felkutatni a módját, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolatba kerülhessen a lovakkal.

Az évek során rengeteg gyakorlati és elméleti szakismerettel gazdagodva végül sikerült elsajátítania és tovább formálnia azt a módszert, amelynek köszönhetően nem csak gyermekkori álma valósulhatott meg, hanem más lovak és lovasok segítésére is képessé vált.

Célja, hogy mindenkinek bebizonyítsa, bármilyen ló és lovas képes tökéletesen egy húron pendülni. Legyen az egy fiatal, képzetlen csődör, egy telivér, aki mindentől megugrik, egy hátrányos előéletű jószág, egy “elrontott ló”, aki vágyik a szeretetre, de korábbi gazdái nem bántak vele hozzá méltó módon. Jana nem ismer lehetetlent!

Ha a leírtak felkeltették az érdeklődésedet, és szeretnéd megtapasztalni, milyen az, ha egy helyes iránymutatást követve a fejlődés, és a közös munka a lovadnak is és neked is örömteli élményt nyújt, kattints és tekintsd meg a Jana Lókiképzés honlapját!
Kedvezményekért látogasd meg a Lovasok.hu Kártya elfogadóhelyeinek listáját!

2019.04.04. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu szerkesztősége

A képek forrása: Jana Lókiképzés

A bőség zavara – mikor egy fajta nem garantál típust is

Komolyabban el szeretnél kezdeni díjugratni, amihez lovat keresel magadnak? Jól nézz körül, és szakemberrel válassz lovat… Ugyanis könnyű eltévedni a modern lótenyésztés útvesztőjében fajták és típusok közt… A tudatos szelekció nemcsak különböző fajtákat, de különböző típusú lovakat is eredményezett fajtákon belül. A különböző teljesítmény-igény meghatározó egy-egy típus kialakulásánál, hiszen egy adott feladatot az arra optimalizált alkatú egyedek tudnak a legsikeresebben végrehajtani, így amint felismerésre kerül, hogy mik ezek az alkati tulajdonságok, célzottan megindul a szelekció akár fajtán belül több célnak megfelelően is.

Régen adott feladatra adott fajtákat tenyésztettek, így könnyedén meg lehetett állapítani mely fajtába tartozik a ló, illetve honnan válasszunk, ha a legalkalmasabbat szeretnénk. A modern tenyésztésben azonban már nem munkára kell lovakat előállítani, hanem globális versenykövetelmények mentén. Ahogy változik a versenykövetelmény egy-egy szakágon belül, úgy vonja ez maga után a fajták eredményességét is, tehát a tenyésztési célok is változnak – nem a fajtákhoz alkalmazkodnak a versenyek.

Néhány generációs távlatban is óriási változásokat figyelhetünk meg fajtákon belül, ugyanakkor a típusok konvergálása fajtákat átívelően is mindig a célnak megfelelően történik. Felvetődik a kérdés: a régebbi típusok közül melyiket érdemes fenntartani egy-egy fajtában, és mitől marad meg a fajta, ha már teljesen átalakított modern egyedeket tenyésztünk, amelyek már csak nevükben hasonlítanak a régiekre?

Egy fajtán belül több típus előfordulhat, és ugyanazt a típust több fajtában is meg lehet találni. Egy hazai példát vegyünk elsőként: a furioso fajta, melyen belül ismerünk egy hátas és egy inkább fogatmunkára alkalmasat, csakúgy mint a lipicai fajtánál.

És mi a helyzet külföldön?

A német melegvérű lovak (mecklenburgi, holstein, hannoveri, oldenburgi) egymástól és a francia fajtáktól (normann, charolais, stb.) is jól elkülöníthetőek voltak akár külső jegyeik alapján. Ahogy azonban a tenyészcél azonossá vált – sportban elért eredményesség jegyében – az egyedeket már szakember sem tudná minden esetben besorolni. Mindegyik fajtában előfordul mindenféle tehetség, előfordulásának valószínűsége az, ami változó. A franciák ezért csoportosították 1958-ban a melegvérű sportlovaikat (az anglo-arab kivételével) a selle francais (francia hátasló) gyűjtőnév alatt. A németek ezzel szemben megtartották fajtáik külön nevét és önálló tenyésztését.

Nem is néznénk ki a német melegvérű lófajtákból manapság, hogy kitűnő gazdasági munkalovak voltak a második világháborút megelőző időkben, ugye? Mára teljesen megváltozott a karakterük, és világszerte kényességükről – és persze eredményeikről – híresek. A mai német lófajták már nem volnának alkalmasak ekét húzni és boronálni a gazdaságokban. Néhány évtizeden belül radikális eredményt sikerült – nagy részben az angol telivér bevonásával – elérni, a fajta és a típus teljesen megváltozott, csak a fajta neve maradt ugyanaz.

Mi lehet a hátránya az egységes típusok kialakulásának?

A fajták változása és fejlődése normális és pozitív folyamat. Figyelembe kell azonban venni ebben a tekintetben a hosszú távú génveszteségeket is. Hol lesznek az igás munkára is használható melegvérű lófajták, ha majd a világ olajkészletének kimerülésével ismét az állati igaerő használata kerül előtérbe? Nem is beszélve olyan szempontokról, amelyek fontosságát napjainkban kezdjük még csak érezni, például a foglalkoztatási kérdések és a természetes környezetvédelme. Elsősorban az észak-európai erdészek vették már észre azt, hogy a faközelítés munkájában rendkívül hasznos a gépek helyett lovakat használni. (Bodó Imre)

2019.04.01., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Dr. Németh Csaba A típus szerepe a sportlótenyésztésben c. előadása;
Bodó Imre (DE ATC MTK Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszék, Debrecen), A fajta és a típus szerepe a genetikai sokféleség fenntartásában
Képek forrása: Canva
Frissítve: 2022.08.16.

Gyors vagy kitartó? Az angol telivér típusai

Az köztudott, hogy a leggyorsabb lófajta a 900-3000 méter közti távon az angol telivér. Fajtán belül azonban jól elkülöníthető típusok léteznek, melyekről Dr. Németh Csaba egyetemi docens előadása is elhangzott a “Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés” konferencián március 20-án. Az előadásban a különböző típusok közti különbségekről, a tenyésztési célokról tudhattunk meg érdekes információkat.

FEI Világkupa Göteborgban április 3-7. között!

Látjátok milyen izgatottan néz a ló a képen? Most hallotta, hogy jövő héten kezdődik a Göteborgi Lovas Show, melynek keretében a Díjugrató és Díjlovagló FEI Világkupa is megrendezésre kerül!

Ismét az a megtiszteltetés érte a Göteborgi Lovas Show-t, hogy helyszíne lehet a díjugrató és díjlovas Világkupának. Ez a világ legnívósabb fedettpályás show-ja, a lovasok igazán izgalmas körülmények közt versengenek egymással – aki itt nyer, a világ éllovasai közé kerül be!

A Világkupa versenyszámain kívül a teljes körű szórakozás jegyében további műsorokat tekinthet meg a nagyérdemű közönség. Lesz agility, mounted games, fiatal ló- és fiatal lovas versenyszámok és a 43. éve megrendezett Göteborg Trófea ugró versenyszáma.

A díjugratás mindig az egyik csúcspontja a rendezvénynek. A legjobb lovak és lovasok szoros versenyben küzdenek az elnyerhető pontokért minden évben az első Göteborgi Lovas Show, 1979 óta.

 

Egy kis történelem

Pehr G. Gyllenhammar társaival alapította az első ilyen léptékű lovas rendezvényt Skandináviában 1977-ben. Az első díjugrató Világkupa 1979-ben, két évre a megalapítás után kapott otthont a rendezvényen.

