Valami Valami – 1. rész

Írta:

Van „Ez” a furcsa dolog ember és ló között. Valami kimondhatatlan kötelék, ami láthatatlanul összekapcsolja e két lényt, időtlen idők óta fonja össze e két faj sorsát. Valami, ami ösztönösen, tudattalanul vonzza az emberiséget a lóhoz. Valami, ami az ésszel nehezen felfogható, ám garantáltan minden lovas szívében elevenen lüktet. Valami olyan varázslatos vonzerő a lóban, amivel valószínűleg minden lovas egyetért. Valami, amiért annyi lovas hajlandó óriási áldozatokat hozni a lótartás, a lovaglás – a lóval való együttlét – kedvéért. Valami leírhatatlan, amit vakmerő módon most mégis megpróbálok szavakkal megfogalmazni…

Ez a Valami valószínűleg ember és ló legelső találkozása óta jelen van a kapcsolatban, és az evolúció nem csupán e két lény biológiai fejlődésében figyelhető meg, hanem kettejük kapcsolatának – minőségi – alakulásában is. Az ember és a ló közötti viszony is folyamatos átalakulásokon ment keresztül a közös históriánk során. A ló szerepei, funkciói és a vele kapcsolatos szemléletek az emberiség létében folyamatosan alakultak, változtak; a lóval való kapcsolatunk egy-egy adott történelmi időszakban mindig is az adott kor társadalmi, kulturális és gazdasági tükre volt. Ez a Valami a ragadozó-zsákmány kapcsolatából elindulva mára a beteg-gyógyító szerepekig is eljutott. Úgy értem, hogy a lovak testre, lélekre, szellemre gyakorolt multidimenziós terápiás hatásai ma már objektíven mérhető, megkérdőjelezhetetlen tények.

A kezdetekben

A vadászó ősember kezdetben – mázsa számra pazarolva a lóhúst – ménesek tömegeit veszejtve hajtotta az állatokat szakadékokba, egy-két tetemért, melyet valójában képes volt elfogyasztani. Húsz-harmincezer éves barlangrajzok viszont már arról tanúskodnak, hogy a vadász inkább egy-egy állatot ejtett el, a vadászatot rituális körülmények között előkészítve, az áldozat szellemét tisztelve és hálát adva neki. Valamiért a ló alakja már a barlangrajzok megjelenése óta az egyik leggyakrabban ábrázolt alak a művészetben – és a ló az egyik legtöbb szimbólummal felruházott állat is egyben.

A barlangrajzokon megjelenő lovak testtájainak részletessége, anatómiai pontossága, színezése, mozgásának, csoportos viselkedésének megjelenése arról árulkodik, hogy elődeink bizony nagyon is közelről ismereték már a lovat. A Lascauxi és a Chauvet barlang falán vágtató lóalakok eredeti „modelljeinek” a jelek szerint ugyanis egészen közel kellett már engedniük magukhoz azt az embert, akinek ilyen pontosan sikerült őket lefestenie. Ez azt feltételezi, hogy ezek a lovak Valamiért nem féltek annyira az embertől – legalábbis nem menekültek el előle, amikor éppen nem vadászott rájuk. Legalábbis nem olyan messzire, hogy a fülek helyzetét vagy egy-egy arckifejezést ne lásson meg egészen jól…

Az ember azonban elsősorban valószínűleg nem azért figyelte meg a lovat, hogy le tudja szépen festeni – a pontos ábrázolás készsége tulajdonképpen inkább egyenes következményű „mellékterméke” lett magának a megfigyelés aktusának. Ezek a „korai etológusok” egyszerűen praktikus szempontok alapján végezték „vizsgálataikat”: a zsákmány elejtési lehetőségének maximalizálása céljából. Egy olyan nagy testű, gyors és szélsőségesen éber, csoportos életmódot folytató állat, mint a ló lándzsavégre kapása ugyanis egyáltalán nem lehetett egyszerű feladat. Viselkedésének, mozgásának, szokásainak, táplálkozásának, szaporodásának, vándorlásának, társas kapcsolatainak, kommunikációjának stb. ismerete azonban értékes gasztronómiai előnyökkel kecsegtetett vadászati szempontból.

A vadászati alkalmakat leszámítva azonban minden jel arra mutat, hogy ember és ló Valamiért viszonylag egész közel élhetett békében egymás mellett. Az ember vadászó-gyűjtögető életmódjának köszönhetően a természettel egységben, annak eleven részeként létezett. Nemcsak a lovat ismerte, hanem az egész környezetét, amiben boldogulnia kellett: ehető és veszélyes növény és állatfajokat, a természet törvényeit, ritmusait, eseményeit – teljességében testközelből. Valamikor az ember a természet egységes részeként olyan harmóniában és szimbiózisban élhetett a teremtett világgal, amit mai utóda már nem is ért, esetleg a hiányából fakadó tüneteken keresztül érzi, hogy Valami nagyon hiányzik.

A ló kilowattban mérhető ereje

Ember és ló kapcsolatának eggyel közelebbi verzióját hozta meg a ló háziasítása. Nagyjából 6000 évvel ezelőtt az ember közelében élő ló már zablát viselt – legalábbis erről árulkodnak az ukrajnai Dereivka lelőhelyen talált csődör koponyában lapuló elkopott fogak. Ahhoz azonban, hogy a lovat emberi környezetben tartsák, használják, az ember részéről még alaposabb etológiai felkészültség, a ló részéről pedig magas fokú alkalmazkodási és tanulási képesség szükségeltetett. Ezekkel mindkét faj rendelkezett – ráadásul eddigre már bőven volt tapasztalata az embernek a háziasításról más fajokkal, – a ló pedig, az evolúciós folyamata során megedződött, 50-60 millió éves alkalmazkodási és tanulási stratégiával. Plusz még itt van ez a Valami, ami miatt az ember szerette volna magához szoktatni a lovat, a ló pedig mindezt hagyta.

A háziasítással a ló kilowattban mérhető, fizikai erejét és gyorsaságát aknázta ki elsősorban az ember. A ló hátára felülve megsokszorozódott az akkori ember ereje: a gyalogszerrel megtehető távolságok többszörösét volt képes bejárni négy lábon, addig ismert területek többszörösét tudta felfedezni és felügyelet alatt tartani, és addig elképzelhetetlennek tűnő terheket volt képes megmozgatni, szállítani a ló segítségével. A ló erejének „megzabolázásával” és „igába vonásával” egy új világ nyílt meg az emberiség számára: a történelmünk a ló hátán íródott tovább. A ló története pedig végleg összefonódott az emberével.

A ló szó szerint felemelte az embert a földről. Azok a népcsoportok, akik háziasították a lovat, behozhatatlan előnyre tettek szert azokkal szemben, akik nem. Elindult a népvándorlás. Az emberi nyelvek, gének és kultúrák terjedni, keveredni kezdtek. Népek egyre nagyobb területeket vontak a felügyeletük alá, kereskedni kezdtek egymással – és ahogy az fajunknál lenni szokott – hamarosan beindult a javakért és a territóriumért vívott háborúskodás is.

Új szerepek

A lovaglás tulajdonképpen évezredekig a közlekedésen és teherhordáson kívül a hódítást, a versengést és a státuszt szolgálta. A 20. század végére azonban a ló történelmi szerepköreit szinte teljesen átvették a gépek, napjainkban már nincs szükség a kilowattban mérhető erejére és gyorsaságára – sem a közlekedésben, sem a mezőgazdaságban, sem a háborúskodásban. Van Valami mégis a lóban, ami miatt a 21. század embere eddig soha nem tapasztalt mértékben vonzódik a hozzá, tulajdonképpen „csak úgy”, évezredes használati funkcióin túl.

