A lovasoktatás rendszere

Dr. Sótonyi Péter
egyetemi tanár, SZIE ÁOTK, a Magyar Lovassport Szövetség Alelnöke

A lovasok oktatásában nincs, vagy csak nagyon nehezen fedezhető fel bármilyen rendszer. A szakember képzés hiánya, eredménytelensége már az egész ágazat működésének, fejlődésének gátjává vált. A piaci igények érintőlegesen találkoznak az oktatással, a szakma nem ismeri el az új képzési helyeken szerzett okleveleket, mert nem kapcsolódik hozzájuk alapos lovas gyakorlati képzés.

Az intézmények, különösen a másoddiplomát adó egyetemek számára a hallgatók sok esetben csak az anyagi támogatás megszerzésének eszközei, a képzést pusztán presztízs- és pénzszerző tevékenységnek tekintik. A hallgatói fejkvóta rendszer az intézményt a minőség leszállítására ösztönzi, nem egyszer hiányoznak a személyi és tárgyi feltételek. A szakemberképzés hiányossága, hogy iskolánként vagy képzőhelyenként az óraszámok, az oktatott tárgyak, a gyakorlat és az elmélet aránya eltérő, ezzel együtt a követelmények is különbözőek. A lótartó, lótenyésztő és belovagló képzést végző szakiskolák (lovászt a képzés nem nevezi nevén, lótenyésztő szakmunkásnak hívják) száma jelenleg 14, képzésük az általános iskola befejezése után indul. Sokszor a nulláról kell eljutniuk az alapszintű lovaglás ismeretanyag elsajátításához, és gyakran a gyakorlati háttérrel rendelkező iskolákban sem tudják megfelelően megtanulni a szakmát.

A felsőfokú képzésekben a lovas ágazat működtetésével kapcsolatos ismeretanyag oktatása szakirányonként és szintenként összehangolatlanul történik. Az egyes képzési formák egymásra épülése nem megoldott, az intézmények közötti átjárhatóság korlátozott, a képzés színvonala ennek megfelelően esetleges. A lovaglás megtanítása nem célja a képzéseknek.

Feladataink

1. A Magyar Lovas Szövetség egy olyan egységes oktatási- és vizsgarendszer kidolgozását végzi, amelynek célja az egymás utáni szintekre épülő, minőségi teljesítményekhez köthető, szakmai szervezetek által ellenőrzött képzés kialakítása és működtetése.

2. Az új képzési- és vizsgaszabályzatnak úgy kell összhangban lenni az EU elvárásaival, hogy a magyar sajátosságokat is figyelembe véve illeszkedjen a nemzetközi életben elfogadott hasonló szabályok közé.

3. A Magyar Lovas Szövetség tegyen ajánlást, hogy mely képzéseket fogadja el.

4. Rendeletben kell szabályozni az oktatás tartalmát, tananyagát, időtartamát, az oktatásra alkalmas kiképzőhelyek elismerését, a vizsgák rendjét, a képzés fokozatait és a minőségellenőrzést. A képzés piacorientált legyen, felül kell emelkedni az „oktatási lobbi” érdekkörén. Központi vizsgahely felállítása szükséges, hogy a kiadott oklevél egységes tudást takarjon.

5. Külön kell választani a lóval élethivatásként foglalkozó szakemberképzést (lóápoló és gondozó, lótartó és -tenyésztő, belovagló, edző stb.) az egyéb nem főfoglalkozásként képzendőktől (lovas túravezetők, ménes gazdák, sportszervezők, rekreáció, lovas tanár- és szervező, hippoterápeuta stb.).

6. Az élethivatásként választott lovas szakmák oktatása csak iskolarendszerű képzés formájában történhessen. A lótartás „veszélyes üzem”, ezért rendkívül fontos, hogy az oktatás a „bemenetnél”, majd folyamatában és a „kimenetnél” is ellenőrzés alatt álljon.

7. Vissza kell állítani a lovas szakközépiskolai oktatást és biztosítani kell, hogy lovászt csak lovász végzettséggel lehessen alkalmazni, ez adhatná vissza a szakma presztízsét.

8.  A 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendeletet harmonizálni szükséges a kidolgozás alatt álló lovas oktatási stratégiával. A lovas túravezetők részére biztosított monopóliumot, mely a lovasok oktatására, a lovardák üzemeltetésére szól, meg kell szüntetni. Lovas túravezető csak az lehessen, aki lovas tapasztalattal rendelkezik, igazolt I. osztályú versenyzői múltja van, vagy OKJ-s belovagló végzettséget szerzett, illetve legalább középfokú lovas edzői végzettsége van.

