2007-ben így harangozták be a rendezők az I. Lovas Világkupát Magyarországon
Valóban ilyen még nem volt, aztán minden évben azt tapasztaltuk, hogy a rendezők mindig kitalálnak valami újat, valami mást, amit még nem láthatott a közönség. De ezen kívül nagyon sokszor, ha a Világkupa szóba került el lehetett mondani, hogy ilyen még nem volt. A magyar lovas társadalom példaértékűen összefogjon azért, hogy minél sikeresebb legyen a rendezvény.
A kép illusztráció
Aztán még olyan sem volt, hogy hazánkba látogasson a nemzetközi lovas élmezőny jó néhány tagja, és az sem volt még hogy a rendezvényből hagyomány teremtődött.
Hosszasan lehetne sorolni, hogy még mi nem volt. Azt gondolom, a legnagyobb dolog, ami még nem volt, az hogy a rendezők 14.000 gyereket láttak vendégül térítésmentesen az Arénában! Valóban ilyen még nem volt, de nem csak nálunk, hanem a világon is példátlan ez a nagyvonalú gesztus a rendezők részéről A fiatalok segítése, támogatása, a sport felé való irányítása, ma már nem igazán lehet tudni, hogy kinek is a feladata. Az viszont biztos, hogy nem a Világkupa rendezőinek a feladata, ők még is felvállalták, és ezzel sok-sok ezer gyereknek okoztak életre szóló élményt. Tudjuk, hogy a gyerekek egy részének még Budapestre sem lett volna lehetősége eljönnie, nem hogy egy ilyen rangos eseményen részt venni. Igaz, az előbb azt írtam, hogy a gyerekek térítésmentesen vettek részt a rendezvényen, ezt most visszavonom. A gyerekek „fizettek”, mert ennyi boldog, hálás, csillogó, szempárral még sosem találkoztak a szervezők! Azt hiszem, nekik ezért biztosan megérte, mert felvállalták, és a jövőben is fel fogják vállalni a gyerekek ingyenes belépését az Arénába.
A rendezőket szinte már be sem kell mutatnom: Lázár Vilmos, Lázár Zoltán, és Mondok József.
Köszönet illeti őket a gyerekek nevében is!
Szerző: Tóth István
Frissítve: 2023.10.29.
Fotó: Canva
A fenti hír megjelenését a Lovaspláza támogatta. Lovasplaza.hu – minőséget, stílust – nemcsak bajnokoknak! www.lovasplaza.hu
CAI-A 4 (fedeles) fogathajtó verseny 1. Exell BOYD, AUS
2. Ijsbrand CHARDON, NED
3. Zoltan LAZAR, HUN
4. Csaba VACZI, HUN
5. Jozsef DOBROVITZ ,HUN
6. Attila BARDOS, HUN
Amatőr díjugrató verseny eredménye 125cm 2007.dec.07.
1. BÉNI Dániel, DEVON 9
2. VINDECZKER Barbara, HOLIDAY
3. HORVATH Gabor, DISCO III
4. CZINK György, EASY GIRL
5. RUSZKAY Krisztina, GULERNO ROCKI
6. KIRALY Klaudia, HELENA
Amatőr díjugrató verseny eredménye 125cm,
2007.dec.08.
1. BÉNI Dániel, DEVON 9
2. KOVACS Fruzsina, NORTON
3. BANDI Barbara, RIVALDA
4. RUSZKAY Krisztina, GULERNO ROCKI
5. VINDECZKER Barbara, HOLIDAY
6. HORVATH Gabor, DISCO III
Négyesfogathajtó verseny 1. Ijsbrand Chardon
2. Lázár Zoltán
3. Exell Boyd
Kettesfogathajtó verseny
1. Vörös Zsuzsa
2. Fábry Sándor
Öttusázók és a fogathajtók lovas, autós ügyességi vetélkedőjét 2007.dec.07.
1. Sárfalvi Péter 78,41 mp (1 verőhiba)
2. Lázár Vilmos 81,41 (1)
3. Kecskeméti László 82,52 (0)
4. Hanzély Ákos 86,91 (0)
5. Balogh Gábor 87,51 (1)
6. Lázár Zoltán 91,53 (1)
Francia ugratott a legjobban
A francia Eduard Mathe Cherie Lady nyergében nyerte a Papp László Sportarénában zajló Lovas Világkupa díjugrató számát.
A 30 ezer euró összdíjazású viadal 49 indulója közül mindössze hatan teljesítették verőhiba nélkül a nagyon nehézre épített pályát, egyedüli magyarként köztük volt Horváth Balázs is. Az úgynevezett összevetés során már csak négyen lovagoltak hibátlanul, s a kvartett tagjai között az időeredmény döntött. Ez nem kedvezett a magyar versenyzőnek, aki így negyedik lett Eternally nevű lovával.
A győztes Mathe mögött a német Jürgen Mayer lett a második, míg a kétszeres olimpiai ezüstérmes svájci Willi Mellinger a harmadik helyen végzett.
Eredmények:
1. Eduard Mathe (francia, Cherie Lady) 0 hibapont (38.98 mo)
2. Jürgen Mayer (német, Roncador 2) 0 (39.17)
3. Willi Melliger (svájci, Pepita R) 0 (40.85)
4. Horváth Balázs (Eternally) 0 (43.31)
Forrás: MTI
Forrás: Hírextra 2007-12-09
Rippelék ujjtöréssel megúszták az Arénában
A Papp László Sportarénában zajló OTP Bank lovas Világkupa fő számát, a Vk-sorozatba tartozó díjugratást a francia Eduard Mathe nyerte. Négyesfogathajtásban az Unikum-kupán az ausztrál Exell Boyd győzött, Lázár Zoltán a harmadik helyen zárt. Az erőművész Rippel fivérek világcsúcskísérlete sikerült, bár Rippel Ferenc eltörte az egyik ujját.
A budapesti Világkupán fogathajtásban idén még nem lehet Vk-pontokat szerezni – jövőre viszont már igen -, ennek ellenére nagyon rangos mezőny gyűlt össze a Papp László Sportarénában. Eljött minden idők legeredményesebb négyesfogathajtója, a nyolcszoros világbajnok holland Ijsbrand Chardon, a fedeles Vk-sorozatban vezető az ausztrál Exell Boyd, a vb-címvédő belga Felix Brasseur, s megméreti magát a Világkupában legelőrébb álló két magyar hajtó, Lázár Zoltán és Dobrovitz József is.
Szombaton az Unikum-kupán hozzávetőleg ötezer néző előtt elsőként Dobrovitz, a 2004-es kecskeméti vb-n aranyérmes csapatunk tagja hajtott a tizenkét akadállyal – közte két meglehetősen “gonosz” összetett akadállyal – tűzdelt pályára, és 150,51 másodperces idejét igazából akkor kezdtük értékelni, amikor utána az osztrák Josef Leibetseder a kizárás sorsára jutott, majd az ugyancsak romboló Móró Lajos 211,76-os időt jegyzett. Bárdos Attila már jobban teljesített (159,87), Váczi Csaba pedig nem csak hibátlanul, hanem gyorsan is hajtott (146,2), és az élre állt.
Ausztriának Christian Schlögelhofer sem szerzett dicsõséget, a hét, illetve nyolc elembõl álló összetett akadályok rajra is kifogtak (249,18), utána azonban a kettes- és négyesfogathajtásban együttesen hatszoros világbajnok Lázár Zoltán ízelítõt adott a magyar virtusból, és két hibája ellenére átvette a vezetést (141,32). Ám Chardon szenzációs hajtással megelõzte (126,50), s holland ráadásul nem is a saját lovaival versenyzett, hanem egy Dobrovitztól kölcsönkapott fogattal.
Brasseur nem szokott fedett pályás versenyeken indulni, ez meg is látszott az eredményén (190,36), majd jött Boyd, aki megmutatta, miért vezet a Világkupában. Ha csak hajszállal, de Chardont is lepipálta (125,25). S meg is nyerte a versenyt, az utolsónak szólított Juhász Lászlót, az 1984-es vb aranyérmesét ugyanis kizárták. Így az elsõ három helyen Boyd, Chardon és Lázár Zoltán végzett. A fogathajtók vasárnap este az OTP Nagydíjért újra megmérkõznek.
A szombat éjszakába nyúló, nem sokkal éjfél elõtt véget ért dijugrató Világkupa-verseny összevetés után a francia Eduard Mathe (38,98 mp) gyõzelmével zárult, a második helyen a német Jürgen Mayer (39,17), a harmadikon pedig a pénteken csak szenvedõ kétszeres olimpiai ezüstérmes svájci Willi Melliger (40,91) végzett. Mathe kilencezer, Mayer hétezer, Melliger ötezer eurót kapott a harmincezer eurós összdíjazásból. Az összevetésben hat addig hibátlan lovas vágott neki az immár lerövidített pályának, s számunkra örvendetes, hogy egy magyar is volt köztük. Horváth Balázs sem hibázott másodszorra sem, de gyengébb idõeredménye miatt (43,31) a negyedik helyre szorult, ami háromezer eurót ért számára.
A szombati betétprogramok közül a Rippel fivérek, Viktor és Ferenc sikeres világcsúcskísérlete vitte el a pálmát. Lázár Zoltán vágtázó négyesfogatán Rippel Viktor feje fölött Rippel Ferenc 1:08 percig egyensúlyozott kézállásban, s végül egy ujjtöréssel megúszta a veszélyes mutatványt. A Rippel fivérek hatodik világcsúcsukat érték el. “Fél évet készültünk a produkcióra, de a fogatra épített speciális állványt csak két hónappal ezelõtt kaptuk meg. Azt, hogy az ujjam mikor tört el, még fenn a kocsin, amikor beszorult két vas közé, vagy amikor végül leestem, nem tudom… De most csak az a lényeges, hogy sikerült a mutatványunk” – mondta el Rippel Ferenc.
Forrás: ezt.hu 2007-12-09
A nagy sikerrel zárult OTP Lovas Világkupáról – a külföldi sajtóorgánumok közül – talán a Horsetalk Web oldal adott legátfogóbb képet.
Az idén 10 éves fennállását ünneplő Horsetalk.co.nz Új Zéland legnépszerűbb lovas hírforrása napi átlag 3500 látogatóval. A százezres havi látogatottság csaknem fele helybeli eredetű, az összes egyharmada amerikai és kanadai, a többi érdeklődő az Egyesült Királyságból, Ausztráliából és Európából kattint az oldalra.
A Weboldal iránti érdeklődés növekedését mutatja, hogy pár nappal az esemény után, 12.13-án Magyarosrszág bekerült a TOP 10 látogatók közé. A Horsetalk nem először számol be Magyarországon lezajlott nemzetközi lovas eseményről, mint ahogy a mostani felkérésre is egy korábbi beszámoló alapján került sor az oldal szerkesztője részéről.
Az OTP Kupa eseményei a Web oldalon: Nice 2007-12-11
Erdei Zsolt fogathajtásban is verhetetlen
– Csak nehogy úgy járjak, mint a falusi gombócevő bajnok, aki edzésen remekel, a versenyen meg lebőg – mondta Kiss Gergely olimpiai-bajnok vízilabdázó, a Sport ?rénában zajló lovas Világkupa legviccesebb betétszáma, a sportolók és művészek fogathajtása előtt.
A pólós klasszisnak volt miért drukkolnia, hiszen a domonyvölgyi tréningeken egyszerűen nem tudott hibázni. Élesben, közönség előtt kicsit azért más volt a helyzet, a balkezes ász két akadályt is „elgázolt”, s ezzel lecsúszott a dobogóról.
Erdei Madár Zsolt viszont élete legjobbját hajtotta a vastapstól kísérve, remek tempót diktált a lovaknak, csupán az egyik bólya nem bírta a profi világbajnok bokszoló rohamát. Igaz, ez a teljesítmény is elég volt ahhoz, hogy a két kajak.-királynőt, Kőbán Ritát és Kovács Katalint felülmúlja. Az olimpiai bajnok öttusázónőnek Vörös Zsuzsannának viszont nem véletlenül kedvenc száma a lovaglás, úgy repült alatta a kettesfogat, hogy segédhajtója, Lázár Vilmos is csak kapkodta a fejét.
Ugyan a rutinos ügetős, Fábry Sándor csípte el a második helyet, a Vasas futballedzőjének, Mészöly Gézának a bronzérmével egyértelműen a sportolók nyerték a művészekkel szembeni külön csatát.
cs.
Hatalmas közönségsikert aratott a Lovas Világkupa Már a folytatáson törik a fejüket
A szervezők szerint hatalmas közönségsikert aratott a Magyarországon első alkalommal megrendezett Lovas Világkupa, melynek péntektől vasárnapig a Papp László Sportaréna adott otthont.
Lázár Vilmos hétszeres fogathajtó világbajnok, az esemény egyik megálmodója arról számolt be, hogy a visszajelzések alapján teljes sikerrel zárult az esemény. A költségvetés 150 millió forint volt, ennek közel egyharmadát a névadó OTP Bank állta. Lázár egyúttal jelezte, hogy az eseményt jövőre is megrendezik. „A siker titka a részletekben rejlik. Mindent aprólékosan kidolgoztunk, s örömmel állapíthatom meg, hogy az egyéves munkánk gyümölcse megtérült – mondta. – A versenyek és a színes programok egymást váltogatták, így sikerült folyamatosan fenntartani a publikum érdeklődését.”
Lázár arról is beszámolt, hogy a legnehezebb feladat az eseményhez kapcsolódó logisztikai teendők megoldása volt, azaz, hogy hol helyezzék el az eseményen szerephez jutott 300 lovat, illetve közel ugyanennyi kamiont. Hozzátette: a fogathajtó versenyre összejött mezőny a vártnál jóval erősebb lett, mivel a nyolcszoros világbajnok holland Ijsbrand Chardon és az aktuális vb-címvédő belga Felix Brasseur maga ajánlotta fel részvételét.
„Jövőre egy héttel később bonyolítjuk le a rendezvényt, így hivatalos Világkupa-forduló lesz a fogathajtó verseny is. Idén ugyan szerepelt a Vk programjában ez a viadal, de pontot nem kaptak érte a részvevők, mivel ezen a hétvégén Svájcban volt hivatalos forduló” – árulta el az idősebbik Lázár-fivér a jövő évi rendezvényre vonatkozó egyik „újítást”.
Az esemény másik „atyja” Mondok József, a foghajtás szakágvezetője a sikert azzal érzékeltette, hogy a világ egyik legelismertebb díjugrató pályaépítője szerint két év múlva garantálja a telt házat, s amennyiben nem így lesz, ő fizeti ki az üres helyeket, ráadásul a szponzorok is ígéretet tettek a további együttműködésre.
MTI-információ
Forrás: Népszava 2007-12-12
Chardon nyert, Lázár Zoltán a második
A nyolcszoros világbajnok Ijsbrand Chardon nyerte a budapesti Papp László Sportarénában rendezett a Lovas Világkupa záróprogramját, a négyesfogathajtó versenyt.
A 11 fogatot felvonultató mezőnyben Chardon, illetve a hatszoros világbajnok Lázár Zoltán és a világranglista-vezető ausztrál Exell Boyd érte el – a büntetésekkel együtt – a három legjobb időt, így ez a trió mérte össze a tudását az úgynevezett összevetésben, melynek során ismét a holland világklasszis bizonyult a legjobbnak.
Chardon teljesítményének értékét növeli, hogy Dobrovitz József fogatát hajtotta, és Bozsik József kocsiján ült, azaz számára teljesen idegen lovakkal illetve felszerelésekkel szerepelt. Lázár Zoltán az összevetésben elkövetett egy hibája ellenére valamivel több mint egy másodpercet megőrzött előnyéből Boyddal szemben.
A nap fő eseménye előtt a Lázár-fivérek elbúcsúztatták minden idők általuk legjobbnak tartott fogatlovát, Mythost, amely összesen tíz vb-címhez segítette őket. Amint azt az idén kettesfogathajtásban hetedik vb-címét begyűjtő Lázár Vilmos mondta, Mythos nélkül ezeket a sikereket nem érhették volna el az öccsével, majd hozzátette, kiváló négylábú az eddigi teljesítményének jutalmául most húzott utoljára kocsit, a jövőben szabadon vágtathat a ménesben.
A Lovas Világkupa zárónapjának programját olyan verseny is színesítette, amelyben sportolók és művészek mérték össze tudásukat fogathajtásban. A győzelmet Vörös Zsuzsanna olimpiai bajnok öttusázó szerezte meg Fábry Sándor televíziós és Mészöly Géza labdarúgóedző előtt.
Forrás: lovasvilagkupa.hu Kovács Zoltán, 2007-12-10
Willi Melliger elvette tőlünk a győzelmet
Vasárnap is korán megnyitotta kapuit a Papp László Sportaréna a lovak szerelmesei előtt.
A korán ébredők díjugratóinknak drukkolhattak a Pick Kupa vadászdíjugratás számában, ahol a pontosság mellett főszerepet kapott a gyorsaság. Itt a díjugrató saját, vagy lova hibáit még egy szélsebes vágtával kompenzálhatta, hiszen a verőhiba itt az időteljesítményhez adódott hozzá. A magyar színekben versenyző Jamie Wingrave alaposan feladta a leckét, mert egy pontos és villámgyors lovaglással elsőként fejezhette be a kürt. Ökölbe szorított kézzel szurkolhattunk, mert sokáig úgy tűnt, nem veri meg senki a magyar fiút. Willi Melliger, a kétszeres olimpiai ezüstérmes az utolsó napra azonban összeszedte magát. Lovával, precíz pontossággal szelték az akadályokat, és ráadásul gyorsak is voltak, nagyon gyorsak. Lélegzet visszafojtva néztük az órát, és a lovast, ahogyan haladt az utolsó akadály felé. Hibátlanul vette azt is, és ráadásul fél másodperccel gyorsabb is volt Jamie Wingrave-nél és Agropoint Carta-nál, így lelökte a hazai versenyzőnket a dobogó legfelső fokáról.
Az utolsó pillanatig kiélezett versenyszám után a díjlovas gyerekek elhozták nekünk a télapó és a karácsonyi hangulatot. Rénszarvas jelmezbe bújtatott pónikkal fantasztikus bemutatott produkáltak nekünk.
A Borsó lányok az eleganciát hozták el az arénába, míg a kutyabemutató megnevetette az embereket.
Majd jöttek a csikósaink, akik bizony keményen csattogtatták ostoraikat lovaik felett, akik ezt halálos nyugalommal viselték. Krampuszaink is megpróbálták a csikósokat utánozni, de csak egy szamárral merték lemásolni a produkciót.
A Mészáros testvérekre már teljesen bemelegedett a közönség is. őrjöngő tapsvihar fogadta gyerekeket és kisméretű pónikat. Fogatot hajtottak, lóhátán állva köröztek az arénában, és egy tálból reggeliztek lovacskájukkal, majd egy hatalmas porfelhő közepette kivágtáztak az arénából.
A következő díjugratás előtt a felnőtt csikósaink is megmutatták, hogyan kell két ló hátán öt lovat elirányítani.
