Kezdőlap Blog Oldal 480

Kinek kell modern technika, ha van helyette lóerő?

Taposómalmon járatja lovát egy orosz favágó, hogy szerszámai működtetéséhez elektromosságot nyerjen. Talán kikapcsolták nála az áramot, de az is lehet, hogy csupán négylábú kedvencét akarta lekötni egy újszerű feladattal.

Bármi legyen is az ok, igazán azt gondolta, hogy megéri fáradtságos munkával megépíteni ezt a meglehetősen szokatlan szerkezetet csak azért, hogy egy fűrészt üzemeltessen vele. A videó tanúbizonysága szerint mindenesetre elérte a célt, hisz az 1 lóerővel működtetett fűrész sebesen hasít keresztül a rönkökön.

Állítható meredekségével és sebességével ez a taposómalom nem sokban különbözik az edzőtermi futógéptől, azt leszámítva, hogy a lóval hajtott eszköz valódi energiát generál.

Az amisok számára ez a megoldás különösen áldásos, hiszen ők eleve elutasítanak mindent, ami működésével terheli a környezetet. Az általuk tervezett és épített taposómalom energiát szolgáltat a háztartási és szerszámgépek számára, s ráadásul a nap- és szélenergiával ellentétben ezzel nem kell az időjárás szeszélyéhez igazodniuk. Egyszerre lehetnek energiafüggetlenek és környezettudatosak, a limonádéba pedig lóerővel készült jégkocka kerül.

2014.02.28.
Biró Dániel, Lovasok.hu
Forrás: DailyMail
Kiemelt kép: Canva
Frissítve: 2022. 02. 02.

Adj esélyt a patahenger szindróma gyógyulásának

„Az idő nem fontos. Csak az élet számít!”
– Luc Besson: Az ötödik elem

A patahenger szindróma (navicular desease) meghatározására éppúgy különböző leírásokat találunk, ahogy a kialakult betegség gyógyítására vonatkozó megközelítésre. A hétköznapi állatorvosi nomenklatúrában: A pataízület mögött helyeződő nyírcsont és a mögötte lévő nyálkatömlő (bursa) megbetegedése. A holisztikus megközelítés szerint minden, a szarutokon belüli kóros elváltozás kimeríti a patahenger szindróma fogalmát.
Írásunk célja nem a különböző nézetek összehasonlítása, hanem a kialakult betegség gyógyítása a leginkább érintett fél, a ló szempontjából.

A patahenger szindróma a természetben élő lovak között nem létező betegség. Kialakulásának kizárólagos oka az emberi környezet hatása, u.m. nem megfelelő tartási körülmények, terhelés, táplálkozás, patkolás (szoktak emlegetni genetikai okokat is, de, mivel a természetben nem létező betegségről beszélünk, a háziasított lovak pedig elenyésző mértékben különböznek genetikailag vadon élő társaiktól, így ezt az okot kizárhatjuk (Török Tibor genetikus: Mit tudunk a lovak genetikájáról? 2015). Fenti környezeti hatásokon felül hajlamosító tényezők lehetnek a túlsúly, nagy méret és leginkább a csikókori mozgáshiány.

Albert Einstein már-már közhelyes megállapítása szerint „Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket”. Figyelembe véve, hogy a patahenger szindrómával küzdő lovak jelentős hányadának életvitele messze elkerüli természetes igényeiket, tekinthetjük ezt a gondolatot kiindulópontnak a gyógyítás irányának meghatározásakor. Ez praktikusan azt jelenti, hogy kellő bátorsággal olyan döntéseket kell hoznunk, melyek elsősorban a ló fiziológiai igényeit veszik figyelembe.

Általánosságok helyett egy konkrét eset leírásán keresztül szeretnénk rávilágítani ezen döntések fontosságára.

Ez a herélt 2014 júliusában került hozzánk, akkori állapotában patkóban is sántaságot mutatott. A tulajdonosok elmondása alapján 4 éves korában jelentkezett először sántaság. A 4-9 éves kora közötti időszakban próbálták tünetmentessé tenni, de mindezek ellenére állapota folyamatosan romlott, míg végül a gyógyszeres kezelések is csak egy-két napra hoztak tünetmentességet mutató látszateredményeket. Életvitelére jellemző volt a korai és helytelen terhelés, bokszos, kis karámos tartás, patkó viselése, társas élet hiánya.

A rehabilitáció kezdetén, és 21 hónap elteltével

Mindezek ismeretében annak érdekében, hogy ez a fiatal ló hosszú távon esélyt kapjon az életminőség javulására, nem maradt más választás, mint a korábbiaktól eltérő eszközök alkalmazása. Legfontosabb szempontként azon korlátok megszüntetése, melyek egy ló szervezetét önmagukban is gátolják az egészség kényes egyensúlyának fenntartásában. A szűk, magányos élettér (boksz) helyett tágas, a folyamatos mozgás lehetőségét biztosító térbe (legelő) és a szociális lét lehetőségét biztosító ménesbe került. Az optimálisabb környezet optimálisabb működést eredményez.

A szociális kapcsolatok megléte szintén nagyon fontos tényezője az életminőség javulásának

Eltávolításra került a paták egészséges működését leginkább gátló tényező, a patkó. Nem célunk itt részletesen taglalni a pata működését és a működés hatását a ló teljes szervezetére. Ma már számos, könnyen elérhető dokumentáció áll rendelkezésre felvilágosult szakembereknek köszönhetően, melyek részletesen foglalkoznak a témával (Dr Tomas Teskey állatorvos: A béklyótól megszabadított láb, paradigmaváltás a lovak lábbetegségeivel kapcsolatban, Journal of Equine Veterinary Science in February, 2005, Pete Ramey kovács: Hoofcare in the 21th century, Dr Hiltrude Strasser állatorvos: New methods of the treatment of navicular desease stb.)

