Az ugrás elmélete

A helyes ugrás

A ló az ugrásnál ívelt háttal, ívelten előrenyúló nyakkal jut keresztül az akadályon. Az ugrás íve (lebegés) folyamatos, törés nélküli. Az ugrás mozzanatainak elemzésekor megállapítható, hogy az ugrás maga a vágtasorozat egyik emeltebb tagja, annak egyik formája. A lábsorrend azonban az elugrás pillanatában nem azonos a vágtáéval.

Az akadály helyes leküzdésének a módja, hogy a ló az akadály előtt kellő lendülettel, izgalom nélkül az elugrás helyét jól megválasztva, méreteit megbecsülve, bátran ugorjon el. A ló az akadály megközelítésekor súlypontját hátra helyezve, az ízületeit meghajlítva, izmai megfeszítésével rugószerű ellökést produkál. A lendülettel történő ellökés erejével az akadály felett lebeg. A helyes egyensúlyi helyzetet a nyakával biztosítja.

Az ugrás előkészítése

A ló az előkészítés alatt előrenyújtja a fejét és a nyakát, hogy az akadályt helyesen tudja megbecsülni és az ugrás helyét megválasztani. Ezzel egy időben az egyik elülső lábára helyezett testsúlyát, biztosítva a tökéletes alátámasztást. Így lehetővé válik, hogy az ugrás magasságához mérten alátámasztva, a rugószerű ellökést biztosítani tudja. A far süllyedése annál mélyebb, minél magasabb az akadály. Az elülső láb megterhelése után a vágta folyamatához hasonlóan, az átlós hátulsó láb ér a földre, (megszakítás, az elejét a földről már ellökte) majd a másik hátulsó láb földre érése következik.

Elugrás

A hátulsó lábak földre érésének sorrendjében a ló súlypontját teljesen hátra helyezi, izmai összetolásával a lendület lökő erejével magát a földtől ellöki. A hátulsó lábak ellökése nem egyszerre, hanem a földre érés sorrendjében történik.

Lebegés

Az elugrás pillanatában a kinyúló hátulsó lábak izmai, felszabadult rugóként a testet ellökik, s a ló lebegő helyzetbe kerül. A hát tevékenysége az erélyes felfelé ívelésben jut kifejezésre. A teljesen kinyújtott nyak biztosítja az egyensúlyt. Az elülső lábak teljesen felhúzódnak. A lebegés folyamán a hát és a nyak törés nélküli ívet képez. A kinyújtott nyak az egyensúlyt, a felfelé ívelt hát a hátulsó lábak érintés nélküli átjutását biztosítja. Az ugrás ívének legmagasabb pontjától a testsúly már előre helyeződik. Az előrehelyeződött súlypont következtében a hátsó rész felszabadul és az akadály fölött a ló érintés nélkül halad át.

Földre érés

A földre érés a kereső láb talajra helyezésével, a terhelés teljesen a földet érő lábon van. A hátulsó lábak a has alá vannak húzva. A talajtérő elülső láb azonnal kicserélődik a másik elülső lábbal, mely nemcsak áthelyezett súlyt visel már, hanem az ellökést is végzi a vágta folytatásához.

Tovahaladás

A hátulsó lábak talajhoz való közeledésével, a súlypont hátra helyeződik, és a hátulsó lábak tevékenysége is előtérbe kerül. A súlyt viselő elülső láb felrántásával, az először földetérő hátulsó láb veszi át a terhet, mely egyben első mozzanata a következő vágtaugrásnak is.

Az itt leírtak a helyes lábsorrendet ismertetik az ugrásnál. Az ettől való eltérés a helytelen lábsorrend, a megzavart ugró-előkészítés, a lónak sokféle módon való akadályoztatásából eredhet. A nem kiegyensúlyozott ugrásnál előfordulhat, hogy a hátulsó lábak érintik az elülsőket (patkót, inat), s ennek következtében felbukhat a ló.

Sok esetben megfigyelhető, hogy a lovak az ugrás előkészítése, vagy a lebegés alatt váltják lábukat. Ez rendszerint az ügyesebb, erősebb láb használatának akarása, vagy az elhasznált lábak kímélése. Egyes lovak magasabb ugrásoknál, a hátulsó lábak felrántása mellett, azokat oldalra is elhúzzák, kizárva az akadály érintésének lehetőségét. Ebben esetben az egyensúlyt a nyak másik oldalra tolásával biztosítják. (Csak teljesen elengedett, szabad nyak esetében lehetséges.)

Az akadály felett kirúgó lovak az ízületeik, izmok meghajlításától félve, kirúgással biztosítják a hátulsó lábak átjutását. Rendszerint az érzékeny hát és csánkízületi bántalmak az okai. Megfigyelhető, míg a kis vágtaugrású lovak közelről, addig a tért nyerő mozgású lovak messzebbről is elugranak. Nem elég azonban a lónak jó ugróképességgel rendelkezni, hanem szükséges még hozzá a bátorság, lovasába vetett bizalma, valamint a ló ugróstílusa (bascule).

Vannak lovak melyek nagyokat ugranak ugyan, de még az 1,20 m-es rudat is leverik, mert lógatják lábaikat. Ezek a lovak a tenyésztésben nem kívánatosak, mert utódaik valószínűleg ugyanezt a bascule-t fogják mutatni az akadályok felett. A FEI tiltja ugyan, ennek ellenére még ma is sok helyen látni az ilyen lovak ún. bárolását, ami annyit jelent, hogy ugrás közben a lábát lógató ló lábára ütnek, vagy a rudat – az ugrás közben – magasabbra emelik, hogy a ló beverje lábát. Így a ló nem együttműködése, hanem félelme jeleként fogja korrigálni lábait az ugrás felett.

Forrás: Bokor Árpád
Fotók: Pixabay.com
Cikk frissítve: 2019.05.14.

Hozzászólások