Cranio-sacralis terápia

Egy új módszer a lóosteopatha kelléktárában

Ha a Cranio-sacralis terápiát hasonlítani kellene valamihez, hogy egy lovasember számára könnyebben érthető legyen, akkor a helyes félfelvételhez lehet a legjobban. Olyan finom és lágy, szinte láthatatlan mozdulatokkal történik, mint egy jól kivitelezett félfelvétel. Sem a cranio-sacralis terápia, sem a félfelvétel hatékonysága nincs összefüggésben a végrehajtásához szükséges mozdulatok nagyságával…

Mi a Cranio-sacralis terápia?

A cranio-sacralis (CS) terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívüli módon hatékony kezelési forma. Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, szerveire, szervrendszereire. A terápia célja az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az ízületi feszültségek korrekciója, az izom relaxáció, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.

A CS-terápia egészen más, mint általában a masszázs, csontkovácsolás vagy a gerinc egyéb kezelési formái. A kezelés során alkalmazott mozdulatok rendkívül gyengédek, aprók, érzékenyek; a terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, a szervezet természetes hullámait és ritmusát követi, ezt használja fel a szervezetben történő változások előidézéséhez.

A CS-terápia egy mélyreható gyógymód, amely segíti a szervezet természetes öngyógyító mechanizmusait, semlegesíti a stressz negatív hatásait, erősíti az általános ellenállást a betegségekkel szemben, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít.

Története:

William G. Sutherland nevéhez fűződnek az 1920-as években a CS rendszerben lezajló élettani folyamatok kutatásai és megfigyelései.
Az alapkérdése a következő volt: Miért áll a koponya 29 csontból, ha „csak” annyi szerepe lenne, hogy az agyat védje? A Természet feleslegesen nem csinál semmit és mindennek megvan a funkciója. Ha valami varratokkal rögzül a másikhoz, akkor annak szerepe van. Mi lehet ez a szerep?
Egy speciális készüléket (abroncsokkal és csavarokkal rögzítette a koponya csontjait) készítetett magának és önmagán vizsgálta a különböző hatásokat. Már az első napon irtózatos fejfájása lett. Azt tapasztalta, hogy a koponyacsontok varratai nem egyesülnek szilárd összeköttetésekben, mint ahogy az addigi általános nézet alapján az köztudott és elfogadott volt az anatómiában. Ez az új nézet igen heves vitákat váltott ki. Felfedezte a Primer Légzési Mechanizmust (PLM), amely tulajdonképpen a liquor áramlásának üteme.

A cranio-sacralis ritmusról:

A CS-rendszernek, a szív-érrendszerhez és a légzőrendszerhez hasonlóan saját, érzékelhető ritmusa van. A CS ritmus 8-16 ciklus/perc (embereknél 6-12), amely egyénenként változik, de egy lovon belül állandó. A 8-nál alacsonyabb érték alulműködést, a 16-nél magasabb túlműködést jelent. A ritmus létrejöttében a koponya és a keresztcsont játssza a legfontosabb szerepet, mint a rendszer két vége. Természetesen az összes koponyacsont mozgásban van, és ez a mozgás az agyhártyák és az agyi-gerincvelői folyadék révén folyamatosan tovaterjed a testben.

A cranio-sacralis terápia anatómiai alapja:

A terápia alapja a CS-rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Ez egy élettani rendszer, amely minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megvan.
A CS elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) funkcionális egységére utal. (A cranium kezelésével hatással vagyunk a keresztcsontra és fordítva.) A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll.
A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel.
Ebben a kapcsolatban – fizikai vagy lelki sérülések miatt – kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet.
Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere.
Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti.
Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész élőlény szempontjából káros. A CS-rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.

Alkalmazása:

Hogy néz ki egy kezelés?

A CS-terápia során a terapeuta nagyon finom érintésekkel manipulálja a koponyacsontokat. Ilyenkor a külső megfigyelő a CS-kezelés során igazából nem lát „semmit” és gyakran kérdezik, hogy „valóban történik kezelés?”
Mivel a ló szabad, nincsenek látványos egyértelmű “manipulációk”.
A jó megfigyelő azonban észreveszi- egy bizonyos idő után-, hogy a ló a kezelésre pozitívan reagál és élvezi azt. Megnyugszik, ellazul, keresi a belső egyensúlyt és hagyja, hogy a gyógyító folyamatok a szervezetében elinduljanak. Ezt mutatja, hogy gyakran pihentett, a fejét lógatja, és ásítozik.

Az eredményes kezelés végén a terapeuta gyakran úgy „lopakodik ki” a bokszból, mert nem akarja ezt az ellazult állapotot megzavarni.
A lovat egy CS kezelés után 2 napig nem szabad lovagolni. Ilyenkor legjobb a legelőre kitenni.

Esettanulmány:

Janászik Andreát a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztők Egyesületének tenyésztési vezetőjét régóta ismerem. Mindig örömmel látogatom meg gyúrói ménesében. Többször voltam már nála a fedezőménjeit és az utánuk született csikókat megnézni. Egy ilyen látogatás alkalmával említette, hogy 3203 Déva Gidrán-13 Riadó nevű gidrán fedezőménje egy kicsit nehezebben felkantározható, mint amit Ő eddig megszokott.

Mutattam neki egy-két nagyon egyszerű technikát, ami alkalmazható az ilyen lovaknál és közben természetesen megkezeltem a mént. Másnap beszéltünk telefonon és mondta, hogy Riadót lényegesen könnyebb volt felkantározni. Ekkor említette meg, hogy van egy igazán problémás esete számomra és, ha ráérek, akkor nézzem meg. Ráértem és megnéztem.

Mandula egy jó kiállású szürke herélt lovacska, szép nagy szemekkel és egy kicsit érzékeny lélekkel.
A kezelést a C1-es csigolya rotációjának megszüntetésével kezdtem, majd utána elkezdtem a Cranio-sacralis terápiát. Kb. 15 perc után Mandula pozitív válaszreakciókat adott, lerágott és ásítozott. A különböző technikákra különböző érzékenységgel reagált. Kb. 30 perc után befejeztem a kezelést. Az eredményről Andrea a következő e-mail-ben számolt be:

Kedves Zsolt!

A múlt hétvégén (2010.09.17) kezelted Mandula nevű 4 éves herélt lovamat. A lovat néhány hónapja vettük munkába, és azóta féltette a fejét. Az érintést, simogatást tűrte, de nehezen lehetett kantározni és a kötőféket rátenni.

A kezelés után néhány nappal ráült egy új lovas, aki tudta, hogy a kantározás problémát okoz, de ő maga még soha nem próbálta. Lovaglás után a következő módon számolt be a történtekről: “Nem értem, miért nem tudták mások ezt a lovat kantározni, nekem semmi gondom nem volt vele!”

A fiú ugyan saját magának tulajdonította a sikert, de én pontosan tudom, hogy a hétvégi kezelés változtatta meg ennyire Mandula hozzáállását. Azóta minden nap lovagoljuk, és lassan el is felejtjük, hogy nemrégen még nehezen lehetett kantározni.

Köszönöm a segítséget!

Janászik Andrea
Gyúró, Lószanatórium

Mandulát ma (2010.09.24) újból megkezeltem és a reakciók várakozáson felüliek voltak. A ló a kezelés során „bealudt” a füleit, tarkóját nyugodtan meg lehetett érinteni és a végén a kötőféket gond nélkül tudtuk rá feltenni. Örülök, hogy segíthettem!

Bertalan Zsolt
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva