Galopp-Kisokos: a versenyek lefutása
Jártató (Ring)
Minden futam előtt felvezetik a lovakat egy zárt (jellemzően kör vagy ellipszis, de például Pozsonyban négyzet alakú), korláttal elkülönített részen. Ekkorra fel vannak nyergelve, viselik rajtszámaikat, ha van, fejvédőjüket, szemellenzőiket is. Általában egy lovász vezeti őket, izgatottabb lovak esetén lehet kettő is. Az idomár itt beszéli meg a futamban alkalmazandó taktikát a zsokéval, aki ezután felül a lóra, majd még egy-két kör, és irány a pálya.
A fogadók a jártatóban szemrevételezhetik a lovakat, milyen fizikai és idegállapotban vannak, de akad, aki csak a színüket, a zsoké mezét figyeli, vagy hogy éppen melyikük „kacsint ki” rá.
Kikentrézés
A lovász a jártatóból a pályára érve „elengedi” a lovat, aki lovasával (lassú vágtában) kikentrézik a startgéphez. Ha útjuk a lelátó előtt vezet, ott általában lassabban mennek, hogy a közönség azon része is szemrevételezhesse őket, akik nem voltak a jártatónál. Ilyenkor általában még 4-5 perc marad fogadni. Nagyversenyek előtt a lovak kísérőt kaphatnak (itthon huszárokat), és a pálya kommentátora is egyenként mutatja be őket.
Startprocedúra
Nincs általános szabály azon kívül, hogy a startgép egy-egy elöl és hátul nyíló ajtóval rendelkezik, és ezeknek egyszerre kell kinyílniuk a start pillanatában. Sok ló idegenkedik tőle, őket kapucnival a fejükön vezetik be (a Kincsem Parkban esetenként elölről faroltatják be). A ló ugyanis intelligens állat, és megjegyzi, „milyen utcába akarják bevinni”, így ha nem vezetgetik eleget, hiába nem lát a kapucnitól, pontosan tudja, mire készül a startszemélyzet. Jó megoldás addig körözni vele, amíg elveszti az irányérzékét, de Angliában, ahol a televíziós közvetítések miatt percre pontosan kell tartani a menetrendet, ilyenkor 4–6 „markos legény” hevederekkel a ló fara mögött összekapaszkodik, és betolja.
A beállítást mindig a pálya saját személyzete végzi, a legtöbb helyen még problémás lovak esetén sem engedik oda a lovat náluk sokkal jobban ismerő lovászt.
Nincs általános szabály, meddig próbálkozhatnak egy-egy ló beállításával. A Kincsem Parkban általában tartják a 3 percet (ezalatt mindenkinek be kell állnia), amit a starter csak akkor hosszabbít meg, ha lát esélyt a kint maradt ló/lovak rövid időn belül történő beállítására. A procedúrát azért sem szabad túl hosszúra nyújtani, mert az elsőként beállt lovak lemerevedhetnek, vagy idegesek lesznek, és odaverik magukat a startgép vasrúdjaihoz. Ilyenkor előfordul, hogy a startszemélyzet (vagy a szomszéd boxban várakozó lovasok) átnyúlnak, és megfogják a megbokrosodott ló fülét, hogy ezzel vegyék elejét a komolyabb sérülésnek. A starternek ezért a már beállított lovak testi épségére is gondolva kell mérlegelnie, meddig vár a beállni nem akaró lovakra.
A mezőnyt addig nem lehet elengedni, amíg valaki a startgép előtt tartózkodik (ezért szoktak az utolsó lovat bevezető lovászok olyan gyorsan kifutni a gép elől), ha valamely ló sérülést szenvedhet a rajttól (például félig kitört a gépből, vagy éppen lefekszik abban), vagy egy ló szabadon fut a pályán (ilyenkor meg kell várni, amíg megfogják és kivezetik).
A start pillanatában a starter ellenőrzi, minden ló előtt kinyílt-e az ajtó, ha igen, a startszemélyzet egy tagja fehér zászlóval jelzi a lovasoknak, hogy a start érvényes; ha nem, pirossal visszastartoltatja a mezőnyt. Ezzel a jelzéssel nem várhat sokáig, hiszen a lovasoknak nem vele, hanem a kezdőpozíciók megszerzésével kell foglalkozniuk. Egyes pályákon a visszastartot hanggal és/vagy fénnyel is jelzik.
Ostorhasználat
A tévhitek ellenére a zsoké nem mérgében csapkodja a lovat, hogy fusson már gyorsabban, hanem hogy – ideális esetben – a ló vágtájának ritmusát megváltoztatva érjen el nagyobb sebességet. Az ütések nekünk nagynak tűnnek, de a ló bőre vastag, hosszan tartó fájdalmat nem okoznak (emiatt az ostort váll fölé sem szabad emelni). Aki túl nagyot üt, azaz „elveri a lovát”, büntetésre, eltiltásra számíthat. Sokszor látni, hogy a lovas oldalra kitartja a kezét, és a levegőbe csap néhányat, mielőtt a lóra ütne. Ilyenkor egyrészt felveszi a ritmust, hogy érezze, mikor csapjon rá, másrészt „megmutatja neki az ostort”, ami sok lónál már önmagában is elég, hogy gyorsítson. Az is fontos, hogy a ló számítson rá, ne érje váratlanul, ne ijedjen meg az ütéstől. Idegen lóhoz az ostorral hozzáérni tilos; kizárás, eltiltás jár érte.
Tele kéz
A lovas ostorhasználat nélkül, végig a kantárt fogva futja le a versenyt. Fölényes, magabiztos győzelmek esetén fordul elő. Egyben azt is jelenti, hogy a lóban maradt tartalék, azaz egy szorosabb befutó esetén képes lett volna még gyorsabb futásra.
Célfotó, hosszak
Egyértelmű esetekben azonnal eredményt hirdetnek. Ha viszont szoros a befutó, a célba érés pillanatában készült fényképfelvétel alapján állapítják meg a lovak sorrendjét, még a következő futam előtt, hogy a fogadók felvehessék nyereményüket, és újra elkölthessék azt. Az egyes lovak közötti különbségeket a célban meglévő egész, fél és negyed lóhosszban, fej-, nyak- és orrhosszban állapítják meg (rövid nyak- és rövid fejhosszban is mérnek). A hosszakat helyesen nem tizedesjellel, hanem törttel jelölik, tehát 3,75 hossz helyett 3 3/4 hossz.
Keresztezés
Az óvások leggyakoribb oka. A lovak a verseny során nem akadályozhatják a többieket cikázással, a célegyenesben már kizárólag egyenesen futhatnak. Ez nem jelenti, hogy ne kerülhetnének ki oldalról egy előttük lévő lassabb lovat, de a mögöttük lévőt sem hátráltathatják azzal, hogy lassításra kényszerítik, keresztbe futva előtte. Szabályosan irányt váltani csak akkor lehet, ha a két ló között legalább két hossz a távolság. Ha egy óvást követően a versenyintézőség szabálytalannak ítéli egy ló mozgását, hátrébb sorolhatja, extrém esetben ki is zárhatja.
Bezárás
Az az eset, amikor egy lovat elölről és mindkét oldalról is körbevesznek a többiek, így hiába tudna gyorsabban futni náluk, nem talál utat közöttük. Ilyenkor nem lökdösődhet, szabályosan csak azt teheti, hogy visszamarad, és úgy kerüli meg őket. Ha egy lovat bezárnak, az általában a versenye végét is jelenti, kivételes képesség kell ahhoz, hogy egy ló ilyen szituációból is nyerni tudjon. Főleg ennek veszélye miatt nem szeretik a tulajdonosok – legyenek bármilyen látványosak is – a túl nagy mezőnyöket.
Szokták még mondani, hogy egy ló a korlátra/barrierre szorul, ami lényegében ugyanez, csak azzal a különbséggel, hogy a ló a mezőny szélén, a korlát mellett fut, amerre szintén nem találhat utat és amerről nem is kerülhet.
Kiszakadás
Ha egy ló annyira lemarad a mezőnytől, hogy esélye sincs pénzdíjas helyre érni, azzal lelassíthat a lovasa, hogy kímélje. Persze a távot ilyenkor is teljesíteni kell. Olaszországban rendszeres, hogy a fél mezőny belassít a végén, hiszen a hátul jövőknek arra is kell gondolniuk: ha most nem tudnak pénzdíjat nyerni, akkor mielőbb futhasson újra a ló.
Feltartás
Ha a zsoké azt érzékeli, hogy lova futás közben megsérül, orrvérzést kap, vagy a szerszám elmozdul, akkor a lehető legrövidebb időn belül megáll vele. Ez esetben nemhogy nem kell, de nem is szabad a távot teljesíteni. A lovas leszáll, és ha a ló járóképes, akkor vezetőszáron mielőbb az állatorvosi segítségnyújtás helyére vezetik. Ilyenkor a ló helyezés nélkül végez, de a verseny beleszámít a statisztikájába, hogy ne lehessen egy rossz futást sérülésre hivatkozva, „alibizve” megúszni. Tehát akár veretlenséget is el lehet így veszíteni.
Időmérés
Nyugat-Európa nagyobb pályáin már szinte mindenhol gépi mérést alkalmaznak (ilyenkor a századmásodpercet is közlik). A Kincsem Parkban és például Berlinben vegyes rendszert használnak, az órát kézzel indítják, de a célban már gép állítja meg. Akkor van probléma, ha a versenyintézőség tornyából szabad szemmel nem látni a startot, és a televíziós közvetítés alapján indítják el az órát, nem pedig a saját, zárt láncú képekről. A tévés közvetítés képe ugyanis néhány műholdat is megjár, mire „visszaér” a képernyőre, és ha ezt nézik, az órát a tényleges start után csak 2-3 másodperccel indítják el. Ezt a bakit Overdose versenyein a Kincsem Parkban és Berlinben is elkövették (később mindkét időt korrigálták).
Néhány szakkifejezés:
- Fogva van: a lovas még nem engedi teljes erőből vágtázni a lovat, tartalékolja az erejét a finisre.
- Elengedi a lovat: a lovas hagyja teljes erőből vágtázni a lovat.
- Indít: a lovas a mezőny ritmusánál gyorsabb iramra bírja, azaz megindítja a lovat, ez nem mindig a finisben történik, a zsoké dönthet úgy, hogy korábban próbál előnyt szerezni.
- Újraindít / újít: a ló mellett már-már elhúzna a riválisa, de ő felveszi a ritmusát, és ismét lehagyja.
- Lelépi a mezőnyt: a ló hirtelen, nagy fölénnyel elhúz riválisai mellett.
- Állva hagyják: a ló hirtelen kifullad, és a többiek elhúznak mellette.
- Sóher lesz: az a pillanat, amikor egy ló elfárad, és a többiek lehagyják.
- Leteszi a kezét: a lovas nem erőlteti a lovát, lassít, kezét a ló nyakára teszi.
- Vezetőló: amikor egy istálló több lovat is nevez egy hosszútávú futamra, előfordul, hogy egyiküket csak azért indítják, hogy a másik számára kedvező (általában nagy) iramot diktáljon már a futam elejétől. A galoppban az efféle taktikázás bevett és elfogadott gyakorlat.
- Outsider: esélytelen ló / Favorit: a verseny legnagyobb esélyese(i).
- Az idomár nem fogadja el a ló formáját: szerinte a ló képessége alatt teljesített, és ezt a futását nem veszi figyelembe lova következő versenyeinek kiválasztásánál. Ezt be is jelenti a versenyintézőségnek, amely a Turf következő számában, az eredmények közlésénél a közönséget is tájékoztatja erről.
Frissítve: 2023.07.07.
Fotók: Canva
A távokat méterben vagy angolszász mértékegységekben, mérföldben, furlongban, yardban írják ki. Hivatalosan egy mérföld 1609 méter, egy furlong egynyolcad mérföld, azaz 201,1 méter, egy yard pedig 91,44 centiméter. (Ahol azonban nem angolszász mértékegységeket használnak, a gyakorlatban mindenki úgy váltja ezeket, hogy az 1600 méteres futam egymérföldes, egy furlong pedig 200 méter.)
2011-től a közép-európai országok lejjebb sorolták nagyversenyeik kategóriáit, hogy azok nemzetközi összevetésben is a „helyükre kerüljenek”. Ez azért volt szükséges, hogy a hazai futamokban jól szereplő lovak ne kapjanak akkora pluszsúlyt a nyugat-európai versenyekben, ami eleve esélytelenné teszi őket. (Ha ugyanis egy magyar ló itthon Grade I-et nyert, az Német- vagy Olaszországban is akkora pluszsúlyt kapott, mintha egy angol Group I-et nyert volna.) El kell fogadnunk, hogy nemzetközi összehasonlításban a legnagyobb versenyeink és – pár kivétellel – legjobb lovaink is ilyen messze vannak az európai élmezőnytől. Semmi más nem történt, mint hogy véget ért az ezt jótékonyan elfedő „saját kategorizálás” korszaka, és immáron nemzetközi mércével mérik a Kincsem Park futamait is. Ennek alapján pedig a Magyar Derby és a Kincsem Díj is csak Grade III-as besorolást kapott, a többi klasszikus nagyversenyünk pedig maximum Listedet.
A sokoldalú használhatóság mellett előnyt jelentett, hogy képes volt a legridegebb körülményekhez is alkalmazkodni. A haflingi fajta az alpesi havasi legelőkön májustól késő augusztusig szinte emberi gondoskodás nélkül is jól megvan.
A ’90–es évektől a Póni és Kislótenyésztő Országos Egyesület vette védőszárnyai alá a fajtát, ahol osztrák és német tenyésztési szabályzatra alapozva került kidolgozásra, majd 1998 januárjában elfogadására a Magyar Haflingi Tenyésztési Szabályzat. Az országban a fajta elterjedése 100–on felüli egyedre terjed ki, mely az érdeklődök, tenyésztők varázsa, tetszésnyilvánulása révén, évről-évre növekszik. Az 1976 óta működő, ebbs-i (Ausztria) székhelyű Haflingi Világszövetség 2000-ben tartott kongresszusán Magyarországot is felvette tagjai sorába.
A hagyományos használati igény csökkenése és a mai modern lóhasználat igényeinek megváltozása, a mai kor sportigényeinek megfelelő fajták rohamos térnyerése miatt következetes tenyésztéssel, szigorú szelekcióval próbál a fajta úgy megújulni, hogy a haflingi eredeti tulajdonságait megőrizze. Ez által a régi típusú hegyi lóból mára egy olyan szabadidő lovat tenyésztettek ki, ami a szépségét tovább javította, munkaképessége pedig nagyon széles skálán felhasználható. Mindazok az egyedek, amelyek nem felelnek meg a sport, a túralovaglás, fogatolás és egyéb, a szabadidő lovaktól megkívánt követelményeknek, a tenyészvizsga során csak az alsó ponthatáron bírálhatók.