Eleinte nem voltak mobilboxok, karámok, kerítések… Mindent az alapoktól kellett kezdeni, és a felmerülő igények szerint alakítani. Mára kiépült a profi infrastruktúra, és mindemellett világszerte híres a rendezvény gyönyörű virágdekorációjáról, melyért önmagában érdemes ellátogatni.

A díjlovagló Világkupa néhány évvel később, 1987-ben került először egy fedél alá a díjugratással, megálmodója Eric Latte. Nevéhez fűződik a díjlovas zenés kűr műfajának népszerűsítése, melynek ötletét a Göteborgi Lovas Show nagy örömmel vette és azóta ez is izgalmas élmény mind a lovaknak, lovasoknak és természetesen a nézőközönségnek.

2019.03.30., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztőseége
Forrás: Gothenburghorseshow.com
Képek forrása: Canva
Frissítve: 2022.08.03.

Táborok egész nyáron a History Sportlovardában!

Indulok a Mongol Derbin – A derbihez vezető út

2015-ben olvastam egy cikket a világ legkeményebb és leghosszabb lóversenyéről, amit évente rendeznek Mongóliában. 1000 km-t kell megtenni 10 nap alatt, Dzsingisz kán nyomaiban, ménesből kifogott, nyerget sem látott lovakkal, ami naponta 10-12 óra lovaglást jelent. A versenyzők fele sem ér célba, a lovak vadak, az időjárás kiszámíthatatlan, a mocsarak mélyek, a folyók szélesek, de az ég végtelen. A versenyt csonttörés, kiszáradás, hipotermia, emésztési rendellenességek, végkimerültség miatt képtelenek folytatni a lovasok, ami indikátora annak, hogy ez nem mindennapi dolog. Ez a Mongol Derbi, ahol idén, első magyarként és a 2019-es csapat legfiatalabbjaként én is starthoz állok.

Homor Zsófinak hívnak, Y-generációs álmodozó, lelkes lókedvelő vagyok. Kiskoromban zsoké szerettem volna lenni, amióta 165 centi fölé nőttem, lókiképző. Az elmúlt tizenhét évben sok mindent kipróbáltam: voltizsálást, díjugratást, díjlovaglást, hosszabb-rövidebb terep- és túralovaglást, pici szabadidomítást, néhányszor még statisztaként a lovasszínház előadásain is részt vettem a lovaimmal, fiatal lovakat lovagoltam itthon, aztán telivéreket galoppoztam Írországban és túrákat vezettem zömök izlandi lovakon Izland meseországában. Közben rájöttem, hogy egészen megszerettem ezt az egész lovaglás-dolgot, szeretnék ezzel foglalkozni, ha egyszer nagy leszek. Beiratkoztam a Nemzeti Lovasakadémiára, vettem egy foltos majdnem-pónilovat és az első oktatási napon (ismételten) be kellett ismernem magamnak, hogy nem tudok semmit.

Lókiképzés elmélet, lovas önismeret, lóetológia, naná, voltak elképzeléseim arról, hogy ezek léteznek, meg tudtam, hogyan kell vágtába ugratni a lovat vagy megtanítani, hogyan ugorja át még a tüzet is, de ezt a tudást azelőtt sosem tudtam szavakba önteni. Azt, hogy mit szeretnék a lovamtól (hogy sokáig velem maradjon, boldogan, egészségesen, hogy bízzon bennem, ahogy én bízom benne, könnyen lovagolható, együttműködő, készséges és kíváncsi legyen) szerencsére mindig tisztán láttam, de az Akadémia előtt (és az akademista stílus megismerése előtt) nem voltam biztos abban, hogyan is kellene ezt jól csinálni.

