Jártató (Ring): Minden futam előtt felvezetik a lovakat egy zárt (jellemzően kör vagy ellipszis, de például Pozsonyban négyzet alakú), korláttal elkülönített részen. Ekkorra fel vannak nyergelve, viselik rajtszámaikat, ha van, fejvédőjüket, szemellenzőiket is. Általában egy lovász vezeti őket, izgatottabb lovak esetén lehet kettő is. Az idomár itt beszéli meg a futamban alkalmazandó taktikát a zsokéval, aki ezután felül a lóra, majd még egy-két kör, és irány a pálya.

A fogadók a jártatóban szemrevételezhetik a lovakat, milyen fizikai és idegállapotban vannak, de akad, aki csak a színüket, a zsoké mezét figyeli, vagy hogy éppen melyikük „kacsint ki” rá.

Kikentrézés: A lovász a jártatóból a pályára érve „elengedi” a lovat, aki lovasával (lassú vágtában) kikentrézik a startgéphez. Ha útjuk a lelátó előtt vezet, ott általában lassabban mennek, hogy a közönség azon része is szemrevételezhesse őket, akik nem voltak a jártatónál. Ilyenkor általában még 4-5 perc marad fogadni. Nagyversenyek előtt a lovak kísérőt kaphatnak (itthon huszárokat), és a pálya kommentátora is egyenként mutatja be őket.

Startprocedúra: Nincs általános szabály azon kívül, hogy a startgép egy-egy elöl és hátul nyíló ajtóval rendelkezik, és ezeknek egyszerre kell kinyílniuk a start pillanatában. Sok ló idegenkedik tőle, őket kapucnival a fejükön vezetik be (a Kincsem Parkban esetenként elölről faroltatják be). A ló ugyanis intelligens állat, és megjegyzi, „milyen utcába akarják bevinni”, így ha nem vezetgetik eleget, hiába nem lát a kapucnitól, pontosan tudja, mire készül a startszemélyzet. Jó megoldás addig körözni vele, amíg elveszti az irányérzékét, de Angliában, ahol a televíziós közvetítések miatt percre pontosan kell tartani a menetrendet, ilyenkor 4–6 „markos legény” hevederekkel a ló fara mögött összekapaszkodik, és betolja.

A beállítást mindig a pálya saját személyzete végzi, a legtöbb helyen még problémás lovak esetén sem engedik oda a lovat náluk sokkal jobban ismerő lovászt.

Nincs általános szabály, meddig próbálkozhatnak egy-egy ló beállításával. A Kincsem Parkban általában tartják a 3 percet (ezalatt mindenkinek be kell állnia), amit a starter csak akkor hosszabbít meg, ha lát esélyt a kint maradt ló/lovak rövid időn belül történő beállítására. A procedúrát azért sem szabad túl hosszúra nyújtani, mert az elsőként beállt lovak lemerevedhetnek, vagy idegesek lesznek, és odaverik magukat a startgép vasrúdjaihoz. Ilyenkor előfordul, hogy a startszemélyzet (vagy a szomszéd boxban várakozó lovasok) átnyúlnak, és megfogják a megbokrosodott ló fülét, hogy ezzel vegyék elejét a komolyabb sérülésnek. A starternek ezért a már beállított lovak testi épségére is gondolva kell mérlegelnie, meddig vár a beállni nem akaró lovakra.

A mezőnyt addig nem lehet elengedni, amíg valaki a startgép előtt tartózkodik (ezért szoktak az utolsó lovat bevezető lovászok olyan gyorsan kifutni a gép elől), ha valamely ló sérülést szenvedhet a rajttól (például félig kitört a gépből, vagy éppen lefekszik abban), vagy egy ló szabadon fut a pályán (ilyenkor meg kell várni, amíg megfogják és kivezetik).

A start pillanatában a starter ellenőrzi, minden ló előtt kinyílt-e az ajtó, ha igen, a startszemélyzet egy tagja fehér zászlóval jelzi a lovasoknak, hogy a start érvényes; ha nem, pirossal visszastartoltatja a mezőnyt. Ezzel a jelzéssel nem várhat sokáig, hiszen a lovasoknak nem vele, hanem a kezdőpozíciók megszerzésével kell foglalkozniuk. Egyes pályákon a visszastartot hanggal és/vagy fénnyel is jelzik.

