Lovak takarmányozása
A tenyészkanca takarmányozása
Az etetendő takarmányok mennyiségét annak figyelembevételével kell megszabni, hogy a kancát megfelelő tenyészkondícióban tartsuk, de kerüljük el mind az alultápláltságot, mind az elhízást. Így a bevitt szárazanyag és energia mennyisége csökkenjen, de a fehérje-, ásványianyag- és vitaminigény kielégítésére különös gondot kell fordítani. A megfelelő kondíciót az jelzi, ha a kanca bordái nem látszanak, de tapintható és csak elhanyagolható zsírréteg van a bőr és a csont között.
Bár nem várhatunk az anyajuh, vagy az anyakoca flushingolásakor megfigyelhető látványos eredményt a fedeztetés előtti többlettakarmánytól, a fedeztetés előtti napokban az energiabevitel 10-20%-os emelését javasolják. A hatóanyagellátás viszont rendkívül fontos, különösen zabon, szalmán, régi szénán, takarmányrépán, cukorrépaszeleten tartott állatok esetében. A napi 80-100 ezer NE A- és 100 mg E-vitamin, továbbá kb. 300 mg beta-karotin etetése a fedeztetési idény előtti hónapban javítja a fogamzási eredményeket. (A karotinnak a kanca esetében is – a tehénhez hasonlóan – önálló szerepet is tulajdonítanak.)
A fedeztetési időszakban és az azt követő 2 hónapban ne változtassuk az előzőek szerint kialakított fejadagot.
A vemhesség első 6 hónapjában a magzatépítés táplálóanyagigénye gyakorlatilag elhanyagolható. Így a többletmunkát nem végző kanca az életfönntartónak megfelelő fejadagot kaphatja: 7-8 kg szárazanyag, 70-75 MJ DE, 300-350 gramm emészthető nyersfehérje, 23-25 gramm kalcium és 14-15 gramm foszfor. Ez azt jelenti, hogy megfelelő legelőn való tartáskor még ásványianyag-kiegészítéséről sem kell gondoskodni. Istállózó tartás esetén 6-8 kg rétiszéna, 0.5-1 kg lucernaliszt (pogácsa, vagy granulátum), 1-1.5 kg zab, vagy lótáp és esetleg ásványianyag-vitamin kiegészítő szükséges.
A vemhesség utolsó 3 hónapja. A magzat és a vemhességi termékek gyarapodása jelentős és a kanca súlyának mintegy 10-12%-át teszi ki. A napi szárazanyagfölvevő képesség a testsúly 1.4-1.8%-a. Naponta mintegy 80-85 MJ emészthető energiát, 380-420 gramm emészthető nyersfehérjét, 30-35 gramm kalciumot és 23-24 gramm foszfort igényel egy 500-600 kg-os kanca. A gyakorlatban az abrak, illetve lótáp napi adagját – a tömegtakarmány mennyiségének enyhe csökkentésével párhuzamosan – 2-3 kg-ra emeljük. A konyhasóellátást nyalósóval célszerű fedezni. CUNHA (1980) 30% zabból, 10% kukorica-, vagy kölesdarából, 12-25% árpából, 10% búzakorpából, 11% extrahált szójadarából, 4% lenmagdarából (expeller!), 10% lucernalisztből, 7% melaszból, 2% kalcium-foszfátból, 0.75% takarmánymészből, 1% mikroelemekkel dúsított konyhasóból és 2% vitaminos premixből álló lótáp etetését javasolja.
Az ellés előtti napokban a tömegtakarmány mennyiségét csökkenteni kell. Az ellés napján csak búzakorpát, lenmagot és konyhasót tartalmazó híg ivósat adjunk.
