Árvay Marika, vak létére 2006 óta élvezi a lóval való munka örömét. Beszámolt nekünk élményeiről és tapasztalatairól, melyek tanulás közben érték, azonban szeretné ezeket megosztani azon lovasokkal is, akik hozzá hasonló cipőben járnak.
Árvay Marika lóháton
Minden fogyatékkal élőnek szüksége van arra, hogy a társadalom teljes értékű tagjának érezhesse magát. A sérültek lóra ültetése, lovagolni tanítása nagyon összetett és nagy körültekintést igénylő feladat, hiszen vannak olyan problémák, állapotok, amikor a lovaglás kifejezetten ártalmas lehet. Az edzőknek, oktatóknak ismerniük kell a lovas egészségi állapotát, képességeit, korlátait, és ezeket figyelembe véve kell tanítaniuk a parasportolókat. De talán a legfontosabb, amire szükség van, az a türelem, odafigyelés és a támogatás.
Árvay Marika beszámolója
“Kezdetben nem is sejtettem, mi mindent fog nekem jelenti a lovaglás. Megtanította számomra a legfontosabbakat: élvezni az örömteli pillanatokat, ráhangolódni a ló mozgására, érezve egymást. Továbbá motivál a sok pozitív dicséret is. A hibák korrigálása sem jelent fájdalmas kritikát, hiszen oktatóim azért dolgoznak, hogy ló és lovas minél nagyobb harmóniában legyen egymással.
Az edzők azt szeretnék, hogy ló és lovas minél előbb egymásra találjon, tehát itt nincs kiabálás, éles felcsattanás, hanem nyugodt, kellemes, melegséget nyújtó hangok. Fontos emellett a humorérzék, mellyel könnyű oldani egy kezdő lovasban az esetleges félelmeket.”
Az oktatóival együtt töltött sok-sok munka, gyakorlás, örömökben teli közös együttlét meghozta gyümölcsét: kitartását és ügyességét 2012. januárjában meg is jutalmazták tudásszint-felmérés alkalmából.
2014.01.16. Botykai Dóra, Lovasok.hu
Frissítve: 2023.04.16.
