Baranyában az erdei utak 90%-a lovasút. Hogyan csináltuk?
A jelenleg hatályos szabályozás (2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról) a magyar lovas társadalom minden rétegét komoly sokként érte.
A lovasok látják és hallják, hogy némely nyugat-európai ország hasonló szabályozása milyen hatással járt a hobbi-, sport- és túralovaglásra. Mindhárom lovas csoport jelentős bevételekkel gazdagítja a magyar költségvetést, hiszen a lovakat meg kell vásárolni, tartani, takarmányozni kell. Mindez a lovasoktatótól a lovászon keresztül a lótenyésztőn át a takarmányt előállító mezőgazdálkodóig számos munkahelyet teremt. A szabályozás így sok ember számára megélhetésének elveszítését jelentené – és ez kiemelten igaz a lovasturizmusból élőkre.
Közel két éves tárgyalássorozatra tett pontot Baranyában az Erdészeti Igazgatóság határozata, mely bizonyos területi és bizonyos időbeli korlátozásokkal a Mecsek, a Zselic és a Dráva környékének a Mecsekerdő Zrt. kezelésében lévő minden, gépjárművel járható erdei útján engedélyezi a lovaglást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a terület útjainak körülbelül 90%-lovasútnak minősül.
A jelen szabályozás keretei között mindez kiemelkedő eredményt jelent. Persze ahhoz, hogy ezt elérjük, hosszú és rögös út vezetett. Nézzük lépésről lépésre, mit és hogyan csináltunk.
Az elképzelést azzal a nem titkolt szándékkal ismertetjük, hogy esetleg más területek lovasainak is ötletet adunk az új erdőtörvény által keletkeztetett helyzet megoldására.
1.) Először is áttekintettük a helyzetet. A 2009-es erdőtörvény a következőképpen szól:
92. § (1) Az erdőben lovagolni, illetőleg járművel közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(2) Erdőben lovaglásra, valamint járműközlekedésre utat az erdőgazdálkodó javaslata alapján vagy harmadik fél kezdeményezése esetén az erdőgazdálkodó egyetértésével az erdészeti hatóság jelöl ki.
2009 őszén a fent idézett törvényi rendelkezés alapján megkeresett a Mecsekerdő Zrt (erdőkezelő), hogy törvényi kötelezettségének eleget téve javaslatot készül tenni az erdészeti hatóságnak a lovaglóutak kijelölésére. Ez minket természetesen nagyon megijesztett, hiszen kevés út kijelölését tervezték. Már láttuk magunk előtt a sötét jövőt: néhány, hamar unalmassá váló úton kerülgetjük egymást. Volt, aki felvetette, hogy a törvénymódosítás elérése mindennél fontosabb, várjunk a lovasutak kijelölésével. Mi vártunk volna, de az erdészet nem. A törvénymódosításért folytatott küzdelem mellett fontos, hogy addig is lovagolni tudjunk valahol – nem is beszélve arról, hogy a szóban forgó erdőtörvény az azóta eltelt két évben sem módosult sajnos. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen megoldás még a törvénymódosítást is segíti, hiszen bizonyítja: lehetséges az együttélés az erdőben, nem kell a lovasokat kitiltani.
2.) Az ijedtséget cselekvés követte.
A Dél-dunántúli Lovasklaszter és a Baranya Megyei Lovasszövetség segítségével találkozóra hívtuk a környék lovasait. A lovasoknak, istállóknak közel 90%-át sikerült elérnünk, megszólítanunk. A gyűlésen az összegyűlt lovasok meghatalmazást adtak néhány embernek arra, hogy képviselje őket a lovasutakkal kapcsolatban az illetékes hatóságok előtt. Azoknak, aki a mi nyomunkon kívánnak megoldást találni az új erdőtörvény által kialakított helyzetre, azt javasoljuk, hogy legfeljebb 3 ember legyen a képviselő, és őket lássák el írásbeli meghatalmazással is. A képviselőknek jól kell ismerniük a környék lovaglóútjait, lehetőségeit, a helyi lovasok igényeit. Javítja az esélyeket, ha a megválasztott képviselő jó kapcsolatokkal rendelkezik a hatóságoknál, mert különben még az sem biztos, hogy meghallgatják a lovasokat. Tekintettel arra, hogy a mi megoldásunk jogszerűségéről is meg kell győzni a feleket, előnyt jelent az is, ha van jogász a képviselők között.
3.) Az általunk mindenhol vázolt megoldás, elképzelés lényege, hogy legyen minden erdei út lovaglóút, és az illetékes hatóságok mondják meg, hogy hol ne lovagoljunk.
Megfordítottuk tehát a törvény logikáját, és nem mi küzdöttünk plusz egy kilométerért, hanem vártuk, hogy a hatóságok mivel indokolják, ha valahová nem engednek be. Sok olyan út volt, amit első körben nem akartak megengedni, aztán végül mégis belátták, hogy nem zavarnak a lovak ott senkit. A lényeg itt az, hogy véleményünk szerint a törvényben foglalt „kijlölés” kötelezettségének eleget tesz az erdészeti hatóság azáltal, hogy minden utat (vagy minden gépjárművel járható utat) lovasúttá nyilvánít. Nem kell tehát felfesteni a lovasutakat az erdőben, vagy rányomtatni minden térképre. Kell viszont egy jól követhető, könnyen megjegyezhető, elektronikusan is terjeszthető szabályrendszer.
4.) Minden hatóságnál érdemes azzal kezdeni, hogy a lovasok igényeit elmondjátok, indokoljátok, egyfajta helyzetértékelést adtok. Mi ezt a következőképpen tettük:
Magyarországon az erdei utakon ma jelenleg viszonylag kisszámú, alapvetően három csoportba osztható lovas jár. Az első és messze legnagyobb csoportba a hobbilovasok tartoznak. Ők munkanapokon délután vagy kora reggel, illetve hétvégeken kikapcsolódásképpen járják az erdőt, saját vagy bérelt lóval. Leggyakrabban 2-5 fős csoportokban lovagolnak, a lovuknak otthont adó istálló közvetlen környezetében. Egy alkalommal általában 1-1,5 órát, azaz átlagosan 5-15 km-t lovagolnak. Mindez azt jelenti, hogy nekik az istállójuk közvetlen közelében lévő utak legteljesebb körére van szükségük, hiszen nem jelent valós kikapcsolódást nap mint nap ugyanazon az úton járni. Hosszabb túrákra ezek a lovasok viszonylag ritkán, átlagosan évente 1-2 alkalommal indulnak, a regionálisan összefüggő lovaglóutak szükségessége számukra ilyenkor merül fel. A hobbilovasokról nyilvántartást senki nem vezet. Egyetlen módja ellenőrzésüknek, követésüknek a lovakon keresztül az istálló felkeresése, hiszen az állattartó telepekről és a lovakról már megbízható nyilvántartás áll rendelkezésünkre. Persze ez is jóval több, mint amennyi a gyalogosturisták vagy a biciklisek esetén a hatóság rendelkezésére áll-
A második, az elsőnél nagyságrendekkel kisebb csoportot a sportolók alkotják. Ilyen szempontból a klasszikus olimpiai szakágak lovasai (dijugratók, militarysok és díjlovasok), illetve a fogathajtók és westernesek legfőképpen alapozó, kondicionáló edzések céljára veszik igénybe az erdei utakat, illetve a sportlovak számára teljesítményük fenntartása érdekében létfontosságú változatosság biztosítására. Az ő igényeik sokban hasonlítanak a hobbilovasokéra, azzal az eltéréssel, hogy a különböző edzéscélokhoz különböző talajú, domborzatú útvonalakra van szükségük. Kiemelkedik ebből a körből a távlovasok igénye, hiszen ők egy edzés alkalmával átlagosan 20-50 kilométert tesznek meg, és napi szinten edzenek. Annak érdekében, hogy ők továbbra is nemzetközi szinten elismert versenyzők maradhassanak, szükségük van istállójuk 30-40 km-es körzetében szinte minden útra. Ennek hiányában sem fizikailag, sem mentálisan nem tudják lovuknak a kellő változatosságot biztosítani. Egészen más útvonalon zajlik egy fiatal ló felkészítése síkversenyre, mint egy rutinos ló felkészítése egy hegyi versenyre, egészen más utak az ideálisak sárban mint hőségben, és így tovább. Fent említett sportolók a Magyar Lovas Szövetségnél rajtengedélyvizsgát tett, regisztrált sportolók, akik edzők felügyelete alatt, fegyelmezetten dolgoznak.