A laktáció első 3 hónapja. Az első héten a jó minőségű réti és lucernaszéna adagját csak fokozatosan emeljük, s az abrakból (tápból) is csak az ellés előtti adagot adjuk. Mivel a kancák a teljes szoptatási időszak alatt 1500-2000 liter tejet is megtermelnek, táplálóanyag-igényük is nagy. A napi szárazanyag-fölvevő képesség a testsúlynak mintegy 2%-a, az energiaigény 115-125 MJ DE, 800-900 gramm emészthető nyersfehérjével, 50-60 kalciummal és 30-40 gramm foszforral. A naponta termelt tej mennyisége 8-14 liter. A kancatej a tehénhez viszonyítva hígabb, 10.5-13.0% szárazanyagot, 1-1.3% zsírt, 1.9-2.1% fehérjét, 7% tejcukrot (!), 0.07% kalciumot és 0.04% foszfort tartalmaz.
A táplálóanyag-igényt 5-8 kg jó minőségű szénával és 6-8 kg lótáppal; illetve 3-6 kg zabbal + 2-3 kg fehérjében gazdag kiegészítő etetésével elégíthetjük ki. MEYER (1986) szerint az utóbbi 20% emészthető nyersfehérjét 10% nyrsrostot, 5% nyerszsírt (benne 30% linolsav), 2% kalciumot, 0.8% foszfort, 30 mg rezet, 25 000 NE A- és 2500 NE D-vitamint tartalmazzon. A tejes fejadag nyersfehérjeszintje a szárazanyagra vonatkoztatva 14% legyen.
A laktáció második fele. A kanca napi tejtermelése a laktáció 4. hónapjában 7-9, az ötödikben 4-6 literre csökken. A napi szárazanyag-fölvétel a testsúly 1.9%-a, az energiaigény 100-110 MJ DE, 600-700 gramm emészthető nyersfehérjével, 40-45 gramm kalciummal és 27-32 gramm foszforral. A szárazanyagra vonatkoztatott nyersfehérje-koncentráció 12.5% legyen. Ezzel párhuzamosan a csikó szilárd takarmányfölvétele egyre nő, függősége a kancától csökken. A fejadag 6-8 kg szénából és 3-5 kg abrakból álljon. Amint a vegetáció és az időjárás lehetővé teszi, a szoptató kancát legeltessük. Ez esetben az 1-3 kg kiegészítő tápot éjszakára, az istállóban kapja.
Különleges figyelmet kell fordítani a szoptató kanca vízellátására: minden kg fölvett szárazanyagra 4 liter vizet (vegetációs + ivóvíz összesen) igényel. A mikroelemekkel dúsított nyalósó folyamatosan álljon az állat rendelkezésére!
A szopós csikó takarmányozása
Az általános tájékozódás érdekében azt lehet mondani, hogy a születési súly mintegy tizede a kifejlett korinak. Mint ismeretes, a csikó főként a föcstejen keresztül jut a számára nélkülözhetetlen immunglobulinokhoz. Az első szopás ideje az ellés utáni 0.5-2 óra. Az első 2-3 hétben az a legfontosabb “takarmányozási” feladat, hogy biztosítsuk a csikó tetszés szerinti szopását. A csikó naponta többször (30-40-szer) szopik. Az első szilárd takarmányfölvétel az első hét után következik be. Ha az első zabtételekbe kevés porcukrot keverünk, a csikó hamarabb megszokja azt. Ettől kezdve ki kell annak alakítani a technikai lehetőségét (csikóóvoda) hogy a csikó ad libitum zabhoz (lehetőség szerint zúzottan) és jó minőségű réti vagy lucernaszénához jusson. A napi zabfogyasztás kb. annyi liter, ahány hónapos a csikó, a szénából pedig 2-3 kg (ÓCSAG, 1971).
A VÁLASZTÁS ideje a csikó 5, gyengébben fejlett egyedek esetében 6 hónapos kora. Melegvérű csikók kifejlettkori testsúlyuk 40-45, a hidegvérűek mintegy 50% érik el ekkorra. A választott csikók takarmányozása aszerint alakul, hogy hideg-, vagy melegvérű, illetve hogy milyen célra (tenyész-utánpótlás, sport-, igás-, vágóló) neveljük. A választás stresszét – különösen sportcélra nevelt csikók esetében – enyhíthetjük napi 2-4 liter fölözött tehéntej vagy tejpótló borjútápszerből készült keverék itatásával 2-3 hónapon át. CSAPÓ (1972) a három és fél hónapos csikókat délben 2-3 órára és éjszakára elkülönítette az anyjuktól. A csikók részére fönntartott területen abrakot és pillangószénát helyezett el. Tapasztalatai szerint igy kisebb stresszel jár az 5 hónapos korban történő elválasztás.