Forrás: lovasvilagkupa.hu Kovács Zoltán, 2007-12-09
Magyar siker a Bábolna Takarmány Kupában
Ez a kupa minden volt csak nem könnyű. A 10. versenyzőig, Horváth Balázsig kellett várnunk az első hibátlan kűrre. Annak ellenére, hogy a fiatalember és lova nem vert le egy akadályt sem, nem hagyhatták el hibátlanul a pályát, mert idő túllépésért egy ponttal büntették őket.
A következő versenyző, Daniel Sonnberger Sign of the Time-mal önbizalmat kapva, hogy nem lehetetlen a feladat már az alapidőn belül teljesítette feladatot, és ami a legfontosabb az összes akadály fennmaradt.
Sokáig kellett várnunk az összevetés újabb résztvevőjére, mert az OTP Bankról elnevezett akadályon sok versenyző elvérzett. Wolfgang Otschmaier osztrák versenyző viszont nem ijedt meg a legnehezebb ugratástól, játszi könnyedséggel repült át felette lovával, és ezzel ő is szereplője lett a döntő csatának. A holland Mark Jespers és lova Tikila is hibátlan kört mentek. Jamie Wingrave a vadászdíjugratás második helyezettje, is érintetlenül hagyta a rudakat. Szinte eggyé válva a lovával, pontos kiszámított lépésekkel szinte körbe suhantak a pályán. De hogy a szívünk még hevesebben verjen Hugyecz Mariann és Cash 51 nevű lova után sem kellett a pálya dolgozóinak karbantartó munkát végeznie.
Öt versenyző jutott a döntőbe.
A magyar színekben versenyző Jamie Wingrave most is óramű pontossággal, lendületesen vette az akadályokat, így nem is volt képes legyőzni senki. Hugyecz Mariann sem izgult, de ő inkább a biztosra ment, nem kapkodott, így a másik magyar versenyző mellett állhatott másodikként a dobogóra.
Vörös Zsuzsa a legjobb kettesfogathajtó
A díjugratás után fogathajtó verseny következett. Na de legjobbjaink, Lázár Vilmos és Lázár Zoltán most „csak” segédhajtói szerepet töltöttek be. Finom, szinte „észrevétlen” mozdulatokkal segítették hajtóikat, hol a hajtásban, hol az akadályok helyes sorrendjének betartásában. Vörös Zsuzsa és Lázár Vilmos fogata bizonyult a legjobbnak. A hölgy félelem nélkül, bátran csapott a lovak közé, és verte meg társait. Fábry Sándor ügető amatőrhajtó sem maradt szégyenben. Bebizonyítva, hogy ízig-vérig lovas ember, könnyedén elbánt a kettes vágtázó fogattal is a szűk akadályok között, megszerezve ezzel a második helyet.
A szervezők tartották magukat az ígéretükhöz. A verseny első napján, pénteken, az iskolás gyermekek számára is megnyitották a sportcsarnok kapuit. Jöttek is szép számban, hiszen hatvan iskolából, mintegy 3000 diák örülhetett egyrészt annak, hogy nem az iskolapadban kell ülnie, másrészt élvezhette azt a színes forgószínpadot, amelynek a főszereplői a lovak voltak.
Azt ma még természetesen nem lehet tudni, hogy közülük hányat „fertőzött” meg a sportág, de ha csak néhányan döntenek úgy, hogy díjugratók, díjlovasok, netán fogathajtók lesznek, már elmondható, nem hiába nyíltak meg az ARÉNA kapui.
Forrás: lovasvilagkupa.hu, Kovács Zoltán, 2007-12-08
Lovas Vk: díjugrató versenyek, vidám hangulat a nyitónapon
Két díjugrató versennyel kezdődött meg pénteken a vasárnapig tartó lovas Világkupa a Papp László Sportaréna közel 650 tonna speciális felülettel borított küzdőterén.
A Magyarországon újdonságnak számító – fogathajtást és díjugratást is magába foglaló – rendezvény első napján még a szórakozásé volt a főszerep, az ünnepek közelsége okán több ezer kisgyereknek biztosítottak ingyenes belépési lehetőséget a szervezők. A délelőtt folyamán a Mikulás is ellátogatott hozzájuk, méghozzá pónifogaton, kisebb ajándékokkal a puttonyában.
Az eseményekre kilátogató nézők nagy érdeklődéssel figyelték a fogathajtók – Juhász László, Kecskeméti László, Lázár Zoltán, Lázár Vilmos – és az öttusázók – Fábián László, Martinek János, Sárfalvi Péter, Balogh Gábor – ügyességi vetélkedőjét, melyben a sportolók először lovon teljesítették a kialakított pályát, utána pedig autóval próbálták megadott időre végigjárni ugyanazt az útvonalat. A tréfás versenyt Sárfalvi Péter nyerte, Lázár Vilmos előtt.
A pénteki programot többek között póni galoppverseny, kutyabemutató, lovas íjászelőadás és lovaspóló-mérkőzés színesítette.
A valódi téttel bíró versenyszámokra szombaton és vasárnap kerül sor, a fogathajtó magyar klasszisok mellett többek között fellép a hétszeres vb-aranyérmes holland Ijsbrand Chardon és a vb-címvédő belga Félix-Marie Brasseur is.
Forrás: lovasvilagkupa.hu, Kovács Zoltán, 2007-12-08
Sárfalvi mentette meg az öttusázók becsületét
A Papp László Sportarénában megkezdődött az OTP Bank Lovas Világkupa, s a díjugratás rögtön meglepetéssel szolgált: a kétszeres olimpiai ezüstérmes svájci Willi Melliger az első számban csak 43. lett, és a másodikban sem remekelt. Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt betétprogramot, az öttusázók és a fogathajtók lovas, autós ügyességi vetélkedőjét Sárfalvi Péter nyerte.
A svájci Willi Melliger az 1996-os atlantai olimpián egyéniben, 2000-ben, Sydneyben pedig csapatban állhatott fel a dobogó második fokára, s bár már 54 éves, aligha azért jött Budapestre, hogy a vert mezőnyben végezzen. Márpedig a nyitó számban, amelyben az indulóknak 135 cm-es akadályokkal kellett megbirkózniuk, egy rombolás következményeként csupán a 43. helyet szerezte meg a negyvenkilenc induló között. Majd később a minősítő versenyben – itt már 145 cm-es akadályok voltak – is be kellett érnie a 26. hellyel.
Az első versenyben a német Rüdiger Renner, a másodikban az osztrák Jürgen Krackow győzött, legjobb magyar eredményként pedig Fábiáncsics Gábor második helyét – a nyitó számban – könyvelhettük el. Renner 600, Fábiáncsics 400, Krackow 1500 eurót tehetett zsebre, de bankot szombaton éjjel lehet robbantani, az OTP Nagydíjon. A Világkupa összdíjazása ugyanis díjlovaglásban 65 ezer euró. (Fogathajtásban 30 ezer euró.)
Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt betétprogramban, az öttusázók és a fogathajtók lovas, autós ügyességi vetélkedőjében a pentatlonistákat Martinek János, Fábián László, Sárfalvi Péter, Hanzély Ákos, Balogh Gábor és Gyenesei Leila (közülük utóbbi kettő aktív versenyző), a fogathajtókat Lázár Zoltán, Lázár Vilmos, Kecskeméti László és Juhász László képviselte. A versenyzőknek előbb díjugratásban hat 100 centis akadályt kellett leküzdeniük – egy verőhiba négy másodperces időbüntetést vont maga után -, majd rövid futás után egy Audi sportautóba pattanva négy keréken is teljesítni kellett egy kijelölt pályát.
A versenyt az utolsónak indult Sárfalvi Péter nyerte meg, aki így megmentette az öttusázók becsületét. A második és a harmadik helyen ugyanis két fogathajtó, Lázár Vilmos és Kecskeméti László végzett. A mezőny egyetlen hölgy tagjaként Gyenesei Leila a hétszer hibázó Juhász Lászlót és az autó indításával sokat bajlódó Fábián Lászlót is megelőzte.
A végeredmény: 1. Sárfalvi Péter 78,41 mp (1 verőhiba); 2. Lázár Vilmos 81,41 (1); 3. Kecskeméti László 82,52 (0); 4. Hanzély Ákos 86,91 (0); 5. Balogh Gábor 87,51 (1); 6. Lázár Zoltán 91,53 (1); 7. Martinek János 92,49 (1); 8. Gyenesei Leila 99,11 (0); 9. Juhász László 111,51 (7); 10. Fábián László 147,47 (2).
Fábián bevallása szerint legutóbb tizenhárom éve ült lovon, de Sárfalvi is 2003-ban ugratott utoljára. “Szerdán tudtam meg, hogy rám is számítanak a versenyen, és biztos voltam benne, hogy jó móka lesz. Úgy jöttem ide, hogy játsszunk egy jót, de miután láttam, hogy a többiek nyerni akarnak, a végén én is a győzelemre törtem” – fogalmazott Sárfalvi.
A nyitó napon a közönség többek között kaszkadőr show-t, valamint lovasíjász és lovaspóló bemutatót is láthatott. A 2007-es galopp szezon főszereplőjére, a hároméves sárga mén Saldenzarra pedig felhelyezték a “Triple Crown” dísztakarót. 1921 óta Saldenzar a negyedik ló, akinek sikerült a háromévesek három klasszikus versenyét, a Nemzeti díjat a Derbyt és a St Legert egyaránt megnyernie, s így megszereznie a Hármas Koronát. Pályafutása alatt több mint 20 millió forintot keresett, ami egyedülálló a magyar lóverseny történelmében.
Forrás: lovasvilagkupa.hu, Kovács Zoltán, 2007-12-09
Két testvér – két világszám Lázárék + Rippelék
A Mikulást követő hétvégén, világszínvonalú rendezvényt és produkciókat láthatott a Papp László Sportarénában a jelentős számú publikum. A Lázár testvérek megszerveztek egy olyan eseményt – OTP Bank Lovas Világkupa Bp. -, amelyet eddig csak a TV-ben láthattunk irigykedve. A lóval kapcsolatos sport- és show, magas színvonalú közönség-kiszolgálással. Remélhetőleg hagyományt teremtettek.
Lázár Vilmos és Zoltán a fogathajtó sport állócsillagai. És mint minden valamiben tehetséges ember, ők is népszerűsíteni akarják a saját sportágukat. Élve a nemzetközi sikereiknek köszönhető kapcsolatrendszerükkel, nekiláttak, és sikerrel megszerveztek egy olyan eseményt, amely eddig hiányzott a magyar lósport rendezvény naptárából.
A hozzá nem értő is látja, hogy nem véletlen, hogy eddig nem került sor erre az eseményre. Az Aréna padlóját és a lovak lábát védő talaj megteremtése, a több mint százötven négylábú szállítása és elhelyezése a téli hidegben óriási és nagy szakértelmet kívánó feladat. Így nem meglepő 150 milliós költségvetés, és a magas belépődíj, amelyért viszont a legprofibb, színvonal és látvány társult. A lovas sport „nagyágyúi” jöttek el és kápráztatták el a közönséget. Kitűnően ötvözték a sportot a show elemekkel, a szakértő műsorvezetés megtalálta azt a nem haverkodó, de mégis közvetlen hangot a nézőkkel, amely felforrósította a hangulatot.
A verseny első napján, pénteken, az iskolás gyermekek számára is megnyitották a sportcsarnok kapuit. Hatvan iskolából érkezett mintegy 3000 diák. Azt ma még természetesen nem lehet tudni, hogy közülük hányat „fertőzött” meg a sportág, de ha csak néhányan döntenek úgy, hogy díjugratók, díjlovasok, netán fogathajtók lesznek, már elmondhatjuk, nem hiába nyíltak meg az ARÉNA kapui.
Demjén Ferenc, az alkalomra írt dala, amely szombat estére az esemény himnuszává vált, csak fokozta a hazai sport és színi társadalom lovagolni szerető- és tudó csillagainak fellépését, amelyet betetézett a Rippel fivérek esti egyedülálló produkciója.
A szombati napot volt szerencsém a helyszínen tölteni. Az Amatőröket lekéstem, éppen a Schweppes Kupa Művészek díjugratója kezdődött. Sasvári Sándor szervezésében és az ő győzelmével végződött. Egy külön produkció keretében: lóháton énekelve emlékezett meg közös barátunkról – az életében szintén jó lovas -, Bubik Istvánról. A „Röpülj velem” vágtában elénekelt dal sokak szemét bepárásította a nézőtéren.
A Díjlovagló karusszel végén Révész Paulina és Komjáti György kettőse aratott sikert. A póni galoppverseny második futama után az élen Lázár Zolika (pardon) Ijf. Lázár Zoltán áll – hiába a név kötelez. A program változatosságának a zálogát a sport és show elemek váltakozása adta. Így került sor egy kutyabemutatóra, majd tekintettel az aktualitásra „rénszarvas” pónifogat(ok) gördültek a küzdőtérre, az egyikben a Mikulással, több krampusszal és néhány a pónit szőrén ördögi (pardon) krampuszi ügyességgel lovagló aprósággal, akik ajándékokat dobáltak a nézők közé, különös tekintettel a gyerekekre. Ebben – a nap folyamán többször megismételt – blokkban 16 póni szerepelt az ifjabb közönség nagy örömére. A „szóló” pónik és lovasaik felnőtteket megszégyenítő ügyességgel produkáltatták négylábú társaikat. A Pilsner Kupa Díjugrató CSI*** Joker 1,40-1,45 m zárta a délelőtti programot, amelyben ötven indulót figyelhetett a nagyérdemű – a műsorvezető segítségével -, és tanulhatta meg a versenyszabályokat. A programok óramű pontossággal követték egymást, mintha egy évek óta begyakorolt csapat dolgozott volna a pályán.
Az ebédszünet alatt alaposon felújították, az amúgy is kitűnőnek látszó talajt. Kezdetét vette a Western Show, amelyben a laikus néző a filmekből ismert jeleneteket láthatott, immár élőben. Majd a Bábolna Nemzeti Ménes bemutatója következett, az arab ló története és helye a mai sportban, érdekes történeti és szakmai áttekintéssel és ismeretterjesztéssel. A Ruform Kupa Nemzetközi díjlovagló jelmezes Pas-de-deux verseny ismét a sportra irányította a figyelmet. Ebben a számban megcsodálhattuk a Belga páros, Marc Peter Spahn és Hans Meganck, Watch Me, Rintje V. nevű gyönyörű fríz lovait. A győzelmet, a néger jelmezbe öltözött, Isabelle Willbald és Dallos Zsófia duó szerezte meg. Ismét show következett pónikkal, beavattak minket lovaspóló történetébe. Megtudhattuk, hogy az Argentin póni – egy külön erre a sportágra kitenyésztett fajta – alkalmas az Indiából származó, az angol katonatisztek által népszerűvétett játékra. Ezt követően az ősi magyar nyilazó tudományba avatta be a nézőket Kassai Lajos lovasíjász. Ördögi gyorsasággal lovagolva, fantasztikus ritmusban lőtte nyilait a hat segítője által tartott céltáblákra. Amikor már mindannyian frászt kaptunk, hogy mikor találja el egyiküket, akkor következett a még nagyobb ijedtség: A Boros-Lezsák kaszkadőr bemutató, amelyben égő lovas száguldott körbe az arénában. A sport lovak és fiatal kancák felvonulása alkalmat adott újabb ismeretek szerzésére.
Következett a közönség számára talán leglátványosabb verseny, a négyes-fogathajtás, amelyben a magyar versenyzők világ tetején tanyáznak. Az Unicum Kupa Fogathajtó CAI-W-n idén még nem lehetett Vk-pontokat szerezni – reméljük, jövőre viszont már igen -, ennek ellenére nagyon rangos mezőny gyűlt össze. Itt volt minden idők legeredményesebb négyes-fogathajtója, a nyolcszoros világbajnok holland Ijsbrand Chardon, a vb-címvédő belga Felix Brasseur, a fedeles Vk-sorozatban vezető az ausztrál Exell Boyd, és indult, Lázár Zoltán és Dobrovitz József is. A fantasztikus iramú, több akadályrombolással tarkított végig izgalmas versenyt végül Exell Boyd győzelmével végződött, a második Ijsbrand Chardon (nem a saját lovaival versenyzett, hanem egy Dobrovitztól kölcsönkapott fogattal), a harmadik Lázár Zoltán lett.
Ezt követte, a médiában már erősen és a helyszínen is – talán fölöslegesen – mesterséges feszültséget keltő fölvezetéssel a Rippel fivérek produkciója. A teljesítmény önmagában rendkívüli. Rippel Ferenc és Viktor az extrém akrobatika koronázatlan királyai, számos alkalommal, az egész világot elkápráztatta tehetségével.
A felvezetés egyáltalán nem volt méltó a kiváló akrobaták teljesítményéhez, ahogy mondani szoktuk „kevesebb, több lett volna!”
Rippel Ferenc és Viktor már felállított rekordot földön, víz felett és levegőben, ám arra még nem volt példa, hogy egy harmadik emberre, továbbá négy lóra bízzák az életüket. Most megvalósult a testvérpár álma, és egy száguldó négyes fogaton mutatták be a speciális felkarállást.
„Úgy érzem, hogy az 1 perc 8 másodperces rekordidő igen szép eredmény. Persze örültem volna, ha tovább tudjuk tartani magunkat, de sajnos mivel nagy sebességgel vágtáztak a lovak, az egyik kanyarban olyan nagy centrifugális erő nehezedett rám, hogy kibillentem az egyensúlyomból. Utána még megpróbáltam felegyenesedni, de a kocsin lévő speciális szerkezetbe beakadt az ujjam, ami miatt majdnem leestem. Ám láttam, hogy ismét kanyarodni fogunk, és ekkor döntenem kellett: ha akkor leugrok, veszélybe sodrom mindhármunk és a lovak életét, hiszen a kanyar miatt épp Lázár Zolira estem volna. Ezért hagytam, hogy kisodródjak az egyensúlyi helyzetből, és a három méteres magasságból a földre vetettem magam. Szerencsére kisebb horzsolásokkal és egy ujjtöréssel megúsztam, de ez igazán semmiség ahhoz képest, hogy immár hatszoros világrekordernek tudhatjuk magunkat” – mondta el Rippel Ferenc.
Divatbemutató színesítette az estét, majd következett a záróeseményként az OTP Bank Nagy Díj Díjugrató CSI***-W Közép Európai Liga Világ Kupa 1,50 m összevetéssel. A közel ötven induló közül az éjszakába nyúló, nem sokkal éjfél előtt véget ért díjugrató Világkupa-versenyt összevetés után a francia Eduard Mathe nyerte. A második helyen a német Jürgen Mayer, a harmadikon, pedig a kétszeres olimpiai ezüstérmes svájci Willi Melliger. Mathe kilencezer, Mayer hétezer, Melliger ötezer eurót kapott a harmincezer eurós összdíjazásból.
