Az elegancia felsőfoka – a fríz ló jellemzői
A fajta kialakulása a rómaiak idejére vezethető vissza. A „fríz” fajta a nevét egy germán néptörzstől kapta, akik Frízland (Frízföld) északi részén telepedtek le. Ez a törzs használt először olyan lovakat, melyek eltértek a klasszikus hidegvérűektől.
Kb. 150 cm marmagasságúak voltak és az ókori leletek alapján igen mutatós, akciós mozgással bírtak. Ez a fajta lehetett a mai frízek őse, ám kinézetében még jelentősen különbözött a mai típustól. A mai nemesebb vonalakat a spanyol, illetve az arab lovakkal való keresztezés alakította ki. Többek között andalúz lovak voltak hatalmas befolyással a fajtára.
A napjainkban ismert típus a 16-17. század végére alakult ki teljesen. Az idő múlásával többször is veszélybe került a fajta fennmaradása, míg a 19. század elején a kihalás szélén lévő fajták listájára is felkerült. Szerencsére napjainkban már igen szép számban találkozhatunk frízekkel mindenhol. A fajtát a rá jellemző erős csontozat, vastag, stabil lábak illetve a kifejezett izomzat miatt gyakran sorolják a hidegvérűek közé, de valójában melegvérű típusról van szó.
A standard típust magasan illesztett, elegánsan ívelt nyak, erős mellkas, viszonylag rövid hát és kerek, izmos far jellemzi. A kifejezetten izmos, és kissé rövid hátsó lábak miatt fellépése büszke, erőt és lendületet sugároz. Jellemző a kicsi, egyenes, vékony fej és a kis fülek. A hosszú, hullámzó sörény, a dús, gyakran földig érő farok és a markáns bokaszőr a fríz lovak éke. Marmagasság az alaptípusnál 1,55 méter, a mének kissé magasabbak, elérhetik az 1,60 métert is.
A szín mindig fekete, illetve ennek árnyalatai. A tartási körülmények befolyásolhatják a színtónust (nyárifekete), de a standardszín mindig egyszínű fekete. Fajtakizáróak minden esetben a fehér jegyek, mint pl.: a kesely lábak illetve jegyes fej (hóka, csillag stb.). Az egyetlen megengedett jegy a homlokon lévő max. 3 cm kiterjedésű fehér csillag. Egyedi elbírálások alá esnek a szerzett színhiányok, ezekről a szemlén a bírák szoktak dönteni.
Napjainkban, mint minden fajtánál ennél is kissé változott a tenyésztési irány. A korábbi kisebb, zömökebb, robusztusabb, úgynevezett „barokk” vonal mellett mindinkább előtérbe kerül egy újabb, kecsesebb, finomabb vonalú „sport” típus. Az új vonalra jellemző a vékonyabb, kecsesebb fej, a hosszabb törzs, a finomabban izmolt test és a hosszabb, vékonyabb lábak mely a mellső végtagoknál még kifejezettebb.
Az újabb típus megjelenésével változott a hasznosítási irány is. Nyugalmuknak és megbízhatóságuknak köszönhetően minden fronton megállják a helyüket. Korábban fogatlovakként, illetve a mezőgazdasági munkában használták őket. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a sportban való felhasználás is, elsősorban fogathajtásban és díjlovaglásban találkozhatunk a fajtával.
Talán a legismertebb az előfordulásuk klasszikus díjhajtásban, főként a barokk ágban. A küllemből sugárzó elegancia tökéletes összhangot képez a frízekre jellemző nyugodt, magabiztos, tökéletesen alkalmazkodó munkavégzéssel. A díszes, veretes szerszámok, az akciós mozgás és a nemes tartás a régi korok hangulatát hozzák vissza. A sportosabb típussal egyre gyakrabban találkozhatunk díjlovas versenyeken is, ahol nagyon jó összhangot képez a látvány, a nemes mozgás és a higgadt precizitás.
A frízek egyöntetűsége lehetővé teszi, hogy szinte bármelyik két fríz egy párt alkosson a fogatban. Az akciós mozgás, típusra jellemző forma és a kis határok között mozgó méretek együttesen adják a fríz fogatok eleganciáját. A fríz ló igen sokoldalú fajta. Nemes vonásai és mérhetetlen megbízhatósága miatt bemutatók és versenyek ideális szereplője, de tökéletes társ hobbilovasoknak is.
Talpag Bálint
Fríz Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete
(A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2008. januári számában.)
A fríz lovak helyzete Magyarországon
Napjainkban Magyarországon kb. 150-200 egyed található. Számuk folyamatosan bővül. Az impozáns látvány és a kifogástalan habitus együtt járulnak hozzá a fajta szélesebb körben való elterjedéséhez.
2007-ben újraszerveződött a Magyarországi Fríz Lótenyésztők Egyesülete. Az Egyesület eredetileg 2002. október 31-én alakult és célja a magyarországi fríz lovak tenyészértékének megőrzése és növelése illetve a tenyésztés-koordinálás volt. Az új Magyar Egyesület a Holland Királyi Egyesület helyi kirendeltségeként működik. A Holland Központ Egyesületünket bízta meg az itthoni állománnyal kapcsolatos adminisztratív dolgokkal, ezáltal nagyban leegyszerűsítve a távolságból adódó nehézségeket. A 2007. szeptember 10-én megrendezett szemle mérföldkőnek bizonyult az itthoni frízes életben. A holland delegáció elismeréssel nyugtázta a hatalmas érdeklődést és a kiugróan magas állatlétszámot, és bár a szemlén meglehetősen szigorúan bíráltak, biztosították az Egyesületet a teljeskörű segítségnyújtásról.
Mivel a Holland egyesület koordinálja a tenyésztést az egész világon, minden egyes tulajdonosnak illetve tenyésztőnek egyesületi tagnak kell lennie, hisz a folyamatos minőségkontrollnak ez alapfeltétele. A zárt tenyésztést mi sem példázza jobban, mint hogy az egész világon megközelítőleg száz holland fríz tenyészmén van. Ezek az állatok egy nagyon szigorú több hónapos vizsgán esnek át melyben a küllem, a mozgás, a teljesítmény és egyben a habitus is bírálatra kerül.
Ezzel biztosítják, hogy csak a legjobbak-legjobbjai kaphatják meg a tenyészengedélyt. A Magyar Egyesület célul tűzte ki, hogy az itthoni tenyészállomány számára a tenyészszezonban biztosítani fogja a kellő mennyiségű és minőségű szaporító anyagot, hisz e nélkül lehetetlen a színvonalas tenyésztés kivitelezése. Sajnos ma hazánkban nincs engedélyes tenyészmén, így ez csak import szaporítóanyaggal valósítható meg. Terveink között szerepel a magyar frízállomány összegyűjtése és regisztrációja is.
Frissítve: 2023.07.04.
Fotók: Canva
