Lovak vasúton való szállítása
Augusztusi számunk könyvajánlatában a Lapu Bt. reprint kiadásában megjelent “A lófelszerelés kézikönyve” című könyvecskéről már adtunk pár mondatos ajánlást. Az igen értékes anyagot egykoron a lovascsendőrség használta, illetve tette előírássá alkotmánya részére. Ebből egy igen érdekes anyagrészt emelünk most ki, melynek témája napjainkban már igen ritkán kerülhet szóba.
A lovak vasúton való szállításáról beszélni éppen ezért különlegesség. Ha kicsi esélyszázalékkal is, de bármikor szembesülhetünk vele és akkor bizony nagy segítséget nyújthatnak a következőkben leírtak.
Lovak vasúton való szállításánál, ha szükséges, a parancsnok figyelme a következőkre terjedjen ki:
1. Idejében rendelje meg a szükséges lószállító vasúti teherkocsikat. Minden hat lóra egy kocsit számítson.
2. A kocsik átvétele idején azokat belülről alaposan meg kell vizsgálni, nincsenek-e bennük kiálló szegek, faszilánkok, vagy más éles alkatrészek, ami a lovakat megsérthetné. Az ablakokat egyik oldalról be kell csukni, télen mindkét oldalon. Nyáron igen nagy melegben mindkét oldalon nyitva hagyhatók.
3. Gondoskodni kell arról, hogy a lóápoló megfelelő mennyiségű alomszalmát helyezzen be a kocsiba és pedig akként, hogy a két szemben levő lóállás között is bőven legyen szalma. A lovakat legfeljebb két órával a vonat indulása előtt, az esti órákban azonban feltétlenül még napvilágnál kell a kocsikban elhelyezni.
4. A berakás előtt a berakóhidat, amelyen át a lovak a kocsikba vezettetnek, szalmával bőségesen kell beszórni, részben azért, hogy a lovak figyelmét eltereljük, másrészt azért, hogy a híd túlságos dobogásának elejét vegyük.
A kocsi szemben levő ajtaját be kell zárni. A híd két oldalára egy-egy embert kell állítani, hogy a lovak esetleges kitörését megakadályozzuk.
5. A lovakat kantározva és felnyergelve egyenesen kell a kocsiba bevezetni. Először a legnyugodtabb s utána a nyugtalanabb, ijedősebb lovakat.
Olyan lovakat, melyek nem akarnak a kocsiba bemenni, hátrafelé vagy bekötött szemmel kell oda bevezetni. A lovakkal gorombáskodni, vagy éppen ütlegelni őket tilos. Egy kocsiba csak egy rúgós vagy félős lovat szabad elhelyezni.
6. A lovak bevezetése után a mellrészt leakasztjuk, a lovakat a kötőfékszárral megkötjük, a válaszrudakat feltesszük s csak külön parancsra nyergeljük és kantározzuk le. A hevedereket feltétlenül meg kell ereszteni.
Négy óránál hosszabb utazásnál a lovakat le kell nyergelni.
A lovak felszerelésén kívül a lovasok felszerelését és a szükséges lótápot is a kocsiba kell berakni.
Két-két lóhoz egy-egy csendőrt kell beosztani. A többi lovas személyszállító-kocsiban utazik, saját felszerelésüket magukkal viszik.
A kocsi felszereléséhez tartozó fát úgy kell elhelyezni, hogy az tüzet ne okozhasson. Ragálygyanús lovakat külön kocsiban kell elhelyezni, s azt feltűnően meg kell jelölni. A lovak ellátásáról menetközben is éppen úgy kell gondoskodni, mint otthon. Nyáron nagy melegben többször kell állott vízzel kínálni azokat. A kirakás előtt a lovakat – ha azok le voltak nyergelve – újra fel kell nyergelni és kantározni. Minél később oldjuk el a lovakat, annál nyugodtabbak. Először mindig azokat a lovakat kell kivezetni a kocsiból, melyek a kirakás oldalától legtávolabb vannak. A kivezetésnél is, éppen úgy, mint a bevezetésnél, arra ügyeljünk, hogy a lovak meg ne sérüljenek, tarkójukat és csípőjüket le ne üssék.
Összeállította Pajlócz András, 2000.
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.06.21.
Fotók: Canva