Rangos versenyek, a sportág nagyjaival. Szórakoztató show, ismeretterjesztő és időnként szellemes műsorvezetés. Gördülékeny lebonyolítás, a közönség meghódítása, ebben lehet összefoglalni az első és remélhetően nem utolsó OTP Bank Lovas Világkupát Budapesten.
Köszönjük testvérek!
Kadelka László
Forrás: Terasz 2007-12-09
Kész a pálya
Sikerült a hatalmas szervezési feladat. Elkészült a lovaspálya az arénában. A Szervező Bizottság professzionális szakember gárda segítségével bonyolította le ezt a hatalmas logisztikai feladatot. …
A reggeli órákban kamionok tucatjai érkeztek meg a nyitásra. Pontban 8.00 órakor a kapunyitáskor, feldübörögtek a lóerők és beindult a gépezet. Először a gumilapokat kezdték fektetni, párhuzamosan zajlott a talaj behordása. 4000 m2 gumilap és 650 tonna speciális talaj került a helyére néhány óra alatt.
Végül megérkeztek a gyönyörű díjugrató akadályok is. Az előkészületek megtörténtek, holnaptól az erőgépek után a lovaké, a sportolóké és a fellépő művészeké a főszerep.
Kovács Zoltán
Forrás: lovasvilagkupa.hu 2007-12-05
Világrekord-kísérletre készülnek a Rippel fivérek
Ruhák amik nem csak látványosak, célszerűek is
A római és a reneszánsz világát tükrözi a Lázár és a Rippel fivérek közös világrekord-kísérletéhez készült fellépőruhája, amelyet szerdán mutattak be a sajtó képviselőinek Budapesten a Reneszánsz Panoptikumban.
Hónapok óta készülnek hatodik világrekord-kísérletükre a Rippel fivérek, amely minden eddiginél veszélyesebb lesz. A tizenkétszeres világbajnok Lázár testvérek által hajtott, négy lóból álló fogat mögé épített szerkezeten, egy speciális pózban Rippel Viktor tartja Rippel Ferencet, miközben a vágtázó fogat köröz a lóversenypályán. A rekordkísérletre december nyolcadikán, a háromnapos Fogathajtó Világkupa második napján kerül sor a Papp László Budapest Sportarénában.
Nagyon sok múlik a ruhán, nemcsak látványosnak kell lennie, hanem célszerűnek is – mondta Megyeri János, a Reneszánsz Panoptikum vezetője, aki az artista művésztestvérek eddigi rekordkísérleteinek látvány- és jelmeztervezője is. A bevonuláskor a Ben Hur című film által ihletett ruhákat viselnek a Lázár testvérek, majd a reneszánsz világát idéző kosztümbe bújnak, a Rippel fivérek pedig fekete, testhez simuló nadrágot és felsőrészt viselnek a rekordkísérlet alatt. Ez a ruha olyan mintha nedves lenne, ha ráesik fény, akkor pedig fémesen csillog. További érdekessége, hogy a vállra és a hátára szarvasbőr betét került, ez az emeléskor nagyon praktikus, mert nem csúszik el rajta a kéz.
Lázár Vilmos szerint a produkció nehézségét az adja, hogy a négy lóból álló fogat nehezen irányítható, ráadásul a pálya nem egyenes, hanem ovális alakú. “Alig várom, hogy vége legyen” – fűzte hozzá Lázár Zoltán, aki kezdetben nem volt túl optimista véleménnyel a produkcióról. Mára azonban úgy véli, végre tudják hajtani.
Rippel Ferenc elmondta: a nézők látványos showműsorra számíthatnak, amelyben fény és hangtechnikai elemek kísérik a produkciót. Hozzátette: “Tíz világrekord-kísérletet tűztünk ki magunk elé, készülünk a következőre is, úgyhogy mindenképpen sikerülnie kell a hatodiknak december nyolcadikán”.
MTI
Forrás: Népszava 2007-12-05
Háromnapos lovas Világkupa az Arénában
Fogathajtásban több világbajnokságnak is otthon adtunk már, de a lovas sportoknak olyan volumenû rendezvényére még nem került sor Magyarországon, mint amilyen a hét végi OTP Bank Lovas Világkupa lesz. Amely már a helyszín miatt is kuriózum: a világ legjobb fogathajtói és díjugratói a Papp László Budapest Sportarénában lépnek fel.
A ranglistás pontokat idén még nem, de jövõre már adó budapesti Világkupán itt lesz minden idõk legeredményesebb négyesfogathajtója, a nyolcszoros világbajnok holland Ijsbrand Chardon, aki egyéniben már háromszor, csapatban ötször állt a vb-dobogó tetején. A fedeles Világkupa-sorozatban – ahova a nyári Vk-versenyekrõl a tíz legjobb hajtó kvalifikálhatja magát – azonban nem õ, hanem az ausztrál Boyd Exell vezet, aki ugyancsak eljön Budapestre. A 2004-es windsori Királyi Nagydíj gyõztese három állomás után huszonhét ponttal rendelkezik, Chardon tizenhéttel, s õket két magyar versenyzõ követi, Dobrovitz József (12) és Lázár Zoltán (7). Természetesen õk is indulnak a Világkupán.
Lázár Zoltán az egyetlen versenyzõ a világon, aki mind kettes-, mind négyesfogathajtásban egyéni és csapat világbajnoki aranyéremmel büszkélkedhet, összesen hatszoros vb-gyõztes. A legjobb lovait azonban a jövõ évi négyesfogathajtó-világbajnokságra pihenteti, és a hét végi versenyen nem a gyõzelem a célja, hanem a rendezvény sikeres lebonyolítása. Ugyanis õ a Világkupa ötletgazdája és fõszervezõje.
A Világkupára leadta nevezését a tavalyi Lovas Világjátékok keretében Aachenben megrendezett négyesfogathajtó vb-n aranyérmet nyert belga Felix Brasseur is. S ez mindenképpen megtisztelõ a versenyszervezõk számára, mert Brasseur nem szokott fedeles versenyeken indulni. Ám ezúttal kivételt tett, biztosította a szervezõket arról, hogy õ a magyarok, a Lázár-testvérek barátja, ezért személyesen is szeretne hozzájárulni a budapesti rendezvény sikeréhez.
A fogathajtás mellett a díjugratás is a legmagasabb színvonalú lesz, erre többek között Willi Melliger fellépése a biztosíték. A svájci lovas az 1996-os atlantai olimpián egyéniben, 2000-ben, Sydneyben pedig csapatban volt ezüstérmes.
A péntektõl vasárnapig tartó Világkupán mintegy száz versenyzõ vesz rész, és a rendezõknek kétszázötven ló elhelyezésérõl kell gondoskodniuk. Ezért a Papp László Budapest Sportaréna közvetlen közelében, a Volánbusz parkolóban kétszáz mobil bokszot építettek fel, amelyek fölé a hideg idõjárás miatt 3600 négyzetméteres sátortetõ került. A négylábúak komfortjáról négy darab hatalmas hõlégbefúvó gondoskodik, ezeket egy négyezer literes mobil gázolajtartály látja el fûtõanyaggal.
A háromnapos rendezvény betétprogramjai közül kiemelkedik a Rippel testvérek, Ferenc és Viktor világcsúcskísérlete. A világhírû erõ- és artistamûvészek Lázár Zoltán négyesfogatán kísérlik meg hatodik világcsúcsuk felállítását. Rippelék a fogatra erõsített állványon mutatnak be gyakorlatokat, miközben a lovak körbe-körbe száguldanak a pályán.
Az Arénában megrendezik a mûvészek és a sportolók hajtóviadalát, s többek között profi ökölvívó világbajnokunk, Erdei Zsolt is megméreti magát. A fogathajtó és öttusa világbajnokaink lovas, illetve autós ügyességi vetélkedõjén Mizsér Attila, Fábián László, Martinek János, Balogh Gábor, Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter, Juhász László, Kecskeméti László, Lázár Zoltán és Lázár Vilmos mérkõzik meg egymással.
Forrás: www.ezt.hu 2007-12-04
Már áll a sátoristálló az Arénánál
Elkezdődtek az OTP Bank Lovas Világkupa munkálatai. A rendezvény hatalmas szervezési és logisztikai feladat elé állította a szervező bizottságot. Ilyen még nem volt, egy olyan fedett sportarénában kell gondoskodni, mintegy száz versenyző és kétszázötven ló elhelyezéséről és versenyzéséről, amelyet alapvetően nem ilyen célra építettek. Ugyan a mai modern multifunkciós csarnokok különleges rendezvények lebonyolítására is lehetőséget biztosítanak, Magyarországon ez az első olyan lovas rendezvény, amelyet egy világváros szívében rendeznek meg.
Az egyik legnehezebb feladat a lovak elhelyezése. Az aréna közvetlen közelében, a Volánbusz parkolóban építik fel a mobil bokszokat. A hideg időjárás miatt 3600 m2 sátor kerül a kétszáz mobilboksz fölé. A lovak kényelméről 4 db 152 KW-os hőlégbefúvó gondoskodik, amelyet egy négyezer literes mobil gázolajtartály lát el.
A sátoristálló elkészülte után a következő nagy feladat az ugrótalaj elkészítése, amelyet 2007. december 8-án szerdán 8.00 órától kezdenek beszállítani.
Kovács Zoltán
Forrás: Lovasvilagkupa.hu 2007-12-03
Művészek és sportolók versenye
Összeálltak a művészek az OTP Bank Lovas Világkupán, hogy összemérjék lovas tudásukat.
A művészek díjugrató versenyén az alábbi művészek indulnak:
Sasvári Sándor
1957-ben születetett, basszusgitárosként több együttesben is játszott. A Rock Színház megalakulásától vezető színésze volt a társulatnak, számos jelentős előadás fűződik nevéhez. 1991-ben az Év musical énekesének választották, majd 1993-ban a Magyar Rádió eMeRton díjjal tüntette ki. angolul és németül remekül beszélő színész Ausztriában, Németországban , Svájcban és Luxemburgban is vendégszerepelt, ahol Che Guvara-ként egész Európa megismerhette. Számos film főszereplője, s jó néhány hanghordozó tulajdonosa, melyek közül önálló albumjának címe: Sasi.
Papadimitriu Athina
Budapesten született, 1954. július 19.–én. 1976-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát és a 25. Színházba szerződött. 1978–82 között a Népszínház tagja volt. 1989-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd a Rock Színház művésznője lett. A színház megszűnése után a Budapesti Operettszínházba szerződött, melynek azóta is tagja. Vendégként fellépett a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Budaörsi Játékszínben,a Ruttkai Éva Színházban és jelenleg is játszik a budapesti Játékszínben.
Drámai hősnőket is alakít, de érdekes énekhangja és mozgáskultúrája zenés darabok, musicalek főszerepeinek eljátszására predesztinálják.
Papadimitriu Athina jelenleg Tahitótfalu mellett 32 hektáron gazdálkodik. A birtokon több száz állat él, de a lovak, kecskék és juhok mellett található itt jak, és az ôsi magyar állatok közül szürkemarha és rackajuh is.
Főbb szerepei: Cordelia (Lear király), Júlia ( Rómeó és Júlia), Miranda (A vihar), Gondos Eszter (Énekes madár), Mária Magdolna (Jézus Krisztus Szupersztár), Aldonza (La Mancha lovagja), Beatrix (A néma levente), Mostoha (János vitéz), Mirandolina
La Tangolita (Bál a Savoyban), Betia (A csapodár madárka)
Több TV játékban és showműsorban szerepelt: Zenés Húsvét, Sándor Mátyás, Elektra.
Díjai: Rajz János díj (1988); Farkas-Ratkó díj (1989); Emerton-díj (1993) Az Év musicalszínésznője
Trokán Nóra
Született: 1983. augusztus 13.
Jelenlegi munkái: Az aranyember (színész)
Korábbi munkái: EQUUS (színész), Hajmeresztő (színész), Popfesztivál 2007 (színész)
Trokán Anna
Szerepei: Dzsungel (2004), My Fair Lady (2007)
Sipos Imre
SIPOS IMRE (Miskolc 1970. november 20. Felesége: Rekeny Klára Gyermekei: Áron 1998 és Benedek 2000.) Színi tanulmányait a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1999-ben végzett Horvai István és Máté Gábor osztályában, majd a Nemzeti Színház társulatához szerződött. 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja.
Színészi munkája mellett több éve rendez is, és a Pesti Magyar Színiakadémia tanára.
Kitüntetése: Főnix-díj 2005.
A Magyar Színházban jelenleg játszott szerepei: GILBERT FOLLIOT (Anouilh: Becket, vagy Isten becsülete), VENCELLIN (Szörényi-Bródy: István, a király), CLEANTE (Moliere: Tartuffe), EDLINGTON (Szikora Róbert-Valla Attila: Macskafogó), GERGELY, Ábel apja (Tamási Áron: ÁBEL), FOGADÓS (Leigh-Darion: La Mancha lovagja), POMPONIUS (Huszka-Martos: Bob herceg)
Jelenleg játszott rendezései: Hubay Miklós: KÉSDOBÁLÓK -A Gózón Gyula Kamaraszínház, és a Magyar Színház közös produkciója
Karl Wittlinger: ISMERI A TEJUTAT? – Magyar Színház, Sinkovits Imre Színpad
Rendezései:
Benedek Elek-Világos Beatrix: TÖBBSINCS KIRÁLYFI – Harlekin Bábszínház – Eger, Benedek Elek-Világos Beatrix: BESZEM JANKÓ – Harlekin Bábszinház – Eger, Vajda Katalin: ANCONAI SZERELMESEK – Békéscsabai Városházi Esték, Moliere: SCAPIN FURFANGJAI – Békéscsabai Városházi Esték, Hubay Miklós: KÉSDOBÁLÓK – Gózón Gyula Kamaraszínház és a Magyar Színház közös produkciója, Karl Wittlinger: ISMERI A TEJUTAT? – Magyar Színház, Sinkovits Imre Színpad
Film, Televízió: SACRA CORONA, THE PRINCE AND THE PAUPER (Hallmark Film), DINOTOPIA (Walt Disney Film)
Zámbori Soma
1979. június 3-án született Szolnokon. 2002-ben kapott színészdiplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szakmai gyakorlaton a Radnóti Miklós Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban volt. 2001 óta tagja a Voyage Project nemzetközi színházi produkciónak. Jelenleg a Budapesti Kamaraszínház tagja.
A Budapesti Karmaszínház fiatal színészét több előadásban is láthatjuk a Kamaszínházban, emellett pedig a Gózon Gyula Kamaraszínház Kurázsi Mama gyermekei című előadásában találkozhat vele a közönség.
Balikó Tamás
1958. augusztus 25. született Miskolcon. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakának elvégzése után szerződött Pécsre. Fontosabb szerepei: Fernando (Illyés: Kiegyezés), Len (Bond: Kinn vagyunk a vízből), Gróf Thurein (Szomory: Bella), Asztrov (Csehov: Vá- nya bácsi), Robert Hand (Joyce: Számkivetettek), Viktor (Vitrac: Viktor, avagy a gyerekuralom), Raády Gida (Szomory: Hagyd a nagypapát), Kittel (Sobol: Getto), Rabló (Akutagava: A vihar kapujában), Frank Arnold (Strauss: Az idő és a szoba), Don Juan (Moliére: Don Juan), Von Berg (Miller: Közjáték Vichyben), 8. esküdt (Rose: 12 dühös ember), McMurphy (Kesey: Száll a kakukk fészkére), Antonius (Shakespeare: Julius Caesar), Othello (Shakespeare: Othello), Platonov (Csehov: Platonov), Tizedes (Dobozy-Horvai: A tizedes, meg a többiek). Fontosabb rendezései: Nádas: Takarítás, O’Neill: Utazás az éjszakába, Christie: A vád tanúja, Mamet: Floridai öröklakás eladó, Hável: Audiencia, Williams: Az ifjúság édes madara, Walker: A büntető kéz, Szép Ernő: A vőlegény, Steinbeck: Egerek és emberek, Hampton: Teljes napfogyatkozás, Ibsen-Miller: A nép ellensége, Anouilh: Becket vagy Isten becsülete, Simon: Furcsa pár, Rossini: A sevillai borbély, Kesey: Száll a kakukk fészkére, Sárosi: Rákfene, Puccini: Tosca, Miller: Az ügynök halála, Webber: Jézus Krisztus szupersztár. D.: Legjobb európai főiskolás rendezői díj, Országos Színházi Találkozó legjobb rendezője, 1989, Magyar Művészetért Alapítvány díja. Hobbija: Lovaglás, lótenyésztés, tenisz.
Zwack Izabella
Zwack Péter legfiatalabb lánya, Izabella – firenzei egyetemi tanulmányai befejezését követően – szintén visszatért Budapestre 2003 októberében. Diákévei alatt rengeteg borászati szakmai tapasztalatot szerzett Ausztráliában, Új-Zélandon, Kalifornában és Franciaország burgundi borvidékén. Ma a társaság borral kapcsolatos tevékenységeit irányítja. A nevét viselő Zwack Izabella Borválogatás számos kiváló magyar pincészet borait forgalmazza és ő rengeteget dolgozik azon, hogy a magyar borok ismét visszanyerjék méltó hírnevüket a világban.
A verseny időpontja 2007. december 8. szombat 9.30 óra.
Forrás: lovasvilagkupa.hu 2007-11-24
A 2006-os Világbajnok is nevezett
Leadta nevezését az OTP Bank Lovas Világkupára a 2006. évi Lovas Világjátékok keretében Aachenben megrendezett Négyesfogathajtó Világbajnokságon aranyérmet nyert Felix Brasseur is. Rendkívül megtisztelő ez a versenyszervezők számára, hiszen Brasseur soha nem szokott fedeles versenyeken indulni. Azonban biztosította a Szervező Bizottságot arról, hogy ő a magyarok és ezen belül a Lázár testvérek barátja, ezért személyesen is szeretne hozzájárulni a budapesti rendezvény sikeréhez.
Felix Brasseur 1952 február 25-én született Belgiumban. Lovas karrierjét François Mathy lovászaként és belovaglójaként kezdte. A franciaországi Saumurban végezte lovas tanulmányait. Mielőtt megkezdte négyesfogathajtó pályafutását, sikeres póni kettesfogathajtó volt. 1996-ban világbajnok Waregemben (BEL), 2000-ben bronzérmes Wolfsburgban (GER), majd 2006-ban ismét világbajnok Aachenben.
Forrás: lovasvilagkupa.hu 2007-11-24
Lázár Vilmos ki sem látszódik a munkából
Exkluzív interjú a Lovas Világkupáról
December 7. és 9. között a budapesti Papp László Sportaréna ad otthont az első alkalommal sorra kerülő OTP Bank Lovas Világkupának. A színvonalasnak ígérkező díjugrató illetve négyesfogathajtó verseny önmagában is vélhetően nagyszerű szórakozást biztosít majd a kilátogató nézőknek, de a szervezők gondoskodtak egyéb látványos betétműsorokról is.
