A szerdai díjhajtást az amerikai Chester Weber nyerte. A második az ausztrál Boyd Exell, a harmadik pedig a holland Theo Timmerman lett.
Az amerikainak a díjhajtás az erőssége, lovaival (Para, Senate, Splash és Uniek) mindössze 31.20 pontot gyűjtöttek össze (80.50%), míg a jelenlegi világbajnok Boyd Exell négyese 34.80 hibapontot kapott (78.2%), Theo Timmerman pedig 38.70, azaz 75.8 százalékos eredményt mutathat fel.
Weber pontosan ugyanazt a négyest hajtotta, mint egy évvel ezelőtt, amikor szintén megnyerte ezt a versenyszámot. Az amerikai rendkívül elégedett volt lovai négyszögben nyújtott teljesítményével. Három hete a franciaországi Saumurban megrendezett versenyen egy fiatalabb lovat is befogott és nyert, de Aachenben semmit nem akart a véletlenre bízni.
A magyar hajtók közül a legjobb eredményt Dobrovitz József érte el (50.85, 68.2%), aki egyéniben így a tizenegyedik helyen áll holtversenyben a belga Gert Schrijvers-szel.Lázár Zoltán a tizenhatodik lipicai fogatával (53.74, 66.4%). Ifjabb Dobrovitz József (56.51, 64.7%) a huszadik helyről várja a folytatást.
Az aacheni CHIO-n az egyéni- és a csapatverseny élesen különválik. A szerdai díjhajtás, a pénteki akadályhajtás és a szombati maraton az egyéni eredményekbe számítanak bele. A Nemzetek Díja helyezéseiről pedig a csütörtöki díjhajtás, és a vasárnapi maraton- és akadályhajtás dönt majd.
Bár kis kazah lova még állatorvosi megfigyelés alatt áll, Megan Lewis nem töltötte tétlenül az elmúlt napokat. Végigböngészte a Lovasok.hu hirdetéseit, hogy megtalálja azt a lovat, aki ideális társa lehet Londonig tartó útján.
A kép illusztráció
Eddigi szokásához híven most is szeretett volna a helyi fajtákból választani, így elsősorban shagya arab, furioso illetve kisbéri lovat keresett.
Több ló megtekintése és kipróbálása után Sopron mellett talált Zahirára, a hét éves shagya arab kancára, aki korban, képzettségben és temperamentumban egyaránt maximálisan megfelelt kívánalmainak. Zahirát az indulás előtt fedeztetni fogják, így Megan jövőre már saját shagya csikójának örülhet odahaza, walesi otthonában.
Megant azonban egy shagya herélt is rabul ejtette, így könnyen lehet, hogy a túrának lesz még egy négylábú résztvevője. Mivel Megan unokatestvére lelkes távlovas, erre a lóra a londoni célba érkezést követően minden bizonnyal mozgalmas versenykarrier vár majd.
Megan kazah lova, Bolashak még néhány hétig a mátészalkai Főnix Park vendégszeretetét élvezi, gazdája viszont remélhetőleg már március közepén megkezdheti túrája magyarországi szakaszát új heréltje nyergében. Bolashak az állatorvosi megfigyelést, Zahira pedig a vemhesítést követően csatlakozik a túrához.
Megan előreláthatólag Tiszabecstől indul Mátészalka felé, majd Nyíregyháza, Debrecen, Hortobágy, Tiszafüred, Tisza-tó mentén lovagol. Budapestet délről kerüli majd meg, majd Bábolnán és Győrön át Sopron felé veszi az irányt.
Egyelőre sajnos nem sikerült gépkocsivezetőt találni Megan számára. Továbbra is várjuk tehát érvényes C kategóriás jogosítvánnyal és megfelelő tapasztalattal rendelkező gépkocsivezetők segítségét, akik egy-egy, vagy akár több magyarországi szakaszon vezetnék a lovak takarmányával és felszereléseivel megpakolt lószállító kamiont.
Fanatikus, és ez csodálnivalóbb a tehetségnél, az erénynél és a szorgalomnál is. Dolgozott csendben, összeszorított szájjal, sokszor nem törődve az őt körülvevő már-már ellenséges légkörrel, és közben felépítette, megvalósította hosszú távú tervét. Élete során, bármit csinált, mindenben maradandót alkotott. Dr. Várady Jenőnek hívták.
A kép illusztráció
Várady Jenő 1919. július 1-én, Konyáron született. Apja katonatiszti hívatása egész életére meghatározó volt számára. Gyermekkorát a nyíregyházi huszárlaktanyában töltötte ahol a lovak közelsége mellett a rend és a fegyelem is meghatározta napjait. 1947-ben, a Debreceni Gazdasági Akadémia elvégzését követően újra a nyíregyházi laktanyába tért vissza, ahol a háborút követő lóveszteség pótlásán kezdett el dolgozni.
Méntelep létrehozásán dolgozott, amit sikerrel meg is valósított. A kezdeti örökség után a néhány ménből pár hónapon belül százötven mén állt a nyíregyházi laktanya méntelepén. A tenyésztés sikere a sportban volt kipróbálható, ezért 1952-től két napos, száz kilométeres fogathajtó versenyeket szervezett, ami néhány évvel később egy naposra módosult.
1957 februárjától a megalakult Magyar Lovas Szövetség elnökeként meghatározó szerepe volt az akkor nagyon sikeres díjugratás eredményeiben. Egy számára kedvezőtlen döntés értelmében, 1960-tól az Országos Lótenyésztési Felügyelőség igazgatóhelyettese. Felkészültségét, lószeretetét hasznosítva a hazai lótenyésztésben maradandót tudott alkotni. Az Aldáto és a Ramses mének importjával a sport és a tenyésztés komoly átalakuláson ment keresztül. Később a fogatsporttal kezdett el foglalkozni, ahol élete legnagyobb sikereit érte el. Irányítása alatt több fogathajtóból vált klasszis versenyző, akik hosszú évekig verhetetlenek voltak a rangos nemzetközi versenypályákon. Taposott ösvényén haladva a magyar fogathajtók 48 Európa- és világbajnoki érmet, közte 23 aranyat nyertek, megelőzve valamennyi nemzetet. Várady Jenő, hivatalosan nem volt szövetségi kapitány. A szövetségben semmiféle tisztséget nem viselt, külsősként irányította a felkészítést és a világbajnokság rendezését.
A kép illusztráció
Az újságírók nevezték ki kapitánynak, s mivel gyakorlatban ezt csinálta, ezért senki nem tiltakozott. Hivatalosan 1982. február 26-án nevezték ki, de a szövetség új elnöke 1983 őszén kezdeményezte leváltását.
A magyar mezőgazdaság, a magyar lótenyésztés, a magyar ló-, és lovassport karizmatikus egyéniségét sajátos láng tüzelte. Ölelő melegséggel gyűjtött barátokat és villámokat szórva szerzett ellenségeket.
Magas állami és sportkitüntetésekkel jutalmazták életútját, eredményeit.
