Volt egyszer egy ménes
Apaj
De hát nézzük meg a múzeumot.
Páratlan az egész mai világon,
Az ősvilág kihalt állatai
Valódi példányokban álltak itt
/ Madách /
Minden kor lótenyésztését, lófajtáit a szükségszerűség hozta létre.
A gyengébb homokos talajon, a Tiszántúl északi részén könnyebb testű, a huszárlóra emlékeztető jellegű, szikár, kitartó lovat neveltek. Az alföldi sziken a kisebb testű, sziki nóniusz terjedt el. A Dunántúlon tömegesebb hátas és hámos jellegű, míg az ország gazdagabb takarmánytermő talaján /Békés,Csongrád,Bács/ a legnagyobb testű melegvérű fajtákat, a mezőhegyesi félvér, nóniusz fajtákat tenyésztettek.
Ezért a magyar ló, a magyar félvér nem egységes, konstans fajta, hanem többféle típusa, tájfajtája különböztető meg. E változatok a rög és a nemesítő fajták hatására alakultak ki. Mint nemesítőt alkalmazták az arabot, az angol telivért, a kisbéri félvért, a gidránt, sőt kismértékben az ügetőt is. A nemesítő fajták hatására a magyar ló hátas jellegű maradt, amelynek tömegesebb egyedei fogathasználatra voltak használhatóak.
A nagyszámú nemesítő fajta minden korban lehetővé tette, hogy a célnak legmegfelelőbb egyedeket használhassák a tenyésztés során.
Ahol a lótenyésztéshez a legcsekélyebb tenyésztői kedv, hajlam megvolt, kedvezőek voltak a tartási feltételek, ott külön jellege, típusa formálódott a magyar lónak. De, a valamikori állami hivatalok, felügyeletek, is sokszor átrendeztek méneseket, tenyészeteket, hatalmi szóval. Ilyen beavatkozás hatására kerülhetett a Mezőhegyes által 1840-es évektől tenyésztett, Furioso, – North Star fajtájú ménes jelentős része, 1960-as években Apajra. Tanulságos, érdekes története van, mint a mezőhegyesi ménesnek, mint a két fajtának.
A mezőhegyesi ménes létrehozásának kettős célja volt, az akkori /az 1800-as évek/ hadsereg számára katonai pótlovakat nevelt és nemesítő tenyészanyagot adott az ország lótenyésztéséhez. A ménest szervező, irányító Csekonics József többek között egy szilárd testalkatú, rámás, széles testformájú lovat kívánt tenyészteni, amihez előzőleg korának minden híresebb hátaslófajtáját, és kocsilófajtáit ide gyűjtötték.
Később 1841-ben került Mezőhegyesre a hazai nevelésű Furioso angol telivér mén. Igen nemes, tetszetős mozgású, jó felépítésű, erős csontú mén volt. Tízéves mezőhegyesi működéséből 180 csikó maradt utána.
1852-ben Angliából érkezett North Star, a fekete telivér, nagy rámájú, jó felsővonalú, szép mozgású, erőscsontú egyed, amely kiváló tulajdonságait 6 éven keresztül igen jól örökítette. Eleinte a két mén utódait külön törzsként kezelték, majd a két törzset egyesítették és így jött létre a mezőhegyesi félvérfajta. Tetszetős külsejű, igen jó felsővonalú, a telivérnél hibátlanabb lábszerkezettel. Jó hátas képességgel, és a nagy testtömegének, szilárd, tömeges csontozatának köszönhetően fogatlónak is tökéletes volt. Később, a rokontenyésztés elkerülése végett a Furioso és North Star törzset 4 vonalra szedték szét.
Az 1962-es nagy átszervezéskor az ágazat, a felügyelőség vezetői, úgy döntöttek, hogy a mezőhegyesi félvér, a Nagykunsági Állami Gazdaságba, illetve, Apajra, a Kiskunsági Állami Gazdaságba kerüljön. Mezőhegyes a továbbiakban az ügető tenyésztéssel foglalkozott.
Apaj a Kiskunsági Nemzeti Park 11 ezer ha-s egységének közvetlen szomszédságában, alkalmas volt a nagy múltú ménes fogadására, tenyésztésére. A ménessel együtt került Apajra Kruchio László, a mezőhegyesi ménes vezetője. Kruchio László szakértelmének, adottságainak köszönhetően jó kezekben maradt a Furioso – North Star törzs, aki a tenyésztés mellett a fogathajtás mestere is volt. Ez időben, a ménes 360–370 egyedet számlált.
A ménesben a 90 törzskanca mellett 4 törzsmén volt. Kettő a Furioso, – kettő a North Star törzsből. Az évi csikó szaporulat 70–75 között volt. A későbbi ménesvezető, Györfi Hunor elmondása szerint, a szakszerű párosítás és tartás folytán a ménesből kiváló sportlovak kerültek ki. Apaji versenyző, Bábel Benjamin, Kiskunsági Ellával, nyerte meg a 100 km-es távlovas versenyt, ami ez időben nagyon rangos versenynek számított. Az Apajon tenyésztett sportlovak hazai tenyésztésünk legjobbjai között voltak, díjugratásban, a Honvédban szép eredményeket értek el. Kruchio Lászlót követve, Fülöp Sándor, a négyesfogathajtás többszőrös világbajnoka is maradandót alkotva, Apajon is bizonyított. Az ő vezetése alatt, a sikeres Blokád mén, a Furioso VI. a North Star IX mellett, egy import német mén, Fokos, trakehneni fajta is formálta a fajtát.
Az apaji ménesben kezdte pályafutását, Szegedi Gábor, aki a puszta-ötös, puszta – tízes produkcióval, a kettesfogathajtásban elért világbajnoki eredményével, szintén nemzetközi hírnévre tett szert. 1968-tól egy idegenforgalmi üzletág keretében, az országban az elsők között pusztaprogram keretében, látványos lovas és – csikós bemutatókat tartottak, majd több mint egy évtizeden keresztül, a Kiskunsági Pásztor és Lovas Napok keretében, nemzetközi díjugrató, és fogathajtó versenyeket rendeztek. Erre a rendezvényre, a közel száz versenyző mellett, ezrek voltak kíváncsiak.
A rendszerváltást követően a privatizáció hátrányos helyzetet teremtett a községben. A valamikor szép napokat látott Állami Gazdaság az átalakulást követően kevesebb munkaerőt igényelt, a hajdani állami törzsménesben, a 65 ló, és csikó között csak elvétve található egyed, a valamikor nagy szakértelemmel létrehozott fajtából, a Furioso – North Star törzsből. Tenyésztés már régen nincsen, és ehhez már a körülmények sem adottak, mert a hazai tenyésztői munkát felváltotta a külföldi import, elfeledve, hogy a magyar lovasszakemberek a múltban olyan sikereket értek el, ami alapján sok – sok évtizeden keresztül sportolóink meghatározóak voltak a világ lósportjában, lovassportjában.
Volt egyszer egy ménes…..
Budakalász, 2005. március 12.
Írta: Herneczky Frigyes
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.17.