A 250 lovat felvonultató versenyek mellett láthatnak majd a nézők csikós bemutatót, fedeles military viadalt, valamint megtekinthetik a világhírű Rippel-fivérek produkcióját is. Az eseményen az öttusa korábbi és jelenlegi klasszisai is fellépnek, mellettük pedig színészekkel és a hazai közélet ismert személyiségeivel találkozhatnak a rajongók.
A PontFM Rádió SportPont műsorának Lázár Vilmos, az esemény szervezője volt a vendége.
Pont FM: Komoly szervezés közepén vagytok, hiszen egy nagyszabású rendezvény lesz, néhány hét múlva a Budapest Sportarénában. Milyen részleteket tudhatunk meg?
Így van, olyannyira a szervezés közepén vagyunk, hogy ki sem látszódunk a munkából. Ilyen még nem volt Magyarországon, annak ellenére, hogy Nyugat-Európában és a tengerentúlon is nagyon népszerűek a téli, fedett pályás, lovas versenyek. Gyakorlatilag már minden szakág a versenyét be tudja hozni fedettpályás körülmények közé, kicsit átalakítva a versenyszabályait. Ezek a szakágak lesznek bemutatva az Arénában, egy hatalmas lovas-show keretében. Amellett, hogy komoly sportteljesítményeket, világkupa versenyeket láthatunk, sok show-versenyszám és bemutató is lesz. Olyan rendezvényt szeretnénk létrehozni, amit mind a lovas szakmai közönség, mind a lovakat szerető emberek is szívesen néznek.
Pont FM: Beszéljünk előbb a versenyről, a versenyzőkről. Ott leszel te is a testvéreddel?
Én csak az egyik show versenyszámban fogok indulni, és ott sem fogathajtásban, hanem lovaglásban és autóvezetésben. A versenyzők között a legrangosabb mezőny a négyes fogathajtás szakágából kerül ki. Itt lesz a legutóbbi világbajnok és az azelőtti világbajnok, aki a testvérem, Lázár Zoltán. A világ legeredményesebb négyes fogathajtója is jelen lesz a versenyen, úgyhogy igen népes mezőny lesz. A másik, ami igazán említésre méltó, az a díjugratás, ahol a közép-európai ligának lesz a világkupa selejtező fordulója. Itt már az olimpiai ezüstérmes svájci versenyző is nevezett. Ami látványosabb versenyszám lesz, az a díjlovaglás, ami szintén olimpiai szakág. Itt egy jelmezes, páros verseny kerül megrendezésre. Ennek a zsűrije is különleges lesz.
A rendezvény show részéről is érdemes beszélni. Sportolókat, művészeket, színészeket is szeretnénk bevonni ebbe a rendezvénybe. Sasvári Sándor vezetésével lesz egy népes mezőny. Elfogadta a meghívásunkat Fábry Sándor, Demjén Ferenc, aki egy dalt is írt erre az eseményre, és úgy néz ki, Talmácsi Gábor is el tud jönni. A Rippel testvérekkel pedig egy közös világrekord-kísérletre is készülünk.
Pont FM: Az, hogy az ismert emberek, sztárok ennyire megmozdultak, azt jelenti, hogy van közönség erre az eseményre?
Bízunk benne, de ezt most még nem tudjuk megmondani, hogy mekkora az érdeklődés. Bármerre megyünk, azzal találkozunk, hogy az emberek tudnak róla és érdeklődnek. Remélem, hogy minél többen leszünk és azok, akik nem találkoztak még lovakkal, ők is jól szórakozzanak.
Pont FM: Ez egy több napos rendezvény, rengetek lóval. Hogyan tudjátok elhelyezni ezeket az állatokat?
Nem kis költség, és hatalmas logisztikai feladat, mind a lovak elhelyezése, mind a versenypálya kialakítása. 250 lovat kell elhelyeznünk, és nehezíti a helyzetünket a decemberi időpont, na és a korán jött hideg.
Forrás: Pont FM 88.1 Rádió 2007-11-20
Demjén Ferenc lovas himnusza
Elékszült az OTP Bank Lovas Világkupára írt dal, amelyet neves és közkedvelt művészünk, Demjén Ferenc énekel. A művész szoros barátságban él a lovakkal és igen kedveli a fogathajtó sportot, több versenyünket személyesen is látogatja. Ezért a Budapestre érkező rangos esemény gyorsan dal írásra késztette a művészt. A manapság különösen aktuális dalt a Papp László Budapest Sportarénában hallhatjuk 2007. december 7-9. között.
A dal szövege:
A lelkünk most is vágtat
Refrén: A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz még
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat
Hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra s repülj
Verse 1: Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé
Lassanként mégis itt vagyunk
S csak egy irányba hajthatunk
Mert a kétfelé hajtott szekér
Sehova sem ér
Közép: Nem kell, hogy száguldj
Kell a még a tegnap, hogy holnapot láss
Nem baj, hogy álmodod:
A Csodaszarva még előtted jár
És ezer új csodával vár
Refrén: A lelkünk addig vágtat…
Verse 2: Egy táltos, ha vágtat, kinyitja két tiszta szemét,
Orrában érzi a szabadság üzenetét;
Merről a szél fúj, arra megy,
Nem állja útját völgy, se hegy;
Nem állna meg semmiér’,
S haza is ér.
Közép: Nem kell, hogy száguldj!
Kell még a tegnap, hogy holnapot láss.
Nem baj, hogy álmodod:
A Csodaszarvas még előtted jár,
És ezer új csodával vár!
Refrén: A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De hogy mindent láss, miről álmodsz még
Száz lóerő sem elég!
A lelkünk arra vágtat,
Hova hajtanak a vágyak;
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra s repülj!
Tragikus hirtelenséggel ment el közülünk Hargitai József őrnagy a kiváló katona, a hagyományőrző, a lovasember, a barát. A Mindenható rövid földi élettel áldotta meg, hiszen csupán 55 évet és 58 napot dobogott igaz magyar szíve. A megrázó hír másnapján József barátunktól a Dóra-majorban búcsúztunk el szűk körben. Mintegy 30 barát, bajtárs és tisztelő hajtott könnyes szemmel fejet annál a karámnál, ahol éveken át a hét minden szerda és szombatján vezetésével zajlott a lovas oktatás és edzés.
A kép illusztráció
A baráti emlékezésen fényképe körül gyertyákat gyújtottunk, majd Kóczán Árpád tábori lelkész alezredes és bajtársa, Hohol István ny. alezredes mondtak búcsúztatót. Egyszerű, szerény, fájó baráti szívvel teli volt a búcsú, pont olyan, ahogy az Jóska szerénységéhez illett. A karámban a Bolyai Honvéd Lovasklub lovai sétáltak, érdeklődően tekingettek. Csak egyikük, a 15 éves szürke mfv. herélt állt kedvetlenül középen. Szattyán, a rajongásig szeretett paripa ösztönösen érezte, hogy gazdája elment örökre. Ezt nem a fájó gyász érzelme keltette bennünk, hanem valóság volt, mert Szattyán immáron 50 nap elteltével sem hajlandó enni, csak mélán szálaz egy keveset.
Hargitai József őrnagy temetési szertartására 2007. február 23- án a Pestszenterzsébeti Köztemetőben került sor katonai tiszteletadással. Ravatalánál dr. Piószeghy János vezérőrnagy búcsúzott a Zalka Máté Nemzetvédelmi Egyetem nevében. Megható mondatai az elvesztett, minden helyzetben megbízható és precíz munkatársat, a mély szellemiséggel megáldott lovas hagyományőrzőt méltatták. Utolsó útjára a 32. Budapest őrezred díszegysége és zenekara, a Nemzeti Lovas Díszegység alegysége, számos hagyományőrző egyesület, rangos katonai és lovas kiválóságok, bajtársak és barátok kísérték gyászoló családját követve. Koporsóját ágyútalpon vontatta négy fekete nóniusz, Szegedi Gábor hajtásával. Utolsóként Hohol István ny. alezredes búcsúzott el a Bolyai Honvéd Lovasklub nevében – Berkesi: Ennyi az egész című versével – szeretett parancsnokuktól. A díszsortüzet követően tisztelegve vonult el síremléke mellett az őrezred és a lovas díszegység. József lovának, Szattyánnak legyengült állapota végett egy másik „tisztihátas” búcsúzott képletesen el örökre gazdájától.
A gyászszertartás a Takarodó elfújásával ért véget. Megközelítőleg ezren vettek részt Hargitai József őrnagy búcsúztatásán, bizonyítva, hogy mennyien tisztelték, szerették. Halálhírére egyetlen hívó szóra szerveződött és gyűlt egybe a katonai- és lovas hagyományőrzők tábora az elment bajtársnak járó utolsó tisztelgésre. Leírhatatlan példája ez az önzetlen baráti összefogásnak. Köszönet érte a különböző szervezeteknek és az együttérző, segítőkész együttműködőknek, mint többek között: a Lázár testvérek, Szegedi Gábor, Göttler Vilmos. Hargitai József és a Magyar Lovas Kör kapcsolata hét évvel ezelőtt kezdődött és fonódott barátsággá. Párjával, Hajdú Ágnessel és hagyományőrző bajtársaival rendszeresen jelen voltak komáromi ünnepségeinken, egyéb rendezvényeinken és családias hangulatú kirándulásainkon. Sajnos mindez immáron csak emlék marad, féltve őrzött örök emlék.
Megőrizve őt magunkban és nagyszerűségét továbbadva az utókornak, hogy örökké élhessen példaképként, „mert szívek őrzik, nem szavak”. Nyugodjon békében! Akinek nem volt módja őt ismerni, az most olvassa el rövid életútját, melyet két évvel ezelőtt állított össze élettársával, Hajdú Ágnessel. Majd a végső búcsú mondatok illessék meg Ágnest, az „örök Kedvest”. (Pajlócz)
Természetrajongóból katona – katonából lórajongó Szülei Balassagyarmatról költöztek a fővárosba, így ő 1951-ben már Budapesten született. Gyermekévei – iskoláskorig – vidéken maradt, földművelő nagyszülei felügyelete alatt teltek. Kelés hajnalban, utazás lovasszekéren ki, a mezőgazdasági földekre szántani, a lóvontatású eke után ballagó nagyapa nyakában ülve. A kifordított föld és a réti virágok illata volt első lebilincselő élménye. Utána az iskolapad és vele a városi élet forgataga következett. A természet szeretetével beoltott fiatalembert az élet – furcsa fintorral – műszaki pályára sodorta. Középiskolában gépipari technikusi, majd a katonai műszaki főiskolán jármű-gépészmérnöki diplomát szerzett. 1974-ben hivatásos honvédtisztként avatták. Első beosztása Szabadszálláson, a Kiskunságban volt. A beilleszkedés és a családalapítás évei következtek. Ott születtek meg
gyermekei, Ákos és Edit.
A természet – a csodálatos szikes puszta képében – újra elérhetővé vált számára. Szabadidejében kijárt a rétekre, a tavakhoz – fényképezőgéppel a kezében, nemcsak látni, de megörökíteni
is a nyüzsgő élővilágot. A katonai szolgálat 1983-ban újra a fővárosba szólította, ahol a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán tiszti iskolás hallgatók századparancsnoka lett, majd kilenc évre rá átvette a felsőoktatási
intézmény ügyviteli irodájáénak vezetését. Hétvégeken rendszeres időtöltésévé vált a galopp és az ügető
versenypályák látogatása, ahová nem fogadni, hanem lovakat látni járt el. Saját magának fényképeken, ceruzarajzokon, festményeken örökítette meg a versenylovakat, felépítésük, mozgásuk tanulmányozása céljából. Lovaglással is megpróbálkozott, de a bérlovardák világából hamar kiábrándult. Közelebbi kapcsolatba akkor került a lóval, amikor is 1993 májusában társadalmi munkában elvállalta a főiskolai sportegyesületben újonnan létrehozott lovas szakcsoport vezetését. Az azóta eltelt 9 év alatt legkedvesebb időtöltésévé, mondhatni szenvedélyévé vált a lovakkal és a lovasok kiképzésével való foglalkozás. Ez alatt több mint száz tisztiiskolás hallgató és hivatásos katona kiképzésében vett részt, miközben ő maga is megalapozta és fejlesztette lovastudását.
Közben figyelme egyre inkább a lovak megértésére, a velük való kapcsolat kialakításának lehetőségeire irányult. 1999-ben a lovasklub saját lovakat kapott. A róluk való gondoskodás és a közvetlen kapcsolat szinte már családias légkört eredményezett. Sokéves, figyelmes vizsgálódás tapasztalatait a legjobb tudása szerint igyekszik átadni az általa vezetett lovasklub tagságának. A lóval komolyabban foglalkozni kívánó ember részére az alábbi intelmeket fogalmazta meg: „A ló ősi, természettől kapott akarattal, önálló egyéniséggel
rendelkező, a lelke mélyén szabad élőlény. Vannak jó és rossz napjai, lehet vidám és rosszkedvű, friss és fáradt, egészséges és beteg. Ereje lenyűgöző, de nem végtelen, ezt a lovasnak kell beosztani, mert ő nem fog szólni, ha ereje elfogyott. Bánjunk vele szeretettel, határozottan, de sohasem durván. Az erőszakos, durva lovas – embertelen ember. Lóval való foglalkozás közben Indulás a 2004-es emléktúrára a Dóra-majorból minden emberi gyengeség lelepleződik. Nézzünk bele a tükörbe, amit a ló tart elénk: ECCE HOMO!” A felelősség érzésén túl a ló maradandó nyomot hagy az ember lelkében. A gondoskodás, a kölcsönös megértés és az együtt végzett munka örömét az idő ragaszkodássá halmozza, kitörölhetetlen emléket hagyva bennünk a szeretett élőlény elmúlása
után is.
Ez a gondolat vezette arra az elhatározásra, hogy az örökké zöldellő mezőkön nyargalászó kedves lovainknak emlékhelyet tervezzen. Mégpedig olyat, ahol az emlékező ember hajdan-volt lova nevét maradandóan meg tudja örökíteni. Dr. Berek Lajos ezredesnek, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar főigazgatójának – aki „fanyüvőnek” vallja magát, és az országban több városban, településen lévő különböző emlékhelyekre
készített faragványokat – megtetszett az ötlet. Önzetlenül elvállalta és megalkotta azt a hét faoszlopból álló faragványt, amelynek két méter magas központi oszlopába örömében szabadon ágaskodó ló domborművét alkotta, alá pedig harminchárom nyelven a „LÓ” nevet véste. A jobbról és balról félkörívben elhelyezett kisebb oszlopokra híres, kedvenc lovaik nevét tartalmazó réztáblákat helyezhetnek el az emlékező lovasbarátok. Az ötletet 1915-ben a mai Deák téren felállított – tölgyfából Sidló Ferenc által faragott – lovas szobor adta, aminek felületét hamar beborította a fronton harcoló katonák segítésére szánt adományokat jelképező rézlemezek sokasága. Így tudja a jószándékú közakarat a fát, fémmé változtatni. Eddig tart az az önéletrajz, amelyet két éve együtt írtunk. Ennyi volna? Nem ez mind „csak” a történet, az EMBER, az érzések fel-felcsillannak, ám csupán röpke, futó gondolatként.
És nem szól arról, hogy a Nemzeti Lovas Díszegység tagjaként – a hétköznapok fáradságát, minden rossz történését elmosva – mennyi jó érzéssel ajándékozták meg az ott szerzett barátságok és a lovak szeretete. És arról sem mesél, hogy hagyományőrző lovastisztként milyen büszkén viselte a második világháborús egyenruhát, bárhová mentünk is rendezvényre vagy hosszabb-rövidebb lovastúrára. Szívén-lelkén viselte az állatok sorsát, igyekezett biztosítani jól tartásukat, mindig odafigyelt arra, hogy – a lehetőségekhez
képest – ember és ló egyaránt jól érezze magát. Azon fáradozott, hogy mindenkit és mindenkinek segítsen, az sem számított, ha ez esetleg a saját kárára volt. Nem beszélt arról sem, hogy szeretett fotózni, milyen örömmel
töltötte el egy-egy sikerült fotó, egy-egy jól elkapott pillanatfelvétel, s milyen felszabadult, gondtalan életérzéssel ajándékozta meg a természet szeretete, a természetben eltöltött idő.
Mindig úgy élt, hogy saját gondjaival, bánataival ne terheljen senkit, ne okozzon bánatot, sajnos, nagyon ritkán fogadta el a segítséget, mindig erősnek mutatta magát, amit sokáig el is hittem neki. Bíztam benne – és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül –, neki soha semmi baja nem történhet, ám egy baleset ráébresztett, amit addig sejtettem, bár gondosan titkolta – hogy mennyire törékeny is. Jobbján Ágnessel hagyományőrző bajtársaival 2005-ben Komáromban Igazembernek ismertem meg, életem társaként sem csalódtam benne, lényével is igazolva az általa megfogalmazottakat: „a szeretet, az odafigyelés, a gondoskodás, a kölcsönös megértés és az együtt végzett munka örömét az idő ragaszkodássá halmozza”. Távozása feldolgozhatatlan, értelmetlen, hatalmas űrt, kitörölhetetlen fájó emléket hagyott maga után.
Info: A fogatsportot 1992-ben kezdte kettesfogathajtásban. 1994-ben üstökösként tűnt fel Magyarországon a négyesfogathajtók között. Magyar Bajnok lett 1995., 1997., 2001. és 2005. évben, jelenleg is vezet a Magyar Bajnokságban. 1999-ben, 2003-ban és 2005-ben Magyar Derby győztes volt. Részt vett az 1994., 1996., 1998., 2000. és 2002. évi Négyesfogathajtó Világbajnokságokon. A 2004. évi kecskeméti Négyesfogathajtó Világbajnokságon csapat a dobogó legfelső fokára állhatott, míg egyéniben a hetedik helyet érte el. A Fedeles Világkupán 2003/2004. ill. 2004/2005. szezonban a kilencedik, a 2005/2006. szezonban a nyolcadik helyen végzett. A Világranglistán (Top Driver Award) 2004. 2005. évben is a legjobb magyarként ért el ötödik, ill. negyedik helyezést, jelenleg is a legjobb magyarként a negyedik helyen áll. 2006-ban Aachenben a világ 49 legjobb hajtója között a 6. helyezést érte el, csapatban a negyedik helyen végzett. Felesége Kucsera Mónika és Osztertág Márk segédkezik a lovak edzésében és a versenyeken segédhajtóként vesz részt. Édesapja Vecsésen lovasfarmot alapított, ahol a család lovakat tenyészt, Magyarország egyik legjentősebb nemzetközi fogathajtó versenyét szervezi és fogathajtást oktat póni, kettes- és négyesfogathajtók részére. József egy baleset következtében csak egyik szemére lát. Fogattulajdonos: id. Dobrovitz József Támogatók:
Dobrovitz család
Osztertág család
Cityline Hungary Kft.
Mr. Stocking
Intervet Hungary Kft.
Béres Ferenc
Vidra Attila
Somogysárdi ménes sorsa. Pecsenyecsikóké lehet a jövő sárdi lovasbázison. Lesz még Sárdon lódobogás.
