Gyep és homok

Jó sport a lósport – tartja a mondás, és sok igazság van e rigmusban. Legalábbis a nálunknál boldogabb országokban valóban az, sőt valamilyen rejtélyes oknál fogva mindenki megtalálja számítását a “lovak játékos futtatásában”, hogy Széchenyit idézzük.

A magyar lóversenysport hihetetlen kálváriát járt meg 1945 óta. A legjobb versenylovaink a háború alatt és után külföldre kerültek, tenyészállomány nélkül maradt az egykoron virágzó sportág, és a hatalom is görbe szemmel figyelte a futamokat, mondván, deklasszált elemek járnak csak az ügetőre és a galoppra, a szocialista embertípushoz nem méltó az ilyen frivol szórakozás. De azért betiltani veszélyes lett volna (hangulatilag), meg aztán jó volt a hatvanas évek nagy képességű lovának, Imperiálnak nemzetközi sikereiben megmártóznia a politikának is. Így aztán a tiltás, tűrés, támogatás nagy ideológiai hármasából a tűrés jutott osztályrészül a lovak szerelmeseinek.

Az évek múlásával nem sok minden változott. Hiába kilincseltek tenyésztők, idomárok, futtatók, zsokék a különböző minisztériumokban – azon túl, hogy minden évben megjelent a derbin egy-két prominens állami hivatalnok, megígérve, hamarosan más szelek fújnak majd a pályákon, nemigen történt semmi. A lóverseny szánalmasan veszteséges sport maradt, és hiába voltak (vannak) kiváló lovasaink, csak egy-két lelkes és tőkeerős tenyésztőn, tulajdonoson áll vagy bukik a magyar versenyek színvonala, léte. Az igazán komoly befektetés, a nagy áttörés várat magára azzal együtt, hogy újjáépült a Kincsem Park, ahol most már egy helyütt rendezik a galopp- és ügetőversenyeket.

Pedig a lóverseny nagy üzlet szerte a világban. Nem is kell olyan messzire mennünk, mint Szingapúr, Hongkong, vagy éppen a Egyesült Államok, elég az öreg kontinensen körbenéznünk. Angliában, Franciaországban, Olaszországban sok százezren élnek lovakból, az állami és magántőke egyaránt szépen fial. Teljesen világos, hogy az igazán nagy pénz a fogadásszervezésben van. Majd tíz éve folyamatosan arról hallani, hány komoly vevő érdeklődik a Magyar Lóversenyfogadás Szervező Kft. megvásárlása iránt, hogy hamarosan kiírják a pályázatot, és a győztest aztán majd korszerű online fogadási rendszert épít ki az egész országban. Vége lesz hát annak az időnek, hogy csupán nyolc-tíz lepattant irodában lehet fogadni, és kizárólag Budapesten. Aztán – ahogyan mifelénk szokás – nem történt semmi. Most ismét az érdeklődés homlokterében van a lóverseny. Ám joggal lehet tartani attól, hogy a befektetőket nem annyira a sport, hanem Európa egyik legszebb, mi több, egyetlen városmagon belül elhelyezkedő pályája, a Kincsem Park érdekli igazán.

2008.02.21.
Forrás: Magyar Hírlap

Hátrány a fogadónál

Elhalasztotta a döntést a lóversenyágazat magánosításáról a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, az egyetlen pályázó pedig még a korábban megszerzett tulajdonát, az alagi tréningpályát is elveszítheti.

Mindegy, hogy ki veszi meg, csak történjen valami, mert ez az állami kft meg fogja ölni a lóversenyt – panaszkodtak a HVG-nek a múlt szombati ügetőfutamok szünetében a lovit három évtizede minden héten felkereső törzsfogadók. “Hogy tudnának nyereséget termelni, ha arra sem képesek, hogy rávegyék a hajtókat, startoljanak becsületesen?!” – fakadt ki egyikük a százszázalékos állami tulajdonban lévő Nemzeti Lóverseny Kft. veszteségeire célozva.

