Gyógyulni lólépésben

– Hazánkban 1997-ben Hortobágyon rendezték meg az első lovasterápiával foglalkozó tanfolyamot – ekkor alakult meg a Magyar Lovasterápiás Szövetség. 1998-ban Szilvásváradon találkoztak a szakemberek, külföldi oktatók részvételével. 1999-ben Balatonfenyves volt a helyszín, ahol az oktatás már négy szekcióban zajlott. Innentől mondhatjuk azt, hogy megalakult a gyógytornászok által a hippoterápiás munkacsoport, és a gyógypedagógusok is létrehozták saját csoportjukat.

A lovas munkacsoport tagjai azért felelősek, hogy mindannyian gyakorlati és elméleti ismereteket szerezzünk a lovakkal való foglalkozás terén. A szövetség célja hosszú távon az, hogy Magyarország teljes egészében lefedett legyen, mert jelenleg Budapesten kívül Pákozd és Szombathely mellett van kiemelt jelentoségű, terápiával foglalkozó és az akkreditált képzés gyakorlati színteréül szolgáló lovarda. De a jövőben talán nő a száma a pedagógusoknak és intézményeknek is, és abban bízunk, hogy egy évtizeden belül minden nagyobb városban lesz lehetőség ilyen típusú kezelésekre. Másrészt szeretnénk elérni, hogy a TB által támogatottak legyenek a kezelések, mert jelenleg hazánkban ez még nem megoldott, szemben pl. Németországgal, ahol erre a területre az egészségügyi pénztár már elkülönít egy önálló összeget.

– Mire kell gondolnunk a lovasterápia kifejezést hallva?

-Három irányultsága van: hippoterápia, gyógypedagógiai lovaglás és lovas-torna, valamint speciális fogathajtás, illetve a parasport.

– Kik részesülnek ilyen terápiás kezelésben?

– Orvosi, pedagógiai, pszichológiai indikáció, javallat alapján vesznek részt a betegek a terápiában egyéni és csoportos foglalkozások keretében. Pl. a hippoterápia esetében neurológiai tünetekkel – központi vagy perifériás idegrendszeri problémákkal – érkeznek hozzánk. A gyógypedagógiai lovaglásnál valamilyen fejlesztő, nevelő célzatú eljárás keretében értelmileg sérült, látás-, illetve hallássérült, vagy részképesség zavarral küzdő emberekkel foglalkozunk. A parasport pedig mindezeket magába foglalja, de nem annyira terápiaként, hanem inkább sportszerű, rekreációs-szabadidős tevékenységként űzik.

– Milyen múltja van a terápiás vonulatnak?

– Németországban már ötven éves múltra tekint vissza. A legutóbbi konferencia idején (2003) azt tapasztaltuk, hogy az osztrák és a német kollégák nagyon felkészültek, ami annak köszönhető, hogy saját lovassportjuknak is komoly múltja van, illetve lótenyészetük, és az erre épülő terápiás tevékenységük is jól megalapozott szakmai szempontból. Örültünk annak, hogy a gondolkodást tekintve hazánk is e vonulat mentén halad. Az amerikaiak és az angolok nem ezt a szemléletet követik. Számukra az elsődleges szempont az, hogy bármilyen fogyatékkal is él együtt egy ember, inkább sporttevékenységet végezzen, és ne terápián vegyen részt.

– Lovas nemzetként tartják nyilván a magyar népet. Ennek ismeretében miért nem volt élenjáró hazánk ezen a területen? Miért nem használtuk erre a célra is a lovakat jóval korábban? Miért csak követünk másokat?

– Sajnos az elmúlt negyven évben a lótenyésztés, és lovassport bármelyik ágazatát is tekintjük (galopp, fogathajtás, díjlovaglás, díjugratás, ügetés), finoman fogalmazva is kitartó és módszeres munkáknak köszönhetően tönkrement. Márpedig ha nincs ló, akkor nem tudunk mire terápiát építeni. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar szakembereknek ez nem jutott hamarabb eszébe, vagy hogy szakmailag nem állnánk meg a helyünket, egyszerűen az az ok, hogy Magyarországon a lótenyésztés és lósport helyzete ma sem igazán kedvező. Szinte gombamód szaporodnak napjainkban a lovardák, lovasiskolák, de a problémát az okozza leginkább, hogy ezek a helyek nem maradnak talpon, hisz nem kapnak támogatást. Jelen pillanatban a magyar lakosság még nem tart ott, hogy rendszeresen ki tudjon fizetni lovaglásra egy bizonyos összeget. Szeretném még kiemelni a színvonalat, aminek a hazai viszonyok melletti emelése komoly feladatot ró ránk a következő években. Nagyon sok pénzre van szükség egy alapos változtatáshoz, hiszen az egész nyomvonalat át kell reformálni.