Bal első pata a patkólevétel után, és jelen állapotában

Nem kell feltétlenül szakembernek lennünk ahhoz, hogy józan eszünkre hallgatva jó döntéseket tudjunk hozni. A pata egy bonyolult szerv, évmilliók alatt alakult ki az a forma, mely kb 7 millió éve változatlan. Az elmúlt 7 millió évet a lovak sikeresen élték túl ezen formájú, szerkezetű, funkciójú patával. Nehéz elképzelni, hogy az ember jelenkori elvárásainak a ló egészségére gyakorolt hatása felülmúlná 7 millió év viszontagságait – utalva itt egy gyakori és széles körben elterjedt téves nézetre, miszerint a mai domesztikált lovak általában nem képesek „mezítláb” létezni, sportteljesítményt nyújtani.

Az életmód és a pata funkciója elválaszthatatlanul támogatják a lovat a túlélésben. A táplálék felvételének érdekében végzett folyamatos mozgás lehetővé teszi, hogy a patamechanizmus által támogatott keringés segítse a szív működését. A vese mellett kiválasztó szerepe is van, a patairha által kiválasztott elhasznált fehérjéket felhasználja a szaruképzéshez. A pata belső szerkezetének jelentős érhálózata táplálja azt, támogatja a tapintási érzékelést, valamint kiszolgálja a patamechanizmus által keltett pumpáló funkciót, segítve a vér visszajutását a szív felé. A pata egy élő, dinamikus szerv, egészségének megléte a ló egészségének alappillére. Az egészséges pata emellett dinamikus formák összetett egysége, melyek lehetővé teszik a ló számára azokat a mozgásokat, melyek túlélésének feltételei (minimális idő alatt elérhető végsebesség), és azokat is, melyek kb. 6 ezer éve szolgálják különböző érdekeinket (közlekedés, háború, munka, sport, rekreáció, hobbi stb).

Könnyen megérthető, hogyha ennek a csodálatos és összetett szervnek a működését bármi módon gátoljuk, az többé nem lesz képes funkcióját maximálisan ellátni, így a ló egészségét sem tudja többé szolgálni. Amennyiben korlátozzuk működését, annak káros hatása lesz elsősorban a vérkeringésre. Ma már nem kell orvoshoz fordulnunk azért az információért, hogy a nem megfelelő, renyhült keringés előbb, vagy utóbb a teljes szervrendszerre káros hatással lesz. Többek között a máj működésére, mely a lónak is a méregtelenítésért felelős első számú szerve.

És ezzel vissza is térhetünk 10 éves heréltünkhöz. A patkólevételt követő 6. héten állapotában erőteljes romlás következett be. A patákban lévő fájdalom miatt a lábra állás is nehézséget okozott neki. A fájdalom oka a patákban már korábban meglévő (patkóban is sánta volt) gyulladásos folyamatok térnyerése volt. A patkólevételt követően a patamechanizmus beindította a normális működést, a szervezet öngyógyító mechanizmusait, melyek elsődleges szerepe a gyulladások leküzdése volt. Az újraindult folyamatok miatt a szervezet „felismeri” és szabadulni igyekszik a károsodást okozó anyagoktól, mely folyamat során a szarutokban keletkező feszültség okozza az állat fájdalmát (tályogosodás). Ha nem tudnak ezek a folyamatokat kiteljesedni és befejeződni, nem lesz esély a valódi gyógyulásra, az elkendőzött problémák hamarosan újra jelentkezni fognak. Ennek elkerülése érdekében fájdalomcsillapítás mellett támogattuk a lovat abban, hogy állapotához képest a lehető legtöbbet mozogjon, érzékeny talpát patacipővel védtük. A patacipő védi a patát anélkül, hogy annak működését befolyásolná. A mozgás serkenti a keringést és ezzel gyorsítja a folyamatot. A segítségül hívott állatorvosok homeopátiás, valamint akupunktúrás kezeléssel is támogatták a lovat. Néhány nap múlva megnyílt a szarutok és a feszültséget okozó anyagok távozni kezdtek a patából. Ez a folyamat nyilvánvaló megkönnyebbülést okozott a lónak és ettől kezdve napról napra egyre többet és könnyebben mozgott. A több mozgás gyorsabb pozitív változásokat eredményez, e pozitív változások visszahatnak a teljes szervezet optimálisabb működésére, melyet mindeközben a ló számára a természeteshez közelítő fizikai (elegendő mozgástér 24/7) és mentális (ménesi lét) tényezők támogatnak.

Relapszus akkor, egészség most

A lábbetegségek, így a patahenger szindróma rehabilitációja esetén az alábbiakkal is számolni kell:

  • Időtényező: a beteg, deformálódott pataszerkezetet nem lehet kicserélni, mint egy lyukas biciklikereket, meg kell várni, amíg az magától kicserélődik. Tapasztalat szerint legalább egy évet vesz igénybe, amíg az új, egészséges pataszerkezet ismét kialakul. Ez alatt az idő alatt előfordulhatnak visszaesések, mindeközben a szerkezet folyamatosan átalakul.
  • Önmagában a patkó eltávolítása nem elegendő a gyógyuláshoz. Ha nem változtatunk olyan fontos tényezőkön, mint mozgás (mennyiség és minőség), táplálkozás, megfelelő szociális lét, nem biztosítjuk a fiziológiás pataszabályzást (nem azonos a patkolást előkészítő szabályzással), csak szerencsés esetben várhatunk hosszú távú javulást.
  • Károsodás mértéke: a káros hatások visszafordíthatatlan elváltozásokat okozhatnak az eltelt idő, a ló kora függvényében (pl. ízületek, szövetek károsodása, emésztőrendszeri problémák, pl.gyomorfekély).

Az esetleírásban szereplő fiatal ló életének jelentős részét ezzel a lábproblémával élte le, mely hatással volt fizikai és mentális fejlettségének állapotára (éveken át tartó folyamatos fájdalom), amennyiben nem volt ideje egészségesen elérni a felnőtt kort (kb 7 éves korukra érik el a fizikai érettséget). Így a rehabilitáció során fizikailag és mentálisan is újjá kellett magát építenie – ezt a feladatot lehetőségeihez mérten maximálisan teljesítette (fiziológiailag nem megfelelő tartás, táplálkozás, terhelés okozta térdprobléma ma is jelen van). A megfelelő környezet, kellő mennyiségű és minőségű mozgás, takarmány és pataszabályozás biztosítása mellett szervezete saját magát gyógyította meg.

A sóderágy segíti többek között a mozgás lehetőségének fenntartását

A gyógyulás fogalmát minden szempontot figyelembe véve kell megfogalmaznunk. A gyógyítás célja nem elsősorban az, hogy az állat minél előbb ismét ki tudja szolgálni céljainkat. Tiszteljük lovainkat annyira, hogy életminőségük javítását saját érdekeink elé helyezzük – mely döntés szolgálni fogja érdekeinket, hiszen hosszú távon egészségesebb társunk lesz.

Munka változatos terep-és talajviszonyok között

Sokszor hangzik el az alábbi kérdés: miért működik mégis a lovak többsége patkóban? A válasz egyszerű: nem működnek. Egy németországi felmérés szerint a 80-as években Németországban a patkolt lábú lovak kb 80%-a láb-és elsősorban lábvég problémák miatt szenvedett maradandó károsodást, vagy hullott el. Ez az arány a 90-es évekre elérte a 96 %-ot.

Felelősek vagyunk lovaink egészségéért, érdemes gyarapítani ismereteinket róluk, hiszen ezen ismeretek birtokában tudunk felelősségteljes döntéseket hozni úgy a kialakult betegségek elérhető kezelésével, mint azok megelőzésének lehetőségeivel kapcsolatban.

2017-ben…

A felmerült kérdések, a döntések és azok kimenetelének összefoglalása:

 Szerzők: Mészáros Zoltán / Boros Sarolta (Z-Clinic)
Pataszabályozás: Mészáros Zoltán
Konzultáció: Dr. Tomas G. Teskey (USA, AZ)
Fotó: Boros Sarolta, Mráz Edina
Frissítve: 2023.02.27.

Ernst József: 100 év a magyar lovassport történetéből

Ernst József: 100 év a magyar lovassport történetéből

Az elmúlt napokban jelent meg a Cartaphilus Kiadó gondozásában Ernst József, 100 év a magyar lovassport történetéből 1. kötet 1872 – 1914, míg a Bioenergetic Kiadó gondozásában a 100 év a magyar lovassport történetéből  2. kötet 1920 – 1944.

A kép illusztráció

A közelmúltban ünnepelte a Magyar Lovassport Szövetség 1924. február 29-én történt megalakulásának 90. évfordulóját.  Erre az alkalomra látott napvilágot  Ernst József, a lovassport történetének két világháború közötti időszakát felölelő munkája. Az első kötetet néhány évvel ezelőtt adták közre, ami teljesen elfogyott, és ezért a két kiadó összehangolt munkájának köszönhetően rekordgyorsasággal nyomták újra. A jól tagolt, olvasmányosan megírt kötetek, a versenyek követelményeinek, a teljesítmények elbírálásának ismertetésével, adataival és hivatkozásaival forrásmunkának is tekinthetők.

Az 1872-től 1914-ig tartó korszakot felölelő 1. kötetben a korszerű lovaglási stílus kialakulását tárgyalja a szerző, s több, eddig figyelembe nem vett összefüggést tár fel: miként ötvöződtek a különböző koroknak és a nemzetek igényeinek megfelelő lovaglási módok, és miként alakult ki a campagne-lovaglás, az iskolaló idomítottságával és a vadászló ügyességével rendelkező  hátas-, katona- és sportló. Milyen különbségek voltak az egyes lovaglási iskolák követői között, s miképpen alakult ki az egységes lovaglási stílus a XX. század első évtizedeire?

A versenyeket Magyarországon és az Osztrák Magyar Monarchiában három magyar gróf, Széchenyi Dénes, Török Miklós és d’Orsay Emil kezdeményezésére az 1872-ben megalakult „Jól betanított lovakat díjjazó (sic!) társulat” rendezte. Az első díjlovagló verseny 1873-ban Pozsonyban volt, de a későbbiekben Bécs lett a főleg közös és honvéd huszárok, valamint az ulánusok  tisztjeinek részvételével megtartott, és a könyvben is ismertetett versenyek helyszíne. Külön szól az 1894-től Budapesten, a Tattersallban szervezett versenyekről, majd a díjlovaglások és a díjugratások hagyományos kereteit átlépő, a XX. század első évtizedében elterjedő  concours-hippiqe-ekről, amelyeken már több szakág versenyszámai szerepeltek.

A második kötet, a két világháború közti időszak tárgyalásában foglalkozik a versenyek követelményeinek és elbírálási rendszerének kialakítására 1921-ben megalakított Nemzetközi Lovas Szövetséggel, illetve a Magyar Lovassport Szövetség elődjének 1924. február 29-én való megalakításáról. Részletesen tárgyalja az országos lovasversenyeket, nemzetközi szereplésünket, eredményeinket. 

A két kötetben tárgyaltakat szervesen egészítik ki az egykori versenyfeltételek, szakmai értékelések szószerinti közlése, továbbá a több száz egykori ábrázolás, a lovasokat és a lovas eseményeket megelevenítő korabeli fényképek, amelyek ilyen mennyiségben és válogatásban még sehol sem jelentek meg. Külön érdekessége a köteteknek a Függelékekben közreadott versenyeredmények 1873-tól 1914-ig és 1920-tól 1943-ig. A magyar lovassport harmadik időszakának történései, az 1945-1972. évek históriája a harmadik kötetben fog megjelenni.  Az első két kötet kapható a nagyobb könyváruház-láncok (Alexandra, Líra, Libri) boltjaiban valamint a könyvértékesítő webáruházakban.

A könyvekből az elkövetkező időszakban részleteket fogunk megjelentetni.

2014.02.26 Ernst József

 

Frissítve: 2024.01.17.
Fotó: Canva

Imperiál, az aranyszőrű magyar csoda

Imperiál, az aranyszőrű magyar csoda

1960. február 14-re virradó éjszakán hófagyos zimankó volt Kisbér-Apátipusztán. A telivér ménes 18-as istállója északi oldalának negyedik bokszában megszületett Imperiál. Az akkor érdekesnek minősíthető esemény csak évek múlva vált szenzációvá.