A fogadók reményei dacára a Nemzeti Lóverseny Kft.-re és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft.-re tavaly augusztusban kiírt privatizációs pályázatról első körben nem született döntés. Pedig a két cég nem áll valami fényesen: a Nemzeti Lóverseny Kft. tavaly a 2006-os 1,4 milliárdos árbevételénél – az előzetes mérlegadatok szerint – kevesebbet, tavalyelőtti félmilliárdos üzemi veszteségénél valamelyest többet realizált, a lóversenyfogadást szervező cég pedig alulteljesítette előző évi 1,3 milliárdos árbevételét és 8 millió forintos nyereségét. A magánosításról a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. igazgatósága a múlt hét szerdán tárgyalt ugyan, ám a verdiktet elnapolta. A HVG információi szerint azért, mert a grémium még egyeztetni kíván a szerencsejátékokban illetékes pénzügyi tárcával.

A lóversenyes céget tulajdonba, a fogadást pedig tízéves koncesszióba adó tenderre egyébként csupán egyetlen pályázat érkezett a tavaly novemberi határidőig. Bár korábban úgy hírlett, hogy legalább három szereplő – a francia állami tulajdonú lóversenycég, a Pari Mutuel Urban, a szakmai befektető olasz Sisal S.p.A., valamint a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Nyrt. fő tulajdonosaként az egyik legnagyobb brit fogadóhálózatot, a Ladbrokes Ltd.-t is birtokló Bernard Schreier izraeli-brit üzletember – licitjére lehet számítani, sőt az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. is indul a tenderen, végül csupán Winkler Márton, az Amerikai-Magyar Bőrkereskedelmi Zrt. tulajdonosa által gründolt befektetői konzorcium tett ajánlatot. Ennek tartalmáról sem a privatizációs szervezet, sem a végleges döntésig hallgatást fogadó üzletember nem nyilatkozott a HVG-nek.

Az ügetősportban érdekelt – egyebek közt a 2006-os Derbi-győztes lovat is tulajdonló – Winkler ugyanakkor nem csupán a tendert, de még az általa birtokolt galopptréningpályát is elbukhatja. A Levegő Munkacsoport két héttel ezelőtt beadvánnyal fordult a Pest Megyei Ügyészséghez az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. és Winkler között még tavalyelőtt kötött adásvételi szerződés miatt, az üzletember ugyanis 760 millió forintért megvásárolta a Dunakeszi-Alagon található 167 hektáros lóverseny-tréningtelep 54 hektáros – homokos talaja és természetes növénytakarója miatt hóban-sárban is használható, ezért téli pályának nevezett – részét. A tranzakció már akkor vihart kavart, Winkler ugyanis néhány napos növénytermesztői őstermelői igazolványt lobogtatva, törvényben előírt elővásárlási jogára hivatkozva szerezte meg a területet, amelyért másfél évig pereskedett (HVG, 2006. március 4.).

“Az adásvétel több mint aggályos. A téli pálya ugyanis 1993 óta helyi természetvédelmi oltalom alatt áll, ami azóta sem szűnt meg, ám ezt a szerződéskötéskor nem vették figyelembe” – nyilatkozta a HVG-nek Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport jogásza. A természet védelméről szóló 1996-os törvény szerint az ilyen besorolású, állami tulajdonú területek csak akkor kerülhetnek magánkézbe, ha a kontraktust a szakminiszter is engedélyezte. Ám erre a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint nem került sor. De ez csak az egyik baki. Bendik szerint a sporttörvény alapján – mivel az ingatlan közel negyede sportcélú területként szerepel a nyilvántartásban – valamelyik lovas egyesület vagy szövetség is jogosult lett volna az alagi pálya megszerzésére.

“A természeti védettség nem szerepel ugyan a tulajdoni lapokon, de ez feltételezhetően a dunakeszi önkormányzat, jelesül a jegyző mulasztása. Ez a 2006-ban újra megerősített védettségi határozatot nem befolyásolja” – így Bendik. A már az 1890-es alapításakor is a természetes állapotokat őrző – ezzel a versenylovak “lenyugtatását” szolgáló – pálya ráadásul aligha kerülhetne ki az oltalom alól, az Alkotmánybíróság 1994. évi 28-as számú határozata szerint ugyanis a természeti védettség szintjét csak rendkívüli esetekben lehet csökkenteni s csak teljes pusztulás után visszavonni (a helyi védettséget a fokozott, majd az országos védettség követi). Amennyiben az ügyészség jogosnak találja a Levegő Munkacsoport panaszait, hivatalból kérnie kell a bíróságtól a szerződés semmissé nyilvánítását. A privatizációs szervezet mozgásterét tovább szűkíti, hogy 2006 nyarán a kulturális tárca miniszteri rendelettel műemlékké nyilvánította az egész alagi tréningtelepet – istállóstul, lakóépületestül, karámostul, edzőpályástul. Az M0-s és a 2/A autóutak találkozásánál található – három éve ismét teltházzal üzemelő, négyszáz versenyló otthonául szolgáló -, máig egységes arculatú, lazán beépített terület ugyanis kiemelt sport-, gazdaság- és kultúrtörténeti értéket képvisel.

