A ló a művészet történetében
“Az ember sohasem érzi magát szabadabbnak,
fennköltebbnek és boldogabbnak, mint lóháton.”
(Goethe)
A költő óriás szavai örök igazságot fogalmaztak meg. de gondoljunk bele, hogy milyen hosszú idő telt el attól kezdve, hogy az ember a Lascaux-i barlang falára az első lovat felrajzolta?
És, mennyi idő telt el a felfedezésig, hogy hátára pattanva könnyebben meghódíthatja a környező világot?! Korai és későbbi irásos emlékek mellett a Bibliában is olvashatunk a ló hadászati jelentőségéről.
A ló illetve a lovasság segítségével indul meg Belső Ázsia térségeinek benépesítése. A ló nem önmagában, hanem lovasával együtt új, történelemformáló tényezőként jelenik meg – első sorban az antikvitásban. Xerxes, a hatalmas álmokat szövögető király, a nagy babiloni birodalom megteremtését el sem képzelhette volna lovak nélkül.
A görögök, mint híres lótenyésztők, legtökéletesebb lóábrázolásaikat a Parthenon frízein hagyták ránk és az Ilias örökbecsű soraiban.
Nagy Sándor, Hannibál tettei nem képzelhetők el, s meg sem valósultak volna híres, szép lovaik nélkül. A görög mondák szárnyas lova, Pegazus az utókorok a költői géniuszainak szimbólumává vált.
A ló és lovas együttesének, a hatalom, az erő, az összhang csodálatos egységének emléke, Marcus Aurelius lovas szobra, a későbbi korok minden lovas szobrának előképe.
A Földön különböző helyeken kialakuló ember alkotta kulturális központokban szinte mindenhol a ló ábrázolás tökéletességét figyelhetjük meg, így például a Tang-kori síroknál előkerült csodálatos agyagszobrokon is.
Leonardo lóvázlatain nem csak a tökéletes anatómiai forma, de a végtelen energia, és az állat mozgásának harmóniája és dinamizmusa jelenik meg. Pisanelló hátaslovai kicsit fáradtabbak, de szolgálatkész jóindulatról tanúskodnak.
A magyarországi ábrázolások sora a honfoglaláskori sírok lelet anyagjaival kezdődik, ahol a ló kiemelkedő szerepét, elsősorban a gazdájánál sokszor díszesebb és értékesebb lószerszám is mutatta. A nomád ember és a ló kapcsolata mindennél erősebb volt, hiszen éjjel-nappali együttlétet, szomatikus kapcsolatot jelentett.
A krónikák lovas ábrázolásai az érett középkor szép művészeti alkotásai.
A reneszánszban Leonardó, Micheangelo, Raphael, Tizian, Dürer, Donatello, Verocchio a ló anatómiájának teljes ismeretében alkotják meg halhatatlan lovas képeiket és szobraikat.
Kolozsvári Márton és György, lovas szobra a magyar művészet lovas ábrázolásainak kiemelkedő csúcsát jelenti.
Az emberek és állatok kapcsolatában a ló mindig és mindenhol kiemelt szerepet töltött be, így az arab ló is megkülönböztetett megbecsülést élvezet.
A mohamedán vallás szerint Allah a lovat azért teremtette az ember előtt, hogy azonnal a rendelkezésére állhasson. Az arab ló termékenyítette meg Európát és létrejött az angol telivér. A kezdeti gyorsasági próbák és versenyek megteremtették a tökéletes formát, a szépség és dinamizmus harmóniáját.
Az angol főurak magánbirtokán indultak meg az első „lófuttatások”. A győztes lovak tulajdonosai, kedvelt lovaikat először, a legjobb holland és német festőkkel örökíttették meg, eleinte szabadban, futásban, majd portréként, istállóban állva.
Stubbes a zseniális festő megörökítette a pompás állatokat, kialakult az angol – ló – portréfestészet és az ábrázolások pontos formai kánonja, amely évszázadokra meghatározta a lóábrázolás szabályait. Lóportréi minden lóban kifejezik az egyéni vonásokat, sőt a pszihét is.
Ezt hozta el hozzánk Emil Adam, Jules Blaas, akik a legjobb magyar lovak ábrázolásával, megteremtették a magyar tulajdonú lovak festészetének szabályrendszerét. Gericault és Degas festményei után, a magyar Konrád Ignác, Franciaországba települve is, kivívta a „legjobb lófestő” kitüntető címet.
Edvard Muybridge 1878-as fényképsorozata pedig, sok újdonságot hozott a lovak mozgásának ábrázolásában. A 20. század művészeinek is visszatérő témája a szépség és szabadság szimbóluma, a ló. Magyarországi mestereknek kitűnő alapot ad Szonyoghy András „A ló anatómiája” c. csodálatos könyve.
A ló és ember kapcsolata napjainkban szinte csak a versenyzés és a lovassport területére szorul, de szobrászaink és festőink változatlanul kedvelt témái között maradt, az ember „második” legjobb barátja, a ló. Sorozatunk későbbi írásaiban – többek között – erről fogunk beszélni.
dr. Szatmári Sarolta
Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.29.