Ostorhasználat: A tévhitek ellenére a zsoké nem mérgében csapkodja a lovat, hogy fusson már gyorsabban, hanem hogy – ideális esetben – a ló vágtájának ritmusát megváltoztatva érjen el nagyobb sebességet. Az ütések nekünk nagynak tűnnek, de a ló bőre vastag, hosszan tartó fájdalmat nem okoznak (emiatt az ostort váll fölé sem szabad emelni). Aki túl nagyot üt, azaz „elveri a lovát”, büntetésre, eltiltásra számíthat. Sokszor látni, hogy a lovas oldalra kitartja a kezét, és a levegőbe csap néhányat, mielőtt a lóra ütne. Ilyenkor egyrészt felveszi a ritmust, hogy érezze, mikor csapjon rá, másrészt „megmutatja neki az ostort”, ami sok lónál már önmagában is elég, hogy gyorsítson. Az is fontos, hogy a ló számítson rá, ne érje váratlanul, ne ijedjen meg az ütéstől. Idegen lóhoz az ostorral hozzáérni tilos; kizárás, eltiltás jár érte.Tele kéz: A lovas ostorhasználat nélkül, végig a kantárt fogva futja le a versenyt. Fölényes, magabiztos győzelmek esetén fordul elő. Egyben azt is jelenti, hogy a lóban maradt tartalék, azaz egy szorosabb befutó esetén képes lett volna még gyorsabb futásra.

Célfotó, hosszak: Egyértelmű esetekben azonnal eredményt hirdetnek. Ha viszont szoros a befutó, a célba érés pillanatában készült fényképfelvétel alapján állapítják meg a lovak sorrendjét, még a következő futam előtt, hogy a fogadók felvehessék nyereményüket, és újra elkölthessék azt. Az egyes lovak közötti különbségeket a célban meglévő egész, fél és negyed lóhosszban, fej-, nyak- és orrhosszban állapítják meg (rövid nyak- és rövid fejhosszban is mérnek). A hosszakat helyesen nem tizedesjellel, hanem törttel jelölik, tehát 3,75 hossz helyett 3 3/4 hossz.

Keresztezés: Az óvások leggyakoribb oka. A lovak a verseny során nem akadályozhatják a többieket cikázással, a célegyenesben már kizárólag egyenesen futhatnak. Ez nem jelenti, hogy ne kerülhetnének ki oldalról egy előttük lévő lassabb lovat, de a mögöttük lévőt sem hátráltathatják azzal, hogy lassításra kényszerítik, keresztbe futva előtte. Szabályosan irányt váltani csak akkor lehet, ha a két ló között legalább két hossz a távolság. Ha egy óvást követően a versenyintézőség szabálytalannak ítéli egy ló mozgását, hátrébb sorolhatja, extrém esetben ki is zárhatja.

Bezárás: Az az eset, amikor egy lovat elölről és mindkét oldalról is körbevesznek a többiek, így hiába tudna gyorsabban futni náluk, nem talál utat közöttük. Ilyenkor nem lökdösődhet, szabályosan csak azt teheti, hogy visszamarad, és úgy kerüli meg őket. Ha egy lovat bezárnak, az általában a versenye végét is jelenti, kivételes képesség kell ahhoz, hogy egy ló ilyen szituációból is nyerni tudjon. Főleg ennek veszélye miatt nem szeretik a tulajdonosok – legyenek bármilyen látványosak is – a túl nagy mezőnyöket.

Szokták még mondani, hogy egy ló a korlátra/barrierre szorul, ami lényegében ugyanez, csak azzal a különbséggel, hogy a ló a mezőny szélén, a korlát mellett fut, amerre szintén nem találhat utat és amerről nem is kerülhet.

Kiszakadás: Ha egy ló annyira lemarad a mezőnytől, hogy esélye sincs pénzdíjas helyre érni, azzal lelassíthat a lovasa, hogy kímélje. Persze a távot ilyenkor is teljesíteni kell. Olaszországban rendszeres, hogy a fél mezőny belassít a végén, hiszen a hátul jövőknek arra is kell gondolniuk: ha most nem tudnak pénzdíjat nyerni, akkor mielőbb futhasson újra a ló.

