Az ünnepi hétvége mind két versenynapján magyar sportsikerek születtek a lóversenypályán, a budapesti Kincsem Parkban.
Szombaton az ügetőn a 2 millió forint összdíjazású Köztársasági Díjban a hazai favorit, Ollyan nincsFazekas Imrével start-cél győzelmet aratott. Kaszás Gergő színművész klasszisa Őrangyalt és a szerbek egyik legjobbját Luna d’Asolot utasította maga mögé a hosszú távú futamban. A nyerő hatéves ezzel a sikerrel már 12 millió forint feletti életnyereménynél jár.
Vasárnap a galoppon folytatódott a magyar-szerb vetélkedés. A hazai színeket képviselő Akaba istállólovasával Stanislav Georgievvel ellenállhatatlan volt a befutóban és látványos küzdelem után nyerte meg a galopp szezon utolsó nagydíját, a Lovaregyleti Díjat a szerb vendég, Singidunum előtt. A kiváló négyéves már 8 millió forintos idei nyereménynél jár, ráadásul mostani sikerével megnyerte az „Év lova” címet is.
A versenyszezon a Mindenszentek hétvégéjén is robog tovább!
2014.10.27. Krebs András
Forrás: Kincsempark.hu
Frissítve: 2023.03.03.
Fotók: Canva, Unsplash
1872-ben Leland Stanford – a Central Pacific vasútvonal egyik építtetője s egykori kaliforniai kormányzó – érdeklődni kezdett a lótenyésztés iránt és megvásárolta a nagykiterjedésű Palo Alto méntelepet. Itt van ma a Stanford Egyetem központja. A legenda szerint a farmon álldogáló csoport előtt egy ló ügetett el s ennek kapcsán kezdtek vitába a ló lábairól. Stanford állította: időnként a ló egyik lába sem éri a földet. Fogadtak 25.000 dollárba.
Stanford életrajzírója szerint a történetet apokrif legendának kell tekintenünk. Stanfordnak egyrészt nem volt szokása a fogadás, másrészt, akivel állítólag a baráti fogadást kötötte – Frederick MacCrellish –, esküdt ellensége volt. Mindegy, minden feltalált dolog érdekesebb, ha kerekítünk mellé egy történetet, s ha sokan és sokat mesélik, már majd úgy is tűnik, mintha valóban megtörtént volna.
Fotó: Eadweard Muybridge: The Horse in Motion by Eadweard Muybridge. “Sallie Gardner,” owned by Leland Stanford; running at a 1:40 gait over the Palo Alto track, 19th June 1878.
Két 1878-as újsághír az életrajzíró álláspontját erősíti inkább: Stanfordot ezek szerint a versenylótenyésztés tudományos módszere érdekelte s azért alkalmazta Muybridge-et, hogy az fényképezze le neki a ló mozgásának különböző fázisait. Bizonyítsa be, ha tudja, hogy van olyan pillanat, amikor a vágtató ló mind a négy patája a levegőben van, amit addig sem nem hittek, sem nem láttak.
Kezdetben a fényképész csak 12 fényképezőgépet használt egyszerre. Ám a kollódiumos nedves lemez alacsony érzékenysége miatt Muybridge 1872-es felvételei még nem voltak kielégítőek.
Hat év szünet következett, addig mást csinált a fényképész is, a szenátor is. A bizonyság meg egyre késett. 1877-ben aztán Muybridge egy tengeri hajón végzett kísérlet után végre úgy érezte, mind az anyagok, mind a módszer elég javuláson ment át ahhoz, hogy a dologgal újból jelentkezzen Stanfordnál. Innen aztán már nem volt megállás. Halhatatlanná és örökéletűvé tette a volt szenátor Occident nevű lovát, meg persze magát is. Az 1877 nyarán készült fotók ugyanis már jól sikerültek, s a következő évben további kísérletekhez foghatott.
Muybridge módszere – amely mögött a fényképész kreativitása, no meg Stanford tekintélyes bankszámlája állt – röviden leírható: ragyogó kaliforniai napsütés, 24 darab – a ló mozgásirányára derékszögben beállított –, egymástól 1-2 méterre elhelyezett fényképezőgép. Valamennyi kamera külön objektívvel, fényérzékeny kollódiumos üvegnegatívot magába fogadó lemezkazettával és önálló zárral.
A ló mozgása közben sorra átszakította a gépek redőnyzárát felhúzva tartó fonalakat, miáltal valamennyi gép rögzítette azt a fázist, amikor éppen elhaladt előtte az állat. A fehér háttér előtt mozgó fekete lótest sziluettje valóban lenyűgöző látványt nyújt még ma, a film és a legkülönbözőbb technikai trükkök korában is. Ha ma valaki hozzákezdene egy hasonló film elkészítéséhez, amelynek vetítése mindössze egy percig tartana, akkor másodpercenként 12 expozíciót véve alapul – ami minimálisan szükséges a folytatólagosság illúziójának megteremtéséhez – Muybridge módszerével körülbelül 720 fényképezőgép beállítására lenne szüksége. Tessék uraim, szabad a pálya! Ló is akad.
