Magyar vándor a ló hátán, koncert hápogó kacsával
Richter Flórián lovasszámával indult az este – a fiatal művész nagyon magasra tette a lécet, de szerencsére az utána következők sem verték le.
És ez tényleg igazi? – kérdezte félhangosan mellettünk egy hároméves kislány tegnap este, a Magyar Nemzeti Cirkusz előadásán, amikor az idomár éppen az elefántot vezette körbe. A jelenet amúgy tényleg képeskönyvbe illő volt – ezzel a pillanatképpel ugyanis remekül lehetett volna illusztrálni bármilyen, cirkuszról szóló mesét. Szépen megtelt nézőtér, csillogó szemű, gyakran sikoltozó gyerekek, büszke szülők, mosolygó fellépők. Ennyi bőven elég, hogy életre szóló élmény legyen ez a szeptemberi szerda este.
Persze Richter József, a Magyar Nemzeti Cirkusz vezetője nem először húzhatja ki magát büszkén a függönyök mögött. A Richter család igazi cirkuszi família, német levéltári adatok igazolják, hogy már 1821-ben cirkuszosok voltak. A hagyomány tehát az ő oldalukon áll – tudásukat pedig mások is elismerik. Három éve például a szerdai este első fellépője, Richter Flórián Ezüstbohóc díjat kapott Monte-Carlóban, a világ legrangosabb cirkuszfesztiválján. A díj értékét növeli, hogy harminc évvel korábban édesapja, a cirkusz mostani vezetője, Richter József szintén megkapta ezt a díjat. Sok újdonságot tehát nem tartogat számukra a műfaj – legalábbis mi ezt gondolnánk.
– Nincs két ugyanolyan előadás – cáfolja elképzeléseinket a vezető. – Amúgy is minden évben teljesen megújítjuk a programot, de még ezen belül is folyamatosak a változások. Idén tízfős zenekar kísér minket, énekessel, fellépnek külföldi sztárvendégek, és az állatsereglet is népes, hiszen vannak idomított kutyáink, elefántunk, tevénk.
Korábban, ha egy cirkusz sátrat vert a város szélén, hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a porond tele lesz unott arcú artistákkal, mutatványukba belefáradt légtornászokkal, szomorú szemű, leharcolt vadállatokkal. Nos, a Magyar Nemzeti Cirkusz, amely Balatonlelle és Kaposvár után érkezett Pécsre, minden egyes előadásával rácáfol az előítéletekre, és úgy varázsol el, hogy hazafelé a kocsiban már csak az a téma, hogy melyik műsor volt az igazi világszám. Jelenleg az élő ló hátán bemutatott magyar vándor vezet, de szorosan követi a hápogó kacsás koncert. Ennél többet pedig tényleg szemfényvesztés lenne elérni.
F. Z.
Forrás: Dunántúli Napló 2007-09-06
Frissítve: 2024.04.27.
Fotó: Canva
A megye délnyugati csücske felé autózva megérinti az embert a nyugalom, a békesség, s ez az érzés csak fokozódik, amikor belépünk az Enying Rt. sáripusztai létesítményébe, ahol Zsófi éppen kilovagolni készül. Mint mondja, terepre indult, de a kedvünkért lenyergeli a lovat. Roppant szerény lány, beszélgetésünk alatt végig zavarban van, szemlesütve válaszolgat. Pedig kihúzhatná magát, hiszen több mint másfél évtizede nem ért el senki hasonló eredményt. Tizenhat éve éppen korábbi kabókapusztai edzője, Bálint László lett felnőtt magyar bajnok. Nála kezdett el Zsófi lovagolni, ő volt 10 éven keresztül edzője Varga József lovardájában. A mindössze 21 éves lány sikere attól még különlegesebb, hogy otthonról semmit sem hozott, első generációs díjugrató a családban.
“Sokan hallatlanul pesszimisták a magyar jövőt illetően, de sokan megértették, hogy miért vagyunk itt a világon” – fogalmazta meg a Páneurópai Unió elnöke hévízi ünnepi beszédében. Habsburg Ottó emlékeztetett, hogy átéltünk olyan sok támadást, olyan sok háborút, olyan sok nehézséget a 1945-ös felszabadulás és az 1956-os forradalom után is, amiért sokan úgy gondolták, Magyarországnak már nem lesz jövője. A politikus úgy fogalmazott, hogy”ha kitartunk Isten és a haza mellett, a jövő a miénk lesz.