– A gyógyításban résztvevő lovak mennyire speciálisak?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy bizonyos feltételeknek kell megfelelniük. Én hippoterapeutaként dolgozom, tehát a a terápiás irányvonalat képviselem. Nagyon fontos, hogy a lónak tiszta jármódja legyen, nálunk ugyanis a terápia eszköze a lépés. A kezelés során kívülről normális mozgásmintát közvetítünk az idegrendszer felé, és ha nem tiszta a ló járásmódja, akkor torz lesz a minta.

A másik feltétel, hogy a ló legyen nyugodt mentális szempontból, hiszen sérült emberek ülnek a hátán, akik nem feltétlenül reagálnak gyorsan egy egyensúlyvesztésre. Fontos, hogy ne legyen túl nagy a marmagassága, de egyébként mindegy, hogy milyen fajtájú.

– Az számít, hogy mennyi idős a ló?

– Vannak, akik azt gondolják, hogy az öreg, kiszuperált lovak valók terápiára. Rosszul gondolják. Komolyan meg vannak terhelve ezek az állatok, és az ő figyelmüket, koncentráló képességüket is igénybe veszi egy-egy kezelés. Egy idősebb ló lassabban reagál bizonyos jelekre, a fiatal pedig kiképzésben még nem tart ott, hogy fel lehessen rá ültetni a betegeinket. A 8-12 éves lovak a legalkalmasabbak a terápiás munkára. De ez nem egy sarkos megállapítás, hisz mindig vannak kivételek.

– Mindennap dolgoznak ezek a lovacskák?

– Igen. De fontos, hogy változatos legyen a programjuk. Arra feltétlenül odafigyelünk, hogy ne csak terápiát végezzenek, ezért folyamatosan biztosítjuk számukra az edzésmunkát, hogy jó kondiban maradjanak. Az semmiképpen sem kifizetődő, ha egy lovat hosszú távon csak terápiára használunk, ugyanis nem tud regenerálódni. Az állat is munkát végez.

– Ha jól végiggondoljuk, önöknek egyszerre két irányba kell figyelniük: a sérült emberre, a lóra és hát a kettejük együttes helyzetére. Ez mennyivel jelent nagyobb megterhelést?

– A saját tapasztalataim szerint eléggé megterhelő az, hogy egyszerre kell figyelni az állatra és az emberre is. Ha azt látom például, hogy a lónak rossz napja van, és korábban mondjuk két terápiát írtunk ki neki aznapra, látva a helyzetet nem szabad kényszeríteni az állatot. Megoldást kell találni a problémára, úgy, hogy a lehető legjobb hatást érjük el. Ez akkor is igaz, ha a lovasnak van rossz napja. Figyelnünk kell, és esetleg módosítani az előírt terápia időtartamán.

– A terápia egy hosszabb távú folyamatot takar. A lovasok meddig vehetik igénybe ezeket a kezeléseket?

– Ideális esetben minimum tíz terápiás egység az, ami után már ki tudunk mutatni valamilyen változást. Ha úgy ítéljük meg, hogy az adott lovasnál hasznosnak tűnik a terápia meghosszabbítása, akkor folytatjuk mindaddig, amíg van rá kapacitás. Ez itt most azt jelenti, hogy az óriási igényekre egyelőre nagyon kevés a szakember, kevés a megfelelő helyszín, így kénytelenek vagyunk forgórendszert kialakítani. Vagyis 2-3 hónapig tudunk fogadni egy-egy pácienst, és aztán kénytelenek vagyunk cserélni, amíg a lefedettség jobb nem lesz.

– Hogyan kezdte?

– Pusztán hobbilovasként indultam, így én csak a ló szeretetére alapozhattam. Aztán láttam egy hirdetést, amelyre elmentem, és komoly lehetőségeket láttam ebben a kezdeményezésben. Azért lettem lovasterapeuta, mert azon túl, hogy szeretem a lovakat, nagyon jó látni, hogy velük együtt valami fantasztikus élményt lehet nyújtani azoknak az embereknek, akiknek esetleg szűkebb lehetőségük van az életben, sérülésükből fakadóan.

– Miért alkalmas a ló arra, hogy terápiás médium legyen?

– Nehéz megfogalmazni. Hivatalosan nekem azt kell mondani, hogy a ló többdimenziós járásmódja hasonlít az emberéhez, és talán a neurológiai indikációban, javaslatban ez a döntő tényező. Egy perc alatt 100-120 mozgásimpulzus tevődik át a lovasra, és ez olyan mértékű ingert nyújt a központi idegrendszer felé, amit más eszközökkel igen nehéz lenne elérni. Szerintem egyébként a ló pszichéje közel áll az emberéhez.

– Mi lehetne egy ideális, normális helyzet hazai vonatkozásban a lovasterápia terén?

– Mi arra vágyunk, hogy mindenhol biztosított legyen az országban a lovasterápiás kezelésekhez – legalább regionálisan egy-egy központ. Továbbá azt szeretnénk, hogy legyenek jó szakemberek és jó lovaink.

Erdei-Nagy Ibolya
Forrás: zoldujsag.hu
Frissítve: 2023.07.16.
Fotók: Canva