Állattenyésztési és egészségügyi befektetők érdeklődnek a volt somogysárdi lovasbázis területe iránt. Az önkormányzat igényli az állami tulajdont, hogy később maga választhassa ki a hosszú távú bérlőt.
Elcsitulni látszanak a bázis felszámolása körül kialakult viharok Somogysárdon. Az önkormányzat is tovább lépett, hiszen az önsajnálatból nem tud munkahelyeket teremteni. Márpedig a hetven álláshely megszűnésévél több mint harminc százalékosra ugrott munkanélküliség enyhítése sokáig nem halogatható.
– Az a legfontosabb, hogy a kincstár a község tulajdonába adja a Somssich-birtokot, amire önkormányzatunk már jelezte igényét – mondta csütörtökön Csikós-Nagy Márton polgármester. – Nem igazán a tulajdonra van szükségünk, hiszen egymagunk nem tudnánk fenntartni a létesítményt. De csak gazdaként lehet beleszólásunk abba, hogy hosszú távra megoldjuk mind az ingatlanhasznosítást, mind a foglalkoztatási gondokat. A tulajdonátadás optimális esetben tavaszra valósulhat meg.
Mint ismert, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) tizennégy évi működtetés után évi 200 millió forintos veszteségére hivatkozva lemondott a lovas bázis további hasznosításról. A kezdetben több mint háromszázas állomány az évek során a felére apadt. A lovak egy része piacra került, néhányat a polgárőr szövetség kapott meg. Az állatok értékesítéséből 23 millió, az eszközökéből 18 milliós forintos bevételre tett szert a tulajdonos. Ezt, és a lovak egy részének 50-60 ezer forintos, vágóár-környéki értékbecslését sokan alulértékeltnek vélik. Többek szerint azonban a jövő még a 250 éves lótenyésztési hagyománynál is fontosabb, főleg, ha a nemes állatok is szerepelnek benne.
– Eddig két komolyabb érdeklődő jelentkezett a kastély és területének hasznosítására, valamint az olasz lovas szövetség – mondta a polgármester. – Az ő választásuk annyiban lenne megfelelő, hogy ehhez adott a térség képzett munkaereje. A lehetséges befektetők nemcsak sportlovak, hanem pecsenyecsikók tenyésztésében is gondolkodnak. A másik jelentkező egészségügyi célú hasznosítást tervez. Egy nemzetközi szervezet a világ számos országából down-kóros fiatalok rehabilitációját végezné Somogysárdon egy bio-gazdaság keretében. Ehhez Somogysárd adottságai kiválóak. Ez a szervezet egy szállót is építene a község területén, és az angol vagy német nyelven tudó személyzet képzésében számítana a helyi iskola háziasszony- és szociálismunkásképző terveire. Az állattenyésztési ágazat 70 körüli, az egészségügyi pedig több száz álláshelyet jelentene.
Balassa Tamás
Forrás:Somogy Megyei Online 2007-11-19
Somogysárdi remények. Lovas bázis helyére nemzetközi rehabilitációs intézet?
Down-kóros gyerekek számára hoznának létre nemzetközi rehabilitációs intézetet Somogysárdon, az Országos Rendőr-főkapitányság egykori lovas bázisa helyén. A település önkormányzata már tárgyal a külföldi befektetővel.
Az idén szeptemberben meglehetősen reménytelennek látta Somogysárd jövőjét a Kaposvárhoz közeli község polgármestere, Csikós Nagy Márton. Elkeseredésre az adott okot, hogy – miként arról lapunkban beszámoltunk – a falu híres ménestelepét 1993 óta kezelő, működtető Országos Rendőr-főkapitányság szeptemberben felszámolta a gazdaságot. A döntés súlyos csapásként érte a Somogy megyei települést: a telep megszüntetésével ugyanis gyakorlatilag lezárult a somogysárdi lótenyésztés 250 éves korszaka, a gazdaság hetven helybeli dolgozójának elbocsátása miatt pedig negyvenszázalékosra nőtt a községben a munkanélküliség. Noha az állami tulajdonú gazdaságban ma is kihasználatlanul pusztul a Sommsich család egykori kastélya és több istálló, tárolóépület, a ménes felszámolása miatti elkeseredést lassan óvatos optimizmus váltja fel Somogysárdon.
– Bizakodásra az ad okot, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tájékoztatása szerint önkormányzatunk jó eséllyel pályázik az ingatlan tulajdonjogáért – mondta Csikós Nagy Márton polgármester, s hozzátette: – A telepbezárásról szóló hírek nyilvánosságra kerülése óta több befektető is érdeklődött már a kastély, valamint az azt körülölelő mintegy hatvanhektáros terület hasznosítása iránt.
A polgármester szerint az ajánlatok közül lényegében egy számít komolynak: egy osztrák-német-francia alapítvány vezetője kereste fel az önkormányzatot kora ősszel, s nagyszabású tervekkel állt elő. Az alapítvány – amelynek nevét Csikós Nagy Márton a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva egyelőre nem kívánta elárulni – egy speciális, nemzetközi rehabilitációs intézetet hozna létre Down-kóros gyermekek számára. A tervek szerint a telepen álló Sommsich-katélyt kibővítenék, alkalmassá tennék 750 gyermek elszállásolására, kezelésére, s a világ minden tájáról fogadnák majd itt hosszabb-rövidebb időre a Down-kórban szenvedő fiatalokat. A kastélyt körülölelő területen az alapítvány egy korszerű biofarmot alakítana ki, ahol az idősebb, 15-18 éves gyermekeket is bevonnák a munkába. A befektető hasznosítaná a területen lévő termálvizet is, sőt az istállókban – ha nem is egy egész ménest, de – legalább néhány lovat tartana, mert az állatoknak fontos szerep jut a gyerekek terápiája során. A polgármestertől megtudtuk, hogy az alapítvány tervei között szerepel egy kisebb hotel, panzió felépítése is, hogy a gyerekek szüleit, látogatóit el lehessen szállásolni.
– Milliárdos beruházásról lenne szó, s legalább kétszáz ember jutna munkához, ha megvalósulnának a tervek – mondta Csikós Nagy Márton, de nyomban hozzátette: – Egyelőre csak elképzelésekről van szó, a reménybeli befektetővel éppen csak elkezdődtek az előzetes tárgyalások. Ráadásul ma még az is kérdéses, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság valóban átadja-e az ingatlan tulajdonjogát az önkormányzatnak.
Csikós-Nagy Márton szerint legkorábban a jövő év tavaszán derülhet ki, hogy megépül-e a nemzetközi rehabilitációs intézet Somogysárdon – s ha igen, mikor, és milyen pénzből.
Forrás: Népszabadság • Boda András • 2007. november 19.
A rendőrménes végnapjai
Perek és romok maradtak Somogysárdon a rendőrségi lovasbázis felszámolása után. A helybeliek ingatlanügyletet sejtenek a háttérben.
Horrorfilmforgatásra kiválóan alkalmas jelen állapotában a somogysárdi Somssich-kastély. Az egykori barokk ékszerdoboz rogyadozik, a vakolat pereg róla, parkja kihalt, az istállók, gazdasági épületek szomorú látványt nyújtanak, a lovaspályát gaz verte föl. Holott Somssich Pál – kiegyezés utáni Deák-párti házelnök – családi kastélya nemrég még grandiózus tervek központja volt: 1993-tól a magyar rendőrség itt kísérletezett lótenyésztéssel. Most lakat került az évente több tízmillió (2005-ben és 2006-ban már több mint 200 millió) forintot felemésztő projektnek otthont adó bázisra, amelynek elbocsátott dolgozói beperelték azOrszágos Rendőr-főkapitányságot (ORFK). A gazdasághoz tartozó több mint 500 hektár termőföld és legelő zömén nemrégiben árverésen adott túl a kincstár.
A költséges kísérletnek egyéb oka nemigen volt, mint hogy a térségből származó Boross Péter egykori belügyminiszter-miniszterelnök – főerdészkedő édesapja révén – a kastélyparkban gyermekeskedett, s szerette volna belügyi berkekben tudni az éppen privatizációra meghirdetett ingatlant (a hivatalos indok a lovasszolgálat folyamatos utánpótlásának biztosítása volt). Ma már – mint a HVG kérdéseire adott válaszokból kiderül – az ORFK-n is úgy emlékeznek, a “rendőrség már a vásárláskor is tisztában volt azzal, ami később egyértelművé vált, hogy a gazdálkodással, állattenyésztéssel kapcsolatos feladat nem illeszkedik szakmai profiljába”.
Erről azonban éveken keresztül eretnekség volt beszélni a rendőrségen. Sőt – főképp a ménes egykori vezetőinek környezetében – akadnak, akik ma is úgy látják, indokolt volt a bázis fénykorában száznál is több lovat tartani Sárdon. Egy, még Pintér Sándor országos főkapitány által jegyzett utasítás 170 szolgálati ló tartását írja elő a rendőrségnek. Ami a folyamatos cserélődést – a lovak átlagosan 4-15 éves korukban alkalmasak a rendőri munkára -, lemorzsolódást, illetve azt figyelembe véve, hogy biztonsági megfontolásokból kifejezetten a heréltek alkalmasak rendőrlónak, megmagyarázza a laikus szemmel magasnak tűnő számot. “A ménesről készített szakvélemény szerint a lovasbázison tenyésztett lovaknak nemzetgazdasági, illetve fajtához kapcsolódó örökségvédelmi szempontból nincs genetikai értékük” – állítja most az ORFK. A Somogysárd-lobbisták ezzel szemben cáfolják, hogy – sarkítva a közlemény szavait – sarlatán módon szaporították a selejtet, szerintük a rendőrlovak örökítendő tulajdonságai a civil hasznosításhoz képest speciálisak: elsősorban nyugodtnak, stressztűrőnek, nagy testtömegűnek kell lenniük, márpedig e téren eredményesek voltak. Míg Sárdon 250 éve rangos lótenyésztés folyt (az ORFK-időszakot megelőzően például ügetőlovakat neveltek), a jelek szerint ennek befellegzett.
Mindennek akadnak rendőrszakmai okai is. Nehéz lenne nem észrevenni, hogy a megyei főkapitányok általában konzervatív kormányok idején eszméltek rá: felfejlesztik “bandériumukat”. Jelenleg a Rendészeti Biztonsági Szolgálathoz (Rebisz) tartozó budapesti patásokat kivéve csak Szabolcsban tartanak fenn lovas egységet. Történetesen azt, amelyiket számos kritika ért szeptemberben a Nyíregyháza-Debrecen labdarúgó-mérkőzés szurkolói elleni fellépés miatt. Ez egyébként a másik indok, ami miatt az elöljárók egyre óvatosabban bánnak a lovak bevetésével: bár papírforma szerint nem kényszerítő, hanem közlekedési eszköz, mégis többnyire tömegoszlatáskor kerülnek elő. Márpedig az utóbbi időben éppen e területen sokat kapott a rendőrség jogvédőktől éppúgy, mint a budapesti zavargók jogi és ideológiai támaszaitól.
Évente elegendő négy-nyolc új lovat beszerezni, aminek költségét 5-8 millió forintra taksálja most az ORFK. Ez egyébként a 200 milliós kiadáshoz képest valóban impozáns megtakarításnak tűnik, lovas honlapokat, hirdetéseket böngészve azonban kiderül, az egyedenként kalkulált 1 millió forint körüli vételár egy még nem képzett járőrlóért igencsak sok. Eladáskor viszont, úgy tűnik, más nagyságrendben gondolkodnak: a Kapospont.hu információi szerint a felszámoláskor értékesített állatok jó része a vágóár alatt, 50 ezer forint körüli összegért cserélt gazdát. Az ORFK közlése szerint az állatok eladásából eddig 23 millió, az eszközértékesítésből 18 millió forint bevétel származott. Figyelemre méltó az is, hogy miközben a rendőrség kénytelen őriztetni az üres istállókat, az onnan elszállított, de el még nem kelt állatok bértartásban vannak Fejér megyében.
A szomszédos választókörzet parlamenti képviselője, Lamperth Mónika (MSZP) szociális miniszter, egykori belügyminiszter a HVG-nek elmondta: törvényhozói minőségében levélben tervezi faggatni utódát, Takács Albert rendészeti minisztert a bázissal kapcsolatos elszámolásról. A Kaposvári Egyetem Pannon Lovasakadémiája átvette volna ugyanis a bázis üzemeltetését – évi 10-12 ló és 30-40 lovas kiképzését – évente 20-25 millió forintért. Márpedig ez a tizede annak, amennyit az ORFK az utóbbi időben a bázisra évente elköltött. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert a rendőrség végül sokallotta az egyetem által kért összeget. Ráadásul szemet szúró, hogy az ORFK már a felszámolás – illetve az agráregyetemmel folytatott tárgyalások – megkezdése előtt lemondott a bázishoz kapcsolódó, addig főképp takarmánytermesztésre, legeltetésre használt birtok haszonbérletéről. A földalap árverésén környékbeli gazdálkodók csaptak le a területekre, olyanok, akiket helyben nemzeti érzelműként ismernek – árulta el a HVG-nek Somogysárd független, jobboldali kötődésű polgármestere, Csikós-Nagy Márton. ő egyébként nagy hanyagságra emlékezik az utóbbi időből, egyebek mellett hektárszámra lábon hagyott termésről számolt be. Kérdéseket szülhet az is, hogy miközben a rendőrség mindent megtesz, hogy szabaduljon a bázistól, párhuzamosan új lovas beruházásra is készül. Úgy tudni, rövidesen istállókat és lovardát építenek az ORFK dunakeszi kutyakiképzője szomszédságába, amit azzal indokolnak, hogy jövőre várhatóan bezár a budapesti Kerepesi úti Nemzeti Lovarda, ahol a rebiszes állomány edzett.
Somogysárd különben sokat veszített a legnagyobb helyi munkáltató bezárásával: a hetven rendőrségi közalkalmazott szélnek eresztésével 40 százalékos lett a munkanélküliség az 1300 lelket számláló, Kaposvártól alig 20 kilométerre fekvő faluban. Ráadásul – az ezúttal szociális miniszterként eljáró Lamperth aktivitása révén – kiderült, az elbocsátás alighanem jogellenes volt. A falu mindenesetre felfogadta ügyvédnek Szép Tamás kaposvári fideszes városi képviselőt, aki arról számolt be a HVG-nek: 18 elbocsátott megbízója nevében benyújtott keresetét januárban kezdi tárgyalni a munkaügyi bíróság. Csikós-Nagy egyébként bizakodik, hátha a polgármesteri hivatalban érdeklődőként megforduló vállalkozók közül valaki komolyan gondolja a ménes megmentését, s ő is hallotta a megyeszerte terjedő híreket arról, pénzemberek figyelmét is felkeltette a kastélyban rejlő lehetőség. A legtöbbet a környékben igen aktív Csányi Sándor bankárt említik, aki azonban a HVG-nek cáfolta, hogy tervei volnának Somogysárdon.
Forrás: Hvg.hu 2007-11-07 RÁDI ANTÓNIA
Titkok lengik körül a somogysárdi lovasbázist
Az ORFK gazdaságossági okokra hivatkozva szeretne mielőbb megválni az évente 150-200 millió forintos veszteséggel működtetett somogysárdi lovasbázistól, amely korábban évtizedekig hírnevet, vonzerőt jelentett a falunak, s megélhetést a helyieknek és a környékbelieknek.
A lóállományt folyamatosan értékesítik, legalábbis ezt jelzik a kis somogyi településen szinte naponta feltűnő utánfutós járművek. A polgármester és az önkormányzat mentené, ami menthető.
A magyar ügetőló-tenyésztés egyik fellegvára volt évtizedekig az 1953-ban alapított somogysárdi ménes. A legkiválóbb mének és nagy értékű anyakancák jelentették a tenyésztés kifogyhatatlan bázisát, ők adták a hazai és nemzetközi versenyek díjnyertes versenylovait. A rendszerváltás után hamarosan nem várt fordulat következett be az egykori Sommsich-uradalomban működő ménes életében: az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) lett a tulajdonos. Akkor még a lóállomány javát megtartották, a versenylótenyésztés is megmaradt, miközben lovasrendőröket képeztek, s hátaslovakat is tenyésztettek. Számos rangos nemzetközi verseny zajlott és évente több ezren fordultak meg látogatóként is Somogysárdon.
– Akkor került a rendőrség tulajdonába a ménes, amikor Boross Péter miniszterelnök lett – mondta a polgármester.– A korábbi belügyminiszter apja révén kötődött e vidékhez, hiszen itt volt erdész, így nem véletlenül javasolta megvásárlását tárcájának. Ettől azonban még életképes maradhatott volna a ménes. Én inkább a tudatos tervezés, és az agrárszakemberek hiányát okolom, hiszen a lótenyésztés egy szakma. Egy rendőrnek nem kell hozzá értenie; kiképzik, s jó lovasrendőr lehet. A legelő karbantartásához, a megfelelő takarmányozáshoz azonban más jellegű szaktudás szükséges. Szerintem akkor indult el a ménes a lejtőn, amikor a tulajdonos érezhetően nem fordított megfelelő gondot az agrárszakemberekre.
A polgármester ennek ellenére sem érti teljesen e nagy veszteség okát, hiszen ugyanezen a területen a korábbi gazda, a Kutasi Állami Gazdaság gazdaságosan tudott működni. Volt idő, amikor 600 lovat tartottak itt. Az új tulajdonosnak pedig nem kellett istállókat építeni, csupán egy terményszárítót; azt is az út mentén, ami miatt tiltakoztak ugyan az utca lakói, ám semmibe sem vették felháborodásukat, hiszen lakott területen nem épülhetett volna meg. Csikós-Nagy Márton szerint azok a helybeli mezőgazdasági vállalkozók, akik nem rendelkeztek olyan infrastruktúrával és gépparkkal, mint amilyennel a ménes – nem voltak szárítóik, melléképületeik -, mindig tudtak fejleszteni és talpon is maradtak. Úgy véli: a ménesnek több lábon kellett volna állni. Például baromfi-, mangalica-, birka- és szarvasmarha-tenyésztésre is bátran vállalkozhatott volna, nem beszélve a biotermelésről, hiszen Somogysárd a vízválasztón van, amely a legalkalmasabb a kemikáliáktól mentes földművelésre.
Ami tény: az ORFK nem tudja tovább vállalni a bázis további működtetését, hiszen óriási az éves veszteség. A rendőrló-utánpótlás minimális; évenként jó, ha 8-10 négylábúra szükség van. Ezért sokkal ésszerűbb megvásárolni a lovakat, nem pedig egy egész telepet működtetni e célból.