9. Lényeges az állami ménesek kiemelt kezelése, működési feltételeinek európai mintára történő biztosítása, ez teszi lehetővé az Európai Unión belüli, paritásos alapon nyugvó együttműködést a nagyhírű európai iskolákkal (Warendorf, Samuer). Egyben ezek a létesítmények, valamint az oktatási intézményekhez szorosan kapcsolódó tangazdaságok az iskolarendszerű gyakorlati képzés ideális helyszínei, hiszen itt lehet üzemi méretekben gyakorlatot szerezni. A tanulók itt ismerhetik és szerethetik meg az őshonos magyar lófajtákat.

10. Az egyetemi és főiskolai képzésben szükséges az adott oktatási szintnek megfelelő gyakorlati lovas oktató-bázisok kifejlesztése. A cél olyan tudásközpontok létrehozása, amelyekben egy-egy egyetem bevonásával a szakiskolai oktatástól a doktorképzésig a szakember képzés egymásra épülő rendszere kialakítható.

11. A magas szintű oktatáshoz elengedhetetlen a kutatási intézményrendszer biztosítása, amely Magyarországon jelenleg nem áll rendelkezésre (nincs lótenyésztési tanszék, lótenyésztési kutató intézet). A megfelelő kutatási programok képezhetik az alapját a hazai lótenyésztés sikeres felvirágoztatásának.

12. Szükség van a hazai lovas képzések összefogására, hiszen egységes rendszer nélkül nem tudunk tovább fejlődni. 2009-ben a Semmelweis Egyetem, a Szent István Egyetem, a Kaposvári Egyetem, a Nyíregyházi Főiskola és a Magyar Lovas Szövetség részvételével alakult meg a „Konzorcium a Lovas Képzésért”, amelynek fő célja, hogy a különböző képzéseket egységesítse, ezáltal pályázati úton olyan forrásokat vonjon be a közös munkába, ami a modern európai felsőoktatási szemléletnek megfelelően egyetemi koncepcióba ágyazza a lovas életet is.

Távlatok, kitekintés

A regionális tudásközpontok kialakítása mellett a lovas szakember képzés alapvető hátterét egy Nemzeti Lovas Központ teremtheti meg. Ideális helyszíne lehetne a Kincsem Lovaspark, amely a lóval és lovaglással kapcsolatos ismeretek elsajátításának legmagasabb szintű szakmai bázisaként, Európai Uniós szinten is a térség meghatározó lovas oktatási központjává válhat.

Javasoljuk a gyermekek szakszerű lovasoktatásának bevezetését a testnevelés keretei között tanítási időben, valamint egy-két hetes szünidei táborokban. Az általános- és a középiskolák, valamint a területileg közel eső lovas objektumok együttműködését szervezett keretek közé kell helyezni. Utóbbiakat alkalmassá kell tenni a gyermekek szakszerű lovas oktatására, az ehhez szükséges fejlesztésekhez pályázati lehetőségeket kell biztosítani. Budapesten, központi fekvésénél fogva a Nemzeti Lovarda, a Tattersal biztosíthatná és szolgálhatná ki az iskolák lovas oktatással kapcsolatos igényeit. Többek között szükséges, hogy a testnevelő-tanár képzés megfelelő szakmai követelményeket tartalmazó lovas oktatói képzéssel bővüljön.

Összefoglalva, nemzeti célnak tekintjük – a leendő magyar lovas törvény által szabályozottan – a hungaricumnak számító lovas élet felélesztését, a lótartás egységes feltételeinek megteremtését, a hazai lóállomány minőségi és mennyiségi fejlesztését, a képzési formák korszerű rendszerbe építését.

Frissítve: 2023.07.15.
Fotók: Canva

Lázár Vilmos: Az új Nemzeti Lovasprogram alapjai

Lázár Vilmos
a Magyar Lovassport Szövetség elnöke, hétszeres fogathajtó világbajnok, egyetemi lovastanár

Mindenkinek szüksége van megerősítésre. Tudnia kell, hogy amit csinál, amit tesz, az sokaknak fontos, az Ő érdekükben és megelégedésükre történik. Nekünk, a Parlament Felső Házában rendezett konferencia, a felfokozott érdeklődés, a közel 600 lovasbarátunk részvétele megerősítést és biztatást jelent. Szeretném megköszönni, hogy hívó szavunkra ilyen sokan eljöttek és elnézést kérek azoktól a barátainktól, akik szívesen jöttek volna, ám a hely szűke miatt nem juthattak be az Ország Házába. Minden lehetséges módon azon leszünk, hogy a programunkat széles körben megismertessük és partnereinket megnyerjük a megvalósításhoz.

