A budapesti Iparművészeti Múzeumban február 6-tól a kínai császárságot megalapító Csin Si Huang-di császár sírját védelmező agyaghadsereg katonái is szerepelnek majd, így megszemlélheted, hogy milyen öltözéket és lovas eszközöket lestek el a kínaiak őseinktől, a hunoktól.
- Időpont: 2015. február 6 – április 19.
- Helyszín: Iparművészeti Múzeum, Budapest – Ősi Kína Kincsei kiállítás
Az egymással hadakozó fejedelemségeket Csin Si Huangdi egyesítette a Kr. e. 3. század második felében, aki ehhez állítólag sztyeppei lovas eszközöket használt. Megreformálta hadseregét, katonáit hun ruhába bújtatta és a hun taktikát alkalmazva sikerült egyesíteni a Kínai alföld kis királyságait Kr. e. 221-ben.
Vágtázó hun lovak
A kínai agyaghadsereg figurái és lovai alapvetően fontosak a sztyeppei népek, különösen a hunok kutatása szempontjából. A lovakat a kínai Csin-dinasztia a hunokkal való kereskedelem útján szerezte be. A nagy lóvásárokat a Sárga-folyó partján rendezték meg, habár a híres tízezer lit (kb. 500 km) futó ló kivitelét szigorúan megtiltották, amely a régészek szerint egy öszvér volt, a lónak és a vadszamárnak a keveréke. Éppen ilyen határ menti régióban éltek a Csinek, akik a hunokkal folytattak intenzív kereskedelmet, a mai Kanszu és Senszi-tartományok között. Az egyik Csin-utód, a későbbi császár ezen a határszakaszon ismerkedett meg a hunok szokásaival, és sokat tanult tőlük, elleste például, hogyan, milyen hatékonyan kormányozzák az országot és hogyan tartják egybe katonáikat.
Hun ruha titka
Az agyaghadsereg katonái hun öltözetben pompáznak. A történelem folyamán a kínai uralkodók közül sokan átvették a hun katonai öltözetet és megpróbálták elsajátítani a hun harcmodort is. A ma is elérhető történeti feljegyzésekben szerepel, hogy Kr. e. 307-ben Csao uralkodója, Wuling reformokba kezdett és elrendelte, hogy hadseregének hu vagyis hun ruhát kell ölteni: nadrágot, övet, szőrmesapkát és ruhát. Létrehozta a lovasságot és elkezdte lovasíjászatra nevelni katonáit. Az uralkodó reformja sikeresnek bizonyult és már 3 év után eredményt hozott: Kr. e. 304-ben győzelmet arattak bizonyos északi hu törzsek felett.
Qin Shi Huandi hasonlóan cselekedett, ő is átvette félelmetes északi szomszédjai harcmodorát. A hunok ruházatának számos elemét meghagyta, egyedül a fejfedőt cserélte le. Az agyagkatonákon nem szőrmesapkát látunk, hanem máig viselt, kendős viseletet. Sokuk bajuszt viselt, ami szintén a hun népre volt jellemző, őket a kínaiak sokszor hu-nak, vagyis szakállasnak, bajszosnak nevezték. Az első kínai császárnak azonban a politikai helyzet is kedvezett és kihasználta a hun birodalom gyengeségét, elindította Meng Tian tábornokot, hogy szorítsa északra a hunokat.
Különleges tenyésztés
A pusztai lófajtát a szkíták és a hunok különleges módon tenyésztették, nem véletlen, hogy szomszédjaik előszeretettel vásároltak volna az akkori csúcstechnológiából. A lovas népek azonban hátasaikat nem akarták eladni, mert azok kizárólag az előkelőké és az udvari embereké lehettek, valamint ezt a lófajtát áldozták fel az Égnek. A régészek máig vitatkoznak azon, hogy vajon milyen fajtájú lovat használhattak a hunok és szövetségeseik. A török Deniz Bajkuzu úgy véli, hogy taki lovakat használtak, Zagd Batszajhan viszont azt állítja, hogy őseink a vadszamarat (hulan) és a vadlovat hátaslónak használták és azok keresztezéséből hozták létre a csodás lovakat. Elméletét igazolja a Vej-dinasztia történeti könyvében (Wei-shu) lévő feljegyzés, mely szerint a hunokkal rokon tujunhunok a vadló kancát vadszamár csődörrel pároztatták.
Luó, a magyar ló!
A régi kínai nyelv egyik szava is igazolja a ló kevert voltát, hiszen a luo, vagyis a ló szó öszvért jelent. A hun-magyar szó első írásos említése a kínai krónikákban található meg! A fentiek alapján nagyon valószínű, hogy egyes lófajták keverékéből tenyésztették ki a fenti híres lovat. Mivel a közép-ázsiai szkíta népek a hunokhoz közel éltek, sőt köztük szövetség állt fent, ezért ők megismerkedtek a csodás lóval, tenyészteni kezdték és önálló, helyi nevet adtak neki. Ez lett a kínaiak által emlegetett híres mennyei ló, mely ma Kína egyik jelképe.
2015.01.29. Forrás: Alfahir.hu, Vilagutazo.blog.hu
Fotó: Bocskai Norbert, Canva
Frissítve: 2023.04.07.
1. A mindentudó
30 különböző korú, színű, méretű és fajtájú lova van. Emellett még egy tucat birkája, néhány kecskéje, malacai, néhány baromfi, és persze kutyák és macskák mindenfelé. Titkon fél a lovaitól, ezért nem lovagolja őket, eladni viszont nem meri, nehogy rossz kezekbe kerüljenek.
Töménytelen mennyiségű internetes oldalt, lovas magazint és szakkönyvet elolvasott már a lovak egészségügyi problémáiról és elsőként diagnosztizálja a lovarda valamennyi lovának vélt és valós betegségét. Ha a lovadnak csüdsömöre van, felvilágosít, hogy igazából havivakság, amit a kemény víz, a túl sok lucerna és a patkolókovácsod okozott. 
Lovait otthon tartja a hátsó kertben. A karám egyik oldala maga a kerítés, a másik fele bálamadzagból készült és a garázs szolgál istállóul. Trágyázni csak alkalmanként szokott, ha a szomszédok már nagyon panaszkodnak.
Szívből vallja, hogy a 
Inkább a padon, vagy a kocsijában alszik, kenyéren és vízen él, a patamosóban fürdik, de a lova nem szenvedhet hiányt semmiben. Neki a legjobb jár mindenből: a legjobb takarmány, a legjobb edző, a legjobb istálló, a legjobb 
Sportot űz a spórolásból. Maga készíti és javítja minden ló- és lovasfelszerelését, bálamadzagból szinte bármit el tud készíteni: 
Igazán a versenyeken érzi elemében magát. Szinte ragyog a pályán, rámosolyog minden bíróra. Ha valami fatális véletlen folytán egy hétvégén nem nyer legalább egy kék szalagot, súlyos depresszióba esik. Semmi másra nem vágyik, mint töménytelen mennyiségű kék szalagra. Időnként felül valamelyik iskolalóra és kimegy terepre, hogy kicsit lazíthasson, de azt soha nem kockáztatná meg, hogy az ő több milliós kincse egy felreppenő verébtől megrémülve megugorjon és megsérüljön odakinn. Ő különben is túl jó ahhoz, hogy a terepen lötyögjön.
Házas-, vagy élettárs. Amint észrevette, hogy a élete párjának fontossági listáján egy 165 cm marmagasságú, 550 kilós hatalmas állat elbitorolta tőle az elsőséget, úgy határoz, hogy visszahódításának legjobb módja a közös hobbi. Mindenhova hűségesen követi élete párját és annak lovait, és tényleg próbálja a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Ennek ellenére több éves lovas múlt után sem tudja, mi a különbség az ín- és a bokavédő között, hogy az átlóváltást eszik-e vagy isszák. Miért is nézné otthon a kényelmes fotelből a tévéműsort, ha egy kalandos tereplovaglás közben össze is törheti magát? Bár sosem merné kimondani, fogalma sincs, hogy élete párja miért nem tart inkább aranyhalakat.
12 évesen ült először lovon, majd édesapjától egy év múlva megkapta első saját hátasát. Volt az életében olyan időszak, amikor a lovaglás állt az életében az első helyen, nagy álma, hogy színésznő legyen, csak ezután következett.