ÁRVÁN MARADT csikók fölnevelése. Az elárvult csikót legegyszerűbben dajkasába adva lehet fölnevelni. (Erre a célra hidegvérű kanca illetve törpekecske felel meg.) Erre azonban nem mindig van lehetőség. A 40 kg-nál kisebb illetve a napos korban föcstejhez nem jutott csikók túlélési esélyei rendkívül kicsik. Ilyen esetekben más kanca illetve mélyhűtött és fölmelegített kolosztrum itatása, esetleg a testsúly-kilogrammonkénti 20 ml kancavér intravénás transzfúziója ajánlható (FRAPE, 1986). A mesterséges fölneveléshez használhatunk 6 dl tehéntejből, 4 dl vízből (forralt, majd lehűtött) és 35 gramm porcukorból álló keveréket. A napi adag 6-10 liter, amelyet az első hónapban 1-2 óránként itassunk. A második hónapban az itatások számát ritkíthatjuk és fölözött tejet is adhatunk. SCHMIDT, Ellen (1994) önálló disszertációban dolgozta föl az anyamentes csikófölnevelés ún. lipcsei modelljét.
Itathatunk humán vagy borjú tejpótló tápszerből készített keveréket is. A kezdeti szárazanyag-konczentrációjú 22% legyen; a 3. naptól naponta l%-nyit csökkentsük és a 14-15%-os oldatot itassuk választásig. A 7-14. naptól 18% nyersfehérje-tartalmú csikó (pre)startert és “borjúszénát” is adjunk (schmidt, 1996). Biztosítsuk annak a lehetőségét,hogy a felnőtt ló bélsarához hozzájuthassanak a csikók, amivel normál bélflórájuk kialakulását segítik elő. A naponta etetett 1-2 nyers tojás a vitaminellátást biztonságossá teszi (DVG, 1996).
A növendékcsikó takarmányozása
A csikók napi átlagos súlygyarapodását a 1.táblázat, a napi energia- és fehérjeigényt a 2.táblázat összegzi. Minden esetben az optimális növekedésre kell törekedni, azaz a növekedés ütemét aszerint kell szabályozni, hogy mi lesz a jövőben a csikó használati módja. Természetesen figyelembe kell venni a csikó fajtáját, típusát is. A 3.táblázat a különböző fajták testsúlyát és marmagasságát közli, 6., 12. és 18. hónapos korban. Általános szabályként az mondható, hogy a csikó egyéves korára felnőttkori súlyának 65-70 és marmagasságának 80-85%-át éri el.
3. táblázat, Jelmagyarázat: Tt = testsúly; Mm = marmagasság
A VÁLASZTOTT CSIKÓ abrakkeveréke vagy tisztán zabból, vagy 50-70% zabból, 10-15% extrahált szója-, napraforgó- vagy lenmagdarából és 10-15% kukoricából álljon. Egyéves korig ad libitum, utána adagoltan etetjük. Az első szakaszban mintegy napi 3-4 kg fogy; a 12-18. hónapos kor között a napi adag – melegvérűek esetében – 4-6, a 18 hónaposoknak 6-7 kg legyen. A napi 2-4 kg széna előnyös, ha fele részben réti illetve lucernaszénából tevődik össze. A zöldtakarmányt a legelő jelentse illetve télen 2-4 kg sárgarépa pótolja azt. Ügetőknek 3-5 kg jó minőségű szilázst is lehet adni. Télen általában mesterséges D-vitamin bevitelére is szükség van.