Az ötszázhatvan hektáros terület most tehát parlagon áll, nem beszélve az épületek fokozatosan romló állapotáról. Már az ágyakat is elszállították a szobákból, ahol szívesen szálltak meg a rendőrökön kívül a különféle alkotótáborok résztvevői is. A somogysárdi lovaspálya pedig olyan kiváló adottságú, amilyennel nem sokan büszkélkedhetnek Magyarországon; nem véletlenül zajlott itt a szlovén és a horvát határőrség lovas rendőreinek a felkészítése is, és került szóba korábban, hogy az Európai Unió tagállamainak valamennyi lovas rendőrét itt képezik majd. Mint megtudtuk: 2006 őszén még rendeztek versenyt a pályán, így egy kis ráfordítással még megállítható lenne az enyészet.
Ebben azonban nemigen bíznak, hiszen valamiféle csodának kellene történnie ahhoz, hogy újra lovasélettel teli legyen a bázis. Hírlik: egy holland alapítvány tájékozódott már; szívesen alkudna a kastélyra, szenvedélybetegek kezelését tervezve. Aztán arról is beszélnek, hogy az ORFK felajánlotta a birtokot az agrártárcának, ám annak nem kellett. Meg arról: mivel a környéken már több ingatlant vásárolt Csányi Sándor, lehet, hogy az OTP-vezér szívesen megvenné a sárdi ménest is.
Titkok, találgatások lengik körül a nemzetközi hírű lovasbázist, amelynek 75 alkalmazottja nem tudni, hol keresi majd a kenyerét a jövőben. Az 1400 lelkes faluban így is tizenöt százalékos a munkanélküliség, ami rövidesen tovább duzzad, ha szélnek eresztik a dolgozókat.
Csikós-Nagy Márton somogysárdi polgármester szerint nagy bűn lenne elkótyavetyélni, netán külföldi tulajdonos kezére juttatni e nagy múltú ménest. Az önkormányzat mentené, ami menthető, ezért a lovasbázis szakembereivel karöltve kidolgozott egy nullszaldós tervezetet a további működtetésére.
STOP/MTI
Forrás: Stop.hu 2007-01-18
Mi lesz a rendőrlovakkal?
A rendészeti minisztérium közlése szerint a következő esztendőkben duplájára emelik a rendőrségi lovak számát, ugyanakkor a tárca irányítása alá tartozó Országos Rendőr-főkapitányság gazdasági vezetője cáfolta ezt.
Sipos Gyula szerint ugyanis a lóállomány csökkeni fog, és csupán a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál növelik majd a lovak számát – írja a Magyar Nemzet.
Sipos Gyula a lapnak elmondta, hogy a létszám emelése nincs összefüggésben rendfenntartással, hanem az állami ünnepeken az úgynevezett nemzeti lovas bandérium hagyományőrző feladatait látják majd el.
Az állatok számának növelésével szemben az ORFK a somogysárdi világhírű rendőrménes felszámolását tervezi a magas fenntartási költségre hivatkozva. Mint Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója közölte: évente körülbelül 8-10 új lóra van szükségük, melyeket 20 millió forintért tudnának máshonnan beszerezni, a ménes azonban évente 160 milliós veszteséget termel – olvasható a lapban.
Forrás: RTL Klub, 2007-01-09
Veszteséges a somogysárdi lovasbázis, ezért eladják
Eladná somogysárdi lovasbázisát az Országos Rendőr-főkapitányság. A tizenhárom éve működő kiképzőtelepet még ebben a negyedévben szeretnék értékesíteni. A döntés hátterében a bázis veszteséges működése áll.
Ezen a telepen háromszáz lóval foglalkoznak. Olyan kiképzés zajlott itt, melyet mostanra egész Európa elismert. A tréningek során ugyanis nemcsak a hátasokat, hanem azok leendő rendőrgazdáit is képezték. Eladják a somogysárdi lovasbázist
Jobbik Ákos, az ORFK Somogysárdi Lovas Bázisának vezetője elmondta „A lovasok tekintetében egy öt hónapos bentlakásos alapképzésre épült az egész, utána egy éven belül kötelező kéthónapos továbbképzésen kellett megjelenni.”
Azonban hiába a nemzetközi elismerés: a telep működtetése évente 150-170 millió forint veszteséget termel. Az Országos Rendőr-főkapitányságon azt mondják: ezt a továbbiakban már nem tudják, és számításaik szerint nem is érdemes vállalni.
„A rendőrlovak utánpótlása évente minimális. Tehát öt-nyolc lóra van szükség évente, maximum tízre. Ezt érdemesebb megvásárolni, mint fenntartani a lovasbázist”– mondta telefonon Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője.
Az ORFK a lovakkal és a területen található régi kastélyépülettel együtt értékesítené a bázist. Az itt dolgozó 75 ember pedig a tervek szerint az áthelyezés és a nyugdíjazás közül választhat majd.
Forrás: Híradó, Duna Tv 2007-01-08
Szélnek eresztik a világhírű rendőrménest
Somogysárd – Veszélyben a világszerte híres somogysárdi rendőrménes. Az ügető egykor felállva éljenzett sztárjainak leszármazottjait el akarja adni az ORFK, mondván, nem éri meg a lovarda fenntartása.
A somogysárdi ménest 1953-ban alapították, és 13 éve van a rendőrség birtokában. 300 hátast nevelnek itt, amelyeknek már a nagyvilágban is híre ment. A somogysárdi magyar sportló egyedülálló képességekkel rendelkezik: kiválóan alkalmas rendőri feladatokra, hiszen nyugodtan viseli a különleges fény- és hanghatásokat.
– A lovaink között több, a világban is ismert, fiatal név található, mint például Nyugágy (11), aki a fiatal lovak világkupáján ért el kimagasló eredményeket, valamint Napfény (11), aki a lovastorna-világkupán szerepelt eredményesen – mondta büszkén Jobbik Ákos rendőralezredes, a lovasbázis parancsnoka, aki hozzátette: vittek már tőlük rendőrlovat Koreába, Hollandiába, de még Kanadába is.
Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta: a főkapitányság előterjesztést írt a ménes eladásáról a rendészeti miniszterhez.
Évente 150-200 millió forintba kerül a fenntartása, ezzel szemben legfeljebb 8-10 ló kiképzésére van szükség rendőrségi feladatokra – magyarázta Garamvölgyi. – Érdemesebb egy-egy lovat megvásárolni, mint egy egész ménest eltartani. Elképzelhető, hogy már idén értékesíteni tudjuk a ménest, egyelőre még nem becsültük fel, mennyit érhet.
M. S.-N. Cs.
Forrás: Blikk 2007-01-06
Felszámolják a sárdi lovasbázist
Rossz idők járnak a somogyi méntelepekre; nemrég a marócpusztai gidrán tenyészet eladásának a terve vált egyértelművé.
Felszámolják a somogysárdi lovasbázist is, mert nincs pénze az Országos Rendőr-főkapitányságnak (ORFK) a fenntartására.
A somogysárdi méntelepet 1953-ban hozták létre; tizenhárom éve került a Belügyminisztérium tulajdonába a kastéllyal és a természetvédelmi területtel együtt. Évente százötvenmillió forint veszteséget okoz a rendőrségnek a lovasközpont fenntartása. Az ORFK most azt javasolta a minisztériumnak: adják el. Ezt Garamvölgyi László, a rendőr-főkapitányság szóvivője is megerősítette. Amellett, hogy itt képezték a lovasrendőröket, tenyésztettek is lovakat; 2001-ben huszonkétmillió forintos beruházás tette lehetővé, hogy mesterséges megtermékenyítő állomásként működjön a sárdi bázis.
A rendőrségnek azonban csak öt-tíz új lóra van szüksége évente. A többit eddig megpróbálták eladni, hogy bevételhez jussanak, de az árveréseken csak egy-két ló kelt el a több százból. A marócpusztai gidrántelepet pedig a földművelési tárca veri dobra; Szilvásváradra költöztetik a lovakat, de az ottani Állami Ménesgazdaságot is privatizálni tervezik.
Fónai Imre
Forrás: Somogyi Hírlap 2007-01-04
Felszámolják az ORFK ménesét?
Évi 10-15 rendőrlóért nem érdemes fenntartani az ORFK csaknem 300 hátasból álló somogysárdi ménesét, ezért a főkapitány azt javasolja Petrétei József rendészeti tárcavezetőnek, hozzon gazdaságossági döntést a megkopott hírű ménes jövőjéről – számol be a Magyar Nemzet.
Az 1953-ban létrehozott somogysárdi ménes, amelynek gyönyörű hátasai ma még a somogyi falu XVIII. századi kastélya istállóiban várják hasznosításukatm, 13 éve került az Országos Rendőr-főkapitányság kezelésébe. A ménest egyszer már eladták volna, de akkor a Sárddal szomszédos faluban született belügyminiszter megakadályozta a privatizációt. Most viszont, miközben a túlszaporodást megakadályozó és a bevételt növelő lóárverések egyre kevésbé sikeresek, a ménes fenntartása évi 200 millió forintjába kerül az ORFK-nak. Évente csak tíz-tizenöt új, különleges tenyésztésű lóra van szüksége a rendőrségnek, és már a horvát, illetve a szlovén határőrség sem Somogysárdon képezteti a lovasait. December közepén a rendészeti miniszterhez írt előterjesztésben a főkapitányság megerősítette: gazdaságtalan a somogysárdi ménes fenntartása, költségvetésükből a továbbiakban nem finanszírozható a lovas bázis – tudta meg a polgári napilap Garamvölgyi László kommunikációs igazgatótól.
Az ORFK ménesének felszámolásától a helybeliek is rettegnek, a bázis ugyanis hetvenöt szakembernek, köztük diplomás tenyésztőnek, állatorvosnak, lovasrendőr-kiképzőnek, illetve növénytermesztőnek, abrakolónak, istállófiúnak ad munkát.
Forrás: hirado.hu 2007-01-02
Az ORFK eladná a somogysárdi méntelepét
Tizenhárom év után megszűnhet a somogysárdi lovas bázis, ahol a rendőrlovakat tenyésztik, és ahol immár nemcsak hazai, hanem horvát és szlovén rendőröket is kiképeztek. Az ok, mint ahogy oly sokszor, a pénzhiány.
Évente 150 millió forint veszteséget okoz a rendőrségnek a somogysárdi lovasközpont. Az Országos Rendőr-főkapitányság nem tudja tovább finanszírozni a működését, ezért javasolja a minisztériumnak, hogy adják el – mondta Garamvölgyi László, a rendőr-főkapitányság szóvivője. A somogysárdi méntelepet 1953-ban hozták létre. Része egy XVIII. századi kastély, amelynek kertje természetvédelmi terület. A telep 13 éve került a Belügyminisztérium tulajdonába.
Amellett, hogy itt képezték a lovasrendőröket, tenyésztettek is lovakat. A rendőrségnek azonban csak öt-tíz új lóra van szüksége évente. A többit eddig megpróbálták eladni, hogy bevételhez jussanak, de az árveréseken csak egy-két ló kelt el a több százból.
Garamvölgyi László elmondta:nem olyan az állomány vérvonala, hogy alkalmas lenne esetleg eladásra és ebből visszapótolni a veszteséget.
– Miért nem tenyésztettek olyan lovakat, amelyeknek jobb a vérvonaluk?
– Erre tíz év kevés. 93-ban nyílt lehetőség arra, hogy ezt a bázist hosszú távú elképzelések alapján lehet majd üzemeltetni. A gazdasági vezetésnek fáj a szíve akkor, amikor egy ilyen nemes hagyományokkal rendelkező bázist kell fölszámolni, azonban sok tekintetben megváltozott a gazdasági környezet. Nincs arra fedezet, hogy ezt fönntartsuk – válaszolta Garamvölgyi László.
A lovasrendőrök kiképzését átvenné a budapesti Mosonyi utcai telep. A 75 somogysárdi szakember most a rendőrség alkalmazottja. Hogy máshol szükség lesz-e rájuk, arról később döntenek. Az Országos Rendőr-főkapitányság december közepén nyújtotta be a telep eladásáról szóló javaslatot a minisztériumnak. A tárca még nem döntött.
Nánási Anikó
Forrás: Magyar Rádió Online 2006-12-23
Kevés a pénz lóra…
Tizenhárom év után megszűnhet a somogysárdi lovas bázis.
Tizenhárom év után megszűnhet a somogysárdi lovas bázis, ahol a rendőrlovakat tenyésztik, és ahol immár nemcsak hazai, hanem horvát és szlovén rendőröket is kiképeztek.
Az ok, mint ahogy oly sokszor, a pénzhiány. Évente 150 millió forint veszteséget okoz a rendőrségnek a somogysárdi lovasközpont. A telep 13 éve került a Belügyminisztérium tulajdonába. A lovasrendőrök kiképzését átvenné a budapesti Mosonyi utcai telep. A 75 somogysárdi szakember most a rendőrség alkalmazottja. Hogy máshol szükség lesz-e rájuk, arról később döntenek. Az Országos Rendőr-főkapitányság december közepén nyújtotta be a telep eladásáról szóló javaslatot a minisztériumnak. A tárca még nem döntött.
Forrás: PécsTV 2006-12-25
Eladják az ORFK háromszáz hátasból álló somogysárdi ménesét
Évi tíz-tizenöt rendőrlóért nem érdemes fenntartani az ORFK csaknem háromszáz hátasból álló somogysárdi ménesét. Ezért a főkapitány azt javasolja Petrétei József rendészeti tárcavezetőnek, hogy hozzon gazdaságossági döntést a megkopott hírű ménes jövőjéről.
Tizenhárom éve került az Országos Rendőr-főkapitányság kezelésébe az 1953-ban létrehozott somogysárdi ménes, amelynek gyönyörű hátasai ma még a somogyi falu XVIII. századi kastélya istállóiban várják hasznosításukat. A ménest egyszer már eladta volna az ORFK, akkor azonban a Sárddal szomszédos faluban született belügyminiszter megakadályozta a privatizációt.
Most viszont, miközben a túlszaporodást megakadályozó és a bevételt növelő lóárverések egyre kevésbé sikeresek, a ménes fenntartása évi kétszázmillió forintjába kerül az ORFK-nak. Évente csak tíz-tizenöt új, különleges tenyésztésű lóra van szüksége a rendőrségnek, és már a horvát, illetve a szlovén határőrség sem Somogysárdon képezteti a lovasait.
December közepén a rendészeti miniszterhez írt előterjesztésben a főkapitányság megerősítette:gazdaságtalan a somogysárdi ménes fenntartása, költségvetésükből a továbbiakban nem finanszírozható a lovas bázis – tudtuk meg Garamvölgyi László kommunikációs igazgatótól.
Kétségtelenül jórészt már a múlté az a vérvonal, amely a határon túl is ismertté tette a somogysárdi tenyészetet. Ezért korábban kellett volna dönteni az egyébként egészséges lovak sorsáról, viszont mindenképp egyben kellene eladni a ménest – figyelmeztetnek a lovas bázishoz kötődők. Somogysárdról származott a csodaként számon tartott Imperial, itt nevelték az ügető egykori büszkeségei közé tartozó Új-Mexikót és Zsigmondot, vagy az ugróként megcsodált Nefelejcset és Marionettet.
Az ORFK ménesének felszámolásától a helybeliek is rettegnek, a bázis ugyanis hetvenöt szakembernek, köztük diplomás tenyésztőnek, állatorvosnak, lovasrendőr-kiképzőnek, illetve növénytermesztőnek, abrakolónak, istállófiúnak ad munkát.
Magyar Nemzet – Gulyás J. Attila
Forrás: Magyar Nemzet Online 2007-01-02Í
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.18.
Valaha csak Angliában éltek pónilovak, napjainkra világszerte elterjedtek. Míg régen elsősorban igavonó képességüket hasznosították, ma kedves megjelenésük, különlegességük, igénytelenségük, szilárd ellenálló képességük miatt népszerűek.
Szerepük az ember természetbe menekülésében, a szabad idő hasznos eltöltésében, a gyereklovaglásban, és egyes betegségek terápiájában egyre nagyobb. Milyen jó lenne, ha a gyerekeket a számítógép előtti székről mi is valamelyik hátasra tudnánk ültetni!
Nem minden kisméretű ló póni
A fajtacsoport 122 centiméter marmagasság alatti egyedei a pónik, az ennél nagyobbak (148 centiméter marmagasságig) a kislovak. Ezeken kívül vannak még miniatűr lovak, melyek a nemes lófajták kisebb változatai. A tizenéves gyermekek lovas hobbijához és sportjához a 135-145 centiméter magas kislovak a legalkalmasabbak. Az ennél is fiatalabbak lóhoz szoktatásához legmegfelelőbb, nemcsak mérete (89-105 cm), hanem abszolút jóindulata miatt is, a shetland póni.
Nálunk is egyre több a hátas póni, ezek különböző pónifajták arab vagy angol telivérrel, esetleg félvérekkel keresztezett származékai.
A pónik tartásában a legtöbb hibát szeretetből követed el
Küllemük miatt feltételezheted, hogy még a széltől is óvni kell őket, s mivel a gyermekeknek szinte játszótársai, a legjobb falatokat érdemlik. Pedig éppen az ellenkezője igaz. Természetszerű, ridegtartásban érzik magukat a legjobban, rá sem hederítenek hidegre, szélre, esőre. Ám a nagy meleg őket is megviseli, ezért nyáron árnyékot adó fészerre van szükségük.
A póniló tartásának legideálisabb terepe a karámfával, deszkával, dróthuzallal körülkerített legelő. Fontos, hogy ne legyen egyedül, ezért a kezdő pónitartók legalább két állatot szerezzenek be. Társ nélkül unatkozik, esetleg káros szokásokat vehet fel, sőt agresszívvé is válhat.
A fű a póni legtermészetesebb takarmánya, mely tápanyagszükségletét teljesen fedezheti. Mégis gyakran kell kiegészítés is, ezért jó, ha a legelőn széna- vagy szalmatároló állványokat helyezel el. Abrakot csak csikó korában, vemhesség és szoptatás idején igényel, legjobb neki a zab. A kukoricát nagyon szereti, de besokalhat belőle. Fontos, hogy mindig legyen friss, tíz fok körüli ivóvize. Legelő hiányában elfogadható a fészerrel ellátott, minél nagyobb kifutó is, de talaja ne poros legyen. Gyakran istállóba kényszerül, pedig ez számára a legrosszabb megoldás. Ha már így alakul, az istálló egyszerű, jól szellőztethető, világos, száraz alommal ellátott legyen.
Óvakodj a végletektől: azért, mert pici a ló, nem jó neki a szűk bunker, nem biztosít neki elég mozgásteret a ház előtti kert, de palotát se építs pusztán kivagyiságból! Istállózó tartásnál természetesen alapvető dolog az állatok jártatása.
A gyermekek baleseteinek megelőzésére néhány jó tanács
Az állathoz mindig hangjelzéssel közelíts. Nem szabad hirtelen lehajolni mellette. A gazda jelenléte nélkül ne menj oda hozzá. Kantár, vagy kötőfék nélkül az állatot nem szabad vezetni, vezetéskor a ló vállmagasságában állj, és a zabla alatt legfeljebb 15-20 centiméter hosszú száron vezesd. Az állatok között ne vakmerősködj, de magatartásod legyen határozott. Bánj velük nyugodtan, türelmesen!
Forrás: Dr. Böő István, Szabad Föld 2007
Frissítve: 2012.01.24, 2015.11.23., 2024.04.03.
Kép: Canva
A tenyészértékbecslés lehetőségei Magyarország sportlótenyésztésében
“Its pedigree tells us what an animal ought to be, and its performance tells us what an animal appears to be, but its progeny tell us what an animal is.”
“A származás arra ad támpontot, hogy az állatnak milyennek kellene lennie, a saját teljesítmény, hogy látszólag milyen, az ivadékvizsgálat pedig arra ad választ, hogy a valóságban milyen.”/Rice/
A sportlótenyésztés célja olyan nemes megjelenésű, erőteljes, atletikus alkatú, kiváló mozgású természetes egyensúlyban járó ló tenyésztése, amely a lovassport feladatait magas szinten megoldani képes. (HECKER W.).
Ha egy egyedet tenyészteni akarunk, akkor tudnunk kell, milyen a populáció átlagához viszonyított genetikai értéke, milyen a tenyészállat átörökítőképessége. Ennek kifejezője a becsült tenyészérték, ami azonban csak a vizsgált populáció viszonylatában igaz. Éppen ezért a lótenyésztésben rendkívül fontos a különböző fajták, vagy akár a lovas- és lóversenysportok esetében szakáganként, egy-egy állat tenyészértékét becsülni. Tenyészértéket legmegbízhatóbban az ivadékok alapján becsülhetünk.
Magyarországon 1996 óta rögzítik a lovasversenyeken szereplő lovak adatait, eredményeit. Ezen adatok, ill. az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) által regisztrált saját teljesítmény vizsgák (STV-k), származások együttes feldolgozása lehetővé tenné egy olyan integrált tenyészértékbecslési eljárás kidolgozását, mely segítséget nyújtana a fedezőmének és tenyészkancák értékeléséhez.
Németországban 2001-ben bevezetésre került egy új, egységes tenyészértékbecslési eljárás (összevont tenyészértékbecslés), melynek fő célja az volt, hogy a tenyésztésből, ill. a sportból származó összes információ bevonásával – az ugró, ill. idomíthatósági képességet híven kifejező – tenyészértéket lehessen becsülni.
A Göttingeni Egyetem Genetikai és Állattenyésztési Intézetében folyó kutatások eredményeit felhasználva a modell kidolgozása, ill. a gyakorlatban történő alkalmazása a VIT-ben történt az, FN tenyészértékbecslő munkacsoportjával együttműködve. A változás az eddigi becslési eljárásokkal szemben a feldolgozott adatok mennyiségének, ebből következően egy lényegesen kidolgozottabb becslési modellben van.
Az összevont tenyészértékbecslés:
a versenysportból (nehéz-kategóriáig bezárólag, a mezőnyben elért rangsor alapján)
a fiatal lovak versenyéből
a tenyészkanca-vizsgákból (lépés, ügetés, vágta, lovagolhatóság, szabadonugró pontszámai)
a ménvizsgákból (alapjármódok, lovagolhatóság, szabadon ugró, lovas alatti ugratás pontszámai) származó teljesítményadatokra alapoz
A sportból származó adatok esetében 1995. Január 1. utáni versenyeket a tenyésztésből származó adatok esetében, az 1986 utáni teljesítményvizsgákat veszik figyelembe. Mindezeken túlmenően minden lónál a származási adatokat (legalább 2 generációra visszamenőleg) is felhasználják. Minden adat egy kifinomult statisztikai becslési eljárás (az ún. BLUP-többtényezős, ismételhetőséget is figyelembe vevő állatmodell) során kerül kiértékelésre.
Maga a módszer a tenyésztők, tenyésztő szervezetek számára fontos mert:
egy ló genetikai értékének becsléséhez nem csak a saját, hanem rokonainak a teljesítményeit is felhasználja;
egy ló teljesítményét más lovak teljesítményéhez is viszonyítja;
figyelembe veszi, hogy egy ló azért nyert-e versenyt, mert kiváló lovas lovagolta, vagy mert a mezőny többi lova különösen gyenge teljesítménnyel bírt, vagy pedig ő maga rendelkezett az ehhez szükséges genetikai háttérrel;
a modell használatával akkor is becsülhető tenyészérték, ha magának az értékelt lónak nincs sajátteljesítménye, csak a rokonainak.
A hazai lótenyésztők feladata tehát adott. A már meglévő német – esetleg francia, ír – tenyészértékbecslési eljárások adaptálása, a módszer finomítása, a becslés pontosságának növelése. Mindez csak egységes egyedi megjelölési rendszer használatával, állandó adatfelvétel és feldolgozással valósítható meg. Ehhez szükséges a problémamentes információáramlás a különböző lovasszervezetek, tenyésztőegyesületek között.
Dr. Bokor Árpád, PETROVICS Eszter
Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.13.
Vitéz Cserhalmi Pál neve Körünk tagjainak és az Értesítőt olvasóknak nem ismeretlen, hiszen minden jelentősebb lovas és huszár hagyományőrző rendezvényen jelen van, melyekről minden esetben részletesen beszámolunk Kapcsolatunk hét éve kezdődött és hamar barátsággá formálódott.
Kifogyhatatlan humoros történetei, elismert szakmaisága és szíve a huszár szellem, a lovak és a hölgyek iránt kovácsolt össze minket. Elfogultságomat iránta éppen ezért nem tagadom. Nem lenne tehát etikus és hiteles, ha portréja az én tollammal íródott volna, inkább saját szavai szolgáljanak hitelességgel. (Pajlócz)
Adatok életéről:
Cserhalmi Pál 1947. 01. 25-én született Budapesten. Negyven éve kezdte belügyi szolgálatát sorkatonaként, majd a Katonai Főiskolát elvégezve 1970. 08. 20-án hör. hadnaggyá avatták. Három év csapatszolgálat után 1973-tól 1983-ig a KLKF Hör. Tanszékén, majd az RTF Kollégiumának vezetőjeként dolgozott 2002. 12. 01-én történt nyugdíjba vonulásáig. Főhadnaggyá 1974-ben, századossá 1979-ben, őrnaggyá 1985-ben, majd alezredessé 1989. 08. 29-én léptették elő.
A rendvédelmi tisztek képzésében, nevelésében a tisztavatások, katonai rendezvények előkészítésében, vezénylésében tevékenykedett nagy odaadással és szakszerűséggel az utóbbi harminc évben, de nyugdíjas éveiben sem szakadt meg ezen tevékenysége.
Több diplomás, rendkívül gyakorlatias rendőrtiszt, de elméleti munkája is jelentős, a rendvédelmi, huszár és lovas hagyományőrző témákban kutat, tudományos előadásokat tart, publikál. Társszerzője és szerkesztője a Magyar Köztársaság Lovas Díszegység huszár hagyományőrző alaki szabályzatának.
A magyar Belügy és Honvédelmi miniszterek több ízben kitüntették, jutalmazták kiemelkedő munkájáért, ugyanakkor külföldi miniszteri kitüntetéseket is magáénak mondhat.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1988. évben Budapesten megrendezett Első Nemzetközi Huszártalálkozó szervezésében, lebonyolításában, amelynek vezénylő parancsnoka volt. A Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság alapító tagja, elnökségi tagja és egyben titkára.
2005. április 24-i hatállyal a Magyar Köztársaság belügyminisztere nyugállományú rendőr ezredessé léptette elő.
Saját vallomása
“Budán születtem, ott is akarok meghalni. Az életemet végigkísérték a kolostorok és a monostorok. Tizenkét évig a Sas-hegyre, az Arany János iskolába jártam, amely annak idején a Sion rendiek kolostora volt. 1965-ben bevonultam, majd felvételiztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára.
Nálunk családi hagyomány a ló szeretet. Nagyapámnak 12 lova, és a Kék Golyó Eszpresszó helyén istállója volt. Onnan hordta föl a téglát négyes fogattal a Mária Kolostor építéséhez, ami ma a Rendőrtiszti Főiskola épülete. őseim között voltak huszár ezredesek, egyikük a Hunyady János korából ismert Skanderbég, alias Csernovics Péter, aki mint ismeretes több magyar rabot váltott ki a török fogságból. Családi címerünkben vágtató lovas látható, egy prémkalpagos vitéz, kardja hegyén török fejjel.
Mindig génjeimben hordoztam a huszári és a vitézi életmód eszmeiségét , és ilyen nevelést is kaptam: család és hazaszeretet, rend, fegyelem, másokért való kiállás, másokról való gondoskodás. Érdekes módon úgy alakult, hogy a család nagy része rendőri pályán dolgozik.
Sok emléket őrzök. Van angol, portugál, osztrák, görög ajándékom. Kaptam a francia Bercsényi és Eszterházy huszárezredtől emléktárgyakat, az amerikaiaktól kalapot, a vietnámiaktól faragott falovat, a mozambikiaktól pedig mahagóni fából készült teherhordó embert, mert náluk nincs ló. Kollégáimtól csupa lóból álló sakk-készletet, olyan orosz búgócsigát, ahol akadályokat ugrat a lovas, van lengyel nyergesmester címerem, jugoszláv lófejes függönyöm, német kitüntetésem és még sokáig sorolhatnám.
A karkötőm zablából készült, az ágyneműm, fürdőnadrágom, pizsamám, sálam, nyakkendőtűm, órám , cipőm is lovat ábrázol. 24 csizmanadrág, 10 pár csizma, hozzá 20 pár sarkantyú, 19 lovaglópálca, 32 kalap, 1 huszárcsákó, 1 társasági cúgos tiszti cipő, 1 díszmagyar ruha van a ruhatáramban.
Nem véletlen tehát, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán munkatársaim és a hallgatók is csak „Lópalinak” becéztek. A lovak iránti szeretet és a huszár illetve vitézi életmód példamutatást jelent a fiatalok számára. Fontos a hagyományőrzés, mert gyökerek nélkül nem lehet új dolgokat teremteni.
A Magyar Lovas Körnek alapító tagja voltam. Sajnálatos haláláig Menthy Árpád alelnökkel folyamatos munka és baráti kapcsolat kötött össze. Örülök, hogy az ő szellemiségét folytatva tevékenykedik a Kör napjainkban is. A lovas baráti szálak a jelenlegi vezetőséggel, élén Pajlócz Andrással továbbra is erősek, őszinték, segítőkészek és kölcsönösek. Rendkívül sok segítséget kaptam az Alaki Szabályzat szerkesztésében és nyomdai munkájában T. Nagy Ferenc alelnöktől és családjától. Lehetőség szerint igyekszem a Kör minden nagyobb megemlékezésén, ünnepségén jelen lenni, a ceremóniát vezényelni.”
Gratulálunk Cserhalmi Pál ny. r. ezredessé való előléptetéséhez, amely méltó elismerése több évtizedes munkásságának. A Magyar Lovas Kör nevében kívánom, hogy Isten segítségével egészségben, szeretetben, megbecsülésben folytassa áldásos tevékenységét további generációknak átadva tudását, szellemiségét.
Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2024.02.23.
Az Európa legjobbja címért már februárban a Prix de France-ban megkezdődött a csata Vincennes-ben, és Olaszországban tért véget novemberben a Gran Premio delle Nazioni díjban.
Úgy tűnik, a legjobb cím idén nagy csatákban hívatott eldőlni. A világbajnok hajtót is nagy izgalmak között avattak, az Európai Körverseny utolsó fordulójánál pedig négy ló is pályázott a végső győzelemre.
De mielőtt belekezdenénk a fináléba, nézzük át a már lefutott 13 fordulót.
Az első február 11, Vincennes Prix de France. Gigászi csata a francia pálya két idős klasszisa között, aminek eredménye egy fantasztikus pályarekord. Itt J.M. Bazire Kescaco Phedo-val alul maradt Kool du Caux-szal szemben.
1 KOOL DU CAUX F. Nivard 1’09”8
2 KESACO PHEDO J.M. Bazire 1’09”9
A kép illusztráció
A második forduló szintén Franciaország, csak a pálya más. Március 11-én, Cagnes Sur Mer-ben lépnek pályára a legjobbak.
Itt már Jean-Michel Bazire a legjobb.
1 KESACO PHEDO 1609 J.M. Bazire 1’10”7
2 SMASHING VICTORY 1609 B. Goop 1’11”1
A harmadik fordulóra majdnem másfél hónapot kellett várni, április 28-án Finnországban Helsinkiben mérkőznek meg egymással a klasszisok.
1 OPAL VIKING 1609 J.Kontio 1’10”8
2 MR NICE GUY 1609 A.Teivanen 1’11”2
Májusban már mindenki az Elitloppet-re készül, így Olaszországban, inkább a hazaiak lépnek pályára. A negyedik fordulóban újra Jean-Michel Bazire a legjobb, ezúttal Exploit Caf-fal. Nápolyban, május 5-én került sor a versenyre.
1 EXPLOIT CAF 1600 J.M.Bazire 1’12”0
2 EL NINO 1600 E.Bellei 1’12”1
Az ötödik forduló már felvezető verseny Európa második legrangosabb futamára. Norvégiában az Oslo Grand Prix-ben, mindenkinek csúcsformában kell lennie. Az egyik főszereplő ismét J.M. Bazire, bár itt alul maradt. Opal Viking ismét harmadik helyezést ért el, így kilenc pontjával átvette a vezetést Kesaco Phedo-tól.
1 SUPER LIGHT 2100 J. Westholm 1’12″2
2 L’AMIRAL MAUZUN 2100 J-M. Bazire 1’12″4
A hatodik forduló az Elitloppet a Prix d’ Amerique után az egyik legfontosabb ügetőverseny Európában. A tét a halhatatlanság. Ami nem sikerült J.M. Bazire-nek az Oslo Grand Prix-ben két héttel ezelőtt, az sikerült itt. L’Amiral Mauzun-nal hatalmas küzdelemben nyerték a versenyt.
1 L’Amiral Mauzun 1609 J.M. Bazire 1’10”0
2 Mr Muscleman 1609 R.D. Pierce 1’10”0
A kép illusztráció
A hetedik fordulóban J.M. Bazire továbbra sem bír magával. A Copenhagen Cup-ban Kool du Caux-szal ismét legyőzhetetlenek.
1 KOOL DU CAUX 2011 J.M.Bazire 1’12”0
2 KITO DU VIVIER 2011 F.Nivard 1’12”3
Kool du Caux ezzel a győzelmével 10-re növelte pontjai számát, így a listára is előre került.
A nyolcadik fordulóra június 16-án Kymi Gp néven Finnországban került sor. Itt új versenyző száll be a legjobb címért való csatába, bár ekkor Camilla Highness még nem veszélyes a két élenjáróra.
1 CAMILLA HIGHNESS 2100 P.Ingves 1’12”8
2 SPRING RAY 2100 B.Goop 1’13”
A kilencedik fordulóban július 1-jén Norvégiában Kool du Caux és Opal Viking újabb pontokat szereznek, ezzel alaposan elhúznak a többiektől.
1 JETSTILE G.V.Gundersen 1’11”3
2 THAI TANIC O.Goop 1’11”4
3 KOOL DU CAUX J.M.Bazire 1’11”6
4 OPAL VIKING P.O.Midtfjeld 1’11”8
Jägersro-ban megjelenik a negyedik trónkövetelő. Július 31-én Svédországban rendezik meg a 10. fordulót. Ismét Jean Michel Bazire a trónon.
1 Oiseau de Feux Jean Michel Bazire 1.10.9
2 Citation Erik Adielsson 1.11.0
Belgiumban a G.P. Wallonie-ban marad az állás, hiszen az első négyben újabb résztvevők érkeznek.
1 LADY D’AUVRECY 2300 Sébastien Ernault 1:13,8
2 LHASSA 2300 Pierre Levesque 1:13,8
3 L’OCEAN D’URFIST 2300 Junior Guelpa 1:13,9
4 MAGNIFICENT RODNEY 2300 Joseph Verbeeck 1:14,0
A kép illusztráció
Szeptember 1-jén a 12. fordulóban felgyorsulnak az események. Olaszországban a heatversenyben Camilla újabb pontokat szerez.
1) CAMILLA HIGHNESS Peter Ingves 1.17.4
2) TORVALD PALEMA Ake Svanstedt 1.17.5
Ismét egy heat verseny, a helyszín ezúttal Svédország. Oiseau de Feux újabb pontokat szerez, így 8 pontjával ő is indulhat a legjobb címért.
1 GIANT SUPERMAN (F.B.Larsson) – 1’13″5
2 OISEAU DE FEUX (A.Svanstedt) – 1’13″5
A 14. fordulóra a csaták csatájára Olaszországban, Milánóban került sor. Starthoz állt Oiseau de Feux, neki csak győzelemmel volt arra lehetősége, hogy megszerezze a Körverseny végső győzelmét, de csak úgy ha Camilla Highness és Opal Viking nem lesznek másodikok. Mert akkor pont egyenlőség állt volna fenn. Jean Michel Bazire keze azonban most sem remegett meg. Győzelemre vitte lovát, az ellenfelek pedig nem szerezték meg a második helyet, így átvette Kool Du Caux-tól a vezetést, és megnyerte a 2007-es Európai Körversenyt.
Vasárnap 2007. 11.11. Milanó / Olaszország, Gran Premio delle Nazioni
300.300 Euró – 2100 m – Autóstart
1. Oiseau de Feux Jean Michel Bazire 1:12,6
2. Torvald Palema Ake Svanstedt 1:12,7
3. Camilla Highness Peter Ingves 1:12,7
4. Hövding Lavec Massimo Castaldo 1:13,0
5. Giulia Grif Marco Smorgon 1:13,0
6. Algiers Hall Enrico Bellei 1:13,1
7. Magnificent Rodney Joseph Verbeeck 1:13,1
8. Felix del Nord Pietro Gubellini 1:13,3
9. Opal Viking Jorma Kontio 1:14,0
10. Filipp Roc Davide Nuti 1:14,0
11. Gruccione Jet Lorenzo Baldi 1:14,1
A végső sorrend:
I. Oiseau de Feux 13 pont
II. Kool Du Caux 12 pont
II. Camilla Highness 12 pont
IV. Opal Viking 10 pont
V. Kesaco Phedo 8 pont
Ráncos kezeim megremegnek, ahogy ujjaim közé veszem a tollat és írni kezdem az Ő történetét. A viharos éjszaka dühöngő szele csapkodja a fák ágait az ablakomhoz, s Én eközben azon merengek, hogy hol kezdjem mesélni életem nagy kalandját: Keoma történetét.
Alig múltam el 14 éves, amikor megtudtam, hogy apám – aki már régóta nem élt velünk – tüdőrákban szenved. Anyámmal minden bosszúság nélkül váltak el és abban a három évben én ugyanúgy imádtam.
Csupán fél év telt el, és azon kaptam magam, hogy talpig feketében állok a sírja mellett, a végletekig kiáztatott szemekkel. Sokáig tartott míg túltettem magam a halállán. Nagyon, nagyon sokáig.
Mivel nem volt meg a megfelelő anyagi hátterünk, költözni kényszerültünk.
