Trianon: az elveszett ménesek
Az első világháborúból (1914-1918) az Osztrák-Magyar Monarchia vesztesként került ki. Az OMM felbomlását követően, 1920 januárjában kezdődtek meg a Párizs környéki béketárgyalások. A trianoni békediktátumot 1920. június 4-én írták alá Versaillesben. A békediktátum következtében a történelmi Magyarország területe 282.000 km²-ről 93.000- km²-re, lakossága 21 millióról, 7,6 millióra csökkent.
A győztes hatalmak az új határvonalak meghúzásakor nem vették figyelembe sem az etnikai határvonalakat, sem azt hogy a diktátum megbontja Magyarország gazdasági egységét. A bányák és nyersanyaglelőhelyek 80%-a, a legjobb minőségű termőföldek 50%-a, az erdők és legelők jelentős része került az utódállamokhoz.
Hazánk megcsonkítása a lótenyésztést, állami és magán méneseinket sem kímélte. Az I. világháborút megelőzően Magyarország körülbelül 2 136 000 lovat számlált. A háború és az azt követő román megszállás következtében az állomány mintegy 20%-a veszett oda. Az ily módon megfogyatkozott lóállományt a trianoni határok még tovább csökkentették.
176 ménes került a határon túlra
Romániához került Erdély, a Tiszántúl és Kelet-Bánát. Az elvesztett ménesek közül a legtöbb (59,09%), 104 ménes működött ezen a területen. Az állami ménesek közül mindenképpen említést kell tennünk a fogarasi lipicai és a kolozsi angol félvér Magyar Királyi Állami Ménesről. A magánméneseket illetően többek között, közismert nemesi családok ménesbirtokai estek a békediktátum áldozatául, mint például a Teleki, Bethlen, Wesselényi, Wass birtokok.
Csehszlovákiához került Felvidék és Kárpátalja, 45 ménessel, azaz az elcsatolt ménesbirtokok 25,57%-ával. A Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták Bácskát, Nyugat-Bánátot, a Muravidéket és a Baranya háromszöget és az ide tartozó 26 ménest (14,77%).
Őrvidék Ausztriához került, vele együtt az elveszett ménesek 0,57% -a, azaz egy ménesbirtok.
A trianoni békediktátum mérhetetlenül súlyos károkat okozott a lótenyésztésben, meghatározta Magyarország, ezáltal a magyar lovak sorsát is. Egy nemzet tragédiája következett be 1920. június 4-én, mely soha nem veszhet a feledés homályába, hiszen Deák Ferenc, a haza bölcse szavaival élve: „csak azt veszítjük el, amiről lemondunk!”
Az elcsatolt ménesek
Gömör-Ráhói ménes, Sztárnyai ménes, Nagy-Bánomi ménes, Nagymihályi ménes, Kladzáni ménes, Tornallyai ménes, Bereg-Szent-Miklósi ménes, Homonnai ménes, Parnói ménes, Bereg-Surányi ménes, Somitanyai ménes, Nagy-Lónyai ménes, Gombai ménes, Verdődi ménes, Domanirsi(ezelőtt Galgóczi) ménes, Felsőjattói ménes, Nagybodoki ménes, Dögösi ménes, Szomolányi ménes, Némai ménes, Bagotai ménes, Féltoronyi ménes, Csehi és Puszta-Károlyhalomi ménes, Leéli ménes, Kolthai ménes, Hugó-telepi ménes, Alsó-péli ménes, Uj-barsi ménes, Bars-füssi ménes, Béli ménes, Császtkóczi ménes, Tőkésujfalusi ménes, Tótmegyeri ménes, Deregnyői ménes, Perbenyiki ménes, Alsó-Körtvélyesi ménes, Tőke-terebesi ménes, Tavarnai ménes, Fejszési ménes, Zsombolyai ménes, Istvánvölgyi ménes, Fogarasi Magyar Királyi Állami ménes, Kolozsi Magyar Királyi Állami ménes, Deszki ménes, Gyéri ménes, Bukoveczi ménes, Bocsári ménes, Bobdai ménes, Temesremetei ménes, Varadai ménes, Merczifalvi ménes, Gattajai ménes, Szkulyai ménes, Fólyai ménes, Tövisegyházi ménes, Seprősi ménes, Kisjenői ménes, Mácsai ménes, Ötvenesi ménes, Kétegyházi ménes, Szemlaki ménes, Márai-pankotai ménes, Tövisegyházi Takácsi-féle ménes, Nagyszalánci telivér ménes, Nagyidai ménes, Fövenyesháti ménes, Vojnits Sándor-féle zobnaticzai ménes, Vojnits Simon-féle zobnaticzai ménes, Farkiréti ménes, Bukin-palánkai Állami méncsikótelep, Dolhai ménes, Csomaköz-homoktagi ménes, Erdőszádai ménes, Geszti ménes, Cséhteleki ménes, Úrmezői tenyészet, Bályoki ménes, Puszta-atyási ménes, Kis-Szántói ménes, Alcsi-pusztai ménes, Székelyhidi ménes, Bihar-Illyei ménes, Nagykárolyi ménes, Erdődi ménes, Vállaji ménes, Hoszzúfalusi ménes, Pribékfalvai ménes, Kunfalusi ménes, Szilágycsehi ménes, Sülelmedi ménes, Zsibói ménes, Görcsöni ménes, Hadadi ménes, Bonyhai ménes, Széplaki ménes, Szőkefalvi ménes, Kis-teremi tenyészet, Mező-sámsondi ménes, Maros-vécsi ménes, Maros-Keresztúri ménes, Mezőpagocsai ménes, Szetkirályi-féle mező-pagocsai ménes, Sárpataki ménes, Sáromberki ménes, Topliczai ménes, Bodolai ménes, Zabolai ménes, Vargyasi ménes, Szent-Erzsébeti ménes, Bogárfalvi ménes, Székelyudvarhelyi ménes, Fugadi ménes, Alső-Zsuki ménes, Válaszuti ménes, Kolozs-borsai ménes, Bonczhidai ménes, Korpádi tenyészet, Mező-orményesi tenyészet, Szamosfalvi tenyészet, Katarai tenyészet, Felső-zsuki ménes, Szentmihálytelki ménes, Nagy-czégi ménes, Kis-czégi tenyészet, Bethleni tenyészet, Nagy-Iklódi tenyészet, Szurduki ménes, Szent-benedeki ménes, Rója-hidai ménes, Tötöri ménes, Felső-Szőcsi ménes, Vasas-Szentiváni ménes, Csákigorbói ménes, Czégei ménes, Báldi ménes, Mezőszengyeli ménes, Hadrévi ménes, Hezsdáti ménes, Maros-gezsei ménes, Mezőméhesi ménes, Gyéresi ménes, Bányabükki ménes, Mező-Záhi ménes, Dolhai ménes,Csomaköz-homoktagi ménes,Mező-telegdi ménes,Cséhteleki ménesUrmezői ménes, Emília-majori ménes, Törökbecse-gyöngyszigeti ménes, Kis-Zombori ménes, Csókai ménes, Porgányi ménes, Nagy-Komlósi ménes, Fényi ménes, Török-Kanizsai ménes, Törökbecsei ménes, Jámi ménes, Zombori ménes, Kulai ménes, Roglaticzai ménes, Bába-pusztai ménes, Kamandini ménes, Puszta-antalházi ménes, Irmovai ménes, Radosi ménes, Kelebini ménes, Rasztinai ménes, Törley-féle zobnaticzai ménes, Báró Vojnits-féle roglaticzai ménes, Vojnits Jakab-féle roglaticzai ménes, Vojnits Máté-féle zobnaticzai ménes, Écskai ménes, Beodrai ménes, Karátsonyi Andor-féle beodrai ménes, Bánlaki ménes.
Forrás: Szmrecsányi Veszely Bea, zablaeskengyel,blog.hu
Tanner Eszter, Lovasok.hu
Felhasznált irodalom: Podmaniczky Gyula: Magyarország ménesei 1903-ban
Kép: Canva
2023.05.15.
Frissítve: 2023.06.26.