A KOR ELőREHALADTÁVAL (kb. a 18. hónaptól) az abrak mennyiségét fokozatosan csökkenteni lehet 1-2 kg-ra, benne a kukorica részaránya növekedhet; az abrakadag csökkenésével a rendelkezésre álló tömegtakarmány (legelő, zöld, szilázs, széna) mennyisége nőjön. A 4.táblázat a különböző korú, melegvérű fajtájú lovak fejadagjának ajánlott abrak–tömegtakarmány arányát ismerteti. Fontos szempont, hogy a versenyző fajtájú lovaknál ezt az abrakról tömegtakarmányra történő hangsúlyeltolódást kevésbé érvényesítsük!
Megjegyzés: 500 kg-os kifejletkori testsúllyal számolva;a táp 18% nyersfehérjét tartalmazzon;a széna 8.4, illetve 9.2 MJ DE/kg energiatartalmú, a táp nagyobb mennyisége az alacsonyabb energiakoncentrációjú szénával etetendő.
A hidegvérű csikók fejlődési esélye nagyobb. Megfelelő takarmányozás esetén éves korukra csaknem teljesen kifejlődnek. Napi táplálóanyag-igénye a melegvérűekénél nagyobb, de az összetevők iránt kevésbé igényes: abrakkeverékében (napi 1-2 kg) árpa, kukorica, szárított répaszelet is szerepelhet. A táplálóanyag-ellátás alapja itt a széna (4-7 kg) vagy szilázs, esetleg szenázs (10-20 kg) legyen. Nyáron a legelő és a kaszált zöldtakarmány (10-20 kg) helyettesítheti ezt. Kisüzemi körülmények között fölszeletelt répából, burgonyából, törekből, pelyvából, széna-, majd a kor előrehaladtával szalmaszecskából álló, lehetőség szerint melaszos vízzel meglocsolt pácot (“keveréket”) is etethetnek.
Éves kor után jellemző fejadag a 6-8 kg szénából és/vagy 15-25 kg szilázsból áll, amelyet szükség szerint cukorrépa szelettel, burgonyával, csövesen darált kukoricával, melasszal egészítünk ki.
A Német Állatorvostársaság 1996-ban európai konferenciát rendezett a csikók takarmányozásáról és anyagforgalmi betegségeiről Celle-ben (DVG, 1996).
A főbb érintett területek a következők voltak:
– a testösszetétel változása a növekedés során,
– mikroelem- és vitaminellátás,
– a koraszülött csikó fölnevelése és
– a parenterális táplálás
– választási stressz
A tenyészmén takarmányozása
A tenyészmén táplálóanyag-igényére vonatkozóan kevés tudományosan megalapozott adattal rendelkezünk. A mén fertilitása szezonálisan változik: a legjobb tavasszal és legrosszabb télen. Fehérjében gazdagabb takarmányozással és mesterséges fénnyel januárban és februárban már javítható a termékenyítőképesség. (Hazánkban az állami méneket február 15-június 15. közötti időszakban helyezik ki a fedeztető állomásokra.)
A mén táplálóanyag-igénye a tenyészidényen kívül a környezeti hőmérséklettől és mozgásintenzitásától függ s általában a könnyű munkát végző lóéhoz áll közel. Az elhízás hátrányos a mén nemi aktivitására, ezért fejadagját a testsúly folyamatos ellenőrzése alapján szabjuk meg. A mén normál testsúlya mintegy 5-10%-kal nagyobb a kancáénál. A fedeztetési időszak előtt 2 héttel a fejadag táplálóanyag koncentrációját növelni kell. Erős igénybevétel (10-15 ugratás hetente) és könnyű, 1 órás mozgás esetén az energiaigény az életfönntartónak kb. másfélszerese. A fehérjeigény az életfönntartónak 3-4-szerese, különösen kéntartalmú aminosavak iránti igény nagy. Egy 600 kg-os mén 60-80 gramm lizint és 40-50 gramm metionin-cisztint igényel. Az ásványianyag- és vitaminigény kb. a magasan vemhes kancáéhoz hasonlítható.
