Dr. Jármy Miklós jelenti Hong Kongból

Dr. Jármy Miklós az Olimpia idején Hong Kongban, az Állatorvosi Bizottságban teljesít szolgálatot és elvállalta, hogy időről-időre tájékoztatja a lovasok.hu olvasóit tapasztalatairól.

Csütörtök, Augusztus 21.

Délben meghívott András  (a lovasok.hu főszerkesztője) bennünket ebédre a Hong Kong szigeten lévő „forgó” étterembe. A 66. emeleten élvezhetjük a kilátást és a konyhát, nem beszélve a társaságról. Ebéd után még elmentem megnézni a Happy Valley-t, illetve a lóverseny múzeumot.

A díjugratás döntő előtt sajtótájékoztatón jelentik be, hogy 4 ló dopping tesztje lett pozitív capsaicinra. Ezeket a lovasokat felfüggesztik, így a döntő startlistája is módosul. Nem indulhat Tony Andre Hansen (Norvégia), Bernardo Alvarez (Brazília) Christian Ahlmann (Németország) és Denis Lynch (Írország). Amennyiben a B próbák is pozitívak, úgy a csapat végeredmény is átrendeződik. Az eset Athénhoz hasonlóan ismét nem vet jó fényt a díjugratásra. További aggodalomra ad okot, hogy mind a négy lovasnál ugyanazt a szert találták, ami rávilágít egy bizonyos trendre. A capsaicin az erőspaprika hatóanyaga. Mind humán, mindpedig állatorvosi készítményekben szerepel, mint helyi bővérűségkeltő és fájdalomcsillapító. Az elterjedt használatból adódóan joggal feltételezhető, hogy nem annyira terápiás céllal alkalmazták, hanem a ló lábainak bedörzsölésével, azok érzékenyebbé tétele volt a cél.

Azért jó hír is akadt: estére nem érte el Hong Kongot a Nuri nevű tájfun, így nem kellett módosítani a tervezett időpontokon.

Az első fordulóban nulláról indul minden lovas. 10 hibátlan és 12 négy hibapontos jut a második fordulóba. Ennek pálya átvételére meghívást kaptunk a zsűritől, így testközelből  vehetjük szemügyre az akadályokat.

Dupla nullával csak Eric Lamaze (CAN) Hicksteaddel és Rolf-Goran Bengtsson (SWE) Ninjaval végez. Ők vetnek össze az aranyért, míg a bronzért 7-en, köztük a Beerbaumok, Rodrigo Pessoa, McLain Ward. A végig kiválóan teljesítő Cumanonak a második pálya 8 hibapontjával elszállnak az éremesélyei. A harmadik helyért való összevetésben Shutterfly gyors hibátlannal magasra teszi a mércét. Az amerikaiak virtuóz megoldást választanak, egy éles jobb fordulatot úgy vágnak le, hogy a dekorációt szolgáló növényzetet átugratva kerülnek a következő akadályhoz. Ward csinálta meg először, de az utolsó kőfalnál reszkíroznia kellett az idő szorításában, aminek egy „hangos” 4 hibapont lett az eredménye. Csapattársának, Bezzie Maddennek ugyancsak sikerült a levágás ami a hibátlan pályával meg is hozta a bronzérmet. Negyedik Meredith Michaels-Beerbaum, ötödik Rodrigo Pessoa szintén hibátlannal, hatodik Ward, hetedik Ludgar Beerbaum, mindkettő 4 hibaponttal. Az aranyért Bentsson 4 hibaponttal ment, Lamaze-nak nem kellett kockáztatnia, magabiztosan szerezte meg az aranyérmet.

Mindhárom dobogós ló holland tenyésztésű, az ezüst és bronz ráadásul apáról (Guidam – Quidam de Revel) testvérek.

Palacidos mester ismét kiváló, látványos versenyt biztosított, kiváló érzékkel és nagy rutinnal megtervezett pályái révén. Az érmek sorsáról mind csapatban, mind egyéniben összevetés döntött, utóbbiban ráadásul kettő.

E sorok írásakor már megérkezett a Nuri, 8-as készültséget jeleztek, amikor már boltok, iskolák bezárnak. A közlekedés csökkentett üzemmódban folyik, a kompok leálltak. Ha a tájfun centrumába kerülünk, akkor a legmagasabb 10-es készültség (220 km/h-ás széllökések) lép életbe. A holnap délelőtti gépemet már átrakták délutánra. Jó nagy fejetlenség várható a reptéren… Remélem az olimpiai díjugratás körül már nem lesz több vihar…

Kedd, Augusztus 19.