Muybridge a mozgó ló fényképeinek a szerzői jogát már 1877-ben bejegyeztette. Lófényképeinek legkorábbi reprodukciója a Scientific American 1878. október 19-i számában található. Ekkoriban a fényképezést még csak 39 éve ismerték. Ezek az árnyképek tették első ízben láthatóvá, részeire bontva analizálhatóvá a vágtató ló mozgását, melynek konvencionális ábrázolásmódja (a „hintaló-vágta”) meglehetősen átalakult Muybridge fotói nyomán. Még Meissonnier is nyelt egy nagyot, gondolom.
A fényképész a következő öt évet kaliforniai, angliai, francia- és németországi előadások tartásával és a babérok learatásával töltötte. 1879-re egész művelt világ ismerte már ezeket a mozgó állatokról készült felvételeket. 1881-ben a fotók Attitudes of animals in motion, a series of photographs illustrating the consecutive positions assummed by animals in performing various movements címmel jelentek meg egybefűzve. 1882-ben Stanford is vaskos könyvet jelentetett meg, a The Horse in Motion Muybridge fotóinak elemzésén alapult. Hét fejezete az állati mozgások elméletét tárgyalja; 107 képtáblájának nagy része Muybridge fotója nyomán készült.
1887-ben az egyetem 781 lapot jelentetett meg, amelyek mindegyikén 12–36 Muybridge-fotó kapott helyet. A képeket különféle formákban jelentették meg: mind a 781 kapható volt bekötetlenül, bőr mappában; vagy 11 kötetbe rendezve, amelyekben a lapok egyesével voltak rögzítve. A hirdetések szerint áruk 500 illetve 550 dollár volt. Kapható volt 100 válogatott, kötetlen tábla is bőr mappában 100 dollárért; s a vevő, ha már vett 100 táblát, megvehette az összes többit is, vagy további lapokat darabonként 1 dollárért. Külön kiadták a táblák teljes katalógusát.
Muybridge a későbbiekben megjelentette eredeti munkájának két rövidített változatát. Az Animals in Motion szerzői jogát 1899-ben jegyeztette be, a mű azután többször is kiadásra került. Mintegy 100 autotípia illusztrálta. Ma már jó sok pénzt kérnek egy-egy hibátlan példányáért. (Kincses Károly)
Futurisztikus tréningpálya épül versenylovak számára Angliában. A lovak egy 1500 méter hosszú fedett, négyévszakos pályán 6-12 fős csoportokban edzhetnek majd sínen futó egységekbe fogva. Munkájukat számítógép kontrollálja majd.
Mehmet Kurt, a rendszer feltalálója és kifejlesztője a lóverseny elkötelezett híve, hazájában, Törökországban elismert tenyésztő és versenyló futtató, lovai Török Derby-t is nyertek már.
Amikor azt tapasztalta, hogy tréningbe fogott fiatal lovai gyakran megsérülnek, mert a tréner, vagy a lovas túl sokat követelt tőlük, azt látta, hogy a fiatal ló hátán kuporgó, a szárakat durván használó lovas sem feltétlenül tesz jót a ló karrierjének, elkezdett egy olyan megoldást keresni, amivel kiküszöbölheti az emberi hibákat és megalkotta ezt a futurisztikus szabadtéri ló-futópadot.
A Kurtsystems moduljaiba befogott lovak hosszú száron dolgozhatnak, a hátukon viselt súly modulonként állítható. A kezelő személyzet akár a modulokkal utazva, akár a vezérlőből egy monitoron is figyelheti a lovakat és bármikor leállíthatja a munkát. A lovak pulzusát és légzését a rendszer folyamatosan figyeli.
A Kurtsystemsben nem csak versenylovakat, de tevéket is lehet edzeni, de emellett sérült lovak rehabilitációjában is jó szolgálatot tehet. A rendszer prototípusa Isztambul mellett működik.
Kurt 20 millió dollárt (közel öt milliárd forintot) költött a rendszer kifejlesztésére, és további, közel 4 milliárd forintot költ majd a rendszer felépítésére angliai versenyistállójában, a Kingwood Studnál, melynek 2011 óta tulajdonosa. Utóbbi fejlesztés már meg is kapta az építési engedélyt, hamarosan megkezdődhet majd az építkezés.
Mehmet Kurt meggyőződése, hogy a rendszer forradalmasíthatja a versenylovak edzését, illetve hogy hatalmas előrelépés a lovak jóléte tekintetében. A hazájában működő rendszer révén már eredményekről is beszámolhat. Azt figyelték meg, hogy a Kurtsystemsben kontrollált edzésmunkával felkészített lovak erősebb mozgatószervrendszerrel rendelkeznek, így a későbbiekben jobban bírják a normál tréninget.
A fejlesztő hisz abban, hogy az eredmények a legkonzervatívabb trénereket és versenyló futtatókat is meggyőzik majd. Egy támogatója máris van, mégpedig Monty Roberts, aki úgy nyilatkozott, hogy látja a rendszerben rejlő potenciált.