Hagyományos feladatait hátrahagyva, a ló mára új szerepeket kapott, és napjainkra népszerűbb, mint valaha. A versenyzés, a show ipar mellett egyre több lovat tartanak szabadidős céllal – és a háziasítása óta először a lovakkal foglalkozók nemi aránya a nők irányába tolódott. Ma már Valami egészen mást keresünk a lóval való kapcsolatunkban: a dominancia és a hódítás helyett egyre inkább az együttműködésre és a harmóniára helyeződik a hangsúly.

A kilowattban mérhető erején túl, van még Valami a lóban, amire nagy szüksége van a mai kor emberének. Valami, ami miatt ma már négylábú gyógyítóként emberek ezrein képes segíteni. Ember és ló kapcsolatának egy új árnyalata, egy más minőségű ereje van kibontakozóban. Na ez már Valami!

Folyt. köv.

2019.05.30.
Írta és fotózta: Tóth Bettina
Frissítve: 2022.09.13.
Fotó: Canva

Át a pályán a lelátókig – séta a Kincsem Parkban (x)

Írta:

Frisch Andrea

Mikor kelnek a lovászok és hogyan készítik fel a lovakat a versenyre? Hány lovarda van Magyarországon és mi lett a legtöbb lóversenypályával? Milyen volt az élet a lelátókon a századelő lóversenyein? Milyen szabályok alapján kapják a nevüket az újszülött versenylovak? Mindezekre most autentikus helyszíneken, testközelből kaptuk meg a választ: a Tétre, helyre, befutóra! – a Kincsem Park titkai című sétán jártunk.

Az első pillanattól bennfentesnek érezhette magát az ember, hiszen nem a fent látható, felújított főbejáraton, hanem a gazdasági bejáraton keresztül érkeztünk a Kincsem Parkba. A séta vezetője egész a kezdetekről napjainkig kalauzolt végig a hazai lóversenyzés történetén, ám a legizgalmasabb talán az volt, hogy olyan helyekre is eljutottunk a Parkban, ahová máskor „tilos a belépés”. A lovardák mellett nem csak elhaladtunk, de szemügyre vehettünk egy fiatal csikót is, és bár nem kérdezett rá senki a nevére, már tudtuk a szabályt. Az ügetőn minden évjárat neve azonos kezdőbetűvel indul, a galoppon az anyukája nevének kezdőbetűjével megegyező nevet kap az újszülött ló.

A séta egyik legnagyobb élménye volt, hogy a lóversenypályák történetét magán a lóversenypályán hallgattuk végig. Azon a dús füvön, ahol másfél órával később már az első verseny lovai vágtáztak. Innen sétáltunk át a Kincsem Park régi lelátójához, ami elé az idők során egy új, korszerű épült. A régi lóversenyek bája és hangulata itt volt leginkább tetten érhető, amihez nagyban hozzájárult, hogy a séta vezetője a lelátón olvasta fel Ambrus Zoltán Lóverseny-alakok című írását.

A séta utolsó állomása pedig a kasszákhoz vezetett, ahol a meghívtak minket egy tippre: miután kaptunk némi alapkiképzést, a nap első futamára lehetett fogadni. Én pont úgy jártam, ahogy azt Ambrus Zoltán említett írása megjósolta: „A legtöbb játékosnak a lova utolsó. A jóisten tudja, hogy ki nyer. Talán senki, csak a totalizatőr, a mely minden körülmények közt megkapja a maga perczentjeit. De azért játszott mindenki. S hadd játszszanak, mert talán a lovaknak nem is volna kedvök a versenyen szaladgálni, ha nem tudnák, hogy sok ezer ember pénzt rakott a lábukra.”

Ha Te is kedvet kaptál és szeretnél részt venni a sétán, ide kattintva megtalálod a következő időpontokat, és rögtön regisztrálni is tudsz.

2019. 05. 27., Svébis Bence, Lovasok.hu Akadémia – LOLA program
Idézet forrása: Ambrus Zoltán: Nagyvárosi képek (Révai Kiadás, 1932.)
Képek forrása: a szerző fotói

Miért egy ágaskodó ló a Ferrari jelképe?

Kikapcsolódás

Írta:

Nikolett

A Ferrari cég védjegyét leggyakrabban a „Cavallino Rampante”, azaz az „ugró lovacska” néven emlegetik, bár mi lovasok inkább ágaskodó lóként értelmezzük. A sárga címerpajzson általában egy „S” és egy „F” betű is látható a ló mellett, ez a „Scuderia Ferrari” (azaz „Ferrari istálló„) név rövidítése. Az embléma tetején az olasz zászló színei – zöld, fehér, piros – láthatóak.

Természetesen nem volt ez mindig így… Az ágaskodó ló csak 1923-ban került az autókra.

Történt ugyanis, hogy 1923. június 17-én Enzo Ferrari megnyert egy Grand Prix versenyt Ravennában, s a futam után találkozott Paolina grófnővel, Francesco Baracca gróf édesanyjával. Baracca első világháborús olasz hős volt, aki a légierőnél szolgált és mindig egy fekete ágaskodó lovat festetett repülőgépe oldalára. A grófnő megkérte Enzo Ferrarit, hogy fesse a lovat az autóira, mert szerencsét hoz.

Enzo Ferrari némileg módosított az emblémán: a fekete lovat sárga címerbe helyezte, mivel ez volt szülővárosa, Modena színe. Baracca lovának farka még lefelé lógott, Enzo Ferrari ágaskodó lova már felcsapja a farkát.

Nem teljesen tisztázott, hogy Baracca miért éppen ezt a lovat festette repülőgépére. Egy feltevés szerint egyszerűen azért, mert nemesi családja sok lovat tartott Lugo di Romagna-i birtokán. Egy másik elmélet szerint az ötletet egy német pilóta repülőgépéről vette. Ezt alátámasztja az is, hogy a Ferrari ágaskodó lova rendkívül hasonlít a Stuttgart címerében látható lófigurára.

Érdekes, hogy Stuttgart neve az „istálló” szóból ered, mint ahogy a Scuderia Ferrari nevében a „Scuderia” is ugyanezt jelenti. Stuttgart egyébként a DaimlerChrysler és a Porsche autógyárak otthona – emiatt az utóbbi gyár védjegyében is ló látható.

A Ferrari versenyautók piros színe pedig a nemzeti hovatartozást jelöli. Annak idején meghatározták ugyanis, mely országot melyik szín illeti meg. Míg az angolok a sötétzöldet, a németek a fehéret, a franciák a kéket kapták meg, addig az olaszoknak a piros jutott. Ezt átvéve Enzo Ferrari versenyautóit is piros színben szerepeltette.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.

Tervben van egy lovastúra? Így készülj fel rá! Második rész: a ló és a lovas megfelelő felszereltsége

Lovastúra

Írta:

Frisch Andrea

Előző cikkünkből megtudhattad, hogyan kell felkészítened magadat és lovadat, ha közös túrára készültök. Most röviden összefoglaljuk, melyek azok az öltözékek, és felszerelések, amelyeket mindenképp érdemes magaddal vinned!

Milyen ruházat alkalmas lovastúrázáshoz?

A legfontosabb, hogy praktikus és kényelmes viseletet válasszunk magunknak, csakúgy, mint négylábú túratársunknak. Lovaglócsizma helyett érdemes túrabakancsot használni lábszárvédővel kombinálva, mert akadhat olyan szituáció, hogy hosszabb ideig vezetned kell a lovadat például sziklás, vagy meredek szakaszokon, ha azok nem elkerülhetőek. Ezen kívül a túrabakancs jobban szellőzik és ellenáll az időjárás viszontagságainak.