Ebédre Chris Rigghez vagyunk hivatalosak. A szállodánk és a lovas pálya melletti csatorna feletti hídról mutatja Chris, hogy a környező megskalpolt hegyek adták az eredetileg tágas völgyben fekvő öböl feltöltéséhez szükséges anyagot kb. 17 éve. A lovas pálya helyszíne, amit a HKJC bocsátott a kormányzat rendelkezésére is „megszerzett föld”. Amúgy a teljes komplexumra hivatalosan 1,2 Mrd (vagy 2) HKD-t (24 Mrd Ft) költött a HKJC, a további sorsa még kérdéses.

Gyönyörű, szinte vidékies környéken vezet az út hozzájuk, öblök halászhajókkal, erdős hegyek… Útközben Leo Jefkottal az ausztrál állatorvosképzés túltermelési problémáiról, mezőgazdaságról, felmelegedésről és a városok vízpocsékolásáról beszélgetünk. A súlyos helyezet ellenére ő optimista, bízik az ipari váltásban, a választott politikusok nem mernek stratégiailag gondolkodni. Chris szintén angol állatorvos felesége és három ördögfiók gyereke (4-7-9) kedvesen fogad minket. Európai ízek jellemzik a könnyű ebédet.

Este a legjobb 15 díjlovas zenés kűrjével dől el az érmek sorsa. Igazán lenyűgöző produkciók. Az első néhányat Mama Sunnal (Mithos Manilából) együtt nézzük, akit a tribünön meglátogattam. Az utolsó öt lovas igéri a legnagyobb izgalmakat. Az orosz díjlovasnő Balagurral nagyon szép feladat után a második helyen. Heike Kemmer Bonapartéval átveszi a vezetést, a hibátlan 70-es éveket idéző zenéjére bemutatott programjával. Az amerikai Seffen Peters Ravelljével talán még látványosabb, de a bírók csak a második helyre rakják. Isabell Werth Satchmoval csak egy hibátlan teszt esetén veheti fel a versenyt Anky van Grusvennel. A piaffanál azonban a huncut jószág – akár csak a Grand Prix Speciálban – ellenszegül, tolat, kicsit bakkol. Ankynak nem kell sokat kockáztatni. Gyönyörű, egy holland zongorista által külön számára komponált zenére bemutatott programja alapján joggal nyeri fölényesen a döntőt és az összesített versenyt is. Zsinórban ez a harmadik aranyérme, két különböző lóval. Azt mondja Londonban nem próbál negyediket is szerezni, nem akar 80 éves koráig versenyezni… A lovak nagyon együttműködőek a mintavételnél is: 45 perc alatt megvagyunk az érmesekkel, úgy hogy mindegyik adott pisit is.

Hétfő, Augusztus 18.

Reggeli, újságolvasás. A helyi sajtóban is értetlenséggel fogadják a díjugrató versenyszámok beszámításának módját. Annak ellenére ugyanis, hogy a hivatalos honlap eredménylistáján is az egyéni sorrend az 1. és 2. kvalifikáció során gyűjtött hibapontok összessége alapján van feltüntetve, az első napi kvalifikáció mégsem számít bele a rangsorba – legalábbis a hivatalos nyilatkozatok értelmében. Az „athéni formulától” való eltérést azzal magyarázza az FEI, hogy a többi sportághoz hasonló nyolcad-, negyed- elődöntős rendszer kialakítását célozták meg az olimpiára, nagyobb izgalmat biztosítva ezzel a nézőknek is. Az érvelés azonban erősen sántít, hiszen az első kvalifikáció összes indulója részt vehetett a másodikban. Magyarán az első kvalifikációnak így semmi tétje nincs, egyedül a 2. napi indulási sorrendről dönt. A lovasok is megosztottak a kérdésben. Rodrigo Pessoa véleménye szerint az első pályának is számítania kellene ilyen szintű versenyen. A németek természetesen nem bánják a változást. Nem növelte a FEI presztizsét az a mód sem, ahogy az eredetileg tervezett military pálya hosszát 1300 m-rel lerövidítették. Minderről a lovak egészségének védelmében februárban döntöttek, de a lovasok és csapatok csak az olimpia helyszínén értesültek róla.

