Nemzetközi fogathajtó helyzetkép

Hosszú az út Amerikába…

A díjhajtáson a hangsúly

A holland világbajnoki címvédő Ijsbrand Chardon 34, míg az idei világbajnokság egyik legnagyobb esélyese, az ausztrál Exell Boyd 36 hibaponttal nyerte a szezon első versenyének díjhajtó feladatát. Nyilatkozataikból kitűnik: aki idén nem tud negyven hibapont alá hajtani az első napon az nem számíthat világbajnoki éremre Kentucky-ban. Erre jelenleg öt hajtónak van reális esélye és köztük egyelőre nincsen magyar hajtó. A holland válogatott tűnik magasan a csapatverseny esélyesének. Chardon mellett klasszis díjhajtó programot várhatunk Theo Timmerman-tól és Ronde Koos-tól és a válogatottságért olyan nevek vannak még versenyben, mint Harry de Ruyter, Ton Monhemius vagy a maraton specialista Mark Weusthof. Jelenleg nincs más olyan nemzet, aki ennyi magasan képzett hajtóval és lovakkal rendelkezne.

A németek egykori arany gyárosai, Michael Freund és Christoph Sandmann egyelőre a háttérből figyelik az eseményeket, bár meglepetésre adhat okot, hogy a visszavonult Freund újra starthoz állt egy kisebb versenyen éppen az Amerikai Egyesült Államokban. Nélkülük foghíjasnak tűnik a válogatott, ám az ifjú tehetség, Michael Brauchle akár meglepetéssel is előrukkolhat, míg a háta mögött Rainer Duen, Josef Zeitler és Ludwig Weinmayr olyan lovasok, akikkel bármikor esélyes lehet Németország, ha nem is egyéniben, de csapatban mindenképp.

Az amerikaiak az aranyéremért hajtanak. Chester Weber mindenképp révbe akar érni és erre minden esélye meg is lesz a hazai pályán. A legutóbbi világbajnokságon már dobogós volt, a díjhajtást magasan nyerte. Akkori nyilatkozataival nem lepett meg senkit, melyben kifejtette, hogy ő fogja nyerni a díjhajtást, a kérdés csak az, mennyi hibaponttal… igaza lett. Leendő csapattársát, Tucker Johnson-t senkinek sem kell bemutatni és bár az amerikaiak egykori húzóembere az utóbbi években kissé háttérbe vonult, idén újult erővel tért vissza. Olyannyira, hogy az angliai Windsorban egyedül neki sikerült a győztes Exell Boyd-hoz valamelyest közel férkőznie. Nagyon erős fogata van mindhárom számban. Egy harmadik emberrel kiegészülve és a hazai pálya előnyeit élvezve abszolút éremesélyesek.

A belgák jelenleg nem rendelkeznek ütőképes csapattal. Felix Brasseur jelenleg fogatot épít, ami egyelőre nem áll készen egy világbajnoki megmérettetéshez. Érdeklődésünkre elmondta, hogy ő biztos nem lesz sem egyéni sem csapat induló idén. Ami a jövőt illeti, Brasseur csak akkor indul, ha újra világverő lovai lesznek. Gert Schrijvers Windsorban harmadik lett a díjhajtásban, melyre felkapta a fejét a nemzetközi hajtó világ, ám utána mind a maraton, mind az akadályhajtás feledhető volt számára. Őt ismerve azonban – amennyiben starthoz áll – leszögezhetjük, hogy az utóbbi évek feledhető teljesítménye után újra esélyes fogatot kezdett építeni, amely reményei szerint olyan kuriózum lesz, mint az egykori világszép fekete fríz négyesfogata.

A svédek szintén válságban vannak, legalábbis ami a fogathajtást illeti, hisz a kétszeres egyéni világbajnok Tomas Eriksson kijelentette, hogy amennyiben nem sikerül megfelelő szponzort találnia, úgy Michael Freund-hoz hasonlóan ő is visszavonul. Amióta a többszörös csapat világbajnok Jan-Erik Palsson végleg letette az ostort, az északiak is csak kétfős csapattal szállnak harcba. Fredrik Persson bár nagyon jó adottságú lovakkal rendelkezik, egyelőre adós egy kimagasló vb eredménnyel.

A britek bár rendelkeznek hat-hét nemzetközi szintű fogattal, ám a fogathajtás doyenje, George Bowman kivételével nem tudnak átütő sikereket elérni az évtizede tartó holland-német-magyar uralom mellett. Az elmúlt években azonban feltűnt egy másik tehetség a Bowman családból, aki idén a legjobb szigetországi négyesfogathajtóvá avanzsálódott, tizenhárom évvel azután, hogy 1997-ben a kettesfogathajtók között csapat világbajnok volt. Wilf Ripley Bowman mellett másik két hajtó, azaz hajtó hölgy lett a válogatott várományosa, miután az évek óta egyetlen női négyesfogathajtó Pippa Basett mellett feltűnt Hunt Georgina, aki rögtön – Tucker Johnson-tól mindössze fél hibaponttal lemaradva – harmadik lett a windsori díjhajtásban. Ezek jó előjelek a megújulni képes angol fogathajtás számára.

A svájciak számára a svédekhez és hozzánk, magyarokhoz hasonlóan szintén inkább kétfős az a három személyes válogatott, mivel az 1998-as római vb győztes Werner Ulrich-on és a fábiánsebestyéni és vecsési versenyek külföldi sztárján, Daniel Würgler-en kívül ők sem számíthatnak egy erős harmadik emberre, így számukra is kérdéses a rendkívüli anyagi megterheléssel járó idei vb részvétel.

Az idei négyesfogathajtó világbajnokság utazási költsége 25 millió forint. Összességében elmondható, hogy soha ennyire még nem dominált a pénz a fogathajtó szakágban. Egy komoly teljesítményre és eredményre képes fogat ló ára elérheti a fél millió eurót, és mára el kell felejteni, hogy a magyar vásárban veszünk egy pár lovat és a következő héten világbajnokok leszünk. Nekünk magyaroknak újra meg kell tanulnunk, hogy a lovat tenyészteni kell. Ludger Beerbaum díjugrató évekkel ezelőtt leszögezte, hogy Németország azért van lépéselőnyben a lovassportágakban, mert ott mindennek az alapja a díjlovaglás. Ez a fogathajtásban sincs másképp. Exell Boyd szponzora, Vincze Tamás, vagy Ijsbrand Chardon is egyaránt fiatal magasan képzett díjlovakat vásárol és épít a fogatba. Hazánkban sajnos az elmúlt 15-20 év szégyenfolt a lótenyésztés területén, hisz nemcsak elvesztettük a lipicai ló egyeduralmát a versenyeken, de mára egyetlen hazai tenyésztésű négyesfogat sem maradt. Ezek olyan megcáfolhatatlan tények, amiket csakis nagyon komoly mérlegeléssel és radikális személyi és eszmei váltással lehet orvosolni. Reméljük, hogy az újonnan megválasztott Magyar Lovas Szövetség vezetősége felismeri a múltban elkövetett hibákat és új alapokra helyezi a hazai lótenyésztést, amely reméljük, soha nem fog olyannyira letérni a helyes útról, ahogyan a rendszerváltás után tette.

ifj. Bozsik József
Frissítve: 2023.09.22.
Fotók: Pixabay