– Nagyapádékhoz költözünk egy időre. – mondta anya, mikor én fáradtan érkeztem haza az iskolából, s hírtelen levegőt sem kaptam ettől a hírtől.
– Floridába megyünk?
– Sajnos muszáj lesz. Én is nehezen válok meg a háztól, de apád segítse nélkül nem engedhetünk meg magunknak ekkora luxust.
Eszem ágában sem volt ellenkezni, hiszen semmi nem volt, ami maradásra késztetett volna. Nem voltak barátaim, egy rokonunk sem élt a városban és a ház szaga is olyan volt, mint a kórházi fertőtlenítőnek. Nyugodtan fordultunk be a sarkon a taxival, ezzel hátrahagyva régi életünket.
Nagyapa egy öreg, kék furgonnal érkezett elénk a reptérre, aminek olyan
hangja volt, hogy két kilométeres körzetben az összes szomszéd tudta, hogy papa merre jár. Ő teljesen más volt mint apa. Magas, kopaszodó óriás homlokkal, szigorú tekintettel. Mindig azt mondta, hogy rajta kívül senki nem bánthat minket, legyen az akár szóban is. Viszont ha segíteni kellett, ő azonnal ugrott még akkor is, ha a takarmányos földön dolgozott.
New Bridge egy kétszáz hektáros birtok volt Kalifornia északi csücskében. Legkedvesebb nyaraimat itt töltöttem a nagyszüleimnél, és boldog voltam ha segíthettem bármiben.
Nagyapa a vidék legnagyobb szarvasmarha tenyésztője volt, az ő pecsétje az állatokon igen nagy márkát jelentett a gazdaságban. De én inkább az istállóban sürögtem reggeltől estig. A tíz- tizenöt ló látványa mindig megnyugtatott, és bár más undorodott tőle, én egyszerűen imádtam a lovak illatát.
Az első állásban ott pihent az én kisajátított szürkém, My Lady. Nyugdíjas éveiben járt már, tapasztalata felért az összes zöldfülűével együttvéve. Dióbarna szemeivel úgy nézett rám, mint egy kiskutya a simogatásért. Ragaszkodó és kedves teremtés volt, azt hiszem érthető miért is szerettem annyira.
Amint beléptem a nekem kijelölt szoba ajtaján körbetekintettem. Semmit sem változott a hosszú évek alatt. Az ágy még mindig ugyanabban a sarokban hevert mint tavaly, pedig nagyi mindig megígéri hogy legközelebbi látogatásomra átrendezi a lakosztályomat. A polcon apu képe díszelgett, és a mosolya beragyogta ezt a kicsinyke szobát.
Másnap korán keltem, bár nagyapával senki nem tudott versengeni. A traktor már reggel öt órakor dübörgött a földeken. Az én utam viszont a nyergesbe vezetett.
My Lady kíváncsian hegyezte a füleit, lábával finoman rugdosta a boxajtót, ezzel sürgetve engem. Már alig vártam, hogy újra a hátáról érezhessem a levegő friss illatát…
– Vigyázz vele, régen volt odakint. Biztos tele van energiával. – mondta papa mikor elhaladtunk mellettük. Én nem vettem olyan komolyan a figyelmeztetést, pedig megszokhattam volna már, hogy papának mindig igaza van.
Jó messzire elbarangoltunk a birtoktól. Életnek semmi jele nem volt körülöttünk, ami nem is zavart egy ideig. Élveztem ezt a fantasztikus csendet, amit eddigi otthonomban soha nem élhettem át. Egymás után másztuk meg a dombokat, magasabbnál magasabb gerinceken ügettünk végig. Beláttuk az egész vidéket.
Olyan gyorsan telt az idő, csak a melegből vettem észre, dél körül járhat az óra. Idejét láttam a visszavonulásnak, hiszen kis portyázásunk sikeres volt.
My Lady gyorsabban kapkodta maga alatt lábait, amint észrevette, hazafelé tartunk. Meglepődtem, mikor nehezemre esett visszafogni ezt a tizennyolc éves quartert.
Pár méter választhatott el New Bridge-től amikor mocorgásra lettem figyelmes kicsit távolabb tőlünk. Alig bírtam kivenni az alakját, teljesen beleolvadt a környezetébe. Közelebb sétáltunk, hogy jobban szemügyre vehessem, ekkor már My Lady is lassan lépdelt az izgatottságtól és nagyokat horrkantott. Míg én vele bajlódtam, hogy tovább haladhassunk, észre sem vettem, hogy már nem rejtőzünk a magas dombok árnyékában, feltűnést keltettünk.
Ahogy ott állt és füleit felénk fordította, bizonytalanul nézett végig bennünket, egyszerűen csodálatos volt. Arany fakó szőrén táncoltak a napsugarak, mintha az egész ló ragyogott volna. Lélegzetemet visszafojtva meredtem rá.
Ő mozdulatlanul figyelt még mindig, nem tudván hogy meneküljön vagy engedjen a kíváncsiságának. Megkönnyítettük a dolgát.
Továbbra is előre hajtottam lovamat és ő megunva az ellenkezést, engedelmesen lépett előre. Több se kellett a fiatal csikónak. Robbanásszerűen rugaszkodott el a földtől és lábai alatt csak úgy remegett a préri. Fekete sörényét felkapta a szél és hosszú dús farkát zászlóként emelte a magasba. Izmait megfeszítette, s egyre gyorsabban tűnt el a szemem elől.
A csodálattól elbambultam, és arra eszméltem fel, hogy lovam idegesen toporzékol. Ekkor jutottak eszembe nagyapa óvó szavai, s nagyot sóhajtva engedtem el My Ladyt. Nem voltam hozzászokva ehhez a vad iramhoz, a nyeregben nem találtam az egyensúlyom, a kalapomat elhagytam és a rázás elviselhetetlen volt.
Csak pár perce vágtattunk a fakó nyomában s én kezdtem élvezni a hajszát. Hírtelen nem számított semmi. Csak a musztángot láttam magam előtt ahogy egész teste remeg a galopptól. Számomra elcsendesült a vidék, s kezdtem érezni, hogy My Lady egyre nagyobbakat szuszog, majd lassabban szedi lábait.
A fakó szép lassan eltűnt a hegyek árnyékában, s én sajnálkozva indultam hazafelé.
Egész éjjel nem tudtam aludni. Folyamatosan a fakó járt az agyamban, s azt terveztem, hogy másnap újra kilovagolok a prérire.
De nem találtam. Már több órája kóboroltam azon a területen, ahol előző nap összefutottunk, de nem láttam sehol. Lehet, hogy csak képzeltem az egésszet? Az nem lehet, hiszen megtaláltam a nyomokat. De akkor merre lehet?
A nap többi felében végig rossz kedvem volt, és ezt sokan észre is vették, de én egy szóval sem említettem a hajszát. 3-4 sikertelen portya után kezdtem lemondani arról, hogy valaha is viszont láthatom.
Jó darabig nem is hagytam el a birtok terültét, odabent foglaltam el magam. Az elkövetkezendő napokban a lovak körül sürögtem. A nagy unalmamban csillogó tisztává varázsoltam a nyergest, és egy ideig a szidalmazó szavakat hallgattam délutánonként, amikor a munkások semmit nem találtak. Lepucoltam a lovakat, hiszen időm, mint a tenger. Az sem zavart, hogy úgy elfáradtam, hogy mozdulni nem tudtam, csak valami terelje el a figyelmemet a történtekről.
Hétvége felé jártunk, amikor nagyapa bejelentette, hogy egy kisebb csoport marhát kell áthajtanunk a szomszédos farmra, Cast Sire-be.
– Én is segítek! – pattantam fel a székről.
– Felejtsd el, hogy beleegyezem! Ez nem egy 14 éves kislánynak való feladat.
-Ugyan már anya, mi bajom lehetne?
– Nagyapának biztosan vannak emberei akik elvégzik a feladatot. – anya célzóan tekintett papára, aki eddig némán tűrte kettőnk vitáját.
– Szerintem felesleges az aggodalmad. Lépésben megyünk át, össz-vissz három óra alatt megjárjuk.
– Kérlek anya…
A többi ló még sehogy sem állt, amikor én már a bemelegítő köröket róttam My Ladyvel.
– Rika tedd hasznossá magadat és nyergelj fel még három lovat! – kiáltotta oda papa. – Nekem Poker Jacket hozd!
Poker Jack a birtok legszebb és legtehetségesebb lovai közé tartozott. Ez az öt éves csődör nem mindennapi természettel rendelkezett, rendkívül utálatos volt. A munkásokat sorra harapta, rúgta. Amikor a boxába mentem, még rám is fenyegetően sunyított, és egyszerűen kizavart maga mellől.
Viszont ennél tehetségesebb terelő lovat egész életemben nem láttam. Mire én elszámoltam tízig, Poker Jack elválasztotta a csordától a borjút és nem engedte vissza. A lovasnak semmit nem kellett csinálnia, Jack mindent intézett.
Délre már úton voltunk a harminc marhával Cast Sire felé. Én végig csak hallgattam és azt csináltam, amit papa mondott.
– Lovagolj előre, és fordítsd el őket! – My Lady mintha értette volna az utasítást, és minden jel nélkül már ügetett is. Minden úgy működött, mint a jól olajozott gépezet, leszámítva Poker Jacket. Miután háromszor viaskodni kezdett a mellette haladó herélttel, papa új felállást volt kénytelen készíteni. Mindannyian körbefogtuk a csordát, és Jack leghátul kullogott, egyedül.
Mire az óra pontosan kettőt mutatott, mi átléptük Cast Sire kapuját. Egy kedves, papával egykorú férfi lépett hozzánk és hangosan üdvözölt bennünket.
– Már azt hittem nem is jöttök!
– Ne viccelődj Tom, tudod, hogy mindig tartom a szavam.
– Tudom-tudom, ne haragudj. Nagyon jól néznek ki.
– Csúnya lenne, ha ilyen takarmány mellett nem így néznének ki.
Én csupán töredékét hallottam annak, amit beszéltek, addig is szemügyre vettem az udvart.
Sokkal kisebb volt, mint a miénk, de nagyon otthonosan érezte magát az ember.
Végre elindultunk hazafelé. Egy pár kilométert néma csendben lovagoltunk végig, majd meguntam ezt a nyomasztó némaságot.
– Aki utolsónak ér a Patkó tóhoz, az takarítja a marhák helyét! – a sarkantyúmat My Lady oldalához érintettem és ő már ugrott is. A többiek alig kaptak észbe, mire mi már szélsebesen vágtattunk a prérin. Arcomon nem sokáig ült a mosoly, hiszen papa és Poker Jack pillanatok alatt elszálltak mellettünk. Messze lehagyott valamennyinket, így én nem is hajtottam tovább öreg lovamat.
– Na akarsz-e még versenyezni?
– Nem papa, te nyertél.
– Nehéz lenne nem nyerni ilyen lóval a fenekem alatt.
A távolba meredtem, s a messzi hegyeket csodáltam. Még soha nem jártam arra. Állítólag veszélyesek arrafelé az ösvények, és keskenyek a felvezető utak.
És akkor újra megpillantottam őt. Megdörzsöltem a szemem, hogy biztos jól látok-e, de valóban nem képzelődtem. Bármikor felismerném arany fakó szőrét és fekete dús sörényét.
Nagyon megörültem neki, de sajnos nem csak én pillantottam meg őt. Alig kaptam észhez, mire nagyapa és a többiek üldözni kezdték.
– Ne! – kiáltottam, de senki nem figyelt rám. Megsarkaltam a lovamat, és a nyomukba eredtem én is.
Poker Jack magasan tartotta a fejét, füleit hegyezte. Amint felismerte, hogy valaki vágtat előtte, még gyorsabb tempóra kapcsolt. Egyre jobban távolodtak el tőlünk, és mi ha megfeszült sem tudtuk utolérni őket.
Papa lendítette a lasszót és a következő pillanatban a musztáng már a földön feküdt. Elszorult a szívem, ahogy végignéztem a bukást. Arra gondoltam, hogy vége van. Itt biztosan csont törött.
De megkönnyebbülésemre a csikó felpattant és dühösen ellenkezett a szorítás ellen. Vadul ágaskadott, lábait fenyegetően magasra emelte, de mire mi is a helyszínre értünk, már több kötél tartotta fogságban.
– Engedjétek el!
– Maradj távolabb Rika! – szólt rám papa.
– Ne bántsátok!
– Tartsd erősen Joe! Vigyázz farol!
Könnyek szöktek a szemembe a vergődésétől. Annyira rossz volt nézni, ahogy esélytelenül harcol a szabadságáért.
– Rika, lovagolj haza és nyisd ki a hátsó karámot! Gyerünk, indulás!
Mérgesen tettem eleget nagyapa utasításának. Végig vágtattuk a maradék távot és My Lady nagyokat szuszogva ügetett be a kapun.
A hátsó karám volt a birtok legjobb szállása a lovaknak, de jelenleg üresen állt. A magas tölgyek még a tűző napsugarak ellen is menedéket nyújtottak.
A musztáng még mindig viaskodott és mikor elengedték a karámban, dühösen vágtatott körbe-körbe. Vadul nyerített, hangjára minden ló felfigyelt.
– 4 év körüli csődör lehet. A színtiszta vadság megtestesítője.
– Jobb ló lesz belőle, mint Poker Jack.
Felejtsd el, hogy bemész hozzá! Eltörné kezed, lábad, ha nem vigyázol, még halálra is tapos! Senki nem megy be az engedélyem nélkül a karámba!
Egész éjszaka a nyerítését hallottam. Libabőrös lettem, ahogy patáit a földhöz veri és egyre erősebbek voltak a koppanások. És bár papa megtiltotta, hogy a közelében legyek, én annál nagyobb késztetést éreztem arra, hogy elnyerjem a bizalmát.
Az első napokban még csak távolról figyeltem így utólag bevallva tartottam tőle.
Most másabb volt, mint amikor először találkoztunk. Dühítette, hogy bezárták. Pont őt, aki ez idáig a préri fia volt, most közönséges kétlábúak zaklatják.
Ahogy felálltam a karámra, a hírtelen mozdulataimtól összerezzent, majd fogait mutatva dobálta a fejét. Farkát ide-oda csapkodta, mint az andalúz spanyol lovak magasiskolázás közben. Nyakát befeszítette, akár egy hattyú, és fekete lábaival rúgta a port. Csodaszép volt.
Ahogy teltek a napok, már nem zaklatta fel a látványom. Amíg csak ketten voltunk, olyan békés és nyugodt volt. Egy percre sem vette le rólam a szemét, de már nem tombolt, ha a közelében voltam. De mások előtt ugyanaz a szilaj paripa volt, aki eddig.
Papa minden nap megnézte, de ha a musztáng meglátta őt, szinte majd szét robbant a méregtől. Orrlyukai kitágultak és füleit teljesen nyakára simította. Rémisztő volt ez a tekintet.
– Nyugodj meg Keoma. – csitítottam halkan. Zavart, hogy nem volt neve. Mintha nem is létezett volna. A Névtől már nyomot hagyott maga után.
Három hét telt el, és Keoma napjai egyre csendesebbek lettek. Békésen el legelészte azt a maroknyi kis füvet, ami éppen kicsírázott a karámban. Azon a napon először jártam a karám falán belül. Remegtem az izgalomtól ahogy átbújtam a lécek között, s ahogy lehuppantam a földre, kicsit összerezzent.
– Nyugalom Keoma. Csak szépen, lassan.
Suttogtam, közben kicsiny lépteim egyre közelebb vittek hozzá. Kinyújtottam a kezem hogy megérintsem nedves orrát, de ő hátrálni kezdett. Fejét magasan tartotta, s füleit végig hegyezte. Alig hallottam a szuszogását az alkonyati szélben.
– Rika! – félre kaptam a fejem a kiálltásra. Nagyapa mérgesen közelített felénk. Keoma megrémült. Nyerítve rohant el mellettem, elsodort s én a földre zuhantam. Ágaskodott, s láttam, ahogy papában emghűl a vér.
Vasvillával a kezében ugrott be a karámba, felemelt majd kirohantunk. Keoma továbbra is csak tombolt.
– Elment az eszed? Megmondtam, hogy ne merészelj bemenni oda! Meg is ölhetett volna!
– Nem akart bántani.
– Láttam amit láttam Rika! Ez egy vadállat! Mindig is volt, és egy kislány kedvéért nem fog megváltozni. Vésd az eszedbe! Ha nem mutatod meg, hogy ki az úr, eltipor!
– Csak megijedt!
– Nem vitázom! Holnap felhívom Peter Clarsont és elvitetem ezt a fenevadat. Rodeózzon rajta aki nyakát akarja törni!
Könnybe lábadt a szemem és könnyeim egymás után hulltak a porba. Nem lehet, hogy elvegyék tőlem. Nem élheti a rodeólovak szörnyű életét. Bele is pusztulna…
Aznap éjszaka kinéztem az ablakon, a amint végignéztem Keomán, ahogy lefeküdt a szalmába és békésen próbált pihenni, elhatároztam magam. Kilopóztam hozzá az udvarra, s már egy cseppnyi félelem nélkül léptem be a karámba. Gyorsan felállt, hogy védekezhessen ha szükség lenne rá, de most inkább volt kíváncsi mint sem riadt, vagy félelemtől fűtött.
Újra kinyújtottam a kezem, s engedtem, hogy Keoma puha orrával szagolgassa. Közelebb léptem, egészen addig míg hallottam a légzését. Izgatott volt. A szíve úgy zakatolt, mint a gyorsvonat, akárcsak az enyém. Végül fejét a kezemhez nyomta.
Alig akartam hinni a szememnek. A kettőnk közti távolság, mely eddig szakadékként éktelenkedett, most végleg eltűnt.
Keoma befeszítette nyakát, ahogy kezem átcsúszott a hátára. Puha, selymes szőrén csak úgy siklott a kezem.
– Nekem bőven elég ennyi… – suttogtam a fülébe. – De ígérd meg, hogy vissza jössz még hozzám. – a csődör szemei felragyogtak a hangomtól, s mintha azt mondta volna „Így lesz”.
Nyugodt szívvel nyitottam ki a karám hátsó kapuját, mely a távoli hegyekre nézett. Keoma értetlenül meredt rám, s én könnyeimmel küzködve szóltam hozzá.
-Újra szabad vagy nagy fiú.
Izmait megfeszítve rohant ki a karámból, lassacskán eltűnt a szemem elől a sötétségben.
Én hosszasan tekintettem utána, s mosolyogtam mikor felvidult nyerítését hozta a szél. Aztán megállt, s fejét felém fordította.
Ez minden kincsnél többet ért. Csupán egy pillanatig tartott, Keoma eltűnt, akár az árnyék.
A bizalom olyan erős volt, mely hozzám kapcsolta, akár egy elszakíthatatlan lánc, mely most már örökre összekapcsolt bennünket. De az ő világa a préri, a végtelen szabadság.
A musztáng a nyugat szelleme. Ő vigyázza annak minden kincsét, láncra verve, szabadon…
