Interjú Tajti Ervinnel
Az elrontott vagy szerencsétlen helyzetbe került, fizikailag is tönkretett lovak sorsa sajnos meg van pecsételve. Ezeknek az állatoknak a kezelése és átlovaglása rengeteg időt és energiát vesz igénybe. A könnyebb utat választva a tulajdonosok sokszor túladnak ezeken a szerencsétlenül járt állatokon, mert talán nem tudják hogy van másik út!
Szerencsére akadnak olyan emberek, akik ezt a másik, nehezebb, de annál értékesebb utat választják. Tajti Ervin 25 évesen ült először lovon, közel 18 éve foglalkozik lovakkal és elrontott lovak idomításával.
Mesélj az első lovadról. Hogyan került hozzád és milyen ló volt akkor?
Egy közeli lovardában volt szerencsém megismerni egy lovacskát, akit lovasíjászatra szerettek volna használni, de mivel a ló ezt nem tudta, megpróbált elszabadulni a szerencsétlen, úgy, hogy a száz métert néhány másodperc alatt tette meg, így nem tudtak lőni róla. Miután a csikó kissé tüzes volt, különféle módszerekkel próbálták lassítani, aminek az lett az eredménye, hogy a ló megőrült, álló helyben habzott. Ez elég kihívást jelentett ahhoz, hogy megvegyem. A helyi mester ki akarta próbálni mielőtt megvásárolom, amiből az lett, hogy a ló lovas nélkül jött haza, a mestert meg kulcscsonttöréssel szedték össze a mezőn. Ha jól emlékszem másnap megvettem. Ő a Véletlen.
Hány lóval dolgozol most és milyen előtörténettel kerültek hozzád?
Most öt lóval dolgozom, akik többnyire mostoha körülmények közül jöttek, leselejtezték, nem lehetett lovagolni őket, vagy súlyos betegséggel éltek. Volt közöttük idegbeteg és patarákos is. Viszont ennek köszönhetően olyan származású lovakhoz jutottam, amiről álmodni sem mertem, hozzáteszem előttem többen is megnézték őket és senkinek sem kellettek. Így most Holland és Zweibrückeni sportlovaink is vannak a Nónius és Shagya mellett. Legnagyobb büszkeségem Szeret, aki patarákkal került hozzám és sikerült kigyógyítani belőle.
Hogyan dolgozol velük és milyen szinten vannak?
Alternatív módszerekkel is dolgozom nyereg és kantár nélkül, de nyereggel és csikózablával is jól mennek, lovaink hatósági iskolaló vizsgával rendelkeznek, képzettségi szintjüket nehéz megítélni, mert klasszikus szemmel más megítélés alá esik egy ló, aminek láncfűrész pöfög a hátán. Nagy tisztelője vagyok a hagyományos iskoláknak a díjlovaglásnak és a díjugratásnak is. A véleményem az, hogy a sikeres iskolák alapjaiban nincs különbség.
Az idomítás alapelvei lovaglási stílustól vagy szakágtól függetlenül ugyanazok. Legyen szó képzetlen csikóról vagy elrontott lóról. Lókiképzés során melyek azok a tényezők, amelyekkel kiemelten foglalkozol? Mik azok a dolgok, amiket legfontosabbnak tartasz az idomításban? Mik az alapelvek?
Fontosnak tartom a lovak érzéketlenítését, de ezt nem helyezem a belovaglás elé, mivel a lovaknak kantár nélkül is tudni kell dolgozni, nem ijedezhetnek egy kutyától vagy nejlontól.
A ló és lovas képzést két alapelv köré építem. Az egyik az egyensúly, a másik a fokozatosság. Ez a két elv szorosan összefügg, szinte egymásból következnek, akkor lovagolom előre a lovat, amikor elfogadja a csizmát, viszont csak akkor fogadja el a csizmát, ha előre lovagolom. Azt gondolom, ennél jobban nem szemlélteti semmi.
Volt egy tanítványom, akivel szó szerint elszaladt a ló. Mikor megkérdeztem, mit csinál, azt válaszolta, hogy egy előadáson azt tanították, csak előre, csak előre. Szerintem nem értette meg.
A mai ember elszakadt a természettől és lassan az elméje „androiddá” válik, ennek a legsúlyosabb következménye az, hogy néhány generáció elteltével már nem tud visszanyúlni a természethez, mert már a természetellenes a természetes. Ez komoly lelki válságot, depressziót okoz úgy, hogy nem ismeri fel az okát. A ló nagyon markáns személyiség, elég erővel rendelkezik, hogy tanítson nekünk embernek egyet s mást saját Magunkról.
Tanítványokkal is foglalkozol. Hogyan néz ki egy edzés és mit tanulnak meg elsőként a kezdő lovasok?
Elsődlegesnek tartom, hogy a lovasok életszerű képzést kapjanak, ezért minden munkából kiveszik a részüket. Már a ló ápolását és vezetését is elvek alapján érdemes végrehajtani azért, hogy minél jobban elmélyüljön a lovasban az egyensúly és a fokozatosság. Amit nem tudsz földről, azt nehéz lesz lóról. A kreativitás elérése a fő cél.
Jelenleg lovas iskolánkat építjük, hogy az egész éves munkának ne legyen akadálya, de ettől függetlenül folyamatosan mennek az edzések. Nagyon jó csapat jött össze az elmúlt időszakban és folyamatosan bővülünk.
Milyen lovasok fordulhatnak hozzád?
Többnyire minőségi hobbilovasokkal foglalkozom, ők keresnek meg általában azzal, hogy a lovuk nehezen lovagolható, ijedezős, elszaladó. Ezek a problémák jól orvosolhatók, ha partner a lovas. Az első, amit nehezen nyelnek le az az, hogy a ló nem hibás az „elkövetett bűnökért”, nehezen értik meg hogy a ló nem akarja, hogy lovagolják, ezt mi szeretnénk, figyelembe kell venni, hogy a ló az ló.
2019.11.12.
Horváth Boglárka, LOLA program
Fotó: Tajti Ervin
Frissítve: 2022.08.31.