Váczi Ernő: Lóbizalom
“Nagykátyúban elakadt a szekér…” dübörög dobhártyámon a mohácsi tamburások húrrezegretése, ami Deme János Farkas-csizmája nyomán gyorscsárdásba vált.,Kint vagyunk a kátyúból- érzékelem.
Más. Évezredes éhség első falatreményei 1945-ben. Földosztás utáni “se asszonyt, se gyereket, se lovat nem kímélő” paraszti reménysugarak. Mert “nincs az a szekér, amire több ne férne”. Majd “adj neki a lőccsel, ha elakad”. Így a népi bölcseletek sugalma, gyerekkori élményeimben. Magasan vendégoldalazott búzakévék tetejéről ostorozza méretes sodrott lovát a kocsolai horhosban a gazda.
“Se tüled, se hozzád”. A reményt vesztett ló teljesen kimerülve, zablát-dobva, csak toporog. Állja már az ostornyelet is. Körülötte csődület, jó tanácsok özöne. Mi gyerekek a löszfal tetejéró11enézve izguljuk a tortúrát. Végül előkerül Csókás Pista bácsi, cingár félvért vezetve.
„- Fogja ki szomszéd!
– Fogja mellé!
– Nem, csak egyesben!” – szóváltások után, a 200 kilónál véznább, hókás félvér (nyakveregetés, szembolt simítás és fülbemarkolás bizalmával) száron vezetve nekifeszül és sokszorozott erővel kihúzza a szekeret a 100 méterre lévő kövesútig.
A soktanulságos eseten révedeztem a lukácsházai maratonnapon, amikor egyik tehetséges fiatal versenyző az utolsó akadályban elakadt. Segédhajtójával a damokleszi őt percben mindent megpróbáltak (szárkezelés, ostorhasználat, hanghatás, küllőzés, kocsifar-emelgetés), a kifulladt lovak zablát dobva, szemfehéret villantva, kivárták az ötperces sípszót. Elmaradt az akadályok közti praktikus rápihentetés, a felkészülés során gyakorlandó bizalmi kontaktus vonzereje, a nyakveregető, száronvezetés szimbionta deleje – a feladat megoldhatóság lóbizalma.
Váczi Ernő
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.07.