Este a kilenc legjobb csapat, és a legeredményesebb 15 lovas léphet pályára. Előbb az egyéniek a tegnapitól eltérő, de könnyebbnek semmiképp nem mondható pályát. A favoritok Jos Lansink Cumanoval, Rodrigo Pessoa Rufussal, Denis Lynch Lantinussal mind jól teljesítettek az előbbi verőhiba nélkül. Rajtuk kívül csak Andre Tony Hansen (NOR) Camiro volt aki csupán időbüntetést kapott. A csapatok küzdelme nagyon izgalmas volt, a németek javuló teljesítménnyel az 5. helyre tudták feltornázni magukat, a svájci csapat visszacsúszott a 4. helyre, a bronzérmet a norvég csapat szerezte meg a két forduló alapján. Az első helyen holtversenyben állt USA és Kanada egyaránt 20 hibaponttal.  Közöttük összevetés döntötte el az aranyérem sorsát. A kanadai csapat egyik lovának sérülése miatt csak 3 fővel állt fel (akárcsak a 6. helyen végzett angolok), így még nagyobb eredmény, ahogy feljöttek szomszédjaik mellé. Az amerikai  csapat első lovasa McLain Ward hibátlanul teljesített, míg Jill Henselwood Special Eddel 4 hibapontot gyűjtött. Mindkét csapat második embere hibátlanul lovagolt. Amikor Will Simson Karlsson vom Dach nyergében joggal ünnepelte hibátlan pályáját, a verseny sorsa eldőlt.

Az első két csapat tagjai közül többen jócskán tekintetők igazi senioroknak. Ian Millarnak ez volt a kilencedik olimipiája. A norvégoknál még nagyobb mérföldkő a bronzérem, hiszen utoljára 1928-ban szereztek érmet és 1936-ban tudtak csapatot kiállítani. Azóta csak egyéni indulóik voltak. Hasonló történelmi léptékekben gondolkodhatunk mi magyarok is, reméljük mihamarabb hasonló örömben lesz részünk…

Vasárnap, Augusztus 17.

Warwick meséli, hogy Ausztráliában 95 óta új paramixo vírus (Hendra) okoz lovaknál súlyos megbetegedést. Magas láz, tüdőből vérzés,  újabb esetnél idegrendszeri tünetek. Általában elhullás a vége, de amelyik túléli azt is kiírtják. Sajnos egy kollega elkapta, kb. két héttel azután, hogy a lóval foglalkozott. Most kómában tartják, de nagyon rosszak az esélyek. Mivel olyan helyen fordultak eddig elő, ahol sok a gyümölcsevő denevér, valószínűleg ezek a betegség terjesztői.

Ebéd a helyi stewartok szervezésében Daimond Hill közelében lévő „kínai” éteremben, utána buddhista templomokat és hozzájuk tartozó kerteket látogattunk. Az első, ami igen elegáns, csupán 10 éves. A parkkal együtt hatalmas területen helyezkedik el. Európában kevés város hagyna helyet ekkora kiterjedésű szakrális hely építésére. Pedig az ingatlanárak erre sem alacsonyak… Ország- és (fő)városvezetőink példát vehetnének ebben is a Távol-Kelettől, nem csak gumiabroncsgyártásban. Akkor nem kellene aggódnunk a Nemzeti Lovardáért és a Kincsem Parkért…

Este díjugratás csapat első forduló. A tegnapelőtti csapat (és az 1. egyéni) kvalifikáció eredményének fordított sorrendjében van az indulás.

Három részre osztották a mezőnyt. Először az egyéniek mennek, mivel ez a második kvalifikáció nekik. A holnapi csapat második forduló lesz a 3. egyéni kvalifikáció. Ezen 3 pálya összesített eredménye alapján jut be a legjobb 35 lovas a döntőbe. A második részben megy a csapatok mezőnyének gyengébb 8 csapata, s a harmadikban a tegnapelőtti csapatkvalifikáció legjobb nyolc csapata. Természetesen a szokásos sorrendben, Csapatonként 1-1 lovas. Nagy meglepetésre a németek csak a második lotban voltak.

A pályát Palacios mesterék érthetően elég nehézre építették. A hibák leginkább a vizesároknál, és az azt követő, ívre rakott pilincka meredeken, a kettes ugráson és a 6 vágtaugrásra lévő palánkon, valamint a hatalmas hármason és azt követő széles oxeren estek. Ez utóbbin két csúnya bukás is volt, egy azerbajdzsáni és egy brazil lovas. Mind a kettő tegnapelőtt verőhiba nélkül teljesített. Érdekesség, hogy egy istállóban edzenek. Naná, hogy a közös állatorvost tették felelőssé… A csapatok a következő sorrendben fordulnak a holnapi napra: Svájc (12) USA (12)  SWE (13) GBR (16) NOR (16) NED (17).  A németek csak nyolcadikak, egyéniben pedig csak Shutterfly van a legjobb 35-ben a mai 4 hibapontjával (összesen 10 hp).