A harmadik csoportot a lovasturizmusban résztvevő lovasok alkotják. Igaz ugyan, hogy számukat tekintve ez nem nagy csoport, de sok embernek a megélhetése múlik rajtuk. A lovas turisták képzett túravezetőkkel, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség által nyilvántartott, minősített és ellenőrzött létesítményekből indulnak. A hobbilovasokkal és sportolókkal ellentétben őnekik elsősorban regionálisan átjárható útvonalhálózatra van szükségük, hiszen sokszor nem térnek vissza a kiindulópontra, hanem bejárnak egy hosszabb útvonalat.
Ezeknek az útvonalaknak változatosnak, jól lovagolhatónak és Magyarország adottságait híven tükrözőeknek kell lenniük. Magyarország adottságai ilyen téren messze kiemelkedőek, hiszen Nyugat-Európában (nem utolsósorban a jelenlegi szabályozáshoz hasonló jogszabályi környezetnek, illetve a nagy környezetterhelésnek köszönhetően) lovasturizmus gyakorlatilag már nem létezik.
A magyar erdei lovaglásban rejlő lehetőség egy olyan versenyelőny, amelyet úgy tudna Magyarország megőrízni, hogy az semmiféle érdeksérelemmel vagy költségvonzattal nem járna.
5.) A helyzetértékelés után jó érvrendszer összeállításával kell
megközelíteni a hatóságokat. A mi érveink a következők voltak:
a.) Az erdőgazdálkodást a lovasok nem zavarják semmivel sem jobban, mint a gyalogosok. Éppen ezért a gyalogosokra is vonatkozó korlátozások (91.§ (5)) elegendőek a lovasok számára is. Ugyanakkor felvetődik annak lehetősége, hogy egyfajta együttműködés keretében az erdőgazdálkodó és /vagy az erdészeti hatóság támaszkodhat a környéket rendszeresen bebarangoló lovasok információira, hiszen ők minden évszakban és időjárási körülmények között járják az erdőt.
b.) A lovasok és a vadászok érdekeinek összeegyeztetésére szintén elegendőnek tűnik a gyalogosokra is vonatkozó 94. § (2). A vadat a lovasok a gyalogosoknál jóval kisebb mértékben zavarják meg, hiszen a ló szaga az emberét elnyomja, így indokolatlan a vadászok érdekében jobban korlátozni a lovasokat a gyalogosoknál. Sem a vadakat, sem a vadászokat nem tudják máshogy vagy jobban megzavarni, mint a gyalogos turisták.
c.) A természetvédelmi érdekekben a lovasok csak igen szűk körben okoznak a gyalogosoktól eltérő problémát. A ló eróziós nyomot nem hagy, a talajban járművekkel összehasonlítható kárt megközelítőleg sem okoznak a patanyomok. Az erdei életközösségeket annak köszönhetően, hogy a ló szaga az emberénél erősebb, még a gyalogos turistáknál is kevésbé zavarja. Mivel lovagolni az utakon lehet, a lovasok csak szükséghelyzetben hagyják el az utakat, így az aljnövényzetben kárt nem okoznak. Azokon a területeken azonban, ahol a lovasok jelenlétének korlátozását pl. a talaj védelmének szükségessége lehetővé teszi, az erre jogosult hatóság részleges korlátozásként időszakosan vagy véglegesen megtilthatja a különlegesen érzékeny utak látogatását. Az azonban elképzelhetetlen, hogy egy gépjárművekkel is járható úton (legyen az bármilyen fokozottan védett terület része) a lovasok kárt okozzanak, így ezeknek a korlátozásoknak rendkívül szűk körben kell maradniuk.
d.) A gyalogosokkal történő találkozások általában zökkenőmentesen zajlanak, változatosságot jelentenek mindkét fél számára. A legtöbb gyalogos turista kifejezetten szívesen fogadja a lovasokat. A gyalogos turisták mellett a legtöbb ló nem is lenne hajlandó gyors ütemben elhaladni, hiszen a ló jobban fél és hamarabb észreveszi az erdőjárót, mint a gyalogos a lovat. Amennyiben nem, úgy a lovas kerül bajba lova ijedőssége miatt. Ugyanakkor nagyon szűk körben elképzelhető, hogy bizonyos kiemelkedően sűrűn látogatott útszakaszokon (parkerdők, tanösvények, tornapályák) a lovasok jelenléte zavaró lehet. Az ilyen esetekre is megoldást biztosít azonban a szabályozás, hiszen az ilyen utakon a lovasok közlekedését a 94.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján korlátozni lehet.
e.) A biciklisekkel, quadosokkal, cross-motorosokkal való találkozások a lovasok számára rendkívül veszélyesek, így a lovasok mindenféle szabályozás nélkül is messzire el fogják kerülni az ilyen járművek által rendszeresen látogatott utakat.
f.) A lovasok által elkövetett szabályszegések semmilyen szempontból sem igényelnek a többi erdőt látogató csoporttól eltérő szabályozást. Ezt sem jellegük, sem számuk nem indokolja. Ki kell hangsúlyozni, hogy a lovaglás természet közeli jellegének és az oktatás rendszerének köszönhetően az erdőt látogató gyalogosokhoz vagy biciklisekhez, quadosokhoz, cross-motoroskhoz képest jóval kisebb számban fordul elő a lovasok közt szabályszegő, erdőben megfelelően viselkedni nem tudó ember.
g.) A lovaglásnak a rekreációban, sportban, környezeti nevelésben betöltött szerepe nélkülözhetetlen. Az erdőt lovagláson keresztül sok embernek meg lehet mutatni, meg lehet kedveltetni. (Különösen fontos érve ez, amikor egy védett területre nem akarnak beengedni. Hát nem azért védik, hogy az emberek – köztük a lovasok is – megcsodálhassák?)
h.) Érdemes felajánlani, hogy a lovasok segítenek a lovasutak használatának ellenőrzésében, kommunikációban. (Pl. szétkülditek emailben a szabályokat, lehet benneteket hívni, ha valahol egy erdész szabélytalanságot lát, stb)
i.) Fontos hangsúlyozni, hogy a lovasutak kijelölése sem az erdőkezelő, sem a hatóságok felé semmiféle költséggel, kötelezettséggel nem jár. Nem kell az utakat felfesteni, tisztítani, simítani.
j.) A szabályok lefektetésével a fegyelem is fokozódik, de csak akkor, ha a szabályok ésszerűek, betarthatók. A betarthatatlan szabályokat mindenki megszegi. Fontos, hogy egyszerű, megjegyezhető, térkép nélkül is betartható szabályrendszer szülessen. Csak így biztosítható a szabálykövető magatartás.
k.) A lovasok haladási sebessége (4-25 km/h), erdőhasználati módja, tájékozódási lehetőségeik a gyalogos turistához állnak legközelebb. Eltérést jelent, hogy a lovasok általában kisebb, csendesebb, az erdő nyugalmát nem zavaró csoportokban haladnak. Akkor miért kell őket megkülönböztetni? Mondjanak ők eltérést, ha akarnak.
Ha tanácsolhatjuk, ne a gazdasági érvek kerüljenek előtérbe, bár a törvény szerint nem kérhetnek pénzt az erdőhasználatért az erdőkezelők. A gazdasági érvekkel elsősorban a törvénymódosítást kell alátámasztani. A lovasutak kijelölése során a lovasok elsősorban lelkes erdőjárók.
