Lovassport
A lovassport az egyetlen sportág az olimpia műsorán, amelyben férfiak és nők együtt, egymás ellen versenyeznek. A játékokon háromféle esemény szerepel: a díjugratás, a díjlovaglás és ezek kombinációja. A sportág azért is különös, mert az eredmények elérésében az emberi tényező mértékét 50 százalék alá teszik magán a versenyen – az érmet mégis a lovas kapja, nem pedig a ló, amelyik (aki?) igazán produkálta magát. Ugyanakkor, mint alább látni fogjuk, az ember elsősorban a felkészülési szakaszban kap főszerepet, midőn évek kemény munkájával összeszokik a lovával, hogy aztán jó eséllyel induljanak együtt a versenyeken.
Megemlítendő még, hogy itt nem csupán az emberek számára van alsó korhatár (18 év), de a lovak számára is: hétévesnél idősebb négylábúak nyergelhetők fel az olimpián.
Díjugratás
Eredete
A régi jó rókavadászatokból nőtt ki ez a sportág: az angolszász országokban a lelkes lovasok még külön keresték is azokat a terepeket, ahol tesztelhették képességeiket. Később, amikor a birtokhatárok szigorodásával egyre kevésbé lehetett szabadon csatangolni, versenykörülmények közé szorították az ugratásokat – az első viadalt a Royal Dublin Society rendezte Írországban, később ezt egyre több követte világszerte. Az ugratás technikáját az olasz Federico Capelli forradalmasította – őt tekintik a modern lovaglás atyjának.
Olimpiai múlt
A lovak már az ókori játékokon szerepeltek, megannyi legendás történet fűződik a kocsiversenyekhez. Mi, magyarok sajnálhatjuk, hogy a fogathajtás nem olimpiai szám a modern korban – sajnos, az alapító apák elsősorban az angolszász hagyományokat tartották szem előtt, és az 1900-as párizsi olimpián kocsi nélküli műfajban, díjugratásban rendezték meg a versenyeket. Ekkor még magas- és távolugró viadalt is tartottak a lovaknak – először és utoljára. Rendszeressé 1912 óta vált a lovaglás a programban, azóta viszont azon kevés sportág közé soroltatik, amelyben szinte megállt az idő: alig változott valamicskét a lovasok műsora.
Más tekintetben viszont történt megannyi elmozdulás. 1952-ig például csak a férfiak mutathatták meg tudásukat, mi több, a lovasviadalokon kizárólag katonák vehettek részt, akiknek valamilyen rendfokozatot kellett viselniük országuk hadseregében. Helsinkiben nyílt meg a pálya mindenki más előtt is – olyannyira, hogy rögtön a hölgyek is csatlakozhattak, mi több, azóta is rendszeresen a férfiak ellen küzdenek.
Verseny, szabályok
A díjugratás rendkívül látványos sport – egyébként ugyanaz, mint az öttusa lovasszáma, azzal a különbséggel, hogy a pálya nehezebb, azaz az akadályok magasabbak, nagyobb kihívás elé állítják a lovakat (további eltérés, hogy itt nem a helyi állományból sorsolnak, hanem mindenki a saját lovával vág neki a pályának). Az indulóknak három selejtezőkört kell teljesíteniük, ez alapján a legjobb 45 jut tovább, és igyekszik aztán teljesíteni a döntőn az A pályát. A legjobb húsz aztán nekirugaszkodhat a B-pályának is – utóbbiak közül az A- és B-pályán elért eredmény összesítése alapján hirdetik ki a győztest.
Az A-pálya hossza 6-700 méter, 10-12 akadállyal és egy vizesárokkal, a B – melynek különböznie kell A-tól vonalvezetésében – 5-600 méter, 10 akadállyal. Az akadályok magassága 1.4 és 1.6 méter között variálható, az A-pályán kell lennie három dupla akadálynak, továbbá egy tripla-dupla kombinációnak, míg a B-n egy dupla és egy hármasugrást kell beiktatni, itt a vizesárok nem kötelező.
A cél, hogy a versenyző lovával hibátlanul lovagoljon végig a pályán, és a meghatározott szintidő alatt érjen célba. A helyezéseket az elkövetett hibák alapján döntik el: az akadály leverése, vagy a vizesárok fehér szegélyének érintése (a patkóval) 4 büntetőpont (érinteni viszont lehet a rudakat, ha a helyükön maradnak). Engedetlenség esetén – a ló nem hajlandó venni lendületből az akadályt, megtorpan – négy büntetőpont jár, a második ellenszegülés kizárással jár. Ugyanez áll az esésre is: akár a ló, akár a lovas esik el, az nyolc büntetőpont, második alkalommal kizárják a versenyzőt. Az időtúllépésért a selejtezőben egy hibapont jár négy másodpercenként – a döntőben már másodpercenként egy pont az „ár”.