MEYER (1986) egy 600 kg-os, napi 1-2 órás könnyű mozgást végző ménnek 4 kg réti-, 2 kg lucernaszénából, 2 kg zabból és 3 kg lótápból álló fejadagot ajánl (100-110 MJ DE, 1000-1100 gramm emészthető nyersfehérje). A lótáp 52% zabból, 10% búzacsírából, 10% búzakorpából, 10% extrahált szójadarából, 5% szárított sörélesztőből, 5% hallisztből, 5% lucernalisztből és 3% ásványianyag-vitamin premixből áll és kilogrammonként 11.6 MJ DE-t, 17.6% emészthető nyersfehérjét, 12 gramm lizint és 6.6 gramm metionin-cisztint tartalmaz, Tejpor, tejpótló csikó- (esetleg borjú-) tápszer, esetleg nyers tojás etetése is szóba jöhet.
Kedvező hatású a zöldtakarmány (5-10 kg-os) vagy a forró levegővel szárított zöldliszt (1 kg-os napi adagban) kiegészítő etetése.
A munkalovak takarmányozása
Az ide sorolt használati formák közös jellemzője az, hogy alapvetően izommunkát végeznek, így elsősorban energia-ellátásukról kell gondoskodni. Ennek mértéke a kifejtett izommunka tartamától és intenzitásától függ. A munkavégzés többletének fehérjeigényével nem kell külön számolni, mert az az energiapótláskor automatikusan kielégítődik.
A termelt izzadság mennyisége jelentős lehet, könnyű munkában 5-10, közepesben 10-30 és nehézben 30-70 ml/ttkg/nap (Gesellschaft für Ernahrungsphysiologie der Haustiere, 1982). Egy kilogramm izzadság 98.5% vizet, 0.2 gramm fehérjét, 0.8 gramm karbamidot, 3-3.6 gramm nátriumot, 5.5 gramm klórt, 1.5 gramm káliumot, 200 mg kalciumot, 150 mg anorganikus foszfort, 120 mg magnéziumot, 20 mg vasat, 4 mg rezet, 10 mg cinket és 30-100 mg folsavat tartalmaz (MEYER, 1986), ezért elsősorban ivóvíz és konyhasó pótlásáról kell gondoskodni.
Az igáslovak takarmányozása
Az igásló munkáját mkp-ban szokás mérni. (Ez műszaki-mechanikai mértékegység; l mkp = 9.807 J = 3.704 0.000001 LEh). Az igásló munkáját ÓCSAG (1971) a következőképpen csoportosítja: könnyű munka (0.7-1.5 millió mkp), közepes munka (1.5-2.0 millió mkp), nehéz munka (2.0-3.0 millió mkp) és igen nehéz munka (3.0 millió mkp fölött). De mint már CSUKÁS (1952) kifejti, a dolgozó ló által kifejtett munka csak hozzávetőleg ítélhető meg. Hatással van ugyanis rá a testalakulás módja, a gyorsaság, a gyakorlottság, az út minősége, az esetleges vemhesség vagy szoptatás stb. Így a már ismertetett szükségleti értékekkel történő számítás mellett elengedhetetlen az állat kondíciójának folyamatos figyelemmel kisérése és a fejadag szükség szerinti korrigálása.
Az igáslovak takarmányozását olcsó tömegtakarmányokra kell alapozni. Így a klasszikus széna-zab-szalma triász mellett a silókukorica-szilázs, a szárított cukorgyári répaszelet, cukor- és takarmányrépa, illetve még az ún. melléktermék-szilázs (kukoricaszár+melasz+répaszelet) is szóba jöhet. Az abrak nagyobb hányadát (akár 100%-ig) képezheti kukorica. Az említett takarmányok szegényes, vagy kiegyensúlyozatlan hatóanyag-tartalma miatt az ásványianyag vitaminkiegészítés különösen fontos. Az energiában gazdag takarmányozás miatt pihenőnapok után fönnáll a bénulásos izomfesték-vizelés (myglobinuria, pünkösdi betegség) veszélye, ezért pihenőnapokon csökkentsük a fejadagot és mindenképpen jártassuk meg a lovakat.