6.) Meggondolandó, hogy érdemes a lovasoknak maguknak kidolgozni
egy teljes szabályrendszert, és így menni a hatóságokhoz.
Persze ebbe a lehető legkevesebb korlátozást vegyétek bele – de azért legyen benne valamennyi (pl. hogy a tisztaságra fokozott figyelmet kell fordítani). Így a kezdeményezés már a ti kezetekben van. A hatóságok is gyorsabban döntenek majd, illetve sokkal nagyobb eséllyel hagyják jóvá az elképzelést, ha van egy kész vázlatuk. Ehhez esetleg alapul vehetitek a mi baranyai megoldásunkat, íme:
Az alábbi szabályok a Mecseki Erdészeti Zrt. kezelésében lévő erdőterületeken
történő lovaglás lehetőségét biztosítják:
Az erdőterület egészén a gépjárművel járható utakon lehet lovagolni,
az alábbi szabályok és kivételek betartásával:
1) Az erdőben történő lovaglás csak saját felelősségre történhet.
2) Lehetőség szerint a két nyomon kitaposott, gépjárművel járható utakon lovagoljunk, azokról csak szükséghelyzetben térjünk le.
3) A fokozottan védett területeket kerülni kell, azon rendszeresen lovagolni nem lehet. Fokozottan védett területeken, amennyiben a természetvédelmi hatóság mást nem engedélyez, lovagolni a gépjárművel járható kijelölt turistautakon és tanösvényeken szabad.
4) A gyalogos turisták és az erdei szakszemélyzet előnyt élveznek.
5) Élénk színű ruházat viseletével biztosítsuk a jó láthatóságot, különösen rossz látási körülmények között.
6) Fiatalosban, csemetésben legeltetni, továbbá a lovat elengedve, kipányvázva, villanypásztorozva legeltetni az erdőben tilos.
7) Az erdei pihenők, források, tűzrakók tisztaságára fokozott figyelmet kell fordítani.
Területi kivételek:
Tilos lóval az erdőben közlekedni:
1) erdőrezervátumok területén (Kőszegi forrás, Bükkhát),
2) a balesetveszélyre tekintettel a folyamatban lévő fakitermelési munkálatok 100 méteres körzetében, amennyiben munkálatok zajlanak,
3) bekerített erdőfelújítások területén,
4) vadaskertekben (pl. Sasrét, Nagymáté),
5) a Misina-Tubes-Lapis-Remete-rét vonaltól délre eső területeken,
6) a Szuadó-völgy (kék + túrajelzés) teljes vonalában,
7) a Körtvélyes-árok teljes vonalában,
8) a Nagy-mély-völgy és a Melegmányi-völgy teljes vonalában,
9) az Óbányai-völgy (kék túrajelzés, Pro silva-tanösvény) teljes vonalában,
10) a Takanyó-völgy (sárga + túrajelzés) teljes vonalában,
11) a Hidasi-völgy (kék túrajelzés) teljes vonalában.
Az erdőgazdálkodó – a gazdálkodás, illetve a lovasok biztonsága érdekében – bizonyos területeken meghatározott időszakban ezen felül is megtilthatja a lovaglást. Eseti engedélyt a területi korlátok alóli kivételre az illetékes hatóságtól kell kérni.
Időbeni korlátok:
Tilos lóval az erdőben közlekedni:
1) meghirdetett hajtóvadászat ideje alatt,
2) szarvasbőgés idején (szeptember 1.-október 31.) reggel 8 óráig, illetve 16 óra után,
3) vadászati idényben (november 1.- február 28.) az erdőben lovagolni legkorábban a napkelte naptárakban jelzett ideje után egy órával lehet elkezdeni, és a lovaglást a napnyugta naptárban jelzett időpontja előtt egy órával be kell fejezni.
