Mik azok az alapkövetelmények, amelyeket egy hobbi western lónak tudnia kell, ahhoz, hogy, lovasa és önmaga örömét lelje a lovaglásban?

A kérdés nem ilyen egyszerű. Még a legmagasabb szinten kiképzett Champion western ló sem fog örömet okozni egy olyan lovasnak, akinek téves, vagy hiányos ismeretei vannak. Egyrészt azért, mert vagy egyáltalán el sem tudja lovagolni a lovat, mert “nem egy nyelvet beszélnek”, másrészt még ha a dolog úgy-ahogy működne is, az nem tartana tovább pár napnál, mert ellovagolná a lovat.

Ahhoz, hogy egy hobbi lovas kellemes órákat tudjon eltölteni a nyeregben, viszont az sem kell, hogy Bob Loomis, vagy Némethy Bertalan legyen. A mércét olyan magasra kell állítani, amit saját maga és lova is el tud érni. A legfontosabb az, hogy lovával szakszerűen, módszeresen, emberségesen tudjon bánni és a lova ne jelentsen rá és másokra veszélyt. Ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesülhessenek, mind két félnek bizonyos alapismeretekkel (alapképzettséggel) kell rendelkeznie. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ahhoz, hogy egy ló, jó hobbi ló legyen, mennyire kell képzettnek lennie.

Ez sok mindentől függhet:

• Mit vár el a lovas a lovaglástól? Elég-e számára egy kellemes séta terep, vagy szeretne tudni csoportos túrákon, vagy esetleg néha-néha lovardai munkában, vagy “házi versenyeken” is részt venni?
• Hol, milyen körülmények között van alkalma lovagolni? Lakatlan területeken, ahol szinte rajta kívül a madár sem jár, nehéz terepen, vagy olyan helyen, ahol fokozottabban van kitéve veszélynek. Pl. forgalmas úton kell átkelni, vagy mellette haladni, más (esetleg idegen) lovasokkal kell tudnia együtt lovagolnia ?stb. -ami a ló felé még külön elvárásokat is támaszt.
• Gyerekről, képzetlen, kevés tapasztalattal rendelkező, vagy képzettebb lovasról van-e szó? Gyerekeknek, kevés tapasztalattal és tudással rendelkező (kezdő) lovasoknak mindenképpen egy már szakember által kiképzett, idősebb, jó magaviseletre nevelt, megbízható, nyugodt ló ajánlott!

Itt két dolgot szeretnék megjegyezni:

Az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a gyerekeknek kiscsikót vesznek, mondván: milyen jól össze fognak szokni, mire együtt felnőnek. Hasonló hibát szoktak a kevés képzettséggel, tapasztalattal rendelkező (kezdő) lovasok is elkövetni: nyers csikót vesznek és azt maguk szeretnék belovagolni.

Ez egy téves és veszélyes elgondolás, mivel nem csak a ló tanulhat az embertől, hanem az ember is a lótól. Egy gyereknek, vagy egy nem eléggé képzett lovasnak, akinek nyilvánvalóan nincs túl nagy tapasztalata a lóról, olyan lovat kellene venni, ami megfelelő kiképzést kapott.

Egyrészt a lónak tudnia kell, hogy hogyan kell az emberrel szemben viselkedni, hogy a közös együttlét során ne rossz élményeket vagy balesetet, hanem örömet okozzon, másrészt megfelelő hátasló kiképzésben is kellett, hogy részesüljön, hogy lovasa egyáltalán tudjon rajta lovagolni és tanulhasson tőle.

Gyakori az a tapasztalat, hogy a lovas nem is tudja, hogy mi az, amit a lovától el kell, vagy el lehet, hogy várjon. (A Lada is csak addig a legjobb autó, míg Mercédeszbe nem ültünk!) Az első tapasztalatok meghatározóak lehetnek a lovas későbbi lovas-életét illetően. Elgondolkodtató az a tény, hogy azok közül, akik lovaglásra adják a fejüket, miért nem jut el odáig még a fele sem, hogy tényleg “megtanuljon” lovagolni. Lehet, hogy többek között ezért?

A másik, szintén gyakori hiba, hogy kezdő, vagy haladó lovasok olyan magasan képzett, elismert verseny teljesítménnyel rendelkező lovat vesznek maguknak, amelyik képzettsége messze meghaladja az ő lovas tudásukat. Ez egyrészt pénzkidobás, mivel az ilyen lovak ára is nagyságrendekkel magasabb egy átlagosan képzett, de jó ló áránál. Másrészt a lovas alacsonyabb tudásszintje miatt, nem tudja a lóban rejlő tudást kihasználni. És egy idő után itt is érvényes lesz az az aranyszabály, miszerint “egy ló mindig csak olyan jó, mint amennyire jó a lovasa”.