Feltartás: Ha a zsoké azt érzékeli, hogy lova futás közben megsérül, orrvérzést kap, vagy a szerszám elmozdul, akkor a lehető legrövidebb időn belül megáll vele. Ez esetben nemhogy nem kell, de nem is szabad a távot teljesíteni. A lovas leszáll, és ha a ló járóképes, akkor vezetőszáron mielőbb az állatorvosi segítségnyújtás helyére vezetik. Ilyenkor a ló helyezés nélkül végez, de a verseny beleszámít a statisztikájába, hogy ne lehessen egy rossz futást sérülésre hivatkozva, „alibizve” megúszni. Tehát akár veretlenséget is el lehet így veszíteni.

Időmérés: Nyugat-Európa nagyobb pályáin már szinte mindenhol gépi mérést alkalmaznak (ilyenkor a századmásodpercet is közlik). A Kincsem Parkban és például Berlinben vegyes rendszert használnak, az órát kézzel indítják, de a célban már gép állítja meg. Akkor van probléma, ha a versenyintézőség tornyából szabad szemmel nem látni a startot, és a televíziós közvetítés alapján indítják el az órát, nem pedig a saját, zárt láncú képekről. A tévés közvetítés képe ugyanis néhány műholdat is megjár, mire „visszaér” a képernyőre, és ha ezt nézik, az órát a tényleges start után csak 2-3 másodperccel indítják el. Ezt a bakit Overdose versenyein a Kincsem Parkban és Berlinben is elkövették (később mindkét időt korrigálták).

Néhány szakkifejezés:

• Fogva van: a lovas még nem engedi teljes erőből vágtázni a lovat, tartalékolja az erejét a finisre.

• Elengedi a lovat: a lovas hagyja teljes erőből vágtázni a lovat.

• Indít: a lovas a mezőny ritmusánál gyorsabb iramra bírja, azaz megindítja a lovat, ez nem mindig a finisben történik, a zsoké dönthet úgy, hogy korábban próbál előnyt szerezni.

• Újraindít / újít: a ló mellett már-már elhúzna a riválisa, de ő felveszi a ritmusát, és ismét lehagyja.

• Lelépi a mezőnyt: a ló hirtelen, nagy fölénnyel elhúz riválisai mellett.

• Állva hagyják: a ló hirtelen kifullad, és a többiek elhúznak mellette.

• Sóher lesz: az a pillanat, amikor egy ló elfárad, és a többiek lehagyják.

• Leteszi a kezét: a lovas nem erőlteti a lovát, lassít, kezét a ló nyakára teszi.

• Vezetőló: amikor egy istálló több lovat is nevez egy hosszútávú futamra, előfordul, hogy egyiküket csak azért indítják, hogy a másik számára kedvező (általában nagy) iramot diktáljon már a futam elejétől. A galoppban az efféle taktikázás bevett és elfogadott gyakorlat.

• Outsider: esélytelen ló / Favorit: a verseny legnagyobb esélyese(i).

• Az idomár nem fogadja el a ló formáját: szerinte a ló képessége alatt teljesített, és ezt a futását nem veszi figyelembe lova következő versenyeinek kiválasztásánál. Ezt be is jelenti a versenyintézőségnek, amely a Turf következő számában, az eredmények közlésénél a közönséget is tájékoztatja erről.

Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.

Hazánk legnagyobb presztízsű sprintversenye a nyár végi 1200 méteres Kozma Ferenc Emlékverseny(Listed), valamint a májusi 1200 méteres Csekonics József Emlékverseny (Elit kat.), és a júniusi, rendhagyó módon csupán 900 méteres Villám Díj (I. kat.).

Nem vállalkozunk rá, hogy Európa valamennyi nagy sprintversenyét bemutassuk, de a fontosabb 1000–1200 méteres futamokat országonként röviden sorra vesszük:

Anglia: Évente több mint harminc 1000–1200 méteres Group-versenyt rendeznek. A felvezető versenyeket követően rögtön a Royal Ascot sprintjeivel kezdődik a Group I-esek sora: a fesztivál nyitónapján futják az 1000 méteres King’s Stand Stakes-t, majd az ötödik (záró) napon az 1200 méteres Golden Jubilee Stakes-t. Ritka, de előfordul, hogy egy-egy ló mindkettőn elindul. A nyár legnagyobb versenyei a July Cup (Newmarket, GI, 1200 méter) és az augusztus végi Nunthorpe Stakes (York, GI, 1000 méter). Ősszel a Haydock Park-i Sprint Cup (GI, 1200 méter) után még két Group I-est futnak Newmarketben: Cheveley Park Stakes és Middle Park Stakes, mindkettőt 1200 méteren. A sprintszezont ez évtől fogva egy új verseny zárja Ascotban, az október 20-ai 1200 méteres Group II-es British Champions’ Sprint Stakes. A Group I-es futamok összdíjazása 150–400 ezer, a Group II-eseké jellemzően 60–150 ezer, a Group III-asoké pedig 37–70 ezer angol font.

