Novák Józseftől kapott képeinkkel szeretnénk illusztrálni a gyömrői lovasbemutatót, mely júniusban került megrendezésre.
“A képeket Gyömrő Önkormányzat szervezésében 2019.06.29-én készítettem, mint néző a Rákóczi napok keretein belül szervezett díjugrató, staféta, illetve korlátugrásban szervezett versenyen, ahol a nyertes versenyzőknek számos díjjal jutalmazták meg.”
2019.07.16.
Frissítve: 2022.08.10.
Novák József, önkéntes újságíró
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a lovak mennyire fantasztikus terápiás állatok. Rendkívüli empátiájuk azonban „visszafele is elsülhet”. Nem csupán érzi, ha ingerült, vagy ijedt vagy, hanem képes hozzád idomulni. Előnyödre válhat tehát, ha a belső egyensúlyt több módon táplálod a lovaglás mellett- így könnyebben harmóniába kerülhetsz lovaddal is .
A kiegyensúlyozottságnak nagyon sok összetevője van. A szociális élet, a természethez való közelség, a helyes táplálkozás és a különféle mozgásformák mind-mind segíthetnek, hogy a mai rohanó Világban biztos lábakon álljunk, és ne veszítsük el önmagunkat.
Napjainkban népbetegséggé nőtte ki magát a szinte állandósult stresszes állapot. Tökéletesen akarunk teljesíteni az élet minden területén, mindennel időben végezni, mindenkinek megfelelni, mindeközben természetesen jó kondiban lenni, szépnek és ápoltnak lenni sokszor lehetetlen határidőket szabva magunknak.
Ez hosszú távon nem egészséges, ugyanis további testi és lelki problémák, betegségek (depresszió, szorongás, alvászavarok, magas vérnyomás, gyomorfekély) előszobája. Ráadásul a modern életmód részeként a fizikai munkavégzés monoton és megerőltető, a szellemi munka pedig a másik véglet -a helytelen testtartás és a mozgás hiánya hosszú távon szintén komoly gondokat okozhatnak. Végeredményben mindkettő felrúgja a testi-lelki egészséget, ha nem vigyázunk.
Meg kell tehát találnunk a balanszot, néha le kell lassítanunk és élvezni a pillanatot. Adj magadnak időt a feltöltődésre! Egy kis wellness, vagy akár egy jó kirándulás sokat segít még ha csak 1-1 nap, vagy délután áll rendelkezésedre. Ne szorítkozz az évi egyetlen többnapos nyaralásra, iktass be a szürke hétköznapokba néhány óra nyugalmat!
A jóga szó szerint azt jelenti: egyesülni. A számtalan mozgásforma és lelki gyakorlat között a jóga maga is igen sokrétű, de minden típusú jóga közös célja, hogy elvezesse gyakorlóját az állandó belső békéhez, a boldogsághoz és a szeretethez. Ha soha nem vonzott a nyakatekert pózok és a helyes lélegzetvétel gyakorlása, akkor is érdemes egyszer kipróbálnod, biztosan tanulsz belőle valamit és egy nyugodt órával többet tudhatsz magad mögött.
A helyes étkezés a jóga alapelvei között is szerepel, de ha sokáig fitt és egészséges szeretnél maradni, bizonyára tudod, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozásnak kiemelt jelentőséget kell tulajdonítanod. A megfelelő folyadékbevitel és személyre szabott étrend a siker kulcsa!
Akármennyire is körülményesnek tűnik, mindenkit arra biztatunk, hogy találja meg a testi-lelki egyensúlyt és töltsön minél több időt szeretteivel és természetesen a lovakkal! A Pegazus Élménykártya Program azért jött létre, hogy mindezt megkönnyítse a Lovasok számára. Különféle kurzusok, tréningek, wellness és egyéb rekreációs lehetőségek várnak Rád kedvezményesen, de profi dietetikust és jógastúdiót is találsz Partnereink között!
Ajánld kedvenc szolgáltatódat Lovasok.hu Kártya elfogadóhelynek!
2019.07.17. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu szerkesztősége
A képek forrása:Pixabay.com
Általában zabla nélkül lovagolok, bár mielőtt letettem, zablával lovagoltam. Mindkét oldal ismeretében szeretnék hozzászólni, kvázi kiegészíteni a múlt héten megjelent “Kinek kell a zabla?” című cikket. A téma már csak azért is szívügyem, mert Dr. Robert Cook személyesen állt mellém, amikor pár évvel ezelőtt a lovas parasportban, kérelmeztem a zabla nélküli kantározások alternatív használatát. Kérésünk a FEI részéről sajnos süket fülekre talált.
