Ha régóta mozogsz lovak és lovas emberek között, biztosan észrevetted, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Nade melyik a jó megoldás? Ebben a cikkben egy rövid áttekintést adunk arról, hogy mik a megfelelő táplálás megtervezésének elméleti alapjai.

Először is gondoljuk végig, hogyan táplálkozik a ló természetes környezetében, nézzük meg alaposan testfelépítését, emésztőrendszerét, hogyan alkalmazkodott a legelő életmódhoz. A kulcsszó már meg is van: legelés.

Bizony, a lovaknak semmi szükségük nincs abraktakarmányra, ha mindig rendelkezésére áll a jó minőségű, dús legelő és nincsenek kitéve extrém igénybevételnek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ugyanakkor a jó emésztéshez elegendő mozgás szükséges! Legelés közben a lovak nem tűnnek túlságosan aktívnak, de ha jobban megfigyeled, folyamatosan sétálnak közben, ami sokat számít. Ezért kell elegendő helyet biztosítani nekik, amit legelészés közben bejárhatnak!

A lovak „civilizációs” emésztőrendszeri betegségei

Hiszed, vagy sem, a vad lovak nagyon ritkán kólikáznak. A kólikás tünetek hátterében ugyanis az esetek legnagyobb százalékában a nem megfelelő takarmányozás áll! A versenylovak 70-80%-a gyomorfekéllyel küzd és ez sem a telivérekre jellemző „idegesség” miatt van! Biztosan hallottad már, hogy többek között a túletetés is hajlamosíthat savós pataírhagyulladásra. Mire kell tehát odafigyelnünk? Hogy minél természetesebb legyen lovaink takarmányozása.

Kezdjük az elején…

A lovak emésztőrendszere úgy alakult ki, hogy folyamatosan magas rosttartalmú táplálékot emésszen, folyamatosan működjön a bélperisztaltika és a nyáltermelés. A nyál segít a gyomor egészséges PH-jának fenntartásában, így véd a gyomorfekély kialakulása ellen. A lovak gyomrának első szakasza ugyanis nem termel védőréteget (mucint), így ki van téve a gyomorsav hatásainak, ami viszont a folyamatos emésztés miatt vég nélkül termelődik, csupán változó mennyiségben. Ha tehát nem rendelkezel elég nagy legelővel, akkor a legjobb, ha a lovad ad libitum kapja a szénát, azaz bármikor fogyaszthat belőle – ez segíti a megfelelő nyáltermelés fenntartását.

A magas rosttartalmú füvek (legelő, széna) általában alacsony energia- és fehérjetartalommal bírnak, így tápanyagaik nagyrészt megemésztődnek a gyomor és a vékonybél területén. Arról már bizonyára hallottál, hogy a lovak hatalmas vakbele és vastagbele a növényi rostok emésztésére szakosodott és nagy mennyiségű folyadékot, valamint baktériumok milliárdjait tartalmazzák, amelyek segítenek az emésztésben. Ha túl magas fehérje és keményítő tartalmú táplálék érkezik ezekbe a bélszakaszokba, az a baktériumok pusztulását és ezzel jelentős mennyiségű bakteriális eredetű toxin felszabadulását okozza. Ez nemcsak a kólikás tünetek egyik leggyakoribb okozója, hanem könnyen savós pataírhagyulladás kialakulásához is vezethet. Tehát a táplálék minősége és mennyisége egyaránt fontos tényező lovunk étrendjének megtervezése során.

Mi a tanulság?

Törekednünk kell a lehető legtermészetesebb tartásra és takarmánybevitelre, hogy lovunk emésztőrendszere megfelelően működhessen. Ehhez a rendelkezésre álló területtől a legelő minőségétől és igénybevételtől függően kell hozzáigazítani a különféle kiegészítő tápanyagforrásokat, amennyiben szükséges. A következő cikkben röviden összefoglaljuk, hogy a különböző élethelyzetekben mire kell tekintettel lennünk lovunk táplálása során.

2019.06.08. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu Szerkesztősége

Forrás: Szabó Csaba, A ló takarmányozása (© Kaposvári Egyetem, 2011)

Képek: canva.com
Frissítve: 2022.08.19.