Teniszezik, mesét ír, olykor gyerektábort vezet és hetekre előre be van táblázva filmes munkákkal. Lóra már nem ül, de a lószagtól még mindig megdobban a szíve. Azt mondja, bár nagyon furcsa ez a világ, hál’ Istennek a ló az ugyanolyan marad. És azt, hogy a Kincsem film legalább olyan különleges, mint maga a csodakanca, akitől a címét kapta. Piroch Gáborral, a Kincsem film kaszkadőr szakértőjével beszélgettünk.

A nyeregben Petrik Andrea dublőze, Móczár Vanda, a ló előtt Dallos Andor lószakértő

 Hogy állsz most a lovakkal, lovaglással?

Piroch Gábor: Én már befejeztem a lovaglást. Pedig ha valaki szeretett lovagolni, akkor én imádtam. Télen-nyáron, hóban sárban, tök mindegy volt. De most inkább teniszezem, pihenek, olvasok, írok, több mindenen is dolgozom. Írok egy mesét, egy óceániai történet, abban nincsen semmi lovaglás sajnos, fogatok vannak benne. Nagyon aranyos mese, szeretném majd eladni a Disney-nek. Ilyen nagyratörő álmaim vannak.

Ez úgy hangzik, mintha te tényleg teniszezgetnél, utána írnál egy kicsit, meg pihengetnél, de amikor ezt az időpontot megbeszéltük, mondtad, hogy az egész jövő heted be van táblázva, mert forgattok.

P.G: Tegnap is dolgoztunk, ló is van a jelenetben, az egyik főszereplőnknek a fogata, amit Dallos Andor biztosít egyébként, ő hozza a lovakat. Ő a lószakértő és nagyon jól csinálja a dolgát. Az apukájával is dolgoztam, vele hajtottam úgy, hogy ő volt a segédhajtóm, amikor római fogatokat mutattunk be a Nemzeti Vágtán, de régebbről is ismerem.

Úgy sejtem, hogy itt, egy ültő helyünkben egy egész kötetnyi kiváló lovas történetet tudnál elmondani nekem. Viszont most a Kincsem filmről kell sok-sok kérdést feltennem.

P.G: Csodaló, csodafilm. Végre egy jó dolog tényleg a nemzet lovának. Kincsemet még Brazíliában is ismerik, ugyanúgy, mint a Puskást. Van egy ilyen hihetetlen dolog, amit végre filmre vittek. Huszonötször elmondtam minden korábbi riportban, hogy végre nem csak amerikai filmekben, hanem itthon kell dolgozni. Nagy film lett, megcsináltuk, szerintem szuper lett.

Tovább a film oldalára >>

 Kezdjük a legfurcsább dologgal, amin fogást találtak a kritikus szemű nézők. Mégpedig hogy Kincsemet a filmben nem csak kancák játszották.

P.G: Nagyon jól tudta mindenki, hogy nem volt idő, nagyon-nagyon kevés időnk volt a lovakat beszerezni és nagyon kevés idő volt az idomításra. Aki a szakmában van, az nagyon jól tudja, milyen nehéz csak egy mező közepén megállítani egy lovat egyedül úgy, hogy figyeljen, ne menjen sehova, ne legeljen. Ez egy természetes ösztön, hogy legel.  Ugye versenyszezon volt és így tovább. Nem mentségeket keresek, ezek tények.

Minden az utolsó pillanatban dőlt el. Július 22-én kezdtünk el forgatni, és június elején véglegesedett, hogy elkezdhetünk dolgozni. Kevesebb, mint hat hetünk volt összeszedni mindent. Mi már nézelődtünk akkor, de hát hihetetlen nehéz. Ugye több ló kellett. Volt öt alap ló, de például amikor futottak a különböző versenyeken, ott folyamatosan cseréltük a lovakat, így 8-10 lovat használtunk, mint Kincsem. Ugye többször volt csere, mert 3-4 futás után le kellett venni a lovakat a pályáról, mert nem bírták. Főleg amikor Bécsben voltunk például, egész nap galoppoztak.

És tudta a rendező is, és láttuk a forgatáson, hogy ugye herélt ez vagy az a ló, tudtuk, hogy ez van, ebből kell főzni. Többször szó is volt róla. De ma már mindent meg lehet csinálni. Van fotódublőr, testdublőr a filmekben. És persze rengeteg trükk van: honnan fotografálom, cserélem a lencsét, a szöget, csomó dolog van.