A lovaglónadrág természetesen legyen kényelmes, az adott évszaknak megfelelő kivitelben. Ma már kaphatók többé-kevésbé vízálló anyagból készült nadrágok, amelyek egy hirtelen érkező nagyobb zuhé esetén is szárazon tartják viselőjüket. Ilyen esetekre egy könnyű, kicsire összecsomagolható esőkabátot is mindig vigyél magaddal!

A kobak viselete erősen ajánlott, hiszen akármennyire is jó lovas vagy, még egy ismerős terepen is érhet kellemetlen meglepetés, amikor életmentő lehet!

A ló megfelelő „öltözéke”

A túraló esetében is mindig a kényelem és a biztonság a legfontosabb. Ha lehet, használjunk zsinóros hevedert, amely kisebb eséllyel töri fel lovunk bőrét a hosszú út során. A nyereg lehetőleg ló és a lovas számára is kényelmes túra-, vagy western nyereg legyen.

A jól megválasztott, megfelelően rögzített nyeregtáska nagyon hasznos! Mindent ebbe helyezzünk, amely a kezünk ügyében kell, hogy legyen! Hosszabb túrára, ahová több élelem és váltásnemű szükséges, induljunk málhás lóval, vagy szervezzünk „cserefuvart” holmiainknak!

A szügyelő és/vagy a farokmartingál használata megakadályozza a nyereg, illetve a málha elcsúszását, de nagyon ügyeljünk rá, hogy lovunknak ne okozzunk vele kényelmetlenséget! A hátaslovak esetében helyes nyergeléssel használatuk elkerülhető!

A kantár esetében érdemes ún. kötőfékkantárt választani, amelynek zablája egyszerűen kioldható, így nem zavarja a lovat pihenő közben.

Mit kell magunkkal vinnünk egy lovastúrára?

Amikor hosszabb túrára indulunk, alaposan át kell gondolnunk, mely dolgok nélkülözhetetlenek, és melyek a leghasznosabbak utunk során. Egy kisebb „túlélőcsomagot” kell összeraknunk.

Ha nincsenek előre leszervezett szálláshelyeink, akkor értelemszerűen szükségünk lesz sátorra és hálózsákra, esetleg polifoamra. Érdemes éjszakára meleg, kényelmes ruhát csomagolni, ezzel a plusz takarókat akár meg is lehet spórolni.

Mindig legyen nálunk az alapvető tisztálkodáshoz szükséges csomag („utazós” tusfürdő, wc-papír, kézfertőtlenítő, kullancsriasztó, stb…), amelyet mindenesetre egészítsünk ki egy kisebb gyógyszeres szettel (fájdalomcsillapító, bélfertőtlenítő, széntabletta). Vigyünk magunkkal sebkezelésre alkalmas fertőtlenítőszert és krémet, amelyekkel adott esetben lovaink kisebb felületi sérüléseit is elláthatjuk!

A felsoroltakon kívül mindenképp legyen nálad bicska, fejlámpa és a lovak ápolásához szükséges alapfelszerelés (pucoló kefék, patakaparó).

Mindig legyen a csomagban kötél és mobil villanypásztor szett, hogy lovainkat biztonságosan elhelyezhessük éjszakára. A domináns, könnyedén felfedezőútra, vagy hazainduló lovakat mindenképp ki kell kötni, mert adott esetben az egész ménest, vagy egy kisebb részét „magukkal viszik”, ha sikerül kiszabadulniuk. Nagyon körültekintően járjunk el, ügyeljünk rá, hogy lovaink ne gabalyodhassanak egymás kötelébe, vagy a villanypásztorba!

2019.05.23. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu szerkesztősége
A képek forrása: Canva.com
Frissítve: 2022.09.22.

Tervben van egy lovastúra? Így készülj fel rá! Első rész: a ló és a lovas megfelelő felkészültsége

Lovasok.hu Kártya

Írta:

Frisch Andrea

Natural Horsemanship – természetes módon való foglalkozás a lovakkal, illetve Természetes “Lovazás”

Írta:

Nikolett

(Natural Horse-Man-Ship = természetes módon való foglalkozás a lovakkal, illetve Természetes “Lovazás” – nehéz lefordítani, mert nincs rá megfelelő szavunk. “LOVAZÁS” alatt itt a lóval való összes tevékenységünket -és nem csak a lovaglást értjük.)

Sokféle lovasember létezik a világon, akik különféle stílusokban, különféle módszerek szerint foglalkoznak lovaikkal. Egyesek egyéni módszereket, egyéni stílust alakítanak ki, saját megfigyeléseik, tapasztalataik alapján. Pat Parelli módszere a Natural-Horse-Man-Ship – ahogy ő mondja: “valójában olyan régi, hogy ma már újra újnak számít”.

PP a könyv elején egy érdekes problémát vet fel: miért van az, hogy annak ellenére, hogy az emberek többsége vonzódik a lovakhoz és sok közülük ki is próbálja a lovaglást, mégis a kezdő lovasok 80%-a egy éven belül, és a maradék 20%-a 5 éven belül felhagy a lovaglással.

Szerinte ez azért történik így, mert a lóról a lovaglásról az embereknek általában álomszerű elképzelései vannak. Szabadon vágtatni egy gyönyörű, kecses ló hátán a legtöbb ember számára egy vágyálom. Az első próbálkozás után azonban kiderül, hogy a ló kirázza a lovas lelkét, le lehet róla esni, nem arra megy, amerre lovasa szeretné. Vagyis a szokásos közhelyek (miszerint lovagolni egyszerű: csak fel kell nyergelni a lovat, rá kell ülni, majd ha el akarunk indulni vele, meg kell rúgni az oldalát, ha meg akarjuk állítani csak meg kell húzni a szárat, stb.) nem működnek.

A lovaglás nem ilyen egyszerű! Ahhoz, hogy kellemes élményt nyújtson mindkét partner részéről bizonyos TUDÁS-t feltételez. Könyve nem a lovak, hanem inkább a lovasok képzéséről szól. Elmélete szerint egy lovasnak nemcsak a lovát kell képeznie, hanem sokkal inkább saját magát. Könyvében szeretné az olvasót a lovak megértésére, a velük való kapcsolatteremtésre megtanítani, hogy később egymás partnerei lehessenek.

A NATURAL HORSE-MAN-SHIP 8 alapelve (a teljesség igénye nélkül):

