Ornyik Sándor történetei lovas múltjából
A ló tájékozódó képessége
Tudósok és kutatók szerint az ember és a háziasított ló kapcsolata mintegy hat ezer éves. A ló hűen örökítette genetikailag azon tulajdonságait, amelyek az életfeltételeket biztosították.
E létfontosságú elemekből a tájékozódó képességet emelem ki. A megtörtént és írásom tárgyát bizonyító események nem egyediek, mert hasonló eseteket korombeli lovasok is tudnak.
Írásom első főszereplője egy Makó névre hallgató, sötétgesztenye pej, mezőhegyesi-félvér fajta volt. A nyaka bal oldalán a magyar királyi korona besütése látszott, majd ezen számok: 10-1202-24. Abban az időben Csongrád megye tenyészkörzetként a 10-es számot kapta. A következő négyjegyű szám a kanca törzskönyvi száma volt, míg a 24-es szám születés időpontjának utolsó két számát jelentette. Makó élete során 12 csikót nevelt fel és akkor is vemhes volt, amikor 1944. októberében a román katonák elrabolták.
A kanca tulajdonosa id. Ornyik Sándor gazdálkodó volt, akinek földje és tanyája a Nagyrétben a Holt-Tisza partján terült el. A tanya Csongrád várostól 8 km. távolságban üzemelt. Nagyapám a jó termőföldön jövedelmezően gazdálkodott. Családját azzal súlytotta, hogy a borivó barátok társaságát kedvelte.
Csongrád városát Szolnok megye területének egy ma is üzemelő pontonhíd köti össze, mint közlekedési útvonal. A hídon átkelve az első utcát Gőzhajó utcának hívják évszázadok óta. A sarkon az 1900-as években nyitotta meg kocsmáját a Rácz család. Élénk forgalmat bonyolító szórakozó hely volt, mert a legtöbb nagyréti parasztnak jövet-menet útjába esett. Nagyapám a városba járva három lova közül mindig a Makót fogta be egyesbe. A könnyű, falőcsös, kasos kiskocsit egy ló is könnyen húzta. A kocsi bal oldalán egész évben fel volt kötve a viharlámpa. Városból a tanyára menet a Makó hajtószár nélkül is a sarki kocsma elé kanyarodott és megállt. Nagyapám a kötőfékszárat egy fa derekához kötötte, majd a lóra pokrócot terített.
Az ivócimborákkal a bor feletti eszmecsere legtöbbször az éjféli zárásig tartott. A tulajdonos Rácz bácsi az üzletzárás után felsegítette a kocsiderékba Sándor bácsit, aki rögtön el is feküdt a szénán. Ezután a kocsmáros a lovat elhajtotta a pontonhídig, ahol az ügyeletes révész áthajtotta a hídon. Meggyújtotta a viharlámpát, helyére akasztotta a hajtószárat és elindította a lovat. A kanca minden esetben baleset nélkül érkezett a tanyára. A 8 km-es úton kilencszer kellett elfordulnia a helyes irányba. Haza érvén megállt az istálló előtti eperfa alatt és várta, hogy kifogják. Az általam leírtak apám és nagyapám elbeszélésén alapulnak. Egykor mint gimnazista diák nagy figyelemmel hallgattam a lóról szóló történeteket.
Időben tovább haladva az 1970-es évek következnek. Az ópusztaszeri emlékünnepségre minden évben elmentünk fogattal. Amikor a délelőtti hivatalos program véget ért, akkor kezdődött a lovas műsor. A rendező szerv telefonon előzőleg felkért, hogy 9 órára a négyesfogat a Tanácsháza elé érkezzen és vigyem ki az Árpád szoborhoz a minisztert, aki majd az ünnepi beszédet mondja. A helyszínre huszáros pontossággal érkeztem. A cseklészi kocsi elé sallangos magyar szerszámban a Jutka-Aranyos, rudas párként pedig az Alíz-Amál pár volt befogva. A miniszternek tetszett a négyes fogat, mert elmondása szerint még soha sem közlekedett vele. A következő évben tandemet fogatoltam, melynek az első lova Aranyos volt, a két rúd közé pedig a Jutka volt befogva. A TSZ rakodó rámpáján lepakoltunk, befogtunk és ügetésben haladva igyekeztünk a lovas pályára. Úgy hajtottam, hogy útközben hátra nézve a segédhajtóval társalogtam. Egyszer csak meglepődtem, mert a fogat jobbkézre letért és Aranyos megállt a Tanácsháza előtt. A kanca életében egyszer, egy évvel korábban várakozott ugyanitt.
A harmadik esemény lova és a körülmények eltérőek az előzőektől. Derbynek hívták az Orlov apaságú kiváló kancát. Néhai R. B. főmérnök barátom mindig szívesen lovagolta. Ősz volt, a szüret időszaka. Vasárnap lévén főmérnök barátom felnyergelte a Derbyt és kiment a szőlő közé szüretelő barátait meglátogatni. Hogy kedvezzen nekik a homokos dűlő úton felváltva, vezetve lovagoltatta őket. Közülük az egyik „nagy vagány” nem engedte hogy vezessék a lovat, ám ezt Derby kihasználta és beugrott vágtába, majd elhagyva lovasát távozott a helyszínről. A lovászok csak azt észlelték, hogy Derby lovas nélkül érkezett, majd beállt a helyére az istállóba. Senki nem tudta magyarázatát, hogy a kanca kb. 4 km. távolságból milyen útvonalon tért vissza. A szőlők közötti dűlő utak ugyanis a Tiszával párhuzamosak és keresztirányban csak három út vezet. Fontos tudni, hogy a kanca előzőleg a szőlők közötti határrészen még nem járt. A kanca sérülés mentes volt, tehát nem a szőlőkön keresztül közlekedett. Az elszakadt kantárszáron kívül más baj nem történt. A lóról leesett jó barát is csak kisebb sérüléseket szenvedett.
A leírott három esettel érdemileg akartam bizonyítani a ló tájékozódási képességét. Állatorvosok és tudományos kutatók feladata meghatározni, hogy a ló agyának melyik félteke tárolja e különleges tulajdonságot.
Ornyik Sándor
ny. mezőgazda
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.07.