 

A kép illusztráció

Tudott, hogy a kancák döntő többsége komplikációmentesen, éjszaka ellik. A 60 kancás Apátipuszta három istállóját két éjjeliőr felügyelte, akik a január-június időszakban az „ellés várható” táblás bokszokra különösen figyeltek. A vajúdás észlelésével ébresztették a ménesmestert, akivel – a technológiát betartva – levezették az elléseket, idényenként 30-40 csikót segítve a világra. (Lelkes ménesvezető koromban – helyben lakva – elsőnek ébresztve, minden ellésnél jelen voltam, és adott esetben Molnár Ottó ménesmesternek segítve, mintegy száz telivércsikó világra-jötténél asszisztáltam – örömteli szakmai ambícióval).

E jelenség – az „aranyszőrű magyar csoda” – szenzációja ismeretében, három év múltán, 1963-ban sodort a jó-sorsom Apátipuszta ménesvezetői székébe. S beszéltettem, ifjonti lelkesedéssel hallgattam a helytörténet megéléseinek hites történeteit, a Kakula Imrék, Csőre Józsefek, Molnár Ottók, Barna Istvánok, Kocsis Jánosok, Zsédely Istvánok készséges meséit.

Azon a bizonyos február 14-i éjszakán két csikó született Apátipusztán. Négy boksznyira egymástól, mindkettő a 18-as istállóban. Éjfél tájban a méretes, acélos, sárga Hajadon, a sárga Intermezzo II után, életerős, azonnal talpra álló, szopásingeres, szépreményű, sárga méncsikót (későbbi nevén: Ibrahim) ellett – az akkor már derby-várományos  Hadnagy (Hasan – Hajadon) kisöccsét. Alig tették rendbe Hajadon bokszát, odébb a kedves import kanca, Hurry is elleni készült.

Gyors előkészítés után, némi nehézséggel, de különösebb komplikáció nélkül a kis pej kanca – a robosztus pej Imi után – hatalmas, nyakigláb, sokjegyes, cifra, sárga méncsikót ellett.

Négy-ujjnyis köldökzsinór metszés, ezüst-nitrátos, majd sterogenolos köldökcsonk kezelés, szájnyák- és szempilla ellenőrzés után szalmacsutakolás, flanelruha törlés az újszülött-ellátás technológiai sora. Aztán a még kissé kába csikót a még fekvő anyja elé húzták, hogy ösztönös nyalogatással „szárítsa és tüdősítse” tovább. Az ellési fáradságon Hurry gyorsan átesett, felállva a magzatburkot elvetette, s orrával noszogatta a még fekvő, kényszer-fejmozgású csikóját. Az izzadt, magzatvizes kanca letakarítását követően – miután a csikó még nem kapott erőre – a szennyezett bokszalmot kitalicskázták, és a klórmeszes fertőtlenítés, majd homokterítés után következett a friss almozás. Ez a begyakorlott, tradicionális telivérménesi „ellés körüli teendő” egy óra alatt most is lezajlott.

Általában eddig a lustább újszülött csikók is felélénkülnek, segítséggel felállnak és ösztönös szopásingerrel csecsre törekszenek. Most az „anyányi cifra csikót” csak intenzív segítséggel sikerült talpra állítani. Egyensúlyt találva stabilizálódott, de csecsre erőltetve sem indult a szopásingere. „Pihenjen még!” – hagyták tovább, fekve szunyókálni.

Közben, a hajnali szürkületben indult a reggeli ménesi munka, és – mint rendesen – híre futott, hogy megszületett Apáti újabb derby-reménysége, Hadnagy öccse, egy gyönyörű sárga méncsikó. „Ja, és még egy különlegesség, egy életképtelen, cifra sárga, a két jegytelen pej (Imi – Hurry) szülőtől.” – őrzi a mondást a helyi istállólegenda. „Cifra borjú született Főnök, de nem akar élni” – köszönéssel fogadták a Kisbérről érkező Rádoki József ménesvezetőt, az életerőtől duzzadó férfi lovászok. „Föccstejet fejve, cumiztatni kell!” – szólt az ukáz, de órák elteltével, és a sikertelenség kudarcával, halványodott a remény.

 

Innét – a kezdő hetek feledésével – az apátipusztai szopós-boksz elhagyásától ismert és sokszor megénekelt az „aranyszőrű magyar csodaparipa” valós és színezett legendája. Egy kitűnő lóé, melynek farok-szőreibe olyan sokan kapaszkodtunk – lovasok és nem lovasok…De a pusztai hírharangra – többek között – egy ifjú leányzó, Markovics Mariska is előkerült és „szolgálatot kérve”, istápoló gondozást ígért, az esendően kedves csikó cumiztatásához. S többnapos szorgalmát látványos siker koronázta. A csikó elszurkolt, szopásingere és életereje fokozódott, domináns kivagyisága hetek alatt előtört és „Imperiálsága”, „császári”, „birodalmi” nomen est omen-je, élete végéig megmaradt.

Később, pusztai közösségünk együttélése során, az Apáti cselédsor gyalogútján, a hajnali derengésben, gyakran láttam lépést szaporítani az ászári keményítőgyár irányába egy sudárderekú ifjú hölgyet, egy megtört özvegyasszony kenyérkereső leányát, Markovics Mariskát.

És most – a Vajdahunyad Vár szűkös termében – Ernst Józseffel elmélyülten szemlélődünk két ló-csontváz társaságában. Kincsem és Imperiál! Mennyi tudós magyarázat a genetika fogódzóiról! Kincsem a yearling árverésen „fejletlen poszerasága” miatt visszamaradt tenyésztője Blaskovics Ernő tulajdonába, és lett „verhetetlen”, Imperiált pedig egy „névtelen” kislány indította az érdemes sikerek útjára.

Budapest, 2010. június 30., Váczi Ernő

2014.02.26. Váczi Ernő
Fotó: Imperiál, Alapfy Attila: Imperiál Kerteskőn
Frissítve: 2023.12.31.
Fotó: Canva

Kik lettek a 2013-as év kitüntetett lovasai?

Kik lettek a 2013-as év kitüntetett lovasai?