Lovazni, természetes módon lehet – ami azt jelenti, hogy az embernek, ahhoz, hogy a lóval megfelelő képen tudjon bánni, tudnia kell ló módjára gondolkozni, vagyis ismernie kell annak természetét, ösztönrendszerét, viselkedésmódját.
Törekedjünk a változatosságra! Pl. Ha 3 napon keresztül mindig a kijáratnál fejezzük be a munkát, a negyedik napon ne csodálkozzunk, ha a kijárathoz érve a ló azt hiszi, vége a munkának.
A ló-lovas közti kommunikációnak kétoldalúnak kell lennie. Pl. egyoldalú a kommunikáció akkor, amikor a lovas túl durva kezére a ló jelzés képen kinyitja a száját és amire a lovas csak az orrfék szorosabbra húzásával válaszol.
Felelősség. A ló részéről: tanulja meg kordába tartani menekülési reflexét, maradjon mindig a szárak között és ne tekingessen összevissza. Az ember részéről: viselkedjen partnerként és ne félemlítse meg a lovat, legyen biztos ülése, és gondolkodjon ló módjára.
Magatartásunk legyen mindig fair. Próbáljuk elérni, hogy amit mi akarunk, azt lovunk is akarja, azzal, hogy a nemkívánatos dolgok legyenek nehezebben véghezvihetők
Meg kell tanulni olvasni a testbeszédet. Pl. ha a ló nyalja a száját, akkor megértette és elfogadja a szituációt. Ha a füle hátrafelé áll, akkor bizonytalan és ekkor jó, ha vigyázunk! Ha az ember nincs tisztában azzal, hogy a ló mit olvas le az ő mozdulataiból, akkor könnyen félreértésekre kerülhet sor. Pl. Helytelen, ha a lovat, számára agresszív tartással (a szemébe nézve, vele szembe fordulva, egyenes vonalon) akarjuk megközelíteni.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nemcsak az ember képzi a lovat, hanem a ló is az embert. Az egyik legnagyobb hiba, hogy kezdő lovas csikót vesz magának, vagy a gyermekünknek csikót veszünk, mondván, hogy “együtt nőjenek fel”. Számukra olyan ló lenne szükséges, ami már megtanulta, hogy hogyan kell az emberrel szemben viselkedni. Pl. sok lovas nem rója fel hibaként lovának, ha felszállás közben az nem áll nyugodtan, mozdulatlanul, mert nem is gondolja, hogy ez másként is lehetne. Pedig ez nagyon sok baleset forrása volt már.
A tanár munkaeszköze: a cél és az idő. Először a lónak alapdolgokat tanítunk meg azokat, amiket szeretnénk, hogy tudjon, majd ehhez célt adunk, hogy azok értelmet nyerjenek. Pl. megtanítjuk az oldaljárásokra, hogy később ki tudjunk egy kaput nyitni. Fordítsunk elég időt az alapok megtanítására, hagyjunk elég időt a ló számára a megértésre. Más szóval, haladjunk lassan, hogy gyorsan célhoz érhessünk!

A lóval való kapcsolatteremtés

Ahhoz, hogy a lóval egy megfelelő partnerkapcsolatot alakítsunk ki, el kell érnünk, hogy a ló egyre kevésbé viselkedjen áldozati állatként. Ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé cselekedjen az ösztönei hatására, vagyis jobban figyeljen az emberre, illetve annak parancsaira, mint félelme tárgyára. Mozgása az addigi pánikszerű menekülés helyett egyre inkább kontrolláltabbá kell hogy váljon. Különböző kedveskedésekkel el kell érnünk azt is, hogy a ló szeressen a társaságunkban lenni, majd ezt követően ki kell vívnunk a tiszteletét. A ló tiszteletét a földről kell megszereznünk, és a nyeregben is meg kell tartanunk.

A ló tiszteletének, bizalmának elnyerése a földről

Ennek eszköze a vezetőszáron való idomítás (játék). Ez közelebb hozza a lovat és a lovast egymáshoz, nagymértékben növelheti a tekintélyünket és a belénk vetett bizalmat. Azáltal, hogy különböző feladatokat végeztetünk el a lóval arra törekedve, hogy azokat készségesen, finom jeladásokra kényszer nélkül magától hajtsa végre, engedelmességre neveljük.

Az engedelmességre való nevelést nem a nyeregben kell elkezdeni. Olyasmi ez mint egy jó katona kiképzése. Az sem a speciális feladatok megtanításával kezdődik, hanem a katonai magatartás (feltétlen engedelmesség a feljebbvalónak) kialakításával. Egy feladat elvégeztetése során, minél kisebb kényszert kell alkalmazunk pl. minél nagyobb távolságból tudjuk azt végrehajtatni, minél finomabb segítségadásokkal, azt mondhatjuk, hogy lovunk annál engedelmesebb. Például, ha lovunkat csak úgy tudjuk hátraléptetni, hogy közvetlenül előtte állva erővel húzzuk, és/vagy toljuk hátrafelé akkor nem beszélhetünk túl nagy engedelmességről. Ha azonban ugyan ezt például csak jelre (szóra, vagy kézjelre…stb.) el tudjuk érni, akkor már lovunk készségesen és engedelmesen hajtotta végre a feladatot.

A feladatok legyenek változatosak, különbözőek. Csak a fantáziánk szabjon nekik gátat. A gyakorlatiasságot figyelembe véve például gyakoroltassuk a lóval azokat a feladatokat, amiket majd nyeregből is meg szeretnénk tanítani. Az oldaljárásokat, a hátraléptetést, a ló elejének, hátuljának elmozdítását …stb. A feladatok megtanítását először kezdjük közvetlenül a ló mellől a kezünket használva a segítségadásokhoz. Ehhez használjunk kezdetben a körkarámot, majd később egy kb. 4 m-es vezetőszárat. Jóval később próbáljuk majd meg minél távolabbról ugyanazokat a feladatokat elvégeztetni, csak a szárat, vagy kézjeleket használva segítségként.

Hátraléptetés

A hátraléptetés tanításához álljunk közvetlenül a ló elé. Több módszert is alkalmazhatunk a ló érzékenységétől függően. A fontos csak az, hogy tartsuk be a fokozatosság elvét. Tegyük pl. kezünket az orrnyergére és először nyomjuk meg az orrát a tenyerünkkel. Ha nem reagál, akkor már két ujjunkkal nyomjuk meg az orrnyereg két oldalán futó idegeket. Ha erre sem reagál, egyre erősítsünk a nyomáson – több lépésben.

Egy másik módszer: tegyük tenyerünket a szügyéhez és nyomjuk meg egy kicsit. Ha nem reagál, nyomjuk meg a hüvelyk ujjunkkal. Ha még erre sem reagál, lépjünk tovább az előzőben leírtak szerint. Először elégedjünk meg mindig egy-egy lépéssel, mindig fokozatosan újra kezdve, majd ha ez már jól megy, kössük össze a lépéseket.

Egy jó hét gyakorlás után akár 20-30 lépést is hátra tudunk így léptetni finom segítségekkel.

Ha a gyakorlat lóközelből már működik, álljunk a lóval szembe, tőle pár méterre. Lendítsük felé a vezetőszárat. Ha nem megy hátra, kezdjük el a vezetőszárat kígyózó mozgással mozgatni. Először finoman, majd ha kell, egyre erősebben, (hogy esetleg a lengő szár az állát súrolja) míg el nem lép hátra. Itt is elégedjünk meg először csak egy-egy lépéssel.
Fontos, hogy tudjuk: egy ló minél engedelmesebben megy hátra (vagy oldalra), annál engedelmesebben fogja a többi gyakorlatot is végrehajtani.

A ló meghajlítása

Fontos, hogy lovunk hajlékony, meghajlítható legyen, mert a hajlításban lévő ló mindig kontroll alatt van. (Menekülés közben a ló mindig egyenes.) Ehhez először álljunk a ló jobb oldalához, majd fogjuk meg a farkát és tegyük kezünket az orrnyergére. Próbáljuk meg a farka és a feje húzásával megszagoltatni a saját farkát. Ha ellép, ne legyünk türelmetlenek, kezdjük elölről a gyakorlatot, mindaddig, míg helyben nem marad és az orrával el nem éri a farkát. Ekkor dicsérjük meg, pl. a homloka dörzsölésével, szóval. Ha jobbra sikerült a feladat, próbálkozzunk meg a bal oldallal is.

Oldaljárások

Az oldaljárások megtanításához állítsuk a lovat egy fallal vagy karámmal szemben. Álljunk először a ló jobb oldala középre és nyújtsuk ki a bal kezünket a ló szeme felé, ezzel felszólítva arra, hogy az elejével távolodjon el tőlünk. Eközben a jobb kezünk hüvelykujjával finoman érintsük meg az oldalát ott, ahol később az oldalra ható lábszársegítséget adnánk, hogy a hátuljával is mozduljon el.

