Laura Ingalls Wilder: Ház a patakparton (részlet)
Nyuszi
Reggel, amikor Édesapa leszedi a cölöpök mögül a gerendákat, Laura azt sem tudja, hová legyen meglepetésében. Mivelhogy Petra mellett ott áll – vagyis inkább botladozik – egy hosszú lábú, hosszú fülű kiscsikó!
Laura a kiscsikóhoz akar futni, de a máskor oly szelíd, kezes Petra hátracsapja a fülét, és Laura felé kap.
– Maradj, Laura! – szól éles hangon Édesapa, Petrához pedig így szól: – Nyugodtan, Petra. Nem bántjuk a kiscsikódat. – Petra halkan felnyihog. Hagyja, hogy Édesapa megsimogassa a kiscsikót, de Laurát és Mary-t a közelébe sem engedi. Még ha csak az istálló falának résein próbálnak bekukkantani, Petra akkor is kivillantja a szeme fehérét, és a fogát vicsorítja. A kislányok még sose láttak ilyen hosszú fülű csikót. Édesapa azt mondja, hogy kis öszvér, de Laura szerint inkább nyúlhoz hasonlít. Menten el is nevezik a csikót Nyuszinak! Amikor Petra kipányvázva legelészik, Nyuszi ott bóklászik körülötte, és csodálkozva nézi a nagy világot.
A tűz fénye rávetődött a békésen legelésző Petire, Petrára és Nyuszira. Csakúgy hersegett a fű, ahogy tépték, majd meg-megálltak, hogy elropogtassák, miközben az ég alján hunyorgó csillagokat nézték. Békésen csapdostak farkukkal. Nem tudták, hogy eladták őket.
Laura már elmúlt 7 éves. Túlságosan nagy volt ahhoz, hogy sírjon. De nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze:
– Édesapa, el kellett adnod Petit és Petrát? Igazán, édesapa?
Édesapa szorosan magához vonta a kislányt becéző öleléssel.
– Miért, kisbogár? – kérdezte édesapa. – Peti és Petra szeretnek világot látni. Ők kicsi indián pónik, Laura, és a szántás nehéz lenne nekik. Sokkal boldogabbak lesznek, hogy nyugatra mennek. Csak nem akarod itt tartani őket, hogy megszakadjanak a szántásban? Peti és Petra folytatni fogják útjukat. Én pedig azzal a két nagy ökörrel feltörhetek egy nagy-nagy földdarabot jövő tavaszra, búzavetésre.
– Egy jó búzatermés több pénzt hoz majd, mint amennyit eddig valaha is együtt láttunk, Laura. Akkor lesznek lovaink, új ruhák is, minden, amit csak akarsz.
Laura nem szólt egy árva szót sem. Jobban érezte magát apja karjai között, de semmi mást nem kívánt, csak azt, hogy tartsák meg Petit, Petrát és Nyuszit, a hosszúfülű öszvércsikót.
Így hát édesapa Petit és Petrát befogta Hanson szekere elé. Nyuszit a szekér saroglyájához kötötte, és a városba hajtottak.
Laura csak nézte, ahogy Peti, Petra és Nyuszi távolodnak, szeme égett, torka összeszorult. Peti és Petra leszegték fejüket, ahogy nekifeszültek a hámnak. Sörényük és farkuk lobogott a szélben. Vidáman indultak el, nem tudták, hogy soha nem térhetnek ide vissza.
A csermely vígan dudorászott a füzes alatt, lágy szellő borzolta a füvet a töltésen. Köröskörül sütött a nap – a végtelen préri várta, hogy birtokba vegyék.
Frissítve: 2023.04.21.
Fotó: Canva
