Volt szerencsém „pohárt koccintani” Hofi Gézával. Évtizedekig csodáltam a fénylő levélszínről a szőrös levél-fonákra átható gondolatiságát, a vitriollal átitatott, nemzedéket jobbító szándékú humorát. Végső távozása előtt, utolsó figyelemfelhívásként örökül hagyott ránk egy mélyen szántó gondolatot a hűségről – Váczi Ernő írása.
Csergezán Pál „milliós” értékű ajándék festménye, melyet a Magyar Fogathajtó Szakbizottságnak adományozott, s kikötötte, hogy „örök időkre” a szilvásváradi lovas-múzeumban legyen közszemlére kihelyezve.E dalmonológ végén nem tör ki a röhögő hahota, hanem szemérmes pillantással, könnyeink nyelésére kényszerülünk… Átérezzük a „vonító vadászebek” töretlenül örök hűségét! Lelkem bugyraiból hányszor törnek elő hasonló érzések, amikor a másik ötezer-éves társ hűségére gondolok…
Szakmánk legnagyobb vb-sikerét megelőző, 1984-évi pécsi edzőtáborba „becsapott a ménkő”. A lázjárvány söprűjén teljes istállófogságra, hektóliternyi életmentő gyógykezelésre és – sajnos – díszsírhelyes ló-temetésre is rákényszerültünk. A belső diszkrécióval kezelt eseménysor végén, újrarázódva, segítő lócserék következtek. Többek között Fülöp Gyémántja Bárdoshoz, Bárdos Fülese Bozsikhoz „épült”.
Nézem és „érzem” az ezerszer látott filmfelvételt. Az „évszázad versenyén”, a szilvásváradi-vizes-egyesbe a parttetőről berobban Bozsik… Az ostorhegyre fogott gangos, fekete Conversano megbotlik, vízbe rántja a – vendég – gyeplős Fülest, aki víz alatt, hason csúszva is tartja a tempót és a vészhelyzetből kimenti az első négyes-vb-jén sikerrel startoló Bozsikot.
A hűséges Füles! Napviláglátó eredete homályos. Lekókadt füle gorombalelkű emberek kegyetlen csikófül-pipázását sejteti. Az enyhe, szinte érzékelhetetlen biccentését – a magasított sarkú „félláb-cipőjű” emberhez hasonlóan – mérhetetlen igyekezettel leplezte. Heréltként tűrte és büszkelátszatú alázattal viselte a harsogó-fölényű Bárdos-mének kivagyiságát. Vállalta a mindig gazdára és feladatra figyelő ezerszázalékos társ szerepét, a többieknél többet-teljesítés kényszerét. Hiszen neki is jutott Himnusz-töredék, a tapsorkánból néhányan neki is jeleztek, és a többi társ után – néha – ő is kapott nyakveregető simogatást…
És! – Amikor csillant a fogatújítás lehetősége, a méltán feldicsért „szelíd természetű, biztos igás, takarmányos gumis kocsiba kiválóan alkalmas”, hűséges Füles két büszkejárású, lipicai ifjoncra cserélődött.
Majd évek múltán jött a kósza hír, hogy az etyeki szerfás istálló lángoló tűzében, jászolhoz kötött kötőféken, elevenen égett el egyik hűséges barátunk – Füles.
Valós emlékét őrzi a celluloid szalag, a Csergezán olajfestmény és a szemgödörből kicsurranó könnycsepp érzése …
Fotó: canva.com
KapcsoLÓdó cikkek:
Váczi Ernő >>
Kisbér – a magyar világcsoda >>
Máchánszky Gyula, a Lázár-fivérek megbecsült lovas-oktatója >>