Ha a ló nem lép el oldalirányban előlünk, kicsit masszírozzuk meg az oldalát. Ha erre sem akar még ellépni, növeljük a nyomást és következő lépésként bökdössük meg a hüvelyk ujjunkkal, míg el nem lép. Először elégedjünk meg egy-egy lépéssel, mindig elölről kezdve (érintés-masszírozás-bökdösés), majd kössük a lépéseket össze és léptessük oldalra folyamatosan. (ugyanígy a másik oldalra is)

Később, megpróbálhatjuk a gyakorlatot kezünk érintése nélkül, csak a vezetőszár segítségével is. Ekkor -szintén jobbról kezdve- jobb kezünkkel ugyan úgy mutassunk a ló szeme irányába, bal kezünkkel pörgessük meg a szárat a ló oldalánál. Először csak lassan, majd, ha szükséges egyre gyorsabban, és ha kell hagyjuk hozzáérni.

Előre küldés

Először kb. 2m (később: 4, 8m…stb.) sugarú körön küldjük a lovat körülöttünk körbe lépésben, mintha futószáraznánk. Ennek a feladatnak azonban a hagyományos futószárazástól eltérően nem a ló “lejártatása”, elfárasztása a célja, hanem a ló figyelmének magunkra irányítása, magunkon tartása, jelzéseink akceptálása.

Először próbáljuk meg jobbra: Álljunk szembe a lóval és fogjuk meg a szárat a jobb kezünkbe, úgy, hogy a vége a balban legyen. A szárat tartó jobb kezünket nyújtsuk ki jobbra, mutatva vele az irányt és nézzünk mi is ebbe az irányba. Ezután a ballal pörgessük meg a szár végét a ló eleje irányába, felszólítva ezzel arra, hogy induljon el (a kéz által mutatott irányba).

Ha erre nem indul el, az előzőek tematikája szerint, erősítsünk a jelzésen vagyis pörgessük erőteljesebben (gyorsabban) a szárat. Ha szükséges, engedjük a nyakához érni – egyre erősebben. Ha ez sem elég, induljunk el a ló nyaka irányában (ne a hátulja felé!) addig, hogy szükségszerűvé tegyük, hogy (lehetőleg a kívánt irányba) elmozduljon. A lónak azt kell megértenie, hogy ha a szárat pörgetem, az azt jelenti, hogy mennie kell.

Lehetőleg maradjunk mindig egy helyben és nézzünk a mozgás irányába. Ne küldjük körbe 2-3 körnél tovább, mert nem az a célunk, hogy meguntassuk vele a feladatot, hanem, hogy azt kérésünk szerint szabályosan és készségesen végrehajtsa. Állítsuk meg úgy, hogy a jobb kezünkkel fogjuk rövidebbre a szárat, és a bal kezünkkel küldjük el magunktól a hátulját. Ha a ló szembe fordul velünk, hagyjuk pár másodpercig állni, majd ismételtessük meg vele a gyakorlatot az ellenkező, vagy ugyan abba az irányba.

Ez a gyakorlat jó szolgálatot tehet majd később a lószállítóra való első felküldéskor is!

PP módszerének alkalmazási lehetőségei

A fentebb már említett “előre küldés” gyakorlat egy összetettebb változata: a “szűk helyen való átküldés”, jó szolgálatot tehet, pl. kézen való ugratáskor, lószállítóra való felszálláskor, más szűkebb helyre való bevezetésnél, etetésnél …stb.

A gyakorlat menete: Ennek gyakorlásához álljunk egy masszív építménnyel pl. fallal vagy karámmal szemben attól kb.2m-re. A lovat állítsuk a fallal párhuzamosan tőlünk szintén kb. 2m-re. A célunk az, hogy a ló haladjon el előttünk, a fal és mi közöttünk. Első lépésként nyújtsuk ki (ha a ló jobbról van) a bal kezünket balra, mutatva ezzel az irányt és húzzuk meg finoman a szárat, felszólítva ezzel arra, hogy menjen el előttünk.

Ha nem indul el, pörgessük meg a jobb kezünkbe lévő szárvéget. Ha még erre sem reagál, eresszük a szár végét olyan hosszúra, hogy először finoman hozzáérhessen a ló elejéhez, majd ezt addig erősítsük, míg el nem indul. Ahogy ezt megtette, azonnal hagyjuk abba a pörgetést és térjünk vissza az eredeti pozíciónkhoz. Engedjük át előttünk a lovat a bal oldalunkra és törekedjünk arra, hogy ahogy megállt, forduljon felénk. Hagyjuk pár pillanati állni, majd menjünk oda hozzá és simogassuk meg a fejét. Ez után ismételjük meg a feladatot a másik kézre is.

Előfordulhat, hogy a ló ahelyett, hogy elhaladna előttünk, hátrafele fog elindulni. Ekkor lépjünk pár lépést hátra, ezzel nagyobb helyet adva neki köztünk és a fal között. Ekkor a feladat máris hasonlóvá válik az egyszerű “futószárazáshoz”. Ne hagyjuk azonban abba a szárvég pörgetését, hanem hagyjuk nyugodtan, hogy a ló húzza a szárat. Semmi képen ne menjünk a ló mögé!

Hogyan is kell ezt csinálni?

Ismételtessük el lovunkkal az előzőekben ismertetett feladatot, egy fal vagy egy karám előtt, először 1,5m-es távolságról, majd csökkentsük ezt 80cm-re. Fontos, hogy ahogy a ló egy kicsit is együttműködő (tesz egy vagy több lépést előre) attól a pillanattól kezdve ne hajtsuk tovább. Mivel a távolság itt igen kicsi, ha a ló ellenszegül (megáll, vagy hátra akar lépni), hagyjunk neki egy kis időt gondolkodni és csak ez után lépjünk tovább.

Addig ismételjük a gyakorlatot, míg a ló elengedetten, félelem nélkül nem halad el előttünk. Ha ez már megy, ismételjük el a gyakorlatot hasonló módon az utánfutó hátulja előtt is. A ló lépjen fel a feljáróra és keresztben menjen át rajta. (ne ugorjon) Ha ezt is készségesen végrehajtja, akkor ahelyett, hogy elengednénk köztünk és a futó között, álljuk el az utját és irányítsuk be a futóba. Nem baj, ha először magától csak félig megy be, ne erőltessük tovább, hanem léptessük le a futóról hátrafelé. Majd kezdjük elölről a gyakorlatot.

Fontos, tartsuk be a következőket:

Hagyjunk mindig elég időt a feladatra (min.:20-30 perc)!
Ha lovunk kipróbáltan fél a futóra felmenni, ne próbáljuk ki először újra az addig alkalmazott módszert: “hátha most sikerül”.
Ha a ló felment a lószállítóra, ne akadályozzuk meg, hogy lejöjjön, ha akar – azzal, hogy rázárjuk az ajtót, vagy mögé akasztjuk a kitámasztót!
Ha a ló elindult, ne hajtsuk tovább!
Legyünk türelmesek, nyugodtak!

Annak vizsgálatára, hogy lovunk milyen engedelmes, mennyire fogad el bennünket, nézzünk érdekességképpen néhányat a teljesség igénye nélkül PP tesztjeiből:

Kötőfékkel a kezedben menj oda lovadhoz a karámban, (majd a bokszában is) és nézd meg elszalad-e előled vagy inkább odajön hozzád.
Térdelj le mellé és próbáld meg így felkantározni.
Ülj fel a lovadra szőrén, kötőfékkel (amin alul, csak egy vezetőszár van) és nézd meg, hogy irányítható-e így is.: hátra – oldalra tudod-e így léptetni, meg áll-e így pl. vágtából is, stb.
Próbáld meg egy vizesárkon, ugráson úgy (előre) átküldeni, hogy te helyben maradsz.

További információ: www.parelli.com
Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.

Az ugrás elmélete

Írta:

Nikolett

A helyes ugrás

A ló az ugrásnál ívelt háttal, ívelten előrenyúló nyakkal jut keresztül az akadályon. Az ugrás íve (lebegés) folyamatos, törés nélküli. Az ugrás mozzanatainak elemzésekor megállapítható, hogy az ugrás maga a vágtasorozat egyik emeltebb tagja, annak egyik formája. A lábsorrend azonban az elugrás pillanatában nem azonos a vágtáéval.

Az akadály helyes leküzdésének a módja, hogy a ló az akadály előtt kellő lendülettel, izgalom nélkül az elugrás helyét jól megválasztva, méreteit megbecsülve, bátran ugorjon el. A ló az akadály megközelítésekor súlypontját hátra helyezve, az ízületeit meghajlítva, izmai megfeszítésével rugószerű ellökést produkál. A lendülettel történő ellökés erejével az akadály felett lebeg. A helyes egyensúlyi helyzetet a nyakával biztosítja.

Az ugrás előkészítése

A ló az előkészítés alatt előrenyújtja a fejét és a nyakát, hogy az akadályt helyesen tudja megbecsülni és az ugrás helyét megválasztani. Ezzel egy időben az egyik elülső lábára helyezett testsúlyát, biztosítva a tökéletes alátámasztást. Így lehetővé válik, hogy az ugrás magasságához mérten alátámasztva, a rugószerű ellökést biztosítani tudja. A far süllyedése annál mélyebb, minél magasabb az akadály. Az elülső láb megterhelése után a vágta folyamatához hasonlóan, az átlós hátulsó láb ér a földre, (megszakítás, az elejét a földről már ellökte) majd a másik hátulsó láb földre érése következik.

Elugrás

A hátulsó lábak földre érésének sorrendjében a ló súlypontját teljesen hátra helyezi, izmai összetolásával a lendület lökő erejével magát a földtől ellöki. A hátulsó lábak ellökése nem egyszerre, hanem a földre érés sorrendjében történik.

Lebegés

Az elugrás pillanatában a kinyúló hátulsó lábak izmai, felszabadult rugóként a testet ellökik, s a ló lebegő helyzetbe kerül. A hát tevékenysége az erélyes felfelé ívelésben jut kifejezésre. A teljesen kinyújtott nyak biztosítja az egyensúlyt. Az elülső lábak teljesen felhúzódnak. A lebegés folyamán a hát és a nyak törés nélküli ívet képez. A kinyújtott nyak az egyensúlyt, a felfelé ívelt hát a hátulsó lábak érintés nélküli átjutását biztosítja. Az ugrás ívének legmagasabb pontjától a testsúly már előre helyeződik. Az előrehelyeződött súlypont következtében a hátsó rész felszabadul és az akadály fölött a ló érintés nélkül halad át.

Földre érés

A földre érés a kereső láb talajra helyezésével, a terhelés teljesen a földet érő lábon van. A hátulsó lábak a has alá vannak húzva. A talajtérő elülső láb azonnal kicserélődik a másik elülső lábbal, mely nemcsak áthelyezett súlyt visel már, hanem az ellökést is végzi a vágta folytatásához.

Tovahaladás

A hátulsó lábak talajhoz való közeledésével, a súlypont hátra helyeződik, és a hátulsó lábak tevékenysége is előtérbe kerül. A súlyt viselő elülső láb felrántásával, az először földetérő hátulsó láb veszi át a terhet, mely egyben első mozzanata a következő vágtaugrásnak is.

Az itt leírtak a helyes lábsorrendet ismertetik az ugrásnál. Az ettől való eltérés a helytelen lábsorrend, a megzavart ugró-előkészítés, a lónak sokféle módon való akadályoztatásából eredhet. A nem kiegyensúlyozott ugrásnál előfordulhat, hogy a hátulsó lábak érintik az elülsőket (patkót, inat), s ennek következtében felbukhat a ló.

Sok esetben megfigyelhető, hogy a lovak az ugrás előkészítése, vagy a lebegés alatt váltják lábukat. Ez rendszerint az ügyesebb, erősebb láb használatának akarása, vagy az elhasznált lábak kímélése. Egyes lovak magasabb ugrásoknál, a hátulsó lábak felrántása mellett, azokat oldalra is elhúzzák, kizárva az akadály érintésének lehetőségét. Ebben esetben az egyensúlyt a nyak másik oldalra tolásával biztosítják. (Csak teljesen elengedett, szabad nyak esetében lehetséges.)

Az akadály felett kirúgó lovak az ízületeik, izmok meghajlításától félve, kirúgással biztosítják a hátulsó lábak átjutását. Rendszerint az érzékeny hát és csánkízületi bántalmak az okai. Megfigyelhető, míg a kis vágtaugrású lovak közelről, addig a tért nyerő mozgású lovak messzebbről is elugranak. Nem elég azonban a lónak jó ugróképességgel rendelkezni, hanem szükséges még hozzá a bátorság, lovasába vetett bizalma, valamint a ló ugróstílusa (bascule).

Vannak lovak melyek nagyokat ugranak ugyan, de még az 1,20 m-es rudat is leverik, mert lógatják lábaikat. Ezek a lovak a tenyésztésben nem kívánatosak, mert utódaik valószínűleg ugyanezt a bascule-t fogják mutatni az akadályok felett. A FEI tiltja ugyan, ennek ellenére még ma is sok helyen látni az ilyen lovak ún. bárolását, ami annyit jelent, hogy ugrás közben a lábát lógató ló lábára ütnek, vagy a rudat – az ugrás közben – magasabbra emelik, hogy a ló beverje lábát. Így a ló nem együttműködése, hanem félelme jeleként fogja korrigálni lábait az ugrás felett.

Forrás: Bokor Árpád
Fotók: Pixabay.com
Cikk frissítve: 2019.05.14.
2022.08.19.
Kiemelt kép: Canva

Nyár közepén ismét vár a Hortobágyi Lovasnapok! (x)

Írta:

Frisch Andrea

Nem délibáb, jól látod: idén július 12. és 14. között kerül megrendezésre a hazánkban és az országhatáron túl is népszerű Hortobágyi Lovasnapok. A magyar lovasélet esszenciáját jelentő háromnapos programsorozat a lókedvelő közönségnek épp úgy tartogat meglepetéseket, mint az amatőr és profi lovasok számára.

A rendezvénynek ismét a lassan 350 éves múltra visszatekintő Mátai Ménes ad otthont, melynek hat csikósa és egy pusztaötös hajtó idén az egyik legpatinásabb angol lovas eseményen, a Royal Windsor Horse Show-n is tiszteletét tette. Ugyanazt a csikós bemutatót csodálhatta meg a szigetország közönsége, amit nap mint nap előadnak a Hortobágyon.

Hasonló élményben lehet részed neked is, ha ellátogatsz a Hortobágyi Lovasnapokra. A hortobágyi lótenyésztés kezdeteire visszanyúló, 1671 óta működő ménes területén a pásztor kultúra múltja és jelene mellett a lótenyésztés és a napjainkban is használatban lévő fogatgyűjtemény kapja a főszerepet. A régi lovasnapok hangulatát idéző eseményen koncertek, népi iparművészeti és kézműves vásár, valamint egész napos gyerekprogramok várják a látogatókat.

A fogathajtás, díjugratás, díjlovaglás, western versenyek és a Hortobágyi Csikósok Versenye mellett július 13-án itt kerül megrendezésre a Nemzeti Vágta egyik előfutama, a Hortobágyi Vágta is. Egyszóval lesz miért szurkolni, hiszen itt dől el, kik lesznek azok, akik képviselhetik településüket ősszel a Hősök terén.

Az idei, 53. Hortobágyi Lovasnapok részletes programja és a jegyárak hamarosan elérhetők. Addig is érdemes végigböngészni a korábbi lovasnapokról készült galériát és az esemény Facebook-oldalát.

2019. 05. 21., Svébis Bence, Lovasok.hu Akadémia – LOLA program
Forrás: hortobagyilovasnapok.hu, mataimenes.hu, MTI
Képek forrása: mataimenes.hu, Canva
Frissítve: 2022.08.16.

A ló és az ember

Írta:

Nikolett

Mivel a ló szellemi képességei messze elmaradnak az emberétől, így alapvetően alacsonyabb értelmi szintje miatt, csak nehezen vagy – a nem hozzáértő bánásmód miatt – néha egyáltalán nem tudja megérteni az embert. Ahhoz, hogy ez mégis sikerüljön, az embernek kell megtanulnia lónyelven “beszélni”, és nem fordítva.

Tehát, ahhoz, hogy egy lóval helyesen és eredményesen tudjunk bánni ismernünk, és értenünk kell annak pszichológiáját (gondolkodásmódját, érzelmi világát) és vele született, ösztönös és tanulható magatartásformáit. Hogy a közös kapcsolat saját magunk és lovunk számára is, ne csak “eredményes”, hanem kellemes is legyen, a megértésen kívül mind két félnek alkalmazkodnia is kell egymáshoz. Az embernek meg kell tanulnia a ló fejével gondolkodnia, hogy megértse reakcióit, viselkedésformáit, a lónak pedig meg kell tanulnia bízni az emberben, igazodni a szokásaihoz. Meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem a közelében, meg kell tanulnia vigyázni rá. Így a nem kívánatos, de öröklött tulajdonságok részben elnyomhatók, a kívánatos tulajdonságok pedig erősíthetők.

Mit kell az embernek a ló viselkedéséről tudnia, és hogyan kell vele bánnia?

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy megpróbálnak a lóval ember módjára bánni és a lovat emberi tulajdonságokkal felruházni. Úgy kommunikálnak a lóval, ahogy azt az emberi kapcsolatteremtéseik folytán megszokták. Ez azonban veszélyes lehet, arról nem is beszélve, hogy nem lesz célra vezető, mert a ló gondolkodásmódja más, mint az emberé. Az embernek a lóval való bánás módját, mind a mindennapi használat, mind a kiképzés során az állat vele született viselkedési ösztöneire és a szerzett viselkedési tulajdonságaira kell alapoznia.

A ló egyik legfontosabb vele született viselkedési ösztöne: a menekülési reflexe

Induljunk ki a ló őseiből, a vadlovakból. A vadló természetes ellenségeihez, a ragadozókhoz képest nem volt elég nagy és elég gyors állat. Életben maradásának legfontosabb feltétele az volt, hogy a veszélyt idejében felismerje és elmenekülhessen. Ezért már a nem egyértelmű, de veszélygyanús helyzetekre is azonnali meneküléssel kellett, hogy reagáljon.

A vadló tehát állandó félelemben, állandó menekülési készenlétben élt, mert soha nem érezhette magát teljes biztonságban. Ez az ősi ösztön olyan mélyen gyökerezik, hogy ezt a ló háziasítása során kialakult új életformája sem tudta kitörölni. Ezért tartásánál, felnevelésénél, kiképzésénél, használatánál a nagyobb eredményesség és a balesetek elkerülése érdekében figyelembe kell venni, hogy a ló félénk, a legcsekélyebb “veszélyre” is azonnal, hirtelen mozdulatokkal reagáló állat.

Érzékenységét tekintve azonban nagy egyedi változékonyságot mutat. Tudnunk kell a lóról azt is, hogy az emberétől eltérő látása és érzékenysége miatt képes, olyan dolgoktól is megijedni és elmenekülni, amiről mi emberek nem gondolnánk, hogy ijesztő, így ez könnyen balesetekhez vezethet.

A ló közösségben, ménesben élő állat

A ló természetes körülmények között csoportosan, ménesben élő állat, amiben rangsor uralkodik. A rangsor az idő múlásával (pl. a csikók felnőnek), és új helyzetek létrejöttével változhat. A rangsor kialakulását a csoport tagjainak életkora, nagysága, neme, a különböző egyedek természete és egymáshoz való viszonya, együtt tartózkodásuk időtartama befolyásolhatják.

A rangsor, a kialakulását befolyásoló változó tényezők miatt nem feltétlenül mindig állandó. Egy közösségbe bekerülő új lovat az ott lévő egyedek ritkán ismernek el elsőre náluk feljebb lévőnek. Viszont az idő múlásával, a rangsor-vitákon keresztül az új ló egyre feljebb kerülhet. A rangsorba minden lónak így, vagy úgy, de be kell illeszkednie. (Megfigyelhető az is, hogy a rangsor nem mindig következetes.)

A rangsor gyakran mechanikai úton: sunyításokon, rúgásokon, harapásokon, és érzelmi ráhatásokon keresztül alakul ki. A rangsorban legfelül álló, magának tiszteletet kivívó lóra azonban nem haragszanak társai. Épp ellenkezőleg, megbíznak benne, és ragaszkodnak hozzá. A ló, más élőlényekkel is hasonló viszonyt alakít ki. Ilyen lehet, pl. az ember, a kutya, a birka, …stb.

Az ember helye viszont ebben az ember-ló kapcsolatban, csak a rangsor első helyén lehet. Ha tehát megfelelő kapcsolatot akarunk egy lóval kialakítani, úgy kell vele viselkednünk, hogy a vezető szerep, mindig a mienk legyen, függetlenül attól, hogy lovaglás, felvezetés, pucolás…stb. közben, vagy “csak” a legelőn, vagy a boxban vagyunk-e vele. Hogy a ló-ember kapcsolat mind két fél számára kellemes és eredményes legyen, ahhoz mind két félnek alkalmazkodnia kell a másikhoz.

A lónak úgy kell viselkednie, hogy az ember hű társa legyen. Szívvel-lélekkel és főként tisztelettel dolgozzon együtt vele. Az embernek pedig vigyáznia kell arra, hogy “vezető pozíció”-jával soha ne éljen vissza, és maradjon mindig korrekt!

A csoportos életmód egy másik jellemzője a ménesösztön (együtt-tartózkodási ösztön). A lovak ménesösztönét bizonyos esetekben meg kell próbálnunk tudatos neveléssel elnyomnunk, vagy pedig a magunk javára fordítanunk. Például: Ijesztőbb akadályok leküzdésénél (pl. vízen, árkon, ugráson való átkelésnél), jó szolgálatot tehet a lovak erős egymáshoz tartozási ösztöne. Egy megbízható vezető ló után legtöbbször még a legijedősebb egyedek is elmennek.

Vannak olyan esetek is, amikor a csorda szellem nem kívánatos: terep lovaglás alkalmával tapasztalhatjuk, hogy főleg a rangelső lovak, nem szívesen mennek hátul. A legtöbb ló nem szívesen marad le, vagy válik el a többitől. Mivel ezek a csoportos viselkedésbeli jellemzők, vele születettek, felesleges erőszak helyett csak szisztematikus munkával és fokozatosan lehet a lovat leszoktatni erről.

A csoportos életmód szükségszerűvé teszi az egyes egyedek közti kommunikációt. A “lónyelv” testbeszédből és nyerítésből áll. Ha odafigyelünk a ló testbeszédére, olvashatunk a gondolataiban. A ló tekintete, füleinek mozgása sok mindent elárul. Ezért, ha csak tehetjük, szakítsunk időt és figyeljük meg a lovak egymás közti viselkedését természetes (ménesi) körülmények között is. Ha például egy ló megijed valamitől, legtöbbször mielőtt megugorna, az egyik fülét az ijedelem tárgya felé fordítja. Tartsuk be mi is a lovak által ismert játékszabályokat: egy ló először jelez, mielőtt cselekedne.

A ló erősen reagál az érintésre

Ha az ember lassan ráteszi a kezét egy lóra és megsimogatja, megvakargatja ez bizalmat vált ki a lóból. Ha egy csikót megsimogatunk, álljunk szorosan a válla mellé. A magyarázat egyszerű: figyeljük meg a lovakat a ménesben. A lovak nyugalomban egymással szemben, vállat vállhoz vetve állnak, hogy a farkukkal egymás fejéről, nyakáról elhajtsák a legyet, vagy hogy egymás marját vakarják.

Ez egy gesztus az egymással jó kapcsolatban lévő lovak között, ami jó érzéssel tölti el őket. Hasonló a helyzet, mikor az ember áll a ló mellett és simogatja, vakargatja azt. Ez az elfogadás egy formája, amit a lovak megértenek. A lóval a saját szintjén kell kapcsolatot teremteni. A lovaknak könnyebb az embert elfogadni, ha az olyat tesz velük, amit megértenek.

A ló az ismétléseken keresztül érti meg a dolgokat és tanulja meg, hogy hogyan kell azokra reagálnia

A ló nem képes aktívan tanulni, mint az ember, hanem számára a gyakorlás során, az ismétléseken keresztül történik meg a bevésődés. Ezért nagyon fontos, hogy mit, hogyan, mikor és meddig gyakoroltatunk:

Hogy mit, azért fontos, mert a nemkívánatos tulajdonságok épp úgy rögzülnek ,mint a hasznosak! A ló szempontjából, az teljesen mindegy, hogy egy (nem kívánatos) cselekvéssort ismételni hagyunk, vagy ismételtetünk. Az eredmény ugyan az, mind két esetben rögzül.

Az által tehát, hogy bizonyos dolgokat állandóan ismételtetünk vagy ismételni hagyunk, jó és rossz szokásokat alakíthatunk ki. Szokások alakulnak ki a belovaglás alkalmával is, ahol állandóan ismételtetjük a feladatokat. Szokások alakulnak ki a lóval való egyéb munka során az istállóban (pl. mindig ugyan abban az időben való etetés…stb.), karámba való kiengedéskor, a ló vezetése közben …stb. Ezért veszélyes az, ha ráhagyunk a lóra egy-egy kezdetben ártalmatlannak tűnő nemkívánatos viselkedést, mint pl. a csipkelődést, megijedésnél a megugrást, az ágaskodást, méneknél a ménjelleg kimutatását, elengedéskor az elrohanást …stb., mert azok később rossz szokássá alakulhatnak.

Ügyeljünk tehát arra, hogy csak azt “gyakoroltassuk”, amit tényleg meg szeretnénk tanítani!

Hogy hogyan gyakoroltatunk valamit egy lóval, az azért fontos, mert ha valamit nem következetesen, korrekten és a megfelelő alapok birtokában csináltatunk, akkor vagy nem érjük el a kívánt eredményt, vagy ami még rosszabb, “elronthatjuk” a lovat.

Hogy mennyi ideig gyakoroltatunk valamit a lóval az azért fontos, mert, ha nem szánunk elég időt a biztos alapok felépítésére, és túl korán próbálunk meg tovább lépni, akkor ez azt eredményezi, hogy rövid időn belül az egészet újra kell kezdenünk.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy gyereket tanulni küldünk. A tanulás először az óvodával kezdődik, majd az általános iskolával folytatódik, és a gimnáziumon keresztül egyeseknek az egyetemig tart. Egy gyerektől elsőre az egyetem anyagát követelni, mielőtt elvégezte volna az általános és közép iskolát, hasztalan fáradozás. A lóval ugyan ez a helyzet!

Fontos tehát, hogy hagyjunk elég időt, mert azzal időt spórolunk! Tartsuk be mindig a fokozatosság elvét és legyünk türelmesek! A fokozatosság azonban nem jelent következetlenséget: ha valamit egyszer megköveteltünk a lótól, azt hajtassuk is végre vele.

A táplálkozási ösztön

A táplálkozási ösztön a ló egyik legerősebb ösztöne, ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, és ha lehet,meg kell próbálnunk a szolgálatunkba állítani. Valószínű, azt már minden lótartó, aki saját maga eteti lovait, észrevette, hogy ha általában azonos időben eteti lovait- a ló szinte jobban tudja nála, mikor kell az etetésnek kezdődnie.

A lovaknak nagyon jó az időérzékük, ezért a velük kapcsolatos ismétlődő tevékenységeknél, mint például az etetésnél, istálló munkáknál, edzéseknél, …stb. jó hatású a megszokott rend betartása. A rendszertelenség, nyugtalanságot, stresszhelyzeteket, így a teljesítmény romlását idézheti elő.

Az etetés megszokott idejének késése, olyan rossz szokásokat alakíthat ki, mint például a különböző nem kívánatos dolgok megrágása, vagy a velük való játék. Ha az edzés vége bele nyúlik az etetési időbe, romlik a figyelem, nő az engedetlenség. A táplálkozási ösztönt, nevelési vagy jutalmazási céllal a magunk javára is fordíthatjuk. Az idomítás eredményességét fokozhatjuk szakszerűen alkalmazott jutalom falatokkal (alma, kenyér, cukor…stb.).

Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.

Avokádóval a szemünk egészségéért!

Lovasok.hu Kártya

Írta:

Frisch Andrea

Tudtátok, hogy az avokádó azon kívül, hogy gazdag egyszeresen, és többszörösen telítetlen zsírsavakban, a szemünket is védi?

Zalai Noémi Dietetikus elmondja nektek, miért is olyan hasznos ez a különleges gyümölcs!

Amerikai kutatások rámutattak, hogy ez a zöldséggyümölcs (igen, kettős életet él), szóval gazdag luteinben, amely egy erős antioxidáns, és amely védi a szemünket a degeneratív megbetegedésektől! Mindezek mellett magas a káliumtartalma, kiváló vitaminforrás, és hatékonyan növeli a HDL, vagyis a “jó” koleszterinszintet a szervezetünkben.

Ezért a sok jó dologért pedig a mexikóiaknak lehetünk hálásak, tőlük került ugyanis hozzánk Európába.

És hogy hogyan fogyasszátok?

Készítsetek belőle avokádókrémet, amit egy finom piritóssal akár vacsorára is fogyaszthattok.
Keverjétek bele banánturmixba, és egy tápláló italt kaptok tízóraira például.
De egy pici sóval, borssal megszórva, salátába, illetve szendvicsre feltétként is ízletes!

A boltokban válasszátok a puhább, érettebb változatokat, ezek azonnal fogyaszthatók!

Ha szeretnél még több receptet és tippet kapni kövesd Noémit instagramon, vagy látogass el Facebook oldalára!

Tekintsd meg Zalai Noémi Lovasok.hu Kártya elfogadóhely adatlapját is!

Válts energikusabb, egészségesebb életformára gyorsan és egyszerűen- Lovasok.hu Kártyával kedvezményes dietetikai konzultációt és étrendtervezést vehetsz igénybe Noéminél!

Ajánld kedvenc szolgáltatódat Lovasok.hu Kártya elfogadóhelynek!

2019.05.20. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu Szerkesztősége

Forrás: Zalai Noémi Dietetikus

Képek: Zalai Noémi Dietetikus