Franciaország: 15 Group-szintű sprintversenyt rendeznek évente. Ebből csak három Group I-es, a többi kis túlzással ezek felhozó versenyeinek tekinthető. A szezon első Group II-es versenye a június eleji Prix du Gros-Chene Chantillyban 1000 méterre, majd három Group III-as és egy Group II-es vezeti fel az első Group I-eseket: augusztusban Deauville-ban előbb az 1300 méteres Prix Maurice de Gheest, majd két hétre rá az 1200 méteres Prix Morny következik. Ezt követően három újabb Group III-as vezeti fel a szezon csúcspontját, az október eleji párizsi, 1000 méteres Group I-es Prix de l’Abbaye de Longchamp-t (e verseny napján ezzel együtt 7 Group I-est futnak, köztük a 4 millió eurós összdíjazású, Európa legnagyobb galoppfutamának tartott, 2400 méteres Prix de l’Arc de Triomphe-ot). A sprinterszezont a november eleji párizsi 1200 méteres Group II-es Criterium de Maisons-Laffite zárja. A Group I-esek összdíjazása 250–350 ezer, a Group II-eseké 130–190 ezer, a Group III-asoké kivétel nélkül 80 ezer euró.

Írország: Évente nagyságrendileg tíz Group-besorolású sprintversenyt rendeznek, egyetlen Group I-esük az augusztusi 1200 méteres Keeneland Phoenix Stakes Curraghben. Szintén egyetlen Group II-esük van, a június végi Railway Stakes, ugyanott, ugyanarra a távra. Sőt, a nyolc Group III-ast is egy kivételével mind Curraghben futják. Pénzdíjaik alacsonyabbak a szomszéd angolokénál, a Group I-es összdíjazása 190, a Group II-esé 125, a Group III-asoké 70 és 87 ezer euró között van.

Németország: Nem rendeznek Group I-es sprintversenyt, az egyetlen Group II-esük az augusztus végi baden-badeni Grosse Woche (Nagy Hét) során megrendezett 1200 méteres Goldene Peitsche (Arany Ostor). Három jelentősebb Group III-asuk volt az elmúlt években, a csökkenő versenydíjak miatt van, ami már „csak” Listed kategóriás közülük. Ezek a májusi 1200 méteres Benazet Rennen (Baden-Baden), a július eleji Derby-napon rendezett 1200 méteres Hamburg Trophy, és a kölni 1300 méteres Silberne Peitsche (Ezüst Ostor).

Olaszország: Csak Group III-as sprintversenyeket rendeznek, abból viszont ötöt: hármat Rómában, kettőt Milánóban, és közülük csupán egy 1000 méteres, a többi 1200-as. A legnagyobb presztízsű a november közepi római Premio Carlo e Francesco Aloisi, és az októberi milánói Premio Omenoni. Mind az öt Group III-as összdíjazása 60 ezer euró.

Európa egyetlen más országában sem rendeznek Group-besorolású sprintversenyt (más távon is csupán Dániában, Norvégiában, Svédországban és Törökországban futnak évente egyet-kettőt). Overdose Európán kívül ugyan még nem versenyzett, de mivel ennek lehetősége párszor már felmerült, a legfontosabbakról azért szólunk pár szót:

Egyesült Arab Emirátusok – Dubaj: A versenyszezon novembertől március végéig tart (amikor a közeli Európában szünetelnek a versenyek), ez alatt számos olyan futamot rendeznek, amelyek pénzdíjuk alapján méltán lehetnének Group-besorolásúak, mégis csak négy sprint kapta meg ezt a rangot. Február elején rendezik az 1200 méteres Group III-as Al Shingada Sprint-et, március elején a szintén Group III-as és szintén 1200 méteres Mahab Al Shimaal-t (mindkettő 200 ezer amerikai dollár összdíjazású), majd a szezon legvégén, a Dubai World Cup napján a két Group I-est, az 1000 méteres, egymillió USA dollár összdíjazású Al Quoz Sprint-et és az 1200 méteres, kétmillió USA dollár összdíjazású Dubai Golden Shaheen-t. Az Al Quoz-t gyeppályán, a többit szintetikus „tapeta” felületen rendezik.