Így, hogy végre biztos talaj volt a lábam alatt, végre irány is jött a motivációmhoz és elkezdhettem részleteibe menően foglalkozni azzal, amit igazán szeretek: a lovakkal. Persze nem volt minden idegen, hiszen eddig is a ló testének és lelkének működésével foglalkoztam, de ez a koncentráltabb tanulási folyamat olyan mélységeit világította meg a lókiképzésének, amire csak egy módon tudtam reagálni: még többet akarok! Többet látni, többet érezni, eggyé olvadni a lovammal úgy, ahogy arról az elődeink beszélnek, addig, amíg már én sem tudom, hol fejeződöm be én és kezdődik a ló.

Beleszerettem a magyarok ősi lovaskultúrájába, a lovainkba, a tudásunkba, az érzésekbe, amiket lovaglás közben tapasztaltam, ugyanakkor egyre tisztábban láttam, hogy nekem, Homor Zsófinak, az Y-generáció lelkes lókedvelőjének kevés esélyem van megérteni a lovak, és ezzel együtt a lovaglás kvintesszenciáját:

Magukat a lovakat.

Steril körülmények között nőttem fel, hiába vágtattam kantár nélkül erdőn-bokron keresztül, szőrén, kötőfékkel, hiába feküdtem órákig a fűben a lovaimat nézve, hiába töltöttem minden szabad pillanatomat lószaggal az orromban és a végtelen éggel a fejem felett. Rá kellett jönnöm, hogy végtelen és végtelen között is van különbség. Hiába adok bele mindent, amim van, hiába szánok minden percet a lovak megismerésére, sosem fogom megérteni őket, hacsak nem távolítok el minden zárójelet az egyenletből és utazom oda, ahol az ég tényleg végtelen, a lovak valóban lovak, az emberek pedig ismerik és értik a nyelvüket.

Eszembe jutott egy 2015-ös cikk egy őrült lóversenyről, ahol az ember egy GPS-en kívül csak az ösztöneire és a lovára támaszkodhat a túléléshez. Ebben a végletes egymásra utaltságban, a semmi közepén vágtatva úgy képzelem, sok minden átértékelődik az emberben. Hirtelen úgy tűnt, hogy minden, amit eddig tettem a célom érdekében, ide vezetett, a derbihez, Mongólia ősi érintetlenségébe, a lovakon alapuló kultúra és a lovas érzések bölcsőjébe.

Csonttörés, kiszáradás, hipotermia, emésztési rendellenességek, végkimerültség. Vadlovak, vad tájak, 10 nap, 1000 km, napi 10-12 óra lovaglás.
Mindezt az elveszett lovaskultúra és egy, a mai emberből hiányzó érzés kedvéért.
Mi lovasok mind bolondok vagyunk.

2019.03.28., Homor Zsófia és Lovasok.hu szerkesztősége
Képek forrása: Homor Zsófia, Canva
Frissítve: 2022.08.10.
2022.09.20.

Sabine Oettel és a modern kori akadémista stílus

Sabine Oettel, a kortárs európai lókiképzés egyik legtiszteltebb mestere, az Esquela Equitabilis lovasakadémia alapítója. Április 2-án ismét kurzust tart hazánkban, melyhez kedvcsinálóként fogadjátok szeretettel Szent-Miklóssy Andrea, lovaskultúra oktató beszámolóját egy korábbi kurzusáról!

A ló családtag, a lovasok egy nagy családot alkotnak

A modern kori akadémista stílus képviselői azt vallják, hogy míg a lovaglás a 20. századig katonai és gazdasági célokat, a 20. század második felétől elsősorban sportcélokat szolgált, a 21. században egyre letisztultabb formában az ember és ló páros boldogságának, egészségének, harmóniájának, együttműködésének kiteljesedését hivatott előidézni. A ló családtag, a lovasok egy nagy családot alkotnak. Ezek az elvek mind megjelentek ennek a két napnak az edzéseiben.

