Marengo
Egy rendkívüli ló a hadak útján
Bonaparte Napóleon neve bizonyára mindenki előtt ismeretes. Napóleon 1799-től 1804-ig volt konzul, majd 1804 és 1815 között Franciaország császára.
Nevéhez hódításai mellett jogi, oktatási, kulturális reformok sora fűződik, melyek döntő hatással voltak a francia társadalomra. A Code civil des Français, vagyis Napóleon törvényköve, melyet 1804-ben iktattak be, módosításokkal ugyan, de napjainkban is hatályban van. Nagy hatással volt Európa XIX. századi törvényalkotására, számos ország jogrendszerének alapját adta.
Napóleon az európai történelem egyik legkiemelkedőbb hadvezére, ikonikus alakja a hadvezetési zsenialitásnak. Élete során összesen 56 győztes csatát vívott. A császár legszívesebben szürke, arab méneket lovagolt. Egyiptom elfoglalása után kedvére válogathatott eme nemes, ősi fajta legkiválóbb egyedeiből.
Kedvenc lova Marengo egy szürke, arab mén volt. A mindössze 143 cm magas mént az El Naseri ménesben tenyésztették. Marengo 1799-ben, 6 évesen került Napóleonhoz Egyiptomban, majd ugyanebben az évben követte gazdáját Párizsba is. Nevét a győztes marengói csata után kapta, mely lehetővé tette a franciák számára Észak-Olaszország meghódítását.
Marengo 15 éven át szolgálta gazdáját, ez alatt az idő alatt számos csatában részt vett. Többek között az austerlitzi, jena-auerstedti, wagrami ütközetekben hordozta a császárt. Emellett az orosz hadjáratban és az azt követő visszavonulásban is megállta a helyét. A ló bátorságát, hűségét bizonyítja, hogy ugyan nyolcszor szenvedett el sérülést – egy alkalommal például lövés súrolta a szemhéját, aminek következtében, az megrepedt – ennek ellenére egyszer sem dobta le lovasát. Rendkívüli gyorsasságról és kitartásról is tanúbizonyosságot tett: a Valladolid és Burgos közötti 80 mérföldes távot (128, 7 km) mindössze öt óra leforgása alatt teljesítette.
A 1815-ben a waterlooi csata után Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, Marengo pedig a brit William Henry Francis Petre fogságába esett. Innen Angliába került, ahol egy alezredes, Angerstein vásárolta meg. Élete hátralévő részét itt töltötte, a tenyésztésben kapott szerepet, híres törzsmén lett belőle. 1831-ben – kiemelkedően magas kort megélve – 38 évesen pusztult el.
Marengo csontváza napjainkban is megtekinthető, két patáját leszámítva, a teljes csontvázat londoni National Army Múzeumban őrzik. A két pata közül az egyiket, tubás szelencévé alakítva Angerstein a St. James’s Palace őreinek ajándékozta, a másikat pedig megtartotta magának emlékként. Ez utóbbi pata holléte hosszú időre a feledés homályába veszett, mígnem Angerstein egyik leszármazottja, megtalálta a család egyik hétvégi házának konyhaszekrényében.
Tanner Eszter, Lovasok.hu
Kép: Canva
2023.03.16.