A Magyar Lovassport Szövetség (1924-2014) 90 éves fennállására emlékező ünnepélyes Díjátadó Gálán Lázár Vilmos elnök 2014 február 22-én Budapesten, a New Orleans Clubban kitüntetéseket adott át.

Kimagasló munkásságuk elismeréseként hatan a Gróf Széchenyi István Emlékérmet, öten a Magyar Lovassportért Emlékérmet és egy Gróf Sándor Móric Díjat vettek át. Nyilvános elismerést kapott az elmúlt év legsikeresebb szövetségi kapitánya, edzője és tenyésztője is.

Gratulálunk a díjazottaknak!

A kép illusztráció

Gróf Széchenyi István Emlékérmet kaptak:

  • Dr. Borostyánkőy Tamás
  • Csicska István
  • Ferdinándy Géza
  • Komjáthy György
  • Kovács József
  • Tóth László

Magyar Lovassportért Emlékérmet kaptak:

  • Bérci Balázs
  • Kaszás Géza
  • Mondok József
  • Salánki Miklós
  • Varga Zoltán

 

Az év szövettségi kapitánya: ifj. Kövy András

2013. januárjától kapott vezető szerepet a díjugrató sportban, ahol az utánpótlás korosztályok szövetségi kapitányaként dolgozik.

A szakág legmagasabb kategóriájában, CSIO versenyeken sikeresen vezette a magyar ifjúsági csapatot nagydíj győzelemre és Nemzetek Díja helyezésekre.

Irányításával a gyermek-válogatott egy hét alatt kétszer aratott Nemzetek Díja győzelmet.

Történelmi sikert kovácsolt a spanyolországi Európa-bajnokságon, ahol országunk első egyéni aranyérmét Weinhardt Virág és első csapat bronzérmét a négyfős magyar válogatott szerezte meg.

Az év edzője: Füzér Gábor

Tanítványával az első lépésektől kezdve tudatos munkával jutott fel a csúcsra. A kiskunhalasi edző azzal is kiérdemelte ezt a kitüntető címet, hogy fiatal lovasa, Weinhardt Virág a 2012-es ezüstérem után 2013-ban Európa legjobbja lett.

Az év tenyésztője: Dallos Andor

Agrármérnök. A Nemzetközi Lipicai Szövetség (LIF) alelnöke. Lovastanár (hippológus). Az 1984-től végigjárt szakmai lépcsőfok 1993-ban az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad igazgatói székéig vezetett.

„Itt a legjobb lovakat tenyésszék” szólt a Lipizzán 1580-ban kiadott császári parancs. A Ménesgazdaság az elegancia, az energikus mozgás művésze a lipicai ló génvagyonát, az európai kulturális örökség részét ennek szellemében őrzi és fejleszti.

A génfenntartó nemesítés, a fajta értékmérő tulajdonságainak javítása a modern sport szabta követelmények figyelembevételével sikeresen folyik. 

2013. a Ménesgazdaság sikeréve volt. Példa rá a kitüntetett irányításával Szilvásváradon tenyésztett Favory XXVII-11 szürke mén. A ló kiválóság a kistopolcsányi XV. Kettesfogathajtó Világbajnokságon a győztes Lázár Vilmos fogatának főszereplője; 2007-ben a kecskeméti vb-n Lázár Zoltánnal a maratont nyerte meg; a Duna-Alpesi Kupa győztese, sokszoros magyar bajnok. Teljesítménye alapján a világ egyik – ha nem a legeredményesebb – maraton lova. 2013-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállításon (OMÉK) a Miniszteri Nagydíjat nyerte el. (Apja – az ugyancsak Szilvásváradon tenyésztett – 2697 Favory Párizsban Európa legszebb lipicai fedezőménje címet nyerte el.)

Egyik kiváló tenyészménjük a több évszázados hagyományú osztrák piberi ménesben fedez és a világhírű bécsi Spanyol Lovasiskola műsorában szerepel. A kitüntetett 2006 óta a marócpusztai gidrán ménes tenyésztői munkáját is irányítja.

2013-ban további embert próbáló feladatot kapott: a Kormány 1,65 milliárd forintos kiemelt beruházása, a szilvásváradi Lovas- és Rendezvényközpont munkáinak felelőse, lovasszakmai irányítója lett.


Magyar bajnokok:

  • Díjugratás – Horváth Balázs
  • Díjlovaglás – Ács Róbert
  • Military – Pintér Vanda
  • Fogathajtás – Lázár Zoltán
  • Távlovas – Kelenfi Norbert
  • Voltizs – Gadolla Réka
  • Western – Dörnyei Regina
  • Weinhardt Virág – Gyermek Díjugrató EB győztes
  • Hölle Martin – Póni Fogathajtó VB győztese
  • Érsek Anett – Gyermek Fogat EB győztese

Gratulálunk a díjazottaknak!

2014.02.25. Dr. Fehér Károly Kommunikációs igazgató,
Magyar Lovassport Szövetség

 

Frissítve: 2024.01.19.
Fotó: Canva

Lovat a házba!

Lovat a házba!

Hallottál már Nasar-ról a 3 éves arab csikóról? Nasar-t egy helyi orvos fogadta be otthonába Németországban, amikor a Xaver névre keresztelt vihar 2013. decemberében lesújtott a régióra.

Nasar mindenre kíváncsi, de elmondható, hogy igazi kultúrló: csak pár poharat vert le, nagyobb kárt nem okozott a lakásban. A ház minden zugában megtalálja azt, amivel elfoglalhatja magát: kíváncsian nézegeti magát a tükörben, időnként benéz a konyhába, játszik egy kicsit a zongorán, majd elvonul pihenni a nappaliba. Nasar nagy bánatára éjszakára nem maradhat bent a lakásban, olyankor visszaküldik az istállóba.

2014.02.14. Frisch Andrea, Lovasok.hu
Forrás: dailymail.co.uk
Frissítve: 2024.01.19..
Fotó: Canva

Elhunyt Szelle Kornél

Szelle Kornél, a dunaszigeti ötpatkós Szelle Lovasudvar alapítója, a Magyar Póni Klub Szövetség alapító tagja és elnöke, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség alelnöke életének 60. évében 2014.02.25.-én örökre megpihent.

Emlékét szívünkben őrizzük!