Ma a 77 indulóból 5 hibátlan volt. A mezőny egyetlen magyar résztvevője a MSLT tenyésztésű, új-zélandi színekben versenyző, Corino apaságú YAMATO (ex: Timpex Coral) 12 hibaponttal ment. Mind a három fát hármas ugrásos vonalban gyűjtötte be. Mint a névváltozásból is kitűnik, a ló Ausztrián és Japánon át jutott jelenlegi hazájába.
A mezőnyből 6 doppingmintát vettünk. Katherina Offel (UKR) lovát Lord Spetzi-t, magyar lóápolója Dóri hozta fel. Mándi Barnabáson kívül végre vele tudtam néhány magyar szót váltani a lovak körül.

Szombat, Augusztus 16.

Kései kelés a hajnali 3-as fekvés után. Délelőtt a komputeren dolgoztam. Délben hívott Maus Andris (a lovasok.hu főszerkesztője), hogy úgy tűnik van egy kis ideje. Megbeszéltük, hogy harapunk valamit a Viktória öböl partján. Impozáns a látvány, az öböl túloldalán a Central, Hong Kong sziget üzleti központja. Rengeteg üvegpalota, az innenső oldalon meg szállodák. A sztárok sétányáról indulnak át a túlpartra a vizibuszok. Beültünk egy teraszra valamit harapni, de hamarosan csörgött Andris telefonja, s két aggódó honfitársunk elé kellett menjen a recepcióra, mert nem kaptak Pekingbe vízumot, így itt ragadtak. A vízumot maguk intézték…

A jegyek kérdése elég neuralgikus, mert bárki keres (külföldiek is), minden rendezvényre azt mondják, hogy a jegyek elkeltek. A közvetítéseknél szembetűnő, hogy sokszor jó, ha fél ház van a stadionokban. Akárcsak a mai Nagydíj Speciál esetében.
Izgalmas verseny volt Van Grusvennek és Werthnek is akadtak nehéz pillanatai a négyszögben. Végül a bírók Isabell Werthet hozták ki győztesen. A könnyedsége, az átmentek folyamatossága, a segítségek láthatatlansága egyszerűen lenyűgöző.

Péntek, Augusztus 15.

Reggel lazázás. Délután 3-kor meglátogatjuk Terryt a HKJC (Hong Kong Jockey Club) laborjában. Nagyon kedves ember, kiváló szakember, ugyanakkor gyakorlatias, pragmatikus. Először az irodájában beszélgettünk, FEI-ről, stratégiákról, állatorvosok szerepéről. Érdekes esetet meséltek a tavalyi tesztverseny pozitív esetéről. A ló szervezetében penthobartitált találtak. Mivel nem volt magyarázat a dologra, alapos vizsgálatba kezdtek az érintettek, köztük az állatorvos, a jó öreg Denis (AUS). Mint kiderült a gyógyszeres dobozában eltörött egy penthobarbitálos üveg és az szennyezett, de annyira, hogy a megbontott, de le nem zárt vitaminos dobozban, de még a zárt elektrolitpasztás tubusban is ki tudták mutatni. Nem csoda, hogy a ló szervezetében elég komoly dózis volt. A terepen még figyelmeztették is a lovast, hogy túl fáradt a lova. Ez volt az egyik érve is a védekezésnek, hogy minek adtak volna ezek után ilyen jellegű szert. Viszont annál több vitamint, elektrolitot.

A dopping tesztelési vonalon az egyik legfontosabb a steward kérdés. Lóversenyen eleve ők veszik a mintát, Warwickék ezeket képezik elsősorban, nem az állatorvosokat.
Mivel nincsenek most versenyek Hong Kongban, ezért a labor csak az olimpiai mintákkal foglalkozik. Ezért képesek 1-3 napon belül eredményeket produkálni. Az ide érkező lovakon mind végeztek elektív tesztet, hogy kiküszöböljék az esetleges verseny alatti pozitívokat. A szűrést a lehetséges 66 szerre végezték. Az olimpia miatt két tömegspektrométert kölcsönöztek még a meglévő 25 mellé, egyet csak backupnak (egy havi bérlete ezeknek a gépeknek kb. 3 M forint).

A labor fő tevékenysége a lóversenyipar kiszolgálása. A következő alkalmakkor mindenképpen végeznek tesztet rajtuk:
– importkor (ekkor nézik a steroid-profilt, ami a rejtett heréknél lényeges)
– trénerváltások
–  pre-race (hajnalban a verseny napján, aminek délutánra eredménye van), ekkor nem néznek például peptideket
– post- race
– munkában

A vizsgálatokat a HKJC finanszírozza. Végigmentünk a laboron, nagyon impozáns.