21 évesen kezdtem el lovagolni egy hihetetlen kudarc után. Mentünk volna forgatni, én azt füllentettem, hogy tudok lovagolni, aztán kidobtak. Ez a kudarc mélyen belevésődött a tudatomba, és tényleg megtanultam lovagolni, de nagyon magas szinten, rendesen. A sportlovaglást.

Amerikában dolgoztam, öt kontinensen, a legtetűbb lovakon lovagoltam,
a legbolondabb lovakat buktattam fel Marokkótól Mexikóig.
A spanyol lovas kaszkadőrök befogadtak maguk közé,
a világ legjobb lovas kaszkadőr csoportja.

Megtanultam trükklovagolni magas szinten, mindent megcsináltam Németországban a szabadidőparkos években. Hajtottam az ötöst, összefogtam a saját öt lovunkból. Tehát értem, tudom a lovat. 

Mindent megtettünk azért, én is mindent megtettem azért, hogy ez a film tökéletes legyen, minden tudásomat beleraktam. Én hoztam be lószakértőként Dallos Andort, én hoztam be a lovakat, én építettem magam alá a csapatomat.

Azt is tudni kell, hogy

ez minden idők legnagyobb magyar filmje és
hihetetlenül büszke vagyok rá.

Fantasztikusak a jelenetek. Amikor elesik a ló Andreával, amikor beugrik a ló a vízbe… Minden jó.

Ugye onnan indultunk, hogy Andornak volt egy Szöszi nevű lova. Szerettünk volna mindenáron sárgát, és ez a Szöszi nagyon jó volt alaplónak, ahhoz kezdtük el gyűjteni a többi lovat. Amikor már forgattunk, akkor nem volt arra idő, hogy még egy versenylovat megtanítsak ágaskodni, ami kanca.

A lovon Tóth István, Nagy Ervin dublőre, a földön Dallos Andor lószakértő

Nem beszélve arról, hogy nagyon jól tudod, hogy ezekkel a telivérekkel nagyon nehéz, ezekkel nem lehet dolgozni. Ez olyan, mintha egy tigrist akarnál megszelídíteni. Vannak olyan fajták, amikkel egyszerűen nem tudsz mit csinálni. Ez arra van tenyésztve, hogy kiengeded a pályára, kinyílik a startgép, akkor nála leszalad a függöny és vége. Ő csak arra van tenyésztve, hogy fusson. Nem azt mondom, hogy lehetetlen lenne, ha … ha kapnánk egy évet, összegyűjteni a lovakat és abból dolgoznánk. Vannak ugye ezek a 65-70%-ban telivérezett lovak, Fóton azokat is használtuk például a startnál, hogy ne rohanjanak el. Volt több start és akkor vissza kellett fogni a lovat. De ha elengedsz egy telivért, azt utána nem lehet megfogni. Ezeket mind tudni kell.

Lehetett látni a kosztümökön, jelmezeken, a helyszíneken. Kastélyokat béreltek ki, mert ma már nem úgy megy, hogy az állam odaadja, ki kellett ezeket a csodálatos helyszíneket bérelni. És tényleg látszik hogy gazdagabb film, hihetetlenül meg van koreografálva, mindenki odatette magát.

Biztos vagyok benne, hogy ez a film egy csomó díjat el fog hozni külföldről is.

Ez egy kincs-em, ez a film úgy unikum,
úgy egy kincs, hogy különleges.

Ha megnézünk több amerikai lovas történetet: nem rosszak, de ez a film zseniális azokhoz képest. A zenével, a kosztümmel, toronymagasan viszi a prímet. És a jelenetek ugyanolyanok, ha nem jobbak. Tehát a lovas jelenetek, ami nagyon fontos. Minden a helyén van, minden pici dolog. 

Pécsi István nagyon sokat segített, nagyon jóban vagyunk. Felhívott, hogy „ez zseniális Gábor, gratulálok. Ugyan a Tallérnak ilyen kobakfeje volt, de ennek a kivételével nem gondoltam volna.”

Nagyon kételkedett benne, merthogy ugye ő is ismeri Kincsem igazi történetét. Persze olvasta ő is a forgatókönyvet, kikértem a véleményét. De a végeredmény neki is nagyon tetszett, ő is próbálta úgy nézni, mint egy filmet, nem mint egy dokumentumfilmet. Nem beszélve arról, hogy van egy művészi szabadsága a rendezőnek.

Itt egy pillanatra visszakanyarodnék Tallérhoz. Ő miért lipicai?

P.G:  Itt volt egy kis problémánk: a telivérek között nagyon kevés a szürke. Láthatod, hogy a pályán is nagyon kevés a szürke. Egyszerűen nem tudtuk megoldani másképp. Ez mindenkinek feltűnt. De ennél nagyobb dráma ne legyen.

 A történet úgy van kitalálva, hogy hatalmas mélypontok és magasságok vannak benne, egy érzelmi hullámvasút. Hiába tudja az ember, hogy Kincsem minden versenyét megnyerte…

P.G: Zseniális. A jelmezek… A parkolás, a szelfi, nekem ezek tetszenek. Olyan Herendis.

Vannak, akik más filmekhez hasonlítják. De nincs új a nap alatt.
Filmet csinálunk. Még mindig 24 kocka pereg le egy másodperc alatt,
még mindig ugyanaz. A film az film.

Mindig visszaköszönnek bizonyos dolgok, de szerintem mégis van egy hihetetlen jó stílusa a filmnek. Egy nagyon szép, egységes vonalon fut a történet.

A Seabiscuit-ben nincsenek ilyen felvételek, ahogy mennek a lovak. Gábornak (Herendi Gábor, a rendező – a szerk.) egyébként ezt volt az etalon, a Seabiscuit. Átküldte a felvételeit, mutatta a kengyeles húzatást és a többit. Én erre azt mondtam neki, hogy én ezt a jelenetet jobban megcsinálom – és jobb is lett. Zseniális, ahogy elesik a lóval a kaszkadőr – azt a tanítványom csinálta, Farkas Balázs, egy nagyon vékony kisfiú, hihetetlen top kaszkadőr lett. 13 évesen kezdett nálam még 1977-ben, már 30 éves elmúlt, családja van meg minden – de alkatilag tökéletesen hasonlított az Andreára.

És ez egy nagyon kemény feladat. Móczár Vanda volt kijelölve, ő volt az egyik dublőze az Andreának, de ez nagyon kemény dolog. Tudni kell például, hogy Amerikában több államban betiltották a kengyeles húzatást, mert meghalt a kaszkadőr, és többen is nagyon komoly sérüléseket szenvedtek.

Kengyeles húzatás – a kengyel végén Farkas Balázs

 Hogyan oldod meg hogy a ló ne rúgja meg a kaszkadőrt?

P.G: Ki kell mérni, több biztonsági rendszert kell beiktatni, tehát dupla vagy tripla oldást kell betenni. A nyerget is le lehet oldani, a kaszkadőrt le lehet oldani, a kengyelt le lehet oldani. És gyakorolni kell.

Itt is csak egy lovunk volt, és nagyon nehezen állt össze a jelenet. Gábor már türelmetlen volt. Úgy volt, hogy fel volt kötve Balázs a lóra, többen vezettük, majd elengedtük. És amikor az a ló elindult, ezerrel ment. Persze volt, amikor már oldalazott, ez nem látszott a filmben.

Tudod, csak a végeredményt mutatjuk a videón is. Ezért nem is hívok oda a próbára se senkit, mert ott belefér, hogy nem sikerül, leesünk, összeütjük magunkat.  Amiket mutattam a rendezőnek videón, azok a jelenetek marha jól néztek ki. Élesben rákészülni és felvenni a jelenetet ugyanúgy kellett, mint a próbán. És nagyon jók lettek. Nem kellett napokat várni, vagy megismételni még jeleneteket, minden flottul ment, dacára annak is, hogy nem volt annyi felkészülési idő.

Volt szó róla, hogy esetleg Amerikából hoznak lószakértőt. Ők egy fél egy évet – egy évet kértek volna és huszonötször ennyibe kerültek volna.

 De ő is csak az adott lovakkal tud dolgozni…

P.G: Igen. Bár ők hoztak volna vagy 20 lovat, meg az egész csapatot. Ismerem az egész társaságot, Los Angeles környékén egy lovardában van a leghíresebb lószakértő, Jack Lilly-nek hívják, nála dolgoztam sokat, még a Thor című filmben 2010-ben lovagoltam nála. Ők egy ilyen munkát legkevesebb 5-8 hónap előzetes munkával vállalnak, nem 6 hetes előkészülettel.

 Visszatérve a telivérekre: jól gondolom, hogy a színészeket sem ültetted volna fel szívesen telivérekre?

P.G: Pontosan, volt egy ló, a Szellő, amit egy kiskunmajsai csikós gyerektől vásároltunk meg, ő egy kicsit globálisabb alkatú, Ervin azon lovagolt.

A mezőn a nagy vágtánál Andreának dublőre volt,
de Ervint ott hagytam lovagolni, ő bevállalta ezt a nagy vágtát.

Sikáros, úgy hívják azt a részt a Pilisben, ott gyakoroltunk rengeteget, vagy 3-4 napot a színészekkel is. Fölfele vágtáztunk mindig. Nem gurul el a ló, nem tudja elragadni a ló, sokkal könnyebb neki is a nyeregben maradni. Ez egy nagyon jó módszer, így tanítottam egy angol színészt is a Mennyei királyságban, hogy közrefogtuk és fölfele vágtáztunk.

Egy jó ló hőst csinál belőled. Ha van egy ócska lovad a forgatáson, véged van.
Hiába vagy te a legjobb lovas, ha az befarol, nem megy oda,
nem megy előre, akkor véged van.

Azért nyilván jól kell tudni lovagolni, az nem is kérdés, de ha kapsz egy lándzsát a kezedbe, vagy egy zászlót, amit fúj a szél… Ha nem jó a ló, akkor véged van.

Nagy Ervin és dublőre, Tóth István

 Egy hatalmas mező, nagy vágta és ott ül a ló hátán a színész. Hatalmas felelősség… 

P.G: Hát azért ott rágcsálták a körmeiket a producerek. Andreát nem engedtem felülni, mert elragadta volna a ló, de a Móczár Vanda – ő Móczár Éva lánya, az apukája olimpikon öttusázó – ő remek lovas, díjugrató versenyző és kaszkadőz is. Fantasztikusan hasonlított Andreára, ez nagyon fontos. Így csodálatos jelenetek születtek.

 Azért le a kalappal a színészek előtt, hiszen csak 2 hónappal a forgatás előtt kezdtek el lovagolni.

P.G: Abszolút. De az egész stáb előtt. Megkértem régi öttusázó barátomat, Hidvégi Leventét, hogy foglalkozzon a színészekkel, segítsen őket tanítani. Ő is ott volt velünk végig. A színészek nagyon örültek neki, bíztak benne. Nagyon jó csapat jött össze.

Kétszer Petrik Andrea? Vagy mégsem?

 Azt mondtad egy korábbi interjúban, hogy egyhuzamban még nem volt ennyi kaszkadőr munka magyar filmben.

P.G: Nem, még soha. És itt mindig volt valami feladat. Mentünk úsztatni, vizezni. Ott is volt, az egyik ló remekül átment, az egyik kaszkadőr lova, sárga, de az már idősebb ló volt, imitt-amott sebhelyek voltak rajta. Persze ott van, de kisatírozod és megcsinálod. És ott a filmben nem látszik.

Én minden filmet úgy nézek, mint egy civil, mert imádom.

Nem keresem rögtön, hogy hú, ott voltunk. Úgy nézem végig, mint egy civil: belerohan a vízbe, felbukik. Zseniális.

Szoktattuk a lovakat mindenhez:
az ugráshoz, a kengyeles húzatáshoz, az akasztott emberes jelenethez.

Folyamatosan próba, készülés, próba, készülés. A Kincsem hol itt volt, hol ott volt. Mentünk egyik helyszínről a másikra.

“Szoktattuk a lovakat mindenhez…”

 Fordult elő sérülés a forgatás során?

P.G: Amikor az égő istállóból menekültek először, elcsúszott a ló, megijedtek, hogy most mi lesz. De ez benne van. Tudod, gumipatkó van a lovon. De ezzel nem tudsz mit csinálni, ezt bele kell kalkulálni.

De nem sérült lovunk. Volt olyan, hogy a versenyen az egyik ló belelépett a másik lábába – ilyen az életben is előfordul. De a kaszkadőrmunkák során nem sérültek.

Ember sem sérült. Pedig az Ervin leesett a lóról: letettük a szivacsokat és ő is megcsinálta az esést. Remekül össze van vágva.

Folytatása következik,
amikor kiderül,
hogy melyik jelenethez használtak rodeóketrecet,
vagy hogy mért szerepel startgép a filmben,
és hogy Piroch Gábor szerint mi is a siker titka.

2017.06.14. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Fotók: Szabó Adrienn
Frissítve: 2022.09.11.