Visszakerül az őt megillető helyre Grassalkovich I. Antal kedvenc lovának szobra a Gödöllői Királyi Kastélyban.
A Gödöllői Királyi Kastély déli épületszárnyait 2009-2011-ben európai uniós forrásokból restaurálták. Ekkor újult meg a Rudolf-szárny, a lovarda, valamint az istállók által határolt udvarrész, az ún. Schimmelhof is, amely elnevezését Grassalkovich I. Antal kedvenc lováról, Schimmelről kapta, ugyanis a 18. század második felétől (első említése 1763-ból való) az udvar közepén állt a jószág életnagyságú szobra.
Grassalkovich I. Antal földesúrként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe vagy Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat. Számukra szép és kényelmes istállót építtetett először a kastélykápolnával szimmetrikus épületszárnyban (a mostani ún. Gizella-szárny földszintjén), majd egy külön épületrészt a lovarda mellett, távolabb a lakosztályoktól.
A kedvenc ló emlékét őrző, sóskúti mészkőből szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a déli szárny és az istálló–lovarda által közbezárt udvarnak.
Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nemcsak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wandelbahn a lovarda és az istállók felé elágazott, szépen megkerülve Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című könyvben lévő fényképen jól látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott, fedett folyosó.
Erzsébet királyné halála után a verandát elbontották, majd a lószobrot körbeépítették annak szép, apácarácsos léceivel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A fülke és a szobor a helyén állt még a Horthy-korszakban is, aztán 1945 után eltűnt.
További sorsáról újabb legenda kelt életre, mely szerint a gödöllői lakosok és a kastély személyzete elásta valahol a Schimmelhofban. 2010 novemberében a Schimmelhof felújításakor az egész udvart átvizsgálták talajradarral, de akkor nem akadtak a lószobor nyomára. Majd az ún. nyári lovarda területén, egy szerelőakna elbontásakor, mely még a szovjet időkből származik, több szobordarabbal együtt előkerült Schimmel szobrának egy darabja is, a ló törzsének egy töredéke.
Ennek, valamint a megmaradt fotóknak a segítségével a gödöllői Varga Zoltán Zsolt restaurátor művész vezetésével mintázták meg újra. Schimmel szobra tercitből készül, és újra a Schimmelhof dísze lesz. A szobor avatására 2014. október 11-én, 16.00 órakor kerül sor. A Schimmel szobrának rekonstrukcióját hamarosan bárki megtekintheti a kastély udvarán.
„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örök életű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézett elő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenki félt a kegyvesztéstől.
Egy azonban végre mégis találtatott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé:
– Hja a Schimmel, a Schimmel …
– Mi, talán beteg? – kérdé a gróf.
– Hja a Schimmel, a Schimmel!!
– Megdöglött? – kérdé újra a gróf. Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág:
– Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”
80 éves korában elhunyt Herczog Emil, az enyingi Állami Gazdaság és a Kaposvári Egyetem lótenyésztésének vezetője, a marócpusztai Gidrán Ménes alapítója és az utóbbi évtizedekben a gánti ménes tulajdonosa.
Személyében a magyar lótenyésztést meghatározó vezetővel lettünk szegényebbek, akinek lószeretetét fiai viszik tovább.
Elhunyt Herczog Emil bácsi, a magyar lovas élet kivételes, kiemelkedő személyisége.
Herczog Emil az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója alkalmából átveszi az Ujhelyi Imre Díjat Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől 2014 március 15-én.
Nevét mindenki ismerte, aki tagja a hazai lovas társadalomnak. Nekem éppen 10 éve sikerült megismerkednem vele. Szakmai pályafutásom egyik legnagyobb eredményének érzem, hogy ettől kezdve lovaik állatorvosa lehettem. Emil bácsi pedig egyike azon embereknek, akik a legnagyobb hatást tették rám.
Sokan tudják, hogy a honi mezőgazdaság területén milyen elképesztő sikereket ért el. Professzora volt a sportló tenyésztésnek, megalapította a Marócpusztai Gidrán Ménest, vezette és felvirágoztatta a Sáripusztai Ménest, a kaposvári Lovasakadémiát, majd legvégül szülőfalujában, Gánton is létrehozott egy csöpp, 300-400 lóból álló ménest. Ő hozta be Magyarországra a legnagyobb tejhozamú, Holstein-Fríz marhákat. Az ő vezetése alatt építették ki az Enying környéki földek csatorna rendszerét, ami a vidéket az ország egyik legjobb mezőgazdasági területévé tette.
Emil bácsit mindenki tisztelte, nemcsak eredményeiért, hanem kemény, szókimondó modoráért is. Sohasem rejtette véleményét véka alá, akár egy lovász, vagy éppen egy államtitkár állt vele szemben. Régi munkatársai még húsz év elteltével is vigyázba vágták magukat, ha ellátogatott Sáripusztára, vagy Kaposvárra.
