Sissy és a cirkusz: I. rész.

Sissy és a cirkusz
I. rész.

Sissy már értesült a nagy újságról, a Renz-cirkusz érkezéséről. Ferenczy Idának igaza lett, ez a hír valósággal felvillanyozta. Különösen örült az idomított lovak mutatványainak, erről Renz különösen híres volt. Egész Bécs látni akarta, ahogyan az óriási cirkusz- sátrat felverik a Práterben. Az újságok tele voltak a szenzációs attrakciókról szóló cikkekkel, és máris sorbaálltak a jegyekért, noha még folyamatosan érkeztek a cirkuszi kocsik a ragadozó állatokkal meg az artistákkal.

A hatalmas cirkuszsátor körül valóságos kis falucska képződött. Fiatal és öreg egyaránt örült a cirkusznak. Persze különösen a gyermekek várták már mohó kíváncsisággal a bohócok tréfáit, amelyeken majd megint szívből nevethetnek. Mások a kötéltáncosokra és a trapéz művészeire voltak inkább kíváncsiak, akik fent a magasban, a sátortető alatt az életüket kockáztatták.

A lovaknak külön istállósátruk volt, ahol különlegesen gondozták őket. Már megérkezése napján hírt kapott Renz igazgató az udvari kancelláriától. Másnap  személyesen ment ki Schönnbrunnba, és tiszteletét tette a császárnénál. Természetesen megígérte, hogy lesz külön díszelőadás neki és az udvar tagjainak, és már most úgy tűnt, hogy a jelek szerint valóságos társadalmi esemény lesz ez.

Mint ahogyan várható is volt, Sissy és Mária Valéria a legjobb hangulatban voltak az előadás alatt. Csakhogy az első rész egyre jobban elhúzódott, mert valahányszor ők ketten lelkesen megtapsoltak egy-egy mutatványt, az artisták azt gondolták, meg kell ismételniük a számot.

Végre szünet lett, és Sissyt és Mária Valériát nem lehetett visszatartani, hogy meg ne nézzék a lovakat. Az istállóban a császárné valóban elemében volt. Szakavatott szemmel ítélte meg a válogatottan gyönyörű lovakat, és megállapította, hogy olyan hatalmas értéket képviselnek így együtt, hogy valószínűleg semmivel sem kevésbé értékesek, mint a saját istállója.

– Felséged akkor fog majd igazán csodálkozni, amikor Avolón belovagolok a manézsba – közölte Renz  igazgató büszkén, mialatt az egyik pompás paripára mutatott. – Ő messze a legjobb lovam, és a magasiskolát is beidomítottuk neki. A spanyol lovasiskolának is díszére válna!

Sissy műértő ábrázattal nézte végig a lovat, és megpaskolta csilogó szőrét. Avolo kedvesen horkantott, mintha máris készen állna a barátságra.
– Nos, erre valóban kíváncsi vagyok! Mutasd meg, mit tudsz, Avolo! – mondta Sissy kedvesen.
Avolo megint fújtatott, mintha megértette volna Sissy szavait, és megígérné, hogy valóban a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtja majd. Nem sokkal később Sissy már a manézsban láthatta viszont. Renz igazgató egyáltalán nem túlzott: Avolo felülmúlta Sissy minden várakozását.

– Micsoda csodálatos ló! – kiáltott fel, és lelkesen megtapsolta a mutatványt.
Renz büszkén léptetett Sissy páholya elé, és széles mozdulattal megemelte a kalapját, közben Avolo letérdelt a mellső lábaira. Így fejezték ki mindketten, a paripa és lovasa, a császárné iránti tiszteletüket, mialatt a közönség tombolt a lelkesedéstől.
Később, amikor Sissy már hazafelé kocsikázott Schönbrunnba, újra és újra átérezte ennek a pillanatnak a szépségét. Mária Valéria, bár már igen álmos volt, megjegyezte:
– Igaz, mama, szívesen vennéd, ha a tiéd lenne ez a ló!
– Ezt kitaláltad – adott neki igazat Sissy. – Avolo valóban istállóm ékessége lenne. Csodálatos érzés lehet lovagolni rajta!
– Hogy csodálkozna a papa – mondta még a kis főhercegnő álmosan.
– Hát ez igaz. Jó lenne, ha meglephetnénk vele! – gondolkodott Sissy hangosan.
– De ez a ló biztos nagyon-nagyon drága!
– Biztos, gyermekem. Hiszen hallottad, mit mondott Renz úr, hogy Avolo a legjobb lova. És ha valaki meg szeretné tőle venni, valószínűleg ennek megfelelően hatalmas árat szabna.

– De hát a papa a császár, és sok pénze van-nevetett Mária Valéria optimistán.
Sissynek is nevetnie kellett lánya kisokos megjegyzésén, de közben hevesen rázta a fejét.
Akkor rosszul ismered a papát. Ö nagyon takarékos ember, nem kedveli a luxust. Azt hiszem, ha meg szeretnénk vásárolni, Avolót, ezt ő bizonyára luxusnak tartaná.
– És ha szépen megkérnéd Renz urat, nem gondolod, hogy neked adná ezt a lovat?
– De hát Ausztria császárnéja nem kívánhatja, hogy egy cirkuszigazgató lovat ajándékozzon neki – csodálkozott Sissy. – Micsoda ötleteid vannak, Mária Valéria!
Most már a kis főhercegnőnek nem futotta többre a tudománya. Amikor megérkeztek, a komornák ágyba fektették, de még sokáig nem tudott elaludni. Törte a fejecskéjét, hogyan segíthetne a mamának.

Forrás: MARIELUISE VON INGENHEIM: Sissy
Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.26

Hozzászólások