Saját lovaimat a Dr. Cook által kifejlesztett Bitless Bridle (továbbiakban BB) kantárral lovagolom, lovasaim is ezzel dolgoznak. Edzésen, edzőm lovain zablával lovagolok, s pont a lovaglástanulásnak, rendszeres munkának és edzőm hozzáállásának köszönhetően mára már talán elmondhatom, hellyel-közzel nem okozok fájdalmat. Ez azonban nem mindig volt így. Elkötelezett híve vagyok Dr. Cooknak, lovaimat több mint hét esztendeje lovagolom zabla nélkül, mégsem gondolom, hogy ez minden esetben lóbarát és fájdalommentes, s mindenekelőtt, biztonságos megoldás. Sajnos nem minden lóra, nem minden lovasnak, s nem minden célra alkalmas a zabla nélküli kantározások használata.
Dr.Cook véleménye szerint a ló szájában a zabla számára nincs hely, a zabla idegen test. Valóban, még egy csontos, csupasz lókoponyát kézbe véve is megtapasztalhatjuk, a zabla – egy női középső-ujj vastagságú csikózablát véve példának – éppen hogy elfér, s akkor még hol vannak a lágyrészek! A zablarés alsó állkapcsi része, a hordász, valóban igen keskeny, nyálkahártya-borítása vékony.
A hatalmas, húsos nyelv tele van idegvégződésekkel, érhálózatban gazdag, legalább annyira érzékeny, mint az ember nemi szervei.
Ám a fejet ellátó ereket, idegeket és a légutakat nemcsak a zabla, de a helytelenül megválasztott vagy csatolt kantár is irritálhatja. Az állat puha orrjáratait kitűnően el lehet szorítani egy helytelenül csatolt orrszíjjal. A ma már egyre kevésbé használatos hannoveri orrszíj zabla alatti csatolási módjában pl. gyakran szorítják el az orrjáratokat. Ugyanilyen hatású a kombinált orrszíj, ha az orrzó mélyen csatolt, s ennél fogva a segédorrszíj már a puha, porcos részeken fekszik. “Ügyesebb” lovasok még mexikói orrfékkel is képesek elkövetni ugyanezt a hibát, ami pedig kialakításától fogva kíméletesebb az orrjáratokhoz, mint az első kettő.
A zabla nélküli kantározások – helytelen használat, csatolás mellett – szintén akadályozhatják a légzést. A mechanikus hackamore – melyet jómagam nem is sorolnék a valódi zabla nélküli kantárok közé – túl mélyen csatolva nemcsak az orrjáratokat szoríthatja el, de még a ló orrát is eltörheti! Egy túl mélyen csatolt BB, virág-hackamore , Glücksrad – szerencsekerék, indián hackamore, szintén könnyen kiszorítja a szuszt a lóból.
Nem a zabla puszta használata, hanem a túlzott feligazítás/vagy mélyre lovaglás melletti egyidejű szűk tarkóval, szűk torokkal lovaglás, ami megtöri a légutakat s akadályozza a ló légzését! Érzéketlenebb lovasoknak még zabla nélküli kantározás mellett is sikerülhet szűkre, vonal mögé lovagolni lovukat!
A kierőszakolt feligazítás és a torokban szűk lovaglás a nyelvcsont gyötrésével negatívan hat a mozgás egészére, elsősorban az egyensúlyozásra. „A tarkó hajlítottsága, melyet a zabla által oly könnyű elérni, egy másik oka a felső légutak elzáródásának gyors mozgások során.” – így szól a Lovasok.hu-n megjelent Kinek kell a zabla? című cikkben Dr. Cook – igaz, csak idézésben-fordításban. Remélem, hogy a szöveg csak a külföldi magazin idézete szerint szól így. A hajlítás önmagában még nem káros! Ám a túlhajlítás, szűk keretben, tarkóban, torokban összecsomagolva történő lovaglás nemhogy gyors mozgások során, de már lépésben megtöri a légutakat. Nem egy lovast látni, akinél már a lépésben való bemelegítés is lehajlítva, túlhajlítva, vonal mögött történik.