Maga Sabine is családjával érkezett, elkísérte párja, kisfia, a nagymama és a család kutyái. Mindvégig közvetlen, jó humorú hangnemben beszélt, tanítványait abszolút partnerként kezelve. Mindegyikük esetében úgy járt el Sabine, hogy először megnézte, „mit tudnak”. Ez persze a klasszikus lókiképzés fényében főképp hosszhajlítások, testsúlyáthelyezések, oldalazások, perdülések bemutatása volt különféle jármódokban, futószáron, kézen, hosszúszáron, vagy nyeregben. Egy-egy résztvevő több alkalommal is szerepelt a két nap alatt, így legtöbbjüket láthattuk kézen és nyeregben is dolgozni.

Ha úgy látta, hogy valahol van mit javítani, csiszolni, akkor azt megtette. Ha a résztvevőnek volt kérdése, kért segítséget, akkor azt gyakorolták. De az is előfordult, hogy valakinek azt mondta, minden szuper, tökéletesen mutatta be a feladatokat. Ilyenkor megkérdezte: mi a terv? Merre szeretné folytatni a lovas a képzést? Ebben az esetben elindította őket ezen az úton: volt, akivel a piaffot, mással a passzázst kezdték tanulni.

A lónak pici segítségadásokra reagálnia kell

Nagyon szimpatikus volt, hogy többször elhangzott egy-egy tökéletes feladat-végrehajtás után, hogy minden jó volt, de szeretné látni rajtuk, lovon és lovason az örömet és a boldogságot. Mert az a cél, hogy jól érezzék magukat.

Nagy hangsúlyt fektetett a helyes ülésre, a helyes segítségadásokra. Folyton-folyvást hangsúlyozta szinte minden lovas esetében, hogy a lónak pici segítségadásokra reagálnia kell. Ezért a testsúlysegítséget részesítsék előnyben. A szár- és csizmasegítségek ennek a megtámogatására szolgálnak, ha a ló nem elég érzékeny, nem reagál kellőképpen. De a cél az, hogy minél kevésbé legyen rájuk szükség. E célból nem egy lovassal fél kézbe vetette a szárakat, másik kezükben vagy egyszerűen a pálcával, vagy egyéb eszközökkel (karika, rúd) kellett feladatokat végrehajtaniuk. Így ösztönösen előtérbe került a testsúlysegítség szerepe.

Nem szabad unásig gyakorolni!

Több esetben is fotókat készítettek az adott lovasról és együtt kiértékelték azokat. Volt olyan is, hogy úgy érezte, nem a megfelelő a felszerelés a ló számára. Ekkor több kantárt és nyerget is kipróbáltak, hogy kiderüljön, mi a baj. Akármilyen jól tudta egy ló a feladatokat, Sabine mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy nyugodt legyen, ne „idegből” dolgozzon, ne húzza fel magát.

Nehéz feladatok gyakorlásakor nagyon fontosnak tartotta, hogy a legkisebb jó, a helyes feladatmegoldás irányába mutató mozdulatot is egyértelműen meg kell dicsérni. Nem szabad unásig gyakorolni egy feladatot, a kellő időben abba kell hagyni, és később visszatérni rá.

Összességében nagyon jó volt látni, hogy az egész fiatal és az idősebb korosztály is egyaránt képviseltette magát mind a nézők, mind a lovasok között. Hogy mindvégig tapasztalható volt a lovaglás, a ló, a mester iránti tisztelet és alázat. A mester egyenrangú félként kezelte tanítványait. És éppen ezek miatt természetes volt, hogy a mester kritikát fogalmazott meg, elmondta, ha nem „tetszett” neki valami, hibát javított, egészen az alapokig visszament, ha kellett.

A lovakon és a lovasokon nem volt semmi „felesleges”, ami nem a lovaglást, a képzést szolgálta. A lovakon kapicán, vagy kapicán-kantár kombináció (esetleg nagykantár) volt, valamint idomító nyereg. Nem láttunk egyiken sem a ma elterjedt módon, nem célszerűségből, hanem divatból feltett ín- és bokavédőket, fáslikat, szügyelőket és segédszárakat, fülvédőket, stb. A ló lényegében természetes valójában állt előttünk.

Jó volt látni ilyen jól, szeretettel, türelemmel, és nagy szorgalommal képzett lovakat, ilyen aprólékos, türelmes, alázatos módon tanulni vágyó lovasokat.

Az április 6-7-én megrendezendő kurzusról ITT olvashatsz további információkat.

2017.04.20. Szent-Miklóssy Andrea, lovaskultúra oktató
Frissítve: 2019.03.28.
Kép forrása: Sabine Oettel, Akademische Reitkunst

Hogyan segítenek a lovak önmagad megismerésében, elfogadásában és fejlesztésében?

Önismeret lovak segítségével.  Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, de valójában nem meglepő, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a lovak igazi terápiás állatok. A Natív Method lényege, hogy a lovas foglalkozások során első lépésként önmagunk megismerését tűzzük ki célul, és a kívánt változás, vagy fejlődés elérése- akármi is legyen- innen indul útnak.

Ha belegondolunk, hogy a lovakkal való kapcsolatunk egyes elemei- a szeretet, a barátság, a tanulás, stb. mind-mind azon alapulnak, hogy megtaláljuk a közös nyelvet lovunkkal. A lóval való munka közben, ha a lovas jól odafigyel, megláthatja, hogy a ló milyen módon reagál az egyes megnyilvánulásaira. Itt elsősorban nem a különböző cselekvésekre kell gondolni (bár ezek is jelentőséggel bírnak), hanem érzések, érzelmek megjelenésére, amelyeket a lovak nagyon is tisztán érzékelnek.

A lovak tükörként viselkednek, de ami igazán előnyös bennük, hogy nem torzítanak, nem mondanak véleményt rólunk- ha jól bánunk velük, megmutatják nekünk, miért érdemes elfogadnunk magunkat. Hiszen Ők is úgy fogadnak el és úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk.

“Ezzel az ősi élménnyel közelebb kerülünk önmagunkhoz, és vágyakozni kezdünk arra, ami a miénk.” -Kovalik Natasa

Kovalik Natasa nemzetközi lovas tréner és kommunikációs szakértő küldetése, hogy önismereti élményeket adjon a hozzá fordulóknak. Ebben László Zsófia pszichológus és Györke Zsuzsanna business coach segíti őt. Minden adott tehát egy fantasztikus lovas élményhez: megfelelő háttérrel rendelkező, segítőkész szakemberek és a Cavallo Lovasudvar, ahol a lovak egy nyugodt, meghitt környezetben élnek és a személyre szabott élmény van előtérben, ahol a ló is és az ember is igazán önmaga lehet.

Hogyan zajlik egy lovas foglalkozás?

Először is fontos leszögezni, hogy lovas tudás egyáltalán nem szükséges, így ez az élmény bárki számára elérhető. A résztvevő földi munka során testbeszéddel és hangjelzésekkel kommunikál a lóval. A módszer legnagyobb erőssége, hogy az ember teljes lényét bevonja a munkába, így “itt és most” tudatállapotba kerül. Ezzel legyőzi a tehetetlenséget, amely abból adódik, hogy egyszerűen nincs idő végiggondolni, mi lesz a következő lépés. Ekkor kerül a hangsúly a belső kisugárzásra, végül ezzel alakítható ki a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat a lóval.

Ezek a tapasztalatok később hasznosíthatók az emberek világában is. Az  érdeklődők számos foglalkozás közül válogathatnak egyéni, páros, családi, vagy céges ajánlatok közül. A részletekért tekintsd meg a Lovasok.hu kártya elfogadóhely adatlapját és gazdagodj egy új lovas élménnyel!

A képek forrása: https://pixabay.com/hu/

Hiba bejelentés