2014.02.26., Szelle Viola

Lovaglószoknya és szivárványos kengyel – a jövő tél lovas divatja

Míg a lovasok alig várják a közelgő tavaszt, a lovas divatcégek mindezt már teljes figyelmükkel a 2014-2015-ös őszi-téli évadra koncentrálnak. A Spoga Horse kiállításon a lovas divat legújabb trendjei mellett a lovasok és lótartók mindennapjait megkönnyítő praktikus újdonságok is bemutatkoztak.

A legújabb lovasfelszereléseket február elején Kölnben láthatta a nagyérdemű a nemzetközi lovas szakvásár, a Spoga Horse keretei között.

A Horze kínálata a Spoga Horse bemutatóján

Az évszak várható mínuszai ellenére a következő tél igen forrónak ígérkezik. Több, mint szokatlan a fogathajtók baktakarójához hasonlatos bélelt, meleg lovas szoknya, mely a lovaglónadrág fölött viselve sokkal kellemesebbé teszi a téli istállói munkát, vagy akár lovaglást megelőző a futószárazást, és lovaglás közben is praktikus, hiszen a cipzár egyszerűen kioldható, így a szoknya továbbra is védi a lovas lábait a hidegtől és nedvességtől.

A jobboldali modellen látható a “lovas szoknya”, mely a lovaglónadrág fölött viselve kellemesebbé
teszi a kemény téli hidegben végzett istállómunkát, vagy akár lovaglást megelőző a futószárazást

A vastag lovaglókabátok és téli orkándzsekik, csakúgy, mint az ultravékony, steppelt kiskabátok – melyeket fémes csillogású arany és rézszínben ajánlanak a tervezők – szintén divatos „fagyálló” kellékei lesznek a következő évad lovas divatjának.

A szépség a részletekben rejlik

Lovasfelszerelések esetében az elsődleges cél a funkció, a kényelem, a tartósság – szezontól és trendektől függetlenül. A lovas divat változásait elsősorban a részletekben kell tehát keresnünk. Az olyan mutatós apróságok mutatják a legjobban a trendeket, mint a kontrasztos cipzárak és szegélyek, hímzett logók vagy a Swarovski-kristály díszítések.

A Cavalliera az egyetlen olyan magyar cég, amely immár 4 éve minden évben bemutatkozik a Spogán és képviseli hazánkat. A cég kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tudhat magáénak: 4 kontinensen vannak viszonteladói és disztribúciós hálózata.

A különböző anyagok kombinációi mellett – mint például a steppelt dzseki shoftshell ujjakkal – a jövő tél kabátjait a kényelmes szőrmegallér vagy a levehető, kötött bunda dobja majd fel.

Ami a színeket illeti, a divatcégek két végletre esküsznek: a földtónusok dominálnak, ugyanakkor a harsányabb színek is feltűnnek majd a palettán. A farmer és a fémes kék egyes változatai szintén megjelennek. Ezeket ötvözik finoman a fekete, a fehér és a szürke alapszíneivel csakúgy, mint lágy tónusokkal, így például homokszínnel.

Tudatosan és természetesen

Kobakok tekintetében szintén a tengerészkék dominál majd. Bár mindenekfelett persze a biztonság számít, a tervezők nagy hangsúlyt fektetnek nemcsak a kinézetre, de a kényelemre is.

Bioaktív szövetből készült lovaglónadrágok és Fair trade termékek is képviseltették magukat Kölnben. Egy a fenntartható fejlesztés mellett elkötelezett, fair trade termékeket forgalmazó divatcég egy igazi különlegességgel is előrukkolt. Gyapjúbetétes, külső anyagában újrafeldolgozott PET palackokból készült ultravékony kabátjuk nagy sikert aratott.

A Spoga természetesen nem csak a lovas divatról szólt. Tévedés lenne például azt hinni, hogy takarmányozás terén nincs új a nap alatt. Kölnben debütáltak például a legújabb kutatási eredmények alapján a lovak igényei szerint optimalizált lómüzlik.

A tudomány jegyében

A lovak számára készült akupresszúrás takaró egészség és wellness fronton tűnik ki: 11.000 nyomáspontja stimulálja a vérkeringést, illetve lazítja a nyak-, hát- és keresztcsont környéki izmokat. Egy új masszázstakaró – ami edzés előtti bemelegítéshez vagy lovaglás utáni levezető relaxációként is használható – szintén ezt a célt szolgálja.

A szivárványos kengyel is az idei Spoga egyik különlegessége volt

Praktikus újdonságok a lovas mindennapokra

Újdonság az a légytakaró is, amely speciális kialakításának és nyeregkivágásának köszönhetően lovaglás közben is használható.

Egy kis színt és mosolyt csempészhet a lótartók mindennapjaiba az új villanypásztor, ami vidám világoszöld, türkizkék és lila színben is kapható. 

A 2014-es Spoga Horse-on az alábbi márkák vonultak fel:

Horze, CavallieraCavallo, Covalliero, Euro Star, HKM Sportequipment GmbH, Horseware, Mountain Horse, PikeurSchockemöhle, ELT, Waldhausen

A szakvásáron felvonultatott márkákat forgalmazó hazai lovasboltok:

 

2014.02.12.
Koskó Barbara, Lovasok.hu
Forrás: Spogahorse.com
Kiemelt kép: Canva
Frissítve: 2022. 02. 02.

 

Segítsetek – mentsük meg szegény lovakat! – Mit mond Mészáros Gyula, natural horseman?

„Rabszolgaként dolgoztatják, kihasználják, megalázzák szerencsétlen lovakat az idióta emberek!” – a Lovasok.hu szerkesztőjeként nap mint nap tapasztalom, hogy a lóval kapcsolatos hírek, lovakról közölt fotók, videók kapcsán szinte mindig akad olyan lóbarát, aki sajnálni kezdi a szóban forgó jószágot és állatvédőkért kiált. Sokszor hamarabb, mint kellene.

Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan látják ezt, ezért megkértem Mészáros “mgy” Gyula natural horseman-t, ossza meg velem a véleményét:

A ló nem a mai felhasználásra lett teremtve!

Olyan még sosem volt, mint ami ma van! A ló sosem volt lovas iskolákban használva oly mértékben, mint ma és nem használták öncélúan, mint ma, így nem is versenyeztek velük annyit, mint ma! A ló más felhasználásra volt teremtve illetve más hozzáállású “felhasználásra”!

A lónak szabadon kell lennie – úgy a lovaglásban, mint a tartásban!

Elöljáróban: sosem azzal van baj, amit a lóval szeretnének csinálni, hanem azzal, ahogyan azt véghez viszik. Először is semmivel sem lenne baj, amit a lovakkal teszünk, amennyiben ezt úgy tesszük, ahogyan azt a faj viselkedési és képességi határai lehetővé teszik.

A lényeg, hogy hiszem, hogy a lovat a jó Isten társunknak és segítőnknek adta, amire abszolút alkalmas is. Egészen addig, ameddig nem lépjük át a kölcsönös megértés határát. Ez, pedig mindannyiszor megtörténik, amikor belehúznak a ló szájába zablával, belerúgnak vagy feszes vezetőszáron vezetik a lovakat. Igen még zablát is lehet használni, ugyanakkor azt látom, hogy azt ma 99%-ban nem használják jól!

A lényeg, hogy bármit teszünk a lóval a lónak abban szabadon kell lennie, ebből kifolyólag csak olyan feladat elé állíthatjuk, olyan munkába vonhatjuk be, olyan versenyen indulhatunk el, amely messze belül van a ló és ember kölcsönös megértési szintjén azaz kapcsolatának határain.

A lónak, a lassú, folyamatos, kapcsolatépítésen keresztül meg kell értenie, hogy egy adott helyzetben mi az ő megoldási lehetősége, „kiútja” és ebben ő szabadon cselekedhet, akkor abban ő nyugodtan fogja magát érezni, nyugodtan cselekszik (pl.: a villanytermelő ló). Ezért minden lónak szabadon, minden korlátozás (lekötés, kikötés, lecsatolás) nélkül kellene tudnia mozogni és jelezni a nyakával, a szájával, a farkával, hogy túl sok, amit vele csinálnak. Minden ilyen helyzet állatvédelmi probléma és teljes mértékben jogtalan! Ez a nyílt színi erőszak, amit a ma a versenyek többségén és a lovardákban látunk, betegesen, mint „normális” került be a köztudatba, amely napról napra romlik!

Ameddig a ló abban a feladatban szabadon van, amit vele végrehajtanak, addig azzal nincs probléma, figyelembe véve a ló faji tulajdonságait, amely szerint a ló a napja nagy részét állás-legelés-lépés-állás-legelés állapotban tölti, tehát ez neki a legfiziológiásabb. Ami ettől hosszú ideig lényegesen eltér az már nem tekinthető „normálisnak”. Ezért van az, hogy a ló a tökéletes társi szerepét lépésben végrehajtott szántás, vetés, kocsihúzásban tette. Illetve a katonaságban is lépésben haladt a menetoszlop ha csak tehette vagy legfeljebb ügetésben.

A gond akkor kezdődik, amikor magunkat, saját élvezeti elképzeléseinket, passziónkat, akaratunkat elé helyezzük kapcsolatunknak, azaz annak a konkrét helyzetnek, ahol a lovunkkal tartunk. Erre egy nagyon jó mondás: „A lóval sosem tehetjük azt amit szeretnénk, mert mindig azt kell megtegyük amit a helyzet megkíván!” Ha ezt betartjuk, akkor már nem jártunk rosszul!

Tartástechnológia

Ne próbáljuk beleélni magunkat a ló tökéletes szervezetébe!  A lényeg, hogy olyan mértékben kell nekünk ellátni őket, amilyen mértékben korlátozzuk táplálékhoz jutásukat, mozgásukat és társasági igényüket.

Egy lóról egyszer -50 fokos hidegben csináltak egy hőkamerás fényképet, amelyen a lónak az orrlyuka, illetve a talpai látszódtak, ami azt jelenti, hogy olyan a szigetelése, amilyennel talán a legjobb szigetelésű épületek lassan bírni fognak. Nekünk egy a feladatunk, hogy a lófaji sajátosságainak és hasznosításának megfelelően tartsuk és takarmányozzuk.

Ideálisnak mondható el, ha a lovakat legelőn, több lóval együtt tudjuk tartani, ahol naponta 21-22 órát tudnak legelni, megtalálják a vizet, a szükséges ásványi anyagokat. Ugyanakkor meg volt és van a helye az állásnak is, amennyiben a ló naponta 8-14 órát megy kocsiban, dolgozik lépésben. Így aztán bármely istállózott tartás csak akkor megengedett, ha a ló a napjának a többségét kint tudja tölteni, mint a természetben. Egyébként sok kárt okozhatunk!

A legnagyobb bajt itt is az okozza, ha a lóra a saját városi elképzelésünk, életünk, hő és időjárás érzetünk szerint gondolunk és eszerint cselekszünk velük. Ennek eredménye ami csak idő kérdése, magas állatorvosi számlák.

A ló „használatának” a legjobb értékmérője az állatorvosi számlák! Nálunk ez évek óta a szükséges vakcinázási és féregtelenítési költségekre korlátozódik, de ehhez az kell, hogy a lovaink egész éven át legelőn vannak, és köszönik jól érzik magukat a fríztől, a magyar sportlovon át a 21 éves telivérig.

Összefoglalva

A lóval mindent lehet, ha ő szerintük cselekszünk, akár tartás, akár „munka-használat” szempontjából.

„Használat” – munka

társlénynek teremtett állatfaj, akit „bármire” lehet „használni” ameddig az nem lépi túl a személy, és a ló kapcsolatának aktuális szintjét az adott megmérettetés, feladat, munka, vagy teszt tükrében.

Tartás

A ló mai nap is ugyanazokkal a faji adottságokkal, tulajdonságokkal bír, mint több ezer évvel ezelőtt. A tartásának mindig harmóniában kell lenni a napi feladatokkal. Amit ehhez tudni kell, hogy a ló egy társas lény, aki egész nap alacsony intenzitású folyamatos mozgást végez a szabadban, esőben, hóban, szélben.

Továbbá a ló komfort zónája plusz 5 fok körül van, amely 15-20 fokkal alacsonyabb az emberénél. Jól bír minden időjárási tényezőt. Sosem fogunk tudni úgy érezni, mint ők az  időjárás terén, ezért mindig tegyünk ő szerintük és sose saját emberi elképzeléseink szerint!

Összefoglaló üzenetem:

A ló, mint az ember tesztere – a ló helye a mai emberi társadalomban: 

Hiszem, hogy a lónak napjainkra sokkal magasztosabb szerepe van a mai ember életében, mint amire használjuk őket. Ami a becsapós, és ami örök vitát fog képezni a lovasok között, hogy mi a helyes és helytelen, hogy a ló akármit tegyünk is vele, mindig igyekezni fog azt megtenni ösztönei miatt, ezért érezheti mindenki, hogy igaza van. Ennek alapját az képezi, hogy a ló mindig a biztonságára és kényelmére fog törekedni, de ez nem azt jelenti, hogy amit teszünk vele, az a leg”lószerűbb”, sőt többnyire nem az! A lovat ezért tudjuk úgy is használni, mint egy hús-vér sporteszköz vagy egy olyan lény, amely a mi saját lényünknek, személyiségünknek a folyamatos, hibátlan, hű tesztere! Én abban hiszek, hogy ezért van itt számunkra ma a ló!

Sok szeretettel: Mészáros Gyula

2014.03.31.
szerk.: Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2023.02.07.
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva

Varga Zsuzsa

A Lovasok.hu vendége:

Varga Zsuzsa

 

Varga Zsuzsa – színművésznő, haladó lovasíjász tanítvány. Három éves koráig él Kaposváron, majd szüleivel Budapestre költözik, ott végzi iskoláit: a Színművészeti Főiskolán 1996-ban diplomázik. A fővárosból visszavágyik Kaposvárra, s így lesz a Kaposvári Csiky Gergely Színház vezető színésznője, aki a zenés könnyű műfajtól a komoly drámai darabokig széles színházi palettán csillogtatja meg a tehetségét.

Varga Zsuzsa, színművésznő, fekete kaftános lovasíjász – tanítvány, lőtt már 130 pont felett is, résztvevőveje lovasíjász bemutatóknak is, legutóbb a Nemzeti Vágtán képviselte honfoglaló őseink lovaskultúráját. 1996-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, a Kaposvári Csiky Gergely színház Jászai Mari-díjjal kitüntetett színésznője, Shakespeare-től Molnár Ferencig a világ és a magyar drámairodalom számos nagy szerepét játszotta már.

Látszólag törékeny kismadár. De aki már látta lovon, íjjal a kezében, az tudja, hogy inkább egy nemes szablya: egyszerre van benne tartás és hajlékonyság, keménység és lágyság. Ahogy Lajos fogalmaz: az ő ideája a költő hadvezér, s ezt találta meg Zsuzsában – immár tíz éve társa a Völgyben.


Lovas pályafutása későn indult, s nem is túl sikeresen. Akkoriban még kötelezőek voltak a lovaglóórák a színművészetin, a színész-növendékek a Tattersaalba jártak reggelente lovasórákra Pintér Tamás felügyelete mellett, és szó szerint gyűlölték ezeket a reggeleket, mert tele volt kudarccal, eséssel, megalázó helyzetekkel.

„Ezek gyönyörű lovak voltak, csak mindegyik bokszban állt, egy óráig csutakoltuk, utána alig várták, hogy felüljünk a hátukra, és mentek, amerre látak, mert érezték, hogy kezdők ülnek rajtuk. Egy horror volt, gyűlöltük egymást, ezt nyugodtan mondhatom, én őket, ők engem.”

És mégis, talán becsületből, talán dacból, de a tizenhét színinövendékből öten végigcsinálták, s valami a sok rossz mellett megmaradt élményként, így amikor a kaposvári színészkollégák hívták magukkal a Völgybe, nem mondott nemet.

„A Tattersaalban azért annyit megéreztem a lovakból, hogy bele lehet szeretni a szagukba… Az a fűillat és az a puhaság a szájuk mellett, ahogy odaszagolnak az emberhez, az semmihez sem hasonlítható, és az a fűlehellet, meg ahogy ropogtatják a zabot… aki ismeri a lovakat, ugyanezt érzi szerintem, hogy ezt nem lehet egyszer csak azt mondani, hogy ezt nem akarom hallani többet, vagy nem akarom érezni többet… És én ezt szerettem volna érezni újra, és nem hittem el, hogy csak ennyi a történetünk. És akkor elmentem a Lajoshoz a kollégáimmal…”

És a Völgyben egészen mással találkozott. Lovakkal, akik maguk természetes közegükben léteztek, s egy emberrel, aki aztán társa lett.

„Fantasztikus élmény egy olyan kézzelfogható embert látni, aki egy másik világgal érintkezik… Szerintem nem a lóban van a titok, hogy mitől ilyen, hanem az emberben, hogy hogyan bánik vele.”

És hiába az elrettentő két órás szőrén ügetés, ami után a színházi büfében csak féloldalasan tudtak ülni a színészek, Zsuzsa valami olyan élményt kap a Völgyben, amit mindig is keresett.

„A lovaktól olyan nyugalmat és egyszerűséget tanulok, amit nagyon jól tudok hasznosítani ebben a rendkívül modoros életben… Én velük mindig vissza tudok térni az alapokhoz… Tehát kimegyek közéjük és sétálok, és mondjuk haragszanak egymásra és elintézik egymás közt a dolgaikat, vagy szeretet van, vagy csak szuszogás… Ezek olyan egyszerű és tiszta gesztusok, amelyre minden ember és minden színész vágyik…”

A lovasíjászat objektív rendszere pedig jól kiegészíti a színház szubjektív világát, miközben az alapelv ugyanaz. Ha egy lovasíjász egy tökéletes vágtát fut a lovával, éppen úgy közvetítő, mint az a színész, aki egy szerepben oldódik fel a színpadon, s egy másik személyiséget futtat át önmagán.

„A ló a külvilág, az íj a befelé vezető út…”

Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés