Ez a fajta Drafur déli részén található és Délnyugat-Kordofan-ban, ami Szudánban van.
Rendszerint gesztenye, pej és szürke színe van, fehér jegyekkel.
Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva
A Groningen melegvérű ló, Hollandiából, Groningen vidékéről származik, a XIX. századból. Tenyészcélja eredetileg a mezőgazdaságban való használat volt.
1945-ig a fajta nehéztestűként volt megtalálható, ebben az időben inkább a mezőgazdasági célokra tenyésztették ki, a mezőgazdaságban való munka végett kellett a fajta ereje, nehézsége. 1945 után nagyobb hangsúlyt fektettek a nemesebb, könnyebb testű lóra. Vannak, akik ma már hátasként is használják a Groningenit.
A fajta kialakulásában két fajta játszotta a fő szerepet. A Fríz ló, melytől leginkább a kosfej, illetve a félkosfej jelleget örökölte, ugyanakkor a kitartást is, a másik pedig az Oldenburgi mely az alkaton finomított.
A Groningeni fajta nyugodt ló. A nyak rövid, erős, a fej inkább a fríz lóéra emlékeztet, a hát hosszú. Marmagassága 160-170 cm, pej, sötétpej és sárga színben fordulhat elő. Ma már könnyű igás-, illetve kocsilónak is használják.
Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva
Hivatalosan az Arany hátasló színt az Amerikai Saddlebred Lovak Szövetségén keresztül vitte be egy ló, akit Pat Cleburne-nak hívtak, aki 1864-ben ellett meg. Az amerikai Palomino lótenyésztők először egy aranyszínű hátast jegyeztek be, aki Pot O’ Gold volt, később Richardson’s Pot O’ Gold néven ismerjük. Ez a ló 1939-ben ellett meg és a ASHA tartotta nyilván.
Mit látunk egy Arany Amerikai hátaslóban? Először is a felépítés. Gyönyörű alak, arányos fej. A fülek kicsik, élénkek. A nyak hosszú és jól ívelt, szabályos tiszta nyakszíjjal. A szem határozott, élénk és intelligens. Jó lejtős lapocka és kifejezett mar. A far hosszú és egy magasságban van a farokkal, ugyanakkor a csánk és hátsórész is jól izmolt. A hát rövid és erős. A hosszú lábak tiszták. Magassága általában 152-172 cm, súlya 454-544 kg.
Az Arany hátaslovak egész kinézetéhez kellett egy kis finomítás, szabályosság és erősség. Színe változatos tud lenni, krémszínű és a rézvörös szín között az összes árnyalatban előfordulhat. Azonban az ideális szín a meg nem fakult aranyéremhez hasonlít. A szemeknek barnának, vagy feketének kell lennie. Fehér foltok engedélyezettek a fejen és a lábakon, de máshol nem.
Az Arany hátasló alkalmazkodó ló és könnyen idomítható. Ezek a lovak például alkalmasak bemutatókra, élménylovaglásra. Versenyekre is lehet használni, munkára is be lehet fogni, minden az individuális lótól függ, vagyis a jellemétől és az alkalmazkodásától.
A porondon az Arany hátaslovak alkalmasak az összes osztályra, öt járásmód (five-gaited), három járásmód (three-gaited), kocsizás, angol- vagy western lovaglás, western mutatványok, hajtás, trail, stb.
Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.03.27.
Fotók: Canva
Az Andalúz-Arab keresztezés ideálisan mutatja az inteligenciát, higgadtságot, a nagyszerű minőségű vérmérséklet jelenlétét. Az Aralusiant Andalúziában, Spanyolországban tenyésztették már 1800-tól, de a mai fajta standard csak 2002-ben lett publikálva, és azóta módosult is. A törzskönyvezett lovak száma nagyon alacsony és kb. 60%-uk Andalúziában található. Egy szebb küllemű és jobb párosítás talán nem is lehetséges, számuk mégsem tükrözi ezt.
A Hispano-Arabe általában 152-162 cm magas. Az Arab kifinomultsága jellemzi a fejet, a nyak hosszú, izmos, jól ívelt, ehhez az Andalúz járult hozzá. A formás mar gondoskodik a “nyereg jó elhelyezéséről”.
A test telt, erős, nagy mellkassal. Ezt szintén az Andalúztól örökölte. Csontjai rendkívül erősek, a patája jó alakú, mely szintén rendkívül erős.
Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva
Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. (A másik kettő az Arab és a Berber.) A fajta több, mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik.
Sokáig Európa kedvenc lovaként tartották számon, és eleganciája miatt erőszeretettel használták a lovasiskolákban. Az andalúziai valószínűleg nagyon sok fajta kialakulásában játszhatott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik.
A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem.
Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajtára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél.
Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős. Bottal mért marmagassága átlagban 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm. Leggyakoribb színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga, ám régen gyakrabban akadt egy-egy tarka is az andalúzok között.
Hátaslóként hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra. A fajta az egész világon kedvelt a mai napig.
Frissítve: 2023.03.27.
Fotók: Canva