A 2001. május 31-én, életének 82. évében elhunyt Dr. Várady Jenőt a család akaratából, szűk körben kísérték utolsó útjára.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Hazai lovas kultúránk több évszázados hagyományokra és olyan egyéniségekre épült, akik magukban hordozták a ló iránti szeretetüket és alázatukat, azt a fajta megszállottságot, amiből sok következetes munka alapján jött létre a siker. Közéjük tartozik a nemzetközi és a hazai négyesfogathajtás egyik legsikeresebb versenyzője Fülöp Sándor.
A kép illusztráció
A sikeres budapesti I. Hajtó Európa-bajnokságot követően új tehetségek tűntek fel, akik a későbbiekben szintén sok elismerést hoztak a magyar lovassportnak, a magyar fogathajtásnak. 1974 évi magyar bajnok Fülöp Sándor, 2. Bárdos György, 3. Papp József, 4. Muity Ferenc, 5. Muity Sándor, míg a 6. Bálint Mihály lett.
Fokozott igényesség a felkészülésben, a vezetés és a versenyzők közötti párhuzamos összhang jellemezte fogathajtásunk legeredményesebb időszakát.
Bács-Kiskun megye a magyar lótenyésztés, a lovas kultúrák, lovassportok, azon belül a fogathajtó sport egyik bölcsője, a lovassport fellegvára, a lovasturizmus hazája.
Itt él és dolgozik Fülöp Sándor, a 1960-as évek végének, a 80-as évek közepének egyik legeredményesebb négyesfogathajtó versenyzője. A földműves családból származó Fülöp Sándor a gimnáziumi évek után a gödöllői Agrártudományi Egyetemre nyert felvételt, ahol először Német László segítségével a díjugratással kezdett el versenyszerűen foglalkozni. Tanulmányai alatt az ugrósportban szép eredményeket ért el, több éven keresztül volt a válogatott tagja. 1964-ben országos bajnok és különböző versenyszámokban második helyezett lett.
A fogathajtást egyetemi évei alatt Kruchio Lászlótól sajátította el, majd később Apajpusztán, – a nagy szakember, a felkészült versenyző hagyatékából,- egy pejkanca fogatot örökölt. Várady Jenő rendezte akkor az évenként egyszer megtartott fogathajtó versenyt, a Magyar Hajtó Derbyt. Amikor megtudta, hogy Fülöp Apajra kerülésével „fogattulajdonossá” vált, rábeszélte, hogy próbáljon meg versenyezni. Fülöp Sándor 1967-ben indult először a Magyar Derbyn, ahol ötödik, 1968-ban harmadik lett. 1969-ben, Aachenben, Szentmihályi Ferenccel és Debreceni Viktorral képviselték a magyar színeket, ahol Fülöp pejkanca fogatával győztesként állhatott a dobogó legmagasabb fokán. Ugyanebben az évben már elnyerte a magyar bajnoki elsőséget és a Magyar Derbyn is aranyérmes lett.
A kép illusztráció
1971-ben az I. Hajtó Európa bajnokságon csapatban aranyérmes, egyéniben Abonyi Imre mögött másodikként végez. 1972-ben Windsorban győzött, 1974-ben a svájci Frauenfeldben a német Bauerrel vívott csatában diadalmaskodott, ezzel magyar versenyzőként először nyert világbajnokságot. 1978-ban Hamburgban Derby győztes, 1980-ban ismét nyert Aachenben.
1971-ben, 1975-ben, 1977-ben, 1979-ben Európa bajnokságokon 1976-ban, 1978-ban, és 1984-ben világbajnokságon csapatban aranyérmesként fejezte be a versenyt. A nagysikerű Kecskeméti Négyesfogathajtó világbajnokságon, Bárdos Györggyel azonos pontszámot ér el és a dobogó második fokára áll fel. Fülöp Sándor sosem volt bravúros hajtó, csak annyit kockáztatott, amennyit a nyerés miatt feltétlenül szükséges volt. A versenyeket mindig alapos felkészülés előzte meg. Nemcsak erőnlétileg készítette fel fogatát az előttük álló kemény feladatokra, hanem a díjhajtásban is – ahol az idomítottság és elengedettség a fontos -, mindig az élen végzett. Különösen jó érzékkel válogatta össze a lovakat és kovácsolt belőlük bajnok fogatokat. Az aktív versenyzésben eltöltött 17 év alatt 6 klasszis négyesfogatot állított össze. Pályafutása során a magyar félvér lovakat részesítette előnyben, mert bennük találta meg azokat a társakat – mind alkatilag, mind mentálisan -, melyekkel olyan sok és szép sikereket ért el. Tizenhét éves pályafutása alatt folyamatosan vezető beosztást töltött be. A munka mellett készítette lovait az újabb és újabb hazai és nemzetközi megmérettetésekre. Versenyzői pályafutása befejeztével 10 évig volt a szakág vezető edzője. Több fiatal hajtót is sikerre vezetett és támogatta őket a legnehezebb helyzetekben is. Tudását, tapasztalatát, bölcsességét átadva ma is a hazai élvonalbeli versenyzők egyik legmegbecsültebb mestere.
Papp József
„ Magyar himnuszt szeretnék hallani. Mindegy, hogy melyikőnknek játsszák, csak magyar legyen.”
Ez a gondolat Papp József gondolkodását, hazaszeretetét, sporttársaihoz fűződő kapcsolatát jól jelzi. És az sem volt mellékes, hogy szerette a lovakat. Született versenyző volt és mesteri módon művelte a fogathajtást. Az örökké mosolygós Papp Józsefnek a fekete ló volt a mindene. Fekete volt fogatában mind a négy, de még a tartalék ötödik is. És nem csak szépek voltak, fegyelmezettek, robbanékonyak és kitartóak is.
Dömsödön sikeres TSZ elnök volt, így magától érthetően az akkori magyar fogathajtás egyik végvára Dömsöd és környéke volt. Sok versenyt rendeztek a környéken, s abban az időben kemény feladatként a versenytávban a Ráckevei Dunaág is szerepelt. Az 1960-as évek végétől sikeresen szerepelt a hazai négyesfogathajtásban. Az I. Hajtó Európa bajnokságon a magyar csapat tagjaként aranyérmes, egyéniben az előkelő harmadik helyezést érte el. Később nemzetközi és világversenyeken is képviselte hazánkat. 1978-ban Kecskeméten csapatunk tagjaként világbajnoki aranyérmes lett, egyéniben hatodikként végzett.
„Bárdos György alkatában megvan az a lényeges elem, amely elválasztja a művészt az egyszerű festőtől, a sztárt a másodrendű csillagtól. Ez a valami a tehetség és a ragyogás. A szakmai tudás és az ösztönös megérzés, a vakmerőség és a hidegvér, valamint egy összehasonlíthatatlan időzítési készség ötvözete. Mindezt rendíthetetlen koncentrációval hozza előtérbe. Mindezek tulajdonságok nem tennék azonban különlegessé, ha lipicai fogatának minden egyes lova nem viseltetnék tökéletes bizalommal gazdája iránt”
A kép illusztráció
James Brian, Horse and Driving, szakújságíró
– Azon az őszön Mezőkeresztesen szerveztük a Magyar Hajtó Derbyt, mert a falu lovassportot kedvelő lakossága évről-évre visszavárta kedvenc hajtóit, pompás lovaikkal – adta hírül a kor egyik ismert tollforgatója. – Húsz négyesfogat készülődött a 36 kilométeres maraton versenytáv megtételére. Erre való tekintettel a versenyzők, segédhajtók, figyelme és gondoskodása minden apró részletre kiterjedt. Az előző napokon a Bükk és a Zemplén hegyei felől sűrűn hulló őszi eső látogatta meg a vidéket.
A sár szétterülve masszívan, ragadósan, csimpaszkodott a kerekeken. A versenytáv felén túl a felcsapódó sártól átfestve csak közelről volt felismerhető a négy lipicai mén. Energikusan, nagy erőbedobással dolgoztak, eggyé forrva hajtójukkal.
Ezek a lovak és a hajtó rendkívül tehetségesek, szerencsés egymásra találásuk szemmel láthatóan ezt bizonyította. A négy ló nyolc mázsán felüli terhet húzott a kerékagyig érő sárban, de olyan lendülettel, mely magával ragadó sodrása melengette a szívüket. A fiatal versenyző maszatos arccal, de csillogó szemekkel biztatta, hol az egyik, hol a másik lankadó erővel dolgozó lovát.
Közel 35 kilométer volt már mögöttük, de az emberi, baráti szóra erejét összeszedve újított a megszólított mén. A közös munka, az együvé tartozás meghozta eredményét, megnyerték a maraton számot, méghozzá nem remélt rekordidővel. És ez több volt az egyszerű győzelemnél: ez a rátalálás izgalma volt. Már itt formálódott az út, melyen nehéz munkával, gyötrődve és kínlódva, de végighaladva, eddig nem látott sikereket érhet el Bárdos György és a négy lipicaija.
Bárdos György pályafutását végigolvasva egy csodálatos és eredményes karrier állomásai rajzolódnak ki előttünk. Bárdos György nem csupán a magyar fogathajtás megkoronázott királya, hanem a nemzetközi négyesfogathajtás egyik legismertebb alakja, eredeti egyénisége is.
Bárdos György versenyzői pályafutása idejében impozáns látvány volt, ahogy négy gyönyörű lipicai lovával bevágtatott a pályára, miközben a jelenlévő közönség nagy tapssal, és hangos ovációval köszöntötte a versenyzőt. A világversenyek küzdőpályáin – Hortobágy, Szilvásvárad, Kecskemét, Apeldoorn, Donaueschingen, Windsor, Aachen – Bárdos sportágában a külföldi ismertség tekintetében szinte a magyar Puskás névvel volt egyenértékű.
A kép illusztráció
Génjeiben hordozza a lóhoz kötődő szeretetét, szakértelmét, ami alapján a lovat mindig társként kezelve, egyéniségét figyelembe véve késztette együttműködésre.
A gyöngyösi méntelepen kezdett lovagolni, majd ugróversenyzőként folytatta pályafutását.
A gyöngyösiek négyesfogatát abban az időben Kádár László hajtotta. Bárdos nyeregből bakra váltva segédhajtóként tanulta el a versenyzőtől a fogathajtás tudományát. Majd Kádár László hirtelen betegségét követően a fogat hajtása, a lovak tanítása Bárdosra maradt. Ezt követően a versenyeken még két éven keresztül Abonyi Imre segédhajtójaként segített-tapasztalt. 1974-ben válogatott lett, az évben megnyerte a rangos aacheni versenyt, majd 1975-től a hazai és a nemzetközi porond egyik legsikeresebb versenyzőjévé vált. Eredményeiben, sikeres pályafutásában meghatározó szereppel bírt Várady Jenő, aki korán felismerve Bárdos kivételes képességét, szinte atyai módon egyengette tanítványa útját. Sikeres sportpályafutását lipicai fajtájú lovakkal érte el, azok hoztak részére sok elismerést, dicsőséget. Neve és a lipicai ló fogalma két évtizedes versenyzői múltjával szorosan összeforrva jelezte, a fajta alkalmas erre a sportágra, csak éppen ember, versenyző kell mögéjük. Olyan akarat, olyan hajtókéz és szárkezelés, mellyel befolyásolni lehet ezeket a félelmetes képességű, kitartó erejű segítőtársakat.
Hazai népszerűségén kívül még nagyobb ismeretségnek örvendett egész Európában, sőt még a tengeren túl is. Ezt a páratlan szintű megbecsülést annak köszönhette, hogy sportágában 1977 és 1982 között nem talált legyőzőre a világ- és Európa-bajnokságokon. Majd a következő VB-n is a dobogó második helyén állhatott.
Versenyzői pályafutásának főbb állomásai – a teljesség igénye nélkül: 1973-ban 24 évesen, Abonyi, Fülöp, Papp, Muity Sándor, társaságában országos bajnokság 2. helyezés, 1974-ben, Aachenben győzött (nemzetközileg a legrangosabb verseny), 1975-ben Sopot, csapatban Európa-bajnok, egyéniben ezüstérmes, aacheni győztes, országos bajnokság 2. helyezés. 1976-ban Apeldoorn, csapatban világbajnok, egyéniben 5., ez évben itthon országos bajnok. 1977-ben Donaueschingenben, egyéniben és csapatban Európa bajnok, országos bajnok. 1978-ban Kecskeméten, egyéni és csapatvilágbajnok.
A kép illusztráció
1979-ben a franciaországbeli, Haras du Pinben, egyéni és csapat Európa-bajnok, az országos bajnokság 3. helyezettje. 1980-ban Windsor, egyéni világbajnok, csapatban ezüstérmes, országos bajnokság 3. helyezettje.
1981-ben a svájci Zugban megrendezett Európa-bajnokságon, egyéniben és csapatban aranyérmes. 1982-ben Apeldoornban, világbajnoki ezüstérmes egyéniben és csapatban egyaránt. 1983-ban országos bajnok, 1984-ben Szilvásváradon, világbajnok csapatban, ezüstérmes egyéniben. 1986-ban Ascot, világbajnoki ezüstérmes csapatban, 4. helyezett egyéniben, országos bajnok. 1987-ben, országos bajnok, 1988-ban Apeldoornban, világbajnoki ezüstérmes csapatban. Sportága és sportteljesítménye alapján az angol királyi család egyik kedveltje volt ő is, az a szókimondó magyar hajtó, aki esetenkénti nyers, egyenes kifejezéseivel valóban lenyűgözte a sok esetben túlságosan is „diplomatikusan” fogalmazó nyugati sporttársait. Esetenként akaratos és nehéz ember, nagyon magas a mércéje, mellyel sok barátot és több ellenfelet szerzett magának.
Sportpályafutása során mindent elért, amit egy sportoló elérhetett. Többszörös világ- és Európa-bajnok, a sportág egyik legnagyobb sztárjaként kezelték, és ez a különleges tisztelet a mai napig magmaradt.
A szerencse abban is mellé szegődött, hogy Attila fia testben és lélekben örökölte azt a lószeretetet és tehetséget, ami alapján az apa jóleső érzéssel egyengetheti és segítheti fia sportkarrierjét.
A mai napig lovak állnak a hetényegyházi tanya istállójában, de már nem Bárdos György vezényszavára várva.
