Sissy és a cirkusz III. rész.
Sissy nem bírta tovább a várakozást, végre Avolo nyergében akart ülni. De kiderült, hogy sok mindent, amit Renz lovaglásában megfigyelt, ő még nem tud utánozni. Avolo nem hátasló, amilyenekhez eddig Sissy szokva volt, hanem cirkuszi állat, és ez a tény volt végül is az oka annak, hogy Sissyben újfajta becsvágy ébredt.
– Mennyi ideig marad a cirkusz Bécsben? –kérdezte a lovásztól.
– Nos, talán egy hónapig, fenség-felelte Hűtteman.
– Vagy ameddig a bécsiek kíváncsiak ránk. De az is lehet, hogy az igazgató egy vagy két héttel tovább marad, ha olyan nagy lesz a tülekedés, mint eddig.
– Mit gondol, Renz kisasszony hajlandó lenne engem cirkuszi lovaglásra oktatni?
Hűttemannak a csodálkozástól tátva maradt a szája.
– Fenséged . . . csak nem akar fellépni?
– Dehogynem, pontosan ezt szeretném! Mire a császár visszajön, egy igazi cirkuszi előadást rendeznék, az önök egész programjával, és én magam lépnék fel Avolóval!
Most megértette Hűtteman, hogy a császárné hazatérő férjének különleges meglepetést szeretne szerezni, és megígérte, hogy megnyeri Elise Renzet is ennek a tervnek.
– Csak az idő lesz túl rövid, fenség – ennyi ellenvetése azért volt.
Sissynek azonban ez volt a véleménye:
– Szorgalmas vagyok. Tudom, hogy sikerülni fog!
Ami pedig a legfontosabb, az megvan: Avolo is vonzódik hozzám.
Ez valóban fontos dolog volt, hiszen ló és lovasa között az összjátéknak tökéletesnek és harmonikusnak kellett lennie.
Hűtteman úr megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt. Amikor Mária Valéria meghallotta anyja tervét, lelkesen tapsolni kezdett.
– Mama, ez egy csodálatos ötlet! Papa nagyon fog csodálkozni!
Festetics grófnő is; aki véletlenül hallotta mindezt, hasonló véleményen volt. Csakhogy attól félt, az udvartartás azt az előadást nem fogadja majd olyan elismeréssel, mint ahogyan a császárné szeretné és képzeli . . .
A következő napokat a lázas előkészületek töltötték ki. Az udvari istállók melletti lovasiskolában egy kicsinyített cirkuszi arénát építettek fel, amelyben majd Renz fog fellépni a programjával. Az igazgató személyesen jött el lányával, Elisével, hogy kiadja a megfelelő utasításokat. Ez alkalommal megjegyezte, milyen szép is lenne, ha Bécsnek állandó cirkuszi épülete lenne, amelyben ő és cirkusza bármikor felléphetnének, vagy akár folyamatosan is tarthatnának előadásokat. Renznek már volt egy ilyen “háza” Berlinben, és nagyon jó lett volna Bécsben is. A császárné megígérte, hogy körülnéz majd megfelelő telek után valahol Bécs környékén. Elise pedig azonnal “kezelésbe vette” a császárnét.
Sissy kitűnő lovas volt, ezt a műlovarnő is elismerte az első negyedórai közös munka után.
– Önnek kifejezetten nagy tehetsége van ehhez, fenség – jelentette ki.
– Ha nem császárné lenne, apám azonnal szerződtetné.
Sissy nevetett.
– Higgye el nekem, kisasszony, hogy a császári udvar is néha egy cirkuszhoz hasonlít. Remélem, hogy férjem hazatéréséig néhány gyakorlatot meg tud nekem tanítani Avolóval.
A következő napokban a ló és a császárné egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nemsokára már ismerte Sissy a ló előnyös és hátrányos tulajdonságait, éppúgy, mint a többi lováét. Mária Valéria gyakran ült ott; amikor gyakoroltak, és mindig megtapsolta a mamát, ha Sissynek sikerült Elise útmutatásai alapján valamelyik gyakorlatot bemutatnia.
Május 15-én Ferenc József épen és egészségesen megérkezett Itáliából és Dalmáciából. A bécsiek örömmel, lelkes éljenzéssel fogadták, amikor bevonult, a Burgba. Csak amikor már többször megmutatta magát a balkonon, akkor volt ideje Sissyre is.
– Csakhogy újra itthon vagy, kedves Franzl! – kiáltott föl Sissy megkönnyebbülten, és átölelte a férjét.
Kapcsolatuk olyan gyöngéd volt, mint talán korábban sosem. Ferenc József tudta, hogy Sissy mennyire aggódott érte, és ez jólesett neki. Most hát eljött a nagy pillanat, amikor Sissy meglephette őt az előadás tervével.
– Franzl, amit most fogsz majd látni, biztos, hogy álmodban se gondoltad volna a feleségedről! – közölte vele.
– Úgy – mosolygott a császár vidáman – és mi lesz az?
– Csak holnap délután fogod megtudni. Az egész udvartartást meghívtam. Mindannyian csodálkozni fogtok!
Már előre örült, mint egy gyermek, és alig bírta kivárni, hogy bemutathassa a császárnak Avolo nyergében a lovaglótudományát. Másnap délután mindenki, akinek csak lehetősége volt, ott tolongott az udvari istállók körül. Fényes nevek viselői és nagy méltóságok töltötték meg a cirkuszi manézs körüli páholyokat. Renz direktor a legjobb számait mutatta meg. Ferenc József császár el volt ragadtatva a programtól. A java azonban még hátravolt. Amikor Renz bejelentette híres lovait, nem a lánya, Elise lépett fel velük, hanem Ausztria császárnéja. Büszkén lépdelt be új paripája hátán a manézsba, valóban pompás látványt nyújtva. A tömegen morajlás futott végig.
Az Elisével gyakorolt idomított programot majdnem ugyanolyan jól mutatta be, mint ő, és a végén még a magasiskolát is végigcsinálta. De még nem is ért a végére, amikor különös szorongást kezdett érezni. “Miért nem tapsol senki? Talán annyira rossz vagyok a nyeregben?” – töprengett. Pedig biztos volt benne, hogy ragyogóan csinálja. Csakhogy senki sem merészelt tapsolni. Mindenki félve pillantott a császári páholy felé, ahol Franzl egyre sötétebb arccal, összeráncolt homlokkal ült. Bénító csönd ülte meg az egész termet, éles ellentétben a cirkuszi zenekar hangos játékával.
Ezt a meglepetést valóban nem várta Ferenc József. Felesége, a császárné egy cirkuszi program keretében lép fel! Már csak az hiányzott volna, hogy mindezt a nyilvánosság előtt, a Práterben tegye! Festetics grófnő és Ferenczy Ida rémülten észlelték, hogy itt nagy vihar van kitörőben. Segélykérő pillantásokat vetettek a császárra, aki végre megértette, és megtörte a jeget. Legközelebb, amikor pillantása találkozott Sissyével, kényszeredetten elmosolyodott és tapsolt. Miután a császár már megtette, a többiek is tapsolni kezdtek. Sissy, ahogy tanulta, Avolóval a császár páholya elé léptetett, majd letérdeltette a lovat, végül kényes léptekkel kilovagolt a manézsból.
Forrás: MARIELUISE VON INGENHEIM: Sissy.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.26.