Sokat mesélt nekem fiatal éveiről. A gánti kitelepítések borzalmairól, a mosonmagyaróvári sortűz túléléséről, az ÁVH vele szemben elkövetett kegyetlenségeiről, melyek megkeményítették őt. De sokat mesélt azokról az emberekről is, akik a gyűlölt kommunista világban is emberek tudtak maradni.
Emil bácsi nem szerette, ha valaki tétlen, becstelen, igénytelen, de elismerte a tisztességet, szorgalmat, tenni akarást. Őszinte, szorgalmas, kitartó emberré nevelte fiait, barátaimat, Emilt és Zsoltot, akik folytatják a lótenyésztést.
Miközben összeszedem vele kapcsolatos gondolataimat, egyfolytában az a kép ugrik elő, amikot találkozásaink során, kezemet megszorítva legorombított, hogy már megint nem borotválkoztam meg, de a szeme szeretettel mosolygott…
Elment egy Karizma. Elhunyt Herczog Emil. Egy késve sárguló novemberi ősz délutánján ezrek állnak némán a gánti sírkertben, miközben lassan ólomszürke köd ereszkedik a környező Vértes hegylánc ormai közé.
A sváb búcsúének dallamait hallgatva, gondolatokba merülve itt állok magam is, s látomás-várományosan készülök egy csodára, hogy a kandeláber-lángok közti urnából kiemelkedik a Karizma és sajátos, ezerszer hallott érces hangján megszólal: hát itt vagytok?! De a csoda ezúttal elmarad. Szinte hihetetlen a néma türelem, ahogy egy lángoló lélek hamvai elviselik a kegyeleti tortúrát.
Mégis! Az emlékezetes életút állomásait taglaló búcsúbeszédek közben megelevenedik Herczog Emil alakja, aki tetterős mozdulatokkal feladatmegoldásra sarkalja követőit. Ez a tetterő volt az élete. Ütköző akaratérvényesítéssel gyűjtött sumákoló sértetteket, és ölelő barátsággal jutalmazott sikerrészes híveket. Megszállott mezőgazda volt, gyönyörreményű lótenyésztő, aki olthatatlan hittel, égve hozta át a lángot az ezredfordulón.
Számos személyes emléket raktározok én is… A félévszázad előtti Aachen-környékén történt Schockemöhle fivérek egyezkedő koccintásától, a sáripusztai ménes viharos párosításain, az importtörekvések kanyargós útkeresésein, a kaposvári lovarda építésen, a maróci gidrán-hasznosítás törekvésein és a gánti ménesalapításon át a nyerges-sportok felemelésének biztos meggyőződéséig láthattam küzdelmeit. Rudat csak ló előtt és nem ló mellett szeretett látni. Azaz a konkúr-mérce volt a szeme fénye. A magyar fogatsikereket díjazta ugyan, de az általa favorizált sportfélvérek mellőzésével nem értett egyet.
Herczog Emil láttatott álszerénységgel, de büszke meggyőződéssel fogadta az elismeréseket. Hivatalosakat és személyeseket egyaránt. Évekig emlegette, hogy az aktuálisan „legjobb ügető ló tenyésztőjének” (Zádor) járó elismerő gratulációt csak egyedül tőlem kapta. Vagy az üllői lovas emlékpark avatásakor a „legkedvesebb lovam” réztábláját (Zavaros) nyilvános ünnepélyességgel, elsőként vele csavaroztattuk fel a faragott talapzatra. Hálásan emlékszem offenzív segítségére – a gánti „O”-bányából kitermelt sziklatömb kapcsán – egy ménesvezetői gránittábla avatásánál, Szántód-pusztán…
Személyes gondolatokból riadva észlelem, hogy az elő-alkonyat gyertya-fényénél lovasok és nem lovasok ezreinek kíséretével virágkoszorúk özöne elborít egy síremléket, és egy trombita hangja takarodót rendel a gánti völgyben, a Kotló hegy tövében, ahol egykoron – 1945 februárjában – egyik utolsó történelmi csatájukat vívták a magyar huszárok is. Itt nyert végső nyughelyet egy nyughatatlan hazánk fia, aki töretlen tettvággyal élte életét, példaként hagyva egy életfilozófiát, amit úgy nevezünk, hogy: alkotás…
Herczog Emilnek hívtuk Őt, akinek élő emlékét őrizni kötelességünk, mert csak az hal meg akit elfelejtenek.
Az Isaszegen működő Hadak Útja Lovas Sportegyesület kis lovasai az idei hortobágyi Nyeregszemlére és a bugaci Kurultáj rendezvényre is ellovagoltak, 250 illetve 180 km-t töltve nyeregben. Lóháton az álmok útján, avagy: hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy Hadak Útja Lovas Sportegyesület Isaszegen…
„A több évezredes magyar lovaskultúra nemzeti örökségünk szerves része, olyan hungarikum, amely részleteiben is önállóan hordozza az ősök tudását, mozdulatait, kapcsolatteremtő és közösséget oltalmazó képességét.” (Idézet a Kincsem Nemzeti Lovas Program köszöntőjéből)
A kép illusztráció
A Hadak Útja Lovas Sportegyesület lovardája Isaszegen található, egy agárpálya szomszédságában. A gödöllői dombság szívében, festői környezetben terül el az a pár hektár, ahol immár 2004-óta gyermekeket és felnőtteket tanítunk lovagolni.
