A Római lovasélet
1 rész: Pannónia Kr.u 1-4 sz (Balaton déli részén futó római közlekedési út)
Kr.u a negyedik században épült Fenékpusztai Római erődtől Aquincumig, a Balaton déli partján egy közvetlen belső úton is el lehetet lóval jutni. Az úttest alapja általában 5 méter szélességű. A nyugat-dunántúli utak töltését jól ledöngölt kavicsból, általában nagyobb kövekbõl készült alapozás nélkül építették meg. Az utak felső rétegében a kavicsot habarcsos kötõanyaggal tették szilárdabbá. A kavicsra tapadt kötőanyag néhol ma is megfigyelhető.
Az utak végleges kiépítésére valószínûleg csak a 4 században került sor. Ahol a domborzati viszonyok lehetõvé tették – azaz sík területen – az utak vonalvezetése egyenes; sohasem hajlik ívben, hanem szögben törik. A Pannóniai lovasság, a légiók és a lovas futárok ezen utakat használták rendszeresen.
A főutak a kor kívánalmainak megfelelõen kiépített infrastruktúra alapján épültek – 33 római mérföldenként szálláshelyek, kocsmák, lóváltó állomások,a birodalmi postaszolgálat állomásai üzemeltek – ezzel a tökéletes szervezéssel a közlekedés gyorsaságát biztosítani tudták.
Számos adat maradt fenn a római korból a Lovas hírvitel gyorsaságáról, amely eltérő időt vett igénybe egy lovasfutár általi magánlevél kézbesítése és az államérdeket szolgáló hír továbbadása esetén. Általában Valcum-ból Aquincumba (kb. 200 km) két nap alatt ért a lovasfutár vagy posta szolgálat. A lovaskocsi és a lovas szekér kb. 3 nap alatt tett meg 200 km-ert. A Balaton déli partján húzódó hadi és kereskedelmi út keresztül haladt Balaton földvár és szántód puszta mellet. Ahol Lóváltó és pihenő állomások létesültek. Már akkor szabályozták a Balaton vízszintjét az utak védelmében (Sió csatorna kiépítése).
2. rész: A Római lovasok és a Szarmata Lovasok Kora
Vinicius római Hadvezér kr.e. 2-ben meghódította a Dunakanyar vidékét. A Dunántúl már kr.e. 11-től a Római Birodalom része volt. A Szarmata-jazigok iráni eredetű lovas-pásztor népe a Duna-Tisza között telepedett le, kr.u a 10-20-as években, a birodalom szövetségeseként érkeztek, vazallus népként. Kr.u.100-ig ez a szövetségi rendszer tökéletesen működött. A Szarmaták lovakkal látták el a Római hadsereget, valamint harcoltak is a római lovasságban. Gyönyörű, gyors és igénytelen arab típusú lovaikkal számos csata kimenetelét tudták eldönteni.
A Római birodalom minden területére importálták a Szarmaták által tenyésztett arab lovakat. A Szarmaták továbbá ellátták a birodalmat lovaskocsikkal, szerszámokkal, lovas felszerelésekkel. Kr.u. a 320-években a térséget ért lovas barbár támadások miatt a Rómaiak Limest építettek a szarmaták védelmére. A Dunakanyartól a Tiszáig, lezárva és védve az Alföldi térséget (szarmata nagy állat tartó szállás területet védelme ). A Limes (csörsz árok) mellett folyamatosak voltak Rómaiak álltal vezetett lovas őrjáratok.
A 2-3-ik században a Rómaiak megerősítették légióikat erősebb lovassággal, melynek létszámát is megemelték, hogy megfeleljenek a kor követelményeinek, és vissza tudják verni a megszaporodó lovas barbár támadásokat.
3.rész: A népvándorlás kora
A rómaiak és a lovas-nomád Szarmata Jazigok háborúkban, lovascsatákban gazdag világát ,egy a sztyepékről érkező mindkét hatalommal megmérkőzni képes népszövetség söpörte el, Szarmatiából ( Duna -Tisza köze ) valamint Pannoniából. A szövetség a Hunok vezetése alatt állott.
A hunok lovas harcmodorával a Római légiók lovas egységei nem bizonyultak hatékonynak. A hunok rajtaütéses portyáikkal tizedelték a légiókat. 432-ben Róma lemondott pannon területekről, a hun lovas nemzet javára. A hun birodalom Atilla haláláig 453-ig virágzott.
Szerző:
Hetessy Gábor
Kép: canva
Frissítve: 2023.08.07.
