Poitou ló – Poitevin – Mulassier igásló
A fajta eredete és története
A 17. század elején IV. Henrik király elrendelte a Poitou és Vendée mocsarainak lecsapolását. Ehhez Dániából és Norvégiából széles lábú hidegvérű lovakat hoztak be. Ezeket, köztük fríz lovakat is, a helyi kancákkal keresztezték és így kialakult a Poitevin fajta, mely rusztikus, primitív kinézetű, de munkára kiválóan alkalmas. Ugyanakkor rájöttek arra is, hogyha a Poitevin kancákat poitou szamarakkal pároztatják, akkor egy kiváló tulajdonságokkal rendelkező öszvért kapnak. Az öszvérek iránti keresettség mindig nagy volt, kezdetben mezőgazdasági munkára, kocsivontatásra használták őket, később az I. és II. világháború idején a hadseregben volt kiemelt szerepük.
A fajta jellemzői
A Poitevint első ránézésre lágyság jellemzi, mégsem hiányzik belőle a munkakedv és a kitartás. Teste hosszú és széles, feje nehézkes, fülei hegyesek. Nyaka rövid, válla erős és egyenes.
Lábai súlyosak, csüdjét hosszú szőrzet borítja. Sörénye és farka dús és durva tapintású. A Poitevin nem túl élénk ló, kissé gép-szerűen manipulálható, ám ez a nagyfokú kezesség előnyére válik. Mivel a mezőgazdaságban felváltották a gépek, az öszvérekre sincs már akkora kereslet mint korábban, számuk kritikusan lecsökkent. 2000-ben alig 55 db csődör élt világszerte. Marmagasságuk 155-170 cm között van. Szürke, fekete, pej, izabella fakó lehet.
Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.15.
Fotó: Canva