A 2014-es év igazán izgalmas év volt egyesületünk számára. A Nyeregszemle szervezői nagy örömünkre megtiszteltek minket meghívásukkal. Osztottunk-szoroztunk és ez testvérek között is 250 km távolságra jött ki Hortobágy és Isaszeg között, amit 4 nap alatt tettünk meg. Felkészülésképpen a nagy út előtt két kétnapos próba túrát is lelovagoltunk. Egyszer 90, egyszer 120 km-t tettünk meg. Ezeken a túrákon 2 felnőtt lovas kíséretében 14 lovas fiatal vett részt, nagy részük pónikon, zabla nélkül lovagolt. A lányok 8-14-évesek és korukat meghazudtolva kitartóan, alázatosan, problémamentesen lovagolták végig a távot. Sokszor úttalan utakon, ember nem járta erdőkben, patakokon átgázolva lovagoltak egymást segítve, igazi csapatként, ló és lovas együtt küzdve le az akadályokat, amikre nem lehetett a lovaspályán előre felkészülni.
Részt vettünk a hortobágyi Nyeregszemlén, amelyről azt hittük, életünk legnagyszerűbb, megismételhetetlen kalandja, eseménye volt. De tévedtünk. Mert legalább ugyanilyen nagyszerű élmény volt lelovagolni Isaszegről Bugacra a Kurultájra.
Hazaértünk, még le sem nyergeltünk, már visszavágytunk a nyeregbe. Nosza, irány Bugac. Ez „csupán” 180 km, tehát nekünk már szinte „gyerekjáték” lesz. Kis lovainknak és pónijainknak köszönhetően, akik fantasztikusan jól bírták az utat és gyorsan regenerálódtak, az álom újra valósággá válhatott!
Elindultunk Bugac irányába, a szép magyar Alföld egy teljesen más fajtáját ismertük meg, mint Hortobágy felé. A Hortobágyra vezető úton számtalan délibábos, tipikus olajfestményszerű tájat láttunk gémeskúttal, gólyákkal, rengeteg birkával és szürke marhával, egy réten még tikkadt szöcskenyájba is sikerült belefutnunk, ami a valóságban igazán ijesztő tud lenni, amikor az embert pillanatok alatt a lovával együtt ellepik a szöcskék. Amit viszont nem találtunk sokat Hortobágyra tartva, az az árnyék, és olyan tanyák, ahol még van élet.
Bugac felé a táj teljesen más. A lovas tanyától tanyáig lovagol. Rengeteg széles, árnyas homokút hívogatja vágtázni a lovakat és kevesebb a nehezen leküzdhető akadály is. Négy csodálatos nap lovaglás után érkeztünk meg a kitűzött célhoz.
A Kurultájon sok jó baráttal találkoztunk és még legalább annyi új jó barátot szereztünk.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a támogatóinknak, hogy adományaikkal segítettek. A kísérőinknek nélkülözhetetlen munkájukat, a szállásadóknak a szíves vendéglátást és az utunk során segítséget nyújtó minden jó embernek, akik útba igazítottak, akik inni adtak, akiknél megpihenhettünk.
Dédelgetett tervünk, álmunk, hogy jövőre is részt vehessünk ezeken a rendezvényeken, valamint Isaszeg városunk testvérvárosait is felkeressük lóháton Erdélyben és Szlovákiában. Keressük azokat a jó szándékú embereket, akik szállással, pénzzel, egy-egy jó ötlettel segíteni tudnák munkánkat.
A Hadak Útja Lovas Sportegyesület szeretettel vár minden lovaglás iránt érdeklődő gyermeket és felnőttet a következő elérhetőségeken:
Hadak Útja Lovas Sportegyesület
Nagy Károly, titkár
+36 30 971 – 6659
2117 Isaszeg, Március 15. u. 59. www.lovagoljvelunk.hu
hadakutjalse@gmail.com
2014.09.23.
Szerző: Gál-Csekeő Dorottya
Lovasok.hu a Hadak Útján
A Lovasok.hu örömmel tette közzé a Kurultáj előtti hetekben a gyerekek Bugacra lovaglásának tervét. A szervező, Nagy Károly most így írt rólunk:
„Szeretném a Lovasok.hu csapatának megköszönni még egyszer és még sokszor a segítséget, vagyis, hogy bemutatkozhattunk az oldalatokon, elmesélhettük nyeregszemlés kalandunkat és nagy vágyunkat, hogy bizony Isaszegről Bugacra is lelovagolnánk gyermekeinkkel. 16 lovas (2 felnőtt és 14 gyermek) Bugac felé tartva kellőképpen elfáradva, ló és lovas megszomjazva, kis pihenő és egy kis szomjoltó víz reményében bekopog egy ütött kopott tanya ajtaján. Kijön egy kedves idős bácsi, megkérdi, mi járatban, és miután bemutatkozunk, felkiált:
– Ti mentek Isaszegről Bugacra?!? Olvastam rólatok a Lovasok.hu-n.
Juhéé, mindjárt volt árnyékos pihenő, friss víz, gyümölcs, de ami a legfontosabb, az a mérhetetlen szeretet, amivel körül vett minket. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a “ismertség” végig kísért minket az úton és ott Bugacon a Kurultájon is.
– Odanézz! Ők jöttek a gyerekekkel ló háton Isaszegről. Tudod, a Lovasok.hu-n olvastam…
És mi csak lovagoltunk, büszkén, felemelt fejjel, mert mertünk álmodni és akkor ott ez valósággá vált és ezt nektek is nagyon szépen köszönjük.”
A Lovasok.hu csapata is köszöni szépen az elismerő szavakat, örülünk, hogy segíthetünk. További sok sikert és szép lovas élményeket kívánunk a Hadak Útja Lovas Sportegyesület valamennyi tagjának, lovasának!
Az ugrásváltás tulajdonképpen egyszerű feladat. A ló arra a kézre vágtázik, amelyikre gerince hajlik. Ha a hajlítás iránya megváltozik, akkor a másik kézre kezd vágtázni. Az ugrásváltás során tehát a ló hajlítottságának irányát kell megváltoztatni.
A lovat teoretikusan az üléssel, a belső ülőcsont lenyomásával, illetve a lovas vállainak és csípőinek forgatásával kell meghajlítani. Ez az elsődleges segítség. A hajlítás során a ló mellkasa elfordul, a belső oldalon lesüllyed. Ezért hat hajlítólag a belső ülőcsont lenyomása. Továbbá a hajlítás során a belső oldalon a ló válla és csípője egymást közelíti. Miután a ló vállával és csípőjével a lovas vállának és csípőjének helyzetét követi, ezért a lovas testének torziójával meg tudja változtatni a ló vállainak és csípőinek eredetileg párhuzamos helyzetét, ezzel pedig a ló hajlítását tudja elérni.
Ha a ló az elsődleges segítségre nem reagál kellőképpen, akkor azonnal másodlagos segítséggel kell annak érvényt szerezni. Jelen esetben ez a szárakat és a lovas combsegítségét jelenti. A szárak a vállakat, a combok a csípőt vezetik. Pongyolán fogalmazva: a belső szár hajlító hatása mellett a külső szár is hatásba kerül, a váll kiesését megakadályozandó, illetve a ló hajlítását a vállaknál megerősítendő módon. A lovas belső combja a hevederen biztosítja a hajlítást, külső combja a heveder mögött biztosítja a ló csípőjének helyzetét.
Ha a dolog egyszerűsége ellenére a lovas mégis problémába ütközik, az az áthajlíthatóság nehézségét jelzi. A lovasnak el kell döntenie,hogy ez a ló együttműködési képességén, vagy együttműködési szándékán múlik. A lovat ugyanis nagyon sokat kell hajlítgatni ahhoz, hogy a vágta lebegési fázisának rövid ideje alatt gerince egyik oldalról a másikra áthajlíthatóvá váljék: képes legyen a hajlítás irányának gyors változtatására. A lónak ehhez kifejezetten hajlékonynak kell lennie.De a ló ellen is állhat a lovas szándékának. A két dolog nem egy és ugyanaz.
Az ellenállást nem csak a lovas, hanem a külső szemlélő is láthatja, ugyanis ellenállás esetén a ló vagy nem hajtja végre az ugrásváltást, vagy a lovasnak kell rendkívül erős segítséget adnia. Különösen látszik ez a sorozatos ugrásváltás végrehajtása során: a lovas ide-oda dobálja felsőtestét, olyan lesz (Gömbös Endre, Gömbi szavaival élve), mint a dahomey-i táncosnő.
2014.09.23.
Forrás: Zabla&Kengyel Blog
Frissítve: 2023.03.10.
Fotó: Canva
Molnár Gyöngyi duplázott – Tahitótfalu nyerte a 2014-es Nemzeti Vágtát
Molnár Gyöngyi a döntőben Baja, Hernádnémeti, Lemhény és Szentlőrinc versenyzőjét utasította maga mögé. A tahitótfalui lovas immár második alkalommal lett a Nemzeti Vágta leggyorsabb versenyzője: a 2011-es vágtán aratta első győzelmét.
A kép illusztráció
Az ünnepélyes díjátadón a győztes, 2014 leggyorsabb lovasa átvehette a vándordíjat, egy 1848-as huszárszablyát és a településének járó ötmillió forintos jutalmat. Iceman (Ice for me) hátára arany lótakarót terítettek. A döntőben másodikként befutó tavalyi győztes, Németh János, Baja lovasa egymillió forintot szerzett településének, a harmadik helyezett Hernádnémeti (melyet idén Vass Jennifer – a 2012-es vágta bajnoka – képviselt) ötszázezer forintot nyert.
A negyedik és ötödik helyen végzett lovasok települései, Lemhény (Zsigmond János) és Szentlőrinc (Arató Barna) 300-300 ezer forintot kaptak.
Történelmi pillanatként emlegették a Nemzeti Vágta szakkommentátorai, hogy székely lovas jutott a Nemzeti Vágta döntőjébe. A Lemhény színeiben induló Zsigmond János ésTimpex Amata hatalmasat futott a negyedik középfutamban, az utolsó pár méteren pedig sikerült is megnyerniük a futamot. A döntőben azonban nem volt könnyű dolguk, hiszen három Vágta-győztes és egy korábbi döntős lovas volt az ellenfelük.
A Nemzeti Vágtán székely lovas még nem ért el ilyen eredményt, amely a komoly mezőnyt tekintve, kitűnőnek mondható, hiszen negyedik helyen végzett Zsigmond János. A lemhényi versenyző lova, Timpex Amata nagyon akart győzni, és annak ellenére, hogy rosszul startolt, az ötödik helyről sikerült felküzdenie magát a negyedikre.
Délután megrendezték a PreVital nemzetközi futam döntőjét is, amelyen Kína, Kazahsztán, Bulgária, Magyarország, Csehország és Szlovákia lovasa versenyzett az elsőségért. Végül a magyar versenyző, Varga Zoltán aratott győzelmet a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok shagya-arab lova, Shagya VII-2 hátán. Második helyen Csehország, harmadik helyen pedig Bulgária lovasa végzett. Negyedik helyre a kínai, ötödikre a kazah lovas érkezett be. A szlovák versenyző az első start alkalmával felbukott lovával, ezért kizárták a versenyből, a döntő futamban így végül öt lovas versenyzett.
Az előfutamokon résztvevő összesen tizenegy külföldi és egy magyar lovas országuk tradicionális öltözeteit viselve nem saját, hanem sorsolás alapján egy magyar fajtájú, a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtokról kapott saját tenyésztésű shagya-arab magyar fajta lóval indult.
A Hősök terén kialakított különleges helyszínen megrendezett eseményen összesen 72 település képviseltette magát, a 17 elővágta során pedig mintegy 300 települést mozgatott meg a verseny Magyarországon és a határokon túl. A kétnapos versengésre több tízezren látogattak ki a fővárosi helyszínen, az otthonról szurkolók a közmédia csatornáin követhették figyelemmel élőben a versengést.
A 2014-es Nemzeti Vágta döntő futamának végső sorrendje:
Pálya
Szín
Település
Versenyző
Ló neve
Helyezés
1.
Tahitótfalu
Molnár Gyöngyi
Iceman
(Ice for me)
1.
(75.39 mp)
2.
Baja
Németh János
My Boy Mennydörgés
2. (75.53 mp)
3.
Hernádnémeti
Vass Jenifer
Lord Black
3. (75.95 mp)
4.
Lemhény
Zsigmond János
Timpex Amata
4. (79.32)
5.
Szentlőrinc
Arató Barna
Vandus
5. (79.90)
A 2014-es OTP Bank Jótékonysági Sztárfutam eredménye:
Pálya
Szín
Versenyző
Alapítvány
Helyezés
3.
Kaszás Géza
Kézenfogva Alapítvány
“Fogadd el, fogadj el!” közvélemény-formáló programja
Életed különböző szakaszaiban különbözőképpen éled meg a lovaglást. Változol te is, változnak a képességeid és fizikai adottságaid, de változnak a lovaid is. Egy dolog viszont állandó: minden lovas leesik a lóról olykor. Az pedig, hogy az esést hogyan éled meg, nagyban függ a korodtól.
1. szakasz: Leesel a póniról. Pattansz egyet-kettőt a földön. Nevetsz. Visszamászol. Megismétled.
2. szakasz: Leesel a lóról. Szitkozódva üldözöd a lovat. Visszamászol a ló nyakán csüngve. Sötétedésig lovagolsz.
3. szakasz: Leesel a lóról. Az inged ujjával elállítod a vérzést. Egy barátod visszasegít a lóra. Hazaérve két fájdalomcsillapítóval és jeges borogatással kezeled magad. Másnap újra lovagolsz.
4. szakasz: Leesel a lóról. Nem hagyod, hogy mentőt hívjanak, inkább elvezetsz a sürgősségire. Szórakoztatod az ápolókat a korábbi lóháton előadott hajmeresztő mutatványaid mesélésével. Gipszlevétel előtt két nappal újra lóra ülsz.
5. szakasz: Leesel a lóról. Rövid időre elfelejted a lovad és párod nevét. Gond nélkül flörtölsz a kiérkező mentőorvosokkal. Egy hétig a kórházban fekszel, és gazdagabb leszel néhány csavarral. Mire az orvosod azt mondja, hogy újra lovagolhatsz, te már egy hete lóháton vagy.
