Tömegek a lovasbajnokságon 1957.
Április utolsó napjaiban és május 1-én – már a reggeli órákban – szakadatlanul özönlött a tömeg a margitszigeti Dózsa-sporttelep felé.
A Magyar Lovasszövetség – a Dózsával karöltve – ezeken a napokon rendezte a lovasbajnokság első fordulóját.
A rendező egyesület mindenképpen számot vetett a tömegek érdeklődésével, a versenyzők nagy létszámával és kiváló rendezésével. Igen sportszerű keretek között bonyolította le a versenyeket.
Most pedig vázoljuk röviden a díjlovaglás, a military, és az ugrószámok lefolyását, hogy a végén számon kérhessük – az eredményeket.
A díjlovaglás versenyszámaiban mind a lovak, mind a lovasok meglepő fejlődésről tettek tanúságot. Olyan öreg veteránok, mint például a győztes Magyar Imre, még a mostoha edzési viszonyok ellenére és az egyáltalán nem kimagasló képességű lovak nyergében is egészen rendkívülit nyújtottak.
Igen bíztató jelenség, hogy lassan a fiatalok is kedvet kapnak a díjlovaglás művészetének elsajátításához. A fiatal András Sándor (Szabadságharcos Szövetség) lovaglása még a legöregebb szakértők számára is élmény és meglepetés volt.
Sajnos az érdekeltek minden igyekezete ellenére a jelenlegi díjlovakkal világviszonylatban komoly eredményeket nem érhetünk el.
A military lovasai jó közepes teljesítményt nyújtottak, de kiváló lovaik ellenére sem érték még el a stockholmi olimpia előtt annyira megcsodált, ragyogó formájukat. Úgy látszik még mindig nem heverték ki az akkori bonyodalmak izgalmait. Nem tudják elfelejteni, hogy szorgalmas készülődésük és nagyszerű időeredményeik ellenére sem indulhattak az olimpián.
Az ugrószámoknak volt a legnagyobb közönségsikere. Lovasversenyeken sohasem hallott viharos tapsok kísérték az egyes ugrásokat, sőt bizony néha a futballpályákról annyira ismert füttykoncert is felharsant. (Nem a versenyzők ellen…) A taps és lelkesedés elsősorban a lovasok bátor, sőt sokszor vakmerő lovaglását ünnepelte.
Lovasaink valóban huszáros lendülettel törtek az akadályokra. Komolyan előkészített lovat, megfontolt, ésszerű rálovaglást azonban csak keveset láttunk. Azt elsősorban az újra fejlődésnek indult Szatola Alberttől, aki ezúttal a szokottnál jobb időbeosztással lovagolta Aranyost!
A fel-felcsillanó eredmények ellenére, őszintén meg kell mondanunk, hogy lovassportunk a tavalyi, eléggé mérsékelt eredmények után sem fejlődött kellőképpen. Hiába rendelkezünk kiváló telivér és félvér lovakkal, hiába vannak európai hírű szakértőink, versenyző gárdánk lelkesedése sem használ, ha korszerűtlen az edzési módszerünk, és hiányzik a céltudatos központi irányítás.
Gát Zoltán
Köszönjük a cikket András Sándornak!
Frissítve: 2023.09.29.
Fotók: Canva