Este első díjugrató nap. A lelátón több a fiatal csinos lány, mint a díjlovaglás alatt… Ez a csapat kvalifikáló. Az ugrások nagyok, könnyen esnek a rudak. 13 három hibátlan, sok időhiba. Amerikaiak az élen, németek csak 13-ok.

Az első mintát Christina Liebherr lováról vesszük. A sajtónyilatkozat után még leügeti. Aztán hosszan hűtik, 45 perc után végül felhozzák. Az állatorvos ideges, arrogáns, hogy őt miért sürgetik, amikor a ló még nem hűlt le (noha a hőmérőzésre azt mondta rendben), de azért a bokszban egy zárt takarót rátesznek… A mintavételt meg se várja, puffogva távozik. McLain Ward csapata laza, őt esti be nem jelentett injekciózás miatt vettük ki. 4 minta után Chris és Raimond bevittek a Tempels streeti bazárba. Szokásos ázsiai – vagy józsefvárosi – zsibvásár. Hajnali seefood, a végén Warwikkal és helyiekkel igazi kínai cukrászda: dióleves, gyömbérleves fűszeres dumplinggal, mangósaláta…

Csütörtök, Augusztus 14.

Reggel 8-kor a díjugrató lovak felvezetése. 93 ló, egy sem ment holdingra. A lovasok megjelenése a legslamposabb a szakágak  közül. Onyiscsenko életében először vezeti fel a lovát saját maga. Meg is látszik. Lehet, hogy ő Szuhai Gyurika példaképe? Egy mexikói lovat viszünk próbára.

Szállodában egy kis úszás, drukkolás a spanyolok ellen játszó vízilabda válogatottnak, majd szieszta. Este a díjlovak közül 3-at viszünk random, és 3 csapat érmeset: 1. GER, 2. NED, 3. DEN. Terry a laborból meglátogatta a palotánkat az állatorvosi bizottság kíséretében. Még sosem látott FEI mintavételt. Amúgy az eredmények, ha negatívak, 3 napon belül megvannak.

Érdekes volt figyelni a díjlovasok bemelegítését. Teljesen más a szisztéma, mint a militarynál. Itt a lovakat szabályosan hergelik, az elhíresült rollkur is ezt a célt szolgálja. Most láttam először élőben, amint Anky a melegítőnégyszögben Salinero szügyét haraptatta. Nem csodálom, hogy a tiszteletkörből szabályosan kimenekítették…

Kedd, Augusztus 12.

Késői reggeli, mosodalátogatás kis szorongással, mert az eddigi hírek szerint kissé bizonytalan a ruhák visszaérkezése. Kora délután úszás illusztris társaságban: Meredicht (Michels) és Marcus Beerbaum, Kristian Almann, Mark Tood.

Érdekes hírek szivárognak ki az olimpiai megnyitóval kapcsolatban. Ahogy az egész olimpia többet jelent a kínai rezsim számára, mint egyszerűen a legnagyobb sportrendezvény, úgy a megnyitó esetében is a látszat fontossága dominált. Megnyilvánul ez például abban, ahogy a megnyitóra készülő egyik balett táncos alsó testfél bénulással járó sérülését kellett titkolni. Vagy ahogy a tündéri hangú  Peiyi (7) helyett a valóban angyali szépségű, piros ruhás Lin Miaoke-nek (9) kellett a színpadon éneklést imitálnia, mivel a hang gazdája nem találtatott elég szépnek pl. szabálytalan fogsora miatt. A döntés természetesen a politbüróban született. És végül az igazi látványpékség: a „madárfészek” körüli tűzijáték, amit a nagyvilág a televízióban és a közönség a kivetítőkön láthatott szintén számítógépes szimuláció volt. Természetesen azért néhány igazi petárdát is kilőttek.

Délután négykor van a military második állatorvosi felvezetése. A buszon Mary King meséli, hogy 16 éves Call Again Cavelier nagyon jól regenerálódott. A londoni olimpiára valószínűleg nem őt készíti, mert ugyanennek  a tulajdonosnak van egy ígéretes 11 éves lova, aki már erre az olimpiára is minősült. A felvezetésen jó formában voltak a lovak, két lovat küldtek csak holdingra, végül azok is átmentek. Sokat számít a regeneráció szempontjából, hogy a terep és a felvezetés között több, mint 24 óra eltelik. Más versenyeken ez gyakran csak 12.

Este negyed nyolckor kezdődött a díjugratás első fordulója, ahol az összes talpon maradt lovas indult. Ennek eredménye alapján alakul ki a csapat végeredmény. Nemzetenként maximum 5 lovas lehetett. A három nap alatt a legkevesebb hibapontot összegyűjtő három lovas eredménye számít. A végeredmény nem változott a terep utáni állásoz képest: 1. Németország, 2. Ausztrália, 3. Anglia. A legjobb 25 (de országonként max. 3) lovas jutott a második fordulóba, ahol 10 cm-rel magasabb, 9 akadályból álló pályán kellett lovagolniuk. Mivel a legjobb 7 lovas egy verőhibán belül volt, így kiélezett volt a verseny, s a végeredmény is némi átrendeződést mutatott. A német Heinrich Romeike Mariussal szerezte meg az aranyérmet, a 4. helyről lett ezüstérmes Gina Miles (USA – McKinlaigh), míg a bronzérmet a 7. helyen forduló Kristina Cook (GBR – Miners Frolic) nyakába akasztották.

Az eredményhirdetések után 3 lovat vittünk a csapat érmesekből, és a három egyénit. Elég intenzív munka volt, de a csapat kiválóan dolgozott. Az első ló valamivel éjfél után jött be a sátorba, fél kettőre már meg is voltunk a hat mintával, úgy hogy mindegyik lótól sikerült vizeletet venni. Egy lábvédős dobozt is elhasználtunk, mivel az egyik lovas hátsó lábvédője nehezebb volt a megengedett 500 g-nál.

A buszban hazafele a már emelkedett hangulatú ausztrál csapattal utaztunk, épp egy sajtótájékoztatóra készültek még a szállodába. A buszon elhangzottak alapján csapatvezetőjük nem véletlenül aggódott és kérte őket arra, hogy lehetőleg ne sokat beszéljenek. A buszunkat útközben megrohamozták lelkes ausztrál szurkolók, akik aztán a Riversideba vették az irányt. Akárcsak a lovasok. És természetesen Warwick is. ő csak reggel fél hatkor került elő.

Hétfő, Augusztus 11.

Korai reggeli után fél hétkor indul a busz Beas Riverbe, ahol a terepversenyt rendezik. Az út kb. 40 perc, a közlekedés kiváló. Mi az új területekhez tartozó Sha Tin-ben lakunk, s ezideig bármely napszakban bárhova eljutottunk forgalmi dugók nélkül. Ehhez hozzátartozik, hogy  a tömegközlekedés kiváló, de ez azért egy nyolcmilliós városnál akkoris ritka. Az út mellett ázsiai változatossággal látni bódécsodákat, és fallal körülvett, jólétről tanúskodó ingatlanokat. A militarypálya előtti szakaszon ingatlanfejlesztés nyomai.

A verseny helyszíne szintén a „nagyhatalmú” Hong Kong Jockey Club (a későbbiekben HKJC) tulajdonát képező lovarda – amit csak tagok használhatnak -, illetve a mellette elhelyezkedő Honk Kong Golf Club területén fekszik. A gyep mindenütt gyönyörű, a növényzet esőerdő hangulatát idézi. Szent Péter kegyesnek ígérkezik: borult ég, néha szemetelő eső. Odaérkezésünkkor már minden és mindenki készen áll a kb. 30 percen belüli startra. Mára nem terveztünk mintázást, de hoztunk felszerelést arra az esetre, ha mégis kellene mintát venni (bírói kérés, elhullás…). A csomagot betettük Leo főhadiszállását jelentő konténerbe, innen figyeli a meteorológiai központ radarjait. A lovak ideiglenes szállása egy hatalmas légkondicionált sátorban kialakított bokszos istálló. Tegnap délután szállították ide a lovakat, a lovászokat és a felszerelést a HKJC szintén légkondicionált kamionjai. Az istálló mellett szintén sátorban berendezett mobil klinika, röntgennel, ultrahanggal, endoszkóppal, beteg boksszal, altató boksszal.