Néha még hajtja őket, de már nem a versenyláz űzi, nem az a cél, hogy újabb érmeket, sikereket szerezzen, az utánpótlás megsegítése most a cél.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Egy csendes, halk szavú fogathajtó tűnt fel a nyolcvanas évek elején a hazai négyesfogathajtás versenyzői között. Pej színű, gyors, acélos, könnyű félvéreivel és temperamentumával kitűnően példázta az ember és a ló egységét, az Alföld paraszti fogatkultúrájának továbbélését.
A kép illusztráció
Akik ez időben rendszeres érdeklődéssel figyelték a fogathajtó versenyeket, tudták, ha Juhász László jelent meg a pályán, érdemes volt őt különös figyelemmel kísérni. Juhász igen látványosan, lendületesen, nem keveset kockáztatva versenyzett. A maraton akadályokat centi közelséggel vette, az akadályhajtásnál pedig rendszeresen két keréken fordult a kocsijával. Látványos, határozott hajtóstílusa sok érdeklődőt vonzott a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt. Tudott, és mert is kockáztatni. Tehetsége, szorgalma, eredményei alapján 1981-től Várady kapitány bizalmat szavazott neki, ami alapján az első nemzetközi versenyén, 1982-ben az apeldoorni világbajnokságon csapatban ezüstérmes, egyéniben bronzérmes, az országos bajnokságon első lett. 1983-ban országos bajnokság 2. helyezettje, 1984-ben Szilvásváradon egyéniben és csapatban világbajnok, országos bajnok. 1986-ban Ascotban világbajnoki ezüstérmes, egyéni bronzérmes. 1988-ban Apeldoornban világbajnoki ezüstérmes csapatban, egyéniben 4. helyezett. 1990-ben Stockholmban világbajnoki bronzérmes csapattag, 1991-ben országos bajnok.
Emberségből is példát mutatva, 1985-ben a legjobb képességű utánpótláskorú lovaival segítette önálló sportpályafutását kezdő segédhajtóját, Kecskeméti Lászlót. Jelenleg is megbecsült, aktív versenyző, több rangos hazai és nemzetközi viadal győztese és helyezettje.
Azok közé tartozik, akik képességük, tudásuk, tapasztalataik átadásával segítik a magyar fogathajtást, mely alapja a mindenkori eredményeknek, sikereknek.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Kádár László, Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor eredményei révén hazai fogathajtó sportunk nemzeti üggyé vált. A sikereknek köszönhetően a Nemzetközi Lovas Szövetség egyöntetű szavazása alapján 1984-ben hazánk ismét világbajnokság házigazdája lehetett. Történt ez akkor, amikor a két nagyhatalom közötti politikai szembenállás hidegháborús időket teremtett. Ezért is figyelemre méltóak a VII. Négyesfogathajtó Világbajnokságon történtek eseményei.
A kép illusztráció
1983-ban a magyar lovassportban történt vezetőváltozások is közrejátszottak abban, hogy a szakág legeredményesebb kapitánya Dr. Várady Jenő, Butor Sándor főtitkárral együtt leköszönt tisztségéről. Helyükre tehetséges, felkészült, szakemberek kerültek, Váczi Ernő, Toepler István és Jávor György személyében.
Az akkori sport és állami vezetés a biztos befutóként induló Kecskemét helyett Szilvásváradot, hazai lipicai tenyésztésünk fellegvárát jelölte ki a világbajnokság helyszínéül. A pompás környezet, a csodálatos panorámájú Szilvásvárad kijelölésekor megfogalmazódtak ugyan kételyek, de jelentős állami támogatás folytán az akkor 1800 lelket számláló község végül is sikerrel rendezte meg fennállása legnagyobb eseményét. Szilvásváradot fontos hazai versenyek, magyar bajnokságok, edzőtáborok helyszíneként jól ismerték versenyzőink, ez előnyt jelenthetett a későbbiekben.
Ha a Szilvásváradi világbajnokság előtt áttekintjük az addigi világbajnokságok eredményeit, számunkra imponáló volt az összesítés: 1974-ben Fülöp Sándor, 1976-ban Abonyi Imre, 1978-ban és 1980-ban Bárdos György volt a világbajnok. Csapatban ’76-ban és ’78-ban remekeltünk, megjegyezvén, hogy az 1982-ban aranyat nyert holland Tjeerd Velstra, a brit George Bowman, a lengyel Zygmund Waliszewski is győzni jött Szilvásváradra. Időközben az ellenfelek is mind jobban felzárkóztak az élvonalhoz, s ebben a sportágban is egyre nehezebb volt helytállni.
A világbajnokság előtt egy évvel a Magyar Lovas Szövetség kijelölte a kerettagokat, akik a VB-t megelőző hazai és nemzetközi versenyeken jól szerepeltek, így jó esélyünk volt eddigi világhegemóniánk megtartásához.
Esélyeink jók voltak egy sikeres szereplésre, kiemelkedő eredmények elérésére, de ebben a sportban biztosra menni különösen nehéz. A csapatversenyt jobban lehet előre jósolni, mert ott kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, de az egyéni az, más. Itt egy ló kiesése, a versenyző pillanatnyi tévedése miatt könnyen minden felborulhat. A magyar versenyzők, Bálint Mihály, Bárdos György, Bozsik József, Fintha Gábor, Fülöp Sándor, Juhász László, Krizsán Sándor, Muity Ferenc és Sipos Lajos tudásukkal, felkészültségükkel kívánták bizonyítani, változatlanul a magyar fogathajtás a legjobb.
A kép illusztráció
1984 augusztus 17-én Szilvásváradon elkezdődött az a négy nap, amely a már sok sikert megért hazai fogatsportunk legszebb emlékei közé került. Már a megnyitó ünnepség során felemelő élményében lehetett része a zsúfolásig megtelt, a gyönyörűen megépített lovaspályát figyelő közönségnek. 12 nemzet 45 négyesfogata sorakozott fel a pályán. Itt volt az egész világ fogatkultúrája, lovak, hajtók, segédhajtók, mindenki teljes díszben.
Az akkori szabályoknak megfelelően az A versenyszám két részből állt: az egyik a bemutatás, a másik a díjhajtás. A bemutatás is pontszámokat jelentett, hiszen ez a versenyszám a fogatok stílusága tisztaságát, eredetiségét, szépségét jelentette. Aki tehette, lovat, kocsit, embert csinosított. A szigorú bírók a lovak állapotától kezdve egészen a segédhajtók kesztyűjéig mindent megnéztek, és ezek figyelembe vételével pontoztak. Forgószínpadszerűen követték egymást a fogatok az öt versenybíró előtt.
A magyar versenyzők felkészült, jó ízlésre való kiállításban hajtottak a pontozó bírálok elé, aminek meg is lett az eredménye. Ezt a versenyszámot egyébként a várakozásnak megfelelően Fülöp herceg, azaz H.R.H. The Prince Philip Duke of Edinburg nyerte, aki mellesleg Nagy Britannia királynőjének férje, és 1969 óta töltötte be a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöki tisztjét. Profi lovasember, nagyszerű vezető, a magyar fogathajtás nagy tisztelőjeként, barátjaként, jellemezhetjük tevékenységét.
A bemutatás versenyszámában Fülöp herceget követően az angol Bowman, a holland Velstra, a magyar Bárdos, az amerikai amazon, Mrs. Pirie, az angol Flynn, a szintén angol Holder és a német Duen sorrend alakult ki.
Díjhajtásban a pécsi edzőtáborozásnak, a következetes munka eredményének köszönhetően Bárdos nyert Fülöp herceg előtt, de a magyar hajtók közül Juhász László, Fülöp Sándor és Bálint Mihály is az élmezőnyben végzett. A nagy ellenfél Velstra harmadik lett.
A harmadik napon a fogathajtás legnehezebb, egyben legizgalmasabb, leglátványosabb versenyszáma a maratoni akadályhajtás következett. Augusztus 19-e borongós, esős időt ígért. Reggel, délelőtt esett egy kevés eső, de utána kiderült az idő. Ez azonban nem vigasztalta azokat – a magyarok közül Fintha Gábort vagy Muity Ferencet, – akik éppen esőben vágtak neki az összesen 300 méter szintkülönbségű, csaknem 24 kilométer hosszúságú pálya teljesítésének. Ekkor, a becslések szerint közel 50 ezer néző izgulta végig az utolsó E szakasz hét akadálya mellett a versenyt.
A világ egyik legszebb környezetében lévő maratonpálya, a szintkülönbségek, az akadályok kialakítása miatt nagyon igénybe vette a lovakat, hajtóikat és a segédhajtókat egyaránt. A bravúros, ügyes hajtások mellett akadályba beszorult, felborult fogatok látványa is borzolta a kedélyeket, amit egy sajnálatos baleset is követett. A hármas és a négyes akadályt egy rendkívül meredek útszakasz kötötte össze. Itt történt a baj: az osztrák versenyző, Georg Gschwander fékje elromlott, de a figyelmeztetés ellenére folytatta a versenyt. A kocsi a lejtőn felgyorsult, a hajtó édesapjának, aki egyben a segédhajtó is volt, – Johann Gschwandernek – egy rossz mozdulat következtében a küllők közé került a lába. A súlyosan sérült segédhajtó édesapát mentőhelikopterrel Bécsbe szállították, a sérült lábat térdtől amputálni kellett.
A kép illusztráció
A nagy csalódást ezen a napon Velstra az apeldoorni világbajnok okozta. A második akadálynál a kockázatosabb utat választotta, megakadt a fogat és ezzel sok időt vesztett. A négyes akadálynál lovai átugrottak egy korlátot és csak nehezen sikerült rendezni a fogatát. Végül a hetedikben lovai elcsúsztak és ezzel végleg megpecsételődött a sorsa.
A magyar versenyzők közül Krizsán és Fülöp műszaki problémák miatt a verseny feladására kényszerült, a többiek lendületesen, látványosan jól vették az akadályokat. Bárdos és Juhász között holtverseny alakult ki, harmadikként az angol Flynn, negyedikként az amerikai Long végzett, ötödik Bálint, hatodik a svéd Eriksson, a továbbiakban Sipos, Bozsik, Fintha volt a maratoni versenyszám befutási sorrendje.
Ekkor már látni lehetett, hogy a harmadik aranyérem megszerzésére törő Bárdos és a trónkövetelő Juhász között dőlhet el a világbajnoki cím sorsa. A világbajnokság negyedik napján, a mindent eldöntő akadályhajtás versenyszámát hatalmas érdeklődés előzte meg. A 700 méter hosszú, 20 akadállyal épített pálya nehézségi foka alapján látni lehetett, benne volt a levegőben, hogy itt meglepetések lesznek. Az első három nap összesítése alapján három magyar versenyző állt az élen: Bárdos, Juhász, Bálint. Csapatban már szinte biztos volt az aranyérem sorsa, egyéniben, Bárdos számára óriási volt a tét: ha akadályt üt, akkor elúszhat az aranyérem.
Az izgalmakban bővelkedő versenyszámban Juhász alapidőn belül és hibátlan pályát futott és ezzel nyert. Bárdosnak egy hibalehetősége maradt a világbajnoki cím megszerzéséhez, de szerencsétlenségére kettőt vétett, ezzel Apeldoorn után egyéni ezüstérmes lett. A versenyszámban egyébként csupán hatan teljesítettek hibátlanul, ezek között volt Juhászon kívül a két újonc, Bozsik és Sipos volt.
A szilvásváradi siker nem csak a hazai pályának volt tulajdonítható. Váczi Ernő csapatvezető irányításával a kirobbanó eredményt egy minden tekintetben felkészült csapat érte el. A magyar versenyzők egyéni és csapatarannyal, valamint az első öt hellyel örvendeztették meg a sportág lelkes híveit, Szilvásváradon ismét teljes fényében tündökölhetett a magyar fogatsport.
Egyéniben a világbajnok Juhász László lett. A világbajnoki ezüstérmes Bárdos György, míg a bronzérem Bálint Mihály nyakába került. Negyedikként Bozsik József, ötödik Sipos Lajos, hatodikként az angol Flynn Mick végzett.
Csapatban világbajnok Magyarország /Juhász László, Bárdos György, Fülöp Sándor / 2. Svédország, 3. Nagy-Britannia, 4. Egyesült Államok, 5. NSZK, 6. Lengyelország csapata volt.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Ami a teniszben Wimbledon, az a lovassportban Aachen.
A hajtósport, később a fogathajtás legrangosabb versenyszínhelyei – többek között Hamburg, Windsor, Apeldoorn, Freuenfeld – mellett kiemelkedett a több mint százéves múlttal bíró Aachen.
A második világháborút követően, a nemzetközi helyzet rendeződése után 1960-ban fogathajtóink ismét Aachen sztárjaivá váltak. Kádár László után 1964-ben Szentmihályi Ferenc, 1967-1973-ban Abonyi Imre, 1969-ben és ’80-ban Fülöp Sándor, míg 1974–75-ben Bárdos György állt a dobogó legmagasabb fokára.
A kép illusztráció
Tenyésztői múltunk, a sportban elfoglalt rangos helyünknek, a külföldi lovasbemutatókon, mezőgazdasági kiállításokon, rendezvényeken aratott sikereinknek is köszönhetően, a Nemzetközi Lovas Szövetség Magyarországnak ítélte az 1971-es I. Hajtó Európa bajnokság rendezési jogát.
Az I. Hajtó Európa bajnokság és Nemzetközi Ugróverseny budapesti versenyén a legjobb négyesfogathajtók között rajthoz állt a FEI akkori elnöke, Fülöp herceg is. A magyar színeket Abonyi Imre, Fülöp Sándor és Papp József képviselte. Mindhárom versenyszámban remekelve a verseny győztese Abonyi Imre lett, Fülöp Sándor ezüstérmesként, Papp József bronzérmesként végzett.
A 70-es évektől négyesfogathajtásunkban elindult egy olyan sikersorozat, ami példa nélküli a fogathajtás tekintetében. Pettkó Szandtner, Kádár, Abonyi, Fülöp, Bárdos munkája, tehetsége, sikerei révén olyan alapokat sikerült létrehozni, ami a mai sikerek magyarázata is lehet.
Abonyi Imre
Abonyi Imre a négyesfogathajtás egyik legnagyobb alakja, aki 1966 és 1976 között a világ legjobb versenyzője volt. Briliáns tehetsége, tudása, fizikai felkészültsége folytán olyan eredményekre, bravúrokra volt képes, ami alapján a közönség első számú kedvence vált.
Az 1919.október 30-án a Bugacpuszta melletti Bócsán született, Greskovics Imreként látta meg a napvilágot. Elemi és középiskolai tanulmányait követően a Szarvasi Állattenyésztési Főiskola, majd tényleges huszár katonai szolgálat következett.
Hadifogság, gazdálkodás után 1953-ban került a szilvásváradi lipicai méneshez. Néhány évvel később a ménes vezetésével bízták meg. Unokabátyja, Abonyi László indította el sportolói pályáján, aki kiemelkedő elméleti és gyakorlati felkészültségével meghatározó volt Abonyi későbbi eredményeiben.
1966-ban érte el első nagyobb sikereit, 1967-től a válogatott keret tagja. 1967-ben Aachenben győztesként debütált, 1968–70–71-ben a rangos Hamburgi versenyeken győztesként állhatott a dobogó legmagasabb fokára. 1966–67–68–70-ben Magyar Derby győztes, 71-ben Német Hajtó Derby, Windsor, és az I. Hajtó EB. győztese. 1972-ben az I. Négyesfogathajtó VB-n 4., 1973-ban Aachenben diadalmaskodik, Sopotban, EB győzelem, 1976-ban a hollandiai Apeldoorni VB-n, 58 évesen klasszishoz méltóan, aranyéremmel fejezi be sportolói pályafutását.
A kép illusztráció
Abonyi Imre felkészültsége, fizikai adottságai folytán olyan látványos hajtást, eredményes versenyzést mutatott versenyzőtársainak, közönségének, ami szinte legendává vált.
Néhány gondolat erejéig korabeli idézet az 1971-es I. Hajtó EB akadályhajtás versenyszámából.
„A gyeplős, amikor a bemelegítés kezdődött, még húzta egy kissé a lábát. Ha a bírók észreveszik, vége mindennek. De Abonyinak nyilván megvolt a maga véleménye arról, hogy a sántaságot hogyan lehet kijáratni egy lóból. Mindenesetre ostort bontott a bemelegítő, fekete salakos négyszögben, aztán hangos pattogtatással, riogatással megadta az alaphangot a négyesének az akadályhajtáshoz. Olyanokat fordult a salakon, hogy a kocsi két keréken épphogy megállt, nem borult föl.
Ilyen bemelegítést azóta sem látott a világ.
Vágtában hajtotta meg az akadálypályát. Azzal a gőzzel érkezett, amellyel bemelegített, és csak úgy száguldozott verseny közben. Mondták, tudtuk, hogy csinált már ilyent, de hinni nem mertük, amíg ezt nem láttuk. Ötvenezer ember állt megrökönyödve, tátott szájjal a pálya körül, s a görcs szorította össze a szívünket, nehogy már ledöntsön valamit. Amikor ahhoz a bizonyos sarokházhoz ért, ahol Miller ezredes a királynő fogatával, a színes nagy batárral még lépésben is elvérzett, ide is vágtában érkezett. És abban a pillanatban, amikor a tömeg már feljajdult, hogy vége, mert az első két lova már-már ledöntötte az L alak első szemben lévő oldalát, akkor a két lovat, mintha fejlövés érte volna, villámsújtottan befordultak, beestek balra, a kivezető oldalra, és vitték maguk után a többieket, a kocsit is.
Elementáris erővel tört föl a lelkesedés az emberekből, ilyet ember még nem látott, amit most Abonyi művelt a lovaival.”
1977-ben Abonyi Imre befejezte versenyzői pályáját, de kapcsolata nem szakadt meg a fogathajtással. Rutinját, tapasztalatát átadva segítette Juhász Lászlót és Bálint Mihályt, akik klasszis versenyzőként hálálták meg Abonyi segítségét.
1994-ben, 75 éves korában halt meg. 1997-ben emléktáblát avattak fel a Bugaci Ménes istállójának falán, a magyar lovas élet kiemelkedő személyisége előtt tisztelegve.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Hagyományainkban, mélyen gyökerező lovaskultúránkban világszerte igazi lovasnemzetként, a modern lovas kultúra egyik megteremtőjeként ismerik el hazánkat. Néhány fejezet erejéig tekintsünk vissza néhány évtized történéseire, tisztelettel emlékezve olyan egyéniségekre, akik versenyzőként, vezetőként, elismerést, dicsőséget szereztek hazánknak.
A kép illusztráció
A kocsi és a szekér megjelenése és elterjedése igen népszerűvé tette a kocsizást egész Európában. Különösen így volt ez Magyarországon, ahol az úr és a paraszt nagy kedvteléssel hódolt ennek a szenvedélynek. A magyar paraszti gazdaságban a kocsiló volt az a legutolsó leltári darab, amelytől megvált a gazda. Lehet, hogy az igásökrök már éheztek, fejük fölött a tetőn már benézett a napfény, de a lovak jókedvükben alig voltak fékezhetőek.
Szenvedélyesen hajtott az úr és a paraszt, lova, fogata büszkeségének tárgya volt. Az akkori rossz útviszonyok között bizony ügyesen kellett hajtania annak, aki egészségesen akart célhoz érni. A nehezített körülmények között való utazás azt eredményezte, hogy a hajtás valóságos mesterséggé fejlődött, amit lelkiismeretesen gyakorolnia kellett annak, aki időben és épen akart célhoz érni.
Fogathajtó versenyek, távhajtó viadalok, fogat-kocsi-szépségversenyek már régóta ismertek, de a hajtósport versenyszabályai, mint a többi lovassportágakban, csak a két világháború közötti időkben kristályosodtak ki és rögzítődtek. A magyar fogathajtók, híven az ősi hagyományokhoz, 1930 óta megszakítás nélkül a világ legjobbjai közt szerepeltek Európa nagy versenyein. Aachen, Windsor, Hamburg, Münster hosszú évtizedeken keresztül volt hangos a magyar hajtók sikereitől. Az 1930-as években Aachen sztárja Pettkó-Szandter Tibor volt, bábolnai arabs és lipicai fogataival, 1958-61 között a gyöngyösiek büszkesége, Kádár László öregbítette a magyar hajtósport hírnevét szürke lipicai négyesével.
A kép illusztráció
1964-ben a méltatlanul elfelejtett Szentmihályi Ferenc nyerte meg az aacheni nemzetközi négyesfogatversenyt. A négyesfogathajtás népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Lovas Szövetség 1969. évi kongresszusán hivatalosan is versenyágnak, szakágnak, ismerte el a fogathajtást. A fogathajtásban elért sikereinknek köszönhetően, Chevalier H. De Menton De Horne, a Nemzetközi Lovas Szövetség főtitkára, 1970-ben jelezte, hogy a FEI pártfogolja és támogatja, hogy 1971-ben, Budapest legyen a házigazdája az I. Hajtó Európa-bajnokságnak és a Hivatalos Nemzetközi Ugróversenynek.
A szövetség akkori főtitkára 56 tagállam lovas szövetségét kérte fel, hogy vegyenek részt a két nagy versenyen, ami akkor nagy jelentőséggel bírt egész Magyarország számára. Díjugratásban a 12 versenyszámban, Európa 10 nemzetének legeredményesebb sportolói 124 lóval álltak rajthoz, harcoltak az elsőségért, a legjobb helyezésekért.
A versenyszámokban a legeredményesebben a lengyel lovasok szerepeltek, 6 győzelmet értek el, az NSZK-beli ugratók 5, míg a svájciak 1 győzelemmel remekeltek. A magyar versenyzők közül Móra László Hadfival, és Radarral, Ákos Ajtony Őzikével, Fáklyással és Terikével, míg Balogh István Dohánnyal, Bognár Sándor Hatalmassal ért el dobogós helyezést. Széplaki Pál Kemállal és Antarillel, Hriazik Pál Bettyvel helyzettként sikeresen szerepelt. A díjlovasok között a Szent György-díjban Kruzsicz József Pasassal 5., Dallos Gyula Palavesszővel 6. helyezettként végzett. Csoportbajnokságban az Intermédiaire versenyszámban a Molnár, Kövy, Dallos, Kruzsicz összeállítású csapat bronzérmes lett.
A klasszikus olimpiák hangulata elevenedett meg a lovaspályán, amikor az ókori fogatversenyeket idéző bigák és quadriák után felvonult az I. Hajtó Európa- bajnokságon résztvevő 17 négyesfogat. Erre az alkalomra hazánkba érkezett Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség akkori elnöke, részvételével különös rangot adva a sporteseményeknek. A legnagyobb érdeklődést kiváltó fogatversenyre rajthoz állt Erzsébet királynő négy szürke oldenburgi ménből álló fogata, Sir John Miller hajtóval a bakon, aki ezredesi fokozatban a királynő főlovászmestere címet viselte. Természetesen a rendezők a protokoll szabályai szerint az 1-es rajtszámot adták a királynői fogatnak.
A kép illusztráció
Az már nem a protokolli udvariasság része volt, hogy a fogat a bírálatkor az első helyen végzett. Tulajdonképpen szépségversenynek is nevezhető volt ez akkor, a hajtók, a lovak, a segédhajtók, a hajtó, a kocsi és a szerszámok milyenségét, stílusát, tisztaságát, a nemzeti sajátosságokat, hagyományokat figyelembe véve lett pontozva, de ezek mellett kitért a lovak kondíciójára, megjelenésére, de még a hajtó ostortartására is.
A királynői fogat után a kettes rajtszámmal, négy sárgagelderes lóval Douglas Nicholson indult szintén Nagy-Britannia színeiben. Ezután három csehszlovák fogat következett, Václav Kurka, Jirij Kocman és Frantisek Hruzik hajtókkal. Az első két hajtó kladrubi szürkéket, míg a harmadik szürke-fekete mén négyest hajtott. A jugoszláv Antun Zuzák lipicai fajtával, Szymoniak Antoni Musial Wielkopolska fajtájú, a szintén lengyel Zygmund Waliszewski négy szürke anglo-arab ménnel rajtolt. 10-11-12-es rajtszámot viselt a három NSZK versenyző. Franz Lange sötétpej holsteini, Walter Sirrenberg pej holsteini, Fred Freund, szintén pej színű holsteini négyesfogatával nevezett az Európa-bajnokságra. (Fred Freund bátyja a később világbajnoki címet elért négyesfogathajtó, Michael Freundnak.) A két svájci versenyző, Auguste Dubay, Anton Frey sárga, illetve pej színű hannoveri lovakkal vágott neki a versenynek.
Az akkori idők klasszisa, Abonyi Imre a 15-ös, Fülöp Sándor a 16-os, a magyar csapat harmadik tagja, Papp József a 17-es rajtszámot viselte. Abonyi négy szürke ügetőt, Fülöp szürke-fekete színű kisbéri mént, Papp fekete kisbéri kanca-fogatot hajtott.
Az első versenyszámban, a díjhajtásban a svájci A. Dubay, a német F. Lange, és Fülöp Sándor volt a dobogós sorrend, őket követte Abonyi, D.Nicholson és J.Miller Angliából. Az akkor még távhajtásnak nevezett maratonhajtást óriási, soha nem látott érdeklődés előzte meg. A Budapest-Mátyásföldtől Gödöllőig tartott terepverseny pályája mentén ezrek álltak, és a célnál is több ezer érdeklődő várta a befutó fogatokat. A rendezők, különösen a biztonságiak „örömére” Fülöp herceg az akkori angol nagykövettel lóháton kísérte végig a két angol versenyzőt.
A versenyszám győztese Abonyi Imre lett, a lengyel hajtó Szymoniak és Papp József előtt. Utánuk a sorrend J.Miller, Fülöp Sándor, és D. Nicholson. Az utolsó versenyszámban, az akadályhajtásban a magyar hajtók újra remekeltek és mindhárom dobogós helyre hazai versenyző, Abonyi Imre , Fülöp Sándor, és Papp József állhatott fel. A verseny összetett eredményei alapján az I. hajtó Európa-bajnokság aranyérmese Abonyi Imre lett, Fülöp Sándor ezüstérmesként, míg Papp József bronzérmesként fejezte be a négyesfogathajtás első, legnagyobb hivatalos világversenyét.
A 70-es évektől négyesfogathajtásunkban példa nélküli sikersorozat indult el. A magyar fogathajtás nagyszerű adottsága, hogy generációnként képes újítani önmagát. Kádár László fogathajtásban elkötelezett tanítójának, parancsnokának, Babits Gyulának köszönhetően, Abonyi Imre , Pettkó-Szandter Tibor és Abonyi László segítségével lett a fogathajtás legeredményesebb versenyzője. Ez a folyamat a következő évtizedekben is töretlenül megmaradt, a magyar lovasszakemberek tudásuk, versenyzői tapasztalataik önzetlen átadásával tanítottak, képezték a fiatalabb versenyzőket, ezzel fogathajtásunk sikertörténete tovább folytatódhatott.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
A sikeres budapesti Európa-bajnokságot követő 1972-es Münsteri Négyesfogathajtó Világbajnokságon induló versenyzőink szorosan az élbolyban végeztek. Abonyi Imre, Fülöp Sándor – az év windsori versenyének győztese – és Szentmihályi Ferenc a hibátlan maraton után az akadályhajtásban vesztette el győzelmi esélyeit.
A kép illusztráció
Abonyi Imre, Bárdos György és Fülöp Sándor jelen volt 1972-ben Münchenben az olimpián. Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökének kérésére a stadionbeli díszprogramokon Európa legjobb négyesfogathajtói tartottak látványos lovaskarusszelt, fogat bemutatót. A nyolc fogat között két magyar négyesfogat is szerepelt. Papp József, a kiváló hajtó sötét-gesztenyeszínű lovait Fülöp Sándor, míg Bárdos György lipicai lovait Abonyi Imre hajtotta Bárdos György „segédletével”.
Budapest és Münster után 1973-ban Windsor várta Európa legjobb fogatait, a négyesfogathajtás legeredményesebb versenyzőit. A világ egyik legrangosabb, és legszebb környezetében lévő királyi parkban rendezett verseny esélyesei a házigazdák, az angolok voltak. A kellő pénzügyi támogatás hiánya miatt a magyar színeket két versenyző, Abonyi Imre – ezúttal lipicai ménjeivel – és a szintén szürke méneket hajtó Fülöp Sándor képviselte. Az első számban, az egyébként is jó díjhajtó Fülöp mindössze egy pont hátránnyal másodikként, Abonyi ötödikként végzett. Maratonban nem remekeltünk, az akadályhajtásban Fülöp Sándort pályatévesztés miatt kizárták, de kétversenyzős csapatunk így is negyedikként végzett.
„Nem arra születtünk, hogy állandóan képességeink felső határán éljünk, a völgyben is vannak járható utak” – vigasztalódhattunk Romain Rolland gondolatain.
1974-ben a sportág második világbajnokságának a svájci Frauenfeld volt a helyszíne. Az akkori elvárások alapján a siker a világbajnoki címmel volt egyenlő. Ez nem kis terhet jelentett a versenyzőknek, valamint a fogatsport akkori irányítójának, a fogatsport mindmáig legeredményesebb vezetőjének, dr. Várady Jenőnek.
Hegyekkel, 640 méteres szintkülönbséggel kellett számolni a svájci városka színhelyén, ami egy kissé a mi Szilvásváradunkhoz hasonlított.
– Úgy érzem, ami módunkban állt, azt megtettük, versenyzőink tiszta lelkiismerettel utazhatnak a világbajnokságra. Őszintén remélem, hogy versenyeredményeik igazolni, honorálni fogják igyekezetünket – jelentette ki Dr.Várady Jenő.
A kép illusztráció
A kapitány kijelölte a magyar színeket, képviselő versenyzőket. Az összeállításban helyet kapott az ígéretes tehetségű Bárdos György lipicai lovaival, Abonyi Imre új fogatával, szintén lipicai apaságú szürkéivel, Fülöp Sándor a nagyrámájú szürke félvérekkel, míg a negyedik Papp József a dömsödi termelőszövetkezet feketéivel. A gyönyörű környezetben, a feldíszített zöld gyepen elhelyezkedett négyesek az akkori világ legjobb harmincöt fogata volt. Olyan kocsikiállítást, szerszám-szemlét, ami itt jelen volt, még talán nem is látott a világ.
Ez a világbajnokság tulajdonképpen szerszám- és kocsiparádévá is vált, de azért a fogatverseny elsősorban a lovakról és hajtójukról szólt.
Az akkor még meglévő bírálatban is jól szerepeltünk és a díjhajtás átütő sikert hozott. A sorrend: Abonyi, Fülöp, majd a negyedik Bárdos, így versenyzőink bizakodással várták a maratoni versenyszámot.
Az akkori szabályok szerint a különböző jármódszakaszok nagyon fontos szereppel bírtak a pontozásban, mellette az akadályok is nagy kihívást jelentettek a versenyzőknek, lovaknak egyaránt. Az esti eredményhirdetéskor derült ki, hogy a szám győztese, Fülöp Sándor, 7. Papp József, 8. Abonyi Imre, 9. Bárdos György, ami alapján csapatban már a kezünkben érezhettük az aranyat.
A bírói testület egy óvásnak helyt adva – részünkre hátrányosan – megváltoztatta a sorrendet. Ennek ellenére akadályhajtásban Bárdos – Muity Ferenc segédhajtóval a hátsó ülésen – imponálóan versenyezve győztesként fejezte be a számot. Abonyi hat hibát vétett, Papp három hibával, a hetedikről a hatodik helyre jött fel. A magyar csapat kiválósága, Fülöp Sándor két hibát vétett, de ezzel is biztosan világbajnok lett. Fülöp Sándor volt az első magyar négyesfogathajtó, aki világbajnoki aranyat nyert.
1975–ben a lengyelországi Sopot volt az Európa-bajnokság színhelye.
Kilenc nemzet 34 fogata nevezett, közöttük a teljes magyar élmezőny: Abonyi, Bárdos, Fülöp, Muity Ferenc és Papp József.
A lengyel állam, a Lengyel Lovas Szövetség, valamint a sporthivatal érezve a megtisztelő lehetőséget, gondos házigazdaként jeleskedett.
Díjhajtásban rendkívül egységes csapateljesítményt mutattak versenyzőink, miközben tudták a neheze a másnapi maraton verseny lesz.
Papp indult először a magyarok közül, majd Fülöp, Muity, Abonyi, Bárdos. A szakaszokról beérkező hajtóink erősen bizonygatták, hogy nagyon nehéz a pálya, a negyedik akadálytól végig gyilkos tempóban kell haladni, hogy időn belül tudjanak maradni.
A versenyzői akarás, a hajtótechnika, az abszolút tudás fényes bizonyítéka volt Fülöp Sándor hajtása, amivel leküzdötte az akadályszakasz nehézségeit. Abonyi Imre szinte hibátlan teljesítménnyel sikeresen túljutott élete egyik legnehezebb maratoni versenytávján. Bárdos szintén remekelt lipicai lovaival, Muity meglepetést okozott. Maratonhajtásban Abonyi, Muity, Bárdos sorrend alakult ki. Az akadályhajtás is sikeres volt, Abonyi és Bárdos hibátlanul versenyzett, ami alapján az 1975. évi négyesfogathajtó Európa-bajnokság győztese és aranyérmese Abonyi Imre, második Bárdos György, míg a harmadik helyezett Muity Ferenc lett. Dr. Várady Jenő kapitány vezetésével újra remekeltek a magyar hajtók.
Az 1976-os világbajnokság színhelye a hollandiai Apeldoorn városa volt. Az ünnepélyes megnyitón már látni lehetett: Hollandia mindent megtett, hogy a legmesszebbmenőkig megfeleljen azon igényeknek, amit ezek a világversenyek támasztanak a házigazdák felé.
A magyar színeket Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor és Muity Ferenc képviselte, Várady Jenő vezénylésével. A díjhajtást Abonyi nyerte, Bárdos 4. Muity 12. Fülöp 13. ami nem jelentett túl nagy előnyt, de az élen volt a csapat. A maratonhajtás versenyszámában a homok játszotta a főszerepet. A mély homokban a nyolcmázsás kocsik mozgatása, majd a másfél méteres vízben való akadályok leküzdése is maradandó élményekkel gazdagították sokat tapasztalt versenyzőink emlékeit.
Hajtóink sikeresen hajtották meg az akadályokat. Abonyi egy hibapontot gyűjtött, amivel a maratonban harmadikként végzett, de az összesítésben első maradt. Csapatban öt pont különbséggel vezettünk, ami az akadályhajtás előtt feszültséggel teli izgalmat jelentett. Fülöp Sándor – akinek nem volt erőssége a versenyszám – hibátlant hajtott. Muity elegáns feketéivel szintén remekelt, Bárdos lipicai lovaival, a közönség tapsával jutalmazva, hibátlant produkált.
Abonyi Imre jó akadályhajtóként tudta hozni formáját, a legjobb időt hajtva nyerte a számot, ami alapján az 1976-ban, egyéni- és csapatvilágbajnoki arannyal fejezte be versenyzői pályáját.
Abonyi Imre, Bárdos György és a Fülöp Sándor alkotta magyar csapat, aranyérmesként álhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.
Herneczky Frigyes
Frissítve:2023.06.26.
Fotó: Canva