Vagyis az ilyen ló is rövid időn belül a lovasa “szintjére fog süllyedni”. A képzettebb hobbi lovasok esetleg foglalkozhatnak már a kevésbé képzett csikók lovaglásának gondolatával is -erről úgy sem lehet őket lebeszélni- megfelelő szakmai segítség és/vagy felügyelet mellett. Egy lovas minél inkább tisztában van a helyes (=optimális) segítségadásokkal, annál inkább kontroll alatt tudja tartani lovát. A kontroll akkor megfelelő, ha a teljes lóra, fejére, nyakára, vállaira oldalára, hátuljára is érvényes. Csak az a ló nevezhető megbízhatónak, csak az a ló fog lovasának maximálisan engedelmeskedni, amelyik teljes mértékben lovasa kontrollja alatt van.

A jó hobbi western lóra vonatkozó legfontosabb alapkövetelmények

A ló természetét tekintve:

• Legyen nyugodt vérmérsékletű, kiegyensúlyozott. Az ideges, gyenge idegzetű ló nehéz lovaglású, nem hobbi lovasnak való. Az ilyen lóra nem lehet gyereket, gyengébb lovast “rábízni”, mert egyrészt labilis idegrendszere miatt kiszámíthatatlan, másrészt nem annyira megbízható, hogy az ember lazára engedett szárral is lovagolni merje.
  Ne legyen félős. A félős ló gyakran megugorhat. Az ilyen lovat lazára engedett szárral szintén nem “életbiztosítás” lovagolni. Arról nem is beszélve, hogy a lovaglás élvezeti értékét rontja, ha a ló nem hajlandó ott elhaladni, átkelni, ahol szeretnénk, illetve ahol a többiek. (víz, árok, híd, forgalmas út)
• Legyen könnyen kezelhető (engedelmes természetű). A lovasával állandóan harcban álló (ellenkező), vagy nemileg túlfűtött mén, esetleg abnormális nemi működésű ló, nehezen kezelhető és nehéz lovaglású, ezért gyengébb tudású lovas számára nem ajánlott. (Mén egyébként sem javasolható gyereknek, kezdő lovasnak!)

A nevelésével kapcsolatban:

• A ló tisztelje az embert, elsősorban lovasát és bízzon meg benne. A ló természetes körülmények között csoportosan, ménesben élő állat, amiben rangsor uralkodik. A ló más élőlényeket is e szisztéma szerint kezel. Az ember helye ebben az ember-ló kapcsolatban, csak a rangsor első helyén lehet. Vigyázzunk! Egy ló bizalmát nehéz elnyerni, de könnyű elveszteni!
• Legyen “jó magaviseletre nevelt”. Az ember mellett, ne legyen hirtelen, ne nyalogassa, szaglássza hogy ruháját bekoszolja, ne lökje fel az embert, ne lépjen rá a lábára, még abban az esetben sem , ha esetleg valamitől megijedne, stb.
• Engedje magát felszerszámozni, hosszú száron vezetni. Pl. ne emelje fel a fejét, ha kantározni akarjuk, vezetés közben hosszú száron is nyugodtan mindig az ember tempóját követve -nem lemaradva, nem előre sietve, nem forgolódva, nem nézelődve – haladjon vezetője mellett/után.stb.
• Legyen megköthető és várakozzon nyugodtan. A magát megkötni nem tűrő, kötelet szaggató ló egyrészt veszélyes, mert elszabadulva baleseteket okozhat, másrészt kényelmetlen, ha terep, vagy túra lovaglás alkalmával állandóan kézben kell tartani. Az ilyen állatot állatorvosi kezeléshez, szállítás alkalmával, körmöléshez, etetéshez sem lehet megbízhatóan megkötni.stb.
• Felszállás, állás közben, álljon türelmesen. Az olyan ló, amelyik nem áll nyugodtan felszállás közben, nem megbízható, mert ha elindul, vagy megugrik, akkor a fél lábbal már a kengyelben lévő lovasa könnyen egyensúlyát veszítheti. A kengyelben fennakadt lovastól a ló megijedhet és esetleg a kengyelbe szorult lábú, földön fekvő lovasát a földön meghúzhatja. Az állás közben való nyugodt várakozás a western ló egyik ismérve, előnyeiről, kényelmi szempontjairól nem is beszélve.

A ló kiképzésére vonatkozóan:

• A ló legyen átengedő és engedelmeskedjen a szársegítségeknek. Azt a lovat nevezhetjük átengedőnek, amelyik a száraknak (a zabla nyomásának) és a lábszár segítségeknek megfelelő képen enged és nem ellentart.

Mit is jelent ez?
Ha a lónak előre hajtó lábszár segítséget adunk (“neki hajtjuk a zablának”, vagy másképpen: “zablára lovagoljuk”) és közben kezünk kitart, úgy hogy a szárak belógását megszüntetjük (így a zabla által egy “falat” állítva a ló elé), a ló az előrehajtó lábszársegítség miatt a hátsó lábait jól maga alá veszi és a zabla kitartó hatása miatt -hogy a zabla nyomásától megszabaduljon- tarkóban enged, vagyis az orrát lefelé-hátrafelé viszi. Ez az első lépés az összeszedettség elérése felé. Valamint ez az alapja a sebességkontrollnak, a megállításnak és a hátraléptetésnek. (Vigyázat a kitartó szársegítség nem egyenlő a szárak folyamatos hátrafelé húzásával!)

Miért van erre szükség? Azért, mert e nélkül a lovas nem tudja lova előre haladó mozgását megbízhatóan kontrollálni, azt bárhol, bármikor megállítani, hátraléptetni. Az a ló, amelyik nem elég átengedő, a zabla nyomására felveti a fejét és a zabla ellen megy, az az előbb említett esetben az előrehajtó segítségekre is pont fordítva reagál: gyorsítani fog. Az olyan ló, amelyiknek a sebességét nem tudjuk megfelelően kontroll alatt tartani, amelyiket nem akkor és ott tudjuk megállítani, ahol akarjuk, az mind lovasára, mind környezetére kockázatos lehet! Mit jelent az, hogy a ló engedelmeskedik a száraknak? Western módon lovagolt ló esetén, ez két dolgot jelent:

1. Fiatal ló lovaglásakor, kétkezes szárhasználat esetén azt, hogy a csikó fejét mind két oldalra könnyű ( direkt) szárhasználattal állítani tudjuk és fordulat esetén a ló készségesen, a megfelelő testtartásban kell kövesse a valamelyik oldalon finoman felvett (=húzott-engedett) szárat. Vagyis amerre a ló fejét húzzuk, a lónak “az orrát követve”, arra kell elfordulnia.

2. Idősebb, már belovagolt ló esetén azt, hogy a ló a nyakára tett külső (indirekt) szár nyomására, attól kitérve az ellenkező irányba forduljon.

Engedelmeskedjen a lábszár-segítségeknek. A ló számára az természetes (gyorsan megtanulható), hogy a lábszárak nyomására előre való mozgással reagáljon. A lóra gyakorolt kontroll, az egyoldali lábszár-segítségekre való engedelmessé tétellel fokozható. Ahhoz, hogy a ló a lábszárak egyoldali nyomásának megfelelően engedjen, szintén szükség van az átengedősség bizonyos fokára. E nélkül ugyanis erre, szinte csak előre való mozgással reagálna. A heveder elé helyezett láb nyomására a lónak a vállával, a hevederhez helyezett láb nyomására az egész testével, és a heveder mögé helyezett láb nyomására a hátuljával kell a nyomás elől kitérnie, miközben a kitartó kéz szükség szerint az előre való mozgást megakadályozza.

Miért van erre egy hobbi lovasnak szüksége? Egyrészt az egyoldali lábszár-segítségekre való engedelmesség, az előre hajtó lábszár-segítségekre való engedelmességet is fokozza. Másrészt, bizonyos esetekben, ha a ló ellenszegül és nem hajlandó pl. egy árkon átkelni, kapun bemenni, lejtőn helyesen lemenni, legtöbbször vagy az elejével, vagy a hátuljával tör ki. Ha a probléma megoldásához nem tudjuk a lábszár-segítséget igénybe venni, akkor nehezen fogunk boldogulni.

• Maradjon midig a szárak között.
  Mit is jelent ez? Ha a ló vállai felett is kontrollal rendelkezünk, akkor mondhatjuk azt, hogy lovunk “szárak között van”. Ilyenkor a ló nem vállazik ki (nem ejti a vállát) egyik irányba sem, tehát nem dől egyik szárra sem, vagyis a szárak között van. Miért szükséges ez? Ugyan úgy, ahogy szükség van a ló egyéb testrészeinek kontroll alatt tartására, így szükség van a vállainak kontroll alatt tartására is. Ha a ló ejti valamelyik vállát, általában megpróbál abba az irányba sodródni. A lovak gyorsan megtanulják, hogy a válluk ejtésével ki tudják vonni magukat a lovas kontrollja alól, és így ellenszegülhetnek.
• Ne váltson magától iramot, irányt, jármódot. A lovaglás a lovas számára nem okoz örömet, ha lova akarata ellenére állandóan önállósítja magát. A legbosszantóbb, ha magától iramot, esetleg jármódot, vagy irányt vált. A kellemetlensége mellett ez kikapcsolódás helyett állandó munkát ad a lovasnak.
• Egykezes szárhasználattal és lazára engedett (nem egyenlő: odadobott!) szárral is megbízhatóan irányítható legyen. Az egykezes, laza szárhasználat a western lovaglás igazi ismérve. Ehhez viszont a lónak már magasabb szinten kiképzettnek kell lenni, a segítségekre megfelelően, minden körülmények között engedelmesen kell reagálnia. Ez az egykezes, laza szárhasználat mind a lónak, mind a lovasnak nagyobb szabadságot ad, ami mindkettőjük számára kellemesebbé teheti a lovaglást. Ezért ideális a hobbi lovasok számára.

Ez a rendszerezés terjedelme miatt nem készülhetett a teljesség igényével. Viszont szerette volna felhívni a hobbi lovasok figyelmét azokra a legszükségesebb alapkövetelményekre, amik nélkül lovaglásuk nem lehet maximálisan örömteli. Remélhetőleg azt is sikerült megértetni, hogy az idomítás nem csak a versenylovasok “hóbortja”, hanem olyan alapfeltétel, aminek bizonyos szintje nélkül nem létezik igényes és biztonságos lovaglás.

Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Frissítve: 2022.08.31.
Fotó: Canva