7.) Amennyiben érvrendszerrel, meghatalmazásokkal, térképekkel. szabályrendszerrel és az utak megfelelő ismeretével már felszerelkeztetek, a következő lépés az erdőkezelők meggyőzése mindezek alapján.
Egy adott régióban akár sok ezer erdőkezelő is lehet, célszerű először a legnagyobbat és a legrugalmasabbat kiválasztani. Nálunk ez a Mecsekerdő Zrt volt. Az egyezetési folyamat valószínű itt lesz a leglassabb. Időközben esetleg keressétek meg a helyi természetjárókat, hogy ők is támogassák az elképzelést. Itt kerülnek majd egymással szembe a vadászok és a lovasok érdekei is. A vadászokkal szemben biztosan engedni kell valamit (lásd időbeni korlátozások nálunk), mert ők jelentik az erdőkezelőknek a bevételi forrást.
8.) Az erdőkezelő után a helyi környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőséghez, illetve esetleg az illetékes nemzetipark igazgatósághoz kell elmenni.
Végül, még beadás előtt érdemes kikérni az erdészeti hatóság véleményét is. A szabályokhoz ők is hozzáteszik a magukét:
9.) Miután elkészült a szabályrendszer, és abba beleegyezett az erdőkezelő,
az erdészeti hatóság, a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőség,
illetve a nemzeti park igazgatóság, elindulhat az egész a hivatalos jogi útján:
– A szabályrendszert a lovasok terjesszék elő az illetékes erdészeti hatóságnál. Jobb, ha a kérelmet valamilyen megfogható lovas szervezet (megyei szövetség, sportegyesület, klaszter) írja alá. A kérelemhez mellékelni kell az erdőkezelő jóváhagyását.
– Az is lehetséges, hogy az erdőkezelő maga terjeszti elő a kidolgozott szabályrendszert, de véleményem szerint minden szempontból jobb, ha a lovasutakat a lovasok tartják kézben.
– Az erdészeti hatóság ki fogja kérni a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőség, illetve a nemzeti park igazgatóság szakhatósági állásfoglalását. Amennyiben az egyeztetések során jó munkát végeztetek, akkor ezek a szervek minden további nélkül meg fogják adni hozzájárulásukat.
– Be kell fizetni az eljárási illetéket (20.000-50.000 forint).
– És várni a határozatra. Esetleg időnként rákérdezni.
Esetleg sajnos előfordulhat, hogy bürokratikus okokból mellékelni kell az erdészeti térképen berajzolt utakat. Ez nem könnyű feladat. Egyrészt az erdészeti térképeket már megszerezni sem könnyű (érdemes könyörögni érte az erdőkezelőnél vagy az erdészeti hatóságnál, hátha odaadják fénymásolni). Nálunk ez kb. 40 db, lepedőnyi méretű (16 db A4-es lapnyi) térképet jelentett. Ezt lefénymásoltattuk, és sorkiemelővel minden létező utat a területi kivételek közt jelölteken kívül berajzoltunk. Próbálkoztunk informatikai megoldással, de minden térképprogram képfájlként kezeli a térképeket, és nem tudja megkülönböztetni az utat jelentő vonalat más vonaltól (szintvonal, patak, határ villanyvezeték, stb). Így maradt a kézi megoldás. Mindenkit megnyugtatok: azért meg lehet csinálni. Ezen ne múljon.
Időközben egyszer megijedtünk egy FVM rendelet tervezettől is, ami végülis még nem lépett hatályba – de nem tudunk további sorsáról, akár hatályba is léphet még. A lényege az volt, hogy kilométerenként 1000 forintot kellett volna fizetni a lovasutak kijelöléséért. Ez nálunk sok százezer forintot jelentett volna. Reméljük, nem fog hatályba lépni. Nekünk közel két évünkbe került, de sikerült. Reméljük, a lovasok is megértik, hogy azt a kevés korlátozást érdemes betartani, hiszen így biztosítható a szabad lovaglás lehetősége.
Szerző:
Dr. Varga Katalin
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.12.
