Dióhéjban a csikó kiképzéséről
Hogyan válhat a csikóból belovagolt ló?
„Elég erősnek tűnik. Felülök rá! Nem dobott le! Na, akkor nézzük, hogy ugrik!” – Vagy, talán nem így kéne??
Kezdő lovasnak kezdő lovat?
A csikót két és fél éves korában kezdhetjük a szerszámhoz, nyereghez szoktatni, majd ha betöltötte a három évet, fokozatosan munkába venni és az adott, neki szánt feladatra kiképezni. Ez nem kevés szakértelmet és tapasztalatot igényel. Aki nem megfelelően képzett és rutinos lovas vagy hajtó, az ne próbáljon csikót kiképezni. A csikók betanítása, belovaglása vagy hajtása sokkal nehezebb feladat, mint egy jól belovagolt lovon lovagolni. Rengeteg probléma adódik abból, amikor egy tapasztalatlan, képzetlen lovas próbál egy fiatal lovat belovagolni (mivel esetleg egy öreg, rutinos lovon már jól elközlekedik) – és a dolog vége a vak vezet világtalant felállás. A csikó belovaglásánál már csak az elrontott ló átlovaglása a nehezebb. Éppen ezért ebben az írásban csak az alapelvekre kívánom felhívni a figyelmet, illetve addig az alapszintig tárgyalom a csikó betanítását, ameddig egy jó érzékkel megáldott és némi gyakorlati tapasztalattal és elméleti tudással rendelkező lovas el tud jutni. Innentől a feladat a hivatásos belovaglóké, sportolóké, és ehhez ma már szakirodalom is bőségesen áll rendelkezésre magyar nyelven is.
Be…törés vagy tanítás?
Fontos, hogy a betanítás betanítás legyen, és ne betörés. Az egész folyamat feltételes reflexek kialakításán alapszik, ezért nagyon lényeges, hogy a csikónak a feladatok végrehajtásához pozitív élményei kapcsolódjanak. Természetesen ez nem ellentétes azzal a lényeges szabállyal, hogy a szociális rangsorban elfoglalt helyével a ló mindig legyen tisztában. Lehetőleg fel se merüljön benne, hogy lehet ő a fölérendelt az emberrel szemben. És ez nem azonos a durvasággal!
Mindent a maga idején
A csikó tanítása, illetve az arra való felkészítés már egészen fiatalon elkezdődik, mint a gyerekek óvodába járatása – tanulnak, a saját szintjükön. Ahogy az óvodában sem oktatnak, mondjuk biometriát, úgy a lovaknál is minden kornak megvannak az elsajátítandó feladatai. Ha ezt valaki siettetni próbálja, akkor egy-kettőre lesz egy fizikailag és lelkileg, letört, besavanyodott lova, amit azután nem sok mindenre lehet használni. (Ugrólovaknál szoktak pl. a túlzott követelmények támasztásával odáig eljutni, hogy a korábban 130 cm-es pályán eredményes ló be sem megy az egy méteres pályára, és még a földön fekvő rúdnak sem megy a közelébe sem.) Sajnos ennek a veszélynek leginkább a szorgalmas, tanulékony, tehetséges lovak vannak kitéve, hiszen a gazdája (lovasa) esetenként csak az eredmények hajszolásával van elfoglalva, és nem állja meg, hogy mindig egyre nehezebb követelmények elé állítsa, mondván, hogy a kisebb feladatokat már nagyon jól tudja. Csakhogy ez roppant hibás gondolatmenet, és a következménye a savanyú ló! (Ha a gyerek harmadik osztályban kitűnő tanuló, akkor is a negyedik következik utána, és nem a hetedik, és a negyedik osztály elvégzéséhez a jó tanulónak is egy év kell, nem egy hónap!)
A szopós csikónak is vannak tanulnivalói. Ilyenkor szokik hozzá az emberhez, tanulja meg, hogy időnként kötőfék kerül a fejére, hogy fel kell adni a lábát, ha az ember megfelelő módon kéri, megtanulja, hogy vezetik kötőféken, hogy ápolják – és hogy a helye az ember mögött van a rangsorban. Ezek az alapvető dolgok könnyebben taníthatók egy 4-7 hónapos csikónak némi kockacukorral, zabbal, simogatással, mint egy 3 éves, öt mázsás lónak, amire akkor próbálják életében először rábűvészkedni a kötőféket.