A zabla nélküli kantároknak sem mindegyike lóbarát, s nem minden kézben kíméli a lovat. Ebben a tekintetben semmiben sem különböznek a zablától. Ha a zablát egyfajta kompromisszumnak, vagy a szársegítségeket finomító eszköznek fogjuk fel, használatát nem tekintjük ördögtől valónak, egy egyszerű, csuklós csikózabla, gumizabla, emelő hatással nem rendelkező zablatípusok, érző, független kézben nem okoznak több kárt, mint egy zabla nélküli kantár – tapasztalatlan kézben. Fontos még megemlíteni, hogy a zabla nélküli kantárok között is vannak emelő hatásúak, ezek az orrcsontra és a szájgödörre ugyanolyan hatással lehetnek, mint egy “jóféle” mechanikus hackamore! (pl. virág-hackamore, Glücksrad). Az indián hackamore is az állgombóc mögötti puha, érzékeny gödörben kereszteződik! A helytelenül felhelyezett BB az alsó állkapocs egyik fontos ér- és idegkilépési helyét dörzsölheti, nyomhatja.
A ló számára nem megfelelő bosal a szó szoros értelmében gyűri az orrhát bőrét!
A csomózott kötőfék nem lovaglásra, földi munkára való!
Még a legártatlanabb, leginkább lóbarátnak látszó kantározási mód is tud fájdalmat okozni!
Valamit sokszor elfelejtünk – az ember, kézhasználó lévén, kezét a szárakkal nem csak kommunikációra, hanem sajnos sok esetben fenyítésre is használja. Hányszor látni durva szájtépést, belerángatást, reszelést. Akaratán kívül is okozhat fájdalmat még a legtapasztaltabb lovas is, pl. ha egy ugrás rosszul jön ki, vagy ha a ló nem várt hirtelen mozdulatot tesz. A lovas kezébe addig nem való zabla, míg ülése és keze egymástól nem függetlenek, azaz – lebutítva – kezét egyensúlyozásra, kapaszkodásra használja!
Tanuljon meg a lovas zabla nélkül lovagolni, függetlenül ülni és segítségeket adni, csak ezután adjunk zablát a kezébe! Szomorú látvány a lovasiskolákban könnyűügetni épphogy csak tudó kezdő, aki minden felálláskor akaratlanul is beletép a ló szájába, miközben bosszankodik, hogy szegény pára nem megy eleget előre!
A fiatal ló képzését egyre többen kezdik zabla nélkül. Ehhez hosszabb idejű, türelmesebb előkészítésre van szükség földről, a lónak hangjelekre, gesztusokra biztosan kell teljesítenie a lovas, kiképző kéréseit, mielőtt a lovas felülne a hátára. Példának okáért, amíg egy ló nem áll meg a földön szóra, mindhárom jármódból, ne is gondolkodj a felülésen! A zabla nélküli kantárral földről is megtaníthatók a (szár)segítségek (ám, ha helyes a kiképzés, ugyanez mondható el a hagyományos útról – azaz a zabla használatáról is).
Gyakori tévhit, hogy a ló mozgásához, testéhez a zablán át vezet az út. Nemcsak korunk betegsége ez, gyerek, kamasz lovasként még sokan a lehajlítás, a támaszkodás szentségében nőttünk fel. Gondoljanak vissza akik versenyeznek, hányszor lépett oda az edző a pálya szélén várakozó lóhoz start előtt, s igazgatta a zabla mozgatásával támaszkodásba a ló fejét? Hány eladó lovas képen van a ló nyaka karikába hajlítva, csak mert úgy jobban mutat? Valóban, a gömbölyű formákat mutató, dinamikus ló vonzóbb a szemnek. Tapasztalatlan, fiatal lovasok, serdülők igyekeznek kereken lovagolni, sokszor sok kézzel és segédeszközök használatával, csak mert példaképeiktől így látták.
A támaszkodást nem szabad eszközösen kierőszakolni! Tudom, most sokan kinevettek, de kellő időt adva a lónak, szakszerű és bőséges tornáztatással, gimnasztikával, egyensúlyának-ügyességének-hajlékonyságának fokozatos fejlesztésével a ló önmagától is rátalál a támaszkodásra, vagy inkább az egyensúlyra, az önhordásra. A sportlovak képzésekor, belovaglásakor sajnos gyakran sürget az idő – ám a tapasztalt és érző lovas ekkor sem a mielőbbi látszateredmény elérésére használja a zablát és a segédszárat (ezt csak átmenetileg!), hanem, hogy a lóval rövidebb idő alatt megértesse szándékát.
Még egy tévhit a zabla használatával kapcsolatban: a támaszkodási, irányítási, száj -problémákat támasztó vagy energikusabb, karakteresebb lovat erősebb zablával lovagolni. Kisgyermekek, kezdő lovasok alatt is látni pelham zablát, Pessoát viselő lovakat (mondván kicsi a lovas nagy a ló, így könnyebben elbír vele) s sokan azért lovagolnak nagy zablával, mert a lovat nem lehet másképp megfogni.
A fenti problémák szoros kapcsolatban vannak a ló tartás- és használati módjával, a részére biztosított mozgáslehetőséggel, a takarmányozással, a lovas technikai tudásával. Nem árt ezeket sem felülvizsgálni, mielőtt az eszközökhöz nyúlnánk!
Úgy gondolom, szabadidőlovas-berkekben elsősorban a a fentiek miatt szkeptikusak egyre többen a zabla használatával szemben.
Magam úgy vallom, egy megbízható hobbiló ellovaglásához nem szükséges feltétlenül zabla. Ám hivatkozhatunk állat-ember bizalmára, a lovas jártasságára, a körülmények sokszor rajtunk kívül állnak. Még a legmegbízhatóbb ló, a legjártasabb lovassal is kerülhet olyan helyzetbe, amiből könnyen lehet baleset. A zabla-nélküliség barátai ilyenkor azt mondják, ha akar, a ló zablával is elvisz, ám ha zabla nélkül történik meg a baj, mások egyből arra fogják, hogy a ló nem volt rendesen felkantározva.
Tászler Melinda egyik, a napokban megjelent Facebook-bejegyzését idézném:
„Senkit, ismétlem senkit ne biztassunk arra, hogy alapok nélkül levegye a kantárat, kötőféket a lováról… És még inkább ne menjenek így terepre!! A szabadon való foglalkozás, a felszerelés nélküli munka egy visszaigazolás, mely kontrollált körülmények közt hivatott ellenőrzést adni. Logikus, ha megy minden felszerelés nélkül, akkor felszereléssel ugyanaz a kapcsolat és így csak precízióra kell az eszköz.
Magyarul: Ha egy vágta-állj átmenet megy kantár nélkül, akkor nagy eséllyel kantárral ugyanez a finom segítség elérhető, nem kell tépni a száját, hogy megálljon (és fordítva is, ha jó a képzés).
Viszont senkinek eszébe se jusson csak úgy terepre menni felszerelés nélkül. VALAMI legyen a ló fején. Vannak kivételek (amivel nem értek egyet, de mindenkinek minden a saját felelőssége) de ők sem tehetik meg, hogy erre buzdítanak másokat! Mert felelőtlenség! A ló elméjét lehet fürkészni, de mikor a külső adottságokon múlik minden, akkor nem azon múlik. És ne említsük, hogy “kimegyünk terepre nyakmadzaggal, de csak lépünk, mást még nem merünk” ..és ha megijed!? Hogy kontrollálod?!
Ugyanez: versenyre olyan embert vigyünk aki 3 jármódban BIZTOS… Aki nem tud vágtázni az ne menjen versenyre, mert ha megijed a ló és beugrik, mit csinál?
További példa: munkába menet láttam, hogy egy kutya gyönyörűen ment a gazdája mellett szabadon. De mikor az úthoz ért, rátette a gazda a pórázt. Mert mérsékli a balesetveszélyt, félti a jószágát és felelősségteljes!
Nem a szakmai munkában, nem a lovamban nem bízom, hanem a körülményekben. Bárki, alapok nélkül NE menjen terepre! És ez felszereléses lovaglásra is igaz! De még karámban se lovagoljon felszerelés nélkül, mert nem tart ott! Minden az alapoknál kezdődik!”
Olyan lovasember szájából, aki lovaival eszközzel és anélkül is, a legkülönbözőbb feltételek és körülmények között is lóbarát módon, kiegyensúlyozottan és nagy biztonsággal dolgozik, még inkább megszívlelendő a fenti jó tanács!
Vannak olyan feladatok, használati célok, melyekben a lovas egyértelműen a nehezebb utat választja, ha a zabla nélküli lovaglás mellett dönt. A videókon és képeken látható nagypályás díjlovak, melyek zabla nélkül is „a mai bíráskodás szempontjainak megfelelő keretben” mozognak, általában demonstrációs céllal lesznek lekantározva, kiképzésük, napi munkájuk bizony zablával, sőt, nagykantárral történik. A magasabb osztályokban vannak olyan nehézségi fokú, precizitású feladatok, melyeknek tökéletes végrehajtásához nem elég a zabla nélküli kantár! Egy A, esetleg L-osztályú díjlovaglásban még elképzelhető, hogy oda tud érni pl. egy BB kantárral képzett lovagolt ló, ám magasabb osztályokban ez már nem elegendő. Gátversenyen, ügyességi,- engedelmességi versenyszámokban és díjugratásban – elsősorban Nyugat-Európában és a tengerentúlon, s amatőr szinten már egyre szélesedik a zabla nélküli kantározásokat használók köre.
A hosszúra nyúlt hozzászólást, cikket itt megszakítom. Második részében igyekszem pár hasznos tanáccsal szolgálni azoknak, akik úgy döntenek, szívesen kipróbálnák, vagy akár használnák is, a zabla nélküli kantározásokat.
A lóanatómia,- és biomechanika, és a felszerelések, segédeszközök használatának összefüggéseit nemcsak nemzetközi, hanem hazai berkekben is egyre többen taglalják. Ám a kantározási módokkal és a zablákkal sajnálatosan nem sokat foglalkoznak, inkább a nyergeken van a hangsúly. Nemrégiben, Dr. Tornyi Katalin kurzusán – igazán lóbarát szemléletben és a ló jól-létét szem előtt tartva – talán először ismerkedhettünk meg elméletben és gyakorlatban is, kellő részletességgel a lófejjel, lószájjal, a kantározásokkal és a zablákkal. A koponyás képeket is innen hoztam. Ezúton is szeretném megköszönni állatorvosomnak, hogy a cikket átolvasta, szakmailag ellenőrizte. Szintén köszönet Tászler Melindának, hogy hozzájárult gondolatai felhasználásához a cikkben, valamint Panyi Györgynek, aki profi sportlovasként szintén átolvasta, véleményezte, s hozzászólásaival mintegy megadta a lendületet ennek az írásnak a megszületéséhez.
2017.09.07 Andics Bernadett, Lovasok.hu külső munkatárs
„The greatness of a nation and its moral progress can be jugded by the way its animals are treated.”
Mahatma Gandhi, Indian lawer and spiritual leader
Az ember (Homo sapiens L.) mintegy 3.5 millió éve jelent meg a bolygón és lassan, de biztosan megkezdte környezetének átalakítását. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy ennek következtében úgy tűnnek el állat – és növényfajok a Földről, hogy még az előtt irtjuk ki őket mielőtt felfedeznénk a létezésüket.
Azt gondolnánk, hogy az emberiségre köszöntő békésebb időszakban a szarvasmarha kíméletesebb bánásmódnak örvend. Az emberiség egy része mindent megtesz a szarvasmarhák élettani igényeinek teljes mértékű kiszolgálása érdekében. Sajnálatos módon a különböző állatvédelmi jogi normák megjelenéséből és ezek folyamatos szigorodásából arra következtethetünk, hogy a szarvasmarhák jóléte és jólléte még ma sem teljesen garantált.
Ezen anomália egyik okát abban látjuk, hogy nem áll rendelkezésre olyan objektív eszköz, mely pontos és hitelt érdemlő adatokat tud szolgáltatni az állatokkal foglalkozó szakemberek számára, melyből az állatok jóllétére, vagy éppen stressz állapotára lehetne következtetni. A másik ok sokkal inkább a személyes érdekek érvényesítésének (lobby) sikerében rejlik, mely nélkülöz minden tudományos és/vagy állatjóléti megfontolást.
A szarvasmarha, mint energia átalakító bio-mechanizmus sokrétű és változatos igényt támaszt a bementi oldalon annak érdekében, hogy a kimenti oldalon az ember által elvárt teljesítményt tudja leadni, akár csak átlagos termelési körülmények között.
A kimeneti oldalt vizsgálva azonban gyakran megfeledkezünk a szarvasmarhát terhelő stresszről, mely nehezen meghatározható és számszerűsíthető. A szarvasmarhát ért stresszt gyakran nem is észleljük, hiszen a személyzet vagy a tulajdonos nem tartózkodik az istállóban kellően hosszú ideig, vagy egyáltalán nem mutat érdeklődést az állatokat terhelő stressz irányában. A szarvasmarhákat terhelő stressz ismerete két oknál fogva rendkívül fontos:
• az állatvédelem erkölcsi és jogi alapjai az állatokkal dolgozó állattartót és tulajdonost kötelezik a „jó gazda gondossága” kötelem betartására,
• a stressz láthatatlan és számokban ki nem fejezett módon energiát von el az állattól, mely negatív hatással lehet az állattól éppen elvárt teljesítményére.
Ez különösen így van, ha a szarvasmarhákat speciális célokra akarjuk felhasználni:
• rodeó és
• bikaviadal céljára.
A legjobb szándékú szakemberek körében sincs objektív, pontos, egységes és számszerűsített eljárás, mely az állatokat ért stressz nagyságát helyesen fejezné ki. Az állat állapotát szemrevételezéssel állapítják meg a körülöttük tevékenykedő szakemberek, mely gyakran ad okot a tévedésekre és a vitákra, hiszen az ember mondja meg – gyakran szubjektív módon -, hogy az állat, milyen állapotnak örvend akkor éppen. A rodeókban és bikaviadalokban érdekeltek pedig nem tekintik elsődleges céljuknak a nekik kiszolgáltatott állatok stressz állapotának folyamatos figyelemmel követését, pedig ezen állatokra is vonatkoznak mindazon normák, mely más állatok jólétét és jóllétét is garantálni hivatottak.
Ezen tanulmányban – cikksorozatban – összefoglalt munkám elsődleges célja, hogy feltárjam azt a szakadékot, mely az állatvédelmi rendelkezések és a rodeókban, illetve a bikaviadalokban résztvevő szarvasmarhák jóléti feltételei között találhatóak.
Készítette: Kádár Róbert
Frissítve: 2022.07.23.
Fotó: Canva
Dominancia. Előszeretettel használjuk ezt a szót állataink viselkedésére, de jól értjük vajon a jelentését?
Én bizony arra jöttem rá, hogy nem. Több etológiai előadást – például Tóth Bettináét – meghallgatva jöttem rá, hogy – gyanítom – sokakhoz hasonlóan elmaradtam a szó értelmezésével. Egysíkúan, magamból kiindulva gondolkodom róla, ami félrevezető és – szerintem – nem helyes irány az állataimmal szemben.
Ménesvezér. Falkavezér. Dobálózunk komoly, tudós arccal a kifejezésekkel a kutya és gazda, ló és lovasa közti kapcsolat leírására. De tudjuk, hogy valójában mire van szüksége a velünk elő állatainknak? Vagy másképp fogalmazom: el tudunk vonatkoztatni a saját szükségleteinktől és értelmezésünktől? Megint másképp fogalmazva felismerjük és meg tudjuk különböztetni az Egónk játékát, a másik élőlény valós igényeitől?
A lovak kapcsolatai – velünk is – barátság és bizalom alapúak. A ménesben nem szeretik azokat az egyedeket, akik állandóan nyomást tesznek rájuk. Idővel elkerülik őket.
Jogos akkor a kérdés, hogy akkor miért élnek hierarchiában? Új megfigyelés az, hogy természetes körülmények között – Lucy Rees etológus szerint – gyakorlatilag Flow-ban élnek a lovak, mindenki azt tesz a csoportban, amit szeretne. Nincs hierarchia. A szűk erőforrások késztetik a lovakat arra, hogy saját érdekükben, a túlélésük miatt máshogy szerveződjenek. Ezért lett a rangsor, ami úgy működik, hogy ha fölöttem állsz, akkor követlek és utánad állok sorba, ha alattam vagy, akkor te követsz engem és utánam következel a sorban.
Szerintem megint sokak számára új nézőpontot ad az a „ló megfontolás” miszerint ezzel védik az értékes, a ménes fennmaradása szempontjából hasznos tagokat a veszélyektől, az elpusztulástól. Nem az Egojuk, hanem a „józan ész” diktálja ezt nekik. Megbecsülik és védik a ménes bölcs, okos, követésre érdemes tagjait.
A kutyáink – a modern etológia szerint – pontosan tudják, hogy mi felettük állunk. Ők nem akarnak dominánsak lenni az emberrel szemben, tudják hol a helyük. Korábban rendszeres gyakorlat volt – főleg a nagytestű, ún. munkakutyáknál – hogy jól elverték őket, azzal a szándékkal, hogy tiszteljék a falkavezért, azaz az embert.
Ez kemény megfogalmazás, gondolom van, akit ez nagyon is szíven ütött. Ugyanis azt üzeni, hogy a helyes magatartást mi alakítjuk, ez a mi felelősségünk. De a helytelen viselkedésért is mi vagyunk a felelősek.
A dominancia valójában nekünk, embereknek fontos. Mi akarunk nyerni, dicsőséget szerezni, legyőzni másokat, felülkerekedni, hódítani, hatalmaskodni, territóriumot védeni.
Az állat dominanciájára vonatkozó hivatkozásunk pedig valójában elrejti a hiányosságainkat, a máshol elfojtott hatalmi törekvéseinket nagyítja fel, és ezzel megmutatja akár az emberi, akár a tudás vagy felkészültségbeli hézagokat.
Sokan mondják, hogy a háziállataink a tükreink. A tükör azonban csak azt mutatja, aki a tükör előtt áll. Olyannak amilyen és nem olyannak, amilyen lenni szeretne.
A lovaink, kutyáink hamar megtanulnak alkalmazkodni hozzánk, ők gyorsan tanulnak, márcsak nekünk kell – követve a korszerű megfigyeléseket, felismeréseket – tanulnunk általuk, róluk.
Én mindenesetre még egyszer kritikusan átgondoltam a viselkedésem Báróval és Foltival, meg a hozzám képzésre hozott lovakkal szemben. Hogy mire jutottam? Csak annyi álljon itt, hogy: ők a barátaim…
2019.07.11.
Szabó Emese Hajnalka
Lovastréner és coach
Frissítve: 2022.08.31.
Fotó: Canva
Hagyományőrző csapatok vettek részt a rendezvényen, felvonulással kezdődött szombaton az emlékezés, volt íjászat, lovasbemutatók, színházi előadás lóháton.
Hamza Viktória szabadidomítással képzi ki lovait, nem használ kényszerítő eszközöket, csupán testbeszéddel, hanggal, mozdulatokkal irányítja lovait, kutyusát.
Nagyszerű bemutatót láthattak az érdeklődők. A nagy meleg ellenére sokan voltak kíváncsiak a bemutatóra. Láthattuk Merlint, a 10 hetes kiscsikót, akin már látszik Viktória nevelése, hűen követi mozdulatait.
2019.07.02. Beledi Márta, Lovasok.hu önkéntes újságíró
Vasárnappal lezárult a CSI***-W Nemzetközi Díjugrató versenyen. Az elmúlt napokban az eredmények alapján 54 lovas kvalifikált, azonban közülük csak 49 vállalta a versenyen való részvételt.
16 erőkifejtés és 13 számozott akadály került a nézők által legjobban várt versenyszámba, melyek közül a legnagyobbak a 160 cm magasságot is elérték.
A pálya igazi kihívást jelentett, már a verseny első felében látszott, hogy a pályát alapidőn belül szinte lehetetlen teljesíteni, így az indulók inkább a precízségre alapoztak. A cseh Zuzana Zelinkova, a Nemzetek Díja győztesének végül mégis sikerült hibapontok nélküli célba érnie. Ezt követte további három lovas is, így már a döntőben összesen négyen voltak: Zuzana Zelinkova, a szintén cseh Ales Opatrny, az ukrán Rene Tebbel, illetve az utolsóként induló, ifj. Szabó Gábor, nem mellesleg kétszeres CSIO nagydíj győztes.
Az első a pályán Zuzana Zelinkova volt, erős kezdéssel. Ugyan az összetett ugrása előtt kissé nagy lendületet vett, amely a hibához vezetett, az eredménye kifejezetten jó, 45.04 másodperc volt.
A soron következő, csapattárs versenyző Ales Opatrny, európa-bajnoki aranyérmes, aki az első vonalban Zuzanahoz képest, ugyancsak az előrelovaglás mellett döntött, amit négy hibapontos verőhibával 47.30 másodperces eredménnyel zárt.
Rene Tebbel, az ukrán versenyző harmadikként lépett pályára. Ő már biztosra ment a lassabb lovaglással, ám az összetett hibája miatt meggyorsított tempójával 46.03 másodperces eredményt sikerült elérnie. Ez még a legrosszabb esetben is dobogós helyet jelentett.
Az utolsó versenyző a magyar bajnok, ifj. Szabó Gábor, akinek a rá jellemző lendületes, pontos lovaglásával sikeresen teljesítette a pályát verőhiba nélkül. Ezzel megnyerve a CSI***-W Nemzetközi Díjugrató nagydíjat!
Tárbály István által tenyészett Timpex Bölcsészt lovaglolta Gabó, aki már évek óta hű társként szolgált a versenyeken. 2014-ben ugyan Timpex Centtel, 2016-ban már Timpex Bölcsésszel nyerte meg a budapesti CSIO nagydíjat.
Donatas Janciauskast Litvániából és a bolgár Angel Niagolovot megelőzve ötödik helyen végzett, egy hibaponttal Andrea Herck, Románia képviseletében. Nyolcadik helyen zárt továbbá Szentirmai Ferenc, egy verőhibás eredménnyel, iskolapályát bemutatva.
2019.07.05.
Kurucz Linda, Lovasok.hu gyakornok
Cikk forrása: Dijugratoszakag.hu
Fotó: Canva
Frissítve: 2022.08.19.
Előző cikkünkben röviden felvázoltuk, hogyan készülj fel, mire kell számítanod, ha tereplovaglásra készülsz. A következőkben leírunk néhány alapszabályt és adunk még néhány hasznos tippet, hogy könnyedén megelőzhesd a baleseteket, miközben élvezed a lovas kikapcsolódást.
A terepezés remek csoportos program akár közeli barátokkal, akár „alkalmi” lovardai ismeretség révén valósul meg. Van néhány előírás, amit ilyenkor a biztonság érdekében be kell tartanunk. Először is, a túravezető, avagy éllovas -általában a tapasztaltabb lovas, vagy a házigazda- szerepével kell tisztában lennünk. Ő adja az utasításokat a felszállásra, az indulásra, az egyes jármódok közötti váltásokra.
A vezető határozza meg a sorrendet is. A legtöbb esetben összeszokott lovak indulnak közösen útnak, ilyenkor a köztük fennálló rangsort és „baráti” kapcsolatokat veszi figyelembe a vezető a sorrend meghatározásánál. Ha idegen lovak verődnek össze valamilyen alkalomból, akkor a lehető legnyugodtabb, kevésbé domináns lóval érdemes csatlakozni -ha van rá lehetőség-, illetve fokozottan kell ügyelni egymásra.
Ha nincs külön utasítás (alakzat, kettes oszlop), akkor egyes oszlopban szokás terepen lovagolni. A követési távolságnak akkorának kell lennie, hogy ne rúgjanak össze a lovak, de túl távol se kerüljenek egymástól, a lemaradók ugyanis gyakran idegesek, sietnek. Egymást megelőzni csak indokolt esetben szabad, vágta közben is ügyelni kell, hogy ne rohanjon el a lovunk.
Ha valamilyen akadály vagy „ijesztő dolog” jön szembe velünk, mindig figyelmeztessük a mögöttünk jövőt, hogy fel tudjon rá készülni. A vezetőnek továbbá oda kell figyelnie, hogy beláthatatlan szakaszokon, kanyargós úton ne indítson vágtát, hiszen egy kanyar után sokféle kellemetlen meglepetés várhat a csapatra.
Ha egy dombon, vagy gáton kel át a csapat, amely után vágtaszakasz következik, ajánlott lépésben megvárni, amíg mindenki leereszkedett az emelkedőről, mert nagyon nehéz visszatartani a lovakat, ha az előttük haladó megindul -meredeken lefelé pedig sem az ügetés, sem a vágta nem veszélytelen.
Ismeretlen terepen mindig meg kell győződnünk róla, hogy az adott útszakasz nem veszélyes, nincsenek mély gödrök, vagy nagy kövek, vagy bármi más amelyben könnyebben megbotlanak a lovak. Ha például túl magas a fű és nem ismerjük a terepet, jobb, ha óvatosak vagyunk.
Végezetül a terepen is gondolnunk kell a bemelegítésre és a levezetésre, a lovak és lovasaik lehetőség szerint fokozatosan melegedjenek be és “szárazon” érkezzenek vissza a közös túrát követően.
Reméljük, hasznos volt ez a kis gyorstalpaló azok számára, akik eddig még nem merészkedtek ki lóháton terepre és tervezik a jövőben. Mindenkit csak bátorítani tudunk, a tereplovaglás a lóval való közös munka és baráti kapcsolat csúcsa -igazi kaland és kikapcsolódás együtt, a természetben.
Ajánld kedvenc szolgáltatódat Lovasok.hu Kártya elfogadóhelynek!
2019.07.08. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu szerkesztősége
A képek forrása:Pixabay.com