Hongkong: A világ lóversenyzésének egyik csúcspontja a világ legjobb lovait felsorakoztató, meghívásos, decemberi Nemzetközi Versenynap. Ennek 1200 méteres Group I-es sprintversenye a Hong Kong Sprint(1,8 millió amerikai dollár összdíjazással). Mivel a többi versenynapon főleg helyi lovak versenyeznek, ezen kívül egyetlen Group II-es sprintversenyük van az egész szezonban, a szintén 1200 méteres Jockey Club Sprint november közepén, ami a decemberi kupának tulajdonképpen egy erős felhozó versenye. Vannak még jelentős pénzdíjazású sprintfutamaik, ám azok „helyi” Group-besorolásúak.

Japán: Tizennégy Group-besorolású sprintversenyük van, ugyanannyi, mint a franciáknak, de pénzdíjaik jóval magasabbak az európaiakénál: három kivételével mindegyik összdíjazása meghaladja az egymillió USA dollárt. Két Group I-est futnak, a Takamatsunomiya Kinen-t márciusban Nagoja közelében, a Sprinters Stakes-t pedig szeptember végén Tokió mellett, mindkettőt 1200 méterre.

Szingapúr: A nemzetközi versenynaptár egyik jelentős sprintversenye a májusi Group I-es, 1200 méteres, egymillió amerikai dollár összdíjazású International Sprint.

Az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában rendezett versenyek besorolása nem mérhető egy az egyben a világ többi részéhez, mivel rajtuk kívül a világon sehol máshol nem kapnak Group/Grade besorolást hendikep versenyek is.

USA: Közel 30 sprintversenyük bír Grade-besorolással, közülük a legjelentősebbek a telivér-világbajnokságnak is hívott, november eleji Breeders’ Cup Grade I-esei, a másfél millió dollár összdíjazású, homokpályás, 1200 méteres Breeders’ Cup Sprint, és az egymillió dolláros, gyeppályás, 1000 méteres Breeders’ Cup Turf Sprint. A különbséget talán jól érzékelteti, hogy az ezek után következő legnagyobb pénzdíjú sprintversenyek „csupán” 400 ezer dollárosak (ráadásul a következő négy futam e sorban hendikep, és nem díjverseny).

Ausztrália: A sprintversenyzés fellegvára, évente 50 Group-versenyt rendeznek 1000–1200 méteren. Lehetetlen mindet felsorolni, a legjelentősebbek (mind Group I-es) a novemberi Patinack Farm Classic(Flemington Park, Melbourne, 1200 méter, 670 ezer amerikai dollár összdíjazás), a februári Arrowfield Stud Stakes (Caulfield, Melbourne, 1200 méter, 900 ezer USD), a márciusi Newmarket Handicap(Flemington Park, Melbourne, 1200 méter, 900 ezer USD), és lévén ott az évszakok fordítva vannak, a szezon végén, áprilisban, a kizárólag kétéveseknek kiírt AAMI Golden Slipper (Rosehill Park, Sydney, 1200 méter, 3 millió USD).

E pénzdíjakat látván talán érthető, hogy miért jön olyan kevés sprinter Európába a világ többi részéről. Fájó kimondani, de mivel a mi kontinensünkön e versenyek díjazása jóval alacsonyabb a közép- és hosszútávúakénál, így főleg a karrierjük vége felé járó, európai tenyésztésre szánt sprintereket hozzák el, hogy presztízsből itt is nyerjenek pár futamot. Ez nem jelenti azt, hogy az európai lovak rosszabbak lennének egy japánnál vagy ausztrálnál, csak egyszerűen az utóbbiakat nem éri meg ideutaztatni, ha hazájukban is van elég, ráadásul magasabb pénzdíjú verseny.

A felsoroltakon kívül még Argentínában, Brazíliában, Chilében, Kanadában és Új-Zélandon futnak Group-besorolású sprintversenyeket (korábban Dél-Afrikában is futottak).

Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.