Köszöntöm a lovas társadalmunk jeles képviselőit, Gróf Széchenyi István Emlékérmeseinket, világbajnokainkat, kiváló lovasainkat, a tenyésztőket, futtatókat, lovas tanárokat, edzőket, fiatal utánpótlás-lovasokat, hajtókat – az ágazat szerteágazó helyeiről érkezett barátainkat. Külön szeretnék köszönetet mondok Lezsák Sándor úrnak, nemcsak azért, mert e lélekemelő helyen lehetünk együtt és beszélhetünk – a nagybetűs – LÓRÓL, hanem azért is, mert a Nemzeti Lovaságazati Stratégia alapjait elkészítő munkacsoport társadalmi elnökeként, önzetlen mentoraként kezdeményezte, segítette és támogatta a munkánkat. Az azóta kormányzati erővé lett Fidesz-KDNP pártszövetségtől kapott felhatalmazás alapján munkára hívott minket. Az Ő tapasztalatával, politikai tudásával, kapcsolatrendszerével megerősödve dolgoztunk és tisztelettel kérem, hogy – szűkre szabott ideje ellenére – dolgozzunk együtt a jövőben is. Megköszönöm Dallos Gyula barátomnak, hogy társelnökként további rangot adott a csapatnak. És természetesen szeretném megköszönni a munkacsoport minden tagjának az áldozatos munkát, a feladatvállalást.

Sok száz oldal szakmai anyag készült el, melyet Báthory Balázs közgazdász barátom segítségével szerkesztettünk egy modern átlátható struktúrába.

A tanulmányban szerepel többek között:

• Ágazat stratégiai lehetőségei
• Ágazat összefüggései
• Ágazat stratégiai célrendszere
• Várható eredmények
• Célok, feladatok, eredmények részletezése
• Azonnali és középtávú feladatok meghatározása
• Nemzeti Lovas, Lóverseny és Öttusa-központ létrehozása
• Ágazati struktúra

Új Nemzeti Lovas Programunk fő jellemzője a komplexitás

A teljes (!) lovaságazatot és a kapcsolati rendszerét felöleli. Ezek:

• agrárgazdaság és a lovaságazat kapcsolata (munkahelyteremtés, termőföld-, rét- és legelőhasznosítás, vidékfejlesztés, környezetkímélő gazdálkodás)
• lótenyésztés szakmai és szervezetei háttere,
• lovas- és lósport; külön kiemelve a profi-, a gyermek-, ifjúsági- és a tömeg (hobby) lovassportot
• lovasturizmus, lovasterápia, lovasiparágak,
• tudomány, oktatás (különös tekintettel a tantervbe iktatott és támogatott iskolai lovasoktatásra),
• jogalkotás, (Megítélésünk szerint az Állattenyésztési-, az Erdő- és Természetvédelmi-, az Oktatási-, a Szerencsejáték Törvény és – köznyelven szólva – lovarda-rendelet felülvizsgálatra, módosításra érett.)
• az irányítás szervezetének egységesítése, korszerűsítése (ma legalább húsz (!) lóval foglalkozó – vagy vele kapcsolatban álló – szervezet tevékenykedik),
• nemzetközi és uniós források rendelkezésre bocsátása és nyomában a teljes lovas ágazatnak, a versenysportnak otthont adó Új Nemzeti Lovasközpont kialakítása; a tervek elkészültek,
• hagyományőrzés

Programunkban rendszerben, összefüggésekben, kölcsönhatásokban gondolkodunk. A lovas ágazat részeit egyszerre és egy időben kell fejlesztenünk, hogy beindulhasson a pozitív spirál. Új Nemzeti Lovas Program alapjai című munkánk konkrét lépéseket tartalmaz, melyek mentén haladva eljuthatunk lovaséletünk felemelkedéséhez.

Miért pont a ló?

Hazánk felemelkedéséhez szükség van kiugrási pontokra, olyan sikerágazatokra, amelyek – amellett, hogy gazdasági hasznot hoznak – segítenek társadalmunk önbecsülésének, nemzeti öntudatának erősítéséhez. A lovaságazatra, a lovassportra, az önbecsülésünket erősítő LOVAKRA tehát szüksége van az Országunknak – mert a LÓ:
– egy csodálatos élményvilágot varázsol vissza,
– önbizalmunkat növeli,
– országimázst épít,
– felfrissít, testi, lelki egészséget hoz,
– közösséget formál,
– kenyeret ad,
– hasznot hoz.

Van egy ország, Magyarország, ahol helye van a lónak.

Van mire építkeznünk – a hagyományaink köteleznek

Egyetlen országnak sincs olyan színes, dicsőséges lovaskultúrája, mint a magyarnak. Gondoljunk a hátrafelé nyilazó honfoglaló őseinkre, vagy a daliás magyar huszárra, aki egykor fogalom volt Európában. Említhetjük a könnyű magyar kocsit, amely a közlekedést forradalmasította, és a világon mindenütt nevében őrzi Kocs, a Komárom-Esztergom megyei település nevét, ahonnan származik. Irányként hasznosítjuk Gróf Széchenyi István örökérvényű zseniális tanításait és a kimagasló lovas méltóságaink, például: Csekonics József, Leveldi Kozma Ferenc, Pettkó-Szandtner Tibor, Gróf Széchenyi Dénes munkásságát. És ne feledkezzünk meg a nyolc védett történelmi lófajtánkról. Vagy Kincsemről, Juszufról, Kisbérről, Imperiálról, ló-csodáinkról, melyek megannyi dicsőséget szereztek a világban. Munkánkban segítségünkre lesznek – a ma sajnos gondokkal küszködő – világhírű méneseink: Mezőhegyessel, Bábolnával, Kisbérrel, Hortobággyal, Szilvásváraddal és műemlék együtteseivel.

A tanulságok okán sem feledhetjük az Örkénytábori Lovagló és Hajtótanár-képző Intézet világszerte elismert zsenijeit: id. Bodó Imre, Endrődy Ágoston, Hanzslinszky-Krull Géza, Kókay Pál, Dr. Kósa Reznek Jenő, Magyar Imre, Máchánszky Gyula, Monspart Gábor, Némethy Bertalan, Platthy József, Szemere Csaba, Tóth Béla – és messze nincs vége a sornak, akik nem csak lovagolni tanították meg a világot, hanem megtanították őket a lovaglás művészetére is. Van egy táj, egy környezet, a Kárpát-medence, amely a világon egyedülálló módon alkalmas a lótenyésztésre, a lovas- és a lósportra. Nem utolsó sorban van egy nemzet, amely génjeiben hordozza a lószeretetet, a lóértést és a rátermettséget. Hiszem, mindezekre lehet egy sikerágazatot alapozni.

Sok esetben a múltunkból fakadó előnyt, a hungarikumainkat, a védett lófajtáinkat, a méneseinket arra használjuk, hogy sajnáltassuk magunkat. Nem vesszük észre, hogy 2010-et írunk. Azt várjuk, hogy a világ forduljon felénk, ahelyett, hogy mi fordulnánk a világ felé. Nem a múlton kell rágódnunk – csak a tanulságok okán érdemes visszatekinteni. A múlt alapjain kell megújulnunk, bátran kell változtatnunk.

A mai modern világ piaci igényei szerint kell átalakítanunk és modernizálnunk lovassportunkat, lóversenyzésünket, lótenyésztésünket, oktatási és képzési rendszerünket, intézményeinket, a törvényi és az anyagi hátteret – minden szegmensét a lovas ágazatunknak.

És mindezekkel együtt a szemléletünkön kell változtatnunk!

Van hova fejlődnünk

Magyarországon 1000 lakosra 6, az Európa Unió átlaga szerint 12, Hollandiában 27 ló jut 1000 lakosra. Ha azzal számolunk – amivel tőlünk nyugatra –, hogy három ló egy munkahely, akkor csupán az európai uniós átlag elérésével 20 000 új munkahelyet hozhatnánk létre. Írországban a lótenyésztés és a lóversenyzés a tíz legjelentősebb gazdasági ágazat között szerepel. Magyarországon az elmúlt években sikerült úgy tönkretenni a lóversenyzést, hogy miközben a futtatók jelentős része veszteséget termel, a költségvetésnek is közel 1 milliárd mínuszt jelent évente. Tehát van előttünk jó példa bőven.

És még nem beszéltünk a társadalmi hatásokról, arról, hogy miként járulhatunk hozzá egy testileg, lelkileg egészséges társadalom fejlődéséhez, a fiatalok neveléséhez – a LÓ segítségével. Első és legfontosabb feladatunk a lóval való foglalkozás tekintélyének helyreállítása, emelése. Ezt nem lehet azzal elérni, hogy azt hajtogatjuk: bezzeg a mi időnkben. Az előremutató példák sorával, kultúrált magatartásunkkal, a mai kor PR- és marketing eszközeivel kell divatossá, „trendivé” tenni a lovaságazatot, a lovassportot. Világszínvonalú „prémium” eseményeket kell rendeznünk. Sztárokat, példaképeket kell felépítenünk, ha kell „hollywoodi” Kincsem filmet kell csinálnunk Oszkár-díjas sztárszínészekkel. Világeseményeket kell Magyarországra hozni. Sorolhatnám hosszasan, mivel lehet Magyarországon is elérni, hogy a ló megtalálja a célközönségét és a lovasvilág figyelmét Magyarországra irányítsuk.

Alapkérdés a tömegbázis bővítése. Ezt a lovassport megszerettetésével, a fiatalok széleskörű bevonásával lehet legjobban és leghatékonyabban elérni. Legtöbb gyerek életében van egy fogékony időszak, ha akkor találkozik a lóval, akkor az egész életére befolyással lesz. Mi is így jártunk öcsémmel, aki azóta hatszoros világbajnok, vezeti a 2010. évi világranglistát és példaképpé lett. Fokozatosan be kell vezetnünk az iskolákban a tantervbe iktatott és anyagiakkal is támogatott lovasoktatást. Ausztriában úgy csinálták, hogy minden gyereket megtanítottak síelni és sí-nemzetté váltak.

Kicsit leegyszerűsítve nekünk is minden gyereket meg kell tanítanunk lovagolni a lovasnemzetté váláshoz. Rendet, átláthatóságot kell teremtenünk a ma legalább 12 címen folyó lovasoktatásban. Célunk az egységes tananyagra és vizsgarendszerre alapozott, szakmailag ellenőrzött, akkreditált oktatási rendszer szervezése. Ezzel együtt kell fejlesztenünk a lótenyésztést, a létesítményeinket. A lóversenyzés termőre fordításával pedig meg kell oldanunk az ágazat hosszú távon biztos finanszírozását. Sorolhatnám a további szükséges lépéseket, de meghagyom a lehetőséget a szakértőknek. Terveink között szerepel, hogy akár már a 2018-as lovas világjátékokat Magyarországra hozzuk és ezzel újra erősítsük a világban azt, hogy a márkánk a „Lovas Nemzet”.

Adni szeretnénk

Le szeretném szögezni, hogy a lovas szakma sokkal inkább adni szeretne, mint kérni. Csak lehetőséget kérünk ahhoz, hogy segítséget adhassunk Magyarország gazdasági és társadalmi felemelkedéséhez. Számomra az lenne az egyik legnagyobb eredmény, ha néhány év múlva annak hallatán, hogy Lovas Nemzet a magyar, minden honfitársunknak hasonlóan megdobbanna a szíve, mint nekünk itt most a Parlamentben. Hosszú az út és sok a feladat! Homérosz az Iliászban azt írja: „Itt is győz, ki lovát ésszel hajtja”. Mi mindannyian erre készülünk. Tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz könnyű a menetelés. De van miből erőt merítenünk.

Erőt gyűjthetünk a munkánkhoz: 
– azoktól a lovas emberektől, barátainktól, akik a magyar lovaséletet sikerre vitték,
– Platthy Józseftől, egyetlen olimpiai érmes lovasunktól (Berlin 1936),
– a világbajnokainktól,
– kiváló lovaink tenyésztőitől,
– a fegyelmet, rendet követelő ménesbeli emberektől,
– azoktól, akik ma is korán kelnek és későn fekszenek, hogy lovaikért, a lovassportért dolgozhassanak,
– akik sokszor ingyen, vagy vékony pénzért tanítják gyermekeinket a csodálatos sportunkra, általános műveltségre, a szülő, az edző, a tanító tiszteletére és a tisztességre.
– erőt merítünk a szépséget, a nemességet, a szelídséget, ugyanakkor a nyers erőt,
energiát, empátiát sugárzó, szolgálatunkba szegődött, elénk tükröt tartó,
– a szabadságot jelképező, eddig minden támadást túlélt lovainkból merítünk erőt!

LOVASTÁRSADALMUNK, MI MINDANNYIAN ÖSSZEFOGVA KÉPESEK VAGYUNK, KÉSZEN ÁLLUNK AZ ÚJ NEMZETI LOVASPROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁRA.

Frissítve: 2023.07.15.
Fotók: Canva