A csikónak egészen körülbelül 2,5 éves koráig szinte csak a fenti alapkövetelményeket kell rögzítenie magában, azt viszont csak ismétléssel lehet, de nem unásig! A csikó alapvetően érdeklődő, de sok új dolgot egyszerre nem szabad neki tanítani, és semmi újat sem szabad megunatni, megutáltatni vele. A melegvérű csikó fejlődését mintegy 5 éves korára fejezi be, a hidegvérű körülbelül 3 évesen. Két és fél év az a kor melegvérű csikóknál, (hidegvérűnél két év) amikor megkezdődhet a nyereg alá (illetve fogatba) tanítás alapjainak lerakása. Ez az idő általában őszre esik, amikor sem a túl sok légy, bögöly, sem a nagy meleg, sem a téli jeges, szeles időjárás nem hat zavarólag. Így az őszi alapkiképzés után jöhet egy pár hónapos téli pihenő, és tavasszal, az ismeretek felfrissítése után, immár háromévesen folytatódik a kiképzés.(Itt jegyzem meg, hogy bizonyos tapasztalatok szerint, ha a csikó betanítása egy évvel később történik, akkor már érettebbek, nyugodtabbak, felnőttebbek, és kevesebb problémát – mondjuk esést – okoznak. Természetesen ez esetben a felnevelés ideje és költsége egy évvel több.)
A futószáras kiképzés
Első lecke ebben a korban a futószárazás. Ezt célszerű eleinte kapicánnal végezni, hogy a ló szája ne legyen eltompítva. Először csak a kapicán van a csikón, néhány alkalom után egy heveder is felkerül, majd előbb csak lazán, később támaszkodást felkínálva is kikötjük a ló fejét a hevederhez, lehetőleg rugalmas kikötőszárral. Egy idő után a kapicánt felváltja a kantár és a zabla, és a csikó megtanul a zablán támaszkodni.
A szakszerű futószárazás rendkívül fontos, és nem is olyan egyszerű feladat. Nem csak annyi, hogy egy körön a csikót körbe-körbe űzzük, hanem ennél sokkal komolyabb és nehezebb dolog. A futószárral a kiképző folyamatos kontaktusban kell legyen a csikóval, míg a másik kezében tartott ostorral előrehajt. A futószárazáskor nagyon nagy jelentősége van a hangsegítségeknek, ezért nagyon fontos, hogy ugyanazt a feladatot mindig ugyanazzal a szóval, és ugyanazzal a hangsúllyal kérjük – a futószár vagy az ostor segítséggel egyszerre, egymás hatását támogatva, és mindaddig alkalmazva, amíg a kért feladatot a ló végre nem hajtja. Ha sikerült, ne fukarkodjunk a dicsérettel illetve jutalommal. Ha jól csináljuk, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy a csikó „szóra dolgozik”. (Lép, üget, megáll.) Hamarosan a futószárazó heveder helyett óvatosanfeltehetjük a nyerget, kengyel nélkül (az verné a ló oldalát, és összezavarná benne az eddig tanultakat). A hevedert (a futószárazót is) csak fokozatosan húzzuk meg egyre jobban, nehogy a csikó hevederiszonyossá váljék.
Következhet a felülés
Amikor a csikó már nyugodtan viseli a nyerget a hátán, és megy futószáron, akkor egy könnyű, stabil ülésű lovas óvatosan előbb felhasal, majd felül a nyeregbe. Célszerű a lovassal első alkalmakkor csak néhány kört vezetni a csikót, és csak azután kiengedni futószáron. Nagyon fontos, hogy a lovasnak igen stabil, jó ülése legyen, mert ha a csikó ilyenkor tesz egy-két kísérletet megválni nem kívánt terhétől, és ez sikerrel jár, akkor önbizalma lesz hozzá, és sokáig minden felülésnél meg fogja próbálni. Ha az első kísérletei eredménytelenek, akkor feladja. Persze vannak olyan jó szándékú csikók is, amelyek meg sem próbálják elhagyni a lovast, csak keresik a lovas miatt elvesztett egyensúlyukat. Ha a csikó a lovassal nyugodtan megy lépésben és ügetésben futószáron, megtanulta a legalapvetőbb szár, testsúly és csizmasegítségeket, akkor el lehet engedni a futószárról – ha van rá mód, akkor eleinte egy nagyon nyugodt, megbízható idősebb ló után. A lovas dolga, hogy a helyesen adott segítségek jelentését a csikóval megtanítsa, és elérjék azt az alapszintet, amikor a fiatal ló lovassal a hátán, a három alapjármódban egyensúlyban tud mozogni, és irányítható, kontrollálható. Ettől a ponttól kezdődik a ló magasabb szintű kiképzése.
Szöveg és fotó: Novotni Péter
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.21.
