Csikóból hátasló – az első felülés

Arról már esett szó, hogyan tudjuk szépen kikövezni az első felüléshez vezető utat egy csikó számára, hogy ez ne egy traumatikus, bevésődő élmény legyen, hanem csak egy rész egy folyamatból, amiben sok furcsaság történik, de alapvetően komfortos és játékos emlékekből tevődik össze egy nagy tudásanyag a csikó fejében. Erőszak nélküli, következetes, tehát szigorú, de szerető hozzáállás a leendő lovas, és befogadó, nyitott hozzáállás a csikó részéről, ami ahhoz kell, hogy Csikóból hátasló legyen!

A lovaknak nem igénye, hogy a hátukra üljünk, és irányítsuk őket. Nincs bennük belső késztetés, hogy megfeleljenek nekünk – nem úgy, mint a kutyákban például. Azonban ha élvezetessé, érdekessé tesszük a velük való foglalkozást, könnyen motiválhatóvá válnak. Gyorsan tanulnak, hisz alapvetően kíváncsi természettel rendelkeznek – azonban azt tudatosítani kell a velük való foglalkozás minden pillanatában, hogy alapvetően menekülő, hierarchikus rendszerben gondolkodó ösztönlénnyel van dolgunk. Így rendkívüli figyelmessége esetenként rebbenékenységbe, ijedősségbe csaphat át, ha nem vagyunk óvatosak és viselkedésünk nem egyértelmű, nem érthető számára.

Évek alatt az emberben kialakul a “lovasérzés”, mikor már úgy létezünk a lovak közt, hogy az ő nyelvüket beszéljük, csak akkor gyakorolunk rájuk hatást, és olyat amikor és amit mi szeretnénk közölni velük. Ezek általános érvényű dolgok, amiknek a figyelembevétele az első felülésnél is elengedhetetlen. Hogyan szoktassuk minél előbb a fiatal lovat a szokatlan eseményhez, hogy az ember egyszer csak már nem mellette áll, hanem a hátára ül, egy olyan pozíciót felvéve, ami teljesen furcsa és idegen a lónak, és a leginkább arra emlékezteti, mint mikor a ragadozó a hátára ugrik?

Többféle módszer, és ezek átmenetei, kombinációi vannak napi szintű alkalmazásban. A történelem során mindig is voltak, akik a “betörés” módszerét alkalmazták, és voltak, akik fokozatosan fogadtatták el a lóval az új feladatkörét, tehát belovagolták.

A betörés alapelve, hogy a ló jobban féljen az embertől, mint minden mástól. Tehát ha megrémül a nyeregtől, vagy a lovastól, és elkezd ellenállni, menekülni, megpróbálja a “ragadozót” levetni a hátáról, büntetést kap, ami erősebb inger minden másnál. Amíg tart a ló “kirohanása”, addig tart a büntetés is. Ne csak verésre gondoljunk. Ez lehet például a mozgás korlátozása, szem lefedése, lábak fel- vagy összekötése, kiabálás, hajszolás. A betörés lényege, hogy gyorsan, mesterségesen eljuttatjuk a lovat a pánikzónájába, ahol a heves reakciót heves büntetés követi, majd amikor megtörik az ellenállás, a ló feladja, mert már mindent végigpróbált. Csak akkor szabadul a nyomás alól, ha lenyugszik – ilyenkor az ember is. És hamar fel fogja ismerni, hogy ez az egyetlen állapot, amikor nincs bántva.

Gyors módszer, az tagadhatatlan, ezért alkalmazzák még szerte a világon, ahol munkára használják a lovakat, és szinte futószalagon kell előállítani az újabb hátasokat. Ezzel szemben áll viszont rengeteg hátránya. Veszélyes a ló és lovas számára is, a ló könnyen traumatizálódik, kedveszegetté válik. Minden újdonság a veszélyérzetet kapcsolja be nála, bizalmatlanná válik. Később ezekkel a lovakkal is kialakítható jó kapcsolat, ám ez akkora törés nekik, hogy nehezebb és időigényesebb lesz motiválttá, kíváncsivá tenni, és van amelyik lovat többé nem is lehet.

A másik módszer, amit nálunk is szerencsére nagyrészt alkalmaznak, a fokozatos belovaglás. A lóval kooperációban, elfogadva az ösztöneit, igényeit, időt hagyva megvizsgáláshoz, megszokáshoz, hibázáshoz zajlik a folyamat.

Van hogy egy tapasztalt ló besegít a jelenlétével a folyamatba, a csikóra nyugtatólag hat, hiszen a fiatal állatok a természetben utánzással tanulják a legtöbbet – ha az idősebb ló nyugodt marad, ragadós lesz a jó példa. Különböző eszközökkel, feladatokkal lehet csökkenteni a csikó ijedősségét, fokozatos kengyelbe terheléssel, láblendítésekkel, mellette ugrálással, random érintésekkel, akár nem összefüggő feladatok végzésével – például beleterhelünk a kengyelbe, majd felvesszük a lábát, vagy hátraléptetjük.

Akár a boxban is elkezdhetünk ráterhelgetni a hátára, ha van segítő velünk, ráfeküdhetünk a hátára, fel is ülhetünk, de csak röviden, amíg azt érezzük a lovon, hogy szinte “nem vesz róla tudomást”. Amint idegessé kezd válni, szálljunk le.

Ha a csikó feszültté válik, következzen egy már megtanult feladat, amire meg tudjuk dicsérni a lovat, így folyamatos lesz a pozitív visszacsatolás, általa a motiváció és nyugtatás. Egyszerre akár több új dolog is történhet, így mindre kevesebb fókusza jut, mintha csak egy újdonságot észlelne. De fontos, hogy ne terheljük túl – folyamatosan figyeljük a reakcióit.

Néhány alapszabály:

  • Praktikus eszközöket használjunk a belovagláshoz: olyat, amit nem kell félteni, és kényelmes a lónak. A felszerelést vizsgáljuk meg, nehogy valahol nyomja/szorítsa a lovat. Fiatal ló belovaglásánál erre extra figyelmet fordítsunk!
  • Mindig minimum két ember legyen az első felülésnél. Veszélyes üzem, és a segítség is elkél, ha meg kell fogni a lovat például. Egyedül ne álljunk neki.
  • Egy tapasztalt belovagló hagyatkozhat intuícióira, hogy melyik lónál mi az ideális helyszín és megelőző felkészítés. Csak tapasztalt emberrel végezzük a belovaglást!
  • Rövid felülésekkel kezdjünk, fokozatosan növelve az időt, mert a csikó egyensúlyának, önhordozásának is fejlődnie kell, hogy minket elbírjon.
  • Simulékonyan, passzívan üljünk a nyeregben, ha elkezd ügetni, könnyítsünk a csikónak.

Amint sikerül a nyeregbe jutnunk, a legfontosabb, hogy a fiatal ló elinduljon előre. Lépésben haladjunk vele, minél kevesebb behatást gyakorolva rá, hátát a lehető legcsekélyebb mértékben terhelve. Amikor már nyugodtan sétál lovassal a hátán, elkezdődhet a belovaglás, a csikó képzése hátaslóvá. Az első pár alkalommal azonban elégedjünk meg annyival, hogy enged felülni minket, nyugodt marad, és halad előre.

2019.03.22., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztősége
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.

Hozzászólások