Ló mentés a világ végéig

Sue ajtócsapódásra ébredt. Szíve nagyot dobbant és hangosan sóhajtott. Történt valami! gondolta magában és villámgyorsan lerángatta magáról levendulaszínű takaróját. Fölkapta a szoba sarkában álló csizmáját és már rohant is le a földszintre. A konyhában égett a villany, a bejárati ajtó nyitva. Sehol senki. Az óra hajnali négyet mutatott. Baj van, méghozzá nagy baj! már a puszta gondolat is megriasztotta, hogy menhelyük valamelyik lovával valami baj van. A menhelyen jelenleg hét ló lábadozott, akik édesapja keze alatt szépen gyógyultak, egytől-egyig… kivéve Rockyt, a palomínó musztángot, akit nemrég hozták be súlyos sérülésekkel a lapockáján és a horpaszán. Állítólag a csődört szabadon eresztették, mert már nem volt rá szükség, és az elkóborolt lovat egy kamion gázolta majdnem halálra. A rendőrség szállíttatta ide a lovat tegnap este.

– Megteszünk mindent, de kétlem, hogy ilyen sebekkel túléli az éjszakát – mondta az apja – A nagyobb seb már elfertőződött, ráadásul teljesen kiszáradt. Nincs valami jó bőrben és le is soványodott.

– Majd értesítsenek a ló állapotáról! – kérte a rendőr és nagy port kavarva elhajtott.

Sue megremegett, amikor visszagondolt, milyen állapotban került ide a ló: vérben forgó szemek,  patkolatlan paták koppanó hangja, súlyos  sebek  és Rocky sikolya amikor apa hozzáért az oldalához.

Megrázta fejét, hogy csak úgy röpködtek kisze-kusza tincsei az arca körül. Soha még egy lóhoz sem vonzódott annyira mint Rocky-hoz. Meg kell néznie mi történt a csődörrel! Gyors léptekkel kilépett a szabadba. Az istálló felé vette az irányt. Az idő meleg volt, ahogy az a nyári éjszakákon lenni szokott. A csillagok visszanéztek rá, amikor fölpillantott a tiszta égre. A simogató szél megcirógatta arcát, mintha csak bátorságot próbált volna önteni a lányba. Bátorság, bátorság! Mintha ezt suttogta volna, majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tovább is állt.

Az istálló ajtaja nyitva volt és gyér fény szűrődött ki. Sue halkan belépett. Szíve hevesebben kezdett verni, mikor meglátta hogy Rocky bokszának ajtaja kitárva. Bátorság, bátorság! Remegő lábakkal lassan közelebb lépett.

– El kell altatnom, nem szenvedhet tovább – hallatszott édesapja fojtott hangja.

– Nem teheted! Biztos van más megoldás! Legalább adj neki egy esélyt! – kérlelte az édesanyja.

Sue odaért a bokszhoz. A szülei háttal guggoltak, előttük Rocky fekszik. Fújtat és a szemét forgatja. Nyakán sötét verejtékfoltok, oldalán hatalmas véres sebek. Sue megnyikkant és a szeme elé kapta a kezét. Kár volt idejönnie! Szegény Rocky! Borzasztóan fest ilyen állapotban!

– Kicsim, hát te meg mit keresel itt?

Sue fölpillantott és az édesanyját találta maga mellett.

– Ne hagyd hogy meghaljon! Csak ne ő! Kérlek! – suttogta a lány és sírva fakadt.

– Nancy! Vidd föl a házba! Mindjárt jövök én is – mondta az édesapja.

– De Tom… – kezdte volna a felesége.

– Kérlek! Vidd innen a lányunkat!

– Már nem vagyok csecsemő és igenis meg fogom menteni Rocky-t! – kiáltotta Sue és belépett a bokszba. Rocky felhorkant és a szemét forgatta.

– Sue, örülök ha engem elfogad. Menj inkább vissza… – mondta az apja és a lánya vállára tette a kezét.

– Csak adj fél percet! – könyörgött Sue és letérdelt a ló fejéhez. Bátorság, bátorság! Megtudom csinálni! Lassan megérintette a ló fejét. Rocky összerezzent és elkapta a fejét a lány keze elől.

– Tessék, ezzel próbáld! – nyújtott felé az anyja egy hideg vizes rongyot. Sue szó nélkül elvette és a ló nyakát kezdte törölgetni. A csődör már nem tiltakozott. Lehunyta szemét és prüszkölt egyet. Orrlyukai kitágultak. Feje a puha szalmára hanyatlott. Megadta magát.

– Ne add föl! – szűrte Sue a foga között és megnedvesítette a ló pofáját. Másik kezével a ló hófehér sörényébe nyúlt.

– Nem tehetsz semmit, amíg nem tudom elállítani a vérzést – guggolt melléje az apja. Lánya a ló horpaszán patakokban lecsorgó vérre pillantott és kiejtette kezéből a rongyot. Megmerevedve nézte a borzalmas sebet.

– Te vagy az állatorvos! Találj ki valamit! – mondta és suttogva folytatta – Nem pusztulhat el!

– És ha most rögtön összevarrnád a sebet? – kérdezte Nancy a férjét.

– Nem tudjuk bevinni a lovat a műtőbe. Túl gyenge. És egyébként is, hogyan sikerülne itt a bokszban a műtét? – mondta elkeseredve Tom.

– Bátorsággal! – fordult apja felé Sue – Majd segítünk!

Tom először Nancy-re majd a lányára pillantott.

– Együtt sikerülhet!

– De nem lesz egyszerű! És ha egyszer elkezdtük, már nem állhatunk le! – adta be a derekát Tom.

Sue halványan elmosolyodott és két kezébe fogta Rocky ernyedt fejét.

– Segítünk rajtad! Nem pusztulhatsz el! – gyengéden puszit nyomott a ló mézszínű szőrére.

Sue ezután a műtőbe sietett hogy bemosakodjon. Bátorság, bátorság! Mondogatta magának. Fölkapta a zöld védőköpenyt, a gumikesztyűt és maszkot húzott az arcára. Végezetül mindhárman elhelyezkedtek a bokszban.

– Nancy, te adogatsz, Sue te pedig tapogasd ki a ló orránál a pulzusát. Ha bármi szaggatottságot észlelsz, vagy nem érzed már a pulzusát, azonnal szólj! Ha pedig mindenki készen áll, elkezdjük.

Sue mereven bámulta Rocky pofáját. Az állat szeme lehunyva, teljesen öntudatlan állapotban volt. Pulzusa tisztán érezhető volt; bumm-bumm…bumm-bumm…

– Kérlek add ide a tűt! – hallatszott az édesapja hangja. Bumm-bumm.

– Nincs már sok! – mondta az anyja. Sue azonban kizárt minden hangot. Mereven koncentrált Rocky pulzusára. Bumm-bumm… bumm-bumm………

– Elvesztettem a pulzusát! – kiáltotta kétségbeesetten Sue és hátrapillantott. Könnyek kezdtek hullani a szeméből, amelyeken keresztül nem látta azülei szomorú pillantásváltását. Letépte magáról a maszkot és zokogva ölelte át Rocky nyakát.

– Nem halhatsz meg! Erős vagy!

– Épp befejeztem a műtétet – mondta szomorúan az apja – Mi nem tehettünk semmit! Megyek és elpakolok.

Nancy átkarolta lányát, aki még utolsó kétségbeesésében is a ló pulzusát kereste. Azonban csönd volt. Nem érezte a kezével a lüktetést.

– Rocky! – kiáltotta fájdalmasan Sue és beletemette arcát a ló puha sörényébe. Az ablakokon beszűrődött a kelő nap fénye és a sugarak egyenesen Rocky testére vetődtek, bearanyozva a ló testét. Sue megmerevedett. Bumm-bumm… bumm-bumm. Fülét erősen a ló nyakához szorította és hallgatózott. Bumm-bumm.

– Rocky? – kérdezte remegő hangon. Letörölte utolsó könnyeit és közelebb húzta magát a palomínó fejéhez. A csődör fáradtan kinyitotta a szemét és pislogott néhányat. Halkan nyerített és mélyet lélegzett.

– Hát te élsz? – suttogta remegő hangon Sue.

– Tom! – kiáltotta Nancy – Tom!

A férfi futva érkezett a bokszhoz. Felesége átölelte és elérzékenyülten Rocky-ra mutatott.

– Köszönöm apa, köszönöm! – vetette magát apja ölelésébe Sue.

– Vannak még csodák! – mosolygott az édesapja.

Egy hét múlva Sue menhelyük karámjai felé vezette Rockyt. Már sokkal jobban nézett ki, csillogott a mézszínű szőre, hófehér sörénye lobogott és felszedett néhány kilót. Mivel a tulajdonosa nem jelentkezett érte, a ló Sue-ék birtokán maradhatott. A lány szinte szárnyalt az örömtől, hiszen a ló gazdája nem lehetett más, csakis ő.

Kinyitotta a legelőre vezető fehér kerítés kapuját és lecsatolta Rocky kötőfékjéről a vezetőszárat.

– Indulj! – kiáltotta Sue és meglengette a kötelet. Rocky habozás nélkül vágtába ugrott és hosszú léptekkel elgaloppozott a mező másik végébe, majd ugyanolyan sebességgel vissza. Fejét dobálta, sörénye repkedett. Az egész puszta az övé volt, csak az övé. Szinte szárnyalt a vad nyargalászásban, patája mintha nem is érintette volna a földet. A kerítés előtt hirtelen lefékezett és hangosat prüszkölt a felkavarodott portól. Megböködte a kerítésen ülő Sue lábát mintha csak azt mondta volna: Látod? Bátorsággal sikerült. Köszönöm neked! Mindent köszönök! Néhány lépést hátrált és felágaskodott. Mellső lábaival a levegőben kapált, dús üstöke a szemébe hullt. A simogató szél belekapott Rocky sörényébe és megcirógatta a pofáját. A szeretet csodákra képes! Csak hinned kell benne…

Kép: Canva
Frissítve: 2024.02.19.