Külön bizottságot hozott létre a FAO az igásállatok témakörében. Az 1996-os zaragozai szimpóziumon TISSERAND foglalta össze az igáslovak takarmányozási stratégiáját (FAO-REU, 1996).
A sportlovak takarmányozása
Itt a sport- és a kedvtelésből, de nem kifejezett versenyeken való részvételre tartott állatok takarmányozását tárgyalom. A táplálóanyag-igény a testsúlytól és a végzett munka intenzitásától függ. A napi 1-3 óra igénybevételt könnyű, a 3-5 órait közepes és az 5-8 órait nehéznek tekintik. A klasszikus szabály az, hogy 100 kg testsúlya könnyű munka esetén 1.5 kg jó minőségű szénát és 0.5 kg abrakot számolunk. Közepes munka esetén 1.25 és 1.0, nehéz munka végzésekor pedig 1.0 és 1.5 kg etetendő az említett takarmányokból (WOLTER, 1976). Nyalósó állandóan álljon az állat rendelkezésére.
A helyi lehetőségeknek megfelelően szalmát, silókukorica-szilázst és zöldtakarmányokat is fölhasználhatunk. Több takarmánynak ismerjük az ún. széna-, illetve zab helyettesítő értékét is (MEYER, 1986). Így a 35% szárazanyag-tartalmú fűszilázsból 2.5, a leveles cukorrépafej-szilázsból 4 és a sörtörköly-szilázsból 2.5 kg egyenértékű 1 kg szénával; a cukorrépaszelet-szilázs 5, a sárgarépa 6.5, a burgonya 4, a cukorrépa 3.5, az árpa 0.9, a kukorica 0.8 és a búzakorpa 1.25 kg-ja helyettesíthet 1 kg zabot.
A versenylovak takarmányozása
Az idetartozó hasznosítási típusokba sorolt lovak (ügető-, galopp-, ugró- és díjló) úgy tekintendők, mint egy atléta. A legfontosabb különbség az, hogy a ló viszonylag fiatalabb korban versenyez. Emiatt a versenylovakat már születésüktől különös gonddal kell nevelni, takarmányozni.
A versenylovak takarmányozásának legfontosabb alapszabálya az, hogy mind az alultápláltságot, mind a túlkondíciót el kell kerülni. A későbbi igénybevételre nem elsősorban “energiaraktárak” képzésével, hanem a mindenkori terhelésnek megfelelő fejadaggal kell a lovat képesíteni. A túl bőséges takarmányozás elzsírosodáshoz vezet, ami pedig plusz terhet ró a szívre; egyidejűleg a hőtermelés és így hőveszteség megnő. A zsírbontó enzimek aktivitása csökken, holott ezek működése elengedhetetlen az intenzív munkavégzés közben. A túletetés extrém esetben a lábak vizenyőjéhez, a bőrön csalánkiütések kialakulásához, kólikás gyomor-bél bántalmakhoz, patairha-gyulladáshoz, (túlerőltetéses) izomelfajuláshoz és a test túlhevüléséhez vezethet.
A fejadag ellenőrzéshez segítséget ad annak ismerete, hogy az életfönntartó energiaigényen felül óránként és élősúly-kilogrammonként séta, jártatás esetén 2, néhány rövid vágtával “tarkított” lassú ügetéskor 21 (500 kg-os ló esetében ez kb. 1 kg zabenergiaértékével egyenértékű), gyors, vágtákkal és néhány ugrással bővített ügetéskor 53, rövid vágta, galopp, ugrás esetén 97, kimerítő erőfeszítéskor (lovaspoló, verseny teljes sebességgel) 250 kJ DE-t igényel a ló.