A terep elég intenzív, ez jelenti a fő nehézségét. A nyolc perces alapidő alatt kb. 40 erőkifejtés. Az első induló a legendás Mark Tood. Gond nélkül teljesít. Mintegy 20.000 néző van kint, ami a nagy területen elég jól eloszlik, nincs tömeg. Warwick-kel és Maxinnel elmegyünk minden akadályhoz, fényképezünk. A pályán minden szektorban emberi- és állatorvosi ambulancia. Vagy 3 helyen mentő és lómentő. Még mobil lóhűtő egységek is vannak kint, ha valamelyik ló túlhevülne. A cél után a D-boxban, párásító-hűtő ventillátorok, és jéggel, illetve jeges vízzel töltött konténerek várják a lovakat és csapataikat. A beérkező lovak paramétereit folyamatosan nyomon követik az Állatorvosi Bizottság tagjai, s csak a kellőképpen lehűlt lovakat engedik az istállóba vissza. Az istállóban minden bokszhoz infúziós állvány tartozik, bekészített infúziós zsákokkal. Alig van ló, amelyiknek ne kötnék be a verseny után. Egy ló mutat súlyosabb sántaságot a D-boxban. Rögtön készenáll egy mentő, de végül saját lábán megy a bokszába. A röntgen később egy el nem mozdult csüdcsont törést mutat, a lábat stabilizálják, s vélhetően másnap meg is operálják. Hála Istennek ez volt a legsúlyosabb sérülés, mindenki fellélegezhet az utolsó lovas beérkezése után. A versenyt végül csak 9-en nem tudták befejezni, de súlyosabb bukás nem történt.

Útban hazafelé a buszon érdekes útitársaink akadtak. Warwick a korábbi ausztrál lovas szövetségi elnökkel beszélget, aki jelenlegi NOB tagjuk, s az ausztrál küldöttség helyettes vezetője, hozzá tartozik a lovaglás és vitorlázás. Én Sashaval beszélgettem, aki a neve ellenére német (warendorfi) és három hete van Hong Kongban, mint a helyi szövetség főtitkára. Természetesen a HKJC fizeti őt is. Mesél a klubról, amelynek kb. 1000 tagja van, és sok gazdag ember szeretne tagja lenni, de nem könnyű a sok ajánlót összeszedni. A klubé az összes galoppálya (3-5) és kb. 5 lovaspálya, valamint sportfogadásban vannak érdekeltségeik világszerte. A hasznuk 70 %-a megy jótékonysági célokra (iskolák, kórházak…), 20 adóra, 10 marad de az is rengeteg. Az esti sörözésen Vik szerint a klub némi átfedést mutat a Triad nevű helyi maffiával. Vannak állítólag vendéglátóhelyek, melyekre ki van írva, hogy nem fizetnek a Triadnak.

Visszatérve a HKJC szakmai múltjára, jelenleg az a problémájuk, hogy többen szeretnének lovagolni, mint amennyi hely van. Ezen kívül egyik fő célkitűzésük, hogy Kínát – amelynek külön szövetsége van – rávegyék a szabályozás (pl. állategészségügy) nemzetközi színvonalának elérésére, s ebben meghatározó szerepük legyen. Azért is járták ki, hogy itt legyenek a lovas számok és ne valahol „közelebb Európához”.

Este kipróbáltuk a kiváló metróhálózatot, két átszállással 2×8 HKD-ért (kb.2×160 Ft) jutottunk el a szigetre, ahol egy bárban Warwick ausztrál kollégáival, s az ő helyi kolléganőikkel találkozunk. Igazi Pub, a közönség szórakoztatására quizt rendeznek, jutalomitalokkal a győztesnek. Ezen kívül pontos adatra kérdező Jackpot: mikor volt az első „inflight movie” – 1925. Nem nyertem, 56 évvel későbbre raktam… Hazafele a taxit választjuk, az öböl  alatt visz utunk. Megint meg kell állapítani, hogy kiváló a közlekedés, igaz a pályáért a rövid szakaszon kétszer fizettetnek.

Vasárnap, Augusztus 10.

Ma is korán kelünk, fél hatkor vacsora. Délelőtt a fennmaradó harmada a military mezőnynek díjlovagol, ezekből mintáztunk 4-et. A szieszta alatt a vízilabdásokért drukkolhatok: nagy nehezen döntetlen Montenegróval. Délután 4-kor felvezetés a díjlovaknak. A lovak kövérebbek, a sportolók gyakran slamposabbak mint a militarynál. Némelyik ló úgy mozog, hogy alig lehet lépést tartani velük. Ezek közül is vettünk egy mintát.

Szombat, Augusztus 9.

Ma már melegebb az idő, de azért még kellemes. És természetesen párás. Teljes munkanap. Ma megy le a military díjlovaglás 2/3-a. Délelőtt 4 lovat és az este is négyet mintázunk. Jó a MCP Stewart csapatunk. A két „öregasszony” Maxine (NZL) és Caroline (AUS), valamint a két „rendőr” Jane és Bob (mindkettő AUS) alkotják a párosokat. Mindannyian tapasztalt FEI stewardok, azért kérte Warwick, hogy legyenek itt. A díjkiosztásos napokon, amikor nagyobb lesz a pörgés, külön-külön lesznek egy-egy helybéli stewarddal. Délben volt idő egy kis sziesztára, még a kézis lányok meccsét is meg tudtam nézni.

Péntek, Augusztus 8.

9-kor reggeli. Athéni szobatársam, a felvezető steward Pedro hozza formáját. Mindenkit ismer, csak a tökéletlenségen jár az esze. A pályán körülnézünk, a „MCP palotában” teszünk-veszünk, felveszem a karszalagot a telefont. Az állatorvosi klinikát ezúttal is Jack Snyder vezeti (ez a 4. olimpiája). A MCP bázis valóban kitűnő lett, mint ahogy az előzetesen küldött anyagok is ígérték. 3 dopping boksz, 1 minta- és papírkezelő boksz 3 munkahellyel, mellette íróasztal számítógép, internet, nyomtató, másoló, zárható hűtőszekrény. Valamint TV, amin nyomon követhetjük a pályán zajló eseményeket és a pekingi közvetítéseket. Az eső hol esik, hol zuhog. De legalább hűsíti a levegőt. Chris Riggs ideges csak egy kicsit. Főleg a tegnap előtti tájfun viselte meg. Aznap Warwick gépe is késett vagy hat órát, visszamentek Szingapúrba bevárni a jobb időt. Az utolsó lószállítmány pedig Dubaiban dekkolt. Elkészítjük a mintázási tervet: szakáganként 18 ló az alap, hat az érmesekből s minden „versenyszámból” 4. A többit szúrópróbaszerűen az állatorvosi bizottság elnökének, Nigel Nickolsnak a kívánsága szerint. Aranyéletünk lesz, mert a lovakért a stewardok mennek és ők veszik le a vizeletet, írják meg a papírt. Mi felügyeljük őket és vesszük a vért. Mert nem a győzelem, a vérvétel a fontos…

Délután a military felvezetésből egy lovat ki is vettünk mintázni, gyorsan megvoltunk vele. Néhány apróságot kell korrigálni az eljárással kapcsolatban, amit rövid megbeszélésen tisztázunk. Amúgy az állatorvosi szemléről 4-et küldtek Holdingba, 2 nem is ment át.

Este felöltjük hejbekék ünneplőnket, ebben megyünk a Hong Kong Jockey Klubban megrendezett megnyitóval egybekötött fogadásra. Warwick útközben meséli, hogy itt a HKJK nagy úr, mert szinte fő befizetője Honk Kongnak. Rövid műsor, egy-két beszéd, majd élő közvetítés Pekingből. Ennek nyomonkövetését inkább a szállodai szobáinkban folytattuk. El is aludtunk mire a lángot meggyújtották. Másnap az ismétlésből láttuk.

Csütörtök, Augusztus 7.

Sűrű felhőkön keresztül ereszkedett gépünk Hong Kong repülőterére. Nem meglepő talán, de a kifutópálya szinte a tengeren van – tőle vehették el a területet. A pilóta szépen tette le a böszme nagy gépet. A reptéren a csőrből kijőve megment vörösinges Gábriel, aki a mellemre ragaszt egy „vendég” matricát, s elkísér az akkreditációhoz. Minden megy, mint a karikacsapás, hamarosan egy rendes nagy buszon ülök tök egyedül. Miközben a szálláshelyemre hajtunk, van időm ezt a 8 milliós metropoliszt kóstolgatni. Tényleg sok a zöld terület, erdőkkel-cserjésekkel borított hegyek, róluk sziklás medrekben lefutó patakok. Közöttük régi-új toronyépületek. Két dolog rögvest szembetűnik: ezek a toronyépületek, ha elöregszenek, sokkal lehangolóbb képet mutatnak, mint lepukkant lakótelepeink. A felújítás alatt állók mellett hatalmas állványzatok meredeznek az ég felé, de mindezek bambuszból.

A szállodát, amelyben lakunk átalakították olimpiai faluvá: nincs bár, étterem, internet. Ez utóbbi van, csak a rendezőknek kell fizetni érte. Warwick Vales kollegám a mellettem lévő szobában lakik, rövid ismerkedés után átmentünk a szomszédos plázába vacsorázni. A thai konyhát választottuk. Kapunk előjegyzést, fél órát kell várnunk. Kézenfekvőnek tűnik, hogy addig egy sörre beüljünk valahová. Ha lenne söröző. Végül az alsó szinten egy szupermarketben vettünk két St. Miguelt, s a folyosónk ittuk meg. A vacsora alatt sok témát érintettünk, a „one man show” prakszismenedzsmenttől egészen a közép-európai történelemig. Este felhozták a szobámba az összes uniformist és tartozékot.

Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.18.