Holtverseny esetén első körben „szétlövés” dönt, azaz az ugyanannyi hibaponttal záróknak egy rövidített pályán kell újra végigmenniük. Ha itt sincs döntés a hibapontok alapján, akkor az ekkor teljesített időeredmény alapján hirdetnek eredményt.
Díjlovaglás
Eredete
A lovas terminus alapján dressage-nek nevezett esemény elsősorban a sportág szerelmeseinek nyújt felettébb nagy élvezetet – az átlag szemlélődő számára nehezen érthető, hogy a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” olimpiai jelszava miként érvényesül ebben a számban (hogy egy élcesebb megfogalmazást idézzünk egy olimpiatörténeti műből: „amíg a kötés nem lesz olimpiai sportág, a díjlovaglás marad a leginkább akciómentes olimpiai szám”).
Ugyanakkor tény, hogy a díjlovaglás évszázados múltra tekint vissza – sőt, bizonyos források szerint már az ókori görögök „dresszúrázták” lovaikat. Ez a harci paripák beidomítására szolgált, hogy precíz manővereket tudjanak bemutatni a csatatéren, ahol ez még régebben győzelem vagy vereség (még inkább: élet vagy halál) záloga lehetett. A középkor elején kissé háttérbe szorultak az efféle kiképzések, elvégre örült a ló, hogy elbírta a nyakig páncélba csomagolt, mázsás súlyú lovasát – a lőfegyverek aztán felszabadították a pacikat, s velük együtt az „oktatás” is régi fényében kezdett tündökölni. Olyannyira, hogy a reneszánsz idején Frederico Grisone nápolyi főnemes megalapította az első lovasakadémiát 1532-ben – példáját mind többen utánozták Párizstól Bécsig, a dressage a 18. században élte fénykorát. Az ugyanakkor a sportág egyedisége, hogy a lovak iránt támasztott elvárások vajmi keveset változtak az idők során: ma is ugyanazt tekintik elvégzendő feladatnak és normális viselkedésnek, amit évszázadokkal ezelőtt. Korántsem véletlen, hogy a lovasok öltözéke szintén állandóságot képvisel: nem lehet divatozni, szigorú előírások szabályozzák a viselendő darabok színét, összetételét.
Olimpiai múltja
1912 óta szintén állandó programpont, és hasonlóképpen a díjugratáshoz, majd’ négy évtizeden át a katonatisztek belügye volt az olimpia. Akkortól fogva viszont bárki jöhetett – és jött is. Elsősorban a nők, akik először 1972-ben előzték meg a férfiakat, 1988 óta pedig rendszeresen női lovas végez az élen – a szöuli olimpia óta volt egyébként az első alkalom, hogy mindhárom érem hölgyeké lett; azóta az számít meglepetésnek, ha a férfiak bele tudnak szólni a végső helyezések sorsába.
Verseny, szabályok
Egyetlen más sportágban sincs ily kevés köze az embernek a saját érméhez, mint itt – már magán a versenyen: az addig eltöltött időben viszont rajta múlik, hogy lova „élesben” megfelelően viselkedjék. Úgy ám, merthogy a különböző kötelező elemek – fordulás, hátramenet, forgás – meghatározott sorrendben történő bemutatása mellett a ló viselkedése a pontozás egyik legfontosabb elemét jelenti. Sőt. Míg az elemek végrehajtásáért 0-10 pont adható, addig az ún. kollektív pontszám maximuma 20 – márpedig ez utóbbit a gyakorlat tempója, valamint a lovas testtartása mellett a ló viselkedésére adják. Ha a paci vidám és éber, az felfelé nyomja a pontszámot. Ha feszült, stresszes, az lefelé. Szintén levonás jár azért, ha a ló felcsapja a fejét, csapkod a farkával, vagy „hegyezi” a füleit… Öt bíró pontoz: a versenyek a csapatviadallal kezdődnek, ez kvalifikál aztán az egyénire, amelyen a legjobb 25 indulhat (nemzetenként maximum három). A döntő első felvonását követően tizenöten folytathatják: hogy valami izgalom és plusz szépség legyen a versenyben, 1996-ban bevezették a „kűrt”, amely voltaképpen dönt az érmek sorsáról: ennek során szabadon variálhatók az elemek, ráadásul a gyakorlatot zenére adják elő.
Kombináció (Military, Eventing)
Eredete
Ló és lovas számára nincs nagyobb kihívás, mint a fenti két szám kombinációjában szerepelni – merthogy ez kiegészül még egy harmadikkal, a távlovaglással. Fantasztikus kitartást igényel, hogy a verseny három napja során egyenletes teljesítményt nyújtson mindkét „fél”: a kihívás nagyságát tán az mutatja a legjobban, hogy egy ló egy évben maximum három versenyen szokott szerepelni – többet szinte képtelenség magas szinten teljesíteni.