Az etetés során alapszabály, hogy naponta legalább háromszor adjunk abrakot vagy lótápot, reggel és délben kevés, este bőséges szénával együtt. Ivóvíz és nyalósó folyamatosan álljon a lovak rendelkezésére. Több állat azonban nem veszi föl ilyen módon a szükséges konyhasó mennyiséget, ezért napi fejadagjába további 60 gramm konyhasót keverjünk. Gyakorlati megfigyelések szerint egy sík terepen versenyző, mintegy 500 kg élősúlyú ló 13-18 kg (légszáraz) takarmányt is képes elfogyasztani, ami testsúlyának 2.7-3.7%-a. (Mint az 1.táblázatból kitűnik, a gyakorlat számára fölső határként a 3%-os érték javasolható.) A lótáp (gabonafélék, korpa, extrahált darák) teszi ki a fejadag 30-60%-át. Van olyan megfigyelés is, hogy a normán fölül nyújtott fehérje javítja a futóteljesítményt (FRAPE, 1986). Bár nincsenek közvetlen bizonyítékok arra, hogy a versenyló ásványianyag- és vitaminigénye különbözne a többi hasznosítási típusától, a vérképzés érdekében a vas-, réz-, folsav-, B12- és B6-, a szív- és a vérkeringési rendszer támogatására az E-vitamin-, a konyhasó- és szelén-, a csontvázfejlődés és -karbantartás céljából a kalcium-, foszfor- és D-vitamin-, az izomzat optimális szerkezetének megőrzésének és energiaforgalmának támogatására az E-vitamin, szelén-, a B1-, B2-vitamin, pantoténsav-, nikotinsav- és magnéziumellátásra különös figyelmet kell fordítani. Ígéretes eredmények születtek az L-karnitin fölhasználása kapcsán (HAUSENBLASZ és mtsai, 1996).
>* 77%-os, átlagos fehérjeemészthetőség föltételezésével
Az erős és tartós igénybevételnek kitett lovak energia igényük egy részét zsírraktáraik bontásával fedezik. Több adat amellett szól, hogy a versenylovak takarmányának zsír- illetve olajkiegészítése (kb. 8%-ban) előnyös, és megakadályozhatja a vércukorszint csökkenését (HINTZ, 1984; GLADE, 1989).
Az edzés időszakában nem javasolható a szénaadag mérséklése a gyomor-béltartalom tömegének, az ún. holtsúlynak a csökkentésére, mert az emésztési zavarokhoz (a vakbél és remese elsavanyodásához, a bélflóra működésének károsodásához) vezethet. A napi takarmányadag 4-6 kg rétiszénából (angol szakértők szerint ne adjunk pillangós szénát; a német takarmányozási iskola viszont a herefüves illetve lucernaszénát kifejezetten ajánlja; voltaképpen a helyes energia-fehérjearány az, amit tartani kell !), 2-8 kg abrakból (zab, és/vagy kukorica), 1-5 kg lótápból (11-13 MJ DE, 65-75 gramm emészthető nyersfehérje/kg), kevés búzakorpából (0.25-1.0 kg) és 5-10 dkg ásványianyag-vitaminkiegészítőből álljon (240 g Ca, 40 g P, 125 g NaCl, 600 000 NE A-, 80 000 NE D3-, 2g E- és 2 g C-vitamin/kg). A napi takarmányadag 120-130 MJ DE-t, 800-1000 g emészthető nyersfehérjét tartalmazzon.
Versenyszezonra, erős és tartós igénybevételre való takarmányozási fölkészítés 6-8 héttel korábban kezdődjön. Az induláskor adott abrakkeveréket (tápot) a kezdeti napi 5 kg-os adagról fokozatosan 8-8.5 kg-ra emeljük. Az említett mennyiségeket négy részletben célszerű kiosztani. Mindezzel párhuzamosan a szénaadagot 3.5-4 kg-ra csökkentjük, amelynek harmadát reggel, kétharmadát este etessük meg. Rendkívül fontos, hogy az esetleges pihenő napon (vagy csökkentett edzésadag esetén) az abrakadagot csökkentsük, a szénáét emeljük.
Közvetlen hosszabb ideig tartó verseny előtti 1-2 napban korábbi 1-2 kg tápot adhatunk, a szénaadag rovására. A verseny napján nem szükséges szilárd takarmányt adni, a nyalósó és az ivóvíz általában elegendő (bár a gyakorlatban reggel kevés szilárdat is szoktak etetni). Rövid távú futás előtt viszont hasznos lehet a start előtt 3-4 órával adott kevés abrak. (Az időzítés rendkívül fontos !) A versenyló táplálóanyagellátása javítható az abrakösszetevők hőkezelésével, extrudálásával, továbbá a takarmányismereti részben ismertetett mash etetésével.
Selejtlovak följavítása
A jó kondícióban levő selejtezendő lovak nem igényelnek semmiféle vágás előtti előkészítést, hiszen csak zsírraktárakat képeznének. A leromlott selejtlovakat ezzel szemben mintegy 45 napig tartó intenzív takarmányozásnak célszerű alávetni: az elérendő átlagos napi súlygyarapodás 1.2-1.3 kg. A hizlalás fehérjeigénye csekély, alig haladja meg az életfenntartót, így a takarmányadagban silókukorica szilázs, répaszelet, burgonya (lehetőség szerint hőkezelve) és gazdasági abrak (kukorica, roppantott árpa) egyaránt szerepelhet.
Külön szakággá nőtte ki magát a ló DIÉTÁS TAKARMÁNYOZÁSA (Zeyner, 1995)
A takarmányok táplálóértékének számítása laboratóriumi eredményekből
A korszerű takarmányértékelési rendszer kidolgozásához számos állatkísérletre, ún. kihasználási vizsgálatra volt szükség a ló esetében is. A szakemberek – különösképpen az ellenőrző hatóságok – részéről viszont nagy az igény az idő- és költségtakarékos, sorozatvizsgálatokra is használható, a takarmányok táplálóértékének becslésére alkalmas módszer iránt. A tényleges kémiai összetétel és megfelelő regressziós egyenletek segítségével jó közelítéssel kiszámíthatjuk a takarmány, vagy – keverék emészthető, metabolizálható, illetve nettó energiatartalmát. Még pontosabb eredményt adnak azok a regressziós összefüggések, amelyek – az emésztési együtthatók ismeretében – az emészthető összetételből indulnak ki.
Hazánkban HOFFMANN és SCHIEMANN (1980) nyomán az
y = 0.0242 x1 + 0.0341 x2 + 0.0185 x3 + 0.017 x4
egyenlet alkalmazása terjedt el, ahol az y = MJ DE/tak-kg, az x1 az emészthető nyersfehérje, az x2 az emészthető nyerszsír, az x3 az emészthető nyersrost és az x4 az emészthető N-m.k.a., gramm/kg-ban kifejezve.
Az emészthető energiatartalom (DE, MJ/kg) kiszámítására HARRIS és mtsai (1972) az alábbi egyenleteket javasolja:
DE = 0.7 + 0.15 TDN %, illetve
DE = 0.16 TDN% + 0.036 N-m.k.a. % – 1.2.
Az emészthető nyersfehérje-tartalom (y, %) előjelzésére KNIGHT és HARRIS (1966) a nyersfehérje-tartalom (x, %) ismeretét föltételező összefüggéseket ajánlanak:
– zöldtakarmányok, szénák: y = 0.849 x – 2.47
– szilázsok: y = 0.908 x – 3.88
– abraktakarmányok:y = 0.916 x – 2.76.
Teljesértékű (komplett) lótápokra érvényesek MEYER és mtsai (1987) egyenletei, ahol az összetevőket g/kg-ban kell szerepeltetni:
DE, MJ/kg = 12.614 + 0.018 ny .rost – 0.00018 ny. rost2 + 0.00382 ny. feh., illetve
Em. ny.feh., g/kg = 0.99 nyfeh. -0.16 ny.rost – 22.1.
Írta: Bokor Árpád
(forrás: Dr. Fekete Sándor)
Frissítve: 2024.06.27.
Fotó: Canva