6. szakasz: Leesel a lóról. Akármennyire jóképű is a mentőorvos, nehezen tudod értékelni a humorát, amikor azt kérdezi: „Csak nem Ön az már megint?”. Az intenzív osztályon töltött idő alatt mindent megtudsz az orvostudomány legújabb áttöréseiről. Meggyőzöd magad, hogy a tartósnak ígérkező bicegésed nem is feltűnő. Megígéred párodnak, hogy felhagysz a lovaglással. Egy hét múlva veszel egy idősebb, lassabb, kisebb lovat.
7. szakasz: Lecsúszol a lóról. Megkönnyebbülsz, hogy az ízületi protéziseknek és a beültetett orvosi vackaidnak nem esett baja. Párodnak beadod, hogy a horzsolásokat egy kerti baleset következtében szerezted. Úgy teszel, mintha nem látnád, ahogy erre párod csak a szemét forgatva bosszúsan motyog. Adsz egy almát a lovadnak.
A címvédő Lázár Vilmos megnyerte a szombati maratonhajtást, így összetettben átvette a vezetést a Fábiánsebestyénben zajló kettesfogathajtó-világbajnokságon. Csapatban is a magyarok kerültek az élre.
Lázár Vilmos – MTI Fotó: Lehoczky Péter
Lázár Vilmos a díjhajtást követően a második helyről várta a folytatást, a mezőnyben utolsóelőttiként vágott neki az embert és lovakat próbáló maratonhajtásnak, amelynek nyolc akadályából az első hétben végig kiegyensúlyozottan, jól teljesített. Kettőből a leggyorsabban szabadult, de egyikben sem volt rosszabb tizediknél, ugyanakkor éppen az utolsóban majdnem pályát tévesztett, lovai megtorpantak, emiatt súlyos másodperceket vesztett. Bár a hiba miatt ezt az akadályt csak 27. helyen zárta, így is a legjobb volt a maratonhajtásban.
Mivel a díjhajtást megnyerő Fumagalli csak 18. lett a második számban, így a magyar klasszis több mint hatpontos előnnyel átvette a vezetést összetettben.
“Mondanám, hogy maximálisan elégedett vagyok, de az utolsó akadálynál én hibáztam, vissza kellett tolatni, hogy bevegyük a megfelelő kaput” – értékelte a maratonhajtást Lázár Vilmos, aki hozzátette, eddig az egész magyar csapat kiválóan hajt, ő maga 2003 óta nem produkált ennél jobb díjhajtást, de ez szerinte testvérére, Lázár Zoltánra is igaz.
A magyarok közül nemcsak Lázár Vilmos, hanem a másik két csapattag, a hétszeres vb-aranyérmes, a díjhajtást követően negyedik Lázár Zoltán és az első szám után hatodik ifj. Dobrovitz József is kiválóan hajtott. Lázár Zoltán lovai – saját bevallása szerint – “lassan melegedtek be”, de aztán kiváló teljesítményt nyújtottak, így végül a második helyre jött fel összetettben, míg ifj. Dobrovitz József szinte szárnyalt, a nyolc akadályból hatban a legjobb négy között volt, így második lett maratonhajtásban és összetettben negyedikként várja a folytatást.
A magyarok kiváló maratonhajtásuknak köszönhetően csapatban is átvették a vezetést, több mint 14 ponttal előzik meg az olaszokat.
Az utolsó szám, az akadályhajtás vasárnap 10 órakor kezdődik, és a versenyzők fordított sorrendben indulnak. Az akadályhajtásban egy verőhiba három hibapontot ér, azaz Lázár Vilmos akár kétszer is ronthat, hogy maga mögött tartsa öccsét, Zoltánt, míg csapatban Magyarország több mint négy verőhibával előzi meg Olaszországot.
Állás a maratonhajtás után:
Egyéni: 1. Lázár Vilmos 157,12 hibapont
2. Lázár Zoltán 163,15
3. Claudio Fumagalli 164,43
4. ifj. Dobrovitz József 164,56
…32. Kákonyi Norbert 191,20
33. Osztertág Kristóf 191,21
…36. ifj. Simon József 192,69
…38. Galambos Nándor 193,27
Csapat: 1. Magyarország (Lázár V., Lázár Z., ifj. Dobrovitz) 316,37 hibapont
2. Olaszország(Fumagalli, Jozsef Dibak, Francesco Aletti Montano) 330,40
3. Németország (Sebastian Warneck, Anna Sandmann, Arndt Lörcher) 342,46
Fotó: Eadweard Muybridge: The Horse in Motion by Eadweard Muybridge. “Sallie Gardner,” owned by Leland Stanford; running at a 1:40 gait over the Palo Alto track, 19th June 1878.
Fotó: Eadweard Muybridge: Vágtázó ló, 1878, 624-es tábla
A sváb búcsúének dallamait hallgatva, gondolatokba merülve itt állok magam is, s látomás-várományosan készülök egy csodára, hogy a kandeláber-lángok közti urnából kiemelkedik a Karizma és sajátos, ezerszer hallott érces hangján megszólal: hát itt vagytok?! De a csoda ezúttal elmarad. Szinte hihetetlen a néma türelem, ahogy egy lángoló lélek hamvai elviselik a kegyeleti tortúrát.