Először 1902-ben, a francia hadsereg lovasainak írtak ki egy háromnapos versenyt, eldöntendő, kié a legjobb harci mén, aki a távolságot is bírja, ugrani is tud, továbbá szigorú előírások szerint képes manőverezgetni egy pályán. Később igen hamar elterjedt világszerte, hiszen nem csak a verseny izgalmas, de az az időszak is, amíg a kiszemelt lóról végképp kiderül, alkalmas-e a hármas feladatra – általános meglátás szerint két-három év is eltelik, amíg ez nagy biztonsággal megmondható.
Olimpiai múlt
1912-ben debütált Stockholmban, ahol négynapos volt a viadal, Antwerpenben hiányzott a dressage, azaz csak az 1924-es eseményre mondhatjuk azt, hogy olyan formában rendezték meg, ahogy manapság is ismerjük. Ebben a sportban egyébként nem csupán a lovak kitartóak, de a lovasok is: nem ritka a hosszú éveken át versengő klasszis, az 1964-es játékokon győztes olasz Mauri Checcoli például még Los Angelesben is versengett, míg az amerikai Mike Plumb nyolc olimpián szerepelt! Ennek fényében némiképp meglepő lehet, de e kemény műfajban is egyre előrébb törnek a hölgyek: először 1964-ben szerepelt nő a játékokon, 1984-ben pedig Karen Stives azzal a tudattal lovagolhatott ki a Los Angeles-i díjugratópályára, hogyha hibátlanul veszi mind a tizenkét akadályt, övé az egyéni arany, és az amerikaiaké a csapatelsőség. Tízig nem volt gond, a hármasugrás második akadályánál azonban a rúd alábukott – a világ pedig azóta is várja, hogy a kombinációban megszülessen az első női aranyérem.
Verseny, szabályok
Az eventing során nem csupán a lónak és lovasának jut főszerep, de az állatorvosnak is: több korábbi olimpián a távlovaglás során több négylábú is elpusztult vagy a pálya rendkívüli nehézségi foka vagy a lovatpróbáló időjárás miatt. Utoljára a mexikóvárosi játékokon fordult elő, hogy egy ló nem bírta a megpróbáltatásokat – azóta egyre szigorodtak az ellenőrzések.
A kombináció három nap alatt zajlik le, mindhárom szám különböző együtthatóval szerepel, amellyel felszorozzák a hibapontokat (ezeket időtúllépésért, illetve akadályverésért, továbbá a dressage során elkövetetett hibákért adják). A díjlovaglás 3, a távlovaglás 12, a díjugratás 1-es koefficienssel számolódik az összetett eredménybe.
Az első nap a dressage-é. Egy nyolcperces teszt során 18 különböző mozgáskombinációt kell végrehajtani, de kevésbé nehezeket, mint a normál díjlovaglásban, itt nincs piruett és más efféle kunszt.
A második napon dől el sok minden: a távlovaglás ugyanis erősen szétszórhatja a mezőnyt, a követelmények ismeretében cseppet sem csodálható módon. A szám négy fázisból áll, melyeket betűvel jeleznek. Az A fázisban sima úton kell ügetni, kb. 220méter/perces sebességgel (13.2 km/h), a táv 4400-4500 méter, amit 20-25 perc alatt tesznek meg. Gyorsabban nem érdemes menni, merthogy a B fázis jóval keményebb: egy több mint 3100 méter hosszú szakaszon 8-10, egyenként 1.4 méter magas, 4 méter széles akadályon kell átugratni a lóval, mégpedig vágtázás közben: az állat ilyenkor 690 méter/perces sebességre gyorsul fel (40km/h), a távot 4-5 perc alatt tudja le. Eztán újra sima út következik, hasonló tempóban, mint az A-szakaszon – csak éppen 7700-9900 méter hosszon, ami 35-45 perces időtartamot jelent. A C fázist követően a lovaknak 10 perc kötelező pihenő jár, melynek során megvizsgálja őket az állatorvos, és csak ha a szívritmus és a lábak állapota megfelelő, akkor vehetnek részt az utolsó, minden addiginál keményebb megpróbáltatásban: ismét vágtázva, 570 méter/perces sebességgel kell megtenni a 7410-7980 méter hosszú pályát, amelyen 45 akadályt kell átugraniuk, közte több hosszú vizes árkot is. Az ugrásoknál itt is hibapontok járnak – ugyanakkor az büntetőterületen kívül (10 méteres szélességen túl az akadály mellett, illetve 20 méterrel utána) az ellenszegülésért, esésekért nem adnak külön hibapontot.
A harmadik napon rendezik a díjugratást, amelyre fordított sorrendben vonulnak be a lovak – azaz a legjobbak maradnak a verseny végére. A pálya közepes nehézségű, általában 12 akadályt kell átvinni, ezek magassága nem haladja meg az 1.2 métert.
Forrás: www.mob.hu
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva
