Spanyol-Norman ló – Spanish-Norman Horse

A fajta eredete és története

A ritka és különleges Spanyol-Norman fajta, az újratenyésztett középkori lovagi csatamén magára vonja a lórajongók figyelmét az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. “A múlt csataménje a mai kor sportlova”.

A hatalmas harci ló, amely a csatamezőkön vágtatott át, és vezette a vitézeket a győzelembe… A keresztes lovagok paripái az Agincourt-i és Poitiers-i csatákból történelmileg és örökléstanilag is újra lettek tenyésztve a spanyol Andalúz és a francia Percheron fajtákból.

Allan H. Hamid, a Spanish-Norman Horse Registry Inc. (Spanyol-Norman Fajta Iktatóhivatal Rt.) elnöke 1996-ban bejelentette, hogy 32 Andalúz csődör volt a fajta alapítója. 30 Andalúz csődör az U.S.A.-ból, míg 2 Kanadából származik.

A Spanish-Norman Horse Registry Inc. 1991-ben alakult, hogy dokumentálja a családfáját ennek a csodálatos és egyedülálló sportló-fajtának. Allan Hamid, az Iktatóhivatal alapítója (aki egyébiránt történelemtanár és kiváló Andalúz tenyésztő Connecticut-ban) megállapította, hogy mind az Andalúz mind a Percheron fajtáknak Berber ősei vannak. A korai spanyol lovak részt vettek a mára elveszett középkori francia Norman lovak tenyésztésében. Ezek a Norman lovak a középkorban alapító állományként szolgáltak a középkori csatalovak tenyésztésében. A Norman ló ugyancsak “közreműködött” a Percheron fajta tenyésztésében is. Hamid kutatási eredményeit alátámasztják Dr. Gus Cothran tanulmányai a Kentucky egyetemen, aki hasonlóságokat talált a két fajta vérmintáiban.

A fajta jellemzői

Egy sokoldalú sportló, a Spanyol-Norman örökölte az Andalúz fajta szépségét, bátorságát, valamint a Percheron fajtától az alakját, csontozatát és erejét.

A fajta 155 és 172 cm magasságú, túlnyomórészt szürke színű, de pej és fekete is lehet. Nagy lófajta, kifejező szemei, valamint hosszú, méltóságteljes nyaka van, vállai hátrébb állnak a szokásosnál, s folytatódnak rövid hátában. Ezen kívül igen erősek a lábai. Azért lettek tenyésztve, hogy szabadon, rugalmasan mozogjanak, folyékony legyen a mozgásuk.

A Spanyol-Norman lovak különböző versenyszámokban indulnak: ugrás, fogathajtás, díjlovaglás és eventing. Ezeken kívül még parádékon szoktak szerepelni, és kiválóak hobbilovaknak vagy bemutatókra, valamint (természetesen) középkori játékokon.

Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.05.22.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spanyol Musztáng – Spanish Mustang

A fajta eredete és története

Az 1950-es évek közepén egy csoport érkezett régi típusú Spanyol Musztángokkal az Egyesült Államok nyugati részére, ahol egy kóbor fajtával találkoztak nagy számban, de a kihalás veszélye fenyegette őket. Robert E. Brislawn fáradozott a fajta megmentésén.

A fajta állományát Brislawn gondosan összegyűjtötte, majd kiválasztotta közülük a legideálisabbakat tenyésztésre. A Spanyol Musztáng nevet közös megegyezéssel választották meg a leírása alapján.

A fajta jellemzői

A fajtát kitartónak és keménynek írják, ami tény és legendás. A spanyol öröklődés látható a fajtában. Fejük nagyra nőtt, fülei hosszúak, látásuk éles, nagy irányérzék alakult ki a fajtában. Nagy számban még ma is vadon élnek. Ma a Spanyol Musztáng védett fajta.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.22.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spanyol Berber – Spanyol Barb – Spanish Barb

A fajta eredete és története

A Spanyol Berber ló Andalúz és Spanish Jennet lovak révén alakult ki a 16. században. A fajta először egyébként Amerikában jelent meg, spanyol felfedezők vitték be. Amerikában a Spanyol Berber ló volt a legelterjedtebb a spanyol telepesek területén, délkeleten és délnyugaton. Délkeleten a Spanyol Berber ló hozzájárult a Chickasaw és Choctaw Indián lovak kialakulásában, a Chickasaw pedig az Amerikai Quarter Horse kialakulásában segített. Délnyugaton a spanyol, majd a mexikói cowboyok használták a lovat, majd a fajta a vad Musztáng alapjául szolgált.

Éveken át a Spanyol Berber feledésbe merült, alig maradt túlélő egyed. De néhányan azért tenyésztik. Sajnos néhány feljegyzés eltűnt és nem is próbálták jegyezni ezt a ritka és páratlan fajtát 1972-ig, amikor a Spanish-Barb Breeders Association megalakult.

A fajta jellemzői

Magassága 135-140 cm. Egyenletes járású, kényelmes lovaglású fajta. Feje szép, kosfej vagy félkosfej. Szemei mandula alakúak és alacsonyan helyezkednek el. Nyaka rövid, lapockái hosszúak és dőltek. Patái kemények és vastagfalúak. Sárga, fekete, fakó, deres, tarka színekben található meg. Intelligens és könnyen tanítható, tüzes és értelmes, megbízható fajta. Hátaslóként, marhaterelésre és távlovaglásra is használják.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.22.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