A magánosítást az állam azonban minél előbb szeretné nyélbe ütni, mégpedig az idén 181 éves magyar lóversenyzés feláldozása nélkül. Ezért hirdették meg a két céget együtt, mivel az Albertirsai úti 90 hektáros Kincsem Park ingatlanvagyona minimum több tízmilliárdos értéket képvisel – igaz, több mint 5 milliárdos jelzálog terheli. A telek értékesítésének a tízéves elidegenítési tilalom szabna gátat, valamint az, hogy a vevőnek a következő évtizedben évi 110 versenynapot kell megrendeznie, továbbá évi 100 millió forintot – illetve ha a nyertes a nem csupán a lovira értendő bukmékeri rendszert választja, évi 400 milliót – koncesszióként az államkasszába befizetnie. Némiképp árnyalja ugyanakkor a képet, hogy a HVG informátorai szerint a privatizációs stratégia a Kincsem Park egyharmadára, az alagi telep egynegyedére engedélyezné a “sportcélú” építkezést – például fitnesz- és wellnessközpontét, szállodáét és kaszinóét.

“A lóversenyen is érződnek a megszorítások, az embereknek jóval kevesebb a pénzük” – osztotta meg tapasztalatait a HVG-vel Vajtó Lajos, a két lovis cég három éve kinevezett ügyvezető igazgatója, aki a szintén állami tulajdonú Magyar Sportmarketing Kft. éléről került mai posztjára. Vajtó szerint a kiemelt versenynapok sikeresek voltak tavaly is, ám a lovin élőben közvetített franciaországi futamok nem hoztak többletbevételt, bár azokra is fogadni lehetett. Szerinte a Nemzeti Lóverseny Kft. 2000 óta felhalmozott veszteségeit az is súlyosbítja, hogy a X. kerületi önkormányzattal hosszú évek óta nem sikerült megegyezni az évi 170 millió forintra rúgó ingatlanadóról. A privatizációs szándék miatt a tervezett beruházások – a városi fogadóirodák számának fokozatos növelése, illetve egy új számítógépes rendszer beszerzése – is elmaradtak. A lóversenypályán csupán annyi fejlesztés történt, hogy leaszfaltozták – egyesek szerint ezzel életveszélyessé tették – a telivérek verseny előtti felvezetésére és a zsokék nyeregbe segítésére szolgáló, korábban murvával és gyöngykaviccsal borított jártatót. Új fejlemény viszont, hogy a közeljövőben egy országosan fogható televízió közvetíti majd az ügető- és galoppfutamokat (jelenleg a Fix Tv teszi ezt, ám csupán 30 ezer nézője van a loviközvetítéseknek).

A magyar lóversenyszakág versenyképessé tételéhez legalább 2 milliárd forintra lenne szükség – állítják egybehangzóan az iparágban járatos szakemberek. Ez az összeg fedezné az országos fogadóiroda-hálózat kiépítését, a pénzdíjak emelését, és azt, hogy a pesti futamokra külföldön is lehessen fogadni. Ekkora befektetésre azonban legfeljebb a privatizációs pályázat tőkeerős befutója vállalkozhat – ha lesz ilyen.

2008.02.20. Vajna Tamás
Forrás: HVG

Nem a célfotó dönti el, hogy kié lesz a lovi

Négy érdeklődő vásárolta meg a lóversenyfogadás és a bukmékeri rendszerű fogadás szervezésének húsz évre szóló koncessziós anyagát, valamint két cég, a Nemzeti Lóverseny Kft. és a Nemzeti Lóverseny Szervező Kft. százszázalékos tulajdonrészének a megvásárlására kiírt pályázati dokumentációt, de a pénteki határidő lejártáig csak egy ajánlat érkezett.

A vevőjelölt komoly lehet, hiszen vételi szándékának bizonyítására 500 millió forintos letétet kellett befizetnie az ÁPV Zrt. számlájára, ezt a privatizációs szervezet bánatpénzként kezelheti. Az egyedüli ajánlattevő nevét nem akarta nyilvánosságra hozni a tárca.

A pályázatban szigorú feltételeket szabtak a lóversenyzés hagyományainak megőrzésére, az ingatlanok pedig továbbra is állami kézben maradnak – hangsúlyozza Vajtó Lajos. A Nemzeti Lóverseny Kft. ügyvezető igazgatója szerint egy sikeres privatizáció után a kelet-közép-európai régióban akár piacvezetővé válhat a hazai lóversenyzés. Mindez azt jelenti, hogy nemcsak a hazai, 5-10 milliárd forintra becsült piacot szerezheti meg a nyertes, hanem egy régiós hálózat kiépítésére is lehetősége nyílna.

Az állam ugyanakkor hosszú évekig csak ráfizetett a hazai lovira. Az ügyvezető igazgató szerint a veszteség oka, hogy egyedül Budapesten lehet a versenyekre fogadni, ezzel kizárták a vidéki lakosságot. Egy országos (különösen egy régiós) fogadóhálózat – irodák, speciális számítógépes rendszer, versenyközvetítés – kiépítése pedig csak tőkebevonással lehetséges. Arra a kérdésre, hogy a Szerencsejáték Zrt. már meglévő infrastruktúráját miért nem lehet a lovi számára is elérhetővé tenni, a Pénzügyminisztérium úgy tájékoztatott: nem céljuk a monopólium fenntartása.

2007.12.05.
Forrás: Világgazdaság

Egy ajánlat a lóversenytársaságok privatizációjára

Egy ajánlat érkezett a Nemzeti Lóverseny Kft. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. üzletrészeinek eladására, valamint a lóversenyfogadás és a bukmékeri rendszerű fogadás együttes koncesszióba adására kiírt pályázatokra.

Erről Oravecz Péter, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV) kommunikációs igazgatója és Kőszegi Márk, a Pénzügyminisztérium (PM) helyettes sajtófőnöke tájékoztatta pénteken, az ajánlatok beadásának napján az MTI-t.

A nyilvános, egyfordulós tenderen a privatizációs szervezet a Nemzeti Lóverseny Kft. 1,448 milliárd forint névértékű, a jegyzett tőke 100 százalékát megtestesítő állami tulajdonú üzletrészét és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. egymilliárd forint névértékű, a jegyzett tőke 100 százalékát megtestesítő állami tulajdonú üzletrészét kínálta eladásra.

A koncessziós pályázatot a PM írta ki a lóversenyfogadás és a bukmékeri rendszerű fogadás szervezésére 20 éves időtartamra. A tenderfelhívás szerint a lóversenyfogadás szervezésére évente legalább 100 millió forint, bukmékeri rendszerű fogadás szervezésére évente legalább 400 millió forint a koncessziós díj legkisebb összege.

A koncessziós pályázaton, valamint a privatizációs pályázaton a pénzügyminiszter mint a koncessziós pályázat kiírója – a privatizációs pályázat kiírójával az ÁPV Zrt.-vel egyetértésben – kizárólag egyetlen nyertest hirdethet. Az elbírálásra 90 nap áll rendelkezésre, ami egyszer 30 nappal meghosszabbítható.

A nyertes pályázónak biztosítania kell a kulturális és sporttörténelmi hagyományokhoz méltó, gazdaságilag stabil, a társadalom széles rétegei számára kulturált szórakozási és játéklehetőséget nyújtó, nemzetközi színvonalú lóversenysportot. Ugyanakkor a magyar tenyész- és futó versenyló-állomány folyamatos fejlesztése is a nyertes ajánlattevő kötelezettsége.

2007.11.30.
Forrás: sportfm
Frissítve: 2023.08